Kezdőlap Címkék ALDE

Címke: ALDE

Momentumos alelnököt kapott az ALDE

Berg Dánielt, a Momentum Mozgalom elnökségi tagját választották az ALDE egyik alelnökévé az európai pártcsalád Athénban, október 24-26. között megrendezett kongresszusán.

Berg 67 százalékos megválasztása, valamint az, hogy a kongresszuson a Momentumra többször az egyik legjobb példaként hivatkoztak, mutatja: a Momentumot európai szövetségesei igazi partnernek tekintik, miközben a Fideszt meg sem hívták az Európai Néppárt novemberi kongresszusára.

Berg Dániel a jelöltek közötti vitán elmondta: új pozíciójában az egyik fő feladatának a fiatalok minél aktívabb bevonását tekinti, hiszen az ő politikai aktivitásuk nélkül nem lehet felvenni a versenyt az Európa-szerte megjelenő populista eszmékkel. Fontos, hogy a progresszív, EU-párti gondolatok is szervesen és aktívan megjelenjenek a hétköznapjainkban. Berg éppen ezért külön kiemelte az illiberalizmussal szembeni harcot a régióban, mert a Visegrádi Négyek nem csak Orbán Viktorokból állnak, itt is elindult a változás, megjelent az új politikai generáció. 

A frissen megválasztott alelnök szoros kapcsolatot szeretne építeni a Megújuló Európa (Renew Europe) frakcióval az Európai Parlamentben. Az ALDE pártjai közül a Momentum kifejezetten jó kapcsolatot ápol a francia elnök pártjával, az En Marche-sal, melyet az egész frakció előnyére lehet és kell fordítani a jövőben.

Berg Dániel alelnöki mandátuma két évre szól.

Végjáték Bukarestben

Kétségbeesetten küzd a túlélésért a kormánypárt, amelynek bizalmatlansági indítvány benyújtását javasolta Klaus Johannis konzervatív államfő. Ha ott elbukna a szociáldemokrata párt, akkor ideiglenes kormányt kellene alakítani Romániában – közölte az erdélyi szász államfő.

Viorica Dancila miniszterelnök kapásból elutasította a javaslatot : “nem azért kaptunk felhatalmazást a választóktól, hogy visszalépjünk!” Egyben kikérte magának, hogy Klaus Johannis – szinte rutinszerűen – korruptnak nevezte a kormányzatot. Ennek az az előzménye, hogy a szociáldemokraták kikényszerítették Laura Codreanu-Kövesi leváltását az ügyészi posztról, ahonnan a román politikai osztály számos tagját juttatta börtönbe. Laura Codreanu-Kövesi jelenleg az Európai Parlement támogatásával eséllyel pályázik az európai főügyész posztjára. A román kormány mindent megtett, hogy ezt megakadályozza, de fáradozása nem tűnik sikeresnek. Ráadásul Dacian Ciolos – Románia egykori miniszterelnöke – lett a liberálisok frakcióvezetője Brüsszelben. Macron elnök szövetségeseként befolyásolhatja hazájának belpolitikáját is.

A szociáldemokraták megérezték az idők változását

Börtönbe küldték majd mindenható vezérüket. Liviu Dragneát korrupció és hatásköri visszaélés miatt ítélték el, de börtönbe csak azután került, hogy az európai választásokon kiderült: meggyengültek a szociáldemokraták (a kommunista párt utódjáról van szó, amely mindmáig élvezi az állambiztonság támogatását). Liviu Dragnea felfedezettje volt Viorica Dancila asszony, aki az Európai parlamentben volt Romániában alig ismert képviselő. Minthogy maga Dragnea nem lehetett miniszterelnök, így az engedelmesnek tűnő Dancila asszonyt választotta. Aki abban a pillanatban elárulta őt amikor kiderült: Brüsszelben elfogadhatatlannak tartják Liviu Dragneát. Viorica Dancila vette át a párt vezetését. Sőt bejelentette: megpályázza az elnöki tisztséget is! Erre semmi esélye sincsen hiszen népszerűsége messze alulmarad Klaus Johannissal szemben, aki öt éve Románia államfője és élvezi mind Brüsszel mind pedig Washington bizalmát. Ez utóbbi főként katonai szempontból fontos: az USA Romániát és Lengyelországot tekinti kulcsországnak a térségben. Ezért az amerikai nagykövetség Bukarestben aktívan együttműködött Laura Codreanu-Kövesivel a korrupt elit megtisztításában. A szociáldemokraták az ügyésznőt Washington és Brüsszel ügynökének nevezték.

Nemcsak a szociáldemokraták, de koalíciós szövetségesük, az ALDE liberális párt is meghallotta az idők szavát: kilépett a koalícióból. Ezzel megszűnt a kormány többsége a parlamentben. A szociáldemokraták bizakodhatnának az RMDSZ-ben, de a magyar kisebbséget képviselő párt vezetője, Kelemen Hunor közölte: szív fájdalom nélkül megszavazzák a bizalmatlansági indítványt a parlamentben!

A baloldali populista kormány megpróbálta megvásárolni a népszerűséget

Nyugdíj reformot vezettek be, melyet Klaus Johannis elnök is aláírt. Ennek értelmében 70%-al nőhetne egy átlag nyugdíj összege két év alatt. Persze ehhez gyorsan hozzá kell tenni, hogy a nyugdíjak értéke Romániában jócskán elmaradt a magyar nyugdíjak reál értékétől is pedig azok is sereghajtók az Európai Unióban. A nettó bérek is gyors ütemben növekedtek: egy év alatt 15%-al! Mindezt miből? – kérdezték a kissé szkeptikus gazdasági szakértők. Románia ugyan dinamikusan fejlődik, de a kereskedelmi mérlege súlyosan deficites. Egy globális pénzügyi válság alapjaiban rengetheti meg a gazdaságot Romániában éppúgy mint Magyarországon.

A politikai válság ebben a helyzetben az elit tehetetlenségét tükrözi: az ellentmondások feloldását senki sem látja. De Romániában a politikai élet hagyományait azok a ravasz görögök alakították ki, akiket a szultán küldött Konstantinápolyból a román fejedelemségek irányítására. Ennek megfelelően most is jelentkezett a mentőangyal: Victor Ponta ex miniszterelnök személyében. Ő jelezte: hajlandó megmenteni a szociáldemokratákat és a kormányt, ha… Feltételeit csak részben közölte: bizonyos kormányzati átstruktúrálást sürgetett és azt, hogy Viorica Dancila asszony lépjen vissza az elnöki versenyben. Ez utóbbi nem tűnik túlságosan nagy áldozatnak, ha figyelembe vesszük: Dancila asszonynak a közvélemény-kutatási adatok szerint semmi esélye sincsen. Támogatóinak a száma nem éri el a 10%-ot miközben Klaus Johannis elnöké 40% fölött van.

DK: maradnak a szocialistáknál az EP-ben

A szociális Európa, a klímaügyek miatt a DK úgy döntött: marad az a szocialista EP-frakcióban. A Fidesszel szembeni magatartásban nincs különbség az S&D és a liberálisok között – mondta Molnár Csaba.

A Demokratikus Koalíció (DK) EP-képviselői a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) frakciójában maradnak a következő európai parlamenti ciklusban – jelentette be Molnár Csaba ügyvezető alelnök. A pártvezetés nagy fölényben ezt az alternatívát támogatta.

Korábban már bejelentették, hogy két lehetőséget vizsgálnak meg: az S&D-hez vagy a liberálisokhoz (ALDE-hoz) csatlakozást. Mindkét pártcsoporttal tárgyaltak az elmúlt napokban.

A Fidesszel szembeni fellépés

Molnár Csaba elmondta, hogy csak olyan frakcióba hajlandók beülni, amelyik támogatja az Európai Egyesült Államok létrehozását, az európai minimálbér, az európai minimál-nyugdíj és az európai családi pótlék bevezetését, valamint hatékonyan lép fel klímavédelmi kérdésekben. Mindemellett a DK képviselői

nem szívesen csatlakoznának olyan frakcióhoz, amelyik áldását adja arra, hogy a Fidesz az Európai Néppártban maradjon.

Az Európai Egyesült Államok ügyében és az Orbán Viktorral szembeni határozott fellépésben az S&D illetve az ALDE között nincs jelentős különbség – közölte. A DK azonban úgy látja, hogy a szocialistáknál határozottabban tudják képviselni az európai minimálbér, az európai minimál-nyugdíj és az európai családi pótlék bevezetésének programját, valamint a klímavédelmi ügyeket.

A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy az S&D-ben azt ígérték a DK-nak, hogy – bár írásba nem adták –

a szocialisták mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Fidesz ne maradhasson az Európai Néppártban,

ezt az együttműködési tárgyalásokon fogják képviselni. Az EPP-nek az S&D-vel már nincs meg a többsége az EP-ben, még legalább egy harmadik pártcsoporttal kell szövetkezniük.

A döntésről már tájékoztatták a két frakciót – mondta Molnár.

Nem Dobrev lesz a főnök

A DK EP-delegációját ő fogja vezetni, nem pedig a hazai szavazáson listavezető Dobrev Klára. Magyarázatul elmondta, hogy négy képviselőjük közül

ő az egyetlen, aki már a második ciklusban dolgozik az EP-ben,

és a politikai munka alapvetően a rutinon és a személyi kapcsolatokon alapszik. De dolgoznak azon, hogy többi EP-képviselőjük, így Dobrev Klára is fontos közjogi pozíciót kapjon.

Megkérdezték Molnár Csabát arról, hogy a Momentum saját főpolgármester-jelöltet akar indítani az előválasztáson. A politikus elmondta, a Momentum azt ígérte, hogy a főpolgármester-jelölti előválasztás nyertesét támogatja, a DK ezért nem tartja a korábbi megállapodás felrúgásának, ha a párt az előválasztáson saját jelöltet állít.

A Néppárt előnye tovább nő

0

A hétfő délelőtt frissített – de még nem végleges – adatok szerint is az Európai Néppárté (EPP) lesz a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben a választások után.

Az EP közel végleges eredményeken alapuló mandátumbecslése szerint a konzervatív erőket tömörítő pártcsalád 182 képviselőt küldhet az Egyesült Királyság európai uniós kilépésének halasztása miatt az újabb ciklus elején továbbra is 751 tagú testületbe.

A második helyezett szociáldemokraták (S&D) 147, a harmadik liberálisok (ALDE) pedig Emmanuel Macron francia elnök pártjával együtt 109 mandátumot szereztek.

A zöldek frakciója 69 tagú lehet, és így megelőzi a jelenlegi harmadik legnépesebb képviselőcsoportnak számító Európai Konzervatívok és Reformereket (ECR), amely a brit kormánypárttal kiegészülve 59 helyre számíthat ebben a régi-új konstellációban.

A hatodik legnagyobb frakció 58 képviselővel a Matteo Salvini olasz belügyminiszter által létrehozott, radikális jobboldali Népek és Nemzetek Európai Szövetsége, amelynek elődje a Szabadság és Nemzetek Európája (ENF) volt.

Ezt követi 54 hellyel az olasz Öt Csillag Mozgalom és a Nigel Farage vezette brit Brexit Párt szövetsége, amely eddig Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) néven működött.

A legkisebb frakciót a patkó bal szélén ülő Egyesült Európai Baloldal – Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) fogja adni, előreláthatólag 38 mandátummal.

A függetlenként politizálóknak hat mandátumot jósolt az EP, az “egyéb” kategóriába pedig 29 képviselőt soroltak, róluk egyelőre nem tudni biztosan, hogy melyik frakcióba fognak beülni, ha egyáltalán beülnek valamelyikbe. Külön csoport létrehozásához minimum 25 képviselőnek kell megállapodnia legalább hét uniós tagállamból. A frakcióalakítási szándékot legkésőbb június 24-ig kell bejelenteni.

Az átlagos részvételi arány uniós szinten 50,82 százalékos volt, magasabb, mint az elmúlt húsz évben bármikor.
Az Európai Unióban nagyjából 426 millió választásra jogosult szavazhatott összesen több mint 15 ezer jelöltre.

Nagy győzelem Orbánnak, az EPP-ben mégis kicsengethetnek neki

A reméltnél kisebb Fidesz-siker és a szélsőjobb gyengébb térnyerése láttán nem látszik a maradás az EPP-ben. Erről beszélt Weber, és ezt mutatják az erőviszonyok.

Részvételében rekord lett az EP-választás, nálunk is, Európában is, a Fidesz azonban az óriási – a nyomasztó jelző se túlzó – propaganda és mozgósítási fölény ellenére az 52,2 százalékkal gyengébb eredményt ért el, mint tíz éve (56,4 százalék), ellenzékben. Akkor 1,6 millió szavazójuk volt, most 1,78 millió.

Nem meggyőzők a mosolyok

Nem csoda, hogy nincs őszintén kitörő öröm az arcokon: elmaradt a remélt 60 százalék körüli, kétharmados többség, meg kell elégedniük az eggyel több, 13 székkel az EP-ben. Arról nem beszélve, hogy ezt a tömeget is úgy söpörték össze, hogy a vidéket – azon belül is a legnyomorultabb helyzetűeket – szinte tarvágás-szerűen, 90 százalékkal állították maguk mellé, az ország ezen felüli másik fele lényegében nem kér Orbánékból. (Arról más írásban kell foglalkozni, miféle jövőt sejtet az ország számára az, hogy a kormány – elnézést a kifejezésért, nem sértőnek szánva – a vidéki prolikon kívül lényegében csak az általa felpumpált felső tized egy részét tudhatja maga mögött.)

Európa se arra ment, amerre „kellett volna”

Ennél rosszabb hír azonban, hogy elmaradt a szélsőjobb áttörése, noha kétségtelenül teret nyertek. Orbán legnagyobb szövetségese, az olasz Matteo Salvini Ligája várakozáson felül szerepelt, 33,64 százalékot kapott és nyert. Jelenlegi koalíciós partnere, az ugyancsak euroszkeptikus 5 Csillag 16,6 százalékal harmadik lett Olaszországban, de a két párt között alig van jövőbe mutató közös vonás. Silvio Berlusconi Forza Italiája pedig csupán 7,81 százalékot szerzett.

A Salvinivel is inkább rivalizáló Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése kis mértékben, 24:22,5 százalék arányban legyőzte az EP-ben a liberálisokhoz (ALDE) csatlakozó Emmanuell Macron pártját, az En Marche-ot. A sokak reménye, de egyre inkább neonáci AfD a reméltnél sokkal rosszabbul szerepelt, 10,5 százalékkal nem lesz meghatározó erő.Lengyelországban viszont a magyar modell érvényesült. Az ellenzéki összefogás túlságosan sok színű lett, a kormányzó Jog és Igazságosság a négy évvel ezelőtti 32 százalékhoz és 19 mandátumhoz képest most 46,5 százalékot és 28 helyet szerzett.

Nem jött be a spanyol széljobb Vox előreugrása (6,2százalék), nyertek a szocialisták, az északi országokban is a szocdemek és a centrista erők uralták a választást. A briteknél az új Brexit-párt ugyan 32 százalékot szerzett, de ha kilépnek az EU-ból, ezek a mandátumok is megszűnnek a jobbszélen.

Forrás: Európai Parlament

A hagyományos nagy pártok komoly veszteségeket szenvedtek el. Németországban a CDU 35-ről 28-ra esett, az SPD viszont 27-ről 15,5 százalékra valósággal zuhanórepülést vett. Ez alapos figyelmeztetés számukra, és az EU-, EP-beli tisztségelosztás eddigi terveit szabhatja át, de ettől függetlenül – ahogyan azt éjszakai első értékelésünkben megírtuk – az eddig is együttműködésre készülő (kényszerülő) pártcsoportjai, az EPP, az S&D és a plusz 32 hellyel nagyon megerősödő ALDE olyan kényelmes többségben lesznek a 751 tagú EP-ben, hogy se az EPP, se a három együtt

nem szorul rá a Fidesz 13 szavazatára.

(Sőt, a Zöldek is 18 mandátummal bővültek).

Nincs visszaút?

Még úgy se, hogy a két legnagyobb erő teret vesztett. Az EPP 217 helyett 182, az S&D 186 helyett 147 széket foglalhat el az EP legfrissebb mandátumkiosztása alapján (ami pár hellyel eltér az éjfél után közölt számoktól). A többséget összehozni képes pártcsoportok közül a szocialista, a liberális (és a zöldek) ádáz ellenfelei a Fidesznek, nélkülük se EP-, se bizottsági elnök nem választható meg, az EPP tehát mindenképpen alkura kényszerül.

Ha lett volna kérdés a Fidesz jövője körül, az első jelek ezt alighanem eloszlatták.

Manfred Weber, aki jelenleg hivatalosan az EPP jelöltje az Európai Bizottság élére, leszögezte, hogy nem akar együttműködést a nacionalista pártokkal.

Ha tehát a részben megnövekedett, részben súlyt vesztett euroszkeptikus vagy éppen EU-ellenes csoportokból sikerülne is összegyúrni mondjuk a Salvini által megalapított új erőt, az eddig (legalábbis a nyilatkozatok alapján ) mintegy tucat pártot tömörítő Népek és Nemzetek Európai Szövetségét (EAPN), ez a Fidesz 13 emberével együtt se lesz képes komolyan botot dobni a küllők közé. Ráadásul, amint a Salvini-féle zászlóbontás alkalmával megírtuk, sokféle érdek feszíti szét ezeket az alakulatokat.

A velük való nyílt kiállással és Manfred Weber jelöltségének elutasításával, amikor összeborult az azóta süllyesztőbe kerül Heinz-Christian Strachéval, már látszott, hogy ha csak nem lesznek kiélezett viszonyok az EP-beli többség megszerzéséért, a Fidesznek nem nagyon van jövője az EPP-ben. Ezt vetíthette előre Orbán győzelmi beszéde is, amelyben visszatért az olyan korábbi fordulatokhoz, hogy meg akarja változtatni Európát, az EU pedig legyen a nemzetek Európája.

A Fidesz nélkül is meglesz a fősodor többsége az EPP-ben

Elmaradt a szélsőjobb áttörése az EP-választáson. A teret vesztett két nagy pártcsoport az amúgy is szükséges harmadik partnerrel a Fidesz nélkül is összehozhatja az abszolút többséget.

Jelentősen vesztett súlyából az EP két legnagyobb pártcsoportja, az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták (S&D), az EP nem végleges számítása szerint közel 40-et, illetve mintegy 35-öt.

 

Forrás: Európai Parlament

Az a korábbi becslésekből világossá vált, hogy az új ciklusban kevés lesz kettejük koalíciója. Az volt a kérdés, hogy a szélsőjobb mekkora teret nyer, illetve a lehetséges partnerek, a liberális ALDE és a Zöldek hogyan szerepelnek. A Salvini-Le Pen-alkotta

szélsőségesek nem törtek át, sőt,

az ALDE pedig a Macron-párttal kiegészülve jelentősen növelte mandátumait, ahogyan a Zöldek is.

A 751 tagú EP-ben 376 kell a többséghez. Az EPP és az S&D együtt 332 helyre számíthat. A Zöldekkel (67) kiegészülve 399, az ALDE+R-rel (105) már 437-re.

Mindkettő esetében elmondható, hogy nem szorulnak rá a Fidesz 13 emberére.

A kérdés ezután már az, hogy visszafogadják-e a Fideszt, amelynek igénye megmutatkozott Orbán Viktor legutóbbi nyilatkozataiban (például amikor nem támadólag beszélt Angela Merkelről), vagy az eredmények láttán lezárják az együttműködést. Orbán eredményértékelő beszédében mindenestre visszatért a kemény hangütéshez. Arról beszélt, hogy “meg akarjuk változtatni” Európát, és a “nemzetek Európájának” megvédését nevezte meg választói megbízásként.

Elitellenes elitek

Bonyolult képlet lett mára Európa, nagyon is bonyolult, és minden jel szerint a közelgő tényleges Brexit és az EP-választások egyáltalán nem fogják egyszerűsíteni a mátrixot, ami szerint nem a föderalizálódás, hanem a szétesés irányába halad a kontinens.

Az EU elvesztette dinamikáját, elvesztette polgárai “hitét”, bizalmát és elkötelezettségét a közösnek vélt/mondott értékek mellett, az egységes Európa-gondolat és a békés integrálódás távlatát. Akárhogyan ítéljük meg a dolgot, akárhány irányban és akárhány nézőpontból keressük a “bűnösöket”, a negatív forgatókönyv szerzőit, a sokszintű krízis okait, oda fogunk jutni, hogy az újra megerősödő TÖRZSI MORÁL nagyon is történelemalakító tényező, és az fogja a bukást okozni.

A sokféle válság központi szereplőjének a populista politikusok tűnnek, viszont a másféle – gazdasági, kulturális, tudományos-szakmai, stb. – elitek szerepe egyáltalán nem elhanyagolható a krízis kialakulásában.

Mert az európai gazdasági, kulturális/tudományos, vagy szakértői elitek nem voltak képesek egy pozitív és távlatos kezdeményezést, amilyen az egységes és békés, valamint jóléti EU volt, fenntartani, elfogadtatni. Szó sincs arról, hogy egyszerű lenne egy “közös európai kultúrát” kialakítani, a szónak az antropológiában használatos értelmében, valami olyant létrehozni, ami képes nemzetek/etnikumok fölötti szolidaritást, és először gazdasági, majd politikai/intézményes, azután pedig társadalmi kohéziót és integrálódást közös alapon fönntartani. Az européer elit csupán a bővítés dinamikájára, egy pozitív utópia, de mégiscsak utópia – az Egyesült Európai Államok – jövőbe vetített, föltételezetten, önmagában megálló képzetére akarta bízni az integrációt, és ez illúziónak bizonyult. Bebizonyosodott, hogy nem mindenki – sőt, a többség egyáltalán nem – nyitott arra a projektre és projekcióra, melyet az egységes EU-imidzsét fölmutatva, mintegy önmagát beteljesítő víziót véltek, magától előállni, az elitek.

Úgyhogy a mai Európa nemcsak populista politikusok játékszere, a brexiteseké, a putyinista Orbáné, az autokrata Kaczynskié, vagy a demagóg Salvinié, és társaik hosszan sorolhatók, hanem a bukott “elitek temetője” is.

Igen, Európa története ismét a bukott elitek története, az elitek elbukták azt a kihívást, melyet az integrálódás jelentett, és ezért nem csak a populista (bal vagy jobboldali) politikai eliteket, hanem a tehetetlen értelmiségieket is történelmi felelősség terheli. Ők ugyanis nem tették meg azt, amit a kontinens társadalmai, mintegy magától értetődően elvártak tőlük, az EURÓPAI SZELLEM elterjesztését és elfogadtatását. Nem voltak képesek (esetleg föl sem vállalták) bizalmat kiépíteni az új intézményes struktúrák, a közösen építgetett épület körül, legitimálni az EU-s integrációt. Nagyon leegyszerűsítve, és zárójelbe téve azokat a lényegi vitákat, melyek az értelmiségi elittel kapcsolatosak, szempontomból legyen itt elég megjegyezni: az értelmiségi elitnek (az “írástudóknak”, hogy egy a viták során használt fogalmat fölemlegessek) a feladata, az ÁLTALÁNOS MORÁL, az egyetemes értékek nevében való föllépés, a részleges értékekből fölépülő, az emberiség szempontjait követő általános ethosz, divatos kifejezéssel promója.

Az a krízis, amely mára már az EU egységét, magyarán A létét fenyegeti nemcsak a demagóg politikusok, hanem az elitek (vagy K-K-Európában a “féltudású elit”? – ahogy Orbán Krisztián a fogalmat használja) tehetetlenségének a következménye is.

Hiszen nyilvánvalóan arra a bizonytalanságra és “bábeli zűrzavarra” játszanak rá az új populista, etno/nacionalista, és szélsőjobboldali, stb., mozgalmak, melyet az értelmiségi elit fönntartott. Arra a képtelenségre, hogy az elit nem tudta közérthetően megnevezni a közös értékeket – mindenekelőtt az EURÓPAI BÉKÉT, melyet az integráció lehetővé tesz és megvéd. És ha mégis közös értékekről beszélt, mint liberális demokrácia, emberi jogok, illetve jogállamiság, stb., képtelen volt lefordítani, érthetővé tenni a köznép számára, és végül elfogadtatni azt. Nem elég törvénykezni, a törvények általános szellemét általános ethosszal kell megerősíteni. És ez az értelmiségiek, az alkotók, a véleményformálók és influencerek legfontosabb feladata: legitimálni a jogi-intézményes rendszert, megtámogatni/elfogadtatni/megszerettetni a közös építményt.

Ennek elmulasztása mellett a törzsi morál megerősödése, reneszánsza, várható volt. Más kérdés, hogy szószólói maguk is együtt fognak bukni az EU-val, az elitek történelmi sírja közös, és talán az sem lesz ki virágot szórna a közös sírra. Egyáltalán nem azt akarom mondani a fentiekben, hogy a felelősség az EU-krízisért egyenlően oszlana meg, a populista politikai- és a tehetetlen értelmiségi elitek között: az egyik a fő előidézője a válságnak, a másik csak passzív aktorkodás. Mulasztása, hogy “nem orvosolta” azokat a bajokat, melyek nem ma kezdődtek, de amelyek kihasználásával a populista politikusok hatalomhoz jutottak. És ebben elöljárók az EU-ban a putyinista Orbán és tsai.

Miközben arról folyik most – Manfred Weber, minden bizonnyal következő EB-elnök, főszereplésével – álvita, hogy rúgja-e ki a Fideszt az EPP, a rossz már rég elkövettetett. És megjavíthatatlan az a mulasztás, amit a konzervatív pártcsalád elkövetett. Lassan oda jut az EPP, hogy itt nem Orbán menesztése a tét, hanem az, hogy egyáltalán, megmarad-e még a frakció, és lesz-e a legnagyobb pártcsalád az EP-ben?

Hogyan értelmezhető az, hogy nem az elkövető kell védekezzen/ magyarázkodjon az ellene fölhozott vádak miatt, hanem a “vádló” kér kihallgatást a vádlott otthonában (házhoz megy a pofonért), Weber nem erélyesen lép föl és fenyegeti Orbánt, hanem könyörög neki, engedményeket kér (és bizonyára még előnyökkel is kecsegtet), hogy ne hagyja el a frakciót, melyet megosztott, megalázott, mely ellen gyűlölet-kampányolt, stb.

Orbán majdnem meggyőzte a teljes európai politikai “felvilágot”, hogy Juncker megalkuvó (már a karaktergyilkosság személyes vonatkozását ne is írjam ide), és nem elég határozott, viszont Weber vizet sem vihet neki, amikor nagyon a populisták szájíze szerint játszik. Juncker EB-elnöksége utolsó órájában – amennyiben sikerül kompromisszumos megoldást találni a Brexitre, és erre most éppen van remény – egyféle hősként fog távozni, más kérdés, hogy csak a mellékes áldozatok csökkentésében jeleskedett. Weber, nem elég, hogy szélsőjobbra nyit, de orbáni ihletésre, és lényegében Putyin elvárásának és taktikájának megfelelően, választások előtt, minden valószínűség szerint, szétveri saját frakcióját. És nemcsak a “német ipari érdek” (tehát egy törzsi morál alapján konstruált képzeletben létező közösség értékrendje) a ludas Orbán EPP-ben való megtartásában (ami szemlátomást körvonalazódik), hanem egy újabb árulás, immár az EU közös értékrendje mellett, a konzervatív-keresztény-demokrata pártok értékrendjének a beáldozása is megtörténik.

De ne feledkezzünk meg az S&P frakcióról és Frans Timmermans hasonlóan engedékeny magatartásáról Dragneaval és tsaival szemben, ami viszont a szocialista frakciót fenyegeti, és ugyanez a krízis őrli a Guy Verhofstad vezette európai ALDE-t a román „partnerével”, Tăriceanuval kapcsolatban, aki szintén orbáni-putyini fordulatot vett. Nem állítom, hogy az itteni euroszkeptikus (lényegében orbánista-putyinista), populista politikusok hasonlóan tehetségesen dolgoznának az EU szétverésén, mint a budapesti romboló kiskirály, és hatalmuk sem akkora, mint Orbánnak, de kétségtelenül átálltak és követik az irányt, „ahogy lehet”, lépésről-lépésre. És ehhez csatlakoztak a Fidesz itteni fiókpártjai, az EU-ellenes hang képviselői, a rommagyar közösség irányában. Számomra úgy tűnik, ha Manfred Webert választják meg következő EB-elnöknek, az könnyen az utolsó mandátum lehet ezen a poszton, az EU-nak nem marad már következő öt éve. És hadd jegyezzem meg végül, hogy Kelemen Hunor, a Fidesz itteni fiókpártjának vezére, Josephe Daulhoz – az EPP elnökéhez – „levelét megírta”, amiben nem nagy meglepetésre arról beszél, hogy ellenzi a Fidesz kizárását, mert : ”… elmondtam, hogy Orbán Viktor, a Fidesz nem hajította a szemétbe (sic! – miért megtehette volna?) az EPP, az unió, az alapító atyák értékeit, nem EU-ellenes (holott vállaltan az – félős, hogy ezzel még megsérti Orbánt!), éppen ezért semmi nem indokolja a kizárását”. Lényegében – egyfajta poszt-modern jobbágy pozícióból, az underdog-helyzetéből, ő már „lement kutyába”, ahogy ex-spindoktora ajánlotta, és valószínű ott is fog maradni – azt üzeni Kelemen, hogy a rommagyarság érdeke az EU szétverése, és ez nem több és nem kevesebb, mint a „kisebbségi-ügy” elárulása, illetve egy populista-alt-right oltáron való föláldozása. Hát ezt támogatja az a rommagyar elit, mely ezt „képviseli”, vagy csak sunyít és érdekből/félszből, gyávaságból asszisztál. Így aztán egy elitellenes elit vezet nemcsak Magyarországon, vagy félig-meddig Bukarestben, hanem beállt a sorba a rommagyar elit is, és büszkén menetel a zsákutcában. Csakhogy mi – kisebbségi helyzetünknél fogva – hamarabb beleütközünk a falba, mint akiket utánozni próbál az elitellenes politikai elit, koppanásunk is fájdalmasabb lesz, mint vezéreink idolumainak, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Ma a kisebbik rossz talán, ha a Fidesz-fiókpárt nem éri el az 5%-os küszöböt a közelgő EP választásokon. Mert egy valamely szélsőséges, EU ellenes alt right frakcióban ülő, és Orbánnak bólogató képviselet a rosszabb: egy jogokat követelő, szavakban kisebbségi jogérvényesítést követő formáció számára, egyenesen megalázó (már, ha valaki nem vágyakozik programatikusan az underdog szerepre). És persze térdre kényszerít egy jobb sorsra érdemes kisebbségi társadalmat.

Köztes vagy fél-Európa?

Hat hete nem történik semmi figyelemre méltó a román ET-elnökség alatt, hacsak nem az, ami várható volt, vagyis a belpolitikai csaták Európa-szintű kiterjesztése, magyarán a botrányok sorozata.

Amennyiben a hatalmon levőknek köszönhetően a belpolitika napirendje egyre inkább az orosz-magyar modellre hajazó, illiberális berendezkedés meghonosítása, az (i)gazságszolgáltatás alárendelési kísérletének fordulatokban gazdag forgatókönyve, ez immár az EU-s kirakatban zajlik. S, mint lenni szokott az EU ismét csak béna kacsa, tehetetlen, hiszen egyfelől ott vannak a közelgő EP választások, másfelől meg a Brexit-végjátéka. Mindkét folyamat sötét fellegek alatt és baljós előjelek mellett zajlik. A brexit-folyamatról itt és most csak annyit, hogy stagnál, nem látszik a vége, a labda látszólag brit térfélen pattog, de ez sok szempontból csak eltakarja az EU tehetetlenségét és azokat a veszteségeket, melyeket kénytelen lesz elkönyvelni a folyamat végén.

Az EP választások tétje az euroszkeptikus, szuverenista, populista és alt right politikai formációk előretörésének, és a hagyományos politikai pártok térvesztésének a mértéke, hiszen ma a leginkább e két fél – és már messze nem a hagyományos pártcsaládok egymás közötti versengése – a meghatározó az európai politikai mezőnyben (is). Két körülmény bonyolítja a dolgokat és ez egyrészt az, hogy a hagyományos pártcsaládok, ha nem akarnak bizonyos mértékű veszteségeket elkönyvelni, a magyarországi és a romániai hatalmon levő és a közvélemény-kutatások szerint, országaikban, májusban is többséget szerző pártok kirúgása miatt, hát lényegében foglyai ezen pártoknak, kénytelenek elviselni azok pártcsaládjuktól eltérő – magyarán illiberális és populista – álláspontjait, kilengéseit.
Ez komoly dilemmát okoz, mind az EPP-nek, mind az S&D-nek, mind az ALDE-nak. Ha most zárják ki a putyini-orbáni modell szerint működő k-európai populista és euroszkeptikus pártokat, akkor majd a frakciójuk lesz kisebb, hiszen ezen pártok (a Fidesz, a PSD és a Tăriceanu-féle ALDE), a szélsőségesek közé fognak besorolni. Radikalizálódnak, rágalomhadjáratot indítanak volt pártcsaládjuk ellen, gyengítve azok pozícióját, éppen a kampány idején. Ha eltűrik azok „garázdálkodását”, akkor viszont – és itt csak a választási logikára utalok – komoly presztízs-veszteségeket könyvelhetnek el, és esetleges szavazatvesztést azokban az országokban, ahol tagpártjaik és szavazóik határozottan ellenzik a frigyet. És persze 22-es csapdája működik, amennyiben a választásokat követően mégiscsak kénytelenek lesznek kizárni, illetve maguktól távoznak a jelzett populista pártok. Az EPP esetében a veszteség – az előrejelzések szerint – 13 Fideszes képviselőt, és amennyiben a határon túli csatolt részei egyáltalán bejutnak az EP-be (és ez meglátásom, és a közvélemény-kutatások szerint ma nem valószínű, illetve kétséges), és szinte biztosan követik majd vezérüket, még 3 mandátum veszteséget jelent(het). Az S&D, a román kormányt adó PSD tíz mandátumát veszít(het)i el, míg a liberálisok az előrejelzés szerint elveszít(het)ik ugyan a Tăriceanu-féle ALDE 3 mandátumát, viszont elnyerhetik az új formációk, az USR és a PLUS, 5 mandátumát. Ez a fejlemény egyébként Európa-szinten (amennyiben a Macron-pártja is az ALDE-be ül be) jellemző, vagyis a liberális párt-frakció megnövekedésével kell számolni az új EP-ben. Úgyhogy a választási kalkulus önmagában nem magyarázza a pártcsaládok hezitálás-t, hiszen a jelzett pártok elvben már átsoroltak az EU-ellenes csoportokba, csak idő kérdése, hogy mikor következik be a formális átülés. Inkább arról van szó, hogy a klasszikus pártok szélsőségeseit szeretnék egyelőre benntartani – politikai meggondolásokból – a pártcsaládokban, attól tartva, hogy időnap előtti eltávolításuk, esetleg további képviselők átülését is elindíthatja, viszont ezek a mozgások MÉG NEM billenthetik a nem reguláris pártok javára a mérleget, az arány várhatóan kétharmad/egyharmad lesz.
A román kormány mindenekelőtt inkompetenciája – a miniszterek EU-s bemutatkozása közröhejbe, nálunk oly kedves, Caragiale-féle humoreszkbe, illetve Ionesco-s abszurdba fulladt –, de nem kevésbé, illiberális belpolitikai napirendje okán, rá sem figyel a kontinens dolgaira. Egyféle párhuzamos világban él, ha egyáltalán érti az európai politizálás logikáját, akkor mellébeszél és sehogyan sem cselekszik. Meghirdetett politikai célkitűzéseinek még a körvonalai sem látszódnak, méretes bukta körvonalazódik, de ezt majd csak elfedi a média, amely az EP választás eredményeinek értelmezésével lesz elfoglalva a román soros elnökség végére. (Talán az államelnök által patronált Szebeni informális miniszter- illetve államelnökök közötti találkozó, melyet május 9-re terveznek, hoz majd valami színt és tartalmat a román elnökség alatt, de az is kétséges, hiszen a belpolitikai feszültségek szétnyilatkozás, stb., tompítja a lehetséges egységes üzenetet, elhomályosít(hat)ja a rendezvény jelentőségét.)
Ha van valamiféle mozgás, téma és napirend, ami a román kormányt ma az EU-val kapcsolatosan érdekli az Laura Codruta Kövesi, volt DNA (Korrupcióellenes Ügyészség) vezetőjének megakadályozása abban, hogy az újonnan létrehozandó Európai Ügyészség (EPPO) főügyészének válasszák. Nehéz összefoglalni azt a szerteágazó sokszor megtévesztő hadműveletekre és zsarolásokra épülő, eljárás-sorozatot, melynek eredője, hogy miután szabálytalannak tűnő eljárás során – amely egyelőre a CEDO látókörébe került – a korrupcióellenes főügyészt eltávolították székéből, és ezzel lényegében beszüntették a DNA tevékenységét, föladták az eddigi korrupció-ellenes politikát, sőt. A román hatalom és a Fidesz itteni fiókpártjai korrupció-párti politizálásba kezdtek, mentendő korrupt politikusaikat, illetve ezt az illiberális állam, fékeket és ellensúlyokat lebontó keretébe ágyazták. Az átpolitizált Alkotmánybíróság segítségével, megnyirbálták az államelnök jogköreit, a főügyészek kinevezést és visszahívását illetően, megerősítve az igazságügyi miniszter hatalmát. Először a DNA főnökét sikerült eltávolítani, mondvacsinált ürügyekkel, állítólagos „átvilágítással”, a Bírói és Ügyészi testületek és az államelnök tiltakozása ellenére. Most meg az újonnan, létrehozott, aligha legitim (mind a Velencei Bizottság, mind a GRECO által fölöslegesnek, sőt károsnak tartott) bírákat és ügyészeket vizsgáló szuperügyészég segítségével, melynek élére a hatalom emberét nevezték ki, próbálják Kövesi további karrierútját elvágni. Történt, hogy a tavaly ősszel az EP Romániát elmarasztaló jelentésének megszavazását követően a kormányfő és a hatalmon levő pártok román-ellenességgel, már-már árulással, az ország lejáratásával vádolták a megszavazó román EP-képviselőket. Most viszont maguk fordulnak egy nagy presztízsű román ügyész európai intézmény élére való kinevezése ellen. Persze semmi meglepő nincs ebben a populista politika szempontjából, annál inkább kelt megrökönyödést akkor, amikor mindenik hagyományos EP pártfrakció a jelöltet támogatja, így a hatalmi pártok (PSD, ALDE) ismét csak pártcsaládjuk ellenében pozicionálnak.
Most a volt DNA főügyészt az új szuperügynökség vette célba gyanúsítottként – mintha ugyan véletlen egybeesésről lenne szó, hangoztatják a „párhuzamos állam” kontóját hirdető hatalmon levő populista pártok – így aztán Kövesit, egy szökésben levő, bizonyítottan korrupt, volt román parlamenti képviselő (egyszer egyébként már elutasított) régebbi följelentése alapján vádolják, horribile dictu, éppen korrupcióval. És nemcsak a DNA volt vezetőjének, hanem a legfőbb Ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének leváltása is napirenden van, állandó támadások, mondvacsinált ürügyek és lejáratási kísérletek kereszttüzében lehetetlenítik el munkájukat.
Két éve kísérleteznek a korruptakat fölmentő Sürgősségi Kormányrendelet(ek) elfogadásával, illetve amnesztiát és közkegyelmet próbálnak statuálni. Egész politikát építettek a PSD elnök és további korrupt politikusok fölmentésének ügye köré, amit ismételten az (i)gazságszolgáltatás politikai kiszolgáltatásának útján próbálnak érvényesíteni. Ez az orbáni illiberális politikai berendezkedés – melynek közvetítője, román hangja a Fidesz itteni fiókpártjai – román változata, nincs kétharmada a kormánypártoknak; az alkotmányt módosítani szinte lehetetlen, és elhúzódó (többek között népszavazást is implikáló) vállalkozás; az államelnök ellensúlyt képez, a halovány ellenzékkel együtt, a hatalmi politizáláshoz, ezért maradt az INTÉZMÉNYEK MEGSZÁLLÁSA, az (i)gazságszolgáltatás politikai alárendelése.
A játszma több fordulós és még nem ért véget, az EP választás viszont döntő lehet, ha a hatalmon levő pártok nem nyerik a választást, a folyamat még mindig visszafordítható, de ára, komoly ára van az elhajlásnak. Ez hitelvesztésben, bizalmatlanságban, a politikától való elfordulásban mérhető első sorban és ez nagyon alacsony részvételt jósol az EP választásokra. Ha a Fidesz itteni fiókpártjai nem veszik az akadályt – és nemcsak a mérések, hanem a belső széthúzást, az acsarkodást erősítő jelölt-verseny és széttartó kampányolás is erősíti ezt a gyanút, hogy nem lesz meg a szükséges 5% – akkor komoly változások indulhatnak be a rommagyar társadalomban is.
Magyari Nándor László

Momentum: LMP, Jobbik – egyelőre nem

Nem a liberálisokat, hanem az Európa-pártiakat választotta a Momentum, amikor belépett a Verhofstadt-féle pártcsaládba – mondta Fekete-Győr András. A Momentum egyelőre nem működik együtt az LMP-vel és a Jobbikkal. A Stop Orbán autós plakát úton van Magyarországra.

Délután lépi át az osztrák-magyar határt az a furgonra szerelt mozgóplakát, amely Guy Verhofstadt, az európai liberális pártcsalád (ALDE) vezetője szervezésében hívja fel a figyelmet a magyarországi korrupcióra.

A mozgóplakát délután érkezik Felcsútra, Orbán Viktor házához és a stadionhoz, majd bejárnak vele sok hazai települést, végül hétfőn visszakerül Ausztriába. A plakát a

„Kezdetben csak a pénzünkre utazott, most Európa egysége a tét”

feliratot hirdeti.

A volt belga miniszterelnök által készíttetett mobil plakátot a Momentum hozza Magyarországra. Az a párt, amely egy hete belépett az ALDE-ba. Ezzel a Momentum nem a liberálisokat, hanem az Európa-pártiakat választotta – mondta a Független Hírügynökségnek Fekete-Győr András. Guy Verhofstadt a leghangosabban áll ki Magyarország mellett – fűzte hozzá.

Fekete-Győr, Verhofstadt, Cseh Katalin, Berg Dániel. Forrás: Facebook

Jövő májusban soha nem látott téttel járó európai parlamenti választás lesz, amelyben

a gyenge, széthúzó Európát és az erős, összetartó Európát akarók

csapnak össze, s ebben az ALDE, valamint Emmanuel Macron francia elnök jelenleg pártcsoporton kívüli erője képviseli az utóbbiakat – fogalmazott Fekete-Győr.

A Momentum vezetője is átalakulást vár az EP-választás nyomán, de éppen fordítottját annak, amiben a Fidesz reménykedik. ő abban bízik, hogy a Néppártból és a szocialista pártcsaládból is lesznek kilépők, akik csatlakoznak az ALDE-hoz, vagy utóbbival közösen alakul egy új Európa-párti erőcsoport.

A Momentum belépése az ALDE-ba hatással lesz az itthoni együttműködésekre is. Hónapokkal ezelőtt a „XXI. századi pártok” összefogását szorgalmazták az LMP-ben és a Momentumban is, nem zárva ki a közösködést a Jobbikkal se.

Ennek most, úgy tűnik, vége. Fekete-Győr is úgy fogalmaz, hogy a Hadházy Ákos és Szél Bernadett kilépése utáni LMP-ről

„mi se tudjuk, eszik vagy isszák, egyelőre nincs miről beszélni”.

Aggodalommal figyelik, mi zajlik Ungár Péter és Schmidt Mária körül. Az LMP-t elhagyott két korábbi vezetővel viszont kitűnő a kapcsolatuk.

A Jobbikot is nehéz hová tenniük,

turulból szélkakassá válni nem politikai orientáció

– fogalmaz Fekete-Győr. Nem tudjuk, mi a véleményük jogállamról, demokráciáról – mondta.

A jövőről a pártelnök azt mondta, hogy az EP-választáson egyedül indul a Momentum, az őszi önkormányzati választáson viszont bárkivel kész együttműködni leváltani a Fideszt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK