Az Élysée Szerződés 1963-as aláírásakor Németország és Franciaország megbékítését szolgálta, valamint azt, hogy a két állam kapcsolatait „az egységes Európa felé vezető nélkülözhetetlen lépcsőfokká” tegyék. Kedden Angela Merkel és Emmanuel Macron, mindkettejük számára jelképes helyen, Aachenben (Aix-la-Chapelle) találkozott, hogy megújítsa ezt a szerződést a 21. század számára, egy olyan ünnepség keretében, amely mindezek ellenére emlékeztetett az Európa előtt álló kihívásokra.- olvashatjuk a The New York Timesban
A két ország, amely valaha ellenség volt, és milliónyi embert veszített a múlt század háborúiban, most a kontinens Európa-párti gyökerét alkotja. Merkel azonban már kifelé tart a hatalomból, és Macront jelentősen meggyengítették a hazai tiltakozások, és egyidejű hanyatlásuk azzal fenyeget, hogy üres kráter marad Európa sok évtizedes egység-projektjének középpontjában. Belső és külső erők az európai unió széttöredezését vetítik előre. Nagy-Britannia a tervek szerint március 29-én kilép az unióból, a Trump-kormányzat vámokkal fenyegetőzik, és megkérdőjelezi Washington NATO-elkötelezettségét. Magyarországon és Lengyelországban populista kormányok a liberális demokrácia és a jogállamiság alapvető elveit, Olaszországban pedig a hagyományos liberális értékeket kérőjelezik meg. „Merkel és Macron erős jelzést küldött: egy olyan időben, amikor a nacionalizmus egyre inkább tért hódít Európában, a két politikus megújítja az együttműködés és az egység ígéretét. Nem tudják megakadályozni a brexitet, és nem tudják száműzni a populizmust, de megmutatják, hogy milyennek kell lenni Európának, és hogyan kell működnie” – idézett a lap egy megfigyelőt. A francia-német barátság volt az Európai Unió gerince, amint a tömb a nyugat-európai államok főleg gazdasági szövetségéből egész Európára kiterjedő, 28 tagállamot tömörítő politikai tömbbé fejlődött. Ám a legújabb tagállamok közül – főleg keleten – gyanakodva szemlélik a Párizs és Berlin közötti barátság erejét. A „francia-német pár” továbbra is létfontosságú a kontinens jövője szempontjából, a bírálók szerint azonban az új szerződés a vállalások viszonylag gyenge ismétlése. Azt a kockázatot is hordozza, hogy bosszantja a kisebb keleti partnereket, amelyek egyre inkább lázadnak az ellen, amit a német és francia prioritások rájuk kényszerítésének látnak, különösen, ami a költségvetéseket és a migrációt illeti. Merkel korábban csalódást okozott Macronnak, mert természetéből adódó óvatossága hideg zuhany volt a francia elnök szenvedélyes reformterveire, ugyanakkor támogatni is akarja a francia elnököt és Európa iránti elkötelezettségét, különösen, amikor az odahaza problémákkal küzd. Mindketten felismerték a kihívásokat, de oknak tekintették ezeket az új szerződéshez. „A második világháború után 74 évvel, egy egész emberöltővel a magától értetődő dolgokat újra megkérdőjelezik. Ez a legfőbb oka annak, hogy újra rögzítenünk kell Németország és Franciaország EU-n belüli felelősségét, és szükség volt arra, hogy újraorientáljuk együttműködésünket” – mondta Merkel. A szerződésben egyebek között a gazdasági együttműködés „közös gazdasági övezet” útján való elmélyítéséről, továbbá a katonai beszerzések koordinálásáról van szó, amely utóbbi célja, hogy lehetővé váljon Európa önálló fellépése. A NATO keretén belül közös védelmi paktumról, közös védelmi és biztonsági tanács létrehozásáról is szól a dokumentum. Mindkét aláíró a maga módján felszólított egy olyan európai hadsereg létrehozására, amely önállóan fel tud lépni, amikor a NATO esetleg nem szándékozik részt venni egy konfliktus esetén. (Ez utóbbi Donald Trump dühös tweet-sorozatát váltotta ki.) Szorosan együtt kíván működni a két állam az ENSZ-ben is, ahol Franciaország a BT állandó tagja, míg a Németország nem az. A felek leszögezik, hogy együttműködnek a megújuló energiák részaránynak növelésében, és megerősítik elkötelezettségüket a 2015-ös párizsi klímaszerződésben foglaltak iránt. Franciaországban a szélsőjobb a dokumentum miatt a francia szuverenitás kiárusításával s árulással vádolta Macront. A dokumentum aláírását megelőző franciaországi vita tükrözi azt a veszélyt, amelyet a német-francia barátság jelent Európának a 21. században, amikor számos partnerállam a kapcsolat erejét nem hajtómotornak, hanem direktorátusnak látja. „Valaha a francia-német kapcsolat nélkülözhetetlen volt Európa számára, de ma ezt sokakban félelmeket is kelt, különösen a keleti szárnyon” – mondta a szerzőknek a German Marshall Fund európai programjának igazgatója, Jan Techau. Hozzátette: a dokumentum erőssége a kétoldalú elemekben van, de kétséges, hogy a nemzetközi elemek az EU többi tagállamában az európai projekt iránti mélyebb elkötelezettséget inspirálnak-e. „Egy vezetési igényről szóló jelzést finomabban kell megfogalmazni – nem hiszem, hogy ez beindítana valamit Európában” – mondta Techau.
Ara-Kovács Attila
