Kezdőlap Címkék Bősz Anett

Címke: Bősz Anett

Diána, te seggfej! – 2019. március

Tegnap délután Nagy Blankával beszélgetett oktatásról, politikáról, közéletről, fiatalokról és az ő jövőjükről, a jelenlegi kormányról, annak hibáiról, demokráciáról és annak hiányáról Bősz Anett, a Liberális Párt parlamenti képviselője az On Liberty – A Szabadelvű Gondolkodásért Alapítvány rendezésében.

Nagy Blanka: Áderrel ellentétben én elolvasom, amit aláírok

Nagy Blanka csak pár hónapja robbant be a köztudatba egy tüntetésen elmondott dühös beszédével, közélettel, politikával azonban nem most kezdett el foglalkozni. A Független Diákparlament korábbi képviselőjeként számos javaslatot tett a jelenlegi oktatási rendszer javításáért, ezek a javaslatok azonban a közvéleményhez nem jutottak el, vagy maximum három sorban jelentek meg a helyi lapban. Aztán egy nap arra ébredt, hogy a nevével van tele az internet, és egy pillanat alatt a NER céltáblájává vált.

Nagy Blanka – mint mondta – sosem félt a megtorlástól, a lejáratástól, csak az bántotta, hogy ezt hazugságokkal próbálták megtenni. Sosem félt, azt azonban igazságtalannak érezte, amikor azt mondták: neki nincs vesztenivalója. De, igenis volt és van veszíteni valója – jelentette ki. Mi van, ha a beszéde miatt nem veszik fel az egyetemre? Mi van, ha azért nem kap munkát, mert ő AZ a Nagy Blanka? Ezek a gondolatok merültek fel benne akkor is – mesélte Bősz Anettnek -, amikor egy néni élete legnagyobb paradoxaként azt kérdezte tőle: szólásszabadság van, de hát miért merte kinyitni a száját, ha félt a következményektől? Hát, így van ma Magyarországon szólásszabadság. Bayer Zsoltok, Fidesz-hívők mondhatják ezt, el is hihetik, de azon azért ők sem lepődnek meg, ha valakit kirúgnak az állásából a véleménye vagy politikai nézete miatt, ahogy az Nagy Blanka ismerősével is történt…

Mondhatják, hogy demokrácia van, de akkor miért érezzük magunkat úgy a saját hazánkban, mint egy fullasztó szobában, ahol egyre fogy a levegő? Mondhatják, hogy jogállamban élünk, de akkor miért kell halkabban beszélnünk, ha politikára terelődik a szó? Miért kell akkor csendben maradnunk?

Elgondolkodtató kérdések, érdekes válaszok… Nagy Blanka hitelesen és határozottan állt ki korábbi kijelentései és véleménye mellett. Bősz Anett kérdéseire adott válaszaiból kiderült: tudja, mit vár a politikától, mit akar a politikusoktól és milyen országban szeretne élni. Bár nyitva az út Amerika előtt, ő mégis itthon szeretne maradni, ez a hazája. De nem akar olyan Magyarországon élni, ahol nemtől, bőrszíntől vagy származástól függetlenül nem lehet bárkit szeretni. Nem akar olyan országban élni, ahol korlátozzák a véleményében, a jogaiban, a szabadságában, ahol csak bizonyos keretek között lehet ember. Blanka szerint mondhatják, hogy Magyarországon van demokrácia, szólásszabadság meg jogállam, de ez nem igaz: Magyarországon sem szabadság, sem kereszténydemokrácia sincs, mert a Fidesz-KDNP gyűlöletkampánya se nem keresztény, se nem demokrata.

Nagy Blanka azért emelte fel mégis a szavát, mert hisz abban, hogy változtathatunk a sorsunkon, fordíthatunk a jövőnkön. Hisz abban, hogy ez a kormány leváltható. Ezért sem bánta meg, hogy a tavalyi felszólalásában káromkodott. Mert mondhatjuk bármilyen trágárul is, attól még igaz: a kormány olyan dolgokról dönt önkényesen, ami a mi jövőnkről szól. Lehetünk, sőt, legyünk dühösek azért, mert a kormányt nem érdekli a véleményünk! – Talán ez az On Liberty rendezvényének egyik legfőbb tanulsága.

És hogy mi derült még ki Bősz Anett és Nagy Blanka beszélgetéséből? Például egy különbség, amire Bősz Anett hívta fel a figyelmet: Bayer Zsoltban gyűlölet van, Nagy Blankában azonban csak indulat. És még egy különbség, amit Nagy Blanka említett: ő elolvassa az elé rakott szöveget, mielőtt aláírja, Áder János köztársasági elnök azonban nem. Ennél erősebb és igazabb mondattal nem is lehetett volna lezárni ezt a beszélgetést.

A liberálisok végre nem csak beszélnek, cselekednek

Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt országgyűlési képviselője visszatért Röszkére, hogy száraz élelmiszerekből és angol nyelvű könyvekből álló adományt adjon át a tranzitzóna lakóinak.

Bősz Anett azután indított könyvgyűjtést a Facebookon, miután júliusi látogatása során azt tapasztalta, hogy a bent lévő gyermekek oktatása nem megoldott. Napi 3 órát foglalkoznak a jelenleg 99 bent tartózkodó gyerekkel, korcsoportokra bontás nélkül, így az idősebbek szellemi fejlődése nem biztosított.

Az angol nyelvű könyvek nagy segítséget jelentenek a bent lévő gyerekeknek, megfelelő színvonalú oktatás nélkül ugyanis pár hónap alatt is nagy lemaradást kell behozniuk a korosztályukhoz képest. Ezúton is köszönjük a segítséget azoknak, akik részt vettek a könyvgyűjtésben!

A tranzitzónában a nem megfelelő oktatás mellett jelentős probléma a természetes közeg, a fák, a zöldterület teljes hiánya is, amely természetes árnyékot és élhetőbb környezetet biztosíthatna a menekülteknek. A Liberálisok országgyűlési képviselője ezért zöldterület kiépítését kezdeményezi a tranzitzónában annak érdekében, hogy ne pusztán kavics, homok és sivárság vegye körül a bent tartózkodókat, hanem egy olyan természetesebb környezet, amely ha csak egy kicsit is, de elviselhetőbbé teszi a tranzitzóna lakóinak életét. 

Bősz Anett adományosztás utáni sajtótájékoztatóján elfogadhatatlannak nevezte a kormány menekültekhez való embertelen hozzáállását. A Fidesz nem érti, hogy bezárt körülmények között egy emberről, különösen egy gyermekről nem csak fizikailag, de szellemileg is gondoskodni kell. A tranzitzónában fogolyként élnek a menekültek, egy parkba vagy egy játszótérre kísérettel sem mehetnek ki, ez pedig rendkívül megterhelő a bent lévők számára, nem is beszélve a jövőjükkel kapcsolatban érzett állandó bizonytalanságról. A Liberálisok képviselője a zöldterület kialakításával barátságosabbá és élhetőbbé szeretné tenni a tranzitzónában rekedtek életterét, hogy könnyebben elviseljék a hosszú bent töltött hónapok megpróbáltatásait.

Látogatóban a „titok” röszkei házában

Néhány éve az egyik magazin kérésre riportsorozatot írtam Magyarország szigorúan titkos létesítményeiről. Emlékszem, minden alkalommal kikötötték: csak egyedül léphetek be, nem lehet nálam fényképezésre alkalmas eszköz, még diktafon sem. Bősz Anett, a Liberálisok országgyűlési képviselője a minap engedélyt kapott, hogy bemehessen a röszkei tranzit zónába. Neki is ugyanazokat a szabályokat kellett betartani, mint nekem egykor a Nemzeti Bank trezorjában. A röszkei tranzit zóna is egy a titok házai közül?

Nem engedték Iványi Gábornak és a Kétfarkú Kutyapártnak sem, hogy ételt vigyenek azoknak a menedékkérőknek, akik bizonyos hírek szerint nem kapnak enni a röszkei tranzitzónában. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség augusztus 20-án megpróbált halat és kenyeret osztani a tranzitzónában tartózkodó menekülteknek, de engedély híján az adományok – halkonzervek, keksz, némi cukor és sok-sok alma – a szegedi evangélikus lelkész közösségi házában maradtak. A Liberálisok úgy gondolták, ha a mentelmi joggal rendelkező képviselőjüket beengedik, akkor ő majd megáll az ajtóban és csatárláncot alkotva a többiek beadogatják az élelmiszereket…

„Mondanom sem kell, ebből nem lett semmi”, meséli a képviselőnő. Miután a DK-s Gréczi Zsoltnak egyszer valami hasonló akciója sikerrel járt, azóta a hatóságok rájöttek,

ebből könnyen valamiféle ellenzéki akció nőheti ki magát.

Csak egyszer lehetett Budán kutyavásár.

De miért ez a nagy óvatosság? Miért gördítenek mindenféle akadályt a különféle szervezetek látogatási kérvényei elé? Bősz Anett úgy látta,

a röszkei táborban valójában nincsenek rejtegetni való titkok. A környezet, ahogyan fogalmazott, „steril”, mind higiéniai, mind rendvédelmi szempontból minden a helyén van.

Bemehetett a mosodába, van férfi- és női zuhanyzó, orvosi rendelő, lépten, nyomon az ember belebotlok valamilyen játszótéri játékba, egy mászókába, csúszdába. Látható, azokat a szabályokat, amelyeket egy tranzitzóna követelményeként megszabnak, hűvös precizitással Röszkén is betartják.

A szállásokat konténer házakban alakították ki, amelyeknek egyfelé nyílik az ajtaja és az ablaka, ezért nagyon nehezen szellőztethetők. A szobák tartozéka egy álló ventilátor is, amely a légcserét volna hivatott szolgálni, de nem sok eredménnyel: a konténerek a tűző napon állnak, sehol egyetlen árnyékot adó fa sincsen. (A kiszolgáló személyzet irodáiban, helyiségeiben a képviselő asszony látott légkondicionálókat, de a tábor lakóinak ilyesmi már nem jutott.)

A szobák berendezése is puritán. Van, amelyik egyágyas, de olyannal is találkozott, amelyikben emeletes ágyat helyeztek el.

A hely meglehetősen szűkös, mert a szobák felszereléséhez egy szekrény is tartozik.

A végeredmény szomorú, véli Bősz Anett, mert egy-egy ilyen „lakásban” szűkösebb élettere van a lakóknak, mint a börtönökben a fogvatartottaknak. Pedig tudjuk, ha a jogerősen elítéltek a szűkös férőhelyek miatt panaszt tesznek a nemzetközi szervezeteknél, mindig az ő javukra ítélnek Strassburgban.

Az európai mércével emberségesnek tartott „élettér” biztosítására nem ügyelnek a magyar hatóságok.

Az augusztusi kánikulában a sorsuk eldöntésére váró emberek a konténerek árnyékában ücsörögtek, nem lévén más olyan hely a táborban, ahol elviselhetőbb lett volna a forróság. A hőségtől mindenki nagyon szenvedett, a férfiak, a nők, a gyerekek egyaránt. Az emberek kevés folyadékot fogyasztanak, ezért sokan lettek rosszul abban az időszakban.

A Liberális párt képviselője egy családi szektort látogathatott meg.

Egészen kis gyermekektől az idős emberekig szinte minden korosztállyal találkozhatott.

„A hatóságok munkáját nem lehet kifogásolni, a környezetnek nincs koncentrációs tábor jellege, de az a bizonyos „sterilitás” miatt nem lehet emberséges körülményekről beszélni” – foglalta össze a látottakat.

Mi sem bizonyítja ezt jobban: sokan meglepődtek, amikor több hónapos ott tartózkodás után, valaki a hogylétük felöl érdeklődött. Pedig a hivatalos tájékoztatás szerint akár pszichológus segítségét is kérhetik a „lakók”, ha úgy érzik, támogatásra volna szükségük. Hetente egyszer rendel az orvos, akinek nincs akkut problémája, kénytelen kivárni a sorát. A hatóságok furcsa hozzáállását mutatja, hogy

a hivatalos ügyek intézéséhez biztosítanak tolmácsot, de a pszichológussal való találkozáshoz már nem.

Akivel van közös nyelv, az megkapja a segítséget, akivel nincs – hát az úgy járt. De még ha volna is tolmács, annyi embernek, amennyinek szüksége volna a lelki konfliktusai megbeszélésére, nem tudna segíteni.

A szabály az szabály, szigorúan ragaszkodik a „tábor” vezetése az előírások betartásához. A 20×30 méteres zónák – a férfi, a női és a családi zóna – között nincs átjárás:

vaskerítés választja el a tábor részeket, tetején szögesdrót, lakattal lezárt ajtó.

A táborban jelenleg mintegy 150 ember van, meglehetősen sok a gyerek is, akik „lefoglalására” a szociális munkások játszóházat is működtetnek.

Játszótér a családi szektorban Forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

Naponta egyszer osztanak ételt. Reggeli és vacsora hidegcsomag, meleg ételt délben adnak. A hivatalos tájékoztatás szerint a felnőtteknek három, a gyermekeknek öt étkezés az előírás. Bősz Anett úgy találta, akit megkérdezett csak a mennyiségre panaszkodott, de alultáplált emberekkel nem találkozott. Nagyjából hetente ismétlődik a menü, akik már 4-5 hónapja ugyanazt eszik, kifogásolják ezt az egyhangúságot. Emiatt többeknek vannak gyomor panaszaik. Egy fiatal férfi mesélte: a várandós felesége ugyan nem válogatós, de lassan már képtelen enni, mert az unalomig ismétlődő ételek szagától is hányingere van.

Sokféle hír keringett arról is, hogy a magyar hatóságok valósággal éheztetik a tranzitzónába zárt embereket. Erről is kérdezősködött a képviselőnő, ugyan senki nem mondott konkrétumot, de egy fiatalember a kérdésre utalva sokat sejtetően a Szerbia felé nyitott kapu felé intett: „Aligha volna senkinek kifogása az ellen, ha ott kisétálnánk a táborból” – tette hozzá. Aki ott kilép, annak önként le kell mondania arról, hogy valamikor – később – menedékstátuszt vagy oltalmat kérelmezhessen Európában.

Bősz Anettel beszéltünk arról is, vajon

mi lesz a sorsa annak a mintegy másfél ezer embernek, családnak, akik végül is hivatalosan menedékjogot, vagy oltalmat kaptak a magyar hatóságoktól?

Még elvétve sem jelennek meg erről sem hírek, sem beszámolók. Nem tudni, hol telepítik le őket, milyen támogatást kapnak az életük újra kezdéséhez. A gyerekeik járhatnak-e óvodába, iskolába? A felnőttek segítenek-e a nyelvtanulásban? Kapnak-e támogatást, hogy a mai munkaerőínséges időkben el tudjanak helyezkedni a munka világában? A képviselőnő megígérte, hamarosan ennek is utána jár.

Most csak annyi derült ki: Röszkén, a „zónában”, minden rendben. De mégsem…

Nem megy el az államtitkár a melegfelvonulásra

0

Novák Katalin szerint a „többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek” biztonságban élhetnek Magyarországon, de a melegek nem élhetnek igazi családban.

Bősz Anett, a Liberálisok parlamenti képviselője hívta meg nyílt levélben a Budapest Pride-ra Novák Katalint, az Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és ifjúságügyért felelős államtitkárát. Novák Katalin ugyanis előtte azt mondta: „a családhoz kell egy nő és egy férfi, és pont elég hozzá egy nő és egy férfi.”

Bősz Anett szerint Novák Katalin ezzel több ezer magyar embert sértett meg.

Azt kérte tőle: „Mutassa meg, hogy nem pusztán a kormány által felvázolt és kívánatosnak tartott családmodellek elfogadhatók, de elismerik más emberek családalapítás iránti vágyát és szeretetközösségét is.”

Novák Katalin közleményben válaszolt a levélre, azt írja: köszöni a meghívást, és szerinte „Magyarországon a kisebbségek jogai erősek, a többségétől eltérő szexuális irányultságú emberek is biztonságban élhetnek itt”.

Ugyanakkor azt is írja az Alaptörvényre hivatkozva: „Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját.

A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”

Szerinte „az egymás iránt szükséges tiszteletet néhányan hajlamosak kizárólag egy irányban értelmezni”. Arról is ír, hogy „egyes országokban betiltják a lányok szoknya-viselését, amikor az édesanyát nem lehet édesanyának, az édesapát édesapának szólítani, amikor gyerekeket eszközként használnak ideológiai küzdelmekhez, akkor nem emberi jogokról, nem tiszteletről, hanem éppen ellenkezőleg, tiszteletlenségről és a jogok elvitatásáról van szó.”

Novák Katalin azt írja, ő tiszteletben tartja a kisebbségek jogait, de nem vesz részt a felvonuláson. Bősz Anettnek azt kívánja, hogy érezze jól magát, és arra kéri, hogy lépjen fel, ha „a korábbi felvonulásokon látottakhoz hasonlóan – keresztény közösségek elleni gyűlöletet ébresztő megnyilatkozást tapasztal”. Arról nem írt, hogy itt milyen „megnyilatkozásra” gondol.

Nagy, piros szívvel tiltakoznak a civilek a Stop Soros ellen

0

Tízméteres piros szívet állított az Amnesty International és több más civil szervezet a Parlamentnél. Arra akarják felhívni a figyelmet, hogy a civilek Magyarország jobbá tételéért dolgoznak, és arra kérik a parlamenti képviselőket, hogy szavazzanak nemmel a Stop Sorosra.

A Parlament előtt állították fel a hatalmas, 10 méteres piros szívet. Az akciót az Amnesty International szervezte, de csatlakozott a Magyar Helsinki Bizottság és több már civil szervezet és aktivista is. Mint mondták, így akarnak mindenkit emlékeztetni arra, hogy

a magyar civilek azért dolgoznak, hogy Magyarország mindenki számára jobb és élhetőbb hely legyen.

Iván Júlia, az Amnesty International magyarországi igazgatója azt mondta: azért a nemzeti összetartozás napján tartják ezt az akciót, „mert a Stop Soros biztosan nem segíti a nemzeti összetartozást. A törvényjavaslat vitája egyébként holnap kezdődik az országgyűlésben. Az akción több parlamenti képviselő is megjelent, például a párbeszédes Szabó Tímea és a liberális Bősz Anett.

Mint Iván Júlia elmondta, amellett, hogy felállították ezt a szívet, egy olyan füzetet akarnak átadni a 199 képviselőnek, amelyben nagyon sokan elmondják, miért fontos, hogy Magyarországon sokszínű legyen a civil társadalom is.

Demeter Áron, az Amnesty emberi jogi szakértője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy ebben a füzetben „teljesen átlagos” Amnesty-tagok, -aktivisták és -támogatók szólalnak meg, a világ minden részéről. Összesen

22 ezer támogató üzenetet kaptak,

amelyekben arra kérték a kormányt, hogy „ejtse a Stop Sorost és hagyja abba a kormány a civilek elleni boszorkányüldözést”.

Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke azt mondta: „Elfogadhatatlan, hogy egy demokratikus jogállamban olyan törvényt fogadjon el az Országgyűlés, ami kriminalizálja,

büntethetővé teszi azt, ami helyes és ami jogszerű”.

Mint mondta, ezt nem lehet javítani, „ki kell dobni”, ezért arra kérik a képviselőket, szavazzanak nemmel a törvényjavaslatra. Beszélt arról is, hogy a humanitárius és jogi segítségnyújtás, a jogvédelem egy jogállamban nem bűncselekmény, és menedékjogot kérni sem az, emellett mindenkinek joga van ahhoz, hogy tisztában legyen azzal, mit kérhetnek tőle a hatóságok.

Úgy fogalmazott:

„Ma a menekültekről beszél a kormány, holnap talán másról beszél. Mindannyiunk számára óriási fenyegetést jelent egy ilyen elképzelés,

amely elzárja azokat a segítségtől, akik a leginkább rászorulnak.”

Arra is emlékeztetett, hogy sok rangos emberi jogi szervezet felszólította a magyar kormányt, hogy álljon el ettől a javaslattól, ne bélyegezze meg a jogvédőket, a civileket.

Az óriásszív-akcióra a Fidesz is reagált, a szokásos sorosozással: közleményük szerint „a Soros-hálózat azért tiltakozik a Stop Soros és az alkotmánymódosítás ellen, mert be akarja telepíteni a migránsokat Európába”.

A Stop Sorossal kapcsolatban egyébként Bősz Anett, a Liberálisok parlamenti képviselője azt mondta:

egyeztetésre hívták az öt legnagyobb civil szervezetet, hogy közösen lépjenek fel a Stop Sorossal szemben,

amely „keleti autoriter rendszereket idéz”. A Helsinki Bizottság és az Amnesty mellett megkeresték a Transparency Internationalt, az Ökotárs Alapítványt és a TASZ-t, hogy egy közös akciótervet dolgozzanak ki, ők pedig azt válaszolták: egymással már eddig is egyeztettek, de örülnek az új kezdeményezésnek. Annyit kértek, hogy az egyeztetésre hívják meg a többi ellenzéki pártot is.

Bréking nyúz, május 27. – Tudósítás a másik valóságból

0

Igazi kis vegyestálat sikerült ma összeállítanunk. Van itt minden, mi szem, szájnak ingere: sápítozás az LMP-ben (és persze egy oldalvágással a Jobbikban) kialakult feszült helyzetről; Mellár ócsárlásáról és általában is az emberileg vállalhatatlan ellenzékről; a migránsokat segítő – trükkösen nem civileknek, hanem NGO-knak mondott – szervezetekről; s végül arról, hogy a műanyagszigetek nem is léteznek, csak riogatják velük szegény nyugati embereket.

 

Echo TV – Emberileg vállalhatatlan az ellenzék

A tévé Civil kör műsorának a vendégei véleményezték többek között Bősz Anett kilépését a Párbeszédből, valamint Mellár Tamás belépését a frakcióba, megmentve azt. Pesty László úgy fogalmazott: Mellár Tamás a magát konzekvensen mindig konzervatívnak és függetlennek tartó ember szépen megmentette a Párbeszéd frakcióját. Bősz Anett pár héttel azt mondta, belép ebbe a frakcióba. Ezzel szemben most azt mondta, nem látja annak lehetőségét, sem politikai akaratot, sem eszközt, sem semmit, hogy itt liberális politizálást folytathasson. Miért tette volna, ha nem így van? – tette fel a kérdést Pesty László.De jelen esetben, aminek egyszerűbb az olvasata és egyébként egy disznóság, hogy Mellár, aki saját magát konzervatív gondolkodónak aposztrofálja egyszerűen csak belép ebbe a frakcióba.

Pedig megígérte a választási kampányban, erre építkezett, hogy ő független keresztény-konzervatív, ezzel szemben most elfogadta a baloldal támogatását és pénzét – tette hozzá.

Ferencz Orsolya úgy vélekedett: ez az elvtelenségnek a magasiskolája és a gusztustalanságnak a folytatása, amit egyébként a kampány során is mutatott a baloldal. Felidézte, hogy egyébként Herényi Károly és Lendvai Ildikó is korábban arról beszélgetett, hogy azok tették jól, akik a Fideszre szavaztak.Hiszen, így a legjobbat tették az országnak, mert emberileg vállalhatatlanok azok, akik ma az ellenzéket képviselik.

Origo – Újabb ellenzéki párt szakad: az LMP kongresszusa fellázadt

A teljes ellenzékhez hasonlóan az LMP-ben is folytatódnak a belharcok, az elnökség ismeretlen tagokkal lett tele  – írja az Origo hivatkozva a PestiSrácokra. A portál szerint ennek a jele, hogy ugyan az LMP két társelnöki posztjáért kihívó nélkül csak ketten indultak, Szél Bernadett és Keresztes László Lóránt, ám az előbbi csak 60, az utóbbi pedig 77 százalékos támogatást kapott.

A küldöttek a vártnál gyengébb választási szereplés mellett az LMP iránytű nélküli, sodródó politizálása miatt is büntették a párt miniszterelnök-jelöltjét.

A portál LMP-s forrásai szerint komoly esély van arra, hogy a párton belüli konfliktusok (amelyeket Sallai R. Benedek és Hadházy Ákos verekedése is jelzett) tovább éleződnek, és – a Jobbikhoz hasonlóan – pártszakadáshoz közeli helyzet állhat elő az LMP-ben is.

 

888.hu – Több mint száz NGO segít a migránsoknak Európába jutni

Két év alatt körülbelül 114 civil szervezet és 7 356 önkéntes vett részt Leszbosz szigetén a migránsokkal kapcsolatos akciókban. Ha kellett mentették őket, de ruhát, élelmet és jogi segítséget is nyújtottak nekik, valamint tanácsokkal látták el őket, hogy könnyebben boldoguljanak útjuk további részén – írja a portál, amely felidézi, hogy Charalampos Athanassiou görög parlamenti képviselő érdeklődött az NGO-k munkájáról, amelyre két minisztertől, a hajózásért és a bevándorlásért felelős miniszterektől érkezett a megdöbbentő válasz.

A válaszaikból kiderült, hogy nem tudják megfelelően ellenőrizni ezen civil szervezetek tevékenységért, amiért a két miniszter egymást kezdte el okolni.

Olaszországban sem jobb a helyzet, ott is aktívak tevékenykednek az NGO-k. Az elmúlt két napban 1500 migráns mentettek a tengerről. Az illegális bevándorlóknak közel a felét a Sea-Watch és a Sea-Eye szervezetek mentették.

Figyelő – A nem létező Csendes-óceáni szemétsziget egy sokkal veszélyesebb dologra mutat rá

A National Geographic legfrissebb címlapjával, ami egy jéghegyre hasonlító óceánban úszó nejlonzacskót ábrázol, újramelegítette az óceánok műanyag szennyezésének témáját. Ezzel még nem lenne probléma, csakhogy ezzel együtt újra szétterjedt a szemétsziget legendája. Erről a szigetről már annyiszor olvashattunk, hallhattunk, viszont – nem véletlenül – nem láttuk soha, írja a Figyelő. Adódik a kérdés. Vajon miért nem készült még légifelvétel erről a lebegő óriásról, amely állítólag még a hatalmas amerikai államnál is kétszer nagyobb.

Egész egyszerűen azért, mert a szó szoros értelmében nincs olyan, hogy szemétsziget.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az óceánok nem szennyezettek műanyaggal. Csakhogy amit szemétszigetnek neveznek, az inkább egy szemétfolt, ami szabad szemmel nem is igazán látható.

A téma drámai tálalása egyértelműen arra szolgál, hogy a világ bűntudatra leghajlamosabb embertípusát, a nyugati embert sokkolja.

 

Bősz Anett: Én hoztam a döntést, nem Fodor Gábor

Bősz Anett szerint ő csak egy eszköz volt az MSZP-nek és a Párbeszédnek az erőforrásaik növeléséhez, ezért a frakció elhagyása volt az egyetlen morálisan vállható út.

Hosszú Facebook-bejegyzésben reagált a Párbeszéd frakciójából pénteken kilépő Bősz Anett arra, hogy az MSZP és a Párbeszéd szerint Fodor Gábor, illetve anyagi megfontolások álltak volna döntésének hátterében.

A liberális politikus, aki kilépésével nehéz helyzetbe sodorta a Párbeszéd frakcióját, részben megismételte pénteki, a Független Hírügynökségnek adott interjújában is kifejtett véleményét.

„A döntést tiszta lelkiismerettel hoztam meg. Ez volt morálisan az egyetlen helyes út. Ha a pénz érdekelt volna, akkor maradok, és pávatáncot lejtek, hogy mindig meglegyen az a kevés, amely a szövetségen belül megillet engem és a csapatomat. Ha a saját pozícióim érdekeltek volna, most nem dobtam volna ki az ablakon egy bizottsági alelnöki pozíciót, vagy egy frakcióvezető-helyettesi posztot. Ezek helyett ugrottam inkább a szakadékba. Én. Nem Fodor Gábor. Én. És a közösség, amelynek tagja vagyok” – kezdi a bejegyzést.

Majd arról írt, hogy itt az MSZP-vel és a Párbeszéddel kötött szövetségben, és abban, hogy közösen előbbre juthatnak, de „a szövetségeseink egyértelművé tették, hogy nekik csak egy eszköz voltam az erőforrások növeléséhez”.

„Hazudtak nekem, a pártomnak, és engem leginkább valamifajta madárnak néztek, aki arra jó, hogy erőforrásokat növeljenek,

de arra nem, hogy bevonják a csapatomat a tényleges közös munkába és a politikai döntéshozatalba” – írja arról, hogy a megbeszéltekkel ellentétben nem számított a Liberálisok álláspontja a szövetségben.

Később kifejti, hogy nem a frakció szétrombolása volt a célja, őszintén sok sikert kíván nekik a továbbiakban, de nem akart egy olyan társaságban maradni, amely még a választások után is „kiszorítósdit” játszik az ellenzékben ahelyett, hogy az illiberális demokrácia lebontásán fáradozna.

Kiemeli, új lapot akar nyitni a közéletben, és a pénteki döntés is „egy átlátható, tisztázott viszonyok közt működő politizálás megteremtéséért folytatott küzdelem” része. Ehhez még hozzátette, hogy mindent meg tettek azért, hogy elkerülhető legyen a kilépés.

„Fodor irányít a háttérből, őt pedig csak a pénz érdekli”

0

A tervezett MSZP-Párbeszéd frakciószövetség mindkét tagjának a vezetője csak anyagi okokkal tudja magyarázni Bősz Anettnek, a liberálisok képviselőjének a döntését – derült ki Tóth Bertalan és Szabó Tímea közös sajtótájékoztatóján. Fodor Gábort hibáztatják, akit  – mint elhagzott – csak a pénz érdekel. A Változás Szövetsége azonban továbbra is a NER lebontásért küzd.

 

„Bősz Anettet jó politikusnak tartom, aki hittel képviselhette volna a liberális értékeket a frakciónkban… azonban az a személyes benyomásom, hogy kevés beleszólása volt a döntésbe, Fodor Gábor irányít ugyanis a háttérből” – értékelte Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője Bősz Anett bejelentését, hogy kilép a frakcióból. Szabó Tóth Bertalannal, a tervezett, de a Párbeszéd frakció megszűnésével hamvába haló MSZP-P frakciószövetség elnökével közösen tartott sajtótájékoztatóján elmondta azt is, hogy a lépésről sajnálatos módon

a frakció előbb értesült az Országgyűlés Hivatalától, mint hogy megkapták volna Fodor Gábor levelét, Bősz Anett pedig azóta sem kereste őket,

így csak azokra az információkra tud támaszkodni amelyek abban a levélben le vannak fektetve.

Bősz Anett politikai és technikai feltételek nem teljesítésére hivatkozott, ami Szabó Tímea szerint értelmezhetetlen, hiszen a feltételek adottak voltak, Bősz képviselhette a liberális értékeket a frakcióban. A technikai feltételeket a frakcióvezető szerint pedig csak anyagi feltételként tudja értékelni, amit teljesítettek, sőt – tette hozzá – a Liberálisok súlyához képest a frakcióban Bősz többletforrásokkal rendelkezett, mint a többi tag.

„Úgy látszik, hogy ez Fodor Gábornak nem volt elég.

Sajnos Fodort semmi más nem érdekli, mint a pénz, számára a NER lebontása és saját politikai teljesítménye csak másodlagos kérdés”

– fejtette ki Szabó Timea.

Ugyanakkor Bősz Anett a Fügetlen Hírügynökségnek azt mondta: “Nem rejtem véka alá, hogy abban a szerződésben, amelynek legfontosabb részei politikai jellegűek voltak, szerepelt egy bekezdés az erőforrások megosztásáról is. Ebben mi nem kértünk többet annál, mint ami jogszerű volt. Ha nekünk a pénz lett volna a fontos, biztosan nem lépek ki a frakcióból”.

Tóth Bertalan megerősítette, hogy valóban létezik egy írásos megállapodás, amelyet korábban az MSZP és a Liberálisok elnöke írt alá, s melynek létezését Fodor jelezte pár hete szóban.

A megállapodás a frakcióvezető által egyelőre részletezni nem kívánt pénzügyi kötelezettséget róna az MSZP-re.

Ám a szocialisták dokumentumtárában ennek nem volt nyoma, sőt, sem az Elnökség, sem a Választmány nem adott felhatalmazást a párt elnökének egy ilyen aláírására, annak sem politikai, sem anyagi részét jóvá nem hagyta.

Tóth jelezte, hogy jogi szakvéleményt készíttetett a Fodor által kedden átadott megállapodás szövegéről, azt eljuttatta a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének; a testület foglalkozik majd az esetleges következményekkel. Emellett a jövő hétre összehívta a párt gazdálkodásával foglalkozó Párttanácsot, ahol ajánlatokat készítenek az esetleges lépésekre.

Ami biztos,

semmilyen politikai nézeteltérés nem volt a liberálisokkal, egyszerűen arról van szó, hogy anyagi megfontolások miatt rúgták fel a megállapodást,

amelynek részeként Bősz Anett az MSZP-P közös listáján megkapta a 15. helyet – szögezte le Tóth Bertalan.

A „Változás Szövetsége nem azért jött létre, hogy anyagilag segítsünk ellenzéki pártokat, hogy zsarolásoknak engedjünk, hanem azért, hogy elbontsuk a NER-t és küzdjünk a Fidesz-kormány ellen” – hangsúlyozta.

„Ebben a küzdelemben nem elsődleges az, hogy lesz-e frakció vagy sem” – mondta ezzel kapcsolatban Szabó Tímea, hangoztatva: ami fontos, hogy továbbra is ugyanazzal a hittel és alternatív eszközökkel  küzdenek a NER ellen, mint az elmúlt négy évben tették.

Bősz Anett: Az MSZP-P nem őszinte

Bősz Anett kilépésével és független képviselővé válásával megszűnhet a Párbeszéd parlamenti frakciója, amely nehéz helyzetbe hozza a pártot. A Liberálisok politikusa a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy nem választási szövetségeseik, az MSZP-P ellen irányult a döntés, de muszáj volt kilépnie a frakcióból, mert a másik két párt ki akart bújni a korábbi megállapodás alól. Az MSZP-P másként gondolja.

 

Joggal gondolhatták a választók, hogy a korábbi széthúzásból tanultak az ellenzéki pártok, és a következő időszakban ki-ki ereje és képességei szerint az együttműködésre koncentrál majd. Hamar kiderült, hogy ez nem így van.

Még gyakorlatilag meg sem kezdte munkáját az új parlament,

az ellenzéki oldalon helyet foglaló MSZP-Párbeszéd-Liberális szövetség máris szétrobbant.

Kilépett a frakcióból a liberális Bősz Anett, ezzel a párbeszédes Szabó Tímea, Tordai Bence, illetve a később Karácsony Gergely helyére lépő képviselő, valamint a frakció alakítása érdekében „kölcsönadott” Burány Sándor független képviselővé vált.

Bősz Anett döntése nem csak a Liberálisokat érinti. Azzal, hogy lehetetlenné tette a Párbeszéd frakciójának munkáját, 135 millió forint támogatást „vett ki” korábbi szövetségese zsebéből. Ebből a pénzből szakértőket alkalmazhattak volna, ami egy kis létszámú frakció esetében nélkülözhetetlen segítségnek számít. A függetlenné vált képviselők ezzel kevesebb interpellálási lehetőséget kapnak, és a napirend előtti felszólalási lehetőségeik is minimálisra csökkennek. Miután megszűnik a frakció, megszűnnek az ezzel járó tisztségek – nem lesz frakcióvezető, nem lesz szavazati joguk a Házbizottságban, és kevesebb illetményt kap majd a következő ciklusban az öt „árván maradt” képviselő.

Újra kell osztani az összes bizottsági helyet is, amely súlytalanabbá teszi a Párbeszédet is.

Bősz Anettet arról kérdeztük, hogy mit nyertek ezzel a liberálisok.

Azt válaszolta, hogy nem akartak mást elérni, mint annyit, hogy tartsák be a szövetségre lépett pártok vezetői azt a megállapodást, amelyre mindhárman rátették a „pecsétjüket”. Szerinte az MSZP-P szinte azonnal megpróbált ezekből a kötelezettségekből kibújni. Írásba kellett foglalni a politikai egyeztetési jogköreinket, a frakció technikai működésének szabályait, az erőforrások elosztásának rendjét.

„Sem emberileg, sem politikailag, sem morálisan nem volt számomra tartható ez a helyzet”

– mondta Bősz Anett.

Hozzátette, volt még egy döbbenetes élménye: amikor aláírta a szándéknyilatkozatot, hogy szeretne a frakció tagja lenni, abban maradtak, hogy menet közben majd még tisztáznak néhány fontos szabályt. „A napokban azzal szembesültem, hogy ezeket a szabályokat már le is fektették, anélkül írta alá a két frakció vezetője, hogy velem egyáltalán beszéltek volna erről” – mondta.

Bősz Anett azt is sérelmesnek találta, hogy

a frakciók vezetői úgy intézték a tárgyalásokat, mintha a szövetségben pusztán két párt venne részt, a Liberálisok szóba sem kerültek.

Szerinte pedig nem kértek sokat, csupán annyit, hogy ismerjék el a részvételüket ebben a politikai szövetségben, mert ez elengedhetetlen lett volna a párt arculatának megjelenítéséhez a napi munka során.

Arra a kérdésre, hogy nem hamarkodta el a döntését, hiszen nagyon kevés idő telt még el  közös munkából azt válaszolta, hogy ez a döntése lehet annak a záloga, hogy küzdhet majd tovább azokért a célokért, amelyeket liberálisként szeretne megjeleníteni a Parlamentben.

Szerinte azzal, hogy a partnereikről kiderült, nem őszinték velük szemben, a politikai „árnyékba” kerültek volna a Liberálisok. „Jó példa erre, ami a napokban történt: benyújtottam egy önálló indítványt, amiért mindjárt meg is dorgáltak, mondván a frakció fegyelem az ilyen ügyekben egyeztetési kényszert ír elő. Ilyen értelmű frakció fegyelemről korábban szó sem volt” – mondta. Hozzátette, hogy nagyon sok ilyen jel utalt máris arra, hogy talán könnyebb lesz a munkáját függetlenként folytatni. „Nem hiszek abban, hogy ilyen tisztázatlan viszonyok között ez később jobb lehetett volna. Mi soha nem akartuk sarokba szorítani a szövetségeseinket, de ha a frakcióban ilyen típusú politizálásra kell számítani, akkor mi ebből nem kérünk” – foglalta össze a váratlan döntés okát Bősz Anett.

Arról is beszélt, hogy tudja, hogy nem lesz könnyű a dolga így sem:

„olyan mintha fejest ugrottam volna a sötétbe, nem tudom még, mi vár rám”

– mondta.

Azzal is számolt, hogy függetlenként sem lesz több megszólalási lehetősége. „Ha majd szót kapok, akkor liberálisként teszem, míg a frakcióban a nevem mellett a „Párbeszéd képviselője” titulus szerepelt. Így most sem jogilag, sem politikailag nem lehet majd megfosztani a pártunkat a nyilvánosságtól” – mondta erről.

A FüHü kérdésére, hogy nincsenek-e a háttérben ki nem mondott anyagi szempontok, ezt válaszolta: „Nem rejtem véka alá, hogy abban a szerződésben, amelynek legfontosabb részei politikai jellegűek voltak, szerepelt egy bekezdés az erőforrások megosztásáról is. Ebben mi nem kértünk többet annál, mint ami jogszerű volt. Ha nekünk a pénz lett volna a fontos, biztosan nem lépek ki a frakcióból”.

Arra a felvetésre, hogy döntésével nehéz helyzetbe hozta a másik két pártot azt mondta, hogy nem a hátuk mögött tette mindezt. „Felhívtuk a partnereink figyelmét, hogy ha nem látunk szándékot a viták elsimítására, kilépek. Mára hívtunk össze egy megbeszélést erről, de a két partner ezt tegnap este lemondta. Értettünk a szóból” – mondta Bősz Anett.

Mi van a Liberálisok politikai „komatáljában”?

A Magyar Liberális Pártnak egyetlen képviselője lesz az új parlamentben. Bősz Anett 32 évesen talán az egyik legfiatalabb képviselő abban a pártszövetségben, amelyet a szocialisták a Párbeszéddel és a Liberálisokkal szinte az utolsó pillanatban tető alá hoztak. A Független Hírügynökségnek adott interjúban beszélt arról, hogy a világnézeti különbségek ellenére is lehet-e azonos célokért harcba szállni, és hogy egyáltalán azonosak-e a céljaik?

Az egyetemen még a nemzetközi gazdaság érdekelte, aztán átnyergelt a politikai tudományokra. Sok hiányzik még, hogy dr. Bősz Anett legyen a titulusa?

Doktorandusz hallgatóként már nem sok hiányzik ehhez, de még nagyon sokat kell dolgoznom addig.

Amikor arra vállalkozott, hogy a liberális párt színeiben politizál, eleve nehéz fába vágta a fejszéjét. 2010-re a liberalizmus gondolata került válságba?

A rendszerváltást megelőzően, majd azt követően is a magyar társadalom megértette, hogy a demokrácia körülményei között, az új intézményrendszer felállításakor a liberalizmusra szükség van.

Ez valóban kegyelmi állapot volt…

Tartott is egy darabig, noha az évek során egyre többen pártoltak el tőle. A csodavárás eufóriája múlóban volt, kiderült, hogy az emberek többet vártak a változásoktól, mint amennyit reálisan valóra lehetett váltani. Ez a probléma gyakorlati oldala volt, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az ideológia fordulópontot sem.

Mire gondol?

Gazdaságilag a 2008-as világgazdasági válság okozta a választók körében a legnagyobb csalódást.

A neoliberális gazdaságpolitika nem váltotta be a reményeiket,

neoliberalizmus a korszakában a legszegényebb rétegek kiszorultak a perifériára, amit a globális partnerség időszakában már nem engedhetünk meg magunknak. A német liberálisok már a XX. század közepén is észlelték ezt a veszélyt, és kimondták, hogy az államnak felelősséget kell vállalnia azokért a rétegekért, amelyek anyagi helyzetükből adódóan kiszorultak az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségéből. Elképzelhetetlen volt, hogy ne emeljenek szót az emberi méltóság megőrzéséért – ez a mai napig jellemzi a társadalompolitikájukat, olyan hatással volt, hogy bármely eszmerendszerből érkezett is kormány, mindig megmaradt. Ma ott tartunk, hogy Európa, a nyugati demokráciák ismét valami ilyesmiért harcolnak. Szemléletváltozásra van szükség. Jogainkban és méltóságunkban egyenlőnek kell lennünk, amihez olyan intézményi háttérre van szükség, amely garantálja az egyenlő bánásmódot, az pedig magával hozza az egyenlő méltóságot is. A XXI. századi liberalizmus erről szól. Ez az, amit a neoliberalizmus korszakában alig hangoztattak liberálisok, ez az egyik fő oka a liberálisoktól való elfordulásnak.

Forrás: Magyar Liberális Párt

Eddig azt mondták, mindenki felelős a saját sorsáért.

Tudomásul kell venni, hogy vannak esélytelenek, akiknek az élete a hiába való küzdelemről szól. Nem szabad őket magukra hagyni. Nem megoldani kell az életüket helyettük, csak segíteni, hogy éppúgy részt vehessenek a társadalom körforgásában, mint a náluk szerencsésebbnek születettek.

Az Liberálisok hazai térvesztése nem egyedülálló, 2013-ban 43 év után Németországban is kiestek a Bundestagból.

Akkoriban a németek is a neoliberális szemléletet képviselték, és ez okozta a kudarcukat. Mára az FDP megújult társadalom-politikai ajánlattal indult a választáson és ezt méltányolták a szavazók is. Az FDP nem azt a kérdést tette fel magának, hogy hogyan kerüljön vissza a parlamentbe, hanem azt, hogy miért?

A tanulság?

Nekünk is erre kell választ adnunk.

 És mi a válaszuk?

Közelebb kell menni az emberekhez. Az FDP megújította a politikai nyelvét, a szigorúan magázódós német közbeszédben áttértek a tegeződésre. Azt üzenik ezzel, hogy

fontos vagy. Hogy gyere közelebb. Hogy mondd el, mire van szükséged,

mert ezért szeretnénk dolgozni.

Azt üzenik, hogy megoldják az emberek helyett a problémájukat?

Nem. Azt üzenik, hogy olyan gazdaságpolitikai tervet tesznek le az az asztalra, amiben a kisember, a kisvállalkozás nem megy tönkre. Ennek főleg a keleti tartományokban van jelentősége, ott, ahol a társadalmi feszültségek nagyobbak. Sokat el is vitt az AFD, amely szélsőjobbos populista pártként, könnyen csábította el a csalódottakat. Az FDP a reményt és az önmagamért való küzdelmet üzente ebben a kampányban, amiben nem hagyják egyedül az embert.  

Mi az, ami ebből idehaza megjelenik majd a Liberálisok programjában?

A liberalizmus itthon akkor lehet újra sikeres, ha elérjük, hogy egyre többen legyenek, akik még egy arcrezdüléssel sem szólnak le senkit, mert kopottasabb a ruhája, vagy korszerűtlenebb a telefonja, sötétebb a bőrszíne. Ha az embertársaink azt látnák a másikban, hogy ő is „úton van”, tart valahonnan valamerre az életében, dolgozik, talán küszködik is, de nem adja fel, és ezt tiszteljük benne. Ez az ország akkor lehet sikeres, ha sem morálisan, sem jogi értelemben nem vitatunk el a szembejövő másiktól semmit. Egyszer az jutott eszembe, hogyan lehet Magyarországon sikeres az olyan politikus,

aki még soha nem ölelt meg őszintén, szívből, egy cigány embert,

mert mondjuk őrült a sikerének, vagy csak annak, hogy újra látta őt.

De az őszinte segítő szándékot is megérzik

Persze. Ott vannak például azok a gyerekek, akik egy isten háta mögötti kis faluban úgy kerülnek be az iskolába, hogy nem értik az „iskolanyelvet”. Ha ott melléjük áll egy lelkes tanító néni, aki tudja, hogy ezek a gyerekek nem kevesebbet, csak mást tudnak, mint a hozzájuk képest jelentős előnyökkel induló gyerekek, és segít nekik, akkor nem kudarcok sorozatával indulnak az életbe. Akkor bizony egészen másként alakulhat a sorsuk.

Térjünk vissza az alapkérdésre: hogyan lehet a tudatos választókat visszacsábítani az orbáni illiberális államban a liberális eszmékhez?

Hálózatot kell építenünk. Jelenleg a támogatóink többsége budapesti, vagy városi ember, de el kell jutnunk a falvakba is. A vidéki szervezetlenségünk is azt mutatja, hogy nem a szándékunk, csak az eszközeink hiányoztak ehhez. Ahol megtaláltuk azokat a „gyöngyszemeket”, akik körül csoportosulhatnak a támogatóink, ott máris vannak eredmények. Ilyen Békés, Baranya, Szabolcs, részben Győr-Sopron, vagy Tolnában is éledezik valami, de Somogyban is megjelent már egy reménysugár. Utóbbi két megyében elsősorban a pedagógusok és a gyógypedagógusok körében kezdtek el alapszervezetek, vagy azok kezdeményei szerveződni. Voltam egy fogyatékosokkal élők tanácskozásán, ahol az előadás végén a helyi szervező odarángatott öt emberhez, és bemutatta őket. Valamennyien gyógypedagógusok voltak. Mindenkinek vannak barátai, akik szintén érzékelik, hogy rossz felé tartunk, és ők is eljönnek majd hozzánk.

Ezek a dühös emberek…

Nem. A Magyar Liberális Pártba nem a tehetetlenségükben dühös emberek vannak jelen. Az ilyenek a politikai paletta másik felén találhatók. Ők egyébként most sikeresebbek is a mozgósításban, de mi nem a tehetetlen dühön szeretnénk felemelkedni. Ez az egyik erősségünk.

Forrás: Magyar Liberális Párt

Mennyi időt ad a pártjának, hogy legalább az ország nyugati felében talpra álljanak?

Miért pont ott? Érdekes módon Békésben és Szabolcsban gyorsabban növekszik a tagságunk. Nem elérhetetlen, hogy mondjuk, egy év múlva arról beszélgethessünk, hogy a Dunától nyugatra már kiépültek a szervezeteink. Nem akarom becsapni magunkat, ez nem érint majd minden települést, de lesz annyi erőnk, hogy számos helyen beleszólhassunk a helyhatósági választásokba. És ne feledjük el, következik az európai parlamenti választás is. Most nem mértük jól fel a Fidesz mozgósítási képességét, ebből is

gyorsan le kell vonnunk a tanulságokat,

és akár a partnereinkkel közösen menni tovább.

Mikor?

Nagyon gyorsan. Már a parlament alakuló üléséig mindenkinek tisztáznia kell a párton belüli viszonyokat. Azután lehet arról beszélni, mi legyen 2019-ben. Abban is biztos vagyok, hogy többek fejében – ha későn is – de tisztázódott, hogy együtt többre jutunk. Nincs az országnak több elvesztegethető ideje.

Mit gondol, mennyire lesz tartós a most megkötött „házasság” a szocialistákkal és a Párbeszéddel?

Én látom az ebben lévő lehetőséget. Az MSZP soraiban is feltűnnek új arcok, akik segíthetnek „tiszta lapot” nyitni a párt életében. A Liberálisok a sötétkékről világoskékre „színeződtek”, nem tudom, milyen színre vált majd a szocialisták vörös szegfűje, de biztos vagyok benne, hogy megtalálják a megoldást. Ezt bízzuk rájuk.

Hogyan képzelik el a leendő frakciójukat?

Még erről folynak a tárgyalások. A Változás Szövetségének fennmaradását valamennyien fontosnak tartjuk, de ezen belül is keressük azokat a formákat, amelyekkel a leghatékonyabbá tehetnénk a munkánkat. A hét végére születik majd meg a döntés.

Mi lehet Bősz Anett reszortja a frakciójában?

Közel állnak hozzám az esélyegyenlőség problémái. Szívesen foglalkoznék a kisebbségek ügyeivel, a melegek társadalmi helyzetével, hátrányos megkülönböztetésével. A fogyatékkal élők számára nem csak fizikailag, lelkileg is akadálymentesítésre van szükség az egész társadalomban. Ott van a romák felzárkóztatásának sürgető ügye, és bizony ide tartoznak a nők problémái is. A bérszakadék, a gyermekszülés munkapiaci körülményei, hátrányai. Hozzám mégis a legközelebb az oktatási ügyek állnak. A terület krízisben van, és ez ki fogja kényszeríteni a változtatásokat a Fidesztől is. Az általunk kidolgozott oktatási programunk már olyan szinten van, hogy több törvénymódosítást is nyújtottunk be az elmúlt ciklusban. Amennyiben ilyen eszközökkel tudunk üzenni, szerintünk merre van az előre, akkor most már személyesen is élhetek ezzel a lehetőséggel az Országgyűlésben. Az iskolák irányításában a helyi közösségeknek nagyobb teret kell engedni. Módosításokra szorulnak a tantervek, akkor is, ha a kormánypártok erősek maradtak, és

tudjuk, a Fidesz izomból vezeti az országot.

Az iskolapolgárok életében változásokat kell elérni, mert nagyon sok család éppen ebben éli meg a szabadság hiányát. Sokan mondják, úgy érzik, mintha kiszippantották volna az országból a szabad levegőt.

 A baloldal a családpolitikát átengedte a jobboldalnak. Jó ez így?

Az iskolában négy szereplő van: a diák, a tanár, a szülő és az intézmény vezetése. Amikor az iskolapolgárokról beszélünk mi ezt a négyes „fogatot” soroljuk ide. Kölcsönösen a tisztelet, az elfogadás, a tolerancia szellemét kell megvalósítani az oktatási intézmények falai között is. Engem valóban zavar, hogy engedtük a jobboldalnak kisajátítani ezt a témát. Tudomásul kell persze venni, hogy a XXI. századra a hagyományos közösségek – és ebben benne vannak a családok, a vallási és a faluközösségek is – fellazultak, elvesztették az összetartó erejüket. Régen, ha valaki a szomszéd gyereke születésekor vitt egy komatálat, az azt jelentette,

akkor sem hagylak egyedül, ha bajban leszel.

Ma már nem divat a komatál, a kismamák magukra maradnak, különösen, ha a nagyszülők más városban, más országban élnek. Ma már alig van olyan közösség, ahol működnek ezek a mini védőhálók. A jobboldal úgy tesz, mintha vissza tudná adni a családoknak ezt a fogódzkodót, de valójában szó sincs erről. A baloldalnak ezt a társadalmon belüli partnerséget kellene újra teremtenie, és ebben áll a liberálisok felelőssége. Ugyanazt a hegyet másszuk, csak másik ösvényen járunk.

Egy ilyen jelképes politikai „komatálban” ön mit kínálna fel?

Az enyémben biztosan lenne egy ígéret arra, hogy azok az emberek, akik mindent megtesznek magukért, nem eshetnek ki a társadalom védőhálójából. A gyerek kezét foghatja a szülő az iskoláig, de ott lesz egy pedagógus, aki majd átveszi. Aki figyel rá, hogy a gyengébb adottságai miatt senki ne szorulhasson ki a lehetőségek „köréből”.

A mai média ellenszelében ezek az üzenetek eljuthatnak a társadalomhoz?

Nem lesz könnyű. Eddig nagyon magányosak voltunk a politikai térben, de néhány üzenet már eddig is eljutott a „címzettekhez”. Ha a frakciótársaink is partnerek lesznek ebben, akkor egészen biztosan át tudjuk törni azt a falat. Úgynevezett projekt-politizálásra készülünk. Nem akarunk felülni minden olyan témára, amit felvet a Fidesz, vagy a média. Mi akarjuk meghatározni, mikor, miről beszéljünk, s az üzeneteinket hogyan juttassuk el a befogadókhoz. Nem gondolom azt, hogy a politikusnak „tanítania” kellene a társadalmat, sokkal inkább az élen járás, a hiteles példaadás volna a mi dolgunk.

Belefér mindez a négyéves ciklusba?

Remélem.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK