Kezdőlap Címkék Andy Vajna

Címke: Andy Vajna

Bréking nyúz, május 7. – Tudósítás a másik valóságból

FüHü
-
0
Bréking nyúz, május 7. – Tudósítás a másik valóságból

Régi időket idéző módon üzent a Figyelő a Kúriának és a Fidesz által kinevezett elnökének, Darák Péternek; az Origo megint erőszakot vizionál a holnapi ellenzéki tüntetésekre; a Ripostnak Andy Vajna elmesélte, hogy minden rendben a házasságával; a 888 alpári stílusban becsmérli a külföldre költöző Schilling Árpádot – megnéztük, mi újság az alternatív valóságban.

A Figyelő szerint politikai szereplővé vált a Kúria

„Hogyan fordulhatott elő, hogy akár jogsértések árán, politikailag motivált módon képes volt elvenni egy mandátumot a Fidesz-KDNP-től? Voltak előjelei a Darák Péter vezette szervezet politikai szereplővé válásának? Összeszedtünk néhány nyugtalanító részletet a Kúria szereptévesztéséről. (…)

a Kúria élet-halál ura a magyar bírósági rendszerben. Ennek fényében különösen veszélyes folyamat a Kúria politikai szereplővé válása, hiszen így nem garantálható, hogy a bíróságok döntéseik során mentesek maradnak a politikai befolyástól. (…)

Kijelenthető tehát, hogy a Kúria az elmúlt években egyre inkább politikai szereplőként viselkedik. A levélszavazatok tömeges érvénytelenné nyilvánítása során pedig törvénytelenül járt el, ráadásul politikai motivációból. De nem ez az egyetlen eset, amikor a Kúria a törvények felett állónak képzeli magát. (…)

Mindezek ismeretében világosan látszik, hogy valami nagyon nem jól működik a Kúrián és el kell gondolkodni, miként lehetne fellépni az ilyen és ehhez hasonló esetekkel szemben. A bíróság a függetlenség álcája mögé bújva nem tehet meg akármit, nem helyezheti magát a törvények fölé. A választásba történő beavatkozással a Kúria átlépte a Rubicont, mely nem maradhat válasz nélkül.”

Megint erőszakot vizionál az Origo

„Egy hónap telt el az április 8-ai választás óta, azonban az ellenzék továbbra sem tudja feldolgozni a végeredményt. Holnap alakul meg az új Országgyűlés, és az ellenzék, illetve szimpatizánsaik részéről minden eddiginél hevesebb reakciók érkeztek, sokan az erőszaktól sem riadnának vissza. Nem véletlen, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) nemzetbiztonsági okokra hivatkozva ellenőrzése alá vonja a Kossuth teret és környékét.”

A Ripostban Andy Vajna megnyugtatja a magánélete miatt aggódókat

„Az utóbbi he­tek­ben kósza hírek je­len­tek meg arról, hogy Andy Vajna és fe­le­sége kö­zött nincs min­den rend­ben, de a film­ügyi kor­mány­biz­tos, csak nevet a plety­ká­kon.

A kor csak egy szám… Közhelynek tűnik ez a mondat, de Vajna Timi és férje, Andy Vajna példája mutatja, van igazság a szavak mögött. Timi az év felében Los Angelesen él és tanul, hogy megkaphassa az amerikai állampolgárságot, de a távolság ellenére is képesek kiegyensúlyozott kapcsolatban élni. A következő napokban pedig együtt buliznak majd Európa egyik legnagyobb filmünnepén. (…)

Ripost: Mi a legfontosabb pillére a kapcsolatuknak?

A.V.: Alapvetően az, hogy nagyon szeretjük egymást, de nagyon fontos a bizalom is, ami töretlen amióta csak megismerkedtünk.”

A 888 alpári stílusban örül, hogy Schilling Árpád külföldre költözik

„Én arra a hírre, hogy Schilling Árpád elhagy bennünket, Franciaországba költözik, majdnem sírógörcsöt kaptam. De ez csak a problémáim egyik fele.

Schilling Árpáddal ugyanis távozik az ország egyik legkisebb pénisze is. Onnan tudom, hogy megmutatta nekünk. Merthogy ez művészet – szerinte. Szerintem pedig az a művészet, hogy ez a petyhüdt izé – a Krétakör – egyetlen fillér támogatást is kapott valaha az államtól.

Rögtön tisztázzuk, hogy az állati ösztönökre ható, vértehetségtelen „színészeket” alkalmazó és nem egyszerűen provokatív, de alantas „darabokat” bemutató Krétakör nem színkör. Hanem egy nagy darab szar.

Váltig állítom, hogy normális ember ezek közé a lábát be nem teszi. Bizonyság a tézisemre, hogy néhány elszállt egyetemistán, belvárosi macán, kretén hülyegyereken kívül senki sem kíváncsi rájuk.”

Bécs azonnali bocsánatkérést követel Lázár Jánostól

Kardos Ernő
-
0
Bécs azonnali bocsánatkérést követel Lázár Jánostól

Bár a Facebookról ugyan már levették, mégis kitört a nemzetközi botrány Lázár János bécsi videójának megjelenése után. A magyar miniszter ugyanis átrándult az osztrák fővárosba, hogy azt piszkosnak, koszosnak nevezze, s a bevándorlók nyakába igyekezett varrni az előforduló bűnügyeket. Megjött a válasz: Renate Brauner, Bécs nemzetközi ügyekért felelős tanácsnoka megdöbbenését fejezte ki azért, mert a magyar politikus a szomszédos ország fővárosát becsmérelni merészeli.  Barbara Novak, az osztrák szociáldemokrata párt (SPÖ) képviselője pedig azt mondta: „úgy tűnik, hogy miután Orbán Viktor egy hete katasztrofális vereséget szenvedett, nem riad vissza semmilyen eszköz használatától. Az osztrák politikus azonnali bocsánatkérést követel a magyar politikusoktól. Reagált a Lázár János által megjelentetett videóra a Bécsben élő Braun Róbert is, akit felháborodásának okáról kérdezte a Független Hírügynökség.

 

Lázár János a menekülteknek tulajdonította a „megdöbbentő” bécsi állapotokat. Az állítja, hogy kosz, piszok, bűnözés uralja a várost. Bécsben élő magyarként azonnal reagált. Ennyire sértette önt a videó?

Személyesen, magyarként és bécsiként vagyok megsértve. Ez egy csodálatos város, fantasztikus emberekkel, osztrák és cseh kollégákkal, de vannak itt francia, vietnami és amerikai barátok is. Az osztrákok befogadóak, egyenrangúnak tekintik azokat, akik menekültek a borzalmak elől, vagy csak más életre vágytak, ahogy én is tettem. A város tiszta, kiváló közlekedéssel, világos vízióval: minden élhetőségi rangsor élén szerepel. Ezért aztán elfogadhatatlannak, megalázónak és végtelenül aljasnak, cinikusnak tartom Lázár János videóját. És tegyük hozzá gyorsan: nem a magyar miniszter tiltotta le a videót, hanem a Facebook, mert a világháló adminisztrátorai úgy látták, hogy az sérti az emberi normákat.

A magyar miniszter azt is állítja, hogy az utcákon sok a menekült, ezért a helyiek közül csak a nyugdíjas fehér keresztények maradtak ott. Nem gondolja, hogy mindez nem a bécsiek sértegetését, hanem a hazai kampányt szolgálja?

Lehet, de minden állítása nettó hazugság. Bécs nem koszos, s ez pontosan ki is derült a videóból. Aki kicsit is megnézte, láthatta, hogy a város tiszta, ráadásul átvitt értelemben is. Bécs közel fele bevándorló hátterű, ettől a sokszínűségtől is csodálatos ez a város, ahol különféle kultúrájú emberek képesek együtt élni. Ezért sértő, amit Lázár János állít. Rendszeresen megyek a török negyedbe, mert ott van az egyik legjobb piac, ott vannak a legjobb keleti vendéglők.

Ami pedig a kampányt illeti: Török Gábor egyszer azt írta, hogy a Fidesz, illetve Orbán bicskanyitogató megszólalásaival a legnagyobb hatékonysággal tematizálta a nyilvánosságot. Pető Iván viszont erre azt mondta, hogy ha egy elemzőnek csak a politikai haszonelvűség számít, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy Hitler Adolf is tökéletesen tudta a közbeszédet tematizálni a zsidókérdéssel.

Vannak normák, amiket nem lehet megsérteni, erre a kampány sem adhat felhatalmazást. Senkit nem lehet megalázni, nem állíthatja senki, hogy muzulmánok szennyeznék a „rendes keresztény emberek” világát. Ez náci beszéd, ahogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa olyan pontosan megfogalmazta Orbán Viktor politikáját kritizálva. Mindez pedig nem csak az afrikaiakat, a közel-keletieket vagy dél-amerikaiakat, hanem bennünket európaiakat is sért.

Néhányan azért hozzászóltak Facebook bejegyzéshez, s volt olyan magyar, aki szerint a bécsiek sok esetben úgy gondolkodnak, ahogy Lázár János. Ezt olvastad?

Nem láttam, de biztos vagyok benne, hogy ez az ostoba magyar kormánypropaganda egyenes következménye. Ha az emberek aggódnak, mert félelemben tartják őket rasszista politikusok, akkor ennek ez a következménye. Ebben nincs semmi új. Legfeljebb abban van újdonság, hogy ezt az elfogadhatatlan mocskot exportálni akarja a magyar kormány.

Díszletnek használják Bécset saját undorító politikájukhoz.

Ha az osztrákok értenék Lázár János bejegyzését, vagy videóját, akkor hogyan reagálnának? Van bármilyen kutatás arról, hogy az osztrák állampolgárok hogyan viszonyulnak a menekültekhez?

A nagy menekülthullám idején, 2015-ben Bécs egy emberként mozdult meg, hogy segítsen. De nemcsak az emberszerető osztrákok, hanem az intézmények is, tehát a hivatalos Bécs is befogadta a szenvedés vagy a halál elől menekülteket. Szemben a magyar katolikus püspöki karral, a bécsi érsek személyesen ment ki segíteni a rászorultaknak. A városrész, ahol élek, megnyitotta a templomot és a kolostort. Az oktatási minisztérium utasításba adta minden iskolának, hogy kötelező befogadni menekülteket és a gyerekek elosztását is megszervezte. Így került a lányom osztályába négy menekült kisgyerek. Ma mindegyikük az osztály büszkesége és a kis közösség egyenrangú tagja. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki szolidáris volt, de nagyon sokan együttéreztek velük.

A kormány pedig nem hangolta az állampolgárokat azok ellen, akik az életüket mentették.

Amikor beszélgetünk, akkor még nincs diplomáciai botrány, de várható. Ugyanis Kurz kancellár fogadta ugyan a közelmúltban Orbán Viktort, de meglehetősen feszült a viszony a két ország között. Tovább romolhat a helyzet?

Nehéz mást elképzelni. Ezért is végtelenül cinikus, amit Lázár és társai Magyarországon csinálnak, s ezeket a viszonyokat exportálni újabb mélypont. Ámbár ezt csak óvatosan mondom, mert érnek meglepetések. Mindig van lejjebb.

Amíg itthon éltél, foglalkoztál politikai kommunikációval, kampánnyal, gondolom, nem meglepő, ha a választási harc idején hazudnak a politikusok?

Hazugság és hazugság között van különbség. A magyar jobboldal már túl van azon, hogy egyszerűen hazugságról lehessen beszélni. Aljasul használt közpénzzel, lopott vagyonokkal „filter buborékká” változtatták Magyarországot. Ezt a szót általában a közösségi média torzításaira használják, ma Magyarország nem virtuális, hanem nagyon is valóságos filter buborék. Ez nem hazugság, hanem alternatív világ alkotás. Egy hazug, cinikus és veszélyes világ teremtése. Lelkük rajta.

Lázár egyébként azt is mondta, hogy ha azt szeretnénk, hogy Budapest olyan legyen, mint Bécs, akkor szavazzunk az ellenzékre. Ami kommunikációs hiba, hisz a magyar fejekben az osztrák főváros azért egész élhető hely.

A hatalmas mocsokkal, ami Mészáros Lőrinc lapjaiból vagy az Andy Vajna televíziójából ellepi az országot, könnyű megváltoztatni a Bécsről kialakult képet. Magyarországnak már súlyos tízmilliárdokba került, hogy a hazafi Soros Györgyöt, aki vagyonának egy részét Magyarország felvirágoztatására áldozta, ördöggé változtassa Orbán Viktor kormánya. Semmi nem számít már, mert a mocsok minden beborít, s akadályozza a jó szándékú emberek tisztánlátását is. Bécs reputációja – ahol az Unióba való belépéskor még kávéházat akart nyitni a vállalkozó kedvű magyar ember – könnyen elpusztítható, ha a hatalomnak arra van szüksége. Ettől persze Bécs marad a régi, csak a magyarok fejében változik pokollá.

Egyébként pedig itthon folytatódik a gyűlöletkampány, annyi a változás, hogy Soros György helyett az ENSZ ellen kívánja hergelni a kormány a magyar népet. Lehet ezt tenni diplomáciai botrány nélkül?

Talán nem, de az látszik, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztosa kemény ember, aki ki merte mondani, hogy „Orbán rasszista és idegengyűlölő”. Ebből nemzetközi botrány lett, hiszen egy európai ország kormányfője szembe kerül egy nagy tekintélyű nemzetközi diplomatával. Ez szerintem mérhetetlenül sokat árt az országnak, illetve a magyar embereknek. Lehet, hogy Putyin és az emberei megvédik az országot az ENSZ-ben. Az persze kérdés, hogy ez jó lesz-e Magyarországnak?

Nem beszélünk a félelmeinkről, a behódolásainkról (2.)

Lendvai Péter
-
0
Nem beszélünk a félelmeinkről, a behódolásainkról (2.)

A Vajna-féle Nemzeti Filmalap kevesebb filmet támogat, mint a korábbi, többpárti diktatúrát megvalósító rendszer, de profibb hátteret tesz mögé – mondja Réz András filmesztéta a Független Hírügynökségnek adott interjújának második részében. Azt is elmondja, hogy a mai művek kevesebbet beszélnek arról, hogy a túlhatalom miként válik gyilkos erővé, s mint mondja: az előző kádárizmusban több szó esett róla, mint a mostani kádárizmusban. Enyedi Ildikó filmjéről azt állítja: nagyon magyar film, megjósolhatatlan, hogy megnyerheti-e az Oscar-díjat.

 

Ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy arra a kérdésemre: vajon azért tűnik sikeresebbnek az utóbbi években a magyar film, mert Andy Vajna új rendszert hozott be, azt válaszoltad, hogy igen: Vajna változtatásai pozitív változásokat hozott, de olyat is, ami durván negatív. Kifejtenéd?

A negatív változások, amelyekből az előítéletek fakadnak, azok Vajna személyéhez kötődnek. Elsősorban azért, mert egy meghatározott hatalmi csoporthoz kötődik minden porcikájával. Ez nem túl boldogító, mert

sokkal jobb lenne, ha egy ilyen fontos intézmény, mint a Filmalap, párt- és hatalomtól függetlenül tudna működni.

Az sem túl jó, hogy ezt az egykapus megoldást választották, vagyis, ha Magyarországon filmet akarsz csinálni, szinte lehetetlen megkerülni ezt az intézményt, az pedig meglehetősen fájdalmas dolog, amikor azzal szembesülsz, hogy a Nemzeti Filmalap stratégiája, taktikája, viszonyai meghatározzák azt, hogy mi készülhet ezen a piacon. Ilyenkor azonban mindig fel kell tennünk azt a kérdést: mi volt előtte? A Magyar Mozgókép Alapítvány, az előd, ehhez képest egy demokratikusabb intézmény volt. Több pártból, több hatalmi érdekcsoportból érkeztek a nagykuratórium tagjai. Elvileg erre azt mondhatnád: remek. Csakhogy, azonnal rá kell vágnod: a filmekről a döntéseket, nehogy már hatalomiparosok hozzák meg. Mert attól, hogy ők bizonyos arányban oszlanak meg a döntéshozó testületben, attól az még többpárti diktatúra. A beszélgetések ugyanis, ott a testületben, nem arról szólnak, hogy milyen filmeket készítünk, és mi lesz ezeknek a sorsa,  hanem arról, hogy mindenki megkapja a magáét.

Vagyis beviszi a politikát oda, ahova nem kellene…

Igen: ha a tieid kaptak egy ilyet, akkor a mieink is kapjanak. Így aztán

nem állíthatom, hogy az előző struktúra sokkal üdítőbb volt. Ráadásul, egy látszólag helyénvaló gondolatot követett: virágozzék minden virág.

Volt olyan év, amikor harmincnál több egész estés játékfilm készült. Ezt a hazai mozipiac nem bírja el, nem tudod menedzselni, nem tudod a forgalmazását megoldani. Most, ehhez képest itt van ez a durva egykapus rendszer; a Nemzeti Filmalap kicsit pontosabban, vagy ha úgy tetszik, piaciabb alapon szemléli ezt a folyamatot. Nagyjából látják, hogy a magyar filmipar hány magyar filmet képes menedzselni egy évben, mert amit nem tud menedzselni, az dobozban marad. Tudni kell, utaljunk vissza a beszélgetésünk elejére, hogy a magyar filmek jelentős része közpénzből készül. És miért csinálsz közpénzből filmet, ha arra sincs kapacitásod, hogy eljuttasd a nézőkhöz. Volt olyan esztendő, amikor a filmek fele, lényegében, láthatatlan maradt. Az maradt, mert nem tetted hozzá mindazt, amire szükség lett volna, a kommunikációra, arra, hogy a profik dolgozzanak rajta, merthogy ez egy iparszerűen előállított termék, és egy iparszerű elosztórendszerbe fog kerülni.

Bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy az Andy Vajna-féle rendszer tisztességesen kezelné a filmeket, mert vannak olyan filmek, amelyek úgy hullottak el, mintha meg sem születtek volna…

Például?

Ilyen volt a Veszettek, amely nem volt egy filmtörténeti alkotás, de profi módon volt elkészítve. Vagy a Coyotte, ami a mai magyarországi helyzetet, az oligarchák világát járja körbe, azaz, hogy a túlhatalom, miként válik gyilkos erővé. Erről a problémáról pedig nem nagyon beszélt a magyar film, vagy fogalmazzunk úgy: többet beszélt róla az előző kádárizmusban, mint a mostani kádárizmusban. Szóval ez a film is elvérzett, holott sokkal nagyobb figyelmet érdemelt volna. Épp úgy, mint a szépprózában: nagyon kevés alkotás készül arról, ami most itt történik: a félelmeinkről, a behódolásról, hogy miként válunk a hatalom-ipar túszaivá, ráadásul úgy, hogy a hatalomnak már semmi dolga nincs velünk, hiszen már mi magunk gerjesztjük a félelmeinket. Az Andy Vajna féle intézmény ugyanakkor – tegyük félre a pletykákat, hogy Vajna melyik filmet szereti és melyiket nem; jó lenne, ha nem lenne neki egyáltalán ízlése, és átengedné a döntéseket – ha felismeri, hogy egy filmnek lehetősége van arra, hogy kimenjen a világpiacra, akkor odaáll mellé.

Meg abban a pillanatban, amikor felfigyelnek egy filmre, nem csak figyelmet, pénzt is fordítanak arra, hogy nagyobb nyilvánossága legyen, amivel segíti azt, hogy az alkotás további díjakat nyerjen.

És ez azért fontos, mert ahhoz, hogy filmed sikert érjen el, nem elegendő annak értéke, eredetisége professzionális minősége.

Vagyis megnőtt a marketing jelentősége.

Én nem szívesen használom ezt a kifejezést, jobban szeretem az orosz író, Viktor Pelevin által használt marketológus szót. Azaz, mintha ezek az emberek a marketing tudomány felkent papjai lennének. Nos, ha ők például nem gondolkodnak elég jól, akkor sem a Saul fia, sem pedig a Testről és lélekről nem tud annyira sikeres lenni, viszont – és itt fordítok egy nagyot-, ezeket a filmeket meg kellett csinálni, és ezeket nem a Nemzeti Filmalap csinálta meg, hanem rendezők, forgatókönyv írók, hangmérnökök, látványtervezők, és akkor még nem beszéltem azokról, akik  csak technikában, szervezésben vannak ott a film mellett. Azt akarom tehát mondani, hogy

a Nemzeti Filmalap tud segíteni egy filmen, előre tudja mozdítani, de azért a fő szerep, mégiscsak az alkotóké.

Ha már említetted a Testről és lélekről című filmet. Ahhoz kell-e valamilyen professzionális, vagy professzionalizálódó háttér, hogy eljusson egy film az öt esélyes Oscar-díj jelölt közé?

Kell. Meg kell hozni egy fontos döntést, hiszen maguk az országok döntenek arról, hogy melyik filmet ajánlják a nagytiszteletű amerikai Mozgókép Akadémia figyelmébe. Tehát itt nem meghívás van, éppen ezért ez már eleve egy nagyon fontos döntés. Ne hidd azt, hogy ez egyszerű döntés. Itt is szó volt arról, hogy az 1945 című filmet érdemes nevezni, vagy a Testről és lélekről legyen ajánlva. Az 1945 is nagyon izgalmas film, de a döntés pillanatában Enyedi Ildikó alkotása mögött már ott állt a berlini Arany Medve díj, amiről ugye hallott már a világ. Meg hallottak arról, hogy a film mintegy kilencven országban kelt el. A pályázó műveket ugyan kötelezően be kell mutatni Los Angelesben, ahol egy héten át vetítik. De ez semmi, az viszont már valami, ha a világon  sok helyen levetítik. Ráadásul most, hogy a Netflix megvásárolta a forgalmazását, az Oscar-jelölés hatására előrehozta a bemutatását. Ez bölcs döntés, mert az a 600 akadémiai tag, akik majd a végén szavaznak, biztos, hogy nem ott a versenyen fog találkozni a filmmel.  Ezek, hidd el, nagyon komoly tényezők. Játszani, gondolkodni kell. Akkor is, amikor jött a cannes-i fesztivál: mit küldjünk oda? Illetve mit kínáljunk fel, mert Cannes válogat. Ez feszült, kemény gondolkodást igényel. Megpróbálni kipuhatolni például, hogyan jut el hozzájuk egy film, megnézik-e, milyen lesz a viszonyuk hozzá, jó-e ha ismerik a rendezőt, fontos-e a díj maga.

Mert hiszen átkozott sznobok vagyunk, nagy valószínűséggel jobban odafigyelünk egy műre, ha elnyer egy jelentős díjat, mint ha a semmiből érkezne.

Milyen esélyt adsz ezek után az Enyedi Ildikó féle filmnek?

Hát ilyeneket nem tudok mondani, nem is vagyok fogadó iroda, ráadásul a Testről és lélekről kategóriájában versenyző öt filmből csak hármat láttam. A chileit és a libanonit nem láttam. Az orosz film nagyon erős, de a képei talán kicsit erőtlenebbek. A másik nagy ellenfél, a Négyzet, amely csupa ész, a Testről és lélekről pedig csupa lélek. Nem lehet megjósolni, hogy közülük melyik nyer majd. A Négyzet cannes-i Arany Pálma-díjas, a Testről és lélekről berlini Arany Medve nyertes. A Négyzet minden idők egyik leggonoszabb fricskája, a kétkedés felébresztésének nagyon okos filmje, mert egy sor kérdésre nekünk sincs válaszunk. Ezzel szemben ott van Enyedi Ildikó filmje. Amitől nagyon tartottam, mert Enyedinek volt egy remek három évtizede, de nem tudtam, hogy képes-e azon túllépni, megújulni. Mert az elmúlt évtizedekben a filmnyelv nagyon sokat változott, és mi is nagyon sokat változtunk.

És, amikor megnéztem ezt az alkotást, az első szavam a döbbeneté volt: hogy képes volt egy vadonatúj nyelvet beszélni. Olyan nyelvet, ami borzasztóan emberközeli.

Ha kijössz a moziból nem tudod elmondani, hogy miről szólt. Csak tudod, hogy valami olyat láttál, ami apró részletekből, egy-egy ottfelejtett tárgyból összeálló történet. És szakít azzal a hagyománnyal, hogy a film végére a hősök boldogok, szépek lesznek. Szó nincs róla. Az egész arról szól, hogy olyan vagy, amilyen. Néha egy kicsit béna, néha egy kicsit Asperger-szindrómás, néha egy kicsit csalsz, néha egy kicsit bunkó vagy, de ez nem lehet akadálya annak, hogy az emberek között nagyon mély kontaktusok és szövedékek jöjjenek létre.

Annyit még árulj el: ez magyar film, magyarul beszél, vagy nemzetközi nyelvet használ?

Nagyon magyar. Hogy ebből mit fognak megérteni, nem tudom. De hát nyilván értik, ha van díja, meg nominálták az Oscarra. Őrületesen magyar, mert az apró viszonyok, a kis helyszínek… Például a vágóhídi menza, a kicsit lepukkant, félmúltból itt maradt irodák, a kis korrupciós játékok… Úgy elmesélni életünk kis csalásait, hogy eközben egy mondat nem hangzik el róluk… A legdurvább utalás az, hogy a rendőr korrumpálására szánt bélszín a csíkos szatyorban van. Ez annyira intim, és annyira meghitt, és bár nem tudok más kultúra képviselőinek a fejével gondolkodni, de talán nekik is jelent valamit.

Nagy lelemény ez a film, és megerősíti bennem azt a gondolatot, hogy talán nem is kellene nekünk világfilmet csinálni. Hogy nem kell gondolni a fejedben bujkáló sunyi, kis marketológusra.

Mert azok olyan filmeket bocsátnak ki, amelyek kultúrától függetlenek, és kétségtelen, hogy milliárddolláros bevételt képesek teljesíteni. Az Enyedi-féle filmek nem kívánják a piacra optimalizálni a filmet, hanem azt mondja: létrehozol egy jó minőségű, eredeti terméket, és ezt próbálod piacosítani. Úgy tűnik, ez egy helyes eljárás.

Egy szűk réteg uralja a piacot és a pénzt (1.)

Lendvai Péter
-
0
Egy szűk réteg uralja a piacot és a pénzt (1.)

A filmipar javul és virágzik – mondja Réz András filmesztéta a Független Hírügynökségnek adott interjújában. Magyarországon körülbelül 100 milliárd forint az az összeg, amely ebbe az iparágba érkezik, egy részében költségvetési támogatásból. S komoly bevételek származnak abból is, hogy a régió egyik legnépszerűbbé vált forgatási helyszíne hazánk. Részint a kedvező adózás okán, részint pedig azért, mert megfelelő szakembereket tudunk biztosítani a külföldi partnereknek. A  „virágzás” ellenére rossz az irány: a marketológusok, ahogy ő mondja, kizárólag a piacban gondolkodnak. Abban a piacban, amelyet egyébként egy szűk réteg ural.

 

Van neked hivatalos munkád, ami összeköt a kormányzattal?

Ha belegondolok, most éppen semmi nincs.

Azért kérdezem, mert, ha olyan témáról beszélgetünk, amely a kormány kritikáját is tartalmazhatja, azt inkább jobb elkerülni?

Nem, dehogy, beszélhetünk bármiről.

Csak tudod mindenki fél ebben az országban…

Ne hülyéskedj, ha lenne is olyan melóm, ami állami megbízás, attól még nem fognám be a pofámat.

Sose fogtad be?

Nem. Illetve volt olyan, amikor azt mondtam: ha viseled a mundért, akkor vannak kötelezettségeid. Amikor három és fél éven át minisztériumi tisztviselő voltam, akkor ezzel kellett szembenéznem; édesem ne vedd fel a mundért, ha folyamatosan leeszed mindenféle undorítóságokkal. Így aztán el is jött az a pillanat, amikor éreztem, hogy vállalhatatlan ez a munka. Rögtön odamentem a főnökömhöz és közöltem vele, hogy elsejétől nem vagyok.

Ez mikor volt?

Még a nyolcvanas években. Azóta nagyjából úgy élek, hogy szám van, beszélek, kezem van, írok, és nem is akarok mást tenni, másként létezni.

A kérdést különben azért vetettem fel, mert a magyar filmről akarok veled beszélgetni, és igyekszem ehhez levetni saját előítéleteimet is, amit Andy Vajnával kapcsolatban érzek. Már tudniillik mindazt, ami a nevéhez tapad; kaszinókat, médiatulajdonlásait, egyáltalán a miniszterelnökhöz fűződő kapcsolatait. Ebből fakadóan van egy eleve elrendelt ellenszenvem a Vajna-féle filmalaphoz, ugyanakkor látom, hogy az utóbbi időben mintha sikeresebb lenne a magyar film. Mindez a véletlen műve, vagy valóban Vajna hozott egy új rendszert, ami sokkal sikeresebb a korábbinál?

Nem olyan egyszerű kérdés ez, és most pont olyanról beszélsz, ami mégiscsak érint bennünket, vagyis az általam működtetett sulit, a Werk Akadémiát.

Lám, lám… Hogyan?

Úgy, hogy pályáztunk a Nemzeti Filmalapnál, ösztöndíjakra. És el is nyertek a hallgatóink ilyeneket.

Szóval mégiscsak van kapcsolatod…

De én ezt nem így tekintem. Hanem úgy tekintem, hogy van egy magyar filmipar, ami – hogy világos legyen mindenki számára – ma már egy százmilliárd körüli ágazat, ahol munkaerőhiány van. Mi pedig olyan szakembereket képezünk, akik, lényegében egy év tanulás után be tudnak állni ebbe a szakmába.

Honnan jön össze ez a százmilliárd?

Egy része költségvetési tétel, például a filmek támogatására fordítható összeg a Szerencsejáték Zrt. egyik játékából keletkezik, de még olyan is van, hogy az államkasszából kell kiegészíteni. Van egy olyan filmtörvényünk, amely kedvezővé teszi a Magyarországon forgatott filmek forgatását.

Ez kicsit olyan, mint a sportban a tao?

Nem, ez fegyelmezettebb, és átláthatóbb. Ez több, mint egy évtizede működik így, és tényleg iparfejlesztő gondolat volt. Az volt az alapgondolata, hogy miután amúgy is szívesen jönnek külföldi produkciók Magyarországra forgatni, mi lenne, ha ez lenne az adózás szempontjából a legbarátságosabb zóna? És ez bejött: ma annak a pénznek a nagy része, mondjuk legalább a kilencven százaléka abból jön össze, hogy ide jönnek forgatni, igénybe vesznek különböző szolgáltatásokat, és egyre növekvő számban. A filmipar tehát, félreértés ne essék, javul és virágzik. És erre úgy kell tekintened, hogy nem pusztán a kedvező adózás hozza ide a filmeseket, mert ettől még elronthatnának egy 100-150 ezer dolláros filmet, hanem azért is, mert itt alkalmas szakemberek segítik a munkájukat. Vagyis az évek során a magyar szolgáltató, gyártó cégek megerősödtek, és felnőtt egy új nemzedék, amely ennek az iparnak az értő részévé vált.

Akkor tehát ez a te iskolád számára is piacot nyitott…

Igen. Így van. Nekünk abszolút jól jött. Meg másoknak is, hiszen ez a durván százmilliárd, minden egyéb szolgáltatást is jelent. Tehát azt is jelenti, hogy idejönnek, hotelszobát bérelnek, fogyasztanak, közlekednek, és minden egyéb, ami ezzel jár. Természetesen nem lesz belőle gigantikus méretű vállalkozás, olyan mondjuk, mint az indiai, Bollywoodot nem érjük utol, de még akkorák sem leszünk, mint a nigériai filmipar, amelyik ugye most a világ második legnagyobbja…

Komolyan?

Igen, India vezet, a második helyen ott van Nigéria, és a harmadik helyen kullog az Amerikai Egyesült Államok. Amiről ugye én beszélek, az a filmgazdaság, s bár tudom, nekem illendőbb lenne a művészetről szólnom, de most ez vált az egyik legizgalmasabb kérdéssé, de olyan további kérdéseket vet fel, amelyek már arról szólnak, miként változik meg a filmhez, a látáshoz való viszonyunk. Mert ugyanis, amikor kőkemény marketológusok vezénylik ezt a folyamatot, akkor azt is látnunk kell, hogy míg korábban azt igyekeztek a filmesek kideríteni, milyen a közönség, ma viszont azt jelenti, mit próbálunk elültetni a közönség fejében. Hogy milyen kliséket, milyen formákat próbálunk adni neki.

Ezt most pozitív fejleményként értékeled?

Nem, ellenkezőleg. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy kizárólag piacban gondolkodnak, márpedig én ebből a szempontból konzervatív vagyok, és hiszek abban, hogy mindaz, ami film, színház, muzsika, az nem tartalom nélküli üzenet, és nem ugyanolyan termék, mint bármi más. Sokkal bonyolultabb tartalom, ha tehát beülsz a moziba, az nem egy felhőtlen szórakozás, még akkor sem, ha te úgy érzed. Nem az, mert nyomokat hagy benned, nyomot hagy benned minden egyes film, ha elolvasol egy regényt, nyomot hagy benned, a színház is nyomot hagy benned. Én meg minden porcikámmal tiltakozom az ellen, hogy ez egy nagyon szűkkörű elit által irányított gazdasági folyamattá váljon.

Márpedig ez az irány, nem?

A lehető legnagyobb mértékben.

Ez azt jelenti, hogy egy szűk réteg, amely a piacot és ezt a pénzt uralja?

Igen. Amikor arról beszélünk, hogy amerikai film, akkor nem gondolunk arra, hogy ezeknek egy részét nem is értjük, mert az ottani piacra készülnek. Néha sírunk, néha nevetünk, de nem mindent értünk belőle, mert nem a mi kultúránk része, vagyis a mi kulturális miliőnkben alig értelmezhető. Ha felteszed azt a kérdést, hogy a középiskolás filmek miért olyan fontosak az amerikaiaknak?

És miért? Mert őszintén szólva azt sem tudom, hogy ilyen kategória létezik.

Pedig létezik, de igaz: Magyarországon alig találkozol ilyesmivel. Az az oka, már az amerikaiaknál, hogy feltehetően a középiskolás létforma, egy nagyon mobil társadalomban az az utolsó pont, amikor igazi emberi közelségben vagy a többiekkel, utána szétspriccel mindenki. Más a viszonyuk a nyilvánossághoz, a társadalmi szerepekhez, a hatalomhoz, nem értjük a jogrendjüket. Miközben izgulunk, szurkolunk, nemigen fordul meg a fejünkben, hogy egy amerikai tárgyalótermi dráma nem igazán a jogalkalmazásról szól, sokkal inkább a jogalkotásról, törvénycsinálásról. Ott évszázadokra meghatározhatja egy-egy bírói ítélet, hogy miként szemlélnek ügyeket. Nálunk nem közösségi jog, hanem polgári jog az uralkodó, ma már nem igazságszolgáltatásról, hanem jogszolgáltatásról beszélünk inkább. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert ebben a kifejezésben az is benne van, hogy ezek nagyon fontos aktusok egy közösség életében.

Pontosan ez jellemző a Fideszre, nem?

Szerintem 90 óta minden hatalomra ez a jellemző; döbbenetesen túlszabályozottá vált az egész rendszer, mérlegelési lehetőséget is alig kínál. Ez egyfelől jónak is mondható, hiszen elvileg van mihez igazodni, másrészt baj, mert kiveszi a döntést a döntéshozó kezéből. És egyre inkább, minden szinten még a mérlegelési lehetőség is elvész ebben a túlszabályozott világban.

Messzire keveredtünk egy kicsit a film világától. Még az elején említettem Vajna nevét, illetve azt, hogy sikeresebbnek tűnik mostanság a magyar film, nemzetközi díjak, rangos és hangos elismerések kísérik évről-évre. Megváltozott valami? Vajna új rendszert hozott?

Igen.  Van, ami pozitív, és van, ami durván negatív változás.

(A második részt hétfőn reggeltől olvashatják.)

Merre? Tovább! A NER karácsonya

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Merre? Tovább! A NER karácsonya

Esküszöm, nem kerestem. Csak úgy találtam! Nem újdonság, de ezen a napon sokkoló volt. S vissza is zökkentett a ma Magyarországába. A NER valóságába.

 

December 26-án, a karácsonyi punnyadás napján, békésen, kicsit fáradtan ugyan de azzal a jóleső tudattal, hogy rendben lement a családi ünnep, mindenki elégedett volt, nem volt vita, veszekedés, mindenkinek, minden tetszett és ízlett, szóval, mondhatni igazi karácsony reggeli hangulatban, a kedvesen giccsesre feldíszített nagyszobában, karácsonyi pizsamában békésen kortyolgattam a reggeli kávémat, s közben szörfözgettem a neten – ezúttal kevésbé komoly tartalmakra kattintgatva, inkább lazára, bulvárosabbra fogva a figurát…

Ahogy görgettem lefelé, ez a kép jelent meg a képernyőmön.

Nem tudom, más is így van-e vele (lehet, hogy szakmai ártalom, hogy egyben lássam a képet), de nekem azonnal két eleme ugrott ki: a karácsonyfa és az utóbb általam bekarikázott kiajánló.

Szemben a legalább a kedves és szívet melengető, egy álomvilágba elrepítő karácsonyi giccsel egy rideg kivagyiság köszönt számomra vissza az Andy Vajna (filmbiztos és a mindannyiunk pénzén szinte elképzelhetetlen luxusban élő szerencsejátékbizniszmen) karácsonyi designját vélelmezhetően megálmodó és elkészíttető (elnézést a prekoncepcióért, ha maguk másztak a létrára és aggatták fel egyenként a díszeket, szórták meg mindenféle műhóval és csillámmal a fát) felesége idillinek szánt ünnepi szobaképén, ajándékostul és cicástól.

Nem is lenne ezzel semmi baj (ízlések és pofonok, mint tudjuk) egészen addig, amíg tisztességesen megkeresett pénz lenne a fedezete. S ha legalább szégyellenék, de minimum nem dicsekednének vele ország-világ előtt.

De mint hosszú évek óta annyi mást, még ezt is lenyelné az ember, ha nem ugrana ki mellé napjaink Magyarországának jellemzőbb képe: a Blaha Lujza téri ünnepi ételosztásról szóló, a jobboldalon futó kiajánló.

A magyarok millióinak aktív vagy passzív támogatásával megteremtett Nemzeti Együttműködés Rendszere, annak mindent eláruló rideg valósága.

Boldog Ünnepeket Magyarország!

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság levele

FüHü
-
0
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság levele

Az NMHH Kommunikációs Igazgatósága levélben szólította fel a Független Hírügynökséget, hogy az Andy Vajna vidéki médiabirodalmának újabb gyarapodásáról szóló cikkünket helyesbítsük. A levelet teljes egészében közöljük.

Tisztelt Szerkesztőség!

Az Andy Vajna birodalma ezúttal Debrecenben nyelt el egy rádiót című cikkükben (https://fuhu.hu/andy-vajna-birodalma-ezuttal-debrecenben-nyelt-el-egy-radiot/ a 24.hu portálra hivatkozva azt írják: „a debreceni Best FM-et kebelezte be nagy titokban a kaszinóguru.”

A valóság ezzel szemben az, hogy a Médiatanács teljes transzparencia mellett működik: üléseinek napirendi pontjai, az ülések jegyzőkönyvei és döntései – a törvény adta keretekközött – nyilvánosak, mindenki számára hozzáférhetőek, és forrásul, illetve tájékozódásul ugyanúgy felhasználhatók minden állampolgár, mint újságíró számára.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a Médiatanács-ülésekről készült heti közleményekben – a törvényi előírásokat szigorúan figyelembe véve – minden esetben a hírértékkel rendelkező kommunikálásra váró döntéseket emeli ki, és minden közleményében is linkelhető módon közzéteszi hivatkozásait. A törvény szerint a napirendi pontok, a jegyzőkönyvek és határozatok minden esetben megtalálhatók a hatóság honlapján. A közlemények nem helyettesíthetik és nem is helyettesítik a határozatok, azaz a döntések törvény szerinti közreadását és megismerhetőségét, az ülések teljességéhez tartozó összes ügy részletes kifejtését, nem váltják fel az elmélyült újságírói vagy a részletes tudományos munkát.

Általánosságban: a közleményben a vidéki, országos hallgatóközönséget nem érintő rádiók médiaszolgáltatási jogosultságnak meghosszabbítása nem kerül bele, például legutóbb a július 25-én napirendre vett, az ajkai és várpalotai vételkörzetben egyaránt fogható Mária Rádió Bakony frekvenciahosszabbítása esetében sem tett így, és nem írta bele közleményébe a kifogásolt napon azt, hogy a nyíregyházi Zenebolygó Kft. kérelmét is pozitívan bírálta el a testület, és a rádió még öt évig szólhat a 91,1 MHz-en.

Kérjük a fent leírtak alapján cikkük helyesbítését.

NMHH, Kommunikációs Igazgatóság

Bűnügy lett volna, amit Andy Vajna akart a Toldival

FüHü
-
0
Bűnügy lett volna, amit Andy Vajna akart a Toldival

Nem is tudja miért védte eddig Andy Vajnát, és miért nem mondta el az igazi okát annak, hogy a szükséges állami támogatás nélkül kútba esett a Toldi-film – erről beszélt Pálfi György rendező a Hír TV kedd esti műsorában. Pálfi szerint a filmügyi kormánybiztos vállalhatatlan alkut ajánlott neki a Toldi elkészüléséhez szükséges összeg előteremtésére, majd mikor visszautasította azt, Vajna személyes sértettségből tett meg mindent azért, hogy a filmes támogatásokról döntő Magyar Nemzeti Filmalap kihátráljon a projektből.

Kedd este a Hír TV Alinda című műsorának vendége volt Pálfi György a Hukkle, a Taxidermia és a Final Cut alkotója. Első színházi rendezéséről, az Engedj be! adaptációjáról kérdezte Veiszer Alinda, de szóba kerültek a rendező korábbi alkotásai is, elsősorban a Toldi, amelytől hosszas huzavona után 2014-ben megvonta a támogatást a Filmalap.

A műsorvezető felvetette, hogy egyes vélemények szerint Pálfi kompromisszumra való képtelensége és a nyilvánosság bevonása is a kerékkötője lehetett annak, hogy megvalósuljon a rendező évekig dédelgetett, nagyszabású projektje. Pálfi szerint viszont az, amikor 2014 nyarán előállt a problémákkal, már csak az utolsó kétségbeesett kísérlete volt arra, hogy a nyilvánosság erejével rászorítsák a Filmalapot a Toldi támogatására.

Ez végül nem vált be, leszavazták a film támogatását. Ahogy Pálfi most fogalmazott

„Megmutatták, hogy megtehetnek mindent”.

Arról beszélt, hogy már letett több filmet az asztalra, a Toldi kapcsán pedig egy megfelelő forgatókönyvet, de cserébe csak kisstílű veszekedést és bizalmatlanságot kapott. Szerinte csak „duma” volt, hogy nem bíztak abban, hogy megfelelő akciójeleneteket tud rendezni. A háttérben Vajna személyes sértettsége állt, aki különböző szakmai érvek mögé bújva nem engedte megvalósulni a filmet.

Pálfi György rendezõ a Szabadesés című filmjének bemutatóján a 49. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon 2014. július 10-én. (MTI/EPA/Filip Singer)

Azt is elmondta, hogy még most is szívesen megcsinálná a Toldit, de zavarja, hogy már csak Andy Vajna furcsa „politikai celebritása” miatt érdekes a film. De ennek ellenére úgy döntött, hogy elmondja, amit még eddig soha: hogy mi okozta a valódi problémát, ami miatt szembekerült a filmügyi kormánybiztossal.

Elmesélte, hogy a Toldi támogatása kapcsán a Vajna tulajdonában álló Nobu étteremben találkozott a Filmalap képviselőivel és producerekkel, és arról tárgyaltak, hogy hogyan lehetne összeszedni a film költségvetésének maradék 10 százalékát (az akkori szabályok szerint csak a filmek 90 százalékát finanszírozhatta a Filmalap). Pálfi elmondta, hogy külföldi partnereket Vajna tiltása miatt nem szerezhettek, Magyarországon pedig nem találtak támogatóra, így nehéz helyzetbe kerültek, mert egy ekkora költségvetésű projektnek még a 10 százaléka is rengeteg pénz. Ekkor Pálfi beszámolója szerint Vajna felajánlotta, hogy üzlettársaival együtt egy filmfinanszírozó céget hoz létre a Toldi elkészítésére, és ezzel kipótolják a hiányzó összeget. Cserébe viszont Pálfi megfogalmazása szerint az alkotók összes jogát kérte, ami még maradt volna nekik. A bevételek ebben a konstrukcióban a finanszírozó céghez vándoroltak volna, és ezt a rendező visszásnak tartotta. Ugyanis így

Vajna a Filmalap vezetőjeként egy magáncégen keresztül személyesen profitált volna az állami támogatásból megvalósult projektből.

Pálfi szerint ez egy olyan konstrukció lett volna, amelyet „az egész filmszakma ki kell kérjen magának”, ezért borította az asztalt, és azt mondta, hogy ilyen bűnügyekben ő nem vesz részt.

Ezzel viszont végzetesen magára haragította a filmügyi kormánybiztost. Elmondása szerint hiába dolgozott a Filmalap több tagja is másfél évig azon, hogy kibékítse a köztük lévő ellentétet. Pálfit még arra is rávették, hogy megkövesse Vajnát, és ezt állítólag meg is tette a munkatársai kedvéért, de Vajna visszautasította azzal, hogy nem őszinte a bocsánatkérése.

Pálfi szerint a kormánybiztos ezzel bebizonyította, hogy a Filmalapnál ő az úr, és hiába támogatják más döntéshozók a filmet, és hiába a felkészült szakértői gárda, a Toldi nem valósulhat meg.

A film tehát kútba esett, de

Pálfi nem lehetetlenült el teljesen a Filmalapnál.

Ahogy ő fogalmazott „hátra került a sorban”, de egy új tervvel pályázhatott: a Stanislaw Lem regényéből készült Az Úr hangja című sci-fire végül kapott is 600 millió forint gyártási támogatást. De hozzátette, hogy mivel mindent feltett a Toldira, teljesen összetörte a visszautasítás, ami sokáig rányomta a bélyegét a munkájára.

Három éve kavart nagy vihart, hogy a Filmalap mégsem támogatja a nagyszabású Toldi-projektet, amelyről akkoriban úgy írt a sajtó, hogy az utóbbi idők legdrágább magyar filmje lett volna, és a valaha volt legnagyobb állami támogatást kaphatta volna. Azóta ez az érdem az idén bemutatott Kincsemé, amely kapott is 2 milliárd forintot a Filmalaptól.

Pálfi hosszú évekig dolgozott a Toldin, és habár a film 2013 májusában kapott 900 millió forint gyártási támogatást, a rendező 2014 nyarán többször is arról beszélt, hogy meggyűlik a baja a Filmalappal. Hivatalosan a költségvetéssel voltak gondok, de felmerült problémaként az is, hogy Pálfinak az akciójelenetek megrendezésében nincs tapasztalata, ezért szükség lenne egy társrendezőre. „Pont azokat a jeleneteket vennék így el tőlem, amiért én ezt a filmet meg akarom csinálni” – mondta erről Pálfi egy interjúban hozzátéve, hogy ők egyébként már 2013 októberében készen álltak volna a forgatásra.

Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója, a háttérben Andy Vajna, a magyar filmipar megújításáért felelõs kormánybiztos.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Havas Ágnes, a Filmalap vezetője az akkor még létező Origo Filmklubnak erről azt mondta, hogy Pálfi ebben a műfajban elsőfilmesnek számít, így túl nagy kockázatot vállalnának a filmmel, ha önállóan rendezi meg. „A baj az volt, hogy ami a részünkről csupán a technikai tudás megkérdőjelezése volt, azt Pálfi az alkotói szabadság korlátozásának vette” – mondta. De még akkor is úgy tűnt, hogy megvalósulhat a Toldi-film, hiszen Pálfi hajlandó lett volna kompromisszumra, viszont elege lett a huzavonából, és döntést kért a Filmalaptól.

Végül

2014 októberében úgy döntöttek, hogy mégsem támogatják a filmet, annak ellenére, hogy 2013-ban egyszer már megszavazták a támogatást.

Havas Ágnes azt mondta, véget akartak vetni a feszült helyzetnek, viszont nehéz volt a döntés az öt főből álló filmszakmai döntőbizottságnak. Ennek egyébként természetesem maga Vajna is tagja, aki a film ellen szavazott, és ebben még ketten támogatták, míg a maradék két tag a megvalósításra voksolt. Felmerült, hogy Vajna esetleg nyomást gyakorolt a bizottság tagjaira, hogy a Toldi ellen szavazzanak, de ezt az érintettek nem erősítették meg akkor. Az újabb szavazásra egyébként azért volt szükség, mert időközben jelentősen megnőttek a Toldi gyártási költségei – végül már 2,5 milliárdos költségvetéssel számoltak, amelyből 1,7 milliárdot állt volna a Filmalap.

A közmédiát nem érdeklik az offshore-botrány magyar vonatkozásai

FüHü
-
0
A közmédiát nem érdeklik az offshore-botrány magyar vonatkozásai

Vasárnap este szélvészként száguldott végig a magyar sajtó nagy részén a legújabb offshore-botrány. Amint azt a Független Hírügynökség is megírta, a Paradise-iratok néven kiszivárgott, 13,4 millió aktából álló adattömeg feldolgozásában számos ország oknyomozó újságírói vettek részt, hazánkat a Direkt36 portál munkatársai képviselték.

A Magyar Távirati Iroda, melynek hírei valósággal felszántják az országot, aznap este több hírben is foglalkozott az offshore-botránnyal, nem feledkezvén meg annak közlésétől sem, hogy több ismert személy is belekeveredett az ügybe. Megtudhattuk, hogy az adóelkerülésre szakosodott cégek között Trump egy munkatársa, illetve II. Erzsébet vagyonkezelője is szerepelt.

Az MTI arról diszkréten hallgatott, hogy az ügynek magyar vonatkozásai is vannak. A lista azóta bővült, és a napokban feltehetőleg újabb cégek és személyek nevei kerülnek elő, de azt már vasárnap este is tudni lehetett, hogy cégeik révén

Demján Sándor és Andy Vajna mellett Nagy István, Magyarország berni nagykövete is érintett.

Utóbbi személy talán kevéssé ismert a szélesebb közönség előtt, róla most csak annyit, hogy Orbán Viktor jó barátja, ő az, aki néhány évvel ezelőtt, máig rejtélyes svájci vonatútja során állítólag útitársa volt a miniszterelnöknek.

Szerepelt még Soros György egyik cége a listán, de a MTI rá sem vesztegetett egyetlen szót sem. Lehet, még az elsőszámú közellenségnek kikiáltott milliárdos nevének említésével sem akarták bolygatni, hogy az ügynek magyar vonatkozásai is vannak.

Közbevetőleg jegyeznénk meg, hogy az offshore nem ördögtől való dolog, a legtöbb országban, így Magyarországon sem tiltja törvény. Legföljebb a jó erkölcsbe és a gyakorta hivatkozott polgári erkölcsbe ütközik, lévén ezeknek a cégeknek egyetlen céljuk van: a kreatív adózás, magyarul a fizetendő adó jelentős csökkentése, adott esetben nullára való redukálása.

A Magyar Távirati Iroda nem tartotta fontosnak, hogy az ügy magyar vonatkozásait is megemlítse a magyar emberek előtt.

Pedig a magyar embereknek jogukban állna tudni arról, hogy mi történik a világban és Magyarországon. A közmédia, melynek az MTI egyik kiemelt szereplője, idén mintegy 80 milliárd forintot kap az adófizetők pénzéből, és a hírek szerint jövőre ennél is több pénzből gazdálkodhat. Ezt az összeget nem azért dobják össze a magyar adófizetők, hogy elhallgassák előlük az információt, megmásítsák a valóságot. A közmédiának az lenne a dolga, hogy vállalt feladatát pártatlanul és magas szakmai színvonalon ellássa. Másképp fogalmazva: nem azért ad a magyar állam a magyar emberek pénzéből ennyi pénzt a közmédiának, hogy az valamelyik párt – jelen esetben a kormányzó erő – érdekeit képviselje, hanem azért, hogy objektíven tájékoztassa az embereket.

Az, hogy Andy Vajnát, vagy éppen Magyarország Orbán-közeli svájci nagykövetét megemlítsék, nem mérlegelés kérdése, hanem szakmai és morális alapvetés. Jelen esetben a közmédia vállalt feladatának nem tett eleget, rosszul gazdálkodott az adófizetők pénzével, mert nem arra költötte, amire a megrendelő adta.

II. Erzsébet és Trump emberei is érintettek az új offshore-leleplezésben

FüHü
-
0
II. Erzsébet és Trump emberei is érintettek az új offshore-leleplezésben

Ismét rengeteg dokumentumot szivárogtattak ki arról, hogyan mentik a világ legbefolyásosabb és leggazdagabb emberei titokban adóparadicsomokba a pénzüket. II. Erzsébet brit királynő, illetve a Trump-adminisztráció több tagja is érintett a Paradise Papers névre keresztelt dokumentumok szerint. Csakúgy, mint a Panama-papíroknál, itt is előkerültek magyar szereplők.

Több mint 100 médium érintett a nyomozásban, amely befolyásos üzletemberekről, politikusokról, sportolókról és művészekről rántja le a leplet, akik adóparadicsomokban rejtették el a vagyonukat. A dokumentumok két offshore cégtől származnak, és a német Süddeutsche Zeitung szerezte meg őket, amely az International Consortium of Investigative Journalists nevű tényfeltáró újságírószervezettel együtt dolgozta fel az adatokat.

A Paradise Papers néven emlegetett projektből kiderül többek között, hogy:

  • II. Erzsébet magánvagyonából 10 millió fontot fektettek Kajmán-szigeteki alapokba,
  • a Donald Trumpot körülvevő politikusok és tanácsadók kiterjedt offshore-hálózatot működtettek, amelybe még Vlagyimir Putyin orosz elnök köréhez kapcsolható cégtől is érkezett pénz,
  • a Twitterhez és a Facebookhoz orosz állami pénzügyi intézetektől érkeztek dollárszázmilliók,
  • Justin Trudeau kanadai miniszterelnök pénzügyi tanácsadója Kajmán-szigeteki pénzalapot üzemeltetett,
  • multinacionális cégek, köztük a Nike és az Apple agresszív adóelkerülést folytattak,
  • kiterjedt offshore-hálózaton keresztül tették rá a kezüket az orosz milliárdosok angol futballcsapatokra.

A nyomozást egy éven keresztül 380 újságíró végezte, és a BBC beszámolója szerint a következő héten további leleplezések látnak majd napvilágot.

Csakúgy, mint a 2015-ben közzétett Panama-papíroknál, most is volt magyar résztvevője a munkának: a Direkt36 kutatásai szerint a több mint 13 millió kiszivárgott dokumentumban ismét feltűnnek hazai szereplők. Ezúttal politikusok nem érintettek, de előkerültek információk többek között Nagy István svájci nagykövetről, Andy Vajna filmügyi kormánybiztos érdekeltségébe tartozó, tíz éve megszüntetett offshore-cégről, és az iratok tartalmaznak részleteket Soros György offshore-érdekeltségeiről is.
Folytatjuk…

Déryné módjára járom az országot

Bóta Gábor
-
0
Déryné módjára járom az országot

Koltai Róbert új produkcióban, a Batangban, új színházi helyen, a Hungarikum pódiumon játszik. Még dédelget filmterveket, hiszen 9 filmjének, csak a mozikban 2,3 millió nézője volt. Azon meglepődött, hogy amikor Vámos Miklóssal benyújtottak egy forgatókönyvtervet, az első lehetőséget sem adták meg számukra, pedig tudható, hogy azért már mindketten letettek valamit az asztalra.

Szirtes Balázzsal már játszottál együtt és rendezted is őt a Lulu előadásában…

És Veszprémben, A gondnokban is együtt dolgoztunk, ő alakította Kiss Pista egykori szerepét, akivel még a főiskolán játszottam együtt Pinter darabjában. Szirtes csodálatos volt a produkcióban, egészen picit a mostani figura emlékeztet arra, akit Veszprémben alakítottam, mert az akit most megformál is egy kicsit agya beteg. Nagyon nagy belső élete van, nem mond ki dolgokat és ha beszél, annak különös jelentősége van.

Tulajdonképpen akkor logikus volt, hogy Szirtessel együtt mutattok be valamit?

Semmi sem feltéten logikus, mert a darabot tulajdonképpen Gaál Ildi hozta, és ő rendezte. Ildi odaadta nekem, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk valahol bemutatni. Nyáron csináltam néhány estet, amit az Esztrád Színház égisze alatt játszottunk. Így találkoztam az igazgatójával, Bezzegh Zoltánnal és szóba került, hogy lenne esetleg egy kétszereplős darab, amit Ildi rendezne. Erre, a legnagyobb meglepetésemre azt válaszolta, hogy ennél jobbat nem mondhattam, mert nekik most pontosan egy ilyen két szereplős darabra lenne szükségük.

A címbéli Batang egy távoli sziget…

Igen, talán Indonézián túl, talán innen, talán nincs is. Itt van egy idősödő ember, aki igazán jól tud beszélgetni a kitömött papagájával. Egy szenilis valakiről van szó, jócskán elindult a demencia felé. Tényleg hiszi azt, hogy élő az a papagáj, meg tud vele beszélni dolgokat. Közben Batangról álmodozik, mert képzeletében tengerész volt. De közben erről szó sincs, ő egy könyvelő volt, ahogy a darab végén kiderül. Ebbe az idillbe becsönget egy fiatalember, akinek tulajdonképpen csak azért nem kell börtönbe vonulnia, mert enyhítettek az ítéletén, börtön helyett szociális munkát kell végeznie. Emiatt nem börtönre, hanem szociális munkára ítélik. Szerepem szerint énhozzám érkezik erre a szociális munkára. Mint a tűz meg a víz, úgy illünk össze, miközben kiderül róla, hogy ő se százas. Végül már jól megértik egymást és az öreg elindul az ő képzeletbeli Batangja felé.

Olyan helyen mutattátok be a produkciót, ahol eddig még nem játszottak színházat.

Revük voltak ott, hungarikum show-k külföldieknek.

Ez a Gerbeud Cukrászda felett van.

– A cukrászda fölött az első emeleten van egy díszterem, ahol régebben is rendeztek fogadásokat. Ezt most megvette az Esztrád Színház. Hungarikum Pódium néven ez az első színielőadás. Érdekes, hogy Franciaországból nem sokára hazahoznak egy kamiont, ami színházi kamion. Nyolcvan személyes nézőterű, 4×5 méteres színpadot lehet belőle varázsolni egy gombnyomásra. A kamionban benne van a díszlet is. Eddig négy előadás volt a Hungarikum Pódiumon a Batangból, sírnak rajta a nézők, és kicsit mosolyognak is.

Pesten most azonkívül, hogy Haumann Péter helyett játszol A mi osztályunk előadásában a Kamrában, nem is nagyon vagy rendszeresen látható.

Azért már egy éve játszom Haumann helyett. És Thália is befogadott két előadást is, amelyeket rendeztem és színészként is jelen voltam bennük.

Nagyon régóta nem kötődsz igazán pesti színházhoz. Ez nem zavar?

Egyáltalán nem, mert nekem bejött a szabadúszás, például a József Attila Színházban tizennyolc év óta megy a Balfácánt vacsorára előadása.

De már csak havi egy-két alkalommal.

Nem bírnak több előadást egyeztetni, mert szanaszét van mindenki. Négy évig Szombathelyen nagyon jó dolgokat csináltam. Játszottam, rendeztem. Nemhogy nem vagyok elégedetlen, hanem totál elégedett vagyok. Azzal pedig pláne, hogy a Katona Kamrájában már egy éve lépek fel. Járom az országot, a Körúti Színházban rengeteget játszom, ezeknek a produkcióknak a jó részét rendeztem is. Tömegesen nézik az emberek, imádják, én meg vállalom, hogy Déryné módjára járom az országot. Ez is színház. Mindegy, hogy a Kaposvári Csiky Gergely, a Katona József Színház vagy a Körúti Színház jó esőadásairól van-e szó. Csak hát a Körúti Színház vidéki előadásaira nem jut el senki a szakmából. Egyébként, ha a Batangban játszott szerepem lenne az utolsó az életemben, akkor is nyugodtan mennék az eltávozott barátaim után.

A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházhoz is kötődsz. A Képzelt beteg címszerepét játszod.

Budapesten a RaM Colosseumban is többször játszottuk a Képzelt beteget, totálisan telt ház előtt, Bozó Andreával, Gyuriska Jánossal, aki az ország egyik legjobb színésze, ezt állítom. Bozó Andreával pedig megengedjük magunknak azt, hogy sokat rögtönözzünk, és Molière odafönt mosolyog.

Szóval akkor te most vándorszínész lettél?

Hát én mindig az voltam. Egy pillanatra nem állapodtam meg, amikor Pesten voltam, akkor sem. Most, amikor már a színészek egy jelentős része szabadúszó, már teljesen rendben van ez így. Csak a lustábbja nem nagyon vállal ilyesmit.

Nem vágysz már társulathoz? Nem érzed azt, hogy valamiből esetleg kiszorultál?

Mostanában egyáltalán nem érzek ilyesmit. Engem a négy év Szombathely, most a Batang és A mi osztályunk abszolút helyretesz. Sokan nem hiszik el, de magánszínházban is lehet jót csinálni. Például rendeztem most egy remek vígjátékot Ivancsics Ilona színtársulatánál, a Színházkomédiát. Szirtes Balázs abban akkorát játszik, hogy leszakad az ég. Rossz színészt játszik, zseniálisan. De abban az előadásban mindenki jó, Farkasházy Rékára valósággal meglepett.

Filmet csinálni már nem is szeretnél?

Még nem mondtam le róla teljesen.

Van terved és azzal már próbáltál pályázni, házalni?

Így konkrétan nem, de szó van dolgokról. Viszont ha azt mondom, hogy A vállalkozó című darabból, amit hatan játszottunk Babarczy László rendezésében, már öten meghaltak és csak én élek, akkor olyan baromi nagy filmterveim nem lehetnek, amikor három év jó esetben egy filmnek a gondolattól a moziig való eljutása. Most az van, hogy beleszólnak a forgatókönyvbe és ezt szinte mindenki elfogadja. Nekem eddig 2,3 millió nézője volt a kilenc filmemnek, és mégis beleszólnak, pedig ha Vámos Miklóssal közösen beadunk egy forgatókönyvet, akkor tudható, hogy már mindketten letettünk valamit az asztalra.

De hát erre azt lehetne mondani, hogy neked nyilván bejárásod van Andy Vajnához, akitől igencsak sok függhet a támogatás terén, hiszen A miniszter félrelép című filmnek, aminek ő volt a producere, te voltál az egyik főszereplője.

Nem, nem lehet ilyet mondani. Ha én jelentkeznék nála, akkor nem rúgna ki, de a film óta nincs semmilyen viszonyunk.

A miniszter félrelép forgatása óta nem is beszéltetek?

Beszéltünk, de mindenkinek azt mondja, hogy ő egy szavazat, nem szól bele.

Gondolod, hogy ez tényleg így van?

Nem gondolok semmit, biztos, súlya van, de ott van öt ember és ha erről most részletesen írnál, akkor elintéznénk, hogy soha többé ne legyen filmem. Ő tényleg nem szól bele, legfeljebb megérzik, hogy mit akar. Egy évvel ezelőtt volt egy nekiiramodásunk, akkor egyáltalán nem lepett meg, ami történt. Hogyha a második fordulóban kidobják azt, amit már egy kicsit komolyabban csináltunk, akkor nem lepődöm meg, de hogy az első lehetőséget sem adták meg, azon kicsit csodálkoztam.

1232. oldal a 3-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség