Kezdőlap Címkék Afrika

Címke: Afrika

Hasznostelefon

Szóval itt vannak ezek az okostelefonok, amik kicsit sem okosabbak a felhasználóiknál, mindenki nagyon nehezen szokta meg őket, de már a sokadik generációt cseréljük le. Nem azért, mert mániás fogyasztók vagyunk, hanem azért, mert a régi típusokkal manapság már semmire sem megy az ember: ne is próbálkozzunk, maximum e-mailezni jók.

De arra jók. Persze, messze nem ideálisak, de mégis, meg tudja nézni az ember, jött-e levele, ha kell, tud írni is egyet. Persze, ha valahol rá tudunk kapcsolódni egy ingyen wifire, másképp nem. No, ezért aztán nem fogja hurcolni az ember a tavalyelőtti kütyüt, akármilyen takarékos is egyébként.

Ilyenkor jön az, hogy bezzeg Ruandában éheznek. Hát Ruandában speciel tényleg éheznek, Kongóban is, de nem azért, mert nem kapnak ebédre okostelefont. Viszont a modern technikának valóban van némi köze az afrikai polgárháborúkhoz és nyomorhoz.

Ugyanis ott található a világon a legtöbb tantál. Mármost számítástechnika és ezen belül laptop, netbook, tablet, okostelefon elképzelhetetlen többek között tantálkondenzátor nélkül: ezt a koltán nevű ércből nyerik ki, ami a leggyakrabban Kongóban fordul elő. Igaz ugyan, hogy akad még Brazíliában, Kanadában és Ausztráliában is, de nem annyi, nem olyan tiszta. Kongó térségének emiatt dúskálnia kéne a földi javakban, hiszen naponta húszmillió dollár értékű koltánt bányásznak ki, de a különböző hadurak rájöttek, hogy nem jó az, ha mindenkinek jól megy – az a jó, ha nekik jól megy, és mindenki más rabszolga a bányákban. Ezen kívül egymást is el akarják marni a lelőhelyektől, egyszóval amíg ott koltán lesz, és amíg a világnak kell a tantál, ott bizony polgárháború is lesz.

1998 és 2003 között, mikor beindult a laptop-nagyipar, hatmillióan pusztultak el a a térség fegyveres konfliktusaiban. Az Egyesült Államok hozott azóta egy óvintézkedést: „2014-ben hatályba lépett az amerikai üzleti szférát megreformáló Dodd–Frank-törvény 1502-es cikkelye. Az új szabályzat arra kötelezi a vállalatokat, hogy azonosítsák a beszerzett nyersanyagok származási helyét, kiváltképp abban a tekintetben, hogy azok köthetőek-e valamilyen fegyveres konfliktushoz. A határozat célja, hogy elvágja a kongói fegyveres szervezeteket a bányászat jelentette bevételektől.”

Ezt aztán Amerikában betartják, de mondjuk Kína vígan tojik rája.

Na, ne tessék kidobni azokat az elektronikai kütyüket, nem az a megoldás.

Attól, hogy a tantállal bajok vannak, még nem a számítástechnika a felelős, nem szabad róla lemondani. Fürdővízzel együtt gyereket nem öntünk ki. Afrika bajait egyelőre nem fogjuk megoldani, de ha elvetnénk ezt az átkosnak hitt technológiát, tetszik tudni, mi lenne belőle?

Még nagyobb nyomor Afrikában. Ugyanis nem a kitermelés a baj ott, hanem a társadalmi rendszer.

Ja, az nálunk is baj. Csak még nem éhezünk és nem lőjük egymást. De mifelénk is volt már olyan.

Akkor viszont mit tehetünk? Ki tudjuk nyerni a már egyszer felhasznált tantált az elavult készülékekből? Sajnos nem: illetve nagyon drága és bonyolult az eljárás, ami szükséges hozzá. Talán évek, évtizedek múlva olcsóbb lesz, már dolgoznak rajta.

Volna nekem itt egy szerény kis javaslatom. Mivel a társadalmi rendszer a hibás, toljunk ki vele.

Ugye, a fő bajunk az, hogy a folyamatos fejlődés miatt rohamléptekben avulnak el a készülékeink, és a beléjük épített méregdrága nyersanyagok elvesznek, mikor kidobjuk őket.

Hát ne dobjuk ki. Ne is halmozzuk fel, bízva egy szebb korban, mikor majd kinyerhető lesz belőlük minden: ki tudja, mikor lesz az. De ezek még valamennyire használható készülékek!

Az ötletet egy fiatal barátom adta, egy zongoraművész, aki karácsonykor kivette az ócska mobiljából a kártyát – volt neki új készüléke is – és az így már csak

segélyhívásra, valamint wifi-használatra alkalmas készüléket egy hajléktalannak adta, hogy ne legyen magányos. Hiszen ha másra nem is, de e-mailezésre és Facebookra alkalmas így is a kütyü.

Hogy aztán a hajléktalan megtartotta vagy eladta, az az ötlet szempontjából mindegy is. Ha beválik a javaslatom, a használt mobiloknak úgyis lemegy az ára valahová a tantálbányák békája alá.

Ugyanis a hajléktalanoknak az az egyik legfőbb baja, hogy tökéletesen kiesnek a társadalomból. Nincs semmiféle kapcsolatuk az eseményekkel, nem ismerik a híreket, nem tudnak kapcsolatot tartani a közvetlen környezetükön kívül senkivel, és – ez nagyon fontos – többnyire nincs címük. Márpedig akinek címe nincs, az munkát sem találhat egykönnyen. Ha nincs munka, nem lesz szállás és étel sem.

Az lenne tehát a javaslatom lényege, hogy ha van felesleges okostelefonunk, tabletünk, netbookunk, ilyesmink, azokról töröljük a személyes adatokat, töröljünk mindent, az operációs rendszert és az alapvető segédprogramokat kivéve, vegyük ki a SIM-kártyát abból, amiben van, gyűjtsük őket össze és adjuk a hajléktalanoknak. Nem kétlem, hogy az első kör nagyrészt a használtcikk-kereskedőknél fog landolni, de a másodikból már megmarad náluk is pár darab, a harmadik adag idején meg már olyan alacsonyak lesznek a használt, de még működőképes informatikai cikkek árai, hogy nem lesz érdemes velük üzletelni. Illetve, kialakul egy egészséges piac.

Mármost ezzel nem adunk enni vagy inni a hajléktalannak, de adunk neki egy pici helyet a társadalomban, adunk egy címet, egy elérhetőséget, lehetőséget arra, hogy segítséget hívjon, ha bajba kerül – tényleg nem ételt, italt vagy pénzt adunk, hanem esélyt.

Szerintem megérné.

Meg kéne próbálni.

Az már külön szép lenne, ha valamelyik szolgáltató hajlandó lenne korlátozott SIM-kártyákat is biztosítani erre a célra, bár ez az ismert intézkedések miatt kicsit bonyolult lenne, de megszervezhető.

Viszont, míg Budapest – és ez sajnos csak nagyvárosban működik – tele van ingyen wifi-hálózattal, sokat tudnánk segíteni egy csomó embernek. Vissza tudnánk őket tenni arra a társadalmi térképre, amiről lekerültek.

Ha csak digitálisan is.

És mindenkinek kallódik otthon valami elavult okoskütyüje a fiókban.

Már csak meg kéne szervezni.

Az Igori-program – Déli kávé Szele Tamással

Hölgyeim és uraim, azt leszögezhetjük így, a kávé mellett, hogy a magyar diplomácia igen sokat tanult Rejtő Jenőtől. Most például kitalálták Igorit, úgy is, mint virágzó üzletágat, egyelőre még három testőr és Potrien kerestetik, de különben stimmel a dolog. A Magyar Közlönyben ugyanis megjelent kedvenc kormányunk Afrika-stratégiája.

Hogy mink van nekünk?

Afrika-stratégiánk van. De ha rendesen szedjük a porokat, az orvosok szerint kezelhető. Csak kerülni kell a hirtelen felindulást és a komolyabb erőfeszítéseket. De remélhetőleg nem fog elhatalmasodni.

Arról lenne szó, miszerint „a migráció megállításának érdekében” a kormány a lehető legszorosabbra fűzi kapcsolatait az afrikai kontinensen, azon belül is a szubszaharai térségben. A Magyar Közlönyben kedd este megjelent kormányhatározat pedig részletesen le is írja, pontosan hogyan képzelik az afrikai gazdaság fejlesztését – mindezt abba a köntösbe bújtatva, hogy minél kevesebben induljanak útnak Európa felé. Akkor lássuk, hogy is fog ez kinézni (a hvg.hu nyomán).

A stratégia mindenekelőtt felhívja a külgazdasági és külügyminisztert, hogy tekintse át az eddigi szerződéseket, majd vizsgálja meg, milyen adminisztratív és technikai akadályokba ütköznek a kontinensen a szubszaharai régióba exportáló vagy beruházó hazai vállalkozások és ezekről egyeztessen is az egyes kormányokkal. Az Afrikába irányuló magyar export jogszabályi környezetét és hatósági gyakorlatát pedig vizsgálják meg, és ahol szükséges, ott egyszerűsítsék.

Tehát, jegyezzük meg: a szubszaharai régió a fontos

El kell hárítanunk részint az adminisztratív akadályokat, ami talán nem lehetetlen megfelelő pénzösszegek birtokában, részint azonban a technikaiakat is, melyeket röviden úgy tudnánk összefoglalni, hogy Afrika piszok messze van. Előbb változtatunk meg ezer jogszabályi környezetet, minthogy egy centivel is közelebb jöjjön.

„A kormány nemzetközi fejlesztésekben is gondolkozik, a külügyminisztériumnak ezentúl minden évben ki kell dolgoznia egy koncepciót a lehetséges projektekre, ezek közül a legfontosabbak a vízgazdálkodás, az infrastruktúra-fejlesztés, a biztonság, a kiberbiztonság, a mezőgazdaság, az egészségügy és az orvostechnológia ágazatai. A kabinet segélyhitel-programokat is indítana, méghozzá az Eximbank segítségével, ennek lehetőségeire május végéig kell előterjesztést készíteni.”

Ez  jó üzlet egyeseknek

Nem győzöm eleget hangsúlyozni: ezek a „fejlesztések” nagyon jó üzletet jelentenek a magyar kivitelezőknek, azonban rendszerint a pénz el sem hagyja Budapest közigazgatási határait. Mármint, maximum virtuálisan hagyja el, és csak addig, míg vissza nem utalják a kilencven százalékát. És lám: megint első helyen áll a világhírű magyar vízgazdálkodás, ez egyetlen nemzetközi szerződésünkből sem maradhat ki. Az mondjuk igen érdekes volt, mikor Mongóliával kötöttünk vízgazdálkodási egyezményt, ugyanis a derék mongolok a világ legsivatagosabb országban élnek, és a víz az állam területének jelentős részén komoly kincs. További fájó pont, hogy nem jött létre annak idején a Polisario Front vezetésével a független Nyugat-Szahara, ugyanis velük lehetne csak igazán vízgazdálkodásilag szerződni.

Fontos szerepet kapna a Stipendium Hungaricum program is. Ennek lényege, hogy külföldi egyetemisták ingyen tanulhatnak az általuk kiválasztott magyarországi intézményben alap- és mesterképzésen, e mellé havi 40 460 forint ösztöndíjat, kollégiumi férőhelyet kapnak. Ez éhenhalni is kevés, tavaly egyes afrikai (ghánai) diákok nehezményezték is volt, mondván: ennyit akár ne is adjanak. Ne tessenek szemtelenségről beszélni, az a szemtelenség, hogy ezt ösztöndíjnak nevezik. Az afrikai diák nem ismeri a forint vásárlóértékét, idejön tanulni, megkapja ezt az alamizsnát, munkát nem nagyon vállalhat, mert ki alkalmazná, de – hazamenni sem tud, mert a legolcsóbb repülőjegy is a sokszorosa ennek. Persze, hogy csapdában érzi magát. Abban is van.

„A kutatást és az oktatást érinti, hogy támogatnák az Afrika-tanulmányokkal foglalkozó magyarországi kutatóműhelyeket és felsőoktatási képzéseket. Kérdés persze, hogy ez csak a régiekre vonatkozik, vagy a kormány újakat is létrehozna.

Az érintett országokba

    • termékmintákat juttatnának ki
    • és magyar mintafarmokat alakítanának ki
    • valamint két helyszínen akcelerátor központot hoznának létre, hogy legalább 2-3 vállalkozás piacra juthasson.

Ami a diplomáciát illeti, bővítenék a térségbeli diplomatahálózatot, különösen egy elefántcsontparti külgazdasági attasé álláshely létrehozását tartják fontosnak. A Dél-afrikai Köztársasággal pedig átfogó, közös kormányközi együttműködési bizottságot hoznának létre.

Készülhetnek az afrikai missziókra a magyar katonák is, ezeket ugyanis lehetőség szerint bővítenék a jövőben, így segítve a migráció elleni harcot. Szintén a honvédelmi minisztériumra vár a feladat, hogy vizsgálja meg, milyen katonai, védelempolitikai, határvédelmi ismereteket adhatnának át az afrikai partnereknek, sőt tisztképzési programot is indítanának.

Ahhoz pedig, hogy mindezt koordinálják, a jövő évtől kezdve Budapesten kétévente megrendeznék a Budapest Afrika Fórumot. Ennek a költségeit a külgazdasági és külügyminiszternek kell kidolgoznia. Emellett ráadásként a civil és a közszféra illetékes képviselőinek meghívásával létrehoznának egy magyar-szubszaharai afrikai kapcsolatokkal foglakozó tanácsadó csoportot is.”

Elképzelem a magyar mintafarmot mondjuk Namíbiában vagy Dél-Afrikában

Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba, benne vizet kémlel… kémlel, de nem talál, az ugyanis a Kalahári-sivatag. Kémlelheti napestig. A katonai vállalkozások terén eléggé világos, hogy a térségben már jelen lévő erők mellett mi labdába sem rúghatunk, és nem csak az afrikai államok saját nemzeti hadseregeire gondolok, hanem a szép számmal arrafelé csapázó orosz és kínai erőkre is, melyek hivatalosan ugyan nincsenek ott, csak valahogy azért mégis arra járnak állandó jelleggel az utóbbi időben.

Egyszóval: irány a mesés Afrika, kérem.

Ebből akkora sikkasztás lesz, hogy ahhoz képest a Rejtő által megénekelt Igori polgári hangulatú teadélután az angolkisasszonyoknál, uborkás szendviccsel. A program minden pontjáról valósággal ordít, hogy csak a látszat kedvéért fogalmazták, csak jogi és gazdasági kiskaput biztosít a források elsikkasztására – de Rejtőtől tudjuk azt is, hogy Igoriban a legfontosabb a látszat, ennek kedvéért a Török Szultán többször bántalmazza is barátait.

Igen, ezt az Afrika-stratrégiát nyugodtan nevezhetjük Igori-programnak: csak annyi a különbség, hogy a regényben a Kongó-vasút egy részét lopták el mindösszesen, nem pedig több országra való fejlesztési keretet.

Azt ne is tessék képzelni, hogy az Afrikába induló – vagy el sem induló – összegeket magyar forrásból fedeznénk. Ugyan már. Mi csak javasoljuk ezt a tetszetős programot, az Unió majd elfogadja, átutalja nekünk a pénzügyi alapokat, mi meg majd zsebre vágjuk, szokás szerint. Ebben már nagy gyakorlatunk van.

De én akkor is kérném szépen, hogy az Afrika-stratégia központja Igori legyen. Stílszerű volna, ráadásul Kongó igen gazdag tantálban és kobaltban, aminek komoly piaca van és még komolyabb lesz a közeljövőben, ugyanis elengedhetetlenül szükséges a mikroelektronikai iparban.

És Igoriban legyen állomás. A hangosbemondó pedig ismételje Rejtő örökbecsű szavait:

„Vigyázat… Vigyázat… Az algíri expressz négy óra negyvenkor beáll… Negyedik vágányon. Vonat indul: öt óra húszkor… Igori-Sidi-bel-Abbés-Stockholm-Tokió… Első vágány… Halló! Halló! Figyelem… Hét óra ötkor csatlakozás a rizspálinkához egy üveg ginewer…”

Csak az itallal vigyázzunk: senki se rúgjon bele részegen az erőd falába, mert még a fejére esik a lőrés.

Nem tudom, ki találta ki ezt a programot, kinek köszönhetjük, de rettenetes gyanú kelt bennem.

Pittman volt az, a sejk.

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!

0

https://www.facebook.com/NWEworldwide/videos/1038577376329522/

na még…

 

 

Áldott karácsonyt

2012. novemberében keveredtem haza Afrikából. Amikor leszállt a gép, depressziós téli táj képe tárult elém a sok szín után. Téli cuccom nem volt, így vacogtam. A fákra néztem, sehol egy levél, egy banán, egy akármi, amit a természet kínál. Egykori lakásomba vánszorogtam, ahonnan rövid úton utcára tettek. Mit keresel itt? Menj vissza a kurváidhoz Afrikába! Elmondhatom, hogy már jóval a nagy népvándorlás előtt migráns lettem…

Fáztam. Menedéket, befogadást kerestem. Telefonálgattam, de csak negatív választ kaptam. Éppen elutazunk, jaj, most pont nem jó, phuuu, felújítunk stb. Maradt a Deák és Batthyány tér. Akkor még nem tudtam, hogy hetekig beragadok ebbe az állapotba. Nem az önsajnáltatás íratja velem ezeket a sorokat, inkább azt szeretném érzékeltetni, mi játszódik le az emberben, amikor ilyen helyzetbe kerül. Először is kerül minden ismerős, főleg rokoni tekintetet, kapcsolatot. Miért? Mert szégyelli az állapotát. Hiába utólag a kérdések, miért nem hívtál, miért nem jöttél? Akit hívni akartam úgyis hívtam, de negatív választ kaptam, innen már felfogható, hogy egy más kasztba sorolódtam, tehát nem a visszakapaszkodás, hanem az adott kasztba, annak hierarchiájába beilleszkedés a cél. Hogy miért? Mert az ember állat és hierarchiában él, akár akarjuk, akár nem. Ha lecsúszunk egy jó helyről, akkor még a nyomorultak sorában is az utolsó helyre kerülünk.

Miután hosszas veszekedés után sikerült helyet szorítanom magamnak az aluljáróban, elkezdtem a ki vagyok én sztorit a többi csöves előtt. Tudjátok ki vagyok és? Voltam ez, meg az, diplomata és vezérigazgató stb. Az egyik sorstársam megszólalt: hagyd abba! Itt minden második ember vezérigazgató volt. Abbahagytam. Kezdtem beérni a kicsivel. Ez nem az életben, hanem a létben maradást célozta. Egy nagy utazótáska volt nálam, ebben volt minden ruhám. Amit tudtam magamra öltöttem. A táskán ültem éjjel, nappal, hogy el ne vegyék mindenemet, ami maradt. Ezt cipeltem magammal mindenhova.

Közben elkezdődött az átalakulásom. Fizikai és lelki. Kiszőrösödtem, kezdtem bűzleni, de ezt csak mások érezték, a hajlatokban a bőr begyulladt, viszketett, áporodott lettem. Fáztam, de inkább arra vártam, hogy fagyjak meg, vagy legyek túl ezen az egészen. Már nem kommunikáltam, inkább a gondolatok terében éltem. Eszembe sem jutott emberi kapcsolatokat kialakítani. Olyan lettem, mint egy háziasítás előtti állat, aki kerüli az embert. Visszailleszkedni? Hova? Hiszen idegenné vált az a világ! Minden, amit kínál, csak egy újabb banánhéj, amin újabb csúszás vár! Hajléktalan szálló? Hogy még azt a keveset is elvegyék, amim van? Hiszen ők nem bajtársak, hanem konkurencia! Az életért küzdő versenytársak! Egy holtponton túl innen nincs visszaút. Legalábbis saját erőből nincs.

Egy napon, karácsony előtt egy ismerős arc szólított meg a Batthyány téren. Zoli volt. Ő ott volt elnök, ahol én vezérigazgató annak idején. Te vagy az? Én, mondtam. Amíg én élek, te utcán nem lehetsz, mondta. Házába vitt és helyet adott. Akkor még nem kommunikáltam emberként, fel sem fogtam mi történik velem.

Három dolgot kérek tőled, Balázs, mondta. Nekem te ne adj vissza semmit. Ha majd egyszer módodban áll, add vissza mindezt a rászorulóknak. A másik, hogy bocsáss meg nekem! Miiiiiii, kérdeztem? Miért kellene megbocsájtanom? Azért, mondta Zoli, mert általában azok szoktak velem legjobban kiszúrni, akiken segítek, ezért már most kérem bocsánatodat. Igen, bólintottam. Így már értem. És mi a harmadik? Most eszel, iszol, kipihened magad és nekiállsz megírni az életedet és gondolataidat. Amúgy meg itt a karácsony, csatlakozz hozzánk.

Két napig aludtam. Amikor felébredtem és láttam, hogy nem álmodtam csupán mindezt, nekiálltam írni. Azóta is ezt teszem.

Hát ilyen egy hajléktalan sors, amit én itt csak hetekig éltem meg. Akiket az utcán látunk, évekig, sőt évtizedekig élnek kivetettségben, többségük ott is hal meg. Igaz, Afrikában is éltem így, de ott más. Ott mindenki hajléktalan. A civilizált Európában mindez sokkal embertelenebb. Elnézem a sok majmot a Facebookon. Kocsi, jó cuccok, felhazudott életszituációk. Áhhhh! Darwin visszafelé is működik, higgyétek el. Az ember nem azon a szinten van, ahol magát mutogatja. Igaz ez egyénre és társadalomra egyaránt. Kirakat emberek között és kirakat társadalmakban élünk, ahol minden illúzió. Csak magunk vagyunk valóság, ami körbevesz, az hazugságözön. Köszönöm Istennek, hogy végül valós emberekkel hozott össze. Kívánom nektek ugyanezt. Áldott karácsonyt mindenkinek.

Mihálffy Balázs

Merkel megállapodna a migrációról

0

Sebastian Kurz osztrák kancellár javasolta, és Angela Merkel felkapta az ötletet: ugyanolyan migráns egyezményeket kell aláírni Egyiptommal, Líbiával, Tunéziával, Algériával és Marokkóval mint amilyet az EU kötött Törökországgal 2016-ban.

Eszerint Brüsszel évente három milliárd eurót fizet azért, hogy ne induljon olyan migráns áradat, mint 2015-ben. Jövő februárban EU-arab csúcstalálkozó lesz, amelynek egyik fő témája épp a bevándorlás lehet. Észak-Afrika arab államaiból ugyanis szinte minden migráns Európába vándorol, míg Fekete-Afrikában 70 százalék megmarad a saját régiójában. A maradék harminc százaléknak is csak egy része jön Európába, mert sokan inkább az amerikai kontinenst, vagy pedig a gazdag Öbölmenti államokat választják.

Sziszi egyiptomi elnök korábban nem rajongott az ötletért, hogy egyfajta védőövezetet alkossanak Európa felé.

Egyiptom államfője arra hivatkozott, hogy a 100 milliós ország már így is 10 millió bevándorlót fogad.

Számuk pedig egyre csak növekszik. Vagyis pénzt kért azért, hogy el tudják látni a migráns tömeget. Merkel kancellár mostani nyilatkozata azt mutatja. hogy immár megvan a szándék arra, hogy az EU pénzért még Észak-Afrikában védőövezetet építsen ki határainak védelmében.

Salzburgban az EU-csúcson nem sikerült tisztázni az ellentéteket a migráns politikát illetően. Ráadásul a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint előretör Németországban az Alternative für Deutschland, amely a migráns veszéllyel kampányol. Népszerűségét tekintve a szélsőjobboldali ellenzéki párt már a második, megelőzi a szociáldemokratákat, egyedül Angela Merkel kereszténydemokrata- keresztényszociális koalíciója előzi meg. Ebből is az utóbbi bajban van:

Bajorországban hamarosan választásokat tartanak,

és a kormányzó CSU-t megszoríthatja a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland, mely a migráns-kérdést tűzte zászlajára.

Jövő tavasszal európai uniós választást rendeznek. Angela Merkel semmiképp sem szeretné, ha ezen a migrációs problémákat hangsúlyozó szélsőjobboldal diadalmaskodna az Európai Unióban. Ezért fogadja Erdogan török elnököt Berlinben, és ezért  javasol egy védőövezetet Észak Afrikában, hogy semmiképp se következhessen be olyan migráns invázió, mint 2015-ben.

Kína 60 milliárd dolláros segélyt nyújt Afrikának

0

Erről beszélt Hszi Csinping elnök a Kína-Afrika csúcstalálkozón, melyen szinte valamennyi afrikai állam vezetői részt vesznek Pekingben. Kína már eddig is Afrika legfontosabb gazdasági partnere volt, de az Új Selyemút program keretében mindkét fél további növekedésre számít.

Hszi Csinping elnök megígérte az afrikai államok vezetőinek, hogy nemcsak a kínai export fokozására törekszenek, de megkönnyítik az importot is a fekete kontinensről.

Kína már évtizedek óta törekszik arra, hogy befolyást szerezzen magának Afrikában, ahol, bár nem enyhül a lakosság többségének nyomora, gyors a gazdasági növekedés üteme.

Zimbabwéban a kínaiak már hosszú ideje jelen vannak

– annak idején ők képezték ki azokat a fekete vezetőket, akik szembe szálltak a brit gyarmatosítókkal. Ezért amikor Zimbabwéban elérkezettnek látták az időt az idős Robert Mugabe leváltására, akkor Peking segítségét igénybe véve távolította el őt a hadsereg, melynek tisztjeit jelentős részben Kínában képezték ki.

Kína nemrég létrehozta első külföldi katonai támaszpontját is Dzsibutiban, közel a Szuezi csatornához. Mindez azt mutatja, hogy Pekingben hosszú távon egyre fontosabbnak tartják az együttműködést Afrikával.

A kínaiak utakat és vasutakat építenek Afrikában, ahol rengeteg kínai vállalkozás saját munkaerővel dolgozik. A kínai kolóniák a fekete kontinensen elősegítik Peking befolyásának a növekedését. A kínaiak – Európával és Amerikával szemben –

soha nem bírálnak egyetlen afrikai rendszert sem – legyen az bármilyen elnyomó jellegű.

Ezért a Pekinggel való együttműködés különösen népszerű Afrikában, ahol a legtöbb kormányzat meglehetősen brutálisan tartja fenn az uralmát.

Bréking nyúz, augusztus 10. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az alternatív média sztárjává, hogy úgy mondjuk, megmondóemberévé nőtte ki magát a Figyelőt erősítő Deák Dániel politológus, aki napról napra több „közmédiát” is végighaknizik kormánypárti üzeneteivel. Ismét kapnak muníciót a nem fideszes-KDNP-s színekben politizáló erők, így a függetlenként a hétvégén Pásztón újrázni próbáló polgármester, Dömsödi Gábor; s a baloldali-liberális politikusok, akik nem hajlandók kifizetni a rájuk rótt pénzbírságokat. S persze nem telhet el nap anélkül, hogy migránsügyben ne jusson olvasnivaló.

M1/MTI/Magyar Idők: Tovább nőtt a kormánypártok támogatottsága

Tovább nőtt a Fidesz-KDNP támogatottsága az elmúlt négy hónapban, az ellenzéki pártok mindegyike nagyon komoly válságban van – mondta Deák Dániel politológus, a Figyelő főmunkatársa az M1 aktuális csatorna péntek reggeli műsorában.

Deák Dániel azzal kapcsolatban, hogy a Fidesz-KDNP négy közvélemény-kutató intézet méréseinek átlaga alapján az előző havihoz hasonlóan 53 százalékot érne el egy most vasárnap tartandó választáson, azt mondta: általában azt látni, hogy a választáson győztes párt tudja növelni a népszerűségét, azonban ez a növekedés nem magyarázható csupán ezzel.

Szerinte a növekedés oka, hogy a „választók már előretekintenek”

kevesebb mint 10 hónap múlva lesz az európai parlamenti választás, amelynek „jelen pillanatban nagyon komoly tétje van, hiszen amit április 8-án Magyarországon meg tudtak üzenni a választók, azt most európai szinten is ki tudják mondani”. A politológus szerint a pártok kínálata alapján azt látni, hogy jelenleg kizárólag a Fidesz-KDNP tud válaszokat adni azokra a kihívásokra, amelyek Európát érik.

Origo: Áljelölt és rasszista támadások: így kampányol Dömsödi Gábor Pásztón

Vasárnap időközi testületi és polgármester-választást tartanak a Nógrád megyei Pásztón, miután az országgyűlési választások után a képviselőtestület föloszlatta magát.

Dömsödi Gábor jelenlegi polgármester, bukott televíziós, trükkökkel igyekszik bebiztosítani hatalmát: Farkas Attila néven indítják független önkormányzati jelöltként a hivatal alkalmazásában álló Farkas Mihály Attilát.

Ebben az a trükk, hogy a városban elismert és népszerű, eddigi fideszes alpolgármestert és képviselőt Farkas Attilának hívják. Ő azonban most csak a polgármesteri posztért indul (a törvény szerint indulhatna képviselőjelöltként is), ezért sokan azt hihetik, az ő neve szerepel az egyéni képviselők szavazólapján is.

De nem ez az egyetlen elképesztő eleme Dömsödiék kampányának, egyik embere durva, rasszista Facebook-bejegyzéseket támogat. A bukott tévés saját maga vallotta be: egyéb jövedelme sincs már, csak a megélhetési polgármesterkedés, így nyilvánvaló: egyetlen célja, hogy megőrizhesse a székét.

Pesti Srácok: Újjáépítés helyett a migránsimport fenntartásában érdekeltek az uniós vezetők

A Közel-Keleten a demokrácia, a fékek és ellensúlyok hiányára hivatkozva nem kezdik meg nyugati segítséggel az újjáépítést, Afrika kapcsán pedig már csak legyintenek a segélyszervezetek vezetői, hogy a globális felmelegedés miatt az elvándorlás úgyis megállíthatatlan. A magyar kormány álláspontja szerint nem a problémát kell Európába importálni, hanem a bajba jutott országoknak helyben kell segíteni. Bár egyre több európai állam gondolkodik hasonlóképpen, egyes vezetőknek és szervezeteknek mintha érdekükben állna továbbra is fenntartani a migrációt gerjesztő válságot – írja portál terjedelmes elemzésében, amelynek összegzése szerint láthatóan

Európában is egyre erősödnek azok a hangok, amelyek a globális migrációs válság megoldását a helyben segítésben látják.

Bár vannak országok, amelyek gazdasági érdekeiket humanitárius segtségnyújtásnak álcázva házhoz rendelik a menekülteket, akikből reményeik szerint olcsó munkaerő lesz, a migránsok magas száma egyre több európai választópolgárt bizonytalanít el a jelenleg propagált megoldások helyességében. A válságban lévő, és a Nyugati országok előtti legnagyobb kihívás, hogy megoldható -e az innováción és a forrásokon keresztül élhetővé tenni Afrikát és a Közel-Keletet, és ez a szándék képes lesz -e felülírni a hatalmi villongásokat. Egy azonban biztos, a problémák Európában történő kezelése eddig semmilyen eredményre nem vezetett.

Magyar Hírlap: Vonakodnak fizetni az elítélt balosok

Még 2018 februárjában jogerősen egyetemlegesen kétszázhúszmillió forint megfizetésére kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla a hűtlen, illetve hanyag kezelés miatt elítélt szocialista és szabad demokrata önkormányzati képviselőket, egyelőre egyetlen fillért sem fizettek meg a VI. kerületi önkormányzatnak. A másodfokon eljáró bíróság két Andrássy úti ingatlan 2004-es elidegenítése ügyében, több száz millió forintos hűtlen kezelés miatt helybenhagyta a Fürst Györgyre első fokon kiszabott két év, öt évre felfüggesztett szabadságvesztést. A vagyongazdálkodásért felelős volt MSZP-s alpolgármester bűntársai, tizenegy egykori szocialista, illetve szabad demokrata önkormányzati képviselő esetében ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla hűtlen kezelésről hanyag kezelésre enyhítette a vádlottak büntetését, s a felfüggesztett szabadságvesztést megrovásra mérsékelte.

A másodfokú bíróság az önkormányzatnak megítélt polgári jogi igény összegét 123 millió forintra mérsékelte, amit az elítélteknek egyetemlegesen kell megfizetniük. Ez az összeg a kamatok miatt emelkedett csaknem kétszázhúszmillió forintra a bíróság 2018. február 28-i végzése alapján.

Hiába küldött ki fizetési felszólítást a terézvárosi önkormányzat, a kötelezettek egyelőre nem is reagáltak, sőt volt olyan egykori önkormányzati képviselő, aki át sem vette az önkormányzat fizetési felszólításáról szóló értesítőt.

Soros: Orbán célja, hogy átvegye az európai kereszténydemokraták vezetését

0

Miközben a kormány azt kommunikálja, hogy a magyar származású amerikai milliárdos migránsokat telepítene Európába, és a magyar parlament a Stop Soros törvénycsomag elfogadására készül, Soros György újabb, a magyar kormánypropagandára nem rímelő újságcikkben tette közzé álláspontját. A hvg.hu által közölt írás eredetileg a Project Syndicate-en jelent meg.

 

A 2008-as gazdasági válság óta úgy tűnik, az EU utat vesztett

– írta Soros.

A dollármilliárdos szerint ugyanis az EU a megszorítás programját választotta, amely elvezetett az euróválsághoz, és az eurózónát hitelezőkre és adósokra osztotta fel. Előbbiek feltételeket támasztottak, amelyeket az utóbbiak nem tudtak teljesíteni. Ez már sem önkéntes, sem egyenlő társulás nem volt – pont az ellenkezője annak, amire az EU épült.

Soros úgy látja, ennek eredményeként

ma sok fiatal számára az EU ellenség, amely megfosztotta őket a munkájuktól és a biztos jövőtől.

Az ellenérzésekre rárepültek a populista politikusok és EU-ellenes pártokat és mozgalmakat alapítottak rájuk.

„Ezután jött 2015 menekülthulláma. Elsőre a legtöbben együttérzően fogadták az elnyomás vagy polgárháború elől menekülőket. De attól tartottak, hogy mindennapi életüket megzavarja az ellátórendszerek túlterhelése. Hamarosan pedig elvesztették bizalmukat, amikor azt látták, hogy a hatóságok nem képesek a válság kezelésére.”

„Egész Európát összezavarta a menekültválság. Gátlástalan vezetők még azokban az országokban is ki tudták használni, ahová szinte egyáltalán nem érkeztek menekültek. Magyarországon Orbán Viktor arra alapozta a kampányát, hogy

engem vádolt hamisan azzal, hogy muszlim menekültekkel akarom elárasztani Európát és benne Magyarországot.

Orbán ma a saját, keresztény Európa-víziójának védelmezőjeként lép fel. Ez a jövőkép szemben áll az EU alapelveivel. Az a célja, hogy átvegye az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó kereszténydemokraták vezetését.”

Eközben – értekezik Soros – az Egyesült Államok tovább súlyosbította az unió problémáit.

„A 2015-ös iráni atomalku egyoldalú felrúgásával Donald Trump gyakorlatilag tönkretette az atlanti szövetséget.”

„Ma már nemcsak retorikai fordulat, hogy Európa léte forog kockán. Ez a valóság.”

Soros szerint az EU három súlyos bajjal néz szembe: a menekültválsággal, a gazdasági fejlődést akadályozó megszorításokkal és a dezintegrációval, amelynek első példája a Brexit.

„Mindenekelőtt a menekültválságot kell kezelni.”

„… mindig az volt az álláspontom, hogy a menekültek szétosztásának teljesen önkéntes alapon kell történnie. Sem a tagállamokat nem szabad befogadásra kényszeríteni, sem a menekülteket olyan országokba irányítani, ahová ők nem akarnak menni. Sürgősen felül kell vizsgálni vagy megszüntetni a dublini szabályozást, amely felelős az Olaszországra és más déli államokra nehezedő igazságtalan terhelésért; és a katasztrofális politikai következményekért.

Az EU-nak meg kell védenie külső határait, de nyitva kell állnia a legális bevándorlás előtt. Ezzel szemben a belső határokat nem szabad lezárni.

Az Európa-erőd, amely totálisan zárt mindenfajta bevándorlás előtt, nemcsak a nemzetközi és európai joggal ellentétes, de teljesen lehetetlen is” – írta Soros.

„Európa szeretne segíteni Afrikán és a fejlődő világon, a demokratikus szándékú kormányok támogatása útján. Ez helyes, mivel ezáltal az érintett országokban javulhat az oktatás és a munkaerőpiac, vagyis polgáraik kevésbé vállalják majd az Európába vezető, gyakran veszélyes utazást.

Egy ilyen ’afrikai Marshall-segély’ eredményeképp nemcsak az ellenőrizetlen menekülthullám apadna el,

de lehetővé válna a rendezett bevándorlás megszervezése is. Így a migráció a bevándorlók és a fogadó országok részéről is önkéntes lehet.”

Soros szerint azonban ma messze vagyunk ettől az ideális helyzettől. Az uniónak még mindig nincs egységes migrációs politikája, sőt, minden tagállam a maga útját járja, gyakran egymás érdekeit keresztezve. Szerinte Európa országai nem az afrikai demokratikus fejlődést tartják szem előtt, hanem csak meg akarják állítani a migrációt.

„Ezért a rendelkezésre álló összeg nagy része diktátorokkal kötött piszkos üzletekre megy el:

megvesztegetik őket, hogy erőszakkal állják útját a népmozgásnak, és elnyomással akadályozzák meg saját állampolgáraik utazását.”

A potyautas politika

0

A kampányüzemmódból kilépő negyedik Orbán-kormány rövid idő alatt három kompromisszumos megállapodást lehetetlenített el az Európai Unióban – írja Feledy Botond a pozsonyi Új Szóban. A szerző szerint „aggasztó jelek ezek, amelyek mögött a kompromisszumokra való ráállás helyett a konfrontatív politika húzódik.”

Az Orbán-kormány nem engedte, hogy az EU kifejezés szerepeljen az Afrikai Unió és az Európai Unió közös, alapvetően éppen az illegális migrációt szabályozó dokumentumában, amelyet egyébként mindenki más, mind a huszonheten elfogadtak volna.

Ugyanígy nem engedte, hogy az Egy Övezet, Egy Út nevű, gazdaságpolitikába csomagolt, kínai befolyásszerzéssel szemben megszövegezett uniós dokumentum közös maradjon: a 27 aláíróhoz Budapest nem volt hajlandó csatlakozni (ez esetben a szöveget elfogadták nélküle, mint kormányközi véleményt).

Végül ott az ENSZ migrációt szabályozó dokumentuma kapcsán zajló tárgyalás, ahol szintén az EU tárgyalási mandátumát igyekszik megvétózni Magyarország.

Az Új Szó publicistája szerint rögtön több kérdés is merül fel, de a legfontosabb: „vajon mi a valódi célja a magyar diplomáciának ezekkel a lépésekkel?”

Ha a migrációt szabályozni akarná a magyar kormány, hamar kiderülne, hogy erre az EU–Afrika csúcson készült dokumentum őszintén törekszik.

A szerző azt a kérdést is felveti, hogy mi magyarázza ezt a következetlenséget, amikor Peking felé ilyen gesztust vállal az uniós tagállam Magyarország, miközben megfúrja az egyik nagy migrációszabályozó egyezményt? Hogy az egyik nagyhatalommal egyénileg, bilaterálisan próbálkozik, miközben a Napnál világosabb, hogy csak a huszonnyolcak súlya lehet elegendő arra, hogy érdemben tárgyaljon a nehézsúlyú Kínával? Ahogy ezt az EU–Afrika megállapodás megmutathatná: ha 28 ország uniós zászló alatt köt megállapodást, az sokkalta hatékonyabb, mintha külön-külön igyekeznek végigturnézni az afrikai országokat és vezetőiket.

Feledy szerint aggasztó jelek ezek, amelyek mögött a kompromisszumokra való ráállás helyett a konfrontatív politika húzódik. Csakhogy ami működött egyszer, nem fog mindig működni; nem törvényszerű, hogy mostantól az unió végezetéig szemrebbenés nélkül elfogadják ezt a potyautas politikát. Sőt.

Megkezdődött Orbán uniós ámokfutása?

0

Hideg zuhanyként érte a többi uniós tagállam képviselőit, hogy a magyar kormány váratlanul megvétózta azt a megállapodást, amelyet az EU afrikai országokkal kötne a migráció megfékezése céljából. Az eset szerdán történt az uniós nagykövetek értekezletén, csak egy héttel a Marrákesban tartandó ünnepélyes aláírás előtt.

A marokkói városban május 2-án EU és számos afrikai ország vezetői tárgyalnának. Az együttműködés fő célja, hogy az EU pénzt ad az afrikaiaknak, és ők cserébe igyekeznek gátolni a migrációt. Ezt az alkut segélyprogramok, vagy éppen az embercsempészek elleni rendőri együttműködések szegélyezik – tudta meg a 444.hu diplomáciai forrásokból.

Az együttműködések folytatásáról egy közös nyilatkozatot fogadtak volna el az EU és az afrikai országok kormányai, az egész csúcs előkészítése már egy éve tartott. Ebben a helyzetben közölte a magyar kormány, hogy megvétózza, hogy az EU nevében alá lehessen írni a dokumentumot.

A magyar álláspontot Várhelyi Olivér nagykövet tolmácsolta, a többiek látható megrökönyödése közepette.

A magyar kormánynak az volt a baja a megállapodással, hogy abban nem ítélik el elég hangsúlyosan a migrációt,

Illetve a magyarok szerint nem tettek elég éles különbséget a menekültpolitika és a bevándorláspolitika közé. Ezt annak ellenére is kifogásolta Budapest, hogy egyébként az egész folyamat egyik fő célja az illegális bevándorlás mérséklése volna.

A vitában a belga, a portugál és az olasz kormány képviselői felháborodottan utasították vissza, hogy az egy éve előkészítés alatt álló szövegen az utolsó héten módosításokat követelnek a magyarok.

A német, a francia és a ciprusi kormány képviselői egyenesen azt követelték, hogy

szenteljenek külön vitát annak, hogy a magyar viselkedést elemezzék.

Az Európai Bizottság képviselője pedig azon értetlenkedett, hogy az új megállapodás csupa olyan dolgot rögzít, amelyekben 2015-ben egy máltai csúcson az EU és az afrikaiak már megegyeztek, ezek folytatásáról van szó csupán, nincsenek új célok vagy vállalások. Az érvelés mögött az van, hogy a 2015-ös máltai megállapodást a magyar kormány is elfogadta még.

A magyar követ csak azt tudta ismételgetni, hogy kormánya álláspontja szerint túl puha a szöveg.

A múlt hónapban Kína ügyében vétózott egyetlen tagállamként a magyar kormány, amikor nem hagyta, hogy az EU országai egységesen figyelmeztessék Pekinget az emberi jogok betartására.

Brüsszeli beszámolók szerint még soha nem volt olyan éles a magyarok és a többiek szembenállása, mint most. A magyarokra mostanra belső ellenségként tekint a nyugati kormányok nagy része, de a keletiek is egyre bizalmatlanabbul nézik az ámokfutást.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK