Kezdőlap Szerzők Írta Szele Tamás

Szele Tamás

Avatar
244 CIKKEK 1 HOZZÁSZÓLÁS

Nemzeti összhidroplán

Kérem, ne tessék kettészakadt országot emlegetni, hitvitává fajult politizálásról se beszéljünk, ne sírjunk a közelgő, elkerülhetetlennek látszó vég miatt, ne hibáztassuk Európát vagy magunkat – igenis van közös nemzeti alap, melyre támaszkodva újra összefoghat a haza és fényre derül. Vagy borul.

Kár, hogy roppant kicsiny ez a közös nevező. Meg leginkább nincs is. És ha van, akkor a levegőben. Nyugalom, szó nincs közhangulatról, mindjárt meg tetszik érteni.

Van nekem a Facebookon olyan ezer-valahány ismerősöm, bizony, sokfélék. A legtöbb ilyen, de akad sok amolyan. Sőt. Jobboldali, baloldali, apolitikus. Munkás, paraszt, értelmiségi. Férfi, nő. Hetero, homo. Minden hazánkban fellelhető és jó pár egzotikus vallás képviseltetve van. A minta csak azért nem reprezentatív, mert nem elég nagy, de kicsiben lefedi a hont. És ez a sok ember csupán egyetlen dologban ért feltétel nélkül egyet.

Nem politikai elveik egyeznek, nem is hittételeik, nem szeretik egyöntetűen a szőke nőket vagy a barna férfiakat, esetleg a Fradit vagy az MTK-t. Nem, ezekben az ügyekben mindenkinek eltérnek a nézetei.

De egytől egyig szeretik a repülőgépeket. Főleg a hidroplánokat. Ez a nemzeti minimum.

Ne tessék megkövezni, ez komoly, hónapok megfeszített munkájával jöttem rá. Az ugyanis a helyzet, hogy én szintén imádom a repülést. Meg a vasutat, a villamosokat, az autókat, a hajókat és a hasonló közlekedési eszközöket. Csak mondjuk a repülést kicsit jobban, mint a többit. És az idők során elég sok különböző, szakirányú oldal kedvelőjévé váltam. Ezek pedig naponta legalább száz gyönyörű, látványos fényképet mutatnak be.

Ami szép, az szép – nincs jogom kisajátítani, örüljön neki más is. Megosztom, naponta kétszer. (Volt ennek eleinte egy kis ismeretterjesztő jellege is, mert az átlagember összesen három-öt repülőgéptípust ismer fel, azt is bizonytalanul – gondoltam, ami megtetszik a közönségnek, annak tán megjegyzik a nevét. Nem jegyezték.)

És akkor csoda történik. Az az ismerősöm, aki ellenzéki beállítottságom miatt gyakorta megró, éppúgy lájkolja, mint az, aki túl mérsékeltnek találja az ellenzékiségemet, és számon kéri rajtam a kérlelhetetlen radikalizmust. Tetszik a férfinak, tetszik a nőnek, a milliomosnak és a munkanélkülinek. Jó ízlésű emberek. Hiába, az én ismerőseim. Lehet, hogy ha személyesen találkoznának, tömegverekedés törne ki a csapatban és vér is folyna, de abban mind egyetértenek, hogy a Grumman Widgeon gyönyörű.

Megvan a nemzeti egység origója. Innét már el lehet indulni.

Ráadásul a hidroplánok nagyobb sikert aratnak még a harci gépeknél is, aminek oka rejtély, hiszen alig van Magyarországon hagyományuk. (Azért van – de nem komoly. A húszas-harmincas években hidroplánjárat közlekedett Budapest és Bécs között, a gépek a Parlament elől indultak).

Magyarok, fogjunk össze. Nem kérdem én, anyád hol szült világra, nem kérdem én, apád ki volt. Csak annyit kérdezek, a válaszra várva: akartok-e hidroplánt? Felejtsük el a múlt harcait, a jelen vitáit, a nyomort, a kilátástalanságot, a munkanélküliséget, a válságot, az Unió sorsát. Hagyjuk a pokolba a politikai radikalizmust. Le az erőszakkal is, ördög vigye a széthúzást. Nekünk nem jobboldal kell, nem is baloldal: nekünk vízirepülő kell.

Úszótalpat, hajtóművet a nemzetnek!

Haza a magasban!

Szállj fel, szabad madár!

Ugyanez, szabad élettel.

A magyar ember nem turulba, hanem hidroplánba születik!

Szent Blériot, most veszem észre, hogy kormány- netán választási programot írtam. Csak nehogy ellopják. Vagy a mostaniak, vagy a következő garnitúra. Mert könnyebb ellopni, mint sajátot kitalálni.

És ez az ötlet van olyan jó, mint a kormány vagy bármelyik ellenzéki párt programja – csak ez még népszerű is. Stipi-stopi, enyém!

Na jó, eladom.

Kérek érte egy Grumman Widgeont vagy egy J2 F4 Duckot. És ingyen üzemanyagot, életem végéig. Meg szabad parkolást. És egy kis készpénzt.

Uraim, a versenytárgyalás elindult, tegyék meg tétjeiket.

Vadnyugat és Vadkelet – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, adjon egy kávét bádog bögrében, whiskyvel és lője le nekem a zongoristát, már nyolcadszor játssza el a „Clementine”-t. Hát itt vagyunk a saloonban megint, mint mindig, szól a colt, nagy tétekben pókereznek az aranyásók és a város határában egy lótolvaj lengedezik felkötve. Csak azt kéne eldönteni, hogy Vadnyugaton vagy Vadkeleten kötöttünk ki?

Akár itt vagyunk, akár ott, a rablóbandák nagyon készülődnek, csak ha Nyugaton nézzük, kontinenst akar rabolni a Dalton-banda, szavakkal, ha Keleten, akkor csúnya atrocitásokra készülődnek. De lássuk előbb a nyugati híreket.

Milánóban Salvini Dalton, Marine le Pen Daltonnal és Geert Wilders Daltonnal összehívták a teljes bandát a főtérre, fényes délben, de nem párbajozni akartak, ahogy azt szokás, hanem bejelenteni, hogy elfoglalják és át is alakítják Európát, de úgy, hogy rá sem ismerünk majd. Szó szerint azt mondta Salvini, miszerint:

„Bevesszük Európát, és tetőtől talpig megváltoztatjuk!”

Ez arra utal, hogy viszont a gyógyszerét nem vette be. A gyűlésen részt vettek a kisebb rablók és haramiák is, például Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországnak (AfD), Gerolf Annemans, a Flamand Érdek párt (VB), Boris Kolla, a szlovákiai Család vagyunk (Sme Rodina) vezetője, csakúgy, mint Veszelin Mareski, a bolgár Akarat (Volja), Tomio Okamura, a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia Párt (SPD) elnöke. Jaak Madison, az Észtországi Konzervatív Néppárt (EKRE) alelnöke, Anders Vistisen, a Dán Néppárt (DF) európai parlamenti képviselője, valamint Laura Huhtasaari, a Finnek Pártja (FP) alelnöke.

Ezek mind Daltonok, kérem, mind a bandához tartoznak, csak most az a bűnszövetkezet neve, hogy „szuverenista erők” és szó szerint mindenre rá akarják tenni a kezüket a földrészen, ami nincs lebetonozva vagy odahegesztve. Lehet, hogy sokan vannak, de azért a rendes emberekhez képest nagyon kevesen – ha sikerülne a rablásuk, a mi seriffünk is belépne közéjük, de valahogy úgy, hogy a zsákmányból ugyan kapjon, de tennie ne kelljen érte semmit. Ehhez azért a bandavezéreknek is lesz pár szava.

Meg maga a vállalkozás is megcsúszni látszik.

Az a helyzet ugyanis, hogy Strache Dalton szája még tavalyelőtt eljárt egy ibizai kuplerájban a tervekről, ráadásul a mexikóiaktól vagy az oroszoktól is pénzt akart elfogadni munícióra, és ez most kiderült, úgyhogy könnyen meglehet, nem lesz semmi a Nagy Rablásból, mert aki követné is a Daltonokat, az most megundorodott tőlük és szállingózik elfele a nép.

A milánói gyűlés sem volt az a világraszóló összejövetel, egymás között sokkal aggodalmasabban tárgyalhattak, mint mikor a közönség előtt szerepeltek – a mi seriffünk oda sem ment. Azért alkalomadtán őt is le kell majd váltani, megérdemli ezer okból, ezek közül az egyik, hogy szóba sem lett volna szabad állnia haramiákkal.

Csak legyen rá alkalom.

De vannak keleti Daltonok is, sajnos, és innentől kezd elhagyni a humorom.

Ha úgy vesszük, hogy Keleten, Vadkeleten vagyunk, itt gonoszabb dolgok készülődnek.

A Mi Hazánk – mely szintén egy Dalton-banda – kétszer is bejelentette a törökszentmiklósi vonulását, a rendőrség kétszer is betiltotta, harmadjára vonulás nélküli, „statikus” tüntetést jelentettek be, azt már nem lehetett betiltani, mert nem volt rá paragrafus: de Törökszentmiklóson mindenki rettegve, vagy legalábbis aggodalmasan várja a keddi demonstrációt. Toroczkai László pedig triumfál, toborozza a gyülevész hadakat, legalábbis toborozta, míg működött a Facebook-oldala, amit időközben letiltottak.

„Ahogy ígértük: MEGYÜNK! A demonstrációnkat végül ma tudomásul vette a rendőrség, tehát törvényesen megyünk Törökszentmiklósra. A vonulás tiltása miatt a bírósághoz fordultunk, várjuk a döntést. Felháborító, hogy azok jogait korlátozzák, akik rendet akarnak, a közveszélyes bűnözőket pedig csak a mi nyomásunkra hajlandóak letartóztatni.

Ingyenes buszokat is indítunk.

Csatlakozzatok, mert minden magyar felelős minden magyarért!”

– írta. És a jelentések szerint szállingóznak is már most a szélsőjobboldali aktivisták a városba, már láttak – bár ezzel vigyázzunk, mert sokat lát az ember, ha felfokozott idegállapotban van – állítólag járőröző kocsikat, bőrfejűeket, egyenruhásokat. Igaz, az egyik egyenruhás alakulatról kiderült, hogy azok tényleg ott jártak, csak éppen hétköznapi katonák voltak, más ügyben kellett arra menniük. Bár a többiről szóló hír is hamis riadalom volna.

Sajnos azonban Gyöngyöspata – és a romagyilkosságok – óta bűn bagatellizálni a veszélyt, nagyon is valódi az.

Ezért döntött úgy Setét Jenő Brada roma polgárjogi aktivista és az Idetartozunk Egyesület, hogy szolidaritásra szólítja fel a politikai szervezetek képviselőit, az egyházi vezetőket és közszereplőket. Idézzük a Facebookon és a romnet.hu-n közzétett állásfoglalást!

„Az Idetartozunk Egyesület ÁLLÁSFOGLALÁSA

Az Idetartozunk Egyesület az alábbi felhívással fordul a hazai parlamenti pártokhoz, a parlamenten kívüli roma és nem roma politikai szervezetekhez, az Európai Parlamenti választásokon induló listavezetőkhöz, Magyarország uniós parlamenti képviselőihez, a roma és nem roma művészekhez, közéleti szereplőkhöz, a történelmi egyházak vezetőihez, a cigány pasztorációkhoz, a roma programokat és projekteket futtató nem roma szerveződésekhez, valamint a média szereplőkhöz:

Példát véve az évekkel ezelőtti drezdai eseményekről, ahol tízezer ember akadályozta meg a szélsőjobb bevonulását, személyes jelenlétükkel lépjenek fel a Magyarországon újra teret nyert szélsőjobb önkényeskedése ellen, és fejezzék ki szolidaritásukat a törökszentmiklósi roma közösség mellett. Ezzel is világos, egyértelmű üzenetet küldve a társadalom minden tagja számára, hogy az uszítás, a gyűlöletpolitika mindenkitől elfogadhatatlan, és a bűnüldözés nem pártfeladat, hanem olyan állami közfeladat, amelyet senki nem vitathat el, sajátíthat ki az erre létrehozott állami intézményektől.

A 2008-2009 évi rasszista sorozatgyilkosság 10. évfordulójának évében, újra egy szélsőjobbos politikai alakulat a cigányok megtámadásával, folyamatos cigány ellenes uszítással és konfliktus gerjesztéssel kíván magának gyors ismertséget, pénzt, mandátumot, hatalmat szerezni az évi 200.000 bűneset közül egyetlen egy eset kiválasztásával, és vállaltan büntetett előéletű férfiakból álló félkatonai szervezet bevonásával. Gyűlöletet és konfliktust exportálnak Törökszentmiklós városába, ahol május 21-én felvonulnak.

Az Idetartozunk Egyesület álláspontja szerint, bármennyire kívánják a helyzetet úgy beállítani, mintha roma és nem roma konfliktusról volna szó,

a valóságban egy elvakult, hatalommániás, korábban a Magyar Televízió budapesti székházat megostromló, és a fővárost feldúló szélsőjobbos alakulat társadalomellenes térnyerési törekvéseiről van szó, amelyben mi roma emberek csak céltáblák és egy politikai kampány eszközei vagyunk.

A szélsőjobbos, ki tudja ki által pénzelt, törekvések megfékezése és marginalitásba küldése nem a cigányok, hanem a kormány, az állami intézmények, valamint pártpolitikai hovatartozástól függetlenül a társadalmi és a politikai elit felelőssége. Csak az állami szervek rendelkeznek és rendelkezhetnek olyan eszközökkel és hatalommal, mint például a rendőrség, jogszabályalkotási lehetőség és társadalmi felhatalmazás, amely megfékezheti a kirekesztő politika és gyűlöletkeltő tevékenység térnyerését. Az állam felelőssége és feladata, hogy megvédje állampolgárait, és a jog eszközeivel megakadályozza a társadalmi feszültségek generálását.

A kormány és a rendőrség, amely cserben hagyta a polgárait, azaz minket Gyöngyöspata idején is, most is cserben hagynak minket, mivel harmadszori kísérletre a rendőrség mégis engedélyt adott a szélsőjobb cigányellenes akciójára. A hatóság a döntésével arra kényszerít minket, hogy mi magunk próbáljuk megvédeni magunkat a békés tiltakozás eszközeivel.

Budapest, 2019. 05. 17.

Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület elnöke”

Reméljük, nem lesz ez pusztába kiáltott szó, reméljük, lesz kiállás a fenyegetettek mellett – reméljük, megérti mindenki, hogy egy ember hibájáért egy egész közösséget büntetni égre kiáltó igazságtalanság lenne.

Mert bizony az Abcug riportja szerint

Rettegve várják a törökszentmiklósi romák a szélsőjobbosokat

Félelemmel eltelve várják a törökszentmiklósi romák a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalom kedd esti tüntetését. Bár a rendőrség kétszer is betiltotta a romatelepre tervezett vonulást, a belvárosban ettől függetlenül demonstrálhatnak, és ez a helyieket sem nyugtatta meg. Van, aki már most elvitte a gyerekét rokonokhoz, mások aznap terveznek bezárkózni, és van, aki még az orvoshoz kapott időpontját is lemondaná, csak ne kelljen kimennie az utcára. A telepen pattanásig feszültek az idegek és rémhírek terjednek, pedig azt mondják, eddig semmi baj nem volt romák és nem romák közt. A jobbikos polgármester szerint Toroczkai csak arra várt, hogy újra kijátszhassa a cigánykártyát.” (Abcug)

És ha nem tudnánk, hogy ennek az egész félelemkeltésnek, agressziónak a célja pusztán annyi, hogy a Mi Hazánk kicsit láthatóbbá váljék a magyar politikai térképen, most messzemenő és teljesen felesleges elemzésekbe bocsátkoznánk. Esetleg még lehet arra jó, hogy a kormány – ha fellép az atrocitások ellen (már, ha lesznek atrocitások) – antifasiszta szerepben tetszeleghessen, közvetlenül az uniós választások előtt.

Ezért megy ez az egész. Nem másért, nem többért.

Ezek is rablók, haramiák, Dalton-félék, ezeknek is csak az érték kell.

Az érték most: a voks.

Azt rabolnák most Vadnyugaton szavakkal, Vadkeleten erőszakkal. Nem tudom, melyik a rosszabb.

Kaliforniai ügyeskedők – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, komoly, férfias duplát kérek, kis habbal, fahéjjal, ma megint szakmáznunk kell, nem árt hozzá a tiszta fej. Szóval, az itt a gond, tetszik tudni, hogy mi dolgozunk, nem is keveset, letesszük az asztalra az írásokat, aztán azok vagy tetszenek az olvasóknak, vagy nem. De jönnek emberek, akik viszont felveszik ezeket az írásokat arról az asztalról – és meg is élnek a mi munkánkból.

Hogy annak az esetnek, amit ismertetni fogok, mennyire vannak politikai vonatkozásai, azon lehetne merengeni, de hogy bizonyos anyagi vonatkozásai vannak, az kétségtelen. Miről is van tehát szó?

Nem jöttem a Gangesz partjáról, de álmodoztam a déli verőn, mikor csengett tegnap a telefon és a kolléga úr riasztott: felfedezte néhány írásunkat egy Médiacsoport nevű oldalon. Ej, be szép neve van: gyakorlatilag bármit hívhatnak így… no, lássuk. Hát, elég sok írásunkat közölték, nem csak néhányat. De legalább nem pusztán belőlünk élnek, hanem bizony a Magyar Narancsból, 24.hu-ból, HVG-ből, Magyar Hangból, Indexből, 444-ből, Népszavából, tehát lényegében véve a maradék független magyar sajtóból.

Mondjuk vannak ilyen úgynevezett „hírgyűjtő” oldalak, bár amint azt egy korábbi írásomban egy másik efféle céggel kapcsolatban megjegyeztem, három dolgot találnék elengedhetetlennek, ha ezeket betartanák, gond nélkül vihetnének, amit akarnak, és ez a három dolog:

– működő, élő hivatkozás a forrásmegjelölésben

– az írás nem sajátként való feltüntetése

– A szerző és/vagy a szerkesztőség értesítése az átvételről

Mármost nem minden esetben kell megsértődni az átvétel miatt, hiszen minden online lap vesz át máshonnan írásokat. Mindegyik, kivétel nélkül, és az MTI használatára is rá vagyunk kényszerülve, bár teljes anyagokat mégsem illik átvenni, maximum kivételes esetben, de idézni szabad (forrásmegjelöléssel). Tehát nem mondom, hogy mindent tilos, nem mondom, hogy senki sem idézhet, csak legalább irányítaná az olvasót a forrásra is…

Mert itt bizony nem élnek a hivatkozások. Sőt, láttam egy állatorvosi lovat is: a HVG átvett egy hírt a Népszavától, szép rendesen meg is jelölte a forrást, ahogy kell, tőlük viszont átvette a Médiacsoport, és náluk már csak annyi a forrás, hogy: „hvg.hu”.

Itt a HVG etikusan járt el, csak a Médiacsoport körül vannak problémák: az Ég áldja már meg, olyan nehéz volna egy mozdulattal kimásolni a kereső felső sorából azt a linket és beilleszteni a forráshoz?

Úgy látszik, olyan nehéz.

Pedig ezeket az anyagokat azért megírja valaki, olyan ez, mintha a szomszéd földjén aratnám a búzát… No, menjünk tovább.

Nézzünk egy impresszumot. Ugyanis van, csak nem nevezhető annak.

„Impresszum

Közlemény: Oldalunk nem rendelkezik saját magyar nyelvű cikkekkel.

A hiteles forrás minden cikk alján hivatkozással jelölve!

A Médiacsoport.hu oldalt Amerikai Magyarok Polgári társulása üzemelteti.”

És ennyi, sehol egy főszerkesztő, felelős szerkesztő, munkatárs – bár mondjuk ide munkatárs nem is kell, hiszen saját írás ezek szerint nincs is. Van viszont egy adatvédelmi nyilatkozat, abban is egy szerzői jogi kitétel. Akkor tehát hallottak már erről a jogi fogalomról.

„SZERZŐI ÉS KAPCSOLÓDÓ JOGOK

Az a jogosult, akinek a szerzői jogi törvény által védett szerzői művén, előadásán, hangfelvételén, műsorán, audiovizuális művén, adatbázisán fennálló jogát, továbbá a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvényben meghatározott, a védjegyoltalomból eredő kizárólagos jogát az üzemeltető által hozzáférhetővé tett információ – ide nem értve a hozzáférhetővé tett információ szabványosított címét – sérti (a továbbiakban: jogosult), az teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt értesítésével felhívhatja az üzemeltetőt a jogát sértő tartalmú információ eltávolítására.

Az értesítésnek tartalmaznia kell:

– a sérelem tárgyát és a jogsértést valószínűsítő tények megjelölését,
– a jogsértő tartalmú információ azonosításához szükséges adatokat,
– a jogosult nevét, lakcímét, illetve székhelyét, a telefonszámát, valamint az elektronikus levelezési címét.”

Fordítsam le magyarra? „Mehettek panaszra Sztálinhoz, de neki is legalább hat kiló iratot kell beadjatok”.

Ugyanis lássuk csak, mi lenne, ha én sérelmezném egy avagy más írásom megjelentetését ezeken a hasábokon, főleg az engedélyem és értesítésem nélkül? Az lenne, hogy összeszedném a kért adatokat, és elküldhetném az egészet egy felszólító levél kíséretében a sajtótermék e-mail címére. Földrajzi, fizikai címe nincs, csak e-mailje: valahol Amerikában lesz a drót vége, a whois adatai szerint is, de a cég saját bevallása szerint is. Ugyan találunk a whois szerint fizikai címet is, de az csak a tárhely-szolgáltató Cloudflare kaliforniai telephelye. Maga a szerkesztőség, illetve a szerkesztő akárhol lehet, míg fizeti a tárhelyet.

Mondjuk az érdekes, hogy összesen 199 napja van bejegyezve, főleg annak fényében, hogy van nekik egy Facebook-oldaluk is, „Internetes Magazin” néven (honnét veszik ezeket a fantáziadús címeket?) ami azt állítja, hogy 2010 óta létezik – az lehet a dolog mögött, hogy 199 nappal ezelőtt költöztek a Cloudflare-re az alapoldallal. (Bár a whois ezt is két évnél fiatalabbnak jelöli)

Mármost ha én elküldöm nekik az iratokat online, azzal egészen pontosan vagy foglalkoznak, vagy nem. Teljesen tőlük függ, én még azt sem fogom megtudni, elolvasták-e a levelemet. És épp azért valószínűleg nem is fognak a pampogásommal sokat foglalkozni.

Rendben, de egyáltalán, miért is szólamlanék fel? Nem elég nekem a dicsőség, meg hogy „ingyen terjesztenek”?

Nem. Nagyon nem. Én még sosem vásároltam semmit a kisboltban dicsőségért, de tudom, nagyot nézne a Milán, akié a kisközért, ha lemennék hozzá két kiló dicsőséggel és kérnék érte valamit. Én most, pillanatnyilag két online lap munkatársa vagyok, az egyikben nincsenek reklámok, de pénz sincs, a másikban akad pár hirdetés, de távolról sem annyi, hogy az elég legyen akár csak a fennmaradásunkra is. Hiszen nem rakhatjuk tele reklámmal az oldalt, az rontaná a forgalmat: az olvasók mégis a tartalomra kíváncsiak. Hanem ez a Médiacsoport – ami saját forgalmát a facebookos Internetes Magazinnal növeli – bizony telis-tele van reklámmal. Nem is akármilyenekkel. Például:

„Társkereső oldalak. A legjobb társkereső oldalak Magyarországról” – és itt következik öt oldal élő linkje, amiket nem osztok meg, mert nekünk nem fizettek. Érdekes, a forrásmegjelölésnél nem képesek élő linket adni, a hirdetéseknél igen. De találunk álláshirdetéseket, kozmetikai cikkeket, elektromos háztartási gépeket, mindenfélét – mondjuk szerencsére a körömgombás reklámok Amerikában nem divatosak, azok nincsenek.

Tehát akkor ott tartunk, hogy habár a lap közli impresszumában, miszerint nekik saját írásuk nincs, nem is írnak, csak olvasnak és másolnak, azért minden anyag alján szerepel a következő mondat:

„Add tovább cikkünket, hogy másokhoz is eljusson!”

Persze, hogy add tovább, de nem azért, hogy az Ige vagy a hír terjedjen, hanem azért, hogy a reklám kerüljön el minél több helyre… Jó, hát még ezzel sem igazán törvényes bajaim vannak.

Inkább erkölcsiek.

Az ugyanis világos, hogy a mi lapunk, ez esetben a Független Hírügynökség sosem lesz nagy hal a mai magyar hirdetési piacon, jó lenne, ha az lenne, de ugyebár a politikai környezet nem kedvez ennek. Ettől még csináljuk, nem könnyen, nagyon kevesen, ezer gond közepette. Viszont ha valakiknek – a whois szerint bizonyos Olgának és Joelnek – mégis megéri a mi és mások írásait elszedve reklámhordozónak használni az anyagainkat, akkor mégsem lehetünk olyan rosszak, sőt.

Akkor mi egész jók kell legyünk, hiszen két embert is eltartunk, valószínűleg ráadásul a napfényes Kaliforniában, mi meg a ködös Budapesten nyomorgunk.

Szóval lehet, hogy a Médiacsoportot üzemeltetők kis ügyesek, de akárhogyan is nézem: mi tartjuk el őket, ez a lap és a többi, a saját kezünk munkájával, és ezért még egy köszönömöt vagy tisztességes, élő forrásmegjelölést sem kapunk.

Persze, az lenne az igazi, ha még nekünk kéne megköszönni, hogy eltarthatjuk őket.

Nincs értelme ebben az ügyben sem pereskedni, sem még többet nyomozni, még a legjobb esetben is egy négy-öt éves, méregdrága szerzői jogi per lehetne belőle, kétséges kimenetellel, első körben ismeretlen elkövető ellen, aki ha ismertté válik, akkor sem biztos, hogy fizetőképes, az ügyvédnek viszont jár a honorárium mindenképpen.

Szóval, nem különösebben érdemes jogi útra terelni a dolgokat.

De annyit már hadd legyen szabad jeleznem: „Látlak, ne lopj!”

És ha ezek után is lopnak – akkor pofátlanok.

Lumbágó

Kérem, hogy összegezzem: a múltkorában megtaláltam a módszert, amivel összefogásra és szolidaritásra lehet késztetni a magyar népet. Csak élje túl az ember. Az úgy történt, tekintetes bíróság, hogy épp siettem valahova, lehajoltam megkötni a cipőfűzőmet, reccsent valami a gerincemben, és úgy maradtam, mint rossz úrilány megyebál után. Még kiegyenesedni sikerült, de lehajolni már egy ideig nem.

Egyenes voltam, mint egy brit ezredes a krími háborúban vagy a panipati csatában. Még elintéztem, amit kellett, bár szóltak nekem, hogy ez nem a Hülye Járások Minisztériuma, én is szóltam, hogy valóban nem az, hanem a saját, különbejáratú, cifra pitykés, sallangos, beépített lumbágóm, aztán elmerültem Kepler Johannes mesterségében, ugyanis csillagokat láttam.

Majd felhőbe hanyatlottam, mint a drégeli rom.

Másnap reggelre képtelenség volt megmozdulni is. Sajnos a gyomrom ezt nehezen vette tudomásul, így különös módon jutottam ki a mosdóba, mondhatni négykézláb, a vad Kurdisztánon át, meg kell mondanom, ez nagyobb vállalkozás volt, mint áttelelni a sarkvidéken. Mindig tiszteltem Ernest Shackletont, aki arról is nevezetes, hogy semmi fontosat nem fedezett fel, viszont mikor befagytak a jégtáblák közé, elment és egyedül megmentette a teljes legénységét – de az bliktri volt ahhoz képest, amit én alakítottam a mosdóban.

Közzétettem sajnálatos állapotomat a Facebookon is, gondolván, hátha tud valaki valamiféle gyógyszert.

Hiba volt.

Mint kiderült, a lumbágó a leggyógyítottabb betegség a világon, ugyanis nem egy vagy két ember ismerte a csalhatatlan gyógyszerét, hanem kivétel nélkül mindenki!

Túlzás nélkül, több, mint háromszáz jótanácsot kaptam, ha én azt mind megfogadtam volna, most vagy nem lennék életben, vagy gomcsen (remete) lennék Tasilhunpotól északnyugatra, egy jól svejfolt barlangban. Esetleg két üveglap között ülne, ami maradt belőlem.

Mondták, hogy vegyem le az ajtót. Mondtam, hogy vegye le az Oroszlánszagú Richárd király, akinek nem fáj a dereka. De vegyem le mégis. Levettem. Tegyem az ágyba. De akkor nem férek be én. Azért csak tegyem be. Betettem. Feküdjek rá. Ráfeküdtem.

Na, na, javul?

Dehogy javul, meg sem merek mozdulni.

Miért?

Egyrészt töri a fenekemet a kilincs, másrészt ez egy üvegajtó.

Akkor vegyek be Cumicecilint, pálinkával, oltsak szenet éjfélkor a keresztúton és mormoljam magamban, miszerint „kuruzsu, pimpó, bakmacska”. Esetleg kerítsek valahonnét lizergénsavas dietilamidot, ami valóban majdnem minden problémát megold, csak kissé törvénybe ütközik a használata, és nincs nálam a kis, hordozható vegyi kombinátom.

Másik jó tanács volt, hogy ha nem bírom tovább, kövessek el szeppukut, japán rituális öngyilkosságot, a telefonom kamerája előtt. Ez már megfontolandóbbnak tűnt, de letettem róla, ugyanis a szeppukuhoz le kell ülni. Még a Csuri kandúr hajlandó lenne levágni a fejemet a végén, ahogy ismerem, de arról, hogy én leüljek szó sem lehet, állok, mint a Sion hegye vagy fekszem, eldőlve, mint a keleti kérdés.

Esetleg csináljak Prima Materiát, vagy Vörös Oroszlánt. Persze, mindjárt felhívom a Christian Rosenkreutzot, a Nicholas Flamelt azért nem, mert az elutazott háromszáz éve a Maldív-szigetekre, és ott nincs telefon.

Aztán jött a többi csodaszer. Legjobb az útilapu. Szerintem is, de egy főpályaudvarral szemben kevés terem. Főzzek khat-teát. Az meg leginkább csak Jemenben található. Kerítsek lándzsás útifüvet, meszkál-kaktuszt, törökörrot, bak epéjét, főzessem meg három vészbanyával. Lócsont, sárkány pikkelye, éji konkoly gyökere, árki szajha zsinegelte újszülött kisujja körme, tigris bele kell még bele és szörnyű lesz az ereje!

Hm, kissé bonyolult, de ettől jól leszek?

Nem, ettől Skócia királya leszek.

Ott egye meg a fene Skóciát az Orkney-szigetekkel együtt, ha marad a lumbágóm.

Mongol láma ismerős szólt, hogy egyek sárkányerőgyökér-levest, fafüle-gombával. Persze, ott terem az egyes vágány mellett, a Keletiben, mindjárt kiszaladok érte.

Különben ezek az ázsiai csodaszerek nem is akkora szamárságok. Tapasztalt barátom felhívott, hogy nem kell-e bevásárolni, van-e mindenem. Történetesen volt, de megkérdezte azt is, van a házban tigris-tapasz?

Nincs. Macskatapasz van, azt is ki kéne takarítani az alomból, de nincs az az Isten, hogy én most lehajoljak. Olyan meg főleg nincs, hogy amit találok, a derekamra tapasszam.

Kiderült, hogy a tigris-tapasz egy létező valami, olyan, mint a jegesmedve-olaj (ebben a pillanatban jutott eszembe a babaolaj, elvégre ha a tigris-tapasz tigrisből van, a jegesmedve-olaj jegesmedvéből, akkor, ugye…), de nem. Ez egy egyszerű csodaszer, olyan, mint a lóbalzsam.

Muszáj a gyógyulás kedvéért idehozni a teljes állatkertet? Nem, elég a tigrist. Hát lássuk, olcsó is, kínai is.

Mint kiderült, azért hívják tigris-tapasznak mert olyan büdös, hogy a legbengálibb tigrisek is világgá szaladnak tőle. A macskák két napja kerülnek és időnként rázzák a mancsukat. De csak, mikor rám néznek és öt méteren belül vannak. Elolvastam az összetételét, van abban minden, de főleg mentol és kínai gyógynövények.

Viszont hat. Két nap alatt kihúzta a fájdalmat. Lehet, hogy olyan szaga van, mint egy texasi republikánus elnökjelölő gyűlésnek, amit egy sanghaji nyilvánosházban tartanak, lehet, hogy magányos tőle egy darabig az ember, mert senki sem mer közelíteni hozzá – de hat, és ez a fontos.

Sztepptáncra még nem vállalkoznék, de múlik szépen.

Pár nap alatt.

Kérem, ez lenne a megoldás más kérdésekben is.

Teszem azt, terjesszük el, hogy Magyarországnak lumbágója van, és abban a pillanatban félreteszik az emberek a marakodást, mindenki segíteni akar majd.

Aztán teszünk rá tigris-tapaszt, és az kihúzza a fájdalmat.

Meg a betegséget is.

Tudnak ezek a kínaiak…

Gumidominó – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, valami fura kávét kérnék, magára bízom, legyen benne flitter, gumicukor, mustár és tórium, vagy ahhoz hasonló, világítson a sötétben és játssza el a Radetzky-marsot – én, kérem, megbolondultam. És még az a jó eset, ha én bolondultam meg, mert a másik lehetőségbe, miszerint a miniszterelnök járt így, bele sem merek gondolni.

Az lehetetlen, én kell legyek a hülye.

Vele különben is vigyázni kell, poroszlók lesik minden szavunkat, nem szerencsés az ő felkent nevét egy mondatban említeni még a „mákos bukta” kifejezéssel sem, mert azonnal ránk sütik, hogy gyűlöletet keltünk ellene, tehát itt szeretném leszögezni, hogy ő okos, én vagyok az elemhunyt és kívánok neki ez úton is hosszú, eredményes életet, valamint Ali baba és a negyven rabló összes kincsét.

Ja, bocsánat, az már megvan neki.

A negyven rabló is.

Tulajdonképpen az indított szívből jövő jókívánságaim kifejezésére emígy, sajtó útján, hogy beleolvastam a Kossuth rádiónak adott rendes heti interjújába. Mondom én, hogy okos ember ő, nagyon is, az elejéről például rögtön Joszif Visszárionovics Sztálin jutott eszembe, aki bokros teendői közepette kiváló eredményeket ért el a szovjet nyelvtudomány terén is. És főként a szovjet nyelvben – egy ideig nem volt nagyon egészséges nyelvésznek lenni a Nagy Földön, mert felért egy beutalóval a magadáni ólombánya-szanatóriumba, vagy egy személyes találkozó is lehetett belőle Lenin elvtárssal. De hát mit mondott ez a bölcs ember?

„A nagy európai országok, pestiesen fogalmazva, etetnek bennünket. Szoktam is nekik mondani, hogy nem tollas a hátunk.”

Elolvastam, és megállt a kávésbögre a kezemben. Az egy dolog, hogy mivel kapcsolatban mondta (arra utalt, hogy elvileg Európa le akarná zárni Magyarország elől az orosz és kínai piacot, ami azért különös, mert fogalmam sincs, mit adhatnánk el Kínának – rizset vagy selymet talán?), de milyen nyelven szokta ő ezt mondani?

Azt most hagyjuk is, hogy az én apró kis életemben ritkán fordult eddig elő olyan alkalom, melynek során nagy európai országokkal beszélgessek, úgy általában. Lehet, nem is tudnám, miképpen fogjak neki. Biztos van annak módja, hogy az ember csak úgy odaszóljon mondjuk Németországnak vagy Britanniának, bár én ezt a módszert nem ismerem. Hanem mégis, milyen nyelven mondja, hogy „nem tollas a hátunk”?

Ugyanis ez egy nagyon speciális kifejezés, amit Budapesten kívül még magyar nyelvterületen sem mindenhol értenek feltétlenül. Meg merném kockáztatni, hogy ha mondjuk Hargita megyében ezt mondanám valakinek, az nézne és rám hagyná – persze, hogy nem tollas, természetesen, de miért volna az, mit ittál? Angolul, németül, olaszul és románul sincs semmi értelme a kifejezésnek, franciául és spanyolul nem tudok rendesen, de valószínűleg ezeken a nyelveken szintén nincs.

Hát ezért nem értenek minket.

Orbán Viktor felszólal Brüsszelben, azt mondja Junckernek, miszerint „Our back is not feathery”, és Juncker azt hiszi, hogy megőrült, mert ennek nincs semmi értelme. Holott egyszerűen azt jelenti: „ne nézz verébnek”, vagyis „don’t take us a sparrow”. Ja, bocsánat: ennek sincs semmi értelme.

Akkor menjünk tovább, mert a nyelvszépségekkel eleget foglalkoztunk. Következik a logika. Sőt: talán alkímia is.

„Létezik egy liberális hálózat, egy liberális maffia, amit jól kitömnek pénzzel és sok emberből áll. Politikusokat, újságírókat, elemzőket foglalkoztatnak, akik bizonyos képzetek kialakításán dolgoznak, amely egyfajta összefüggés-rendszert alkotva a politikusok számára is, mint valóság jelenik meg. Amikor elképzelik, hogy mit akarnak, akkor csak ebben az összefüggés-rendszerben tudnak gondolkozni. Létezik tehát egy ilyen szellemi hálózat Európában, ami fontos kérdésekben alapvetően szellemileg is meghatározott, de üzletileg is motivált kérdésekben megpróbál egy ilyen gondolkodási keretet ránk erőltetni.”

Hát bizony, bizony az öszefüggés-rendszerrel vigyázni kell. Az egy olyan dolog. Elkezdődik az elemi iskolában, ahol megtanítják az embernek, hogy kétszer kettő négy. Ez ártatlan tézisnek tűnik, de az éles elméjű elemistában gyanú kél, mikor másnap már azt hallja: háromszor három kilenc! És ez így megy végig a kisegyszeregyen át: a kilencszer kilenc már magától a Sátántól való, rendes ember el sem képes számolni nyolcvanegyig, meg minek is tenné? Nézzünk a dolgok mögé: kinek az érdeke, hogy kétszer kettő négy legyen? Kik foglalkoznak számokkal, mennyiségekkel?

A bankárok, közgazdászok.

Azok mételyeznek minket már zsenge ifjúságunk idején a szorzótáblával.

Mert az tagadhatatlan, hogy a szorzótábla (is) egy összefüggés-rendszer.

„Politikusokat, újságírókat, elemzőket foglalkoztatnak, akik bizonyos képzetek kialakításán dolgoznak, amely egyfajta összefüggés-rendszert alkotva a politikusok számára is, mint valóság jelenik meg.”

Mögöttem például most két vallon és három skót zsoldos áll, csőre töltött alabárddal, és ha nem azt írom le, hogy a víz felülről lefelé folyik – hogy ezáltal ez jelenjék meg valóságként, holott a víz köztudomásúan alulról felfelé csordogál, arról szoktam pipára gyújtani – akkor menten főbe lőnek egy mérgezett kötéllel a vár fokán.

Miniszterelnök úr, sajnos a helyzet rosszul áll. A világ Tízezer Dolga között – ahogy Lao-ce mondaná – oksági összefüggés vagyon, még ha ez roppant módon kellemetlen és igen randa is. Általában egyik dolog következik a másikból, legalábbis egy Arisztotelész nevű görög óta, és ritka az, hogy a másik következzék az egyikből. Ha az ember valós tényekkel foglalkozik, melyek, mint tudjuk, makacs dolgok, ezt a tulajdonságukat nem árt szem előtt tartani.

Nekem sem tetszik, hogy még mindig nem neveztek ki Luxemburg nagyhercegének és Közép-Indiában is jól jönne nekem egy kisebb ország, ahol maharadzsa lehetnék, sok elefánttal és némely pávatollakkal, esetleg kéne még egy repülő szőnyeg és egy csodalámpa is. De mindezek talán azért késnek oly fájóan, azért maradnak ki szegényes kis életemből, mert a Sors kifürkészhetetlen akaratából nem vagyok sem nagyherceg, sem maharadzsa. Megesik az emberrel az ilyesmi: ritkán, de előfordul.

Persze, azért nem vagyok maharadzsa – és maga azért nem Napóleon – mert nem születtem annak. Ámbrás cet sem vagyok, mert annak sem születtem.

Erről ki tehet?

Ön megmondta: a Valóság, melyet egy sok emberből álló, pénzzel jól kitömött liberális maffia alakít. Ha ők nem volnának, felfelé folyhatna a víz, kétszer kettő négyszáznyolcvanhárom is lehetne, és én is elfoglalhatnám végre szerény, gyémántokkal ékesített, húsz tonnás arany éjjeliedényemet Katapurtálában. Vagy felőlem akár Rádzsputanában is, velem lehet beszélni.

Miniszterelnök úr, ezek még azt is mondanák, hogy ne harcoljunk a szélmalmokkal, mert azok nem óriások.

Ezektől tényleg minden kitelik.

Azt tetszik mondani:

„Vagyunk néhányan a világban – Magyarország mellett például Izraelben, Indiában, Lengyelországban, Olaszországban és az Egyesült Államokban -, akik a saját országuk ügyét teszik az első helyre, és nem egy világkormány felépítéséért dolgoznak, hanem kifejezetten ellenzik azt.”

Miniszterelnök uram, sötét gyanú kél bennem. Még, hogy Világkormány…

A helyzet rosszabb.

Ez a Csillagflotta.

Ez a Bolygók Egyesült Föderációja!

Picard parancsnok vezeti őket, és ránk akarják kényszeríteni, hogy egyenrangúnak fogadjuk el a mocskos klingonokat és az álnok vulkániakat. Romulán szövetségeseinknek ez ugyan nem tetszik, és tegye a szívére a kezét – maga elfogadná, ha egy ferengi udvarolna a lányának?

Ma még csak az embereket tekintik egyenrangúaknak, mindenfélére való tekintet nélkül, holnap jönnek a vulkániak, klingonok ferengiek.

Borzalmas ez a tendencia, miniszterelnök uram. Mentsük meg az Univerzumot Brüsszel zsarnokságától!

Első lépésnek azt javasolnám, hogy rázzuk le a Valóság és a Logika igáját, aztán verjük agyon két szalmaszállal az ápolókat. Le a kényszerzubbonnyal!

Bocsánat, most abba kell hagynunk, Miniszterelnök úr, jön a kontravizit, és a főorvos úr elég szigorú.

Quapla!                               

Fórumlovagok – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, duplát kérek, ma lakossági fórum van! Hogy ez nem fórum, hanem kávéház? Maguknak csal a szemük: választási kampány alatt minden nyilvános hely lakossági fórum, még a lakossági fórumok is azok. Ez a kampány legszebb időszaka, ez a finis: ilyenkor elengedik magukat a politikusok és csak úgy dől a hülyeség mindenhonnan. Bár az is lehet, hogy ez a kampányban a legrondább.

A Semjénnek például sikerült a Századvég egyik kutatásának (a Project28-nak) a bemutatóját is olyan tökéletes lakossági fórummá változtatnia, hogy öröm volt nézni. Két lehetőség van: vagy nem mondták meg neki, hogy nem kampánygyűlésen van, vagy – hiszen ő szent ember – tudta, de csodát tett és azzá változtatta. Illetve, van egy harmadik lehetőség is: igazából ez egy kampányesemény volt, csak kutatásbemutatónak álcázták. Tessék választani, mindhárom igaz. Na, de miket beszélt ez a helikopteres Szarvasvadász, Mick Jagger réme? Idézzük:

„A kereszténység nemcsak vallás, hanem civilizáció, és a kereszténységet még Voltaire is csak a keresztény civilizáción belülről tudta kritizálni. Azonban mára ez a keret eltűnőfélben van, mivel

egy szabadkőműves, kommunista, libertárius ideológia folyamatosan korrodálja a keresztény civilizációt.

Ezért a „muszlim áradat” nem találkozott civilizációs ellenállással, hanem „vákuumba” tudott benyomulni. A magyarok azonban 1541-ben már átélték, ahogy budai templomokra alattomban felkúsznak a félholdas zászlók.”

1541-ben inkább zöld zászlókat használt a török sereg, meg lófarkasokat, de Semjén biztos jobban tudja, hiszen ott volt. Azt így, ilyen formában nem tudom, hogy sikerült összehoznia a szabadkőművességet az iszlámmal, mikor az előbbi még csak nem is vallás, sőt, nem is foglalkozik vallásos dolgokkal, de feltételezhetően Semjén a szabadkőművességhez IS jobban ért, ahogy az iszlámhoz IS, csak tudnám, melyik mecsetben avatták inassá?

„Feloldhatatlan ellentét a nyugat- és közép-európai országok között, mert például Franciaország számára befejezett tény az, hogy kevert népességű országgá vált, viszont Közép-Európa számára még van választás.

Miniszterként viszonylag jól keresek, és keresztény emberként kötelességemnek érzem, hogy a szerencsétlen emberekről, hajléktalanokról gondoskodjak. Ezért adok például pénzt a Máltai Szeretetszolgálatnak. De tönkretenném a családomat, ha egyszer csak hazavinnék nyolc hajléktalant.”

Hát érdekes eszmefuttatás. Franciaország népessége már a gyarmati idők óta nem homogén, sőt, alaposabban megnézve soha nem is volt az, amint egyébként egyetlen más országé sem. Még Oroszhon népességével is ez a helyzet – ha például Nagy Péter elítélte volna  a migrációt, nem lett volna katonatisztje egy bizonyos, abesszin származású Hannibál nevű úr, és Alekszandr Szergejevics Puskin sem születik meg, az orosz irodalom legnagyobb bánatára. Szóval, lehetne épp vitatkozni a migrációról – csak nem Semjénnel. A hajléktalan-példa sem meggyőző, ugyanis nem hiszem, hogy van olyan eset, amikor Semjén egy vasat is ad egy hajléktalannak – és azt sem gondolnám, hogy épeszű hajléktalan elfogadná tőle. Szállást meg semmiképp: ki tudja, mikre képes ez az ember négy fal között? Hiszen nyilvánosan is mindenfélét összebeszél…

De Semjén csak laza kis előzenekar Kövér megszólalásaihoz képest. Csikidam a Motörhead előtt.

Az Országgyűlés elnöke Siófokon megállapította, hogy

„Az emberek Európa-szerte a bevándorlást és a terrorveszélyt tartják a legfontosabb kérdésnek, de a főáramú, Brüsszelt is uraló politikusok óriási erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ehelyett a jogállamiság, a kelet-európai országok hálátlansága vagy a klímaváltozás legyen a választás tétje. Németországban az emberek 32 százaléka már a klímaváltozást tartja a legfontosabb kérdésnek, a bevándorlás pedig csak 31 százalékon áll, ez pedig a független és pártatlan média agymosó hatása miatt van.”

Na ja, uram, maga mindig is függő és pártos médiát szeretett volna, ez nem is kérdés. De maga szerint nincs klímaváltozás? Mondja, magánál nincs ablak? Vagy van, ablak is, klímaváltozás is, csak épp így szereti, ahogy épp bolondul megfele az időjárás?

Megannyi kínzó kérdés, ráadásul a helyzet bonyolódik. Ugyanis később azt állította, az MTI hamisította meg a beszédét, ő azt hangsúlyozta, hogy

„Őt is foglalkoztatja a klímaváltozás, és aggódik gyermekei és leendői unokái jövőjéért. Tudja – tette hozzá – hogy óriásiak a problémák, és ebben nincs is vita. A házelnök szerint azon kellene dolgozni, hogy az Európai Unió olyan döntéseket hozzon, amelyekkel a klímaváltozás kérdésében elősegíti a megoldást. Ebben senki nem fog vitába bocsátkozni vele Európában – fűzte hozzá -, legkevésbé az emberek.”

Hát, ez a csibész MTI. Állandóan szabotál, ott fejek fognak hullani – más kérdés, hogy utólag még az eredeti közleményt is helyesbítették, beletoldották a fenti idézetet, szóval mától tegnap minden másképpen volt.

Vagy másképpen ugyanúgy, hiszen Kövér nem állt meg a siófoki fórumon, ment tovább, Zuglóba fórumozni, ott még vadabb dolgok kívánkoztak ki a száján. Azt bírta mondani – szép hosszan ám, az Index tanúsága szerint egy „lakossági kérdésre”, hogy:

„Egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.”

Tessék? Michelangelo nem egyenrangú Kövér Lászlóval? Mondjuk talán Kövért nem lenne szabad egy lapon sem említeni vele. De hogy jutott el idáig a házelnök? Úgy, hogy kikelt a melegházasság és a melegek gyermek-örökbefogadása ellen:

„Erkölcsi értelemben, semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze.”

Ezzel szemben ha a magyar anya kilenc gyermeket szül, azzal 1. a kormány céljait teljesíti ki, 2. a kormány álmát valósítja meg, 3. ha ki akarják lakoltatni gyermekestől, családostól és levelet ír ez ügyben a miniszterelnöknek, azt a választ kapja, hogy semmit sem tehetnek érte, de hajrá. Én nem értem, miért akar ez a kormány ennyi gyereket ennyi anyától – talán pedofilok? Ahogy azt sem értem, mitől lett kampánytéma a homoszexualitás. Ötvenegy éves vagyok, heteroszexuális, de mivel pontosan tisztában vagyok a saját szexuális preferenciáimmal, hát ötvenegy év alatt nem foglalkoztam annyit az azonos neműek kapcsolataival, mint Kövér ezen az egy estén. Valamiért nagyon érdekli a téma, az már biztos.

Sőt, elszólta magát, kevésbé vérlázító, de nagyon érdekes gondolatot osztott meg a közönségével:

„Az eddigi választások és népszavazások szerint a magyar választók 65-68%-a hajlandó megfontolni, hogy a Fideszt valamilyen megfontolásból támogassa. De ebben az ügyben, a bevándorlás elleni küzdelemben és a keresztény kultúra védelmében 80% áll a Fidesz álláspontja mellett, így a tartalékaink kimeríthetetlenek. Ha akarnánk, ezen a választáson 4/5-ös többséget is el tudnánk érni.

Az a lényeg, hogy ebből a 80%-ból, de legalább a Fideszt támogató kétharmadból minél több embert elvigyenek szavazni jövő vasárnap. A részvétel várhatóan nem lesz akkora, mint tavaly áprilisban, de bízom benne, hogy magasabb lesz a részvétel, mint a legutóbbi 29%. Ha ezt feljebb tudjuk tornázni 5-10%-kal, derekasan dolgoztunk.”

Négyötöd.

Már, ha akarnák, de nem akarják.

Hölgyeim és uraim, a diagnózis, azt hiszem, egyértelmű: beteges képzelgővel van dolgunk, még jó, hogy nem lát lila denevéreket a  stelázsin. Vallásosak kedvéért: ebben az emberbe belebújt az ördög.

Majd a Semjén kiűzi belőle.

Azt azért még megnézném.

Két fórumlovag egyszerre, plusz ördögűzés – az lenne csak a kampányesemény.

Újságírósorsok

Az újságírót mindenki szidja, de mindenki olvassa, rendszerint vagy az a baj vele, hogy nem ír diktálás után, vagy az, hogy igen, vagy sokat keres vagy keveset, vagy ért ahhoz, amivel foglalkozik, vagy nem, de baj minden – sokszor mondtam, hogy meg kéne szüntetni a magyar sajtót, akkor lenne közmegelégedés, de ezt meg rövidesen úgyis megteszi a kormány.

De mi lesz az újságíróból, ha beteljesedik a kommentelők átka, és többet nem írhat újságot? Igaz, a kommentelők általában az ember halálát is kívánják, vagy legalábbis súlyos megnyomorodását, erről most nincs szó – azonban tényleg, mi történt a három évvel ezelőtt megtrollkodott Orbán-interjú körül megvádolt – és különben teljesen ártatlan! – kollégákkal?

Hogy legyünk képben az eseményekkel, röviden elmondanám, mi is történt három éve.

A Pannon Lapok Társasága által kiadott sajtótermékek egyikében, vagyis egy megyei napilapban kicsit módosította valaki a miniszterelnökkel készült karácsonyi nagyinterjút. Mármost azt nem akárki írta volt, hanem Szakács Árpád az akkori Magyar Időktől, mostani Magyar Nemzettől, aki utóbb a kultúrharc terén vált minimum generalisszimusszá, csak a kormányközeli kézben lévő vidéki sajtóba már akkor is a pesti központokból küldték a vezércikkeket, a szerkesztőségeknek csak a helyi hírekkel volt szabad foglalkozni.

No, ebbe a központi anyagba írt bele valaki, igen szépeket, éspedig csak egy lapba – lássuk, miket:

A következőket mondja Orbán Viktor az interjúban:

„A kórházi hullák száma is emelkedik”, „Magyarország azért stabil ország a forrongó nyugati világban, mert mi kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt minket.”, „A korrupciós vád mint politikai lejárató eszköz teljes mértékben megszokottá vált. Mi is használjuk.”, valamint azt kívánja, hogy „minél többen találjanak vissza a karácsony pogány értelméhez”.

Hát, utánanéztem, összevetettem az eredeti, Szakács-féle szöveggel: először egy egész félmondatot kellett beszúrni, a második és negyedik esetben már elég volt három szócskát, a harmadikban csak egy szó változott. Erre bizony bárki képes, akinek van jelszava. Az elkövető egy olyan kollégáét használta, aki akkor éppen ráadásul szabadságon is volt – de azonnal kitört az inkvizíció a Pannon Lapoknál.

Az Átlátszó nézett utána, mi lett ennek az eredménye mára.

Nemrég lezárult a 2016-os „hamisított Orbán-interjú” ügyben indult munkaügyi per, amelyben két székesfehérvári lapszerkesztő kért kártérítést. 2018. november végén jogerősen nyertek ugyan, ám hátra volt még az alperes Mediaworks 60 napos lehetősége, hogy felülvizsgálatért a Kúriához forduljon. Nem tették meg.

Hát akkor minden rendben, visszavették a kirúgottakat? Dehogy vették, sőt. Még a szakmától is elzárták őket. De hát kiket bocsátottak el?

„A munkáltató szinte azonnal kirúgta a székesfehérvári szerkesztőségben a megjelenés előtti napon ügyeletes két szerkesztőt (Hajnal Csillát és Klecska Ernőt), továbbá a Fejér Megyei Hírlap főszerkesztőjét és azokat, akiknek a veszprémi központi szerkesztőségben (innen került ugyanis az interjú a többi szerkesztőséghez) közük lehetett hozzá: Földesi Gábor digitális menedzsert és az ő főnökét, Németh F. Bernadettet, a Veszprémi Napló főszerkesztőjét.” (Átlátszó)

Az akkori hírek szerint napokig folytak a kihallgatások az ügyben, nem a rendőrség, hanem a munkaadó tartotta őket, botrány botrányt követett – és fejek hullottak.

Azt ugyan ma sem tudjuk, ki firkált bele az Orbán-interjúba, csak azt tudhatjuk a bíróság ítélete alapján, ki nem tehette – azok, akiket elbocsátottak.

De velük mi lett?

Az Átlátszó beszélt az egyik érintettel, Gidai Judittal, aki csak tanú volt a perben, igaz, előtte huszonöt évig szerkesztette a lapot, idézzük őt a munkakeresésről:

„A leggyakoribb persze az, hogy eltűnnek, nem hívnak vissza, mismásolnak. Az már üde színfolt volt, hogy valaki őszintén bele mondta a szemembe: „Ne haragudj, kéne ember, de téged nem merlek felvenni, neked már ott van a bélyeg a homlokodon.” Nyilván – a felmondásomkor sem titkoltam, mit gondolok, kerek-perec elmondtam, hogy nekem innentől a legnagyobb célom a NER bontása lesz. Az apolitikusság számomra nem opció. Hogy mennyire bontható a NER? Kevéssé. Mindenki buborékban él, az ellenzéki hang el sem jut az emberek zöméhez.” (Átlátszó)

A kirúgott újságírók közül volt, aki kamionvezető lett, volt, aki kórházi asszisztens, voltak, akik átmenetileg kulturális közmunkások.

A művészeti kritikus előbb kalauztanfolyamot végzett és vonatjegyeket árult a nyári szezonban a Balatonnál, de teremőrként is dolgozott egy vidéki múzeumban, a római kori fűszerkertet kapálta. Hajnal Csilla, a több évtizedes gyakorlattal rendelkező szerkesztőnő jelenleg a helyi önkormányzathoz tartozó programszervező cég alkalmazottjaként a hozzájuk tartozó eseményekről készít előzeteseket és tudósításokat. Klecska Ernő – Gidai Judithoz hasonlóan – egy ideig szintén tevékenykedett az underground ellenzéki sajtó berkeiben, közben Budapesten hasznosította korábbi mérnöki és tanári tapasztalatait egy iskolában, majd nemrég elhagyta az országot.

Hát ezt írta meg pontos, szép, tényfeltáró írásában Kocsis Noémi az Átlátszó hasábjain. Lélekbemarkoló: ártatlan, ötven fölötti, több évtizedes gyakorlattal rendelkező kollégák kálváriája a politikai hiúság és a személyi kultusz miatt. Rákosi idejéből tudunk ilyen sorsokról.

És nem kétlem, pillanatig sem, hogy lesz olyan kommentelő, aki majd ehhez az íráshoz is azt fűzi, hogy „nem kaptak eleget”, mert azt hiszi, hogy a kicsinyes gyűlölködését jegyzik valakik, valahol, és egyszer majd ezek miatt lehet belőle viceházmester. Nem kétlem, hogy lesz ilyen ember, de azt viszont tudom, hogy ezeket senki és sehol nem jegyzi, nincsenek piros és fekete pontok. Csak buta és gonosz emberek vannak, akik önszorgalomból nyalják a nagy hatalmú talpakat.

Már, amikor talpakat.

És soha, sehol sajtómunkásnak még olyan megalázó sors nem jutott, mint manapság Hunniában: lehet, hogy rosszabb, mikor megölik az újságírókat, mint orosz barátainknál, ahol egyszerűen agyonverik őket az utcán – nálunk csak annyi a különbség, hogy otthon halnak éhen.

Bár, ha előtte kilakoltatják őket, akkor az utcán.

Így tessék a sajtómunkásoknak rosszat kívánni.

Olyan időket élünk, hogy valóra válik minden átok.

De vissza is hull majd mindazok fejére, akik mondták.

Toroczkai mindenütt – Déli kávé Szele Tamással

Rettenetes kávét kérek, kisasszony, puskapor is legyen benne, meg bors, paprika, bajuszpedrő, minden! Hadi készülődésekről kell beszámolnom, és nem lesznek olyan vidámak a hírek, mint ahogy a bajuszpedrőből gondolnák. Dióhéjban annyiról van szó, hogy már nem is készülődik az új félkatonai szervezet, mert már meg is van.

Felállt, megalapították.

A Mi Hazánk seregének zászlóbontását ugyan június elsejére ígérte Toroczkai László még pár napja is, de közbejöhetett valami, mert egy tegnapi sajtótájékoztatón bejelentette a megalapítását. Igen szép neve lesz: Nemzeti Légió. Magyar Légió már nem lehet, ugyanis olyan volt, korábban: 1943-ban alakították a 27-es számú krasznogorszki hadifogolytáborban, és a szovjet oldalon harcolt, illetve harcolt volna, de bevetése előtt feloszlatták. Jó, ha nem magyar, legyen nemzeti, az is van olyan jó. Lássuk a hírt:

„Nemzeti Légió elnevezéssel honvédelmi, hagyományőrző szervezetet hozott létre a Mi Hazánk Mozgalom – jelentette be a párt elnöke kedden sajtótájékoztatón, Budapesten.

A Nemzeti Légió nem a korábban az MSZP és a Fidesz által aljas módon betiltott és a Jobbik által elárult Magyar Gárda jogutódja, de eszmeiségének és szellemiségének örököse – fogalmazott Toroczkai László.

Azt mondta, az egyesületi bejegyzés alatt álló szervezet alapvető missziója a honvédelmi alapismeretek oktatása, a katonai hagyományok ápolása, illetve katasztrófahelyzetekben, például árvíz idején az élet- és vagyonvédelem.

Kijelentette, az elmúlt évtizedben nem szűntek meg, sőt súlyosbodtak azok a tényezők, amelyek korábban a Magyar Gárda megalakulásához vezettek. Vagyis az elszánt, magukért tenni akaró magyar embereknek joguk van ahhoz, hogy megszervezzék saját védelműket – értékelt.

Toroczkai László szerint aktualitást ad a légió létrehozásának, hogy éppen száz éve alakult meg a Nemzeti Hadsereg, amely Horthy Miklós vezetésével „megtisztította az országot a kommunistáktól”. Csakúgy, mint száz évvel ezelőtt, ma is az anarchia felé halad az ország, hiszen van olyan cigány párt, amelyik cigány tartományt akar leválasztani Magyarországról és olyan település, Törökszentmiklós, ahol cigány klán tartja rettegésben a helybelieket – mondta.

Kijelentette, az anarchia, a bűnözők elleni fellépés mellett a légió feladatának tekinti, hogy támogassák azon magyar emberek ezreit, akiket jogtalanul kilakoltatnak. Ezért jelen lesznek a kilakoltatásoknál is.

Toroczkai László közölte, a rendőrségi tiltás ellenére mindenképpen megtartják a Törökszentmiklósra meghirdetett demonstrációjukat.

Arról is szólt, hogy a Nemzeti Légió zászlóbontása június 1-jén Szegeden lesz. A szervezet vezetője Födelmesi László, a Francia Idegenlégió volt katonája lesz, stratégiai szövetségesük pedig a Betyársereg.

A sajtótájékoztatót terepszínű egyenruhás „légionáriusok” gyűrűjében tartotta Toroczkai László.” (MTI)

Azért az MTI-t idézem, hogy ne vádoljanak elfogultsággal. Mondjuk az érthető, mitől „légió”, ha egy volt légiós vezeti, habár megjegyezném, hogy a valamikori, nagyon rossz emlékű román Vasgárda is eredetileg Mihály Arkangyal Légiója névre hallgatott, és románul a „légiós” másodlagos jelentése ma is az, hogy „vasgárdista”, de ha azt vesszük, a Magyar Gárda meg „gárda” volt, szóval sosem fognak szabadulni a vasgárdista nyelvi kontextustól.

Fotó: MTI/Mónus Márton

De hát hová ez a sietség, kérem?

Nem volt jó a június elsején tartandó zászlóbontás? Úgy tűnik, nem, bár ez csak alapítás, ettől még bonthatnak Szegeden akármit, és erre a május 21-i törökszentmiklósi vonulás adhat magyarázatot. Ugyebár, azt betiltotta a rendőrség, ám a hírben is olvashattuk, hogy Toroczkai mindenképpen meg akarja és ezek szerint meg is fogja tartani. Ami eredetileg seregszemle, felmérés lett volna, annak megállapítása, hány szimpatizánsra számíthatnak, így tűzkeresztséggé avanzsált. Hiszen a rendőrség nem tehet mást: ha egyszer betiltott egy demonstrációt és azt mégis megtartják, akkor fel kell oszlassa.

Azt nem kétlem, hogy ha csak és kizárólag a törökszentmiklósi rendőrkapitányság állománya próbálkozik az oszlatással, akkor a sokszoros túlerőben lévő szélsőjobboldaliak egyszerűen szétverik őket. Annak van egy érdekes logikája, hogy állítólag azért akarják vonulásos demonstrációval megsérteni a törvényt, mert a törvényt védik az azt megsértőktől, de nyugalom: Zénón szofizmái sosem zavarták különösebben a jobboldali radikálisokat.

No, de hát ismertek a környülállások, a rendőrség is olvas újságot, semmi akadálya, hogy erősítést kérjenek, jó előre is akár a készenlétiektől, ez esetben viszont a terepruhás utcai harcosok fogják a rövidebbet húzni. Ámde kinek az érdeke ez, cui prodest? Nyilvánvalóan a legtöbbet a kormánynak használ. Ha ugyanis lemegy a demonstráció sok-sok atrocitással, és a törökszentmiklósi rendősök súlyosan megsérülnek, elrendelheti a rendkívüli állapotot a szélsőjobboldali erőszakszervezetek fenyegetése miatt, ha viszont kivezénylik a készenlétiseket és leverik a légiót, mint vak a poharat, akkor meg egész Európa lesz kénytelen – akarva-akaratlanul – tapsolni a kormány kemény kezű, határozott antifasiszta fellépésének.

A Mi Hazánk egy módon tudna kitolni a kormánnyal, éspedig úgy, ha lemondaná a tüntetést.

De arra meg nem hajlandó, így ez egy előre lejátszott esemény lesz, ami komoly elemévé válhat az uniós választási kampánynak. Egyelőre úgy próbálják elkerülni a nyílt összecsapást, hogy – mint Toroczkai mondta – egyeztetnek a rendőrökkel, például alternatív útvonalakat adtak be. De miért ilyen fontos nekik megkapni ezt a verést?

Ennek két oka lehet, és ezek közül csak az egyik az, hogy Törökszentmiklós jobbikos vezetésű település, ahol így azt lehet demonstrálni, hogy a vezetés és a hatóságok nem tesznek meg mindent a közbiztonságért. És hát a Jobbiknál ők kevés dolgot utálnak inkább. A másik ok meg az, hogy szinte sosem ment szembe a Mi Hazánk a mostani kormánnyal, nagyjából mindenben egyetértenek velük, így ha kell kapni egy verést, hogy segítsenek nekik, hát vállalják.

Persze, azokat, akiket majd meg fognak gumibotozni, nem kérdezték, ők a nemzeti eszmék jegyében mennek majd igen lelkesen, és amit kapnak, az az övék lesz.

Nem mellesleg készülődik egy másik demonstráció is, jóval kisebb hírveréssel, ha nem is a Betyársereg szervezésében, de az ő honlapjuk adott hírt róla. Éspedig 2019. május 18-án, mi több, Brüsszelben.

Hogy a híradást idézzük: „a bevándorlás és az európai nemzetek felszámolása ellen.” A főszervező, bizonyos Kremser Tamás „nemzetközi patrióta tüntetésnek” nevezi a rendezvényt, és igen érdekes összetételű közönségre számít: „Lengyelek, flamandok, hollandok, vallonok és osztrákok is lesznek ott velünk”. A dolgok logikája azt mondaná, hogy a lengyel patriótának Lengyelország az első, az osztráknak Ausztria (sőt, neki Magyarország is csak egy tartomány), szóval nagy egyetértés szokás szerint nem várható, karhatalom sem kéne ellenük, mert elintézik ők egymást, volt már példa ilyesmire a Viking Klubban – de azért szervezik. Fellép a Romantikus Erőszak, részt vesz Csíkhelyi Levente a Magyar Gárda részéről, Dr, Gaudi-Nagy Tamás, Budaházy Edda, Rob Verreycken flamand, Markus Ripfl osztrák, Adrien Jassogne belga patrióták, mennek a Gárda Motorosok és a Gój Motorosok is – és bizony, ott lesz Toroczkai László.

Sűrű a programja ennek a Toroczkainak, annyit mondok. Hogy hányan fognak Brüsszelben tüntetni Brüsszel ellen, az kérdéses, ugyanis a kiutazást buszokkal oldják meg, huszonötezer forintért fejenként, de hát ezek már mocskos anyagiak. A helyi rendőrségtől nem tartanak, hiszen bejelentették az eseményt, az antifáktól már inkább – de majd meglátják…

A főszervező mindenképpen nagyon lelkes:

„ Ez egy olyan esemény lesz egy olyan eufórikus élmény amire sok év múlva is örömmel fogunk visszaemlékezni, hogy: igen, mi ott voltunk! Aki szeretne ezen a történelmi eseményen részt venni velünk együtt az ne habozzon és tartson velünk.”

Hogy milyen élmény lesz, azt megtudjuk majd az utólagos beszámolókból, amint azt is, hányan vettek részt ezen a dzsemborin: de Toroczkai feltűnően nem hiányozhat róla, ahogy május 21-én ott a helye az első sorban Törökszentmiklóson is.

Aztán majd csak kiderül, mi lesz.

De mozgalmas életet él mostanában ez a Toroczkai, annyi biztos.

Pénzhamisítók – Déli kávé Szele Tamással

Hát, nem tudom, milyen kávé illenék ehhez a történethez, talán valami cikória, mert nem lehet komolyan venni, pedig az ország egyik legfontosabb intézménye szerepel benne: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Őket mindig ajánlatos komolyan venni, csak most néz ki úgy, hogy elvetették a sulykot, de annyira, hogy az már olimpiai kvalifikációs szint.

Szóval, a tegnapi lapok hírül adták, amit a párt vezetősége már tegnapelőtt közzétett, miszerint beidézte a Magyar Kétfarkú Kutyapárt elnökségét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal „ismeretlen személy pénzutánzatra vonatkozó szabályok megszegése szabálysértési ügyében”. Ugyebár, valóban volt egy poénos bankjegyszéria, amelyen különböző prominensnek tekintett politikai szereplők voltak láthatóak a hivatalos bankjegyektől eltérően, és a rájuk nyomtatott szöveg is eltért a valódi pénztől – Soros György a tízezresen szerepel, mint „minden baj forrása”. Az 500 forinton Nagy Blanka, „aki káromkodásával meggyalázta a magyar anyák emlékét”, az ezresen Gulyás Márton, „a Soros-hadsereg parancsnoka”, a kétezresen Varjú László, „az eltávolíthatatlan ember”, az ötezresen Judith Sargentini, „aki meg meri kérdőjelezni Magyarország jogállamiságát”, míg a húszezresen Jean-Claude Junker, „Európa kocsmárosa” szerepel.

Ezek jogi szempontból nem egyebek, mint választási szórólapok, tehát épp annyira nem minősülnek pénznek, amennyire a pártok választási kiadványai sem hírlapok.

Azoknak nem ritkán a megtévesztésig újság-külsejük van, de azért mégis propaganda-kiadványok, szóval ha ez pénzhamisítás lenne, akkor az összes, választásokon induló pártot el kéne ítélni sajtórendészeti vétségért. Ráadásul ez még komolyabb is, mert lapformátumból annyi van, ahány lap, így könnyebb a szóróanyagokat sajtónak nézni, elfogadni – forintból csak egyféle van, és az nagyon nem olyan, mint a Kétfarkúak poénpénzei, amelyeken azért érezhető az erős irónia és önirónia is.

De lássuk, mit mondott maga a párt elnöke, Kovács Gergely a Népszavának?

„– Viszonylag sokat, körülbelül százezret osztogattunk szét, sőt el is adtunk belőle jó párat. Mielőtt elkezdtük az akciót, megkérdeztünk egy ügyvédet – mesélte a pártelnök. A szakember azt mondta, lehet, hogy valaki feljelenti őket, de megnyerik a pert, mert teljesen máshogy néznek ki a a „kétfarkús” bankók, az eredetiekhez képest. – Természetesen bemegyünk a NAV-hoz, nyilván elismerjük, hogy mi csináltuk, de ez nem pénzhamisítás.” (Népszava)

Hát nem is az – mindenkinek elsőre a Monopoly és a Gazdálkodj Okosan jut eszébe, ha ez tilos, akkor azokat is be kell tiltani, hiszen játékpénzeket használnak bennük. Meg ezer és egy játékban még. Megengedem, hogy értéke lehet ezeknek a bankóknak, hiszen a gyűjtők számára esetleg lehetnek érdekesek – magam is láttam olyan hirdetést a Vaterán, amin egy ilyen teljes szériát kétezer négyszáz forintért vesztegettek, másik hirdetésben a kétezresért kérnek 450 forintot, de az ötszázas és az ezres ára is ennyi, szóval nem fogja bedönteni a nemzeti valutát (igaz, mesélnek olyan esetről, mikor egy ötszázas 650-ért ment el) – no, de akkor is, a Kétfarkúak jogászának van igaza: túl sok az eltérés ahhoz, hogy bárki valódi pénznek nézze ezeket a szóróanyagokat.

Már persze, ha nem akarja annak nézni.

De a NAV a jelek szerint akarja.

Az illetékesek korábban nem voltak ennyire bakafántosak, ugyanis álpénzek bizony már régebben is előfordultak a magyar piacon, mégpedig reklámcélokkal terjesztették őket.

Az első talán a Fundamenta Lakáskassza 72 ezer forintos címletű álbankjegye volt, ebből nem lett különösebb baj, ugyanis a cég reklámfigurája is szerepelt rajta – nagyobb gondot okozott a Sodexho 54 ezer forintos címlete, ami tökéletes másolata volt 2008-ban az akkori húszezresnek. Mármint a rajta lévő számot kivéve. A 20-at egyszerűen kicserélték 54-re. Természetesen nem bankjegypapírra nyomták, a fémes csík is csak nyomtatva volt rajta, nem is csillogott – és mégis akadt olyan naiv ember, aki elfogadta a reklámpénzt.

Az is igaz, hogy csak egy.

Ő is állatvásárban.

Úgy történt az eset annak idején, jó tizenegy éve, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kétpón egy 17 éves fiú két ilyen 54 ezer forintossal fizetett egy idős embernek három birkáért. Az idős ember még állítólag örült is, hogy a megbeszélt 100 ezer helyett 108 ezret kapott. Még akkor sem hitte el, hogy becsapták, mikor a helyi postán közölték vele, hogy nem tudják a pénzt felváltani, mert ilyen címlet nincs.

Azért jellemző, hogy nem részvénybe próbálta fektetni, az kicsit körülményesebb lett volna.

A nyomozás kiderítette, hogy a Sodexhonak volt egy reklámkampánya, amiben ilyen játékpénzeket küldtek szét, de még 2006-ban, két évvel korábban. Eredetileg csak az ügyfeleknek küldtek belőle, korlátozott mennyiségben és viccből – akkor nem is lett semmi baj, senki sem akarta valódinak elsütni őket. Hanem két év múlva eljött a selejtezés, a nagytakarítás ideje a hirdetési osztályon, és kidobták a maradék bankókat. Illetve, elküldték őket az iratmegsemmisítőbe, csak ott valamelyik munkatárs viccesnek találhatta a nemlétező bankókat, mert jó párat megtarthatott. Hogy aztán ezekből hogyan került huszon-valahány egy szolnoki szeméttelepre, azt talán sosem fogjuk megtudni: tény azonban, hogy a birkavásárló tizenhét éves srác már ott találta őket.

Őt meg a rendőrség lelte fel igen gyorsan, mondhatni fénysebességgel: az ám, de nem pénzhamisítás miatt indult ellene eljárás.

Azért nem is indulhatott volna, hiszen azt nem követte el: az eljárás csalás miatt indult. És valóban, itt a pénz felhasználója volt rosszhiszemű, élt vissza az eladó jóhiszeműségével: neki, aki a bankjegyeket a szeméttelepen találta, tudnia kellett, hogy azoknak nem lehet különösebb értékük, már csak a lelőhelyük miatt sem.

A kibocsátó cég ellen semmiféle vizsgálat vagy eljárás nem indult, az ő jóhiszeműségük bizonyított volt.

És hát joggal tételezné fel mindenki, hogy nincs épelméjű magyar állampolgár, aki egy nem kerek összegre szóló bankjegyet hitelesnek tekint, arról már nem is szólva, hogy a bankjegyek címletei és külsejük közismertek, nem lehet ilyenkor a hasonlóságra hivatkozni. Ha valaki nem ismeri őket, az az ő baja – épp így, ha valaki a törvényeket nem ismeri, az sem felmentő körülmény a bíróság előtt.

Tessenek ismerni.

Egyszóval: nehezen fog megállni a pénzhamisítás vádja az MKKP ellen, akárhogyan is erőltetik. Még a hasonlóság mértéke sem lehet megtévesztő: ezek a szóróanyagok vastag műnyomó papírra készültek, már a tapintásuk is más, mint a valódi pénzé.

Azt meg tényleg csak a legtájékozatlanabbak hihetik el, hogy ezek a személyek nálunk hivatalos papírpénzekre kerülhetnek.

Szóval: szamárság már maga a vád is, kérem.

Nem ez a pénzhamisítás.

Amiatt bezzeg nem lehet vádat emelni, vizsgálatot indítani, hogy ha vásárolni megyek, az a tízezres, amin tavaly ilyenkor két szatyor ételt vettem, ma már csak egy szatyorra elég.

Pedig az lenne az igazi pénzhamisítás, csak annak van saját neve is.

Inflációnak hívják, és nálunk hivatalosan nincs.

Javaslom, hogy akkor ne pénzhamisításért pereljük be a Nemzeti Bankot, hanem csalásért.

Ugyanis azt híresztelik, hogy nálunk nincs infláció.

Na, ezt a pert megnézném magamnak.

A Kétfarkúakét meg nem is nézhetem, mert ha csak el nem fajzik a jogrendszerünk még saját magától is, arra sor sem kerülhet.

A NAV pedig igazán foglalkozhatna mások ügyeivel is, olyanokéval, akiknek vannak, méghozzá komolyak.

Utóbbi időben ugyanis elterjedt nálunk egy régi játék újabb változata, ezt úgy hívják, hogy „Garázdálkodj okosan”.

A legnagyobb játékosokat Mészárosnak, Matolcsynak, Tiborcznak hívják, de rengeteg kisebb spíler is akad.

És ezt az eredetitől eltérő módon valódi pénzekkel játsszák.

Na, velük kéne komolyan foglalkozni, nem az MKKP poénjaival.

Szóra sem érdemes

És tényleg. Tulajdonképpen szóra sem érdemes, mégis, mégis, kitör belőlem a régi vágású, kávéházi értelmiségi, a még régebbi vágású gentleman: nem illik üzenetet válasz nélkül hagyni. Érzem, értem és értékelem a figyelmet, hogy így fogalmazzak… nem illik nem jelezni ezt az érzeményt, mint olyan és gyanánt.

Mert az úgy vagyon, hogy én vagy pár éve regisztráltam és előfizettem egy tudományos folyóiratra, az a címe, hogy Research.eu. Ingyenes, havonta küldik Brüsszelből, kiválóan szerkesztett, politikamentes kiadvány, azonban robotikától IT-ig, géntechnológiától orvosi fejlesztésekig minden van benne. Öröm olvasni, mennyi csodát produkál havonta is ez a mi pici Európánk.

Már persze, ha olvas az ember angolul. De ez az ember, aki a cipőmben jár, olvas.

Eddig minden hónapban úgy érkezett a kiadvány, hogy gondosan és vastagon lefóliázva bedobták a postaládámba. A fólián belül a lap és egy hátsó, A4-es ív, rajta a címem és az irányítószámom. Ennyi.

Éveken keresztül.

Ma nem így jött.

Fólia és címzési lap sehol, a kiadványon látszik, hogy valaki alaposan átnézte. Itt-ott meg is húzogatta, nincs-é belekötve valami. Így volt a postaládában.

Korábban meg mindig sértetlenül kaptam.

Hát, ingyenes, tudományos lap, ebben ajándék nem szokott lenni, maximum ösméret, de az meg amúgy is benne vagyon…

Tanúm nincs, a postaládában találtam a kiadványt felbontva, így büntetőjogi felelősségem tudatában senkit sem vádolhatok személyesen a levéltitok megsértésével.

Nem is neveznék meg senkit. Olyan ofé nem vagyok azokban a körökben, hogy tudjam, most éppen melyik alezredeshez tartozom.

Csak mégis, mégis, éled bennem a régivágású gavallér, aki érzi és köszöni ezt a kitüntetett figyelmet, és valahogy szeretné jelezni, hogy az illetékes Hivatal érzeményei viszonzásra találtak nála.
Ezt ugyanis agresszív figyelésnek hívjuk.

Az a lényege, hogy tojja össze magát a célpont és érezze magát állandóan célkeresztben, akár a telefonja játssza vissza a beszélgetéseket, akár a küldeményei érkeznek felbontva.

Srácok, sehol nem vagytok, én ezt már végigcsináltam Ceausescu Romániájában, ahol a kollégáitoknak hatvanezerszer nagyobb hatalmuk és lehetőségeik voltak, szóval aranyos a figyelés, ha kitudom, melyik ügyosztálynak köszönhetem, és melyik magyar Cégtől – mert van vagy tizenakárhány! – az Isten se ment meg titeket attól, hogy küldjek egy csokor rózsát, bonbont, miegymást.

Ha már így udvaroltok.

A magunk módján mi is figyeltetünk.

Aki előttetek áll, az a mi emberünk.

Különben bagatell.

Szóra sem érdemes.

Csak jeleztem, hogy kösz.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK