Túlkapacitás, szűkülő piac, romló nyereséghányad sújtja a német autógyártókat, amelyek felülvizsgálják magyarországi fejlesztéseiket – írta egy német lap. A BMW felülvizsgálja minden beruházását, a tervezett debrecenit is.
A magyar gazdaság egészét érintő belső információkat közölt a Handelsblatt német üzleti újság. A cikk jelentős részében a Mercedes és a BMW magyarországi jelenlétét érintő problémákkal foglalkozik. Felidézi, hogy általános derűlátás közepette jelentették be tavaly nyáron a BMW debreceni üzemének felépítését, egymilliárd eurós beruházással 150 ezer autó évenkénti előállítását.
BMW: Debrecenben „nincsenek tabuk”
A gyár alapkövét idén kell lerakni, de a cég két profitfigyelmeztetés után minden lehetőséget nyitva tart – írja a Handelsblatt. A gyár felépítéséről „intenzív megbeszélések zajlottak” a lap értesülése szerint. A termelési igazgató még mindig reménykedik a debreceni egységben,
a pénzügyi igazgató azonban rámutat a feszült pénzügyi helyzetre, és a túlkapacitás közelgő kialakulására.
A BMW vezérigazgatója a múlt héten azt mondta, hogy már 2018 őszétől a vártnál rosszabb a piaci helyzet, a költségek növekednek. „Minden követ megmozgatunk, nincsenek tabuk” – mondta a BMW-vezér.
A BMW-nél minden beruházás ellenőrzés alatt áll, 2022-re pedig 12 milliárd euró megtakarítást terveznek. Miután tavaly 4 ezer új munkahely jött létre, az alkalmazottak számát „legalább állandó szinten” kell tartani. A megtérülés 5,6 százalékkal jóval a nyolc százalékos minimális célérték alatt van – sorolja a Handelsblatt.
Mercedes: kecskeméti bővítés elhalasztva
A BMW még csak elemzi a helyzetet, a Mercedes viszont már lépett a lap szerint. A kecskeméti gyár bővítését, a második üzem felépítését legalább egy évvel elhalasztották.
A cégek hivatalosan nem nyilatkoznak a visszafogásról Magyarországon. Az új termelési egységek elhalasztása viszont fordulópont: több mint egy évtizedes növekedés után
az európai és az amerikai piacok most telítettek
– hangsúlyozza a német újság. Amíg a BMW jelenleg képes tartani értékesítési szintjét, addig a Mercedes eladásai globálisan 4,5 százalékkal estek áprilisban az egy évvel korábbihoz képest, a Magyarországon szinté jelen lévő Audiéi 13 százalékkal.
A Daimler személykocsi részlegének árrése az első negyedévben kilencről hat százalékra esett. Ők is a létszám szinten tartásáról beszélnek egyes területeken. A Daimler fejlesztési kiadásai „felrobbantak” 2014 óta: évente 8-ról 14 milliárd euróra – érzékelteti a helyzetet a Handelsblatt. A cég most az elektromos és az önvezető autókra koncentrál, a Kecskeméten lévő kiemelt projekteket elhalasztják, és kevésbé ambiciózusan vezetik be ezeket.
Nem lesz javulás?
A lap megszólaltat egy szakértőt, aki szekeptikus. Nem látják a piac erősödését, éppen ellenkezőleg. A tovább szigorodó széndioxid-kibocsátási követelmények és a lehetséges amerikai vámemelés komoly problémákat okozhat.
A magyarországi elemzések már korábban sokszor figyelmezettek arra, hogy a túlzott autóipari részesedés nagy bajt okozhat, ha visszaesik a világpiaci kereslet. Ráadásul ezeket – és a hasonlóan összeszerelő termeléseket – csak egyre nagyobb állami támogatás fejében képes idehozni a kormány. A BMW esetében egyenesen a teljes környező infrastruktúrát magára vállalta a költségvetés.
Minden eddiginél többet, átlagosan 19 millió forintot fizet a kormány az idei munkahelyteremtő beruházásokhoz adott támogatásokkal. És változatlanul felülreprezentált az autóipar, miközben az illetékes miniszter is elszakadást szeretne erről.
Az év első két hónapjában 14 cégnek ítélt egyedi kormányzati döntéssel készpénzes támogatást, összesen csaknem 27 milliárd forintot – derül ki a külügyi tárca honlapján közzétett legfrissebb összesítésből.
Ezekben a cégek 1400 munkahely létesítését ígérik, vagyis átlagosan 19 millió forintba kerül az országnak egy új állás (a végösszeg ennél kisebb lesz, mert egy esetben nincs megadva a munkahelyek száma).
Ez több, mint a duplája a tavalyi átlagnak.
(Amely érték korábban szerényen emelkedett.) Sőt, a 2018 második felében adott szűk 30 milliárdból 3800 munkahely keletkezhet: ezeknél még a nyolcmilliót se éri el a fejenkénti támogatás (egy korábbi időszak átlaga 6 millió volt). A tavalyi átlagot az tolja a 10 milliós összeg közelébe, hogy december közepén került be a listába a BMW 12,3 milliárdja, amely esetében már 19 millió egyszeri ingyenpénzt vállalt a költségvetés. (És ebben nincs benne az egyéb kedvezmény, valamint az üzem teljes környékének infrastrukturális kialakítása mintegy 140 milliárdból.)
Látható tehát a mostani és a korábbi adatokból, hogy a kormány
drasztikusan növekvő támogatásokkal ágyaz meg a munkahelyeket létesítő cégeknek,
ami sok beruházás esetében veti fel a gazdaságosság kérdését: akár évekig a közösség állja szinte az összes kiadást.
A másik az örök probléma: az autóipar túlsúlya. Most is hat olyan beruházás található a listán, amelyek túlnyomó része alacsony hozzáadott értéket előállító összeszerelő jellegű termelést hoz létre vagy bővít. (Egy autóipari kutató-fejlesztő társaság is kap támogatást, ez nem az előző kategóriába tartozik.) Miközben a kormány illetékesei (és a gazdaságpolitikában rendre állást foglaló Matolcsy György jegybankelnök évek óta ígérik, hogy most már aztán megvalósul a termelékenységi fordulat.)
Ezt – a szavai szerint „leányvállalat-ország” arculatot kifogásolta decemberben Palkovics László innovációs miniszter is, hazai fejlesztések nagyobb hányadát sürgetve. (A helyzetet jellemzi az a paradoxon, hogy mindezt egy olyan autóbusz bemutatóját mondta, amelynek szinte minden fontos része a karosszérián kívül külföldi eredetű.)
Ebben a január-februári időszakban messze a legtöbbet a Mol kapta, vegyiüzem építésére 11,6 milliárd forintot. Magyar tulajdonú támogatott cégek vannak még rajta kívül is, de csak öten. Vagyis a kiosztott pénz nagyobb része ismételten valamilyen külföldi multinacionális társasághoz megy, amelyik aztán – amikor már nyereséget termel az egység – megvádolható lesz azzal, hogy „kitalicskázza” a profitot.
„Nehogy kizárjátok, hanem közösítsétek ki” – ezzel a címmel közölt kommentárt a Die Zeit című német lap. Megállapította: Orbán keményen küzd azért, hogy kitegyék az Európai Néppártból, mert mártír akar lenni, de ezt a lehetőséget nem szabad megadni neki. A lap Orbán legutóbbi provokációját csak úgy lehet értelmezni, hogy ki akarja záratni magát az Európai Néppártból – kezdi diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.
A cikk ismertette az újabb plakátkampányt azzal, hogy nem tudta visszafogni magát az Orbánnal szemben egyébként mindig nyugodt Juncker sem, és a Fidesz kizárását követelte. Kérdés azonban, hogy ez célravezető lépés lenne-e. Nagyon sok komoly ok szól a kizárás mellett – írta a lap, és hosszan sorolta ezeket. „Orbán veszély a demokratikus, liberális és toleráns Európai Unióra nézve, és akinek fontos a mai EU, annak ezzel szembe kell szállni. Mindezek ellenére azonban a kizárás az EPP-ből nem segítene. Orbán azért dolgozik a kizárásáért, mert mártír akar lenni, mintegy valamiféle sötét hatalmak áldozata, amelyek elteszik az útból, mert védekezik az ellen, hogy a „globalisták” lerombolják az európai nemzeteket. Orbán önmagát európai vezetőként értelmezi, nem csak a magyarokhoz akar szólni. És az összeesküvés-elméletek Európában tömegeket tudnak mozgósítani, nem csak Magyarországon. Nem szabad megadni Orbánnak azt a lehetőséget, hogy összeurópai mártírrá stilizálja magát. Frontális támadással nem lehet ellene tenni, mert ez csak erősítheti.”
„Van azonban sok más lehetőség az EU, az EPP és a tagállamok számára. A testületek és az államok számos módon nehezíthetik a dolgát. Ki lehet szárítani a környezetét, gazdaságilag rövidebb pórázra lehet fogni, meg lehet tagadni tőle a nagy színpadokon való szereplést, lehet nélküle szólni a magyarokhoz, vagyis lehet ezt az ember csendes és hatékony módon kiközösíteni” – írta a lap. Aki Orbán kizárását követeli, az bizonyosan nagy sikert arat a szélsőbaltól egészen mélyen a centrumig, de a látványos aktus Orbán ellen nem csupán politikailag rövidlátó, hanem az egyszerű válaszokra irányuló, klasszikus populista vágy hajtja. Európában azonban semmi nem egyszerű. Európa a sötétség elleni hosszú, kitartó és kérlelhetetlen harc színtere, amelyet mindig újra meg kell vívni. Okosságra, türelemre, kitartásra és eltökéltségre van szükség, Európa előtt még hosszú út áll. „Kis szerencsével és nagy ügyességgel Orbán valamikor majd csak egy kevéssé örvendetes epizód lesz, malomkő az út szélén, amely nehéz időkre emlékeztet.”
A német cégek és a kormány különalkujaként beterjesztett „rabszolgatörvény” oka a magyar gazdaság krónikusan gyenge versenyképessége. Fejlett technológia híján marad az összeszerelő-üzem és heti hat napon dolgoztatott munkaerő.
Demonstrációt hirdetett a Magyar Szakszervezeti Szövetség december 8-ra a „rabszolgatörvénynek” elkeresztelt törvénymódosítás miatt – nyilatkozta Kordás László, a szervezet elnöke az ATV Híradójának kedden.
Mára egyértelművé vált, hogy elsősorban a német cégek kérése volt a több évtizeddel ezelőtti állapotokat visszahozó jogszabályi változás. Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter pár napja még homályosan fogalmazva csak arról beszélt, hogy a Magyarországon beruházó német cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány azon törvénymódosító javaslatait, amelyek „tovább növelik az ország versenyképességét, és a korábban kihívásként emlegetett munkaerő-piaci helyzeten javítanak”.
A rendkívül alacsony munkanélküliségből adódó kihívások miatt az itteni vállalatok már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik: megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni – mondta Düsseldorfban Szijjártó. A lényeges mondat azonban az, hogy a szabályozási javaslatokkal
a német cégek beruházási kedvét Magyarországon fenn lehet tartani.
A nagy vihart kavart módosítással évente 250-ről 400 órára nőhet a túlórák száma a munkáltatók számára, 12 hónapos átlagban heti 48 órára emelik a maximális, rendes munkaidőt. S ami igen súlyos, az az, hogy a túlórák elszámolása egy helyett három év alatt történhetne meg (vajon hány alkalmazott fogja kockás füzetben vezetni a túlmunka idejét?). Továbbá mód nyílna arra is, hogy a beosztás folyamatos módosításával pótlék nélkül lehetne túlórát elrendelni, vagyis nagy a veszélye annak, hogy a jövedelem is csökkenni fog.
A 400 órás plafon azzal járna, hogy
de facto visszahoznák a hat napos munkahetet.
A Liga szakszervezet elnöke, Mészáros Melinda azt mondta a Klubrádióban kedden, hogy a munkáltatói képviseletekkel találkozva nem hallott arról, hogy ők kérték volna ezt a módosítást. Ami rájuk is óriási adminisztrációs tehernövekedést róna.
Szíjjártó szavai arra vallanak, hogy a legnagyobb magyarországi beruházók, a német cégek (s ezen belül elsősorban az autógyártók) és a kormány közti különalkuról van szó. Ezt azóta egy államtitkár egyértelművé is tette az egyik kormánytévében.
S mivel képviselői önálló indítványról van szó, anélkül lehetett elkezdeni, sőt le is zárni az általános vitát, hogy előtte tárgyaltak volna a társadalmi partnerekkel.
Aligha véletlen, hogy erre a javaslatra éppen akkor került sor,
amikor lassan a megvalósítási fázisba lép a BMW debreceni gyárának építése. Amelyet már eddig is csak példátlan összegű támogatás ígéretével tudott idecsábítani a kormány: a 12 milliárdos közvetlen kifizetés mellett a költségvetés állja a teljes ipari park létrehozását, a körülötte lévő (s részben a határig húzódó) terület komplett infrastruktúrájának kiépítését. Ezzel már 137 milliárdnál jár a magyar számla. (Amely felett van még a földterület megszerzésének 44 milliárdos kiadása a debreceni önkormányzat részéről, hitelből.)
S noha ezt a területet nyilván mások is igénybe vehetik, ekkora méretű beruházó további megjelenése nem reális, mert már a BMW is alighanem külföldi (ukrán) munkaerőre fog szorulni.
S itt nyer értelmet a Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf (munkajogi kérdésekben eddig nem túlságosan jeleskedő) fideszes képviselők indítványa.
Röviden: a magyar gazdaság versenyképessége jottányit se javult, az elmúlt években a mind több munkaerő bevonása fedezte a keresleti igény fedezetét. Ez a tartalék lényegében elfogyott mára, a termelékenység legfeljebb stagnálása miatt
nincs más hátra, mint lehetővé tenni a meglévő munkaerőt több munkára kényszeríteni.
Megnéztem az 1992-es, a jobboldali Antall-kormány munka törvénykönyvi módosítását, amelyet az Országos Érdekegyeztető Tanács elfogadott és akkor a parlament elé került. Abban az időben 144 óra volt az éves túlórakeret, amelyet felemeltek 200 órára – nyilatkozta egy napja a Független Hírügynökségnek Dávid Ferenc. S szó szerint a következőt mondta:
„harminc évvel később elértük azt a ’technikai fejlettséget’, amikor az élőmunka felhasználhatósági keretét kell megduplázni a gazdaság működtetésének érdekében”.
Azért különösen aggasztó ez a romlás, mert az 50-es évek nyugati Marshall-segélyét meghaladó összegű uniós támogatások nagy részét már elköltötte a kormány, s ebből a temérdek pénzből se sikerült a termelékenységet (egy munkaórára jutó érték előállítását) növelni.
Erre világít rá plasztikusan Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus a Piac és Profitnak adott interjúban: a kohéziós források elvileg a nemzetgazdasági termelékenység növelését szolgálják. Ez azonban szinte semennyit nem nőtt Magyarországon. A gazdasági növekedést valóban erősítették, de ez inkább csak keresleti hatás: munkát adott a cégeknek és embereknek a beáramló uniós támogatások okozta kereslet. Hosszú távú növekedést viszont csak azzal lehetne biztosítani,
ha a magas hozzáadott értékű termelésbe fektetnénk, technológiát, infrastruktúrát, humántőkét fejlesztenénk.
Ebből a szempontból rosszabbul állunk, mint a támogatási ciklus elején, mert a magyar kormány ezekre a kulcsfontosságú területekre mélyen az uniós átlag alatt költött és költ a GDP arányában is – mondta Pogátsa.
Ez tükröződik a Világgazdasági Fórum (WEF) legutóbbi, ősszel nyilvánosságra hozott éves versenyképességi jelentésében. Ezen Magyarország a tavalyi 60.-ról a 48-ikra ugrott előre, de idén más módszerrel mérték az országokat, ezért a végeredmény megfelel a 2017-es 60-ik helynek. (Az elmúlt öt évben egyszer se sikerült ennél jobb helyezést elérni a WEF-nél.) Ebben a mérésben már megjelenik a negyedik ipari forradalom közelsége, s ennek alapján visszasorolták azokat az országokat, amelyekben a gazdaság nagyobb részben a természeti erőforrásokra és/vagy az olcsó és képzetlen munkaerőre épül.
Hasonlót állít egy másik neves műhely, az ICEG IMD jelentése pár hónappal korábban: hazánkban a javulás inkább csak a gazdasági értelemben békésebbnek és ígéretesebbnek tűnő európai környezet miatt válhatott reális perspektívává. Következésképpen strukturális változtatások hiányában Magyarország sérülékenysége és az uniós forrásoktól való krónikus függősége a jövőben is folytatódni fog.
Az ország leértékelődését szemlélteti az ICEG IMD grafikonja.
Forrás: ICEG, IMD
Pontosan ugyanerre a következtetésre jutott a Debreceni Egyetem két kutatója egy évvel ezelőtti tanulmányában. Szerintük a magyar út eleddig nem mutatja egyértelmű jeleit egy jövőorientált és konzisztens versenyképességi stratégiának, sokkal inkább erősíti azt a benyomást, hogy
az ország egyre távolabb sodródik az úgynevezett versenyképes gazdaság alapelveitől
és gyakorlatától. Jelenlegi versenyképességi helyzetünket figyelembe véve elmondható, hogy a magyar gazdaság kulcsfontosságú vonzerejét képező egykori tényezők egyre inkább kezdenek elkopni. A megújulásra vonatkozóan pedig nem látszanak előremutató jelek.
A 21. században a fenntartható versenyképesség nem a természeti erőforrások meglétére, még csak nem is a munkaalapú társadalomra épül, hanem az emberi tényezőkre. Vagyis a tudásalapú társadalomra, amelynek három klasszikus eleme az oktatás, a kutatás-fejlesztés és az egészségügy Ugyanarról beszélnek a kutatók, amit Pogátsa Zoltántól is idéztünk.
Magyarország tőkevonzó adottságainak változását mutatja az ábra.
Forrás: IMD, Debreceni Egyetem
S ha valaki netán nem hinne a kormánytól független szakembereknek, álljon itt egy idézet a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Banktól, amely a nyáron megjelent száz oldalas elemzésében a következőt írja:
„a munkatermelékenység terén még mindig a 2008-as válság előtti szint közelében vagyunk, valamint elmaradunk az unió és a régió átlagos értékétől”.
A kormány(-fő) és a körülötte lévő egyes gazdaságpolitikusok közti (egyre táguló) nézetkülönbségre utal az, hogy miközben Orbán Viktor (és Szijjártó Péter) folytonosan az ipari, elsősorban az autógyártó kapacitások növekedésének dicséretét zengi, a MNB szakértői viszont – ahogyan ezt akkori írásunkban idéztük – ennek bírálatát fogalmazták meg (ahogyan a jelentés a mostani „elmúlt nyolc év” szinte teljes sikertelenségéről árulkodik):
„A működőtőke az elmúlt években elsősorban az alacsony értékteremtő képességű ágazatokba áramlott”.
Az uniós források elherdálása mutatkozik meg abban is, amit az orbáni „nemzeti tőkések” terén láthatunk. Pogátsa Zoltán erről azt mondja, hogy
valójában alig van exportképes, magas hozzáadott értékű terméket előállító magyar cég.
A legnagyobb, nem tőzsdei magyar vállalatok között van két ingatlanos cég, amelyek a hazai gazdaságban aktívak, van két építőipari vállalat, amelyek a magyar állami közbeszerzésektől függnek. Emellett van egy pornó- és egy kaszinócég, de az nem lehet, hogy ezek képezzék a magyar gazdaság alapját. Az összes, nem tőzsdei magyar cég összesített eszközértéke kisebb, mint egyedül a tőzsdén lévő Mol-é.
S hogy tovább árnyaljuk a képet, a közgazdász-szociológus idézi a világhírű francia közgazdászt, Thomas Pikettyt arra magyarázatul, miért éppen a német cégekkel kötött ilyen paktumot a kormány (és miért követi ezt a rövidlátó gazdaságpolitikát).
Eszerint
jóval több profitot eredményez a centrumországoknak az, hogy az iparukat kiszervezik a perifériaországokba,
mint amennyit befizetnek az uniós költségvetésbe, és amennyit a periféria országai támogatásként megkapnak. Akkor is megéri nekik ez, ha pontosan tudják, hogy a pénz jó részét a perifériaországok ellopják, vagy rosszul használják fel. Cserébe barátságos üzleti környezetet kérnek: alacsony béreket, gyenge szakszervezeteket, bőkezű állami támogatásokat, minimális tényleges társasági adót. Németországra ez különösen igaz, ott erősen érvényesül a politikában a Deutschland AG-szemlélet. Vagyis ami jó a nagyvállalatoknak, az jó Németországnak.
Csak nekünk lesz nagyon rossz, már néhány év múlva.
Aláírták a debreceni BMW-gyár kormányzati támogatási szerződését Debrecenben: 12,3 milliárd forint, közel 12 millió fejenként. Szijjártó Péter szerint busásan meg fog térülni.
Busásan megtérül Magyarországnak az a több mint 12,3 milliárd forint, amellyel a magyar kormány támogatja a BMW debreceni beruházását – jelentette ki a külgazdasági és külügyminiszter pénteken Debrecenben, mielőtt aláírta a támogatásról szóló megállapodást a német gyár képviselőjével.
Ez az összeg az egymilliárd eurót meghaladó beruházásnak ugyan csak kicsiny része (3-3,5 százaléka), de az ezerfős induló létszámot figyelembe véve 12 millió minden alkalmazott után. Vagyis
évekig az összes új dolgozó minden bérét a magyar költségvetés állja.
Nem kevesek szerint az arányaiban amúgy is túlságosan nagyra növő járműgyártás kockázatait figyelembe véve ez súlyos teher újabb beruházás érdekében.
Szijjártó Péter elsorolta azt is, amit nemrégiben már megírtunk: a kormány döntése értelmében a leendő autógyár telephelyéhez közel új csomópontot alakítanak ki az M35-ös autópályán, 2×2 kétsávosra bővítik az odavezető összekötő utat, konténerterminált építenek villamosított vasúti összeköttetéssel, új telekommunikációs és gázhálózatot alakítanak ki. Ezek a további (minimum) tízmilliárdok mind a gyárnak nyújtott költségvetési támogatások.
Szijjártó Péter „különleges, kivételes” sikertörténetnek nevezte a BMW idetelepülését, ami szerinte elismerése a magyar emberek szorgalmának, tehetségének, a debreceniek profizmusának és a magyar gazdaságpolitikának. A tárca vezetője szerint ez beruházás is bizonyítja, hogy jó döntés volt bevezetni Európa legalacsonyabb adóját, német mintára bevezetni a duális szakképzést és átalakítani a felsőoktatást.
A miniszter „globális, újkori ipari forradalomról”, beszélt, aminek az autóipar a meghatározója, s
„ma az autóipar a magyar gazdaság gerincoszlopa”.
Továbbá a magyar gazdaság „dimenzióváltás állapotában van”, ahová érdemes lesz a magas technológiát, a kutatás-fejlesztési eredményeket befektetni. Tavaly 8 ezer milliárd forintot termelt a magyar autóipar, idén ez meghaladhatja a 9 ezer milliárdot. A Magyarországon gyártott autók 91,1 százalékát exportálják.
Oliver Zipse, a BMW csoport igazgatótanácsának tagja azt mondta, több mint 160 európai helyszínt vizsgáltak meg mielőtt „Debrecenben megtalálták, amit keresnek”. Jelezte, hogy a döntésben sokat számított a város hozzáállása, a jó infrastruktúra, a megfelelő nagyságú terület megléte és a képzett munkaerő rendelkezésre állása, illetve az, hogy mind a magyar kormány, mind a debreceni önkormányzat elkötelezte magát megfelelő képzések indítására. A BMW 2019-ben kezdi meg a terepmunkákat, a környezeti infrastruktúra kialakítása után kezdődik az építkezés, majd a gépek, robotok telepítése.
Palkovics László lett a debreceni gazdasági és oktatási fejlesztések kormánybiztosa. A kormány pedig egy sor infrastrukturális fejlesztésről döntött a BMW-gyár létesítéséhez.
Nagy napja van Palkovics Lászlónak. Az innovációért és technológiáért felelős miniszter októbertől megkapta a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartói jogainak gyakorlását (a humán csúcstárca helyett) az intézmény „új működési modellje előkészítése céljából”. Korábbi információk szerint alapítványi tulajdonba adnák a közgázt, nemzetközileg is rangos magánegyetemmé alakítva át.
De az igazán nagy dobás a Debrecen térségébe tervezett komplex autóipari és oktatási fejlesztések kormánybiztosává kinevezés szeptembere 1-jéig visszamenő hatállyal. Palkovics mindezt titkárság és külön javadalmazás nélkül, Orbán Viktor személyes felügyelete mellett két évig végzi.
Lesz bőven dolga Palkovicsnak, ugyanis a legfrissebb Magyar Közlöny előző határozatában a kormány „egyetért”
egy sor infrastrukturális fejlesztéssel a debreceni Észak-Nyugati Gazdasági Övezet
kialakításában, amelyeket ugyancsak rá bíztak.
A BMW magyarországi gyárépítéséhez kapcsolódó fejlesztésekről eddig meglehetősen kevés információ szivárgott ki. Annyit tudtunk meg, hogy a város 44 milliárdos hitelből megvásárolja az ipari parkhoz szükséges területet, amely valamikor 2019 második felében kerül a német autógyár tulajdonába. (Mindeddig az se teljesen egyértelmű, hogy ennek számláját a BMW állja, vagy ez is a kormány ajándéka lesz az üzem idehozatala érdekében.)
A kérdés azért jogos, mert – ahogyan erről írtunk – az elmúlt években
egyre növekvő összegekkel támogatja
az Orbán-kormány a multinacionális cégek magyarországi beruházásait, az eddigi rekord (a Mercedes esetében) új munkahelyenként 39 millió forint. Nem lenne meglepő, ha a BMW döntésének ára ezt is meghaladó, akár 50 millió lenne.
Mindenesetre a kormány most úgy határozott, hogy épüljön új autópálya-csomópont, új autóút az ipari övezet körül, bővítsenek új sávval meglévő útszakaszt. Ugyancsak az autógyár érdekében új logisztikai és konténerterminált húznak fel. Mindemellett kiépítik a teljes villanyáram-, gáz-, víz-, csatorna- és távközlési hálózatot a 400 hektáros területen.
Összegekről nincs szó a kormányhatározatban, továbbá arról se, hogy az „egyetértés” árát végül ki fizeti meg. Mindössze arról tájékoztatják az adófizetőket, hogy a Palkovics László által felügyelt teljes fejlesztés kapcsán a miniszter koordinálja a debreceni önkormányzat által megalkotott koncepció megvalósításának kormányzati támogatását.
Egymilliárd eurót meghaladó értékben Debrecenben épít új gyárat a BMW – jelentette be Szíjjártó Péter. Ezer új munkahellyel indulnak, 150 ezer hagyományos és elektromos autót fog gyártani a német cég.
Tizennégy hónap tárgyalás után Debrecent választotta új gyárának helyéül a német BMW: egymilliárd eurót meghaladó befektetéssel évente 150 ezer autót előállítani képes gyárat húz fel a város melletti 400 hektáron. Már kezdetben is ezer munkahely létesül – foglalható össze Szíjjártó Péter rendkívüli sajtótájékoztatója.
A terület jövő év második felében kerül a BMW tulajdonába, a munkaerő-toborzást is akkor kezdi a cég. A legkorszerűbb gyártósort hozzák ide, amelyen egyszerre lesznek képesek
hagyományos és elektromos meghajtású autókat készíteni.
Ez a beruházási érték egyébként nagyjából annyi, mint a kecskeméti Mercedes-üzemé, vagy a győri Audi-gyár néhány évvel ezelőtti új egységéé volt.
Mindenesetre ezzel tovább nő az autóipar részesedése a magyar gazdaságban. Szíjjártó elmondta, hogy már most 29,3 százalék a feldolgozóiparon belül, és termékeinek 90,8 százaléka export. Sok gazdasági szakértő az alacsony hozzáadott értékre tekintettel
aggódik az autógyártás ekkora részaránya miatt.
A külügyminiszter szerint ezzel is megkérdőjelezhetetlen a magyar és a német gazdaság közti kapcsolat. Már eddig hatezernél több német cég csaknem 300 ezer embert foglalkoztat nálunk.
A BMW egyébként Kína, Mexikó és az Egyesült Államok után most Európában erősíti jelenlétét.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
