Kezdőlap Címkék Arató Gergely

Címke: Arató Gergely

RENDKÍVÜLI  ÜLÉS

Élve a névleg a fideszes jogrendben is biztosított jogukkal, az ellenzéki képviselők – nevezetesen a tavaszi parlamenti választásokra szövetkezett hat párt frakcióinak tagjai – rendkívüli ülést kezdeményeztek az Országgyűlésben az Orbán-kormány megszorító intézkedéseinek megvitatására.

Olyan jog ez, amelyet 1994 őszén, a szocialista-szabaddemokrata többségű Országgyűlés vezetett be az ellenzéki jogok megerősítéseként. Akkor vezették be az azonnali kérdéseket, amelyekre – az interpellációktól eltérően – a miniszter illetve a miniszterelnök általában maga köteles válaszolni, és akkor vezették be, hogy parlamenti vizsgálóbizottságot a képviselők egyötödének kezdeményezésére is fel kell állítani, rendkívüli ülést a kezdeményezők által meghatározott napirendi előterjesztésről a képviselők egyötödének kezdeményezésére is kell tartani.

Ez utóbbi lehetőséggel próbáltak élni az ellenzéki képviselők, szokás szerint eredménytelenül. Ez a joguk ma már csak névleges (akárcsak a vizsgáló bizottságok kezdeményezésére vonatkozó joguk), mert a fideszes képviselők nem jönnek be az ülésre, azzal határozatképtelenné teszik azt, a jelenlevők így a napirendet sem tudják elfogadni, és így csak a napirend előtti felszólalásokat lehet elmondani. Több, a napirend előtt felszólaló ellenzéki képviselő is szóvá tette a fideszes képviselők távollétét, de rosszul tették szóvá.

Nem az a baj a fideszesek távollétével, hogy így nem dolgoznak meg a fizetésükért, ahogy a momentumos Gelencsér Ferenc mondta, hanem az, hogy ezzel az ellenzék alkotmányos jogát veszik el.

Erre a napirend előtt felszólalók közül senki sem beszélt.

A napirend előtti felszólalásokban az egyes frakciók képviselői az Orbán-kormány megszorító intézkedéseiről beszéltek, ami érthető, hiszen azért kezdeményezték a nyári szünetben a rendkívüli ülést, hogy azokról beszélhessenek. Szépen megírták határozati javaslatként, hogy az Orbán-kormány intézkedései a kata szűkítésétől a „rezsicsökkentés” szűkítéséig rontják az emberek megélhetését, és ez persze igaz, ennek elmondása csak helyeselhető.  Ugyanakkor a határozati javaslatokkal és a napirend előtti felszólalásokkal is végig

azt a benyomást keltették azokban, akik figyelemmel kísérték az ülést, hogy a kormány intézkedéseire nem lett volna szükség.

Elmulasztottak rámutatni arra, hogy az úgynevezett „rezsicsökkentés”, vagyis a közműdíjak teljes elszakítása a szolgáltatás költségeitől eleve helytelen volt, amikor egy évtizeddel ezelőtt bevezették, mára pedig tarthatatlanná vált. A kata talán – méreteinél fogva – nem vált még tarthatatlanná, de arra is igaz, hogy bevezetésekor is egyfajta méltánytalanságot jelentett a többi adózóval szemben, és módosításának szükségességét nem lehet vitatni.

A DK-s Arató Gergely azt mondta felszólalásában, hogy

az országnak nincs felelős kormánya, de van felelős ellenzéke.

Az állítás első részével egyet lehet érteni, de a másodikkal kevésbé. Felelős ellenzéknek ugyanis ilyenkor el kellene mondania a választóknak, hogy a „rezsicsökkentés” valóban nem volt fenntartható, eleve be sem lett volna szabad vezetni, és a támadást az átalakítás azonnali voltára és mikéntjére kellett volna irányítania. Sokszor hallottuk Gyurcsány Ferenctől, hogy felelőtlen ellenzékből csak felelőtlen kormány lehet. Ő ezt valamikor az ellenzékben levő Fideszre mondta, teljes joggal, de a mai ellenzékre is tudom érteni.

A legnagyobb baj az ülést kezdeményező ellenzéki frakciók szereplésével mégsem ez volt. Azért kezdeményezték a nyári rendkívüli ülést, mert az utolsó parlamenti ülés óta kell az embereknek szembesülniük a háztartási energiadíjak hirtelen emelésével, miközben a választási kampányban a Fidesz ennek ellenkezőjét hirdette. Ez így jogos kezdeményezés volt, és természetes, hogy a napirend előtti felszólalásokban jórészt erről beszéltek az ellenzéki képviselők.

Csakhogy az utolsó parlamenti ülés óta más is történt a magyar politikában. Orbán Viktor megtartotta szokásos tusványfürdői előadását, és az ezúttal – nem túlzás így mondani – világbotránnyá vált.

A tusványfürdői előadás botrányos kitételeiről az ellenzéki felszólalóknak egyetlen szava nem volt az Országgyűlésben. A hat kezdeményező frakció felszólalói közül senkinek.

De hát nem ez volt a téma, vetheti ellen valaki. Csakhogy a napirend előtti felszólalásban nemcsak a napirendre venni javasolt kérdésekről lehet, sőt illik beszélni. A napirend előtti – szó szerint napirenden kívüli – felszólalás tárgya bármilyen időszerű, az országot foglalkoztató kérdés lehet. Az eredeti szabály kifejezetten tiltotta, hogy a napirenden szereplő ügyről beszéljenek a képviselők a napirend előtti felszólalásban. Ezt a korlátozást már feloldották, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett volna szóbahozni a tusványfürdői előadás botrányos kitételeit.

Nem, ellenzéki pártjainknak az a véleménye, hogy az embereket igazából csak és kizárólag a megélhetésük érdekli, az pedig nem foglalkoztatja őket, hogy az ország miniszterelnöke náci beszédbe való mondatokat, sőt odavaló komplett gondolatmeneteket enged meg magának az egész év legfontosabbnak tekintett politikai eseményén. Feltételezésük szerint annyira nem foglalkoztatja ez választóikat, hogy napirend előtti felszólalásaikban meg sem említik.

A DK-sok nyilván úgy gondolták, hogy az ilyesmi – Orbán tusnádfürdői szövegének minősítése – Gyurcsány Ferenc facebook-oldalára való, és nem a frakció nevében elmondott parlamenti felszólalásba.

Erről szemlátomást nem ugyanazt gondoljuk. Szerintem van összefüggés aközött, hogy egyfelől mit mond Orbán Tusnádfürdőn, és másfelől tíz éven át „rezsicsökkentéssel” szédíti az embereket, majd egyik napról a másikra szűkíti azt, ha már nem tartható. Ennek az összefüggésnek a megvilágítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valamikor megszabadulhassunk az Orbán-rendszertől. Az összefüggést az Országgyűlés plenáris ülésén kellene megvilágítani, ha már ott ülünk az Országgyűlésben. Ha készülünk valamire, talán erre kellene felkészülni.

A főbíró igaza

Azt nyilatkozta a minap Arató Gergely, a DK országgyűlési képviselője, mellesleg az Országgyűlés jegyzője (nem véletlenül említem ezt meg), hogy Varga Zs. Andrásnak, a Kúria elnökének távoznia kell tisztségéből.

Azért kellene szerinte távoznia, mert az alaptörvény elfogadásának tizedik évfordulójára rendezett konferencián politikai állásfoglalást tett, amikor azt találta mondani, hogy „alkotmányos puccs megtervezése folyik”, az alaptörvény „megtörése” pedig a szuverén magyar állam megtörését jelentené.

Az alaptörvényt védelmezni kell a támadásokkal szemben. A jogállam, a hatalommegosztás érték, de ha „bűnöző szervezetek” kezébe kerül, az államnak és a jognak fel kell lépnie ellene”. Noha

Varga nem nevezte meg, hogy kik terveznek puccsot, nyilvánvalóan arra a vitára gondol, ami akörül alakult ki az elmúlt hetekben, hogy mit lehet egyszerű többséggel kezdeni a NER-rel, az orbáni jogrendszerrel, melyet 2010-ben elért kétharmadával szerkesztett meg Orbán Viktor.

Azokra a célzásokra gondol, amikor vezető ellenzéki politikusok nyugtatják meg ellenzéki hallgatóságukat, hogy kiváló jogászaik már dolgoznak azon, hogy miként lehet ezt egyszerű többséggel is megoldani.

Merthogy ők fel akarják számolni a NER-t, egyszerű többséggel.

Nem értek egyet Aratóval, szerintem Varga Zs.-nek nem kell távoznia. Varga Zs. ugyanis Orbán önkényuralmi rendszerének főbírója. Hogy ezzel az állásfoglalással politizál? Miért, vajon Szakács Ödön, a Legfelső Bíróság elnöke a hetvenes években talán nem tett volna hasonló kijelentést, ha valakik a Népköztársaság Alkotmányát kérdőjelezik meg, méghozzá szervezetbe tömörülve? Neki sem kellett volna távoznia hivatalából, sőt, ezt várták el tőle abban a tisztségben. Varga Zs. Andrást is azért bízták meg a Kúria elnökségével, hogy ilyeneket mondjon. Ő több alkalommal is felesküdött már az orbáni alaptörvényre, s esküjéhez marad hű, amikor annak védelmében beszél. Lássuk be, igaza van.

Arató úgy tesz, mintha Magyarországon demokrácia lenne, ahol a főbírónak politikai ügyekben semlegesnek kell maradnia.

De hát nem az van!

Amikor Arató hagyja, hogy a fideszes többségű Országgyűlés megválassza a Ház jegyzőjének, akkor is úgy tesz, mintha Magyarországon demokrácia lenne, ahogy úgy tesz Hiller István is, amikor elfogadja, hogy az Országgyűlés alelnökévé válasszák és mindketten ezzel is legitimálják az Orbán-rendszert.

Varga Zs. azonban jobban tudja, hogy milyen rendszerben él. Tudja, hogy ha demokrácia lenne, nem is lehetne a Kúria elnöke, hiszen akkor nem lenne olyan törvény, hogy bírói ítélkezési gyakorlat nélkül, az alkotmánybíróság tagjából válhatott kúriai bíróvá illetve a Kúria elnökévé.

Őt komisszárnak helyezte Orbán a magyar igazságszolgáltatás csúcsára, s ezt ma már nem is kell titkolnia.

Megteheti, hogy orbáni szellemben nyilatkozik arról, hogy a bíróságoknak is feladata az alaptörvényre épülő jogrend, helyesebben nem-jogrend megvédése báérmiféle kihívással szemben. Hivatkozott kijelentései tökéletesen beleillenek a rendszerbe, amelyben élünk. Fel sem merülhet, hogy távoznia kellene tisztségéből.

Aratónak és az ellenzék többi politikusának tisztáznia kellene a maga és a rá figyelő polgárok számára: nem demokrácia van, ahol el vannak választva egymástól a hatalmi ágak, és ezért

nem kormányt kell váltani, hanem rendszert kell dönteni.

Ha majd ez sikerült, akkor majd valóban olyan viszonyok lehetnek, amikor nem mondhat ilyet egy főbíró.

No comment… – A Demokratikus Koalíciótól tudjuk

  • Újbuda benyújtja a számlát – A kormány ne akarja kihúzni magát a védekezésből!
  • Az orbáni válságkezelés újabb mélypontja: könnyített feltételekkel, fillérekért várják a hadseregbe az új katonákat
  • Erősen megkérdőjelezhető a szakképzésben dolgozó pedagógusok új minősítési rendszere

a.

Újbuda önkormányzata eddig közel 88 millió forintot költött a járvány elleni védekezésre, jellemzően olyan feladatokra, amelyek ellátása a törvények szerint a kormány, illetve a Fővárosi Kormányhivatal felelőssége.

Egy 1998-as, „a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről” szóló miniszteri rendelet ezt feketén-fehéren le is írja, így a helyzet egyértelmű: a munkát elvégeztük az erre képtelen kormány helyett, a költségek viszont a kormányt terhelik.

Újbuda összesen egyébként eddig már több mint 100 millió forintot fordított védekezési kiadásokra és a rászorulók szociális támogatására. Részben a kerületi vállalatok, részben magánszemélyek adományaiból, némi fővárosi támogatásból, valamint saját tartalékainkból finanszíroztuk a maszkok, védőkesztyűk, fertőtlenítő eszközök és különböző tesztek vásárlását, ebből láttuk el azokat az intézményeket is, amelyeket a kormánynak kellett volna.

Újbuda önkormányzata ezért ma levélben arra szólította fel a Fővárosi Kormányhivatalt, hogy fizesse ki a védekezés kormányt terhelő kiadásait, 87 789 317 forintot! A kormány ne akarja kihúzni magát a védekezésből, és végképp ne akarjon pártpolitikai alapon önkormányzatokat büntetni!

Köszönetet – bár indokolt volna – nem várunk, de azt igen, hogy ha már a kormány helyett dolgozunk, akkor a kormány legalább utólag fizesse meg ennek költségeit.

b.

Benkő Tibor honvédelmi miniszter kedden Szentendrén arról beszélt, hogy speciális önkéntes tartalékos katonai szolgálatra várják mindazokat a 18 és 50 év közötti állampolgárokat, akik a válság miatt elvesztették a munkájukat. Vagyis akik az orbáni válságkezelésnek csúfolt teszetoszaság miatt az utcára kerültek, most havi bruttó (!) 161 ezer forintért vállalhatnak katonai szolgálatot. Csakhogy egyrészt

nincsen olyan, hogy „speciális önkéntes tartalékos” katona, ugyanis valaki vagy tartalékos, ami nem jelent állandó elfoglaltságot, vagy nem.

Másrészt a munkájukat elvesztettekre és a hadseregre nézve is megalázó, hogy ezeket az embereket egy villámgyors kiképzés után, szinte egészségügyi alkalmassági vizsgálat nélkül, fillérekért küldenék védeni a hazát. Ezzel a Fidesz a Magyar Honvédséget átjáróházzá süllyeszti, szinte bárkinek fegyvert adva a kezébe, aki az utcáról beszédül egy toborzóirodába.

A Demokratikus Koalíció felháborítónak tartja, hogy a kormány tehetetlensége miatt

Orbánék már a magyar hadsereget is lezüllesztenék, csak ne kelljen bevallaniuk, hogy válságkezelésből elbuktak.

Szégyen a kormányra, és szégyen a honvédelmi miniszterre nézve is az, hogy az egyik legfontosabb és legnagyobb kihívást jelentő feladatra most fillérekért toboroznak bajba jutott és kétségbeesett polgárokat!

c.

Elindult a szakképzésben dolgozó pedagógusok minősítése, ami alapján meghatározzák a jövőben a bérezésüket, júliustól ugyanis közalkalmazotti jogviszonyuk munkaviszonnyá alakul át. Az első beszámolók szerint azonban az értékelési rendszer homályos, átláthatatlan és erősen hátrányos helyzetbe hozza a közismereti tárgyakat tanító tanárokat.

A Demokratikus Koalíció felhívja a figyelmet: a szakmai egyeztetés nélkül bevezetett új értékelési rendszer nem fenntartható, és elfogadhatatlan, hogy ez alapján határozzák meg a pedagógusok fizetését. A tanárok így is kétségbeejtő helyzetben vannak, nehezített pályán próbálják a maximális teljesítményt nyújtani. Mi, európai magyarok úgy véljük, hogy a homályos, szubjektív értékelési rendszer helyett európai bérezésre és megbecsülésre van szüksége a pedagógusoknak, hogy a jövőben is legyen, aki gyermekeinket oktatja.

Éljen az adócsökkentés? – 2019. június

Kivételes eljárásban tárgyalta az Országgyűlés a „szociális hozzájárulási adó” két százalékos csökkentését. A pénzügyminiszter előterjesztését egy kivétellel minden ellenzéki felszólaló támogatta. Igaz, előadták sokféle kifogásukat, de ugyanakkor frakcióik tagjai igennel szavaztak.

Én nem tettem volna. Először is azért nem, mert hogyan lehet egy adómódosítást, amelyet régóta tudni lehetett, kivételes eljárásban tárgyalni. A kivételes eljárás arra való, hogy váratlanul előállt helyzetben az Országgyűlés gyorsabban dönthessen. Volt itt váratlanul előállt helyzet? Dehogy volt, a törvényjavaslat egy régen történt,több évre szóló elhatározás érvényesítése. Minden további nélkül benyújthatták volna a törvényjavaslatot hónapokkal ezelőtt, és akkor rendes eljárásban is időben megszülethetett volna a törvény, amit a kormánytöbbség meg akart alkotni. Már csak azért sem helyes erre igennel szavazni, mert azzal a parlamentarizmus ilyen megcsúfolását is tudomásul veszik.

Másodszor azért nem, mert a társadalombiztosítási járuléknak szociális hozzájárulási adóvá történő átalakítása annak velejárója, hogy az Orbán-rendszer felszámolta Magyarországon a társadalombiztosítást. Amikor a 2018-as választás előtt az ellenzéki pártok megállapodtak egyfajta egészségpolitikai minimumban, ennek talán legfontosabb pontja az egészségügy társadalombiztosítási alapra való visszahelyezése volt. Ha ezt komolyan veszik, akkor nem mondhatnak igent olyan előterjesztésre, amely az orbáni társadalompolitikával, a társadalombiztosítás megszüntetésével van összhangban. Az orbáni logika szerint a kormány mindenkori akaratától, és nem a munkavállalók és munkáltatók befizetésével függ össze, hogy mennyi jut egészségügyre és nyugdíjra. Ezt a logikát hagyják jóvá igenlő szavazatukkal az ellenzéki pártok.

Ha ugyanis a társadalombiztosítási járulékból finanszírozzák az egészségügyet és a nyugdíjakat, akkor a járulékot nem lehet tetszőlegesen csökkenteni, figyelmen kívül hagyva a két biztosítási ág finanszírozási szükségletét.

Most ugyanis ez történik, és erre mondanak többségükben igent az ellenzéki pártok.

Ez az az eset, amikor az ellenzéki képviselőknek, akik a vállalatok terheinek csökkentését helyeslik, tartózkodniuk kellett volna a szavazástól.

A kivétellel, a Párbeszéd álláspontjával, melyet Tordai Bence fejtett ki, s amelyből szerintem nem tartózkodás, hanem nemleges szavazat következett volna, sem tudok sajnos egyetérteni. Ők rendes szocialistaként nem hívei az adók csökkentésének, szerintük az államnak különféle célokra sokat kell költenie és sok adót is kell beszednie, mint Észak-Európa szociális államaiban. Nekem is rokonszenvesek Észak-Európa szociális államai, de az észak-európai modell nem ültethető át az egészen más történelmi utat bejárt kelet-közép-európai országokra, kiváltképp Magyarországra.

Ezen túlmenően Tordai Bence felszólalásának vezérmotívuma – mellesleg sajnos a DK részéről felszólaló Arató Gergely felszólalásához hasonlóan – a nagyvállalat- illetve multiellenesség volt.

Ők ugyanúgy ellenségesen beszélnek a nagyvállalatok, a multik profitjáról, mint egykor a vulgármarxista brosúrák szerzői. Azok a vulgármarxista brosúrák azt próbálták elhitetni az olvasókkal, hogy a profit a szivarozó, pocakos tőkés luxuséletmódjának forrása. A politikai gazdaságtan komoly művelői tudják, hogy a profit Marxnál is elsősorban a gazdaság rohamos fejlődését szolgáló beruházások, valamint a foglalkoztatás bővítésének forrása, és ehhez képest a tőkés magánfogyasztása elhanyagolható nagyság. Aki a profitot utálja, az a fejlődést utálja.

Én tudom, hogy a szociális hozzájárulási adó csökkentése népszerű az üzleti életben. Csakhogy ellenzéki pártoknak nem kell mindenre igennel szavazni, ami népszerű. Erre sem kellett volna.

“Ne vegyétek el a magyarok munkáját…”

0
Nem akarok hinni a fülemnek. Azt hallom a rádióban, hogy Arató Gergely, a DK frakcióvezető-helyettese sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy „Magyarország az unión kívüli, elsősorban az ukrán munkások célországává vált.” Hozzátette, hogy a kormány egy DK-s képviselő írásbeli kérdésére „Maga ismerte el, hogy az elmúlt három évben több mint 26 ezer unión kívüli kérelmezőnek adott ki munkavállalási engedélyt”. Politikustársa, Nemes Gábor hozzátette: „ezzel pedig alacsonyan tartják a béreket, amit a magyar dolgozóknak csendben tűrniük kell.” A DK törvényjavaslatot is benyújt, amelyben azt szorgalmaznák, hogy ne kaphasson támogatást olyan cég, amely EU-n kívülieket foglalkoztat. Megnéztem a szöveget, az MTI hírét a DK honlapján, onnan valók az idézetek, úgy hogy most már a szememnek sem akarok hinni. Képes a DK ilyen sajtótájékoztatót tartani?
Emlékezetes, hogy az Orbán-kormány első menekültellenes plakátkampányában szólították fel a nálunk járó külföldieket: ne vegyék el a magyarok munkáját. Ezt a retorikát veszi át most a DK? Illetve Nigel Farage-nak, a szélsőjobboldali brit párt, a UKIP vezetőjének retorikáját, aki a kelet-európai vendégmunkások foglalkoztatása ellen tiltakozott hasonló logikával a Brexit-kampányban. Vajon a DK politikusai nem tudnak arról, hogy Lengyelországban és Csehországban hosszú ideje dolgoznak nagy tömegben ukrán vendégmunkások, azt a munkát végezve el, amelyre lengyelek illetve csehek nem vállalkoznak? Ez a vendégmunka logikája: így kerültek egykor Németországba és Ausztriába a törökök és jugoszlávok, Franciaországba és Belgiumba az arabok és így tovább, és ezt támadja Európa-szerte a szélsőjobb. Most eljutott ez a jelenség hozzánk is. (Nem most, hiszen az építőiparban, az otthoni ápolásban és másutt régóta dolgoznak romániai és kárpátaljai magyarok és nem magyarok, csak most részben legalizálódik a vendégmunka.) Közgazdaságilag is helytelen, ami a sajtótájékoztatón elhangzott, politikailag pedig vállalhatatlan. Tényleg a „huszonhárom millió román” elleni hangulatkeltést tekintik követendő baloldali hagyománynak?
Legalább szégyellik magukat ilyenkor egy kicsit?
Bauer Tamás

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK