Kezdőlap Címkék Atv

Címke: atv

Vujity Tvrtko államtitkárt kérdez

A sztárriporter Vujity Tvrtko keményen szokta kérdezni az ellenzéki politikusokat. Csak őket, mert az ATV reggeli műsorában csak elvétve mennek el a kormányoldal emberei, s ha olykor-olykor el is mennek, sosem Vujity Tvrtkóval ülnek szembe, így nem tudhatjuk, őket is tudja-e harcosan kérdezni. Ezért is voltam kíváncsi, amikor néhány napja kiderült, hogy Menczer Tamás külügyi államtitkárral ő fog beszélgetni.

Az elmúlt héten többször is elégedetlenkedett azzal, hogy milyen élesek a viták a kormánypárti és ellenzéki politikusok között, miközben a járvány elleni védekezésben szerinte össze kellene fogniuk. Már a Start bevezetőjében némi gúnyolódással fűszerezve vezette fel a témát, így:
Én magam végignéztem a népjóléti bizottság ülését. Ez volt az az ülés, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők szívélyesen barátkoztak, meg is ölelték egymást, kávéval kínálták, együtt pogácsáztak … sem, tehát ez nem történt meg, viszont elhangzott a szégyellje magát, ez felháborító, tönkretették az országot, ócska politikai hangulatkeltés. Kíváncsi voltam én, aki néztem ezt az adást, és az én adófizetői forintomból van ez az egész finanszírozva, hogy biztos jó-e ez például a járványügyi védekezésben.”

Amikor leült Menczerrel szemben, hagyta, hogy az államtitkár a szokásos módon részletesen elmesélje, hogy mennyi védőfelszerelést hoznak be, és kérdésre azt is elmondja, hogy annak csak két százalékát adjuk tovább más országokba, majd a végén rátért a beharangozott témára:

Utolsó fél percünk van. Engedje meg nekem, hogy egy személyes megjegyzést tegyek. Én néztem a népjóléti bizottság ülését. Annak a vitának Ön is részese volt. Láttam a szavakat például a Demokratikus Koalíció képviselőjétől, és az Ön válaszát is láttam. Repkedtek a szégyellje magát, felháborító, újra szégyellje magát szavak, és én adófizető állampolgárként úgy éreztem, hogy nézem, és ezt én finanszírozom.
Egy ilyen járványügyben hogy gondolja, nem lenne jobb valamilyen módon összefogni. És nyilván mindig a másik oldal a hibás, de nem lenne jobb példát mutatni a politikusoknak?”
Menczer válasza így hangzott: „Ne haragudjon, Ön rossz embernek címzi a kérdését. Ezt a kérdést a Demokratikus Koalíció képviselőjének kell föltenni, aki megtámadta azt a tiszti főorvost, aki hónapok óta irányítja a védekezést, és reggeltől estig dolgozik. Rossz helyre címzi a kérdést.”
Vujity pedig nem kérdezett vissza, hanem megnyugodva zárta le a dolgot: „Én pedig biztosíthatom Önt, hogy egyáltalán nem haragszom.

Pedig lett volna miért visszakérdeznie.

Az ATV felvételéből tudjuk, hogy mit is mondott a két szereplő. Varga Zoltántól, a népjóléti bizottság DK-s tagjától a következőt rögzítette a kamera:

Tisztelt Tiszti Főorvosnő! Én szeretném figyelmeztetni, hogy Ön egy olyan útra lépett, amikor szemmel láthatóan Ön most próbálja kiszolgálni a politikát.”

A képviselő szavaiban semmilyen durvaság vagy akár illetlenség nincs, szabatosan megfogalmaz egy olyan bírálatot, amely – ha figyelembe vesszük, ahogy a tiszti főorvos a Pesti úti idősotthon ügyében valóban részt vett egy nyilvánvalóan politikai célzatú kampányban – megalapozottnak tűnik. Semmivel sem ment túl azon, ami egy ellenzéki képviselő feladata egy többpárti parlamentben. És mit válaszolt az államtitkár? Lássuk ismét, amit a kamera rögzített:

Ön egy szégyen. Ön, ha egy napig csinálná csak azt, amit a főorvos asszony hónapok óta, végelgyengülésben térden járva könyörögne irgalomért.”

Ez bizony érdemi válasz helyett durva sértegetés. Saját elmondása szerint Vujity Tvrtko is látta a felvételt, akkor pedig vissza kellett volna erre kérdeznie, de nem tette. (Hogy nem volt idő visszakérdezni, az nem érv, hiszen ő osztja be az interjú idejét.)

Jól láthatóan kiszolgálta a kormányoldalt: az államtitkár hosszasan beszélhetett arról, amiről beszélni akart, és nem kérdezett vissza az elfogadhatatlan válaszra.

Két megjegyzés kívánkozik a végére.
Az egyik: ahogy az országgyűlési képviselők munkáját az adófizető állampolgárok fizetik, köztük Vujity Tvrtko, úgy az ő munkáját mint az ATV műsorvezetőjéét mi, tévénézők fizetjük, amikor a kábelhálózatoknak a műsorokért fizetünk.
A másik megjegyzésem az ellenzék feladatára vonatkozik. Elterjedt hiedelem, sokszor halljuk ellenzéki politikusoktól is, hogy a járvány idején mindenkinek össze kell fognia, nincs itt az ideje annak, hogy az ellenzék a kormányt bírálja. Ez félreértés. Összefogniuk azoknak kell, akik cselekvő pozícióban vannak. A kormánynak és az önkormányzatoknak, köztük az ellenzéki vezetésűeknek is valóban össze kell fogniuk, és úgy tűnik, az ellenzéki pártok által vezetett önkormányzatok erre törekednek. A kormány mintha kevésbé igyekezne összefogni az ellenzéki vezetésű önkormányzatokkal, amire éppen a Pesti úti idősotthon ügye az egyik legjobb példa.

Ami viszont a parlamenti ellenzék képviselőit, frakcióit illeti, nekik nem feladatuk valamiféle összefogás, hiszen nincsenek cselekvő helyzetben. Nekik arra van módjuk, hogy helyeseljenek, ha a kormány helyesen cselekszik, ugyanakkor kötelességük bírálni, ha helytelenül.

Nekem úgy tűnik, hogy ezt teszik.
Nekünk, választóknak jár az, hogy az ellenzéki képviselők mindig, a járvány idején is véleményt alkossanak a kormány tevékenységéről és ismertessék azt velünk, legyen az akár pozitív, akár negatív vélemény. Ha a politikai újságíró ezt kifogásolja, akkor nem érti, hogy mi az ellenzék dolga.

Vagyonok

Jól szórakozott az ATV-ben a két reggeli műsorvezető azon a híren, hogy az MFOR szerint 637 százalékkal nőtt 2010 óta az országgyűlési képviselők pénzvagyona (banki megtakarítás plusz értékpapír-állomány).

Azután jött a szakértő, és megmutatta egy nagy kijelzőn, hogy Rogán Antal vezet, utána jön Gyurcsány Ferenc, őt pedig Seszták Miklós követi, akinek az ügyvédi irodájából jön a jövedelem. Azt is megmutatta, hogy kiknek van a legnagyobb adóssága. Bravó, a néző is jót mulatott, azaz hogy bosszankodhatott a képviselők gazdagságán.
Nagyon nincs ez így jól. De mondhatom mindenkinek, aki minden februárban a képviselői vagyonnyilatkozatokon lovagol. Magam is töltöttem ki ilyet két évtizeddel ezelőtt, és tudom, hogy az országgyűlési képviselők jó részének a lakásán, autóján, esetleg nyaralóján és némi megtakarításon kívül nincs komolyabb vagyona, úgy él, mint a magyar középosztály. És van egy másik részük, akkoriban még kisebbség, akik összekötötték a politikát az üzlettel, és jelentős vagyonról adtak számot a nyilatkozatukban. Nem volt igaz, és szerintem ma sem az, hogy a vagyonnyilatkozatok nem érnek semmit: meg lehet belőlük állapítani, hogy változott-e és hogyan egy négyéves ciklus alatt a képviselők vagyoni helyzete. Életvitelükről, ingatlanjaikról egyébként is tudnak valamennyit az emberek, s az is feltűnik, ha egyeseknél – a képviselők kisebbségénél – a bevallott vagyon köszönőviszonyban sincs azzal, amit az emberek látnak.

Szerintem kár olyan benyomást kelteni, mintha az országgyűlési képviselők kivétel nélkül dúsgazdagok lennének, és törvénytelen úton tettek volna szert a gazdagságra. Márpedig az ATV műsorvezetői ezt tették, és ehhez járult hozzá az MFOR újságírója is.

Félrevezető, amikor az újságírók nem tesznek különbséget aközött, hogy valaki politikusi életét megelőzően üzletemberként jutott vagyonhoz (mint Gyurcsány Ferenc), esetleg örökölte azt (ennek közismert példája az LMP-s Ungár Péter), vagy pedig politikusi karrierje alatt tett rá szert, különféle előnyös üzleti konstrukciók révén, amelyekben politikusként juthatott szerephez.
Jó lenne továbbá, ha a magyar vagyonnyilatkozati rendszer bírálói nem feledkeznének meg arról, hogy itt súlyos elvi problémával kerül szembe a jogalkotás. Az egyes magánszemélyek jövedelemhez jutása személyes adat, ami nem tartozik sem az államra és annak szerveire, sem pedig a nyilvánosságra. Az adóhivatalra természetesen igen, de az adóhivatal ezeket az adatokat senki másnak nem hozhatja tudomására (kivéve csak a nyomozó hatóságot, büntetőeljárás esetén), azok a magyar jog és a legtöbb ország joga szerint adótitkok.
Ehhez képest jelent súlyos engedményt a közélet tisztasága érdekében, amikor az országgyűlési képviselőket vagyonnyilatkozat tételére kötelezik, és a vagyonnyilatkozatokat nyilvánosságra is hozzák. Amikor az országgyűlési képviselő elindul a választáson, majd elfogadja a mandátumot, ezt annak tudatában teszi, hogy a törvény korlátozza személyes adatai fölötti rendelkezési jogát. Az országgyűlési képviselő azonban önálló magánszemély, és önálló magánszemélyek a hozzátartozói is. Egyáltalán nem kézenfekvő, hogy a törvény a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget a közvetlen hozzátartozókra is kiterjeszti, vagyis az ő személyes adatuk fölötti rendelkezését is korlátozza, és felmerül, hogy az ő vagyonnyilatkozatukat is hozzák nyilvánosságra. Az pedig végképp

képtelenségnek tűnik, hogy ne csak a jövedelmek és vagyonok forrásáról kelljen nyilvános nyilatkozatot tenni, de arról is, hogy mire költi az ember a pénzét.

Ez már végképp olyan személyes adat, amely sem az államra, sem a nyilvánosságra nem tartozik. Csínján kellene az ilyesmivel bánni.

Már csak azért is, mert nemcsak hozzátartozók vannak, de barátok is. Ismerünk, ugyebár, példát arra, hogy valakinek a vagyonnyilatkozata szerint semmi megtakarítása nincs, viszont barátjának rohamosan növekvő vagyonáról széles körben feltételezik, hogy valójában az övé.

Akárhogy terjesztik is ki a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget, ezt nem tudja megakadályozni.
Igazából az a helyzet: olyan társadalomban, ahol létezik a szégyen és működik a megszégyenülés, ott a viszonylag egyszerű, a személyes adatok fölötti rendelkezést csak a legszükségesebb mértékben korlátozó vagyonnyilatkozat is elegendő. Ahol pedig a szégyen ismeretlen, ahol nincs megszégyenülés, ott semmiféle vagyonnyilatkozati megoldás sem segít. Ez a helyzet ma Magyarországon.

Botrányos

Fürjes Balázs tenyérbemászó modorát ellenpontozza a kormányt szolgáló sajtó, amely egyesével szeretné levadászni az új ellenzéki oldalról megválasztott polgármestereket. Most a hetedik kerület polgármestere került a fideszes sajtó kereszttüzébe. 

„Niedermüller Péter néhány nappal ezelőtti kijelentése az ATV A nap híre című műsorában, ahogy „rémisztő képződménynek” nevezte azt az emberideált, amely a kormánypárti és kormányközeli retorikában nap mint nap megjelenik, s csak a fehér, keresztény férfiembert – én még hozzátenném: aktív, egészséges férfiembert – fogadja el, és kirekeszti a más etnikumúakat, más vallásúakat, kevésbé szerencsés sorsúakat, öregeket és nőket, szerintem teljesen rendben van, helytálló módon jellemzi azt, amit jellemezni kívánt, és amit jellemezni is kell.

Nem látok ebben semmi kivetnivalót, botrányosat pedig végképp nem, Niedermüller igazat mondott, s ezt egy politikai vitaműsorban tette, ahova az ilyen kijelentés való. Hogy Bayer Zsolt emiatt tüntetést szervez az erzsébetvárosi önkormányzat épületéhez, ahol Niedermüller polgármesterként dolgozik, vagy, hogy Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója ezen háborog, azon sincs mit meglepődni, összhangban van ezeknek az uraknak egész tevékenységével, múltjukkal, jelenükkel és jövőjükkel.

Ami szerintem botrányos, az szerintem az, hogy Rónai Egon, aki interjúiban mindenkivel beszélgetve feltűnően megértő, mondhatni empatikus, és ezt sajátos médiapózzá fejlesztette, ezúttal

nem volt hajlandó megérteni, hogy mit is mondott Niedermüller, és bocsánatkérést várt volna el tőle az Egyenes Beszédben. És botrányos az is, hogy Kárász Róbert a másnap reggeli adásban, Niedermüller távollétében mindenféle magyarázat nélkül, mintegy magától értetődően botrányosnak nevezte Niedermüller kijelentését,

és így kért róla állásfoglalást az adásban jelen levő más politikusoktól.

Ez igen, ez valóban botrányos.

Jóváhagyott rágalmazás

Az ATV-ben Puzsér Róbert is megkapta a maga műsoridejét az Egyenes Beszédben, a választás előtti utolsó adásban, pénteken. Mint tudjuk, az ellenzék polgármester-jelöltjeinek egy részét támogathatónak tartotta, másokat azonban nem.

Tizenegy kerületben azt javasolja támogatóinak, hogy érvénytelen szavazatot adjanak le, mert nincs olyan polgármester-jelölt, akit szerinte támogatni lehetne. Krug Emília megkérdezte tőle, hogy mi a baja például a DK-s László Imrével, amire Puzsér azt válaszolja, hogy az, hogy Gyurcsány Ferenc jelöltje. Ezt így indokolta:

“Gyurcsány Ferenc okozta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. A trükkök százai, a költségvetés-hamisítás, az államháztartási hiány mértékének eltitkolása, a konvergencia-jelentések meghamisítása, ezt követően annak kiszivárgása, a tüntetések során pedig a szemkilövetések, megkülönböztető jelzés nélküli rendőrterroristák által ütlegelt embereknek a megnyomorítása, és ezt követően a le nem mondás.”

Ebből szinte semmi sem igaz. A költségvetést nem hamisították meg, a hiányt nem titkolták el, a konvergencia-jelentést nem hamisították meg.

Ez legenda, ami arra épül, hogy a márciusi hiányadatot nem a választás előtt, hanem csak az április 7-i választás napját követő hétfőn tették fel a Pénzügyminisztérium honlapjára.

Nem titkoltak és nem hamisítottak semmit. Ezek a tizenhárom éve terjesztett állítások rágalmak. A 2006 október 23-i erőszak azzal kezdődött, hogy az Alkotmány utca torkolatában rendbontók támadták meg a rendőrkordont. Utána is arra törekedtek, hogy a Fidesz nagygyűléséről távozókkal összekeveredjenek, és nagy tömeg ütközzön meg a rendőrökkel.

Míg szeptember 17-én a rendőrök meghátráltak a rendbontók elől, október 23-án nem hátráltak meg, hanem erőszakot alkalmaztak a rendbontókkal szemben, ahogy ezt a rendőrség más civilizált országokban is teszi.

A rendőri fellépés során történtek súlyos hibák, melyek a rendőrség felkészületlenségének tudhatók be. Egyetlen embernek a rendőri ügyetlenségből következő szemsérülése súlyos fejlemény, de a „szemkilövetés” Gyurcsánnyal szemben tizenhárom éve terjesztett megalapozatlan rágalom.
A 2002 és 2010 közötti kormányoknak, illetve a kormányok mögött ott álló MSZP–SZDSZ parlamenti többségnek nyilvánvalóan megvan a maga felelőssége azért, hogy 2010-ben Orbán kétharmados parlamenti többséget szerzett. Sokat írtam erről az elmúlt tizenhárom évben. Ez a felelősség azonban nem adathamisításban és nem szemkilövetésben áll, hanem mindenekelőtt felelőtlen, ámbár akkor éppen népszerű gazdaságpolitikai, költségvetési döntésekben, amelyek a 2006 utáni megszorításokat elengedhetetlenné tették. Gyurcsánynak mint az időszak egyik miniszterelnökének persze kitüntetett szerepe volt ebben. A valódi hibák, a valódi felelősség átlátásához persze komolyabb felkészültségre van szükség, mint amivel Puzsér Róbert szemlátomást rendelkezik, és nagyobb hajlandóságra a kitartó gondolkodáshoz.

Rágalmazni persze könnyebb, mint végiggondolni és megérteni a folyamatokat.

Szomorú, hogy e rágalmak elhangzása után a műsorvezető továbblépett a következő kérdéséhez, és semmi észrevételt nem tett Puzsér vádjaihoz. Ezzel mintegy jóváhagyta az elhangzottakat. Elterjedt dolog ez a magyar médiában, de ez nem menti a dolgot. Éppen ellenkezőleg: hozzájárul ahhoz, hogy ezek a rágalmak már-már közhelyszámba menjenek. Nagy kár.

Jávor Benedek a Hajógyári-szigetről

https://www.facebook.com/javorbenedek/videos/437297953749123/

 

 

Másról beszélünk – Déli kávé Szele Tamással

Komoly, férfias duplát kérek, kisasszony, szembenézés következik. Szembenézés a dolgokkal, tettekkel, a politikusainkkal – akiket bizony magunk választottunk meg – és az ő cselekedeteikkel. És ma félretesszük a pártszimpátiákat: ma arról beszélünk, miért beszél ma Magyarországon mindig mindenki másról, ha valami marhaságot tett és arról kérdezik.

Mert másról beszél. Mindenki, mindig. Hosszú ideig hittem, kicsit még most is hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez a kultúránk része, mivel állandósult és gyilkos versenyhelyzetben élünk, amiben a legkisebb tévedésnek is komoly következményei vannak, azért nem vagyunk hajlandóak beismerni, ha valamit eltoltunk, mert ösztönösen tiltakozunk a kudarcnak még a gondolata ellen is. De nem csak ennyiről van szó.

Arról is szó van, hogy a magyar ember, de főleg a magyar politikus gyárilag tévedhetetlennek érzi magát, a pozíciójához szükséges mítosz része a tökéletesség legendája, és képtelen bármiféle tévedést beismerni, úgy érzi, ezzel önmaga ellen kampányolna. Ahogy a mögöttük álló pártok is úgy érzik, hogy ha valaki megírja, miszerint a Fényesorcájú Vezetőjük mondjuk megcsúszott az utcán egy kutyagumin és fenékre esett – ami bárkivel előfordulhat – akkor az illető szerző már azonnal az ellenség ügynökévé lépett elő, levette álarcát és minimum le kell hazaárulózni. Nálunk a ceruzát is malomkővel hegyezik, csak fehérek és feketék vannak,  még szerencse, hogy az amerikaiak feltalálták a színes televíziózást, mert mi fel nem találtuk volna – nekünk elég, ha fekete-fehér a világ.

De térjünk a tárgyra, ne kerülgessük, mint macska a forró kását (ha már az állatos hasonlatoknál tartunk). Arról jut eszembe ez a számtalan, szebbnél szebb, hogy tegnap Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP országgyűlési képviselője az ATV Start című műsorában szaknyelven szólva „elnyilatkozta” magát. Elnyilatkozás az, amikor – többnyire élő adásban, de néha másként is – az interjúalany olyasmit mond, amit aztán hetvenhétszer megbán, csak éppen mivel van róla felvétel, nem tagadhatja le utólag. Habár a legtöbben azt is meg szokták próbálni, meg a felvétel hamisításával is szokták vádolni a sajtót – ez most elmaradt. De hát mit bírt mondani Bangóné?

„ATV: Ha ennyire tiszta és egyértelmű kommunikáció az, hogy ellopják az uniós pénzeket, és a kormány, a jelenlegi kormány lopja el ugye az uniós pénzeket, hogyan lehetséges az, hogy a Fidesz támogatottsága folyamatosan emelkedik?

Bangóné: Csak hogy egy mondatot mondjak, ha már szókimondó vagyok: sok a patkány Magyarországon. Ha már a patkánytéma felhozódott itt Budapesten. És nem csak Budapesten.

ATV: Jó, ennek mi az áthallása?

Bangóné: Mindenki úgy gondolja, ahogy akarja. Ezt meg kellene állítani, a patkányinváziót is, mert nagyon sok kárt tudnak okozni Magyarországon, és okoztak is az elmúlt időszakban.”

Hát, azért világos, mi hangzott el: a riporter az ellopott uniós támogatások kapcsán kérdezi a politikust arról, hogy ha a lopás tényével mindenki tisztában van, akkor mégis miért növekszik a kormánypárt támogatottsága? (Mondjuk én erre azt válaszoltam volna, hogy nem vagyok olyan nagyon biztos a támogatottság növekedésében, majd akkor hiszem el, ha én számolom a mutatókat és nem a kormánypárt szakemberei, de hála az Égnek nem is vagyok én Bangóné, meg kell mondanom, rosszul válnék be az ő helyén, minden szempontból).

Nos, a megkérdezett erre minden különösebb kontextus nélkül azt válaszolja, hogy Magyarországon sok a patkány. Ami, mint magában álló tény, kétségbevonhatatlan, csak ebben a szövegösszefüggésben nem jelenthet egyebet, mint az, hogy Bangóné szerint azok patkányok, akiknek körében népszerű a kormánypárt. És mivel sok a patkány, a Fidesz is támogatott.

Nyilván nem azok, legfeljebb megtévesztett, megtévedt polgártársaink, meg aztán hogy is mondjam csak, így hirtelen ellenzéki oldalról sem tudnám kiállítani a Kerekasztal ötven gáncs nélküli lovagját, sőt, egy gáncs nélküli lovag előkerítésével is bajban volnék – de hát elvben a politika célja nem is az, hogy legyőzzük vagy megsemmisítsük az ellenfél szavazótáborát, az a háború, ami így működik: a politikában meggyőzni kéne a túloldali szavazókat, semmiképpen sem a betonba döngölni őket. Már csak azért sem, mert ők is az állam polgárai, mi több, emberi lények, az igaz, hogy kissé hiszékenyek, de attól még emberek, nem patkányok.

Nos, nem az első eset a magyar belpolitikában, nem is az utolsó, hogy politikus elnyilatkozza magát. Nyugodtan el tudnánk venni több száz példát, kezdve Kövér akasztós beszédétől Pócs János romaellenes videójáig vagy disznótoráig, ahol Sorosnak nevezte el a sertést (a helyszín és a felvétel időpontja a fotó alapján máig kérdéses, ugyanis én még akkor utánanéztem, és a kérdéses településen aznap méteres hó volt, a fényképen meg ennek nyoma sincs, de felőlem el is takaríthatták, ha valaki nagyon akarja), de visszamennek ezek a spontán és kevésbé spontán gyalázkodások az 1990-es hordó-ügyig, melynek résztvevője voltam (mint a felvétel készítője). No, annak sem lett gazdája a végén. Ahogy a többinek sem:

Pócs sosem kért valójában bocsánatot, szamárságokat zagyvált össze a kazánba dugott cigány ember és az ő régi barátságáról,

arról, hogy csak vicc volt az egész, nem létező törvényekre hivatkozott, böjtben nem nyilatkozott, szóval eget-földet megmozgatott annak érdekében, hogy úgy tessen annak, aki nagyon úgy akarja látni: ő nem tett semmi rosszat. Sőt, mi több: valahogy mintha még jót is tett volna saját maga szerint. Ha sokáig nyüstölik, eljutott volna odáig, hogy köszönet illeti őt ezekért az aljas gesztusokért.

Na jó, mondja erre az ellenzéki olvasó, kormánypárti, ők ilyenek, mást ne is várjunk tőlük. Rendben: de az ellenzéki képviselőtől azért csak várhatok mást, nem? Elvben különbek kéne legyünk.

Várhatok, de nem kaphatok. Lássuk, mit tett Bangóné a történtek után, mikor megindult a közfelháborodás? Először is kiposztolta a Facebookra, miszerint:

„Megelőzve minden további félremagyarázást: meg sem fordult a fejemben, hogy szavazókat összefüggésbe hozzak a patkányinvázióval. Patkányhelyzet persze ettől még van, és ezt a krízist azonnal kezelni kell. Erről beszéltem az ATV-ben is. Ha valaki ennek ellenére is megbántódott, akkor bocsánatot kérek!”

és ezzel elintézettnek is vélte az egészet. Később, az Index kérdésére már sértődötten válaszolt:

„A Fidesz szavazóit én nem bántom, de ha Magyarországon az rendben van, hogy Budapestet elárasztják a patkányok, ha Magyarországon rendben van az, hogy kiforgathatják, a kormánymédia kiforgathatja minden ellenzéki politikusnak így a mondatát, úgy a mondatát, ha Magyarországon rendben van az, hogy az egészségügyet ilyen szinten rombolták le (…) vagy hogy teszik tönkre a gyerekeink jövőjét, akkor hadd legyen véleményem erről a kialakult helyzetről.”

Hölgyem, persze hogy legyen véleménye, azért választották meg. Azonban amint az ATV a korrupciós ügyekről és a népszerűségi listáról kérdezte, úgy most

az Index a patkányozásról kérdezte. Nem a kormánymédiáról, nem az egészségügyről, nem a gyermekeink jövőjéről: a patkányozásról.

Arra nem tetszett válaszolni, illetve a válasz valami olyasmit jelent, hogy ha a túloldal égrekiáltó bűnöket követhet el, akkor az innensőn is elfér egy kis patkányozás – ha ők lehetnek becstelenek, akkor nekünk is szabad.

Izé. Nem szabad. Nem fér bele. Nemtelen eszközzel nemes célt nem lehet elérni. De a Bangóné-féle mentalitást látszik erősíteni az MSZP hivatalos nyilatkozata is, amelyet szintén az Indexnek adott:

„A mondaton nincs mit mentegetni, mert nyilván minden mondat rossz, ami ennyire félreérthető, félremagyarázható. Ezért az MSZP-Párbeszéd szövetségben sem jár kitüntetés. Tisztában vagyunk azzal is, hogy egy kampány kellős közepén valójában nem egy félreérthető mondat miatt támadják az összefogásunkat. (…) Bangóné Borbély Ildikó egy Facebook-posztban világossá tette az álláspontját, és mindenkitől bocsánatot kért, akit akaratlanul is megbántott. (…) Az MSZP az a párt, amelyik még azt a fideszes szavazót sem nevezte patkánynak, amelyik valóban harapott. Ilyet mi soha nem tennénk, azt viszont nagyon furcsának találjuk, hogy egy ilyen rosszul sikerült mondat nagyobbat fut, mint bármelyik gyalázatos fideszes ügy: a Pócs-ügy, a feleségverés, a Simonka-ügy, az Elios-ügy, stb. (…) Ezt a kérdést – egy félreérthető mondat kapcsán – mindaddig értelmezni sem tudjuk, amíg a Fidesz padsoraiban olyan politikusok ülnek, mint a jogerősen elítélt Simonka György, vagy a cigányokat megfenyegető Pócs János.” (Index)

Hm. Ebből csak annyi következik, hogy 1. Bangóné nem fog ezért Signum Laudist kapni, de a sajtó ne támadjon „félreérthető” mondatokat (talán akkor nem kéne kimondani őket) ilyenkor, dologidőben, aratás, jaj, bocsánat, kampány idején. 2. Ha mégis szóba kerül a mondat, ahelyett hogy összehajtogatnánk, ráülnénk egyelőre, majd egy alkalmas időpontban a szőnyeg alá suvasztanánk, amúgy magyarosan, akkor a sajtó részéről ezt „furcsának találják”, mert miért nem a kormánypárti gazemberkekel foglalkozunk. Hát kérem, foglalkozunk azokkal is, jó kedvvel, bőséggel. Kapnak azok tőlünk rendesen – de akkor úgy tetszenek gondolni, hogy a bal szemünk legyen vak, a bal fülünk süket, arrafelé ne is lássunk-halljunk, csak a másik irányba?

Igen, úgy tetszenek gondolni.

Mi meg nem.

A független sajtónak ugyanis nem a pártpropaganda a feladata. A pártsajtónak igen, a függetlennek nem. Az már most körvonalazódik, hogy Bangóné elszólásáról természetesen a sajtó tehet majd, mert foglalkozott az esettel – amint Pócs videójáról is természetesen a sajtó tehet, ugyanezért.

Azok, akik elszólták magukat, akik elkészítették a vérlázító felvételt (megjegyzem: a Pócs-párhuzamot sem én vettem elő, hanem az MSZP), no, azok mind ártatlanok, a gonosz sajtó áldozatai. Mely sajtó nem tudna róluk rosszat írni, ha ők nem cselekednének rosszakat. De ők politikusok, ők tökéletesek, így tévedni sem képesek: a sajtó a rossz, meg a választók, meg mindenki más.

Ez azért az óvodai kiscsoport szintje. Senki sem bűnös, az ablak kitörte saját magát, az a labda magától repült ki rajta, Pistike ártatlan, inkább piros pontot kéne kapjon.

Mindenki szeplőtelen, mindenki másról beszél, csak a gonosz sajtó, az feszegeti a kínos kérdéseket.

Kérem tisztelettel, mi történik a magyar politikában?

Az egyik politikus azt képzeli a másik szavazóiról, miszerint azok patkányok.

Ezzel szemben a másik ugyanezt képzeli az egyik szavazóiról.

Én meg egy nagy, kövér, rojtos fülű, kóbor kandúrnak képzelem magamat. Az a nevem, hogy „Szavazópolgár”.

És csak olyan politikusra fogok szavazni, aki ismeri, sőt, használja a „kérem”, „köszönöm”, „bocsánat” és főleg a „tévedtem” szavakat.

Nem mi vagyunk értük, nem az az életünk célja, hogy rájuk szavazzunk.

Ők vannak értük, a szolgálatunkra, képviseletünkre választjuk őket.

Kérném szem előtt tartani.

Bombera nagy napjai

Reménynek talán kevés a jövőre nézve, de azért jó tudni, hogy maradtak még szakmai alapon működő újságírók a magyar sajtóban. Nem mindenkit üldöztek el és nem mindenkinek vették el a kedvét ettől a szakmától. Talán nem ártunk Bombera Krisztinának, ha leírjuk, hogy néhány napon belül kétszer is nagyot alakított.

Egyszer még hétfőn, amikor az MSZP alelnökétől, Szakács Lászlótól próbálta megtudni, hogyan fognak a szocialisták szavazni a Sargentini-jelentésről. Semmitmondó mellébeszélés volt a válasz. Hogy hát ők egyetértenek azzal, ami a jelentésben van, de a kormánypárti média hazaárulónak fogja őket nevezni, ezért még csak most fogják eldönteni. Meg aztán, különben is, vagy így, vagy úgy, de ha nem jön közbe semmi, akkor szinte majdnem biztos, hogy valahogy.

Szürreális volt az egész. (Azóta sikerült a szocialistáknak eldönteniük a kérdést, és bejelentették, hogy képviselőik megszavazzák a Sargentini-jelentést.)

Bombera másik nagy alakítását ma reggel láthattuk az ATV-n. Halász János, a Fidesz szóvivője volt a vendég, tőle igyekezett megtudni a riporter, hogy mi lesz a CEU sorsa, aláírja-e és mikor a magyar kormány az egyetem, működését garantáló megállapodást. Mindezt annak kapcsán kérdezte a riporter a szóvőtől, hogy David B. Cornstein Budapestre akkreditált amerikai nagykövet még a strasbourgi vita előtt találkozott Orbán Viktorral, és a megbeszélés után azt mondta: a CEU működni fog tovább.

Már csak a szerződést kell a magyar kormánynak aláírnia, hogy mindenki megnyugodjon. Erről kérdezte Bombera Halászt, ám a szóvivő mellébeszélt, hadovált. Bombera többször visszakérdezett, mire a szóvivő arról beszélt, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak, azokat mindenkinek be kell tartania. Egyetlen épkézláb, tisztességes választ nem sikerült kihúzni belőle, de Bombera becsületére legyen mondva, nem adta fel.

Mondhatni nem nagy történetek ezek, normális körülmények között alapvetés volna. Ám nálunk régóta nincsenek normális viszonyok, ezért az újságírónak álcázott mikrofonállványok világában Bombera Krisztina teljesítménye előtt kalapot kell emelni.

Szocialisták: színtelen, szagtalan, szúrósszagú, gáz

Színtelen, szagtalan, szúrósszagú gáz. Így írta le annak idején kémia tanárnőnk a gimnáziumban az ammónia nevű gázt. Nevettünk rajta, és egymás között sokszor felemlegettük a botlását: hiszen valami vagy szagtalan, vagy szúrósszagú.

Ez jutott az eszembe, amikor Tóth Bertalant hallgattam ma reggel az ATV reggeli Start című műsorában. Rengeteg okosságot hallottunk, csupa olyan dolgot, amelyek mindnyájunknak fontosak. Otthonápolásról, kilakoltatásról, egészségügyről, oktatásról.

Elhallgattuk volna napestig a szocialisták elnökét. De nem hallgattuk, mert annyira azért nem volt érdekes. Fontos volt ugyan, amiről beszélt, ám a stílus, a hangvétel, meg úgy általában a megfogalmazás kapcsán az jutott az ember eszébe: hogyan lesz ebből őszre, vagy bármikor máskor olyan ellenzék, amitől Orbán Viktornak és kormányának félnie kell?

Hogyan fognak tömegeket az utcára vinni, vagy ami még ennél is fontosabb: négy év múlva a szavazófülékbe.

Lehet sorolni a mindnyájunk által ismert problémákat, hibákat és bűnöket, sőt, kell is. De ez csak arra elegendő, hogy maradjon minden úgy, ahogyan most van. Aki változtatni akar azon, ami most van, annak a mondandójához a stílust és a módszereket is meg kell találni.

Ha másképp nem tudják mondani, akkor mindez a nagyközönség számára színtelen, szagtalan, de nem szúrósszagú. Csupán gáz.

A nap kérdés – Merre tovább Kálmán Olga?

0

„Kedves Mindenki! Most még úton, egyik helyről a másikra. Gyertek velem!” – ezzel indította új hivatalos Facebook oldalát Kálmán Olga – szúrta ki a HVG. Az egyelőre nem derült ki, hogy merre. Ön szerint?

Szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Hol folytatja Kálmán Olga?

Bréking nyúz, május 3. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origo nevét nem vállaló munkatársának egy napi néhány ezres látogatottságú, kérdéses hitelességű oldal is forrásnak számít, ha Sorost szidja, a Ripost tovább görgeti a Heti Napló munkatársainak chatelését, hihetetlen választási „csalást” leplezett le a Pesti Srácok, az ellenzéket szidja a Figyelő és a 888 – ma is megnéztük, mi újság az alternatív valóságban.

Az Origo egy ismeretlen, francia nyelvű oldalra hivatkozva sorosozik egy jót

„A portál cikkének már a bevezetőjében felsorolja: az Apple elutasította App-jüket az iPhone-ra. A Google bezárta YouTube oldalaikat. Az Adsense és a Facebook, amelyek látogatóik 40 százalékát kezelte, most a Dreuz cikkeinek hatvan százalékát blokkolja.

Hírlevelüket sokan soha nem kapják meg.

Vagyis, mint írják, „a Dreuz súlyosan a »sokszínűséget« védő gondolatdiktátorok begyében van”.

És most mi történik? Jön az Európai Bizottság, amely egyrészt új intézkedéseket akar foganatosítani az online dezinformáció és „álhírek” („fake news”) ellen, beleértve egy uniós szintű „viselkedési szabályzat” létrehozását a félretájékoztatásról, másrészt független hálózatot kíván szervezni a tények ellenőrzésére. (…)

A Dreuz végül azt írja, Soros az egész Nyugatot destabilizálni akarja mozgalmaival és az általa fizetett tüntetésekkel. Mint amilyen az Occupy Wall Street, a tel-avivi sátrak, a nők washingtoni menete, a Los Indignados Spanyolországban és Soros lobbitevékenysége az európai határok megnyitásáért afrikai és muzulmán migránsok előtt.

Mindenesetre Brüsszel tervei szerint voltaképpen Soros alapítványa cenzúrázhatja a bevándorlással foglalkozó híreket.”

A Ripost tovább csámcsog a Heti Napló chatbotrányán

„A Ripost úgy értesült, hogy az ATV tulajdonosi körét nagyon kellemetlenül érintette, hogy a Heti Napló stábja ilyen brutális stílusban értekezik egymással. Úgy tudjuk, hogy Német Sándor „meglepve és megrökönyödve” értesült a vállalhatatlanul alpári beszélgetéssorozatról, amit ráadásul maguk a résztvevők „dobtak piacra”, ki tudja milyen érdekektől vezéreltetve.

Aki kinyitotta „Pandora szelencéjét”, talán fel sem fogta, hogy mit tesz. Hiszen egy hírműsor készítői számára a nyilvánosság előtt vállalhatatlan az a perverz stílus és tartalom, amivel a Heti Napló stábjának tagjai egymás között kommunikálnak. Szánalmassá és nevetségessé válnak mindannyian. Ráadásul a kínosan perverz beszélgetés a hírműsor szakmai fórumán zajlott, ahol témákat, határidőket, az adás körüli teendőket is megbeszélték.”

A Pesti Srácok egészen döbbenetes választási „csalást” vett észre

„Bár az ellenzéki pártok részéről visszatérő vádaskodás, hogy az április 8-i választás során visszaélések történtek, a PestiSrácok.hu megtudta, a valóban súlyos jogtalanságot a Fidesz kárára követték el. Az ellenzéki tagokkal kiegészült Nemzeti Választási Bizottság, majd a Kúria ugyanis több mint ötezer határon túli szavazatot érvénytelenített arra hivatkozva, hogy azokat saját címzésű és nem előre gyártott borítékban adták postára. Holott a választási eljárási törvényben egyetlen szó sem esik a borítékok elvárt formájáról, kinézetéről. A törvénytelenségen legalább egy fideszes képviselői hely elúszhatott, a kormánypárt most az Alkotmánybíróságtól vár elégtételt.”

A Figyelő nevét szintén nem vállaló szerzője Hadházy Ákosba száll bele

„Nem veszi fel a mandátumát Hadházy Ákos, vagy nem most, hanem később, maga se tudja pontosan. Imponáló erény ez a fajta magabiztosság egy politikusnál. Vigyem a zászlót, ne vigyem? – merengett a forradalmár, míg átrobogott rajta a történelem. (…)

A nem legitim Országgyűlésben nem találja a helyét az ideológiai köpönyegváltásról elhíresült politikus. Lehet a bukásból valamiféle mártíromságot farigcsálni, olyan hamis állításokkal, mint hogy nem legitim a harmadjára is kétharmados fideszes többséggel felálló országgyűlés.

Lehet úgy játszani, mintha a demokratikus politizálásnak a színtere nem a demokratikusan megválasztott parlament, csak akkor nem kell politikusi álmokat dédelgetni. Ha hiányzik a kudarctűrés és a kitartás képessége, akkor érdemes újra elgondolkodni a pályamódosításon. Mert ez a hezitáló, a valóságot és a tényeket figyelmen kívül hagyó ámokfutás sok mindenre nem lesz elég.”

A 888 továbbra sem elégedett az ellenzékkel

„Isten lássa lelkem, tényleg nem kapnék ideg-összeroppanást, ha létezne Magyarországon tisztességes ellenzék. Amolyan igazi.

Olyan, amelyik nem külföldről kapja a pénzt, a paripát, no meg a fegyvert. Olyan, amelyik nem akarja kirekeszteni az ország másik felét, amelyik nem hazudozik mindenről, amelyik nem viselkedik pont úgy, mint egy duzzogó, ökölbe szorított kézzel hisztiző négyéves, aki az összes kibújt tejfogát csikorgatva, kipirult arccal, feldúltan mérgelődik a játszótér homokozójának egyik kevéssé frekventált sarkában amiatt, mert egy konkurens gyerek elvette tőle a lapátját.”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK