A Botka-bukás utórezgése: Lengyel-Lattman pengeváltás

0
569

„Ki az a Lattmann Tamás. A szakma, amelyet művel, nem tartja őt számon és nem tudom, hol és mikor állt ellen. Ez a döntő.” „Lengyel László – és mások is – sokkal jobban tennék, ha a saját besült projektjük után nem velem foglalkoznának.”

Lengyel László közismert politikai elemző a hvg.hu-nak adott interjújából idézünk:

„Már csak egy civil jelölt adhatna lendületet ennek az egésznek.

hvg.hu: Kicsoda? Lattmann Tamás?

L.L.: Nem. Ezek a szereplők nem léteznek. Nem tudom, ki az a Lattmann Tamás.”

Erre reagált facebook bejegyzésében Lattman Tamás nemzetközi jogász, akinek baloldali/ellenzéki miniszterelnök jelöltségét is latolgatták Botka László előtt. Lattman először részletesebben idézi Lengyel Lászlót:

“Ezért kérdezem, ki az a Lattmann Tamás. A szakma, amelyet művel, nem tartja őt számon és nem tudom, hol és mikor állt ellen. Ez a döntő. (…) Önmagában nem lehet, nem is kell egy megváltót találni, kell egy közös ellenzéki árnyékkormány és egy közös ellenzéki program is.” – Bár mindezt megkérdezhette volna a személyes találkozásunkkor is nem olyan régen az ATV előterében, akkor inkább azzal volt elfoglalva, hogy Botkát temesse. Sebaj.

Eddig Lengyel László. És most a Lattman Tamás bejegyzés:

Az általa kijelentett tényekhez, mert azért mindennek van határa, még akkor is, ha az ember nyilván frusztrált indulatában tud olyan ostobaságokat beszélni, hogy a fal adja a másikat, és ettől semmilyen kardigán nem mentheti meg. Az általam 2010-ben kiadott, az ELTE nemzetközi jogi tanszékének vezetőjével közösen szerkesztett, és a hazai szakma nagy részét szerzőként felvonultató nemzetközi jogi tankönyv jó eséllyel az egyik legnagyobb példányszámban eladott ilyen mű. Ezek az emberek nyilván azért dolgoztak velem. mert kalandvágyók, azt sem tudták, ki vagyok. Javaslom, hogy beszélgetni kéne a “szakma” képviselőivel, néhány gyors telefonhívásomból az derült ki, hogy ilyesmi nem történt. Ennyit a hazai szakmáról. Most hétfőn egy olyan konferencián adtam elő a nyitó panelben a prágai Károly Egyetem szervezésében, ahol mellettem a Libanon Nemzetközi Törvényszék elnöke, és a Nemzetközi Büntetőbíróság egyik bírája és vezető tanácsadója szólt hozzá. Három hete Nápolyban a European Society of International Law éves konferenciáján adtam elő, ami szakmailag nagyjából a legmagasabb szint, ami elérhető. A kiberhadviselés témájában az elmúlt néhány évben csak Tallinnban, Szöulban, Bukarestben, Prágában és a CEPOL szervezésében Budapesten adtam elő, mindezt azért, mert “nem tart számon a szakma”. Nem folytatom. Egyrészt, mert az ilyen hülyeségekre tényleg sajnálom az időt, másrészt meg azért, mert nem szeretem a földön fekvő embert rugdosni, még akkor sem, ha egyébként az aljassága miatt megérdemelné. A lényeg az, hogy ha valaki nem tud valamit, vagy nem ért valamit, akkor ne beszéljen róla. Lengyel László – és mások is – sokkal jobban tennék, ha a saját besült projektjük után nem velem foglalkoznának, vagy ha ennek feltétlenül szükségét érzik, akkor betartanák a szakmai és emberi korrektség minimumait. Nem kell egyetérteni velem, és nem is kell engem kedvelni, van épp elég barátom, sőt, én kifejezetten örülök a vitáknak. De ez nem az. Ez szánalmas személyeskedés és mocskolódás, ami csak azt minősíti, aki csinálja. Ettől semmi nem halad előre, különösen nem az ellenzék, a kormányváltás és az ország ügye.

Hogy nem tudja, hogy “mikor álltam ellen”, az sem baj, végül is “politikai elemzőként” nem az a dolga, hogy a politikát, és annak eseményeit figyelje, ez abból is világosan látszik, hogy most előadja a nagy receptet, amit én nagyjából 2015 óta mondok, azaz hogy el kell felejteni a “megváltót”, szakpolitikailag hiteles arcok és ígéret formájában kommunikálható programok kellenek. Értem én, hogy el akarja felejteni Botka Lászlót, az általa elénk pakolt, ennek a kritériumrendszernek semmiben sem megfelelő “megváltót”, de tényleg az Isten óvja meg az ellenzéket attól, hogy megint ez az ürge akarjon árnyékkormányt csinálni. Az eddigi is olyan jól sikerült, hogy ha még egyszer megpróbálja, húsz évig marad Orbán. Nem véletlenül hívják a politológusok régóta fordított Kasszandrának: ő az, akinek mindenki mindent elhisz, de még soha nem volt igaza semmiben…

Eddig a Lattman-bejegyzés.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .