Kezdőlap Címkék Afrika

Címke: Afrika

Putyin az afrikai urántól vágja el Európát

Niger után Gabonban is puccsot hajtott végre a hadsereg, amely őrizetbe vette mindkét országban az elnököt. A két koldusszegény afrikai állam egy szempontból igazán fontos a világgazdaságban, ez pedig az urán.

Az Európai Unió urán importjának jelentős része eddig innen érkezett. Putyin afrikai karja eddig a Wagner hadsereg volt, mely igen aktív Líbiában, Szudánban, a Közép Afrikai Köztársaságban és Maliban. Niger fővárosában orosz zászlókkal tüntettek a hatalom hívei és Putyint éltették. Csakhogy a Wagner hadsereg főnöke fellázadt Putyin ellen Oroszországban, majd hamarosan repülőgépe felrobbant. Már el is temették. Vége lenne Oroszország afrikai nyomulásának? Szó sincs róla! Egy orosz miniszterhelyettes körbejárta Putyin afrikai vazallusait, és közölte velük: immár az orosz állammal állnak kapcsolatban és nem a Wagner Hadsereggel.

Kínai-orosz együttműködés

A gaboni puccs után gyorsan megszólalt Hszi Csin ping kínai elnök is, aki nyugalomra hívott fel, és megkérte a katonákat, hogy ne öljék meg Ali Bongo elnököt. A kínai államfő gyors reakciója nem meglepő hiszen az oroszokkal együtt nyomulnak Afrikában, hogy átvegyék a Nyugat pozícióit. Szudánban a kínaiak aranybányáit a Wagner zsoldosok védelmezik. Moszkva és Peking között munkamegosztás jött létre Afrikában: mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. Az oroszok katonáskodnak, a kínaiak üzletelnek. Ma már Kína Afrika legfontosabb gazdasági partnere.

Az urán stratégiai nyersanyag, ezért a bányák ellenőrzése nemcsak pénzügyi érdek.

Csakhogy Putyinnak az Ukrajna elleni agresszióval sikerült szembefordítani Oroszországgal olyan korábbi szövetségeseket mint például Kazahsztán. Amelynek elnöke sietett tájékoztatni Brüsszelt arról, hogy a kieső afrikai uránt szívesen szállítanák ők az Európai Unióba.

Mindeközben Afrikában a gyorsan szaporodó lakosság életszínvonala katasztrofálisan alacsony. Ennek következtében könnyű puccsot szervezni, és demagóg ígéretekkel elkábítani a lakosság egy részét. Hosszútávra pedig senki sem gondol az érintettek közül – kivéve a kínaiakat. Ők nem látványosan nyomulnak, de annál hatékonyabban. Fegyverük a pénz márpedig ez nemcsak Afrikában mindenható.

Wagner Afrikában

Éljen Putyin, le Franciaországgal! Ezzel a jelszóval vonultak tüntetők a francia nagykövetség épülete elé Niameyben, Niger fővárosában, ahol a hadsereg puccsot hajtott végre.

“A nép szembeszáll a gyarmatosítókkal, ez történik most Nigerben“ – kommentálta a hadsereg hatalomátvételét Prigozsin. A Wagner hadsereg nagyszájú főnöke, aki nemrég maga is pancser puccsot kísérelt meg Oroszországban, nagyon is érdekelt Afrikában. A Nigerrel szomszédos Maliban már hasonló recept szerint átvette a hatalmat, mert támogatta a katonai puccsot. A katonák Maliban azután rákényszerítették a francia hadsereget a távozásra Maliból. Nigerben még 1500 francia katona állomásozik, és van ott két amerikai légi támaszpont is. Ez döntő fontosságú, mert az amerikai légierő innen lövi ki a drónokat, melyek az egész Szahel övezetet figyelik. Az információkat azután megosztják a franciákkal.

Blinken amerikai külügyminiszter villámgyorsan elítélte a puccsot Nigerben éppúgy mint Macron francia elnök.

Mi lesz a francia atomerőművekkel Niger urán bányái nélkül?

Franciaország hosszútávú energia terveiben meghatározó szerep jut a nukleáris iparnak, és ez jelentős részben Nigerből importál urániumot. Ezért is érdeklődnek annyira az oroszok Niger iránt. Az oroszok és a kínaiak tandemben dolgoznak Afrikában: Peking csinálja a bizniszt, a Wagner hadsereg védelmezi a bányákat és a helyi elitet, amelyet lefizettek. Ezt módszert már kipróbálták Szudánban, ahol a kínaiak az aranybányák tulajdonosai, a Wagner hadsereg pedig az őrző-védő szolgálat. Prigozsin számára ez nagyon fontos hiszen ebből a pénzből fizeti a Wagner csapatok zsoldját. A gengszterből hadseregparancsnokká avanzsált Prigozsin ügyel arra, hogy a Wagner csapatok megkapják a kiemelt zsoldjukat és a koporsó pénzt is, ha valamelyikük meghal. Magában az orosz hadseregben sokkal rosszabb a helyzet. Ezért is lázadtak fel a Wagner csapatok júniusban, mert Putyin elnök közölte velük: július elsejétől ők is a hadsereg kötelékében harcolnak majd Ukrajnában.

A pancser puccs kudarca után a Wagner csapatok nem tértek vissza az ukrán frontra hanem Fehéroroszországba vonultak. Lavrov külügyminiszter sietett közölni: Afrikában továbbra is számítanak a Wagner hadseregre.

Mi lesz Nigerben?

A francia külügyminiszter cáfolta, hogy a Nigerben állomásozó francia csapatok fellépnek a puccsisták ellen. A nyugat-afrikai gazdasági szervezet, melynek Niger is tagja, bejelentette: a puccsisták egy hetet kapnak arra, hogy visszaadják a hatalmat a demokratikusan megválasztott államfőnek illetve a kormánynak. Ha nem hátrálnak meg, akkor az afrikai országok katonai erővel kényszerítik a puccsistákat erre. Addig is szigorú szankciókat rendeltek el Niger ellen, melyek gyakorlatilag működésképtelenné tehetik a világ harmadik legszegényebb országát, melynek nincs tengeri kijárata. A felhasznált elektromos áram 90%-a például a szomszédos Nigériából érkezik.

Jelenleg Csád ideiglenes elnöke tárgyal Niameyben, és megpróbál közvetíteni a letartóztatott államfő és a puccsal hatalomra került tábornok között. Személyi ellentét okozta a puccsot: az államfő le akarta váltani a testőrség parancsnokát, aki távozás helyett inkább átvette a hatalmat Nigerben.

Nagyfokú instabilitás uralkodik Száhel övezet egész régiójában. Ha nézzük az utóbbi idők  puccsait és az instabilitás terjedését, valamint az iszlamista csoportok térnyerését stb. Nigerben.

A jelenlegi instabil helyzet kialakulásában és a minapi puccsban a Wagner-csoport szerepe egyre inkább nyilvánvaló, persze a maguk destabilizáló szerepét fedve Franciaországot hibáztatják a rossz kormányzásért és az iszlamista csoportok irányításának kudarcaiért.

Két csúcs Brüsszelben

0

Kétnapos Afrika csúcsot terveztek, de közbejött az Ukrajna körül kialakult válság. Ezért az utolsó pillanatban Charles Michel, a Tanács elnöke csúcsot hirdetett, melyen az Oroszországgal szemben tervezett szankciókat vitatták meg – Orbán Viktor nélkül.

“A legrosszabbra készülünk” – jelentette ki a NATO főtitkára, aki szerint az oroszok nem csökkentették csapataik létszámát Ukrajna körül hanem épp ellenkezőleg növelték azt.

“Újabb orosz csapaterősítések várhatóak”

– hangsúlyozta Jens Stoltenberg.

Ursula von der Leyen asszony épp emiatt tájékoztatatta az uniós állam és kormányfőket az Oroszország elleni szankciókról, melyek akkor lépnének életbe, ha az orosz csapatok megtámadnák Ukrajnát. Korábban a NATO február 16-ra jelezte a támadást, de nem történt semmi. Sőt, Moszkva csapatainak fokozatos visszavonását jelezte. Ezzel szemben Kijevből azt jelentették, hogy az ukrán kormány nyomát sem látja ennek.

“Mindeddig csak nyilatkozatokat hallottunk az orosz csapatok visszavonásáról, de látni nem láttunk semmit!”

– jelentette ki Volodimir Zelenszkij ukrán elnök.

A NATO hadügyminiszterek is üléseztek. Ursula von der Leyen asszony állandó kapcsolatban áll Jens Stoltenberg főtitkárral. A brüsszeli bizottság elnöke felhívta Christine Lagarde asszonyt is, mert a tervezett szankciók nagyon is érintik az európai bankszektort is.

Orbán Viktor azért nem vett részt a rendkívüli csúcstalálkozón, mert Budapesten fogadta Jair Bolsonaro brazil elnököt, aki épp Moszkvából érkezett.

Nem szavaztak a szankciókról

Miután nemhivatalos volt a csúcstalálkozó az ukrán válságról, ezért nem kellett dönteni a szankciókról. Sőt a brüsszeli bizottság azt kérte a részvevőktől, hogy ne ismertessék a szankciós csomagot a közvéleménnyel – értesült a brüsszeli Politico.

Afrika csúcs

Két napon keresztül tanácskoznak az uniós tagállamok vezetői Afrika állam és kormányfőivel. Ez már a hatodik ilyen találkozó, és mindkét oldalon elég nagy a szkepszis. Az EU soros elnöke, Franciaország ezt úgy akarja most feloldani, hogy megszüntetik a plenáris üléseket, ahol mindenki csak pár percig beszélhetett, és kerekasztalokat szerveznek a jobb kommunikáció érdekében – írja a közszolgálati RFI. Ezeken a kerekasztalokon 10-20 afrikai vezető mellett ülnek a Nemzetközi Valutaalap vagy a Világbank képviselői. Hét tematikus kerekasztalt szerveznek, ahol mindenki megnyilvánulhat.

A Covid világjárvány komolyan próbára tette az EU és Afrika kapcsolatait, mert az afrikaiak nem tapasztaltak túlságosan sok szolidaritást. Komoly viták várhatóak erről éppúgy mint a gazdasági fejlődésről. Hajlandó-e Európa Afrika javára kedvező lépéseket tenni? – ez a kérdés – fogalmazták meg azok a szakértők, akik az RFI-nek nyilatkoztak.

Az Európai Unió számára jelenleg a bevándorlás a legfontosabb probléma, ezért ezt a tematikus kerekasztalt különleges érdeklődés kíséri majd Brüsszelben, ahol kétnapos csúcstalálkozót tartanak az EU és Afrika vezetői.

Orbán Viktor ezen a csúcstalálkozón már részt vett. Közös fényképet posztolt Macron francia elnökkel. A francia államfő tegnap jelentette be, hogy kivonják a francia és szövetséges csapatokat Maliból. Nyolcvan magyar katona is részt vett eddig az iszlamista terrorizmus elleni harcban az észak-afrikai országban. A jövőben Putyin magán hadseregére, a Wagner brigádra bízza biztonságát Mali.

Wagner Timbuktuban

Orosz kiképzők vették át a franciák helyét Mali északi részén ahonnan a francia hadsereg jórészt kivonult. 2013-ban érkeztek ide a francia katonák, hogy kiverjék az iszlamista lázadókat Mali északi részéről. Ez többé kevésbé sikerült is, de a helyzet nem stabilizálódott a sokvallású és soknemzetiségű koldus szegény afrikai országban.

A jelenlegi puccsista vezetés rosszban van Párizzsal, és ezért Putyinhoz fordult. Aki szíves örömest oda küldte a Wagner hadsereget – tudósít az Al Dzsazira. Afrika több országában küzdenek a Wagner hadsereg katonái, akik Putyin zsoldosai. Líbiában és a Közép Afrikai Köztársaságban már teljesen berendezkedtek, és igyekeznek Moszkva érdekeinek megfelelően befolyásolni az eseményeket.

Wagner és Putyin

Az elnök “szakácsa ” alapította a Wagner hadsereget, melyet először Adolf Hitlerről akart elnevezni. Azután emlékeztették arra, hogy a Szovjetunió 20 millió emberét áldozta Hitler legyőzéséért, ekkor Richard Wagner nevét választották, aki a nácik kedvenc zeneszerzője volt. Nem véletlen ez a lelkesedés a nácikért: a Wagner hadsereg szintén a “kiválasztott északi faj nevében cselekszik.” Emlékeztetnek arra, hogy az orosz uralkodó dinasztia nem szláv hanem a skandináv hódítóktól származik. Rurik minden bizonnyal varég vezér volt, aki megalapította a kijevi Oroszországot, a mai orosz állam elődjét.

A Wagner hadsereg katonáit a leszerelt elit katonák közül választják ki, akik nem szívesen térnének vissza a civil életbe. Inkább a kalandot keresik a hazájuktól távoli területeken, jelenleg jórészt Afrikában.

Putyin fizeti őket és érte halnak meg, de az orosz elnök hivatalosan elhatárolja magát tőlük. Titokban tüntette ki a parancsnokukat is. A kép azután évekkel később szivárgott csak ki.

Mit akar Putyin Afrikában?

Az orosz államfő nagyhatalmi álmokat kerget noha nincsenek meg ehhez az anyagi eszközei. Jól érzékeli azonban, hogy az orosz közvélemény katasztrófaként élte meg a Szovjetunió bukását, a világhatalmi státusz elveszítését.

A Wagner hadsereg jelenléte Timbuktuban és Afrika egyéb részein azt mutatja az orosz közvéleménynek, hogy még mindig “világhatalom vagyunk”, “velünk számolnia kell a Nyugatnak”.

Valójában a Nyugat egyre inkább a sorsára hagyja Afrikát, és a kínaiak azok, akik átveszik a szerepét nem pedig az oroszok. A kínaiak ugyanis pénzzel operálnak és nem fegyverrel. Pénze viszont Putyinnak nincsen, ezért ő csak a Wagner hadsereget tudja küldeni a puccsista diktátorok hadseregének kiképzésére Afrikába.

WDR: a pandémia megnövelte a kábítószerfogyasztást a világon

Sokan elveszítették szeretteiket, megélhetésüket, és a problémák megoldását a kábítószerben keresték – állapitja meg a világszervezet jelentése, mely szerint különösen a szegényebb országokban riasztó a helyzet.

11%-al növekszik a drog fogyasztók száma a világon 2030-ig, ha minden így megy tovább – jósolja az ENSZ friss jelentése, melyet a Deutsche Welle ismertet.

275 millióan használtak kábítószert tavaly a világon viszonylag rendszeresen, ez 22%-os növekedést jelent 10 év alatt hiszen 2010-ben ez a szám még csak 226 millió volt. Persze ebben az időszakban a világ népessége 10%-al nőtt, ezt is figyelembe kell venni, ha a kábítószer-fogyasztás adatait elemezzük.

A Bécsben kiadott World Drug Report szerint 36 millió ember szorult orvosi kezelésre 2019-ben amiatt, hogy rendszeres kábítószer fogyasztó volt. 2010-ben ez a szám még “csak” 27 millió volt vagyis jelentős a növekedés, amellyel az egészségügyi intézmények fejlesztése nem tartott lépést. Az eredmény: az USA-ban 50 ezren haltak meg opioid mérgezés következtében 2019-ben! Ez több mint a duplája a 2010-es halálozási adatnak.

Covid hatás

A vírusjárvány fokozta azt a kölcsönhatást, amely akkor alakul ki, ha a rossz társadalmi környezetben élők közül a pszichológiai szempontból sebezhetőek a drogban keresik a megoldást, és ezzel még rosszabbá válik a helyzetük.

A pandémia 119-124 millió embert taszított a nyomorba – írja az ENSZ jelentés, amely azt is megírja, hogy az iskolabezárások miatt 1,6 milliárd diák került törékeny helyzetbe.

“A szegénység és a munkanélküliség olyan kockázati tényezők, melyek kábítószer használatra ösztönözhetnek”

– nyilatkozta a Deutsche Wellenek Angela Me, a jelentést összeállító nemzetközi szervezet kutatási osztályának vezetője.

Bár a pandémia a globális kábítószer hálózatot is leállította egy időre, de az hamarosan újra szerveződött hiszen az igények növekedtek. Nagyobbak lettek a drog szállítmányok, melyeket elsősorban vízi úton illetve a szárazföldön juttattak el a célállomásra.

Nagy veszély az internetes kereskedés

Egyre többen férnek hozzá a világhálón terjesztett kábítószerekhez a Darkneten. Ez a drog piac évente legkevesebb 315 millió dollárt jövedelmez. Ez egyelőre még csak kis része az eladásoknak, de dinamikusan növekszik. Részesedése a globális piacon ma már négyszer akkora mint tíz évvel ezelőtt.

A szegény országok a leginkább veszélyeztetettek

43%-al nőhet a drog fogyasztás az alacsony jövedelmű országokban 2030-ig. A közepes jövedelmű országokban 10%-os növekedésre számít a World Drug Report. A gazdag országokban viszont várhatóan 1%-al csökken a kábítószer fogyasztás!

Afrikában az ENSZ jelentés készítői 40%-os növekedésre számítanak!

Ezért nagyon hatékony lenne a nemzetközi együttműködés a kábítószer kereskedelem ellen:

“fontos, hogy a hatóságok információkat cseréljenek egymással a legfontosabb határ övezetekben és, hogy együttműködve akadályozzák meg a kábítószer csempészetet”

– hangsúlyozza a World Drug Report, az ENSZ jelentés a drog fogyasztás riasztó növekedéséről világszerte.

Hasznostelefon

Szóval itt vannak ezek az okostelefonok, amik kicsit sem okosabbak a felhasználóiknál, mindenki nagyon nehezen szokta meg őket, de már a sokadik generációt cseréljük le. Nem azért, mert mániás fogyasztók vagyunk, hanem azért, mert a régi típusokkal manapság már semmire sem megy az ember: ne is próbálkozzunk, maximum e-mailezni jók.

De arra jók. Persze, messze nem ideálisak, de mégis, meg tudja nézni az ember, jött-e levele, ha kell, tud írni is egyet. Persze, ha valahol rá tudunk kapcsolódni egy ingyen wifire, másképp nem. No, ezért aztán nem fogja hurcolni az ember a tavalyelőtti kütyüt, akármilyen takarékos is egyébként.

Ilyenkor jön az, hogy bezzeg Ruandában éheznek. Hát Ruandában speciel tényleg éheznek, Kongóban is, de nem azért, mert nem kapnak ebédre okostelefont. Viszont a modern technikának valóban van némi köze az afrikai polgárháborúkhoz és nyomorhoz.

Ugyanis ott található a világon a legtöbb tantál. Mármost számítástechnika és ezen belül laptop, netbook, tablet, okostelefon elképzelhetetlen többek között tantálkondenzátor nélkül: ezt a koltán nevű ércből nyerik ki, ami a leggyakrabban Kongóban fordul elő. Igaz ugyan, hogy akad még Brazíliában, Kanadában és Ausztráliában is, de nem annyi, nem olyan tiszta. Kongó térségének emiatt dúskálnia kéne a földi javakban, hiszen naponta húszmillió dollár értékű koltánt bányásznak ki, de a különböző hadurak rájöttek, hogy nem jó az, ha mindenkinek jól megy – az a jó, ha nekik jól megy, és mindenki más rabszolga a bányákban. Ezen kívül egymást is el akarják marni a lelőhelyektől, egyszóval amíg ott koltán lesz, és amíg a világnak kell a tantál, ott bizony polgárháború is lesz.

1998 és 2003 között, mikor beindult a laptop-nagyipar, hatmillióan pusztultak el a a térség fegyveres konfliktusaiban. Az Egyesült Államok hozott azóta egy óvintézkedést: „2014-ben hatályba lépett az amerikai üzleti szférát megreformáló Dodd–Frank-törvény 1502-es cikkelye. Az új szabályzat arra kötelezi a vállalatokat, hogy azonosítsák a beszerzett nyersanyagok származási helyét, kiváltképp abban a tekintetben, hogy azok köthetőek-e valamilyen fegyveres konfliktushoz. A határozat célja, hogy elvágja a kongói fegyveres szervezeteket a bányászat jelentette bevételektől.”

Ezt aztán Amerikában betartják, de mondjuk Kína vígan tojik rája.

Na, ne tessék kidobni azokat az elektronikai kütyüket, nem az a megoldás.

Attól, hogy a tantállal bajok vannak, még nem a számítástechnika a felelős, nem szabad róla lemondani. Fürdővízzel együtt gyereket nem öntünk ki. Afrika bajait egyelőre nem fogjuk megoldani, de ha elvetnénk ezt az átkosnak hitt technológiát, tetszik tudni, mi lenne belőle?

Még nagyobb nyomor Afrikában. Ugyanis nem a kitermelés a baj ott, hanem a társadalmi rendszer.

Ja, az nálunk is baj. Csak még nem éhezünk és nem lőjük egymást. De mifelénk is volt már olyan.

Akkor viszont mit tehetünk? Ki tudjuk nyerni a már egyszer felhasznált tantált az elavult készülékekből? Sajnos nem: illetve nagyon drága és bonyolult az eljárás, ami szükséges hozzá. Talán évek, évtizedek múlva olcsóbb lesz, már dolgoznak rajta.

Volna nekem itt egy szerény kis javaslatom. Mivel a társadalmi rendszer a hibás, toljunk ki vele.

Ugye, a fő bajunk az, hogy a folyamatos fejlődés miatt rohamléptekben avulnak el a készülékeink, és a beléjük épített méregdrága nyersanyagok elvesznek, mikor kidobjuk őket.

Hát ne dobjuk ki. Ne is halmozzuk fel, bízva egy szebb korban, mikor majd kinyerhető lesz belőlük minden: ki tudja, mikor lesz az. De ezek még valamennyire használható készülékek!

Az ötletet egy fiatal barátom adta, egy zongoraművész, aki karácsonykor kivette az ócska mobiljából a kártyát – volt neki új készüléke is – és az így már csak

segélyhívásra, valamint wifi-használatra alkalmas készüléket egy hajléktalannak adta, hogy ne legyen magányos. Hiszen ha másra nem is, de e-mailezésre és Facebookra alkalmas így is a kütyü.

Hogy aztán a hajléktalan megtartotta vagy eladta, az az ötlet szempontjából mindegy is. Ha beválik a javaslatom, a használt mobiloknak úgyis lemegy az ára valahová a tantálbányák békája alá.

Ugyanis a hajléktalanoknak az az egyik legfőbb baja, hogy tökéletesen kiesnek a társadalomból. Nincs semmiféle kapcsolatuk az eseményekkel, nem ismerik a híreket, nem tudnak kapcsolatot tartani a közvetlen környezetükön kívül senkivel, és – ez nagyon fontos – többnyire nincs címük. Márpedig akinek címe nincs, az munkát sem találhat egykönnyen. Ha nincs munka, nem lesz szállás és étel sem.

Az lenne tehát a javaslatom lényege, hogy ha van felesleges okostelefonunk, tabletünk, netbookunk, ilyesmink, azokról töröljük a személyes adatokat, töröljünk mindent, az operációs rendszert és az alapvető segédprogramokat kivéve, vegyük ki a SIM-kártyát abból, amiben van, gyűjtsük őket össze és adjuk a hajléktalanoknak. Nem kétlem, hogy az első kör nagyrészt a használtcikk-kereskedőknél fog landolni, de a másodikból már megmarad náluk is pár darab, a harmadik adag idején meg már olyan alacsonyak lesznek a használt, de még működőképes informatikai cikkek árai, hogy nem lesz érdemes velük üzletelni. Illetve, kialakul egy egészséges piac.

Mármost ezzel nem adunk enni vagy inni a hajléktalannak, de adunk neki egy pici helyet a társadalomban, adunk egy címet, egy elérhetőséget, lehetőséget arra, hogy segítséget hívjon, ha bajba kerül – tényleg nem ételt, italt vagy pénzt adunk, hanem esélyt.

Szerintem megérné.

Meg kéne próbálni.

Az már külön szép lenne, ha valamelyik szolgáltató hajlandó lenne korlátozott SIM-kártyákat is biztosítani erre a célra, bár ez az ismert intézkedések miatt kicsit bonyolult lenne, de megszervezhető.

Viszont, míg Budapest – és ez sajnos csak nagyvárosban működik – tele van ingyen wifi-hálózattal, sokat tudnánk segíteni egy csomó embernek. Vissza tudnánk őket tenni arra a társadalmi térképre, amiről lekerültek.

Ha csak digitálisan is.

És mindenkinek kallódik otthon valami elavult okoskütyüje a fiókban.

Már csak meg kéne szervezni.

Az Igori-program – Déli kávé Szele Tamással

Hölgyeim és uraim, azt leszögezhetjük így, a kávé mellett, hogy a magyar diplomácia igen sokat tanult Rejtő Jenőtől. Most például kitalálták Igorit, úgy is, mint virágzó üzletágat, egyelőre még három testőr és Potrien kerestetik, de különben stimmel a dolog. A Magyar Közlönyben ugyanis megjelent kedvenc kormányunk Afrika-stratégiája.

Hogy mink van nekünk?

Afrika-stratégiánk van. De ha rendesen szedjük a porokat, az orvosok szerint kezelhető. Csak kerülni kell a hirtelen felindulást és a komolyabb erőfeszítéseket. De remélhetőleg nem fog elhatalmasodni.

Arról lenne szó, miszerint „a migráció megállításának érdekében” a kormány a lehető legszorosabbra fűzi kapcsolatait az afrikai kontinensen, azon belül is a szubszaharai térségben. A Magyar Közlönyben kedd este megjelent kormányhatározat pedig részletesen le is írja, pontosan hogyan képzelik az afrikai gazdaság fejlesztését – mindezt abba a köntösbe bújtatva, hogy minél kevesebben induljanak útnak Európa felé. Akkor lássuk, hogy is fog ez kinézni (a hvg.hu nyomán).

A stratégia mindenekelőtt felhívja a külgazdasági és külügyminisztert, hogy tekintse át az eddigi szerződéseket, majd vizsgálja meg, milyen adminisztratív és technikai akadályokba ütköznek a kontinensen a szubszaharai régióba exportáló vagy beruházó hazai vállalkozások és ezekről egyeztessen is az egyes kormányokkal. Az Afrikába irányuló magyar export jogszabályi környezetét és hatósági gyakorlatát pedig vizsgálják meg, és ahol szükséges, ott egyszerűsítsék.

Tehát, jegyezzük meg: a szubszaharai régió a fontos

El kell hárítanunk részint az adminisztratív akadályokat, ami talán nem lehetetlen megfelelő pénzösszegek birtokában, részint azonban a technikaiakat is, melyeket röviden úgy tudnánk összefoglalni, hogy Afrika piszok messze van. Előbb változtatunk meg ezer jogszabályi környezetet, minthogy egy centivel is közelebb jöjjön.

„A kormány nemzetközi fejlesztésekben is gondolkozik, a külügyminisztériumnak ezentúl minden évben ki kell dolgoznia egy koncepciót a lehetséges projektekre, ezek közül a legfontosabbak a vízgazdálkodás, az infrastruktúra-fejlesztés, a biztonság, a kiberbiztonság, a mezőgazdaság, az egészségügy és az orvostechnológia ágazatai. A kabinet segélyhitel-programokat is indítana, méghozzá az Eximbank segítségével, ennek lehetőségeire május végéig kell előterjesztést készíteni.”

Ez  jó üzlet egyeseknek

Nem győzöm eleget hangsúlyozni: ezek a „fejlesztések” nagyon jó üzletet jelentenek a magyar kivitelezőknek, azonban rendszerint a pénz el sem hagyja Budapest közigazgatási határait. Mármint, maximum virtuálisan hagyja el, és csak addig, míg vissza nem utalják a kilencven százalékát. És lám: megint első helyen áll a világhírű magyar vízgazdálkodás, ez egyetlen nemzetközi szerződésünkből sem maradhat ki. Az mondjuk igen érdekes volt, mikor Mongóliával kötöttünk vízgazdálkodási egyezményt, ugyanis a derék mongolok a világ legsivatagosabb országban élnek, és a víz az állam területének jelentős részén komoly kincs. További fájó pont, hogy nem jött létre annak idején a Polisario Front vezetésével a független Nyugat-Szahara, ugyanis velük lehetne csak igazán vízgazdálkodásilag szerződni.

Fontos szerepet kapna a Stipendium Hungaricum program is. Ennek lényege, hogy külföldi egyetemisták ingyen tanulhatnak az általuk kiválasztott magyarországi intézményben alap- és mesterképzésen, e mellé havi 40 460 forint ösztöndíjat, kollégiumi férőhelyet kapnak. Ez éhenhalni is kevés, tavaly egyes afrikai (ghánai) diákok nehezményezték is volt, mondván: ennyit akár ne is adjanak. Ne tessenek szemtelenségről beszélni, az a szemtelenség, hogy ezt ösztöndíjnak nevezik. Az afrikai diák nem ismeri a forint vásárlóértékét, idejön tanulni, megkapja ezt az alamizsnát, munkát nem nagyon vállalhat, mert ki alkalmazná, de – hazamenni sem tud, mert a legolcsóbb repülőjegy is a sokszorosa ennek. Persze, hogy csapdában érzi magát. Abban is van.

„A kutatást és az oktatást érinti, hogy támogatnák az Afrika-tanulmányokkal foglalkozó magyarországi kutatóműhelyeket és felsőoktatási képzéseket. Kérdés persze, hogy ez csak a régiekre vonatkozik, vagy a kormány újakat is létrehozna.

Az érintett országokba

    • termékmintákat juttatnának ki
    • és magyar mintafarmokat alakítanának ki
    • valamint két helyszínen akcelerátor központot hoznának létre, hogy legalább 2-3 vállalkozás piacra juthasson.

Ami a diplomáciát illeti, bővítenék a térségbeli diplomatahálózatot, különösen egy elefántcsontparti külgazdasági attasé álláshely létrehozását tartják fontosnak. A Dél-afrikai Köztársasággal pedig átfogó, közös kormányközi együttműködési bizottságot hoznának létre.

Készülhetnek az afrikai missziókra a magyar katonák is, ezeket ugyanis lehetőség szerint bővítenék a jövőben, így segítve a migráció elleni harcot. Szintén a honvédelmi minisztériumra vár a feladat, hogy vizsgálja meg, milyen katonai, védelempolitikai, határvédelmi ismereteket adhatnának át az afrikai partnereknek, sőt tisztképzési programot is indítanának.

Ahhoz pedig, hogy mindezt koordinálják, a jövő évtől kezdve Budapesten kétévente megrendeznék a Budapest Afrika Fórumot. Ennek a költségeit a külgazdasági és külügyminiszternek kell kidolgoznia. Emellett ráadásként a civil és a közszféra illetékes képviselőinek meghívásával létrehoznának egy magyar-szubszaharai afrikai kapcsolatokkal foglakozó tanácsadó csoportot is.”

Elképzelem a magyar mintafarmot mondjuk Namíbiában vagy Dél-Afrikában

Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba, benne vizet kémlel… kémlel, de nem talál, az ugyanis a Kalahári-sivatag. Kémlelheti napestig. A katonai vállalkozások terén eléggé világos, hogy a térségben már jelen lévő erők mellett mi labdába sem rúghatunk, és nem csak az afrikai államok saját nemzeti hadseregeire gondolok, hanem a szép számmal arrafelé csapázó orosz és kínai erőkre is, melyek hivatalosan ugyan nincsenek ott, csak valahogy azért mégis arra járnak állandó jelleggel az utóbbi időben.

Egyszóval: irány a mesés Afrika, kérem.

Ebből akkora sikkasztás lesz, hogy ahhoz képest a Rejtő által megénekelt Igori polgári hangulatú teadélután az angolkisasszonyoknál, uborkás szendviccsel. A program minden pontjáról valósággal ordít, hogy csak a látszat kedvéért fogalmazták, csak jogi és gazdasági kiskaput biztosít a források elsikkasztására – de Rejtőtől tudjuk azt is, hogy Igoriban a legfontosabb a látszat, ennek kedvéért a Török Szultán többször bántalmazza is barátait.

Igen, ezt az Afrika-stratrégiát nyugodtan nevezhetjük Igori-programnak: csak annyi a különbség, hogy a regényben a Kongó-vasút egy részét lopták el mindösszesen, nem pedig több országra való fejlesztési keretet.

Azt ne is tessék képzelni, hogy az Afrikába induló – vagy el sem induló – összegeket magyar forrásból fedeznénk. Ugyan már. Mi csak javasoljuk ezt a tetszetős programot, az Unió majd elfogadja, átutalja nekünk a pénzügyi alapokat, mi meg majd zsebre vágjuk, szokás szerint. Ebben már nagy gyakorlatunk van.

De én akkor is kérném szépen, hogy az Afrika-stratégia központja Igori legyen. Stílszerű volna, ráadásul Kongó igen gazdag tantálban és kobaltban, aminek komoly piaca van és még komolyabb lesz a közeljövőben, ugyanis elengedhetetlenül szükséges a mikroelektronikai iparban.

És Igoriban legyen állomás. A hangosbemondó pedig ismételje Rejtő örökbecsű szavait:

„Vigyázat… Vigyázat… Az algíri expressz négy óra negyvenkor beáll… Negyedik vágányon. Vonat indul: öt óra húszkor… Igori-Sidi-bel-Abbés-Stockholm-Tokió… Első vágány… Halló! Halló! Figyelem… Hét óra ötkor csatlakozás a rizspálinkához egy üveg ginewer…”

Csak az itallal vigyázzunk: senki se rúgjon bele részegen az erőd falába, mert még a fejére esik a lőrés.

Nem tudom, ki találta ki ezt a programot, kinek köszönhetjük, de rettenetes gyanú kelt bennem.

Pittman volt az, a sejk.

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!

0

https://www.facebook.com/NWEworldwide/videos/1038577376329522/

na még…

 

 

Áldott karácsonyt

2012. novemberében keveredtem haza Afrikából. Amikor leszállt a gép, depressziós téli táj képe tárult elém a sok szín után. Téli cuccom nem volt, így vacogtam. A fákra néztem, sehol egy levél, egy banán, egy akármi, amit a természet kínál. Egykori lakásomba vánszorogtam, ahonnan rövid úton utcára tettek. Mit keresel itt? Menj vissza a kurváidhoz Afrikába! Elmondhatom, hogy már jóval a nagy népvándorlás előtt migráns lettem…

Fáztam. Menedéket, befogadást kerestem. Telefonálgattam, de csak negatív választ kaptam. Éppen elutazunk, jaj, most pont nem jó, phuuu, felújítunk stb. Maradt a Deák és Batthyány tér. Akkor még nem tudtam, hogy hetekig beragadok ebbe az állapotba. Nem az önsajnáltatás íratja velem ezeket a sorokat, inkább azt szeretném érzékeltetni, mi játszódik le az emberben, amikor ilyen helyzetbe kerül. Először is kerül minden ismerős, főleg rokoni tekintetet, kapcsolatot. Miért? Mert szégyelli az állapotát. Hiába utólag a kérdések, miért nem hívtál, miért nem jöttél? Akit hívni akartam úgyis hívtam, de negatív választ kaptam, innen már felfogható, hogy egy más kasztba sorolódtam, tehát nem a visszakapaszkodás, hanem az adott kasztba, annak hierarchiájába beilleszkedés a cél. Hogy miért? Mert az ember állat és hierarchiában él, akár akarjuk, akár nem. Ha lecsúszunk egy jó helyről, akkor még a nyomorultak sorában is az utolsó helyre kerülünk.

Miután hosszas veszekedés után sikerült helyet szorítanom magamnak az aluljáróban, elkezdtem a ki vagyok én sztorit a többi csöves előtt. Tudjátok ki vagyok és? Voltam ez, meg az, diplomata és vezérigazgató stb. Az egyik sorstársam megszólalt: hagyd abba! Itt minden második ember vezérigazgató volt. Abbahagytam. Kezdtem beérni a kicsivel. Ez nem az életben, hanem a létben maradást célozta. Egy nagy utazótáska volt nálam, ebben volt minden ruhám. Amit tudtam magamra öltöttem. A táskán ültem éjjel, nappal, hogy el ne vegyék mindenemet, ami maradt. Ezt cipeltem magammal mindenhova.

Közben elkezdődött az átalakulásom. Fizikai és lelki. Kiszőrösödtem, kezdtem bűzleni, de ezt csak mások érezték, a hajlatokban a bőr begyulladt, viszketett, áporodott lettem. Fáztam, de inkább arra vártam, hogy fagyjak meg, vagy legyek túl ezen az egészen. Már nem kommunikáltam, inkább a gondolatok terében éltem. Eszembe sem jutott emberi kapcsolatokat kialakítani. Olyan lettem, mint egy háziasítás előtti állat, aki kerüli az embert. Visszailleszkedni? Hova? Hiszen idegenné vált az a világ! Minden, amit kínál, csak egy újabb banánhéj, amin újabb csúszás vár! Hajléktalan szálló? Hogy még azt a keveset is elvegyék, amim van? Hiszen ők nem bajtársak, hanem konkurencia! Az életért küzdő versenytársak! Egy holtponton túl innen nincs visszaút. Legalábbis saját erőből nincs.

Egy napon, karácsony előtt egy ismerős arc szólított meg a Batthyány téren. Zoli volt. Ő ott volt elnök, ahol én vezérigazgató annak idején. Te vagy az? Én, mondtam. Amíg én élek, te utcán nem lehetsz, mondta. Házába vitt és helyet adott. Akkor még nem kommunikáltam emberként, fel sem fogtam mi történik velem.

Három dolgot kérek tőled, Balázs, mondta. Nekem te ne adj vissza semmit. Ha majd egyszer módodban áll, add vissza mindezt a rászorulóknak. A másik, hogy bocsáss meg nekem! Miiiiiii, kérdeztem? Miért kellene megbocsájtanom? Azért, mondta Zoli, mert általában azok szoktak velem legjobban kiszúrni, akiken segítek, ezért már most kérem bocsánatodat. Igen, bólintottam. Így már értem. És mi a harmadik? Most eszel, iszol, kipihened magad és nekiállsz megírni az életedet és gondolataidat. Amúgy meg itt a karácsony, csatlakozz hozzánk.

Két napig aludtam. Amikor felébredtem és láttam, hogy nem álmodtam csupán mindezt, nekiálltam írni. Azóta is ezt teszem.

Hát ilyen egy hajléktalan sors, amit én itt csak hetekig éltem meg. Akiket az utcán látunk, évekig, sőt évtizedekig élnek kivetettségben, többségük ott is hal meg. Igaz, Afrikában is éltem így, de ott más. Ott mindenki hajléktalan. A civilizált Európában mindez sokkal embertelenebb. Elnézem a sok majmot a Facebookon. Kocsi, jó cuccok, felhazudott életszituációk. Áhhhh! Darwin visszafelé is működik, higgyétek el. Az ember nem azon a szinten van, ahol magát mutogatja. Igaz ez egyénre és társadalomra egyaránt. Kirakat emberek között és kirakat társadalmakban élünk, ahol minden illúzió. Csak magunk vagyunk valóság, ami körbevesz, az hazugságözön. Köszönöm Istennek, hogy végül valós emberekkel hozott össze. Kívánom nektek ugyanezt. Áldott karácsonyt mindenkinek.

Mihálffy Balázs

Merkel megállapodna a migrációról

0

Sebastian Kurz osztrák kancellár javasolta, és Angela Merkel felkapta az ötletet: ugyanolyan migráns egyezményeket kell aláírni Egyiptommal, Líbiával, Tunéziával, Algériával és Marokkóval mint amilyet az EU kötött Törökországgal 2016-ban.

Eszerint Brüsszel évente három milliárd eurót fizet azért, hogy ne induljon olyan migráns áradat, mint 2015-ben. Jövő februárban EU-arab csúcstalálkozó lesz, amelynek egyik fő témája épp a bevándorlás lehet. Észak-Afrika arab államaiból ugyanis szinte minden migráns Európába vándorol, míg Fekete-Afrikában 70 százalék megmarad a saját régiójában. A maradék harminc százaléknak is csak egy része jön Európába, mert sokan inkább az amerikai kontinenst, vagy pedig a gazdag Öbölmenti államokat választják.

Sziszi egyiptomi elnök korábban nem rajongott az ötletért, hogy egyfajta védőövezetet alkossanak Európa felé.

Egyiptom államfője arra hivatkozott, hogy a 100 milliós ország már így is 10 millió bevándorlót fogad.

Számuk pedig egyre csak növekszik. Vagyis pénzt kért azért, hogy el tudják látni a migráns tömeget. Merkel kancellár mostani nyilatkozata azt mutatja. hogy immár megvan a szándék arra, hogy az EU pénzért még Észak-Afrikában védőövezetet építsen ki határainak védelmében.

Salzburgban az EU-csúcson nem sikerült tisztázni az ellentéteket a migráns politikát illetően. Ráadásul a legfrissebb közvélemény-kutatás szerint előretör Németországban az Alternative für Deutschland, amely a migráns veszéllyel kampányol. Népszerűségét tekintve a szélsőjobboldali ellenzéki párt már a második, megelőzi a szociáldemokratákat, egyedül Angela Merkel kereszténydemokrata- keresztényszociális koalíciója előzi meg. Ebből is az utóbbi bajban van:

Bajorországban hamarosan választásokat tartanak,

és a kormányzó CSU-t megszoríthatja a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland, mely a migráns-kérdést tűzte zászlajára.

Jövő tavasszal európai uniós választást rendeznek. Angela Merkel semmiképp sem szeretné, ha ezen a migrációs problémákat hangsúlyozó szélsőjobboldal diadalmaskodna az Európai Unióban. Ezért fogadja Erdogan török elnököt Berlinben, és ezért  javasol egy védőövezetet Észak Afrikában, hogy semmiképp se következhessen be olyan migráns invázió, mint 2015-ben.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!