Kezdőlap Szerzők Írta Németh Róbert

Németh Róbert

Németh Róbert
60 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Egy éve választották meg Trumpot – azóta tart a káosz

Donald Trumpot 2016. november 8-án választották meg amerikai elnöknek. Az azóta eltelt egy évben nem tudta betartani legfontosabb kampányígéreteit, de folyamatosan sértődött támadásokat intéz vélt vagy valós ellenfelei ellen. Az elnök népszerűsége több évtizedes mélyponton van, az amerikaiak kétharmada úgy gondolja, semmit nem ért el megválasztása óta.

Fotó: MTI/EPApool/Ota Kijosi

Az egész világot, sőt, ahogy a Brookings Intézet írja elemzésében, saját támogatóit is meglepte Donald Trump, amikor egy évvel ezelőtt megnyerte az amerikai elnökválasztást. Győzelmi beszédében azt mondta: be kell gyógyítani a sebeket, és egységessé kell tenni az országot – egy évvel később az ország még megosztottabb, mint volt, az elnökségének eddig eltelt időszakát teljes káosz jellemzi.

Újfajta elnöki stílust vezetett be: teljesen kiszámíthatatlan, sértődékeny és nárcisztikus, az elnöki intézményt pedig gyakorlatilag a Twitteren működteti, ahol

rendszeresen kirohanásokat intéz vélt vagy valós ellenfelei ellen, akiket sokszor útszéli stílusban sérteget,

ami után a stábjának kell magyarázkodnia. Olyan is volt, hogy teljesen értelmetlen szöveget sikerült posztolnia:

Közben pedig a fő kampányígéretei közül gyakorlatilag egyet sem sikerült betartania.

A populista, elitellenes szólamokkal teli kampány után az egyik első próbálkozása az volt, hogy megtiltsa több, muszlim többségű ország állampolgárainak a beutazást Amerikába. Alá is írt egy rendeletet, amelyet azonban a bíróságok visszadobtak. Ezután újra próbálkozott – ezt is visszadobta egy bíróság. Egyelőre egy sokkal engedékenyebb verzió léphetett életbe.

Egyik fő ígérete az volt, hogy visszavonja az Obamacare-t, amelynek köszönhetően több millióval nőtt azon amerikaiak száma, akiknek van egészségbiztosítása (igaz, ezért másoknak többet kell fizetni, mint eddig). A helyettesítésére vonatkozó terv azonban már a Képviselőházon is nagyon nehezen ment át,

a Szenátusban pedig végképp elbukott.

Szintén hangsúlyos ígérete volt, hogy falat építtet az amerikai-mexikói határra, amelyet „majd a mexikóiakkal fizettet ki”. Utóbbira esélye sincs, a fal építéséhez ugyan továbbra is ragaszkodik, de ahhoz előbb a szövetségi költségvetésben kell forrást találni rá.

Arról is beszélt, hogy az Egyesült Államok kilép több szabadkereskedelmi megállapodásból, többek között az észak-amerikaiból és a csendes-óceániból. Utóbbiból ki is lépett, az elsővel kapcsolatban most inkább arról van szó, hogy újratárgyalják.

Fotó: MTI/EPA/ISP pool/Olivier Douliery

Megígérte azt is, hogy javítja az orosz-amerikai kapcsolatokat, hogy újratárgyalja az iráni atomalkut, hogy „illegális bevándorlók millióit” telepíti ki, hogy Jeruzsálembe költözteti Tel Avivból az amerikai nagykövetséget Izraelben. Ezekből sem lett semmi.

Mint ahogy

hosszasan lehet sorolni a többi kampányígéretét is, amelyet nem tudott betartani:

nem csökkent a személyi jövedelemadó, nem engedélyezte újra a kínzást a vallatásoknál, nem tudott munkahelyeket visszahozni külföldről, nem építette újjá „Amerika infrastruktúráját”, és, hiába állítja az ellenkezőjét, nem mért vereséget az Iszlám Államra.

Tulajdonképp egy olyan fontos ígérete volt, amelyet maradéktalanul betartott – és amivel nagy nemzetközi felháborodást okozott. Kiléptette ugyanis az országot a párizsi klímaegyezményből.

Trump a külpolitikában is következetlen, egyedül a gazdaság teljesít jól – ennek viszont még Barack Obama kormánya rakta le az alapjait.

Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo

Közben ráadásul folyamatosan támadja a médiát, amely szerinte ellenséges vele. A charlottesville-i neonáci erőszak után pedig két napig tartott neki, hogy elítélje, hogy egy fehér fajvédő kocsijával az ellentüntetők közé hajtott, de utána újra inkább „mindkét fél által elkövetett” erőszakról beszélt – ez régi szélsőjobboldali kapcsolatai miatt nem is annyira meglepő.

Kampányígéreteit annak ellenére sem sikerült teljesítenie, hogy pártjának többsége van a Képviselőházban és a Szenátusban is. Viszont

több republikánus szenátorral is összeveszett,

sokszor pedig még saját emberei is ellentmondtak neki, például a Puerto Rico-i adósság, vagy az iráni atomalku kapcsán.

Stábjából állandó vitákról szivárogtak ki hírek, és már 16 fontos ember távozott onnan: többek között Steve Bannon főstratéga, Reince Priebus kabinetfőnök és Sean Spicer szóvivő.

El kellett köszönnie nemzetbiztonsági tanácsadójától, Michael Flynntől is, majd hiába rúgta ki az FBI igazgatóját, létrejött egy bizottság, amely a választásokba való orosz beavatkozást vizsgálja. A legnagyobb veszélyt Trumpra ez a vizsgálat jelenti – az ABC News és a Washington Post felmérése szerint az amerikaiak majdnem fele gondolja azt, hogy Trump is követett el bűncselekményt az ügyben. Kampánystábjának több tagját már vád alá helyezték, a hírek szerint Michael Flynnre is ez vár.

Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew

Ezek után tulajdonképp nem is meglepetés, hogy Donald Trump népszerűsége mélyponton van. A Washington Post és az ABC News közös felmérése szerint az amerikaiaknak mindössze 37 százaléka gondolja azt, hogy jó elnök, 59 százalék szerint viszont rosszul végzi a dolgát. Hasonló eredményt hozott a CNN felmérése is (ők 36, illetve 58 százalékot mértek). Vagyis

70 éve nem volt Trumpnál népszerűtlenebb elnök

hivatali idejének ezen szakaszában.

Az amerikaiak kétharmada szerint Trump semmilyen jelentős eredményt nem ért el a megválasztása óta.

Állandósult kirohanásai ellenére azonban, ahogy a Brookings Intézet is írja, az amerikai demokráciát nem fenyegeti veszély, a fékek és ellensúlyok jól működő rendszere ugyanis Trumpot is kordában tudja tartani, hiába fenyegeti a demokrácia alappilléreit, a szabad sajtót és a bíróságokat. Ahogy írják:

„Trump lehet, hogy úgy beszél, mint egy diktátor, de az alkotmány jól működik és megakadályozza, hogy valóban az legyen.”

Van, amiben Soros György egyetért a magyar kormánnyal

Soros-terv nem létezik, az csak a választási kampány része, a nemzeti konzultáció hazugságokra épül, és az sem igaz, hogy uniós tisztviselők „vannak Soros György zsebében” – ezt mondta a FüHü-nek adott interjúban Csontos Csaba, a Nyílt Társadalom Alapítvány magyarországi szóvivője. Arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő iránya, de a gyűlöletkeltés az őcsényihez hasonló esetekhez vezethet. Csontos Csabát is megkérdeztük arról, Soros-ügynöknek tartja-e magát.

Csontos Csaba
Fotó: FüHü

Mit szól a plakátkampányhoz és a nemzeti konzultációhoz?

Nagyon sok probléma van ezzel a nemzeti konzultációval. Alapvetően az, hogy

hamis állításokra épül.

Újságcikkekből, Soros György által írt véleménycikkekből kiragadott részletekből extrapolál bizonyos feltételezéseket, és azokat úgy állítja be, hogy tulajdonképpen már be is épültek az Európai Unió döntéshozatali folyamatába, és egy létező tervként működnek. Ez így természetesen nem igaz.

Soros György egy sokat publikáló, sokat megnyilvánuló ember, aki az elmúlt évtizedekben a befektetői tevékenysége mellett nagyon sok emberbaráti adományozó tevékenységet indított el. Emellett a gondolatait megosztja a külvilággal, publikál, előadásokat tart.

Azok a kiragadott idézetek, amelyeket a kampányban használ a kormányzati kommunikáció, azok egy 2015-ös, a Project Syndicate-en megjelent esszéből vannak kivéve, amelyet egyébként egy évvel később már sok szempontból meghaladott Soros György gondolkodása, és ezt a Foreign Policy tavaly júliusi cikkében ki is fejtette.

Ha visszamegyünk az eredeti kérdésre, több probléma van magával a kampánnyal is. Egyrészt a kampányt kísérő masszív kommunikáció, a plakátok, tévés, rádiós, online kampány elég erős gyűlöletkeltő és ellenségképző hatást fejt ki.

Azt látjuk, hogy az elmúlt egy évben

egyértelműen az ellenségképzés lett a kormányzati kommunikáció fő csapásiránya.

Voltak ugye a menekültek, a „migránsok” az elején. Aztán jött „Brüsszel”, ami azért volt bizarr, mert az EU egy népszerű dolog Magyarországon, a lakosságnak több mint kétharmada támogatja az ország uniós tagságát. Ezért az a csúsztatás történt a „Brüsszel, mint ellenség” kampányban, hogy a kormányzati kommunikáció egyenlőségjelet tett az Európai Unió és a brüsszeli bürokrácia között.

Ennek keretében ráadásul

a lakosságot szándékosan félrevezették

azzal, hogy összekeverték a döntéshozói szerveket, amelyekben ott ülnek a magyarok, így az Európai Tanácsban, az állam- és kormányfők fórumain Orbán Viktor maga is részt vesz, és a Bizottságot, amely döntés-előkészítő és ellenőrző funkcióval bír.

Közben jött a civilek elleni kampány, a megbélyegző törvény. Itt már megjelent Soros György és a Nyílt Társadalom Alapítvány neve, mint támogató. Ebből nőtt ki a Soros György elleni kampány, amelynek már a második hullámát látjuk, hiszen nyáron, szerencsére csak rövid ideig, de volt egy gyűlöletkeltő kampány Soros György ellen személyesen.

Tehát akkor Ön azt mondja, hogy a „Soros-terv”, amit a kormány most már naponta többször is emleget, valójában nem létezik?

Most már ott tartunk, hogy a múlt heti Kossuth rádiós interjúban maga Orbán Viktor is azt mondta, hogy ha Navracsics Tibor nem tud arról, hogy van Soros-terv, akkor ezért kell kideríteni a titkosszolgálatok bevonásával, hogy van-e Soros-terv. Most előreugrottam kicsit az időben, de nem csak mi mondjuk, hanem már a kezdetektől fogva értelmiségiek, talán százas nagyságrendben mondták ki, beleértve Navracsics Tibort is, hogy nem létezik ilyen.

Látható, hogy

ez egy Magyarországra kitalált kommunikáció,

hiszen nem véletlenül mondta Navracsics Tibor és más uniós biztosok is, hogy nincsen ilyen napirenden, tárgyalások során soha nem emlegetik a Soros-tervet. Ez a magyar lakosságnak, a magyar választóknak szól, a választási kampány része.

Azt gondolom, hogy nem is lenne érdemes erről tovább beszélni, csak sajnos ott landolt a postaládákban több millió háztartásban ez a hazug kérdőív. Azért is tartjuk károsnak ezt a kampányt a gyűlöletkeltés mellett, mert ez egy ál-konzultáció. Egyrészt

manipulatívak a kérdések,

van hozzájuk egy sorvezető, aminek a végén megkérdezik, hogy „ugye nem akarod, hogy valami nagyon rossz történjen”. Az ilyenek a valódi társadalmi párbeszédet értékét csökkentik.

A Nyílt Társadalom Alapítvány hisz a valódi párbeszédben. Annyi olyan kérdés és megoldandó probléma lenne Magyarországon, az egészségügy helyzetétől, az oktatástól a nyugdíjkérdésig, amit meg kellene beszélni a társadalommal, oly módon, hogy valódi kérdéseket tesznek fel, vagy akár, meghagyni a lehetőséget az embereknek, hogy ők tegyenek fel kérdéseket. Magyarországon elfojtják a társadalmi kezdeményezéseket, fölülről irányított kérdések vannak.

A harmadik nagyon veszélyes dolog, és ez a kérdések mögé van elbújtatva, hogy az Európai Unió ellen dolgozik az egész kampány, mert azt sugallja, hogy az Unió sötét erők zsebében van.

A kormány azt mondja, hogy aki tagadja a Soros-terv létezését, az azért teszi ezt, mert Soros György ügynöke. Mástól is megkérdeztem már: Ön akkor Soros-ügynök?

Nyilvánvalóan nem vagyok ügynök, én munkavállaló vagyok, egy alapítványnál. Olyan munkaszerződésem van, mint bárkinek Magyarországon, aki egy vállalatnál, közigazgatásban vagy bárhol dolgozik. Ha ezt ügynöknek nevezik, akkor lehetnék az is, de ez a címkézés megint az ellenségképzéshez tartozik.

A magyar történelemnek voltak olyan korszakai, amikor címkéztek embereket származásuk, politikai meggyőződésük miatt. Nagyon rossz dolog lenne, ha oda mennénk vissza.

Visszatérve arra, hogy akik letagadják, hogy van Soros-terv, azok mind Soros György zsebében vannak. Megint tisztázni kell valamit: hogyan működik az EU döntéshozatali folyamata. A kommunikációban szándékosan mossák össze a döntéshozó és a végrehajtó ágakat. Ez odáig ment, hogy amikor a strasbourgi emberi jogi bíróság, amelynek semmi köze az Unióhoz, két bangladesi menedékkérő ügyében hozott egy olyan döntést, amely szembe ment a magyarországi ítélettel, rögtön utána az jelent meg a kormányzati kommunikációban, hogy már a bíróságok is a Soros-tervet hajtják végre, és az Unió máris lép.

Ez nem a tudatlanságukat mutatja,

én biztos vagyok benne, hogy a magyar kormányban minden megfelelő ember pontosan tudja, mi a különbség a luxemburgi Európai Bíróság és a strasbourgi bíróság között, a Bizottság és a Tanács között. Szándékosan keverik össze őket, hogy a saját kommunikációjuk alá rendeljék az üzeneteket.

Fotó: FüHü

És hogy ki kinek van a zsebében… Korábban megjelentek olyan cikkek a kormányzathoz közel álló médiumokban, amelyek azt mutatják be, hogyan dolgozik Brüsszelben a Nyílt Társadalom Alapítvány és intézetei. El kell mondani, hogyan működik a brüsszeli döntéshozatal és döntésbefolyásolás.

Ez utóbbit lehet lobbizásnak vagy advocacynek nevezni. Ez Európában egy nagyon átlátható történet.

Minden találkozó nyilvános, lehet tudni, ki kivel találkozik.

A hazai médiában olyan kifejezéseket használnak, mint „zárt ajtók mögött tárgyaltak”, amelyek obskúrusnak tüntetik fel az ilyen megbeszéléseket.

Több ezer érdekképviseleti szerv működik Brüsszelben. A mi irodánk 14-15 fős, a rendezvényei nyilvánosak.

Ettől fél Magyarország?

Dolgoztam én vállalati oldalon is ezen a területen, ez ott is ugyanúgy megy. Szakpolitikai kérdésekben megvitatnak dolgokat. Például egy parlamenti képviselő nem szakértője minden kérdésnek, meghallgat mindenkit, a döntéshozók igyekeznek minden érintettet meghallgatni és eldöntik, ki volt meggyőző, kivel értenek egyet. A legfontosabb: csak értelmes üzenetet várnak, csak valódi tartalomról hajlandóak beszélgetni.

A kormány és a hozzá közel álló médiumok egy oroszokhoz közel álló hackercsoport állítólagos dokumentumaira hivatkozva mondják azt, hogy emellett van egy manipuláció, amit az alapítvány, és, az ő szavaikkal élve, a „Soros-hálózat” folytat. Erről mit gondol?

Nem akarok belemenni, hogy mi köze a csoportnak az orosz titkosszolgálatokhoz, de valóban volt egy támadás, amikor belső dokumentumokat, levelezéseket elloptak. A kormányközeli sajtóban azt írják, hogy több mint 200 képviselő van a baráti listán. Azt tudom erre mondani, hogy

minden érdekérvényesítő összeállítja azoknak a listáját, akihez megítélése szerint egy adott szakpolitikában érdemes odamenni.

Ez a vállalati oldalon is ugyanígy működik. Ezt tanítják is. Mondok egy egyszerű példát: atomenergetikában dolgozó cégnek nem érdemes egy zöldpárti képviselőt megkeresnie.

Tehát, ha egy belső levelezésben azt látják valakiről, hogy vele tudunk beszélni, akkor az annyit jelent, hogy nyitott például emberi jogi kérdésekre. Az bizarr gondolkodásra vall, ha valaki azt mondja, hogy azok a döntéshozók, akik nyitottak a párbeszédre egy szakpolitikai témában, máris annak szervezetnek a „zsebébe kerülnek”, amely képviselőivel beszélgetnek.

Tehát itt inkább arról van szó, hogy azonos elveket vall az alapítvány és bizonyos képviselők?

Így van. Ez a munkánk része, hogy felmérjük, kivel lehet beszélgetni. Tegyük fel, hogy találkozik valaki egy kávéra egy újságíróval. Ez vállalati oldalon is létezik. Sőt, én nem hiszem, hogy a magyar kormány emberei ne találkoznának döntéshozókkal Brüsszelben, vagy épp újságírókkal.

Az az igazság, hogy amikor azt mondják, hogy valaki valakinek a zsebében van, az súlyos inszinuáció, mert azt feltételezi, hogy pénzek mozognak és valakit lefizet valaki.

Vagyis ez egy korrupciós vád?

Azért csak inszinuáció, mert aki ezt állítja, az semmilyen tényt nem említ, csak annyit mond, hogy ki kell deríteni.

Térjünk vissza a civilekhez. A kormány azt mondja, hogy azért támogatnak civileket, mert ők is azt a tervet akarják megvalósítani, amiről mondta, hogy nem is létezik: le akarják bontani a kerítést és be akarnak telepíteni egymillió bevándorlót. Valóban ezért támogatják őket?

Nem. És

Soros György sem akarja lebontani a kerítést és nem akar behozni egymillió menekültet se Európába, se sehova. Sőt, a kötelező kvótaelosztást kifejezetten ellenzi.

De megérkezett több mint egymillió ember Európába. 2015 volt a csúcs, azóta csökkent a szám, de nem azért, mert kerítést építettünk, hanem azért, mert Törökországgal született egy megegyezés, és a két fő útvonalon több szűrést vezettek be.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szíriai menekülthullámban főleg a középosztály jött el, azok, akiknek volt pénze arra, hogy ide tudjanak jönni. Azok jelentős részének, akik a környező országok menekülttáboraiban vannak, nincs erre pénze.

Mármint a Szíriát körülvevő országokra gondol?

Igen, Jordániára, Törökországra, Libanonra. Azok a megoldási javaslatok, amelyeket Soros György leírt, illetve az alapítvány és az általa támogatott szervezetek képviselnek, arról szólnak, hogy egyrészt a már ideérkezett menekülteknek valamilyen jogsegélyt, egészségügyi segítséget, pszichológiai segítséget nyújtsanak. Utóbbiról kevesebbet beszélünk, pedig ők traumatizált emberek. És nem csak a jogaikat, hanem a kötelezettségeiket is el kell nekik mondani.

Fotó: FüHü

Ha a hatóság ignorálja, hogy itt vannak, nem kommunikál velük, és ahogy látjuk, kirakják őket egy senkiföldje-zónába, hátha megunják és elmennek – ezzel nem csak az emberséges bánásmódot és a genfi egyezményhez kötött jogokat sértik meg, hanem rontják a helyzetet. Ezeket az embereket, akik átéltek egy traumát, fölösleges frusztrációnak teszik ki.

Ezzel a későbbi beilleszkedésüket nem, hogy segítik, hanem még taszítják is őket tőle.

Ők már eldöntötték, hogy elmenekülnek. Valahova el fognak jutni, és ha olyan helyről jöttek, ahol valóban életveszélynek vannak kitéve, akkor megkapják a menedékjogot. Valamikor őket integrálni kell. Ebben is tudnak segíteni a civil szervezetek, akiket támogatunk.

A másik fontos csapásirány, hogy a megoldást azokon a helyszíneken kell keresni, ahonnan a menekültek elindultak.

Tulajdonképp ezt mondja a magyar kormány is.

Így van, ebben teljesen egyetértenek. Csak ugye eltér a külső és belső kommunikáció.

Magyarországon azt mondják, hogy nem értenek egyet Soros Györggyel, de a nemzetközi fórumokon néhány pontban ugyanazt vallják.

Visszatérve a helyszínekre: vannak olyan helyzetek, mint a szíriai polgárháború, vagy Afganisztán és Irak, ahol folyamatos az erőszak, a terror. Ott politikai megoldást kell keresni. A többi országban, főleg Afrikában, a szubszaharai régióban, ott a klímaváltozás miatt várható éhínségek megoldása hosszabb távú, más jellegű. Mindkét dolog a nemzetközi közösségre vár.

A lényeg, hogy a helyszínen kell segíteni, de ha már megérkeztek a menekültek, akkor nekik segíteni kell abban, hogy minél hamarabb integrálódjanak. Ez mindenkinek jó: a befogadó társadalomnak is és az érkezőknek is.

A gyűlöletkeltés, ami nálunk folyik, csak oda vezet, mint ami Őcsényben történt.

Olyan ijedtek, kétségbeesettek az emberek, hogy teljesen irracionálissá vált az érvrendszerük. Olyan apokaliptikus víziókat vetít eléjük a központi kommunikáció, ami után nem is lehet csodálkozni, hogy még pár gyereket sem hajlandóak egy hétig megtűrni maguk között.

Az alapítvány nem csak a menekültekkel foglalkozó civileket támogatja, hanem sok egyéb szervezetet is. Mi alapján választják ki, kiket támogatnak és egyáltalán, hogy néz ki ez a támogatási rendszer?

Vannak nagy programok, ezeknek vannak pályázati kiírásai, amelyeken elindulhatnak közösségek, civil szervezetek, akik megfelelnek a feltételeknek – ezek általában az átláthatóság és a tapasztalat. Lényeges, hogy

ezek nem politikai kritériumok.

Ha bejelentkezik egy nem liberális beállítottságú szervezet, az is kaphat támogatást. Közösségfejlesztő, közösségeket segítő programjaink is vannak.

Azt is látjuk, hogy ma Magyarországon van egy nagy párbeszéd-, bizalom- és együttműködési hiány. Ha nincs párbeszéd, nem alakul ki bizalom. Hajlamosak vagyunk elhinni minden információt, a legvadabb dolgokat is. Az együttműködésnek meg a bizalom lenne az alapja. Ha a gyűlölettel próbálunk szembe menni, ezeket kell kiépíteni.

Sok jó példa lenne, de ha ezek az alulról jövő kezdeményezések nem kapnak levegőt, támogatást, illetve megbélyegzik őket, akkor nem lesz továbbra sem párbeszéd, együttműködés, bizalom.

Soros György az elmúlt időszakban 18 milliárd dollárt adott a Nyílt Társadalom Alapítványoknak. Miért adta ezt, és mire fogják felhasználni?

Ez nem egy pillanatnyi aktus volt, évek óta folyik, most fejeződött be. Soros György 87 éves. A menedzsment arra készítette fel a szervezetet, hogy tudja tovább vinni az ügyeket, a nyílt társadalom eszméjét. Soros György azért döntött úgy, hogy vagyonának nagy részét az alapítványra hagyja, mert azt gondolta korábban, hogy erre szüksége van a világnak.

Világszerte szűkül a tér az alulról jövő kezdeményezések körül. Az antidemokratikus rendszerek gyakorlatilag kiszorították az alulról jövő kezdeményezéseket, a civil társadalmat.

Ezekben az országokban nem tűrik az ellenvéleményeket.

Soros György azért küzdött az elmúlt 30 évben, hogy a szabadságot, az emberi jogokat, a jogegyenlőséget, a kisebbségeket, a sérülékeny csoportokat segítse. Sajnos erre még sokáig szükség lesz.

A támogatási rendszer pedig nem változik. Ez nem úgy működik, hogy akkor most gyorsan eltapsolja az alapítvány a pénzt, épp ellenkezőleg, hosszú távra rendezkedik be.

A Bloomberg azt írta, hogy valójában ennek az adományozásnak a célja adóelkerülés volt. Ez is szerepet játszott?

Az amerikai törvények hagytak egy határidőt arra, hogy az offshore cégekben felgyülemlett vagyont vagy jótékony célra használják, vagy adót kell fizetni utána. Ez valóban így van, de Soros György több mint 30 éve kezdte el filantróp tevékenységét. Erre már korábban is 14 milliárd dollárt szánt. Ő azért hozta ezt a döntést, hogy a célokat tovább vigye.

Fotó: FüHü

Ha valaki a magyar kormányt hallgatja, akkor azt gondolja a nyílt társadalomról, mint elvről, hogy az valami rossz dolog, ami ellen küzdeni kell. Valójában mi ez a nyílt társadalom, miről szól?

Soros György Londonban tanult, filozófiát is hallgatott Karl Poppertől, a 20. század egyik meghatározó filozófusától. Az ő leghíresebb könyve volt A nyílt társadalom és annak ellenségei. Nyilván az ő előadásai és könyvei is inspirálták Soros Györgyöt.

A nyílt társadalom egy fejlett, demokratikus, szabadságon, jogegyenlőségen, a vélemények pluralitásán alapuló, párbeszédre épülő rendszer.

Arra lehetőség, hogy az emberek szabadságban éljenek, meg tudják beszélni a dolgaikat, és legyen társadalmi mobilitás. A zárt társadalmak megszüntetik a véleményszabadságot.

Arról mit gondol, hogy az utóbbi időben nem csak Magyarországon van egyre több támadás, egyrészt ez ellen a gondolat ellen, másrészt személyesen Soros György ellen, hanem egyre több országban?

Ez valahol párhuzamosan zajlott azzal, hogy különböző, még demokratikus országokban is, megerősödtek a populista hangok. Hangosabbá váltak a leegyszerűsödött üzenetek. Ezt sok mindenhez lehet kötni, de a nyugati világban a 2008-as válság után volt egy elbizonytalanodás.

Ez frusztrációt okozott.

Sokan ma is úgy érzik, hogy a legfelsőbb elitben jól jártak az emberek, érintetlenek maradtak, ők meg nagyon sokat vesztettek.

Ugye a második világháború után kialakult jóléti rendszerek egyik fő üzenete az volt, hogy a következő generációnak mindig jobb volt, mint az előzőnek. Most egy olyan korszak határán vagyunk, vagy bele is léptünk, amikor ez nem látszik biztosnak. Nagy társadalmi rétegek lába alól kijött a talaj.

A háború után megszilárdult a jobb- és baloldali pártfelosztás, a váltógazdálkodás a kereszténydemokrata-konzervatív jobboldali, illetve a szociáldemokrata baloldali gondolkodás között. Bejöhettek még centrista, liberális pártok. De most azt látjuk, hogy a mainstream pártok üzenetei már nem jutnak el a választók jelentős részéhez, és

az elbizonytalanodó választók nyitottak lettek a populista ígérgetésekre. Új, radikális, elitellenes közbeszéd alakult ki a politikában is.

Ebből a szempontból Soros György ideális célpont lett. Azonosították a liberális eszmékkel, az alapvető emberi jogokkal, a szabadságjogokkal. Mivel a kisebbségi jogok védelmébe olyan csoportok is beletartoztak, amelyek ellen könnyű volt érzelmeket mozgósítani, leegyszerűsített populista ígéretekkel, amelyekre fogékonyak a talajt vesztett rétegek.

Ebben az a bizarr, hogy nálunk az elitellenes kommunikációt pont a hatalmon lévő elit folytatja.

Magyarországon van egy másik vonulata ennek: Soros György magyar származású, pénzügyi befektető, liberális ügyeket képvisel, és sok helyen kirekesztett kisebbségeket karol fel a programjai egy részével. Ezek a kirekesztett csoportok, akár a romák, akár a menekültek, akár a szexuális kisebbségek könnyű célpontok – és aki a kirekesztetteket segíti, az rossz ember.

Az alapítványnak a CEU-hoz van valamilyen köze?

Külön jogi entitások vagyunk, nem is nyilatkozunk egymás ügyeiről. Alapítónk ugyanaz a személy és empátiával tekintünk a másikra, amikor azt politikai támadás éri.

Mit szól ahhoz, hogy a kormány most nemzetbiztonsági vizsgálatot is akar a „Soros-hálózat” tevékenységével kapcsolatban?

Abban látjuk a veszélyt, hogy

ez egy fenyegetés.

Nem feltétlenül csak a Nyílt Társadalom Alapítványra nézve, hanem az újságírókra és a civil szervezetekre is. Hiszen itt őket nem is annyira burkoltan meg is nevezték. Az újságírók fenyegetése pedig kifejezetten káros, hiszen az a szabad sajtó elleni támadás.

Ami a legfontosabb az alapítvány szempontjából, hogy mi mindenféle gyanúsítgatás ellenére fenntartjuk a támogatásainkat és elkötelezettségünket Magyarország iránt, és segítünk a magyar embereknek, hogy megoldják a problémáikat.

CEU: „It is unacceptable!”

The Central European University fully complies with Hungarian law, it has taken all steps to fulfill the requirements stated in the draft agreement between Hungary and New York State, the university announced at a press conference. It urges the Hungarian government to sign the agreement. For them it is discrimination that the government has already signed an agreement about another university, just not about CEU. The university says: it is unacceptable to keep them in an uncertain legal situation for another year. Rector Michael Ignatieff confirmed it is still their aim to stay in Budapest.

The Hungarian Parliament approved amendments to the new bill about higher education. These amendments contain a one-year extension (until Jan. 1, 2019) of the deadline for foreign universities to comply with the new rules.

Liviu Matei, Éva Fodor, Michael Ignatieff and Zsolt Enyedi
Photo: FüHü

The Rector of Central European University, Michael Ignatieff said at a press conference: it is unacceptable that the government doesn’t tell whether they would sign the agreement with New York State until the end of next year. Hungarian Minister of Human Capacities Zoltán Balog said that signing the agreement would now be pointless. Zsolt Enyedi, Pro-Rector for Hungarian Affairs said they would like an explanation why he thought so.

As the university understands, this agreement has been ready to sign since September. David Kostelancik, Chargé d’Affaires of the U.S. Embassy in Hungary also confirmed this at another conference.

This agreement guarantees CEU’s existence in Budapest.

In line with the agreement, CEU signed a memorandum of understanding with Bard College, which was presented at the press conference. According to the memorandum, CEU has its own facilities on Bard’s campus, the two universities initiate joint programs taught by professors of both universities and bilateral student and faculty exchanges.

So, as Michael Ignatieff stated:

CEU took all steps to fully comply with the law.

He asks the Hungarian government why they cannot take this as an answer. He thinks, it is discrimination that while the government has already signed an agreement with the State of Maryland regarding McDaniel College, it is not willing to do it with the State of New York regarding CEU, and Minister Balog says it would be pointless.

“We’ve been kept in a legal limbo for six months. Extending the deadline means that this can go on for another year”,

he said. So they call the Hungarian government to sign the agreement with New York as soon as possible.

The legal uncertainty has consequences, they are worried that it can cause problems with recruitment. As he said: “the longer this goes on, the more the university suffers, and

a university cannot be free, if someone is slowly strangling it.”

Michael Ignatieff emphasized: “we are here to find a solution, a compromise, which is on the table in New York”, it just needs to be signed.

He also talked about a plan B, but stated that they don’t want to go with it, because

Photo: FüHü

“there is no way CEU will cease its operation. Budapest is our home, we love it here.”

However, the university cannot operate without legal stability. Éva Fodor, Pro-Rector for Social Sciences and Humanities said that legal stability is very important for the students to know that they will get their degree, and for the professors to know that they will have a job.

Michael Ignatieff also stated that the university is an independent organization, responsible not to George Soros but to the Board of Trustees. (The Hungarian government portrays George Soros, the Hungarian-American billionaire, as a bogeyman, and launches attacks against him regularly.) He reminded that it is not possible for a university to have an accreditation in the United States, if its full independence is not assured.

Photo: MTVA/Bizományosi: Balaton József

Liviu Matei Provost and Pro-Rector said that the New York State Commissioner of Education sent an official letter to Hungarian Prime Minister Viktor Orbán about the memorandum between Bard and CEU. This letter was presented at the press conference. Commissioner MaryEllen Elia writes: “the activities provided for in the MOU are consistent with each institution’s charter”.

The university doesn’t understand the sudden decision of the Hungarian government to extend the deadline now, when they fully comply with the new law. In Michael Ignatieff’s words,

“no university in Europe has been put through what we’ve been put through, that’s unacceptable.”

They don’t understand the double messaging that has been going on from the Hungarian government for a month: in Hungary they say that it is pointless to sign the agreement, but they have not left the negotiation table in New York. “What do you think the governor of New York is thinking right now”, asked Michael Ignatieff.

He stated that

the university doesn’t ask for special privileges, it’s precisely the reverse, they would like to be treated the same way as other universities are.

He called the situation unacceptable and unnecessary, because the solution is there. As he said: the agreement is two simple pages, very similar to the one that the government already signed with Maryland. He emphasized:

“We want to stay here, we respect Hungarian law.”

The government says that new Hungarian law about higher education is not targeting CEU (in their words: “the Soros-university”), but all universities must comply with Hungarian law. The European Union and the Venice Commission of the Council of Europe previously challenged the law for not complying with EU regulation. The EU even launched legal action.

Száz éve végezték ki a leghíresebb kémnőt

Mata Hari volt minden idők legismertebb kémnője. Táncosnőként dolgozott, néhány évig rendkívül sikeres és népszerű volt, majd értékesíteni kezdte az így szerzett információkat, de valószínűleg a legendája sokkal nagyobb, mint amennyire kémként sikeres volt – már, ha egyáltalán valóban dolgozott kémként, és nem csak pletykákkal házalt. 1917. október 15-én végezték ki.

A Mata Hari persze csak álnév volt: Margaretha Geertruida Zelle néven született 1876. augusztus 7-én a hollandiai Leeuwarden városában, egy gazdag kalapos lányaként. Ahogy Hahner Péter történész írta róla: sötét hajával, karcsú termetével, fekete szemével, kreol bőrével kitűnt a szőke és testes hollandok közül, és azt beszélték, hogy valamelyik őse jávai lehetett.

Apja meglehetősen elkényeztette a kislányt, aki már kiskorában fantasztikus történeteket talál ki származásáról.

13 éves volt, amikor apja csődbe ment, szülei elváltak, anyja két évvel később meghalt. Margaretha intézetbe került, onnan azonban kirúgták. Az igazgató ugyanis szexuálisan zaklatta, és amikor ez kiderült, a lánynak kellett mennie.

Margaretha úgy gondolta, leginkább nőiességét kihasználva érvényesülhet az életben, ezért 18 évesen válaszolt egy hirdetésre, amelyet egy Indonéziában élő, nála 20 évvel idősebb, feleséget kereső katonatiszt, Rudolph MacLeod adott fel.

Forrás: Wikimedia Commons

Egy fiuk és egy lányuk született, de a katona részeges volt, és gyakran verte feleségét és a szolgálókat is. Margarethát ráadásul szifilisszel is megfertőzte. Egyik alkalmazottjuk, valószínűleg bosszúból a rossz bánásmódért,

megmérgezte gyerekeiket,

és csak a kislányt tudták megmenteni. 1900-ban visszatértek Európába, de itt elváltak, Margaretha pedig Párizsba utazott. Kislánya az apánál maradt.

Itt egy cirkuszban dolgozott, de mivel Indonéziába táncolni is megtanult, átváltott erre, bár saját bevallása szerint sosem táncolt jól. Közben gyakran váltogatta szeretőit, akik anyagilag is támogatták.

Forrás: Wikimedia Commons

A nagy áttörés 1905-ben jött el, amikor felkérték, hogy táncoljon egy múzeumban, elit közönség előtt, ahol

szinte meztelenül adott elő egy csábító táncot,

másnap pedig az egész sajtó róla áradozott.

Azt kezdte terjeszteni magáról, hogy anyja indiai hercegnő volt, a táncot pedig Siva isten templomában tanulta. Életrajzában rejtélyes lyukakat hagyott, hogy többet bízzon a képzeletre. Felvette a Mata Hari (a Hajnal Szeme malájul) nevet.

Azért is nagyon népszerű volt, mert sokan azt hitték, hogy a híres hétfátyoltáncot meztelenül fejezi be. De ahogy Hahner Péter is írta, valójában teljesen sohasem vetkőzött le a színpadon, testszínű ruha volt rajta, és ékszerekkel díszített, fém melltartóit is mindig magán hagyta.

Hamarosan már

csillagászati pénzeket kapott, a politikai és üzleti élet hatalmasságai akartak megismerkedni (és lefeküdni) vele.

A pénzt viszont gyorsan elszórta, az újdonság varázsának múlásával pedig, néhány év alatt megkopott a hírneve, és újra a szeretői tartották el.

Forrás: Wikimedia Commons

Mivel továbbra is a semleges Hollandia állampolgára volt, ezért az első világháború kitörése után is szabadon utazgathatott Németország és Franciaország között – német és francia tiszteket is elcsábítva. Erre persze mindkét titkosszolgálat felfigyelt.

Hahner Péter szerint ekkor arra készült, hogy véget vet vándorlásainak, ugyanis beleszeretett egy fiatal orosz tisztbe. Amikor egy háborús zónában fekvő katonai kórházban ápolták, Mata Hari engedélyt kért, hogy meglátogassa. A francia kémelhárítás egyik kapitánya ekkor megkérdezte, hajlandó lenne-e kémkedni Franciaország számára. Rengeteg pénzt ajánlottak neki, ezért elvállalta a feladatot, de

csak értéktelen információkat szerzett.

Közben állítólag az amszterdami német konzul is megkereste, és ő is pénzt ajánlott neki, hogy kémkedjen a németeknek. Ezt a pénzt is elfogadta.

1916-ban aztán Mata Hari találkozót kért a madridi német katonai attasétól, hogy újra találkozzon a német trónörökössel, akivel állítólag lefeküdt korábban. Az attasé annyit írt erről Berlinbe, hogy „sikerült a H-21 fedőnevű kémet beszerveznie”. Csakhogy a táviratot a franciák is olvasták, és 1917. február 13-án letartóztatták Mata Harit.

Később kiderült, hogy a németek tudták, hogy feltörték a titkosításukat, és szándékosan írták ezt Mata Hariról, valószínűleg azért, mert semmilyen értékes információkkal nem szolgált nekik sem, csak párizsi pletykákkal. Ráadásul így elterelhették a figyelmet a valódi kémeikről.

Mata Hari kivégzése előtt
Forrás: Wikimedia Commons

Kihallgatása alatt a hosszú ideje kitalált világában élő Mata Hara belegabalyodott a valós és elképzelt tényekbe. Mivel azt mondta, hogy egyszer húszezer frankot kapott egy német diplomatától elveszett csomagjai miatt, bizonyítottnak vették, hogy kém.

Ő viszont ezt visszautasította,

kurtizánnak nevezte magát, aki csak a gyönyörnek él.

A hadbíróság viszont halálra ítélte. Valószínűleg azért is, mert a háború éppen a németek sikereit hozta, Franciaország morálja folyamatosan csökkent, Mata Hari viszont jó bűnbak volt a kudarcokra.

Harminc évvel később a bíróság egyik tagja el is ismerte: az ítélet már a tárgyalás előtt megszületett. A per dokumentumai azonban szigorúan titkosak: csak most, a kivégzés után száz évvel oldják fel őket ez alól.

Mata Harit 1917. október 15-én a vincennes-i erődben végezték ki.

A legenda szerint nem engedte, hogy bekössék a szemét,

és csókot dobott kivégzőinek. Egy másik változat szerint az utolsó pillanatban széttárta kabátját, ami alatt nem viselt semmit, hogy megzavarja a rá célzó katonákat.

Holttestét senki nem kérte ki, így az anatómiai múzeumba került, ahonnan az 1950-es években eltűnt.

A legendája azonban halála után még inkább szárnyalt. Életéről több film is készült: játszotta őt Greta Garbo, Jeanne Moreau, Marlene Dietrich, Gábor ZsaZsa, de még Sylvia Kristel, az Emmanuelle-filmek főszereplője is. 20 évvel ezelőtt kiállítás nyílt az emlékére szülővárosában.

“The Hungarian government should at least be saying: We are so sorry”

The Hungarian government should be ashamed of its treatment of the refugees and not proud of it, says Salil Shetty, Secretary General of Amnesty International. In an interview with FüHü he says that the national consultation is part of the election campaign, the NGO-bill is not in line with international law, and human rights are in a free fall due to the politics of demonization. We also asked Salil Shetty whether he is a Soros-agent.

Hungarian version HERE

Salil Shetty, Secretary General of Amnesty International

Amnesty International is mentioned in the so-called national consultation. What do you think about this?

This so-called national consultation sounds like a part of the government’s election campaign.

It’s not based on facts, it’s a fictional set of issues.

The reason why Amnesty International is listed there is that it is part of the government’s campaign to delegitimize any kind of independent voice, any kind of dissent, any kind of accountability mechanism on the government.

In the consultation Amnesty is mentioned as an organization that demanded the release of Ahmed H., who was accused of talking into a megaphone and throwing “solid objects” towards the police during the riots in Röszke. He was charged with terrorism, which Amnesty holds “unfounded and absurd”. The Syrian man was sentenced to 10 years, however, the second-degree court found the ruling unfounded and ordered a new trial.

So, I mean the trial of Ahmed H. from the very outset was not a fair trial, because even before the trial was completed, the government had been running an expensive campaign to prove that he was a terrorist. Even when the trial was in progress. It is a fragrant violation of all international standards. And as you know, it’s already been rejected by the court. The second round of the trial is about to begin in the end of October. It’s in that context that they have referred to Amnesty. We don’t take that seriously. I am very grateful to them for giving Amnesty a lot of publicity.

The government says that Amnesty International is one of the “pseudo-civilian organizations” of George Soros that try to implement the Soros-plan, and its representatives are his agents. Are you a Soros-agent?

(laughing) I am not sure what this Soros-plan is or what a Soros-agent is. The good thing about Amnesty is that we are a global movement of ordinary people who stand up for human rights everywhere. Over 95 per cent of our income comes from our members, activists. We have 7 million members and activists in the world, individuals who make small contributions.

We get some money from foundations and trusts, which includes Open Society Foundation, but this is a very small fraction, and it’s really not significant.

What do you think about the campaign against the NGOs in general?

This campaign had many steps. From 2014 onwards, Prime Minister Orbán has been attacking NGOs in many different ways. In 2014 it was about some Norwegian grants received by some NGOs. So, they came up with attacks, investigations. All of which, when taken to the court, was proved to be false.

More recently they have introduced the Lex NGO bill, which is styled after the Russian foreign agents bill. Of course we are challenging it, because it is against the right of privacy, against the freedom of associations. It is labelling organizations. We refuse to comply with that, along with 22 other NGOs we filed a complaint to the Constitutional Court.

It is not in line with international law. It is against all the fundamental principles Amnesty stands for.

So, we are going to fight that nationally and internationally.

In your last Annual Report you wrote that the situation of Hungary was among the most disappointing ones. Why do you think so?

If you look at the 1990s, the first decade after Hungary had come out of the iron curtain, until around 10 years ago, there was a lot of optimism around Hungary. The young people of Hungary were excelling everywhere in the world, there were so many success stories…

But what we have seen in the last Orbán-period is an attack on judiciary, the media, civil society. The worst manifestation of that was of course the attack against Muslims and migrants.

It is not only disappointing, it is shameful. A country that does not respect the rights of the most vulnerable people in the world should be shameful of itself. Well, it’s not really the country, because I want to separate the people of Hungary from this regime that is creating this image of Hungary.

Instead of being ashamed of what they are doing, they are going around saying that they are so proud

that they have kept the refugees away. The Hungarian government should at least be saying: we are so sorry that we are not able to meet the rights and obligations towards the most vulnerable people.

The report was about 2016, several months have passed since then. How did the situation change? For better or worse?

In all these counts, the attack on civil society, the treatment of the refugees, the attack on any kind of free speech or dissent, I would say it’s got worse.

In the case of the refugees, well, there are almost no refugees coming in any more. There is nobody for them to prosecute any more… But the people out there in those container camps are suffering. The number of people, whose application for asylum is processed, is negligible. We are talking about 2500 in the first six months. They have nobody to push back, because they are not letting anybody in. It is certainly not better for the people who are seeking asylum.

You mentioned free speech: what do you think about press freedom in Hungary?

Any press entity, which is trying to have an independent voice and which is critical of the government, as far as I am aware, doesn’t have much room to function. And they will use every possible avenue to make sure that any kind of criticism is not being allowed to surface.

It’s not different from the NGO-story.

Anybody who is critical and holding the government to account is silenced, using one method or another.

Populism is spreading now in the world, why do you think it is a problem?

It is a problem more broadly for how societies develop and operate, for the future of democracies. But for Amnesty it is a problem for its consequence on human rights.

While of course one can talk about Duterte and Erdogan, the fact is that Hungary is a Western European country. It is at the heart of Europe. You cannot compare it to the Philippines or Russia.

Instead of populism we call it the politics of demonization, when you identify a group of people, like the refugees or the Roma, and make them a scapegoat, you attack them and you deflect the attention from what needs to be done in the country, and you muzzle anybody who doesn’t agree with you.

The consequence of the politics of demonization is that human rights are in a free fall.

Whether it comes to the freedom of association, to the freedom of speech, expression, all of these are either under threat or attack.

“A magyar kormánynak minimum bocsánatot kellene kérnie”

Szégyellnie kellene magát a magyar kormánynak a menekültek kezelése miatt, nem pedig büszkének lenni – ezt mondta az Amnesty International főtitkára, Salil Shetty. A FüHü-nek adott interjúban arról is beszélt, hogy a nemzeti konzultációt a választási kampány részének tartja, a civiltörvény nincs összhangban a nemzetközi joggal, a démonizálás politikája miatt pedig az emberi jogok szabadesésbe kezdenek. Salil Shettyt arról is megkérdeztük, hogy valóban Soros-ügynök-e.

Salil Shetty, az Amnesty International főtitkára

Az Amnesty International is előkerült az úgynevezett nemzeti konzultációban. Mit gondol erről?

Ez az úgynevezett nemzeti konzultáció olyan, mintha a kormány választási kampányának része lenne.

Nem tényeken alapul, hanem fikción.

Az Amnesty Internationalt azért említik benne, mert ez is része a kormány kampányának, hogy ellehetetlenítsen minden független hangot, kritikát, minden ellenőrző mechanizmust.

A konzultációban az Amnesty úgy szerepel, mint akik többször követelték Ahmed H. szabadon bocsátását. A férfit a röszkei zavargás után azzal vádolták, hogy megafonba beszélt és „szilárd tárgyakat” dobott a rendőrök felé. Ezért terrorcselekménnyel vádolták, amit az Amnesty „megalapozatlannak és abszurdnak” tart. A szíriai férfit első fokon 10 évre ítélték, másodfokon viszont megalapozatlannak találták az ítéletet és új eljárást rendeltek el.

Ahmed pere kezdettől fogva nem volt tisztességes, mert már a befejezése előtt a kormány drága kampánnyal akarta bizonyítani, hogy terrorista. Már akkor, amikor még tartott a per. Ez durva megsértése minden nemzetközi szabálynak. És, ahogy tudja, ezt el is utasította a bíróság. A megismételt eljárás október végén kezdődik. Ebben a kontextusban került elő az Amnesty. Nem vesszük ezt komolyan. Hálás vagyok nekik, hogy ekkora publicitást biztosítanak az Amnestynek.

A kormány azt mondja, hogy az Amnesty International a Soros György-féle „álcivil szervezetek” közé tartozik, amelyek a Soros-tervet akarják végrehajtani, a képviselőik pedig az ő ügynökei. Ön Soros-ügynök?

(nevet) Nem vagyok biztos benne, hogy mi az a Soros-terv, vagy mi az, hogy Soros-ügynök. Az Amnestyvel kapcsolatban az a jó, hogy mi olyan hétköznapi emberek globális mozgalma vagyunk, akik mindenhol kiállnak az emberi jogokért. Bevételünk több mint 95 százaléka a tagjainktól jön. Több mint 7 millió tagunk és aktivistánk van a világon, akik kis adományokkal segítenek minket.

Kapunk némi pénzt alapítványoktól is, köztük a Nyílt Társadalom Alapítványtól, de ez csak töredéke a bevételünknek, nincs igazán jelentősége.

Mit gondol általánosságban a civil szervezetek elleni kampányról?

Több lépésből állt a kampány. Orbán miniszterelnök már 2014-től különböző módokon támadja a civileket. 2014-ben ott voltak azok a szervezetek, amelyek a Norvég Alaptól kaptak pénzt. Akkor őket támadták, vizsgálták. Amikor a bíróságra kerültek ezek az ügyek, mindről bebizonyosodott, hogy hamis.

Aztán meghozták a törvényt a civil szervezetekről, amelyet az orosz külföldiügynök-törvényről mintáztak. Persze, hogy nem értünk vele egyet, mert ellentmond a magánélethez való jognak, az egyesülési szabadságnak. Megbélyegez szervezeteket. Megtagadjuk a betartását, 22 másik civil szervezettel együtt panaszt tettünk az Alkotmánybíróságnál.

A törvény nincs összhangban a nemzetközi joggal. Ellentmond minden alapelvnek, amelyért az Amnesty harcol.

Ezért országosan és nemzetközi szinten is küzdünk ellene.

A legutóbbi éves jelentésükben azt írták, hogy a magyarországi helyzet a leginkább csalódást keltők közé tartozik. Miért gondolják így?

Ha az 1990-es éveket nézzük, az első évtizedet a vasfüggöny lebontása után, akár egészen mintegy 10 évvel ezelőttig, nagy volt az optimizmus Magyarországot illetően. A magyar fiatalok kitűntek a világ minden részén, rengeteg volt a sikertörténet.

Amit viszont a legutóbbi Orbán-korszakban látunk, az a támadás az igazságszolgáltatás, a média, a civil társadalom ellen. A legrosszabb megnyilvánulása ennek természetesen a muszlimok és migránsok elleni támadás volt.

Ez nem csak csalódást keltő, hanem szégyenletes is. Egy országnak, amelyik nem tiszteli a világ legsérülékenyebb embereinek a jogait, szégyellnie kellene magát. Pontosabban, nem is az országnak, mert meg kell különböztetnem a magyar embereket a rezsimtől, amelyik ezt a képet közvetíti Magyarországról.

Ahelyett, hogy szégyellnék magukat azért, amit tesznek, azt mondják, milyen büszkék,

hogy távol tartják a menekülteket. A magyar kormánynak minimum bocsánatot kellene kérnie, amiért nem tiszteli a legsebezhetőbb emberek jogait és az irántuk való kötelességet.

A jelentés 2016-ról szólt, azóta már eltelt néhány hónap. Hogy változott a helyzet? Jobb lett vagy rosszabb?

Mindent egybevetve, a civilek elleni támadásokat, azt, ahogy a menekültekkel bánnak, a támadásokat a szólásszabadság és mindenféle kritika ellen, azt mondanám, hogy rosszabb lett.

Ha a menekülteket nézzük, nos, alig jönnek már menekültek. Így aztán nincs ki ellen eljárást indítaniuk… De az emberek azokban a konténertáborokban szenvednek. Elhanyagolható azok száma, akiknek a menedékkérelmét feldolgozták, 2500 emberről beszélünk az első hat hónapban. Nincs kit visszaküldeni, mert nem engednek be senkit. Ez biztosan nem jobb azoknak, akik menedékjogot akarnak kérni.

Említette a szólásszabadságot: mit gondol a sajtószabadság helyzetéről Magyarországon?

Amennyire tudom, az olyan sajtótermékeknek, amelyek próbálnak független hangon szólni, és amelyek kritikusak a kormánnyal, alig van mozgásterük. És a kormány mindent meg is tesz, hogy ne lehessen hallani a kritikus hangokat.

Ez nem különbözik a civilek helyzetétől.

Mindenkit, aki kritikus a kormánnyal, és ellenőrizné a tevékenységét, valahogy elhallgattatják.

A világban terjed a populizmus, miért tartja ezt problémának?

Általánosságban nézve ez abból a szempontból probléma, ahogy a társadalmak fejlődnek, működnek, probléma a demokráciák jövőjére nézve. Az Amnestynek viszont az emberi jogokra gyakorolt következmények miatt probléma.

Persze, beszélhetünk Dutertéről meg Erdoganról, de az tény, hogy Magyarország egy nyugat-európai ország. Európa szívében van. Nem lehet a Fülöp-szigetekhez vagy Oroszországhoz hasonlítani.

Populizmus helyett mi egyébként a démonizálás politikája kifejezést használjuk, amikor valaki emberek egy csoportját, például a menekülteket vagy a romákat bűnbaknak kiáltja ki, támadást indít ellenük, hogy elterelje a figyelmet arról, amit tenni kellene az országban, és szájkosarat tesz mindenkire, aki nem ért egyet vele.

A démonizálás politikájának az a következménye, hogy az emberi jogok szabadesésbe kezdenek.

Beszéljünk akár az egyesülési szabadságról vagy a szólásszabadságról, ezeket mind fenyegetik vagy támadják.

Apja örökébe lép Oszama bin Laden fia?

Hamza bin Laden volt Oszama kedvenc fia. Elemzők szerint hamarosan ő veheti át az al-Kaida vezetését. Nemcsak származása miatt lehetséges ez, hanem azért is, mert beszámolók szerint ő is kifejezetten karizmatikus. Ő is igyekszik apja örököseként pozicionálni magát. Hangüzeneteiben az Iszlám Államnak is tesz gesztusokat, a két szervezetet is közelebb hozhatja egymáshoz. Kommandós akció indult, hogy elfogják vagy megöljék.

Ali Soufan évekig az FBI különleges ügynökeként dolgozott, a terrorizmusra és az al-Kaidára specializálódott. Idővel az egyik legmagasabb rangú terrorelhárító és kihallgató lett, visszavonulása után pedig az egyik legelismertebb elemző. Ő írt most a 28 éves Hamza bin Ladenről, Oszama bin Laden kedvenc fiáról egy tanulmányt, amely a West Point akadémia Terrorellenes Központjának Sentinel című folyóiratában jelent meg.

Soufan azt írja, hogy 2001 novemberében Oszama bin Laden az afganisztáni Dzsalalabad környékén vett búcsút három fiától, Bakrtól, Khalidtól és Hamzától, és a Tora Bora barlangrendszerben rejtőzött el. Bakr később eltávolodott a dzsihádista mozgalomtól. Khalid 2011 májusában, a pakisztáni Abbottabadban apjával együtt halt meg. Hamza viszont hosszú időre eltűnt –

két éve került elő, mint a legvalószínűbb jelölt arra, hogy újraegyesítse a széttagolt dzsihádista mozgalmat,

és vezesse az al-Kaidát.

A korai évek

Oszama bin Ladennek Hamza anyja, Khajria Szabar volt a kedvenc felesége. Ő is Szaúd-Arábiában született, gyerekpszichológusként dolgozott. Így is ismerkedtek meg: bin Laden első feleségétől, Najva al-Ghanemtől született fiát, Szaadot kezelte.

Khajria ekkor már a 30-as éveinek közepén járt, és még nem volt férjnél, ami a konzervatív Szaúd-Arábiában meglehetősen szokatlan volt.

Oszama bin Laden hét évvel fiatalabb volt nála,

és már ekkor ismert volt, mint a szovjetek ellen harcoló afganisztáni mudzsahedek támogatója. És bár már volt két felesége, elvette Khajriát is.

Évekkel később született meg közös fiuk, Hamza – ugyanabban az évben, mint Khalid, akinek anyja bin Laden negyedik felesége, Sziham Szabar volt.

Oszama és Hamza bin Laden
Forrás: YouTube

A következő években Khajria Szabar, akit innentől kezdve inkább Umm Hamzaként, vagyis Hamza anyjaként emlegettek (ez magyarul degradálóként hangzik, de az arabban megtiszteltetést jelent), szép lassan több lett, mint feleség: sokkal inkább tanácsadó. Bin Laden testőre, Abu Dzsandal azt mondta róla: mindenki nagyon tisztelte.

Amikor bin Laden Szudánba tette át az al-Kaida bázisát, ő tanította a nőket és a gyerekeket az iszlamista ideológiára, de házassági tanácsokat is adott.

Komoly szerepe volt abban, hogy a szervezet együtt maradt.

Bin Laden második felesége, Khadija Sarif egyébként ekkoriban hagyta el őket (Najva később, 2001-ben, a szeptember 11-ei terrortámadások előtt).

1996-ban aztán a nemzetközi nyomásnak engedve a szudáni diktátor, Omár Basir kiutasította az al-Kaidát, így Afganisztánba mentek, ahol a tálibok biztosítottak nekik menedéket.

Itt lett lassan egyre egyértelműbb, hogy

Hamza Oszama bin Laden kedvenc fia.

Még nem volt tíz éves, amikor már propagandavideókon tűnt fel. Kiképzést is kapott.

2001. szeptember 10-én Oszama bin Laden elküldte feleségeit és a gyerekeit addigi bázisukról, Kandaharból. Pakisztánba akarta őket menekíteni, ahol a korábbi években nyugodtan tevékenykedhettek, a terrortámadások után azonban Pervez Musarraf pakisztáni elnök támogatni kezdte az amerikai ellencsapást. Így a család inkább Iránba ment.

Az al-Kaida hiába szunnita szélsőséges szervezet, Irán pedig síita, ez volt gyakorlatilag az egyetlen hely, ahol számíthattak arra, hogy ellenállnak az amerikai nyomásnak.

Az al-Kaida biztonságos házak egész hálózatát működtette

itt – ezek egyikében rejtőzhetett egy ideig Abu Muszab az-Zarkávi is, aki nem sokkal később az Iszlám Állam elődszervezetét alapította Irakban.

Az iráni titkosszolgálat természetesen tudott a jelenlétükről, folyamatosan megfigyelték őket – gyakorlatilag foglyok voltak. Ezzel együtt, Hamzát anyja folyamatosan tanította, és ebben más, szintén itt bujkáló al-Kaida tagok is segítségére voltak. Hamza állítólag kiváló ismerője lett a Koránnak, az iszlám jognak és a hádisznak, vagyis a Mohamed életéről és tanításáról szóló gyűjteménynek, ráadásul ismerősei szerint karizmája is volt.

Közben meg is nősült, egyik tanára, a régóta az al-Kaida egyik parancsnokaként tevékenykedő Abu Mohammed al-Maszri lányát vette el. Két gyerekük született: Oszama és Khajria. Közben

folyamatosan leveleztek apjával,

akinek mindig azt írta, hogy találkozni akar vele.

Hamza bin Laden kb. 10-12 évesen
Forrás: YouTube

2010-ben aztán az al-Kaida túszul ejtett egy iráni diplomatát, akit augusztusban, a Ramadán kezdetén kicseréltek Hamzára, anyjára, feleségére és gyerekeikre. Pakisztán egyik tartományába, Vazirisztánba mentek, ahol sok al-Kaida tag élt – pakisztáni védelem alatt.

Oszama fiai ekkor teljesen szétszórtan éltek.

A legidősebb, Abdullah például Szaúd-Arábiában, visszahúzódó üzletemberként dolgozott. Bakr nagyanyja családjával élt Szíriában. Omar Katarban lakott egy ideig, majd ő is Szaúd-Arábiába költözött. Uthman és Mohammed Vazirisztánban élt, Khalid pedig Abbottabadban volt, apjával együtt, ő volt a búvóhelyükként szolgáló erődítmény mindenese.

Oszama Hamzát először Katarba akarta küldeni, hogy ott tulajdonképpeni szóvivőjeként működjön, de erről lebeszélték, mondván, Katar az USA szövetségese, és fennáll a veszélye, hogy kiadják. Így aztán úgy döntött, hogy Uthmant, Mohammedet és Khalidot Pesavárba küldi, és Hamzát veszi maga mellé.

Oszama bin Laden nagyon óvatos volt a fiaival, különösen azután, hogy egy évvel korábban Szaad meghalt egy amerikai rakétatámadásban, szintén Vazirisztánban. Éppen ezért

Hamzára nagyon vigyáztak,

és hónapokig tervezték, hogyan juthatna biztonságban Abbottabadba. 2011 áprilisának végére állt össze minden, és a terv szerint Hamza hamarosan el is indult volna. Néhány héttel később azonban apját, a még vele együtt lévő Khaliddal együtt, amerikai kommandós akcióban megölték.

Apja halála után

Napokon múlt, hogy Hamza nem ért Abbottabadba. Anyját a pakisztáni hatóságok letartóztatták, egy évvel később több más családtaggal együtt Szaúd-Arábiába deportálták. Most is ott él, Dzsedda mellett, gyakorlatilag fogolyként.

A következő években az addigi második ember, Ajman az-Zavahiri lett az al-Kaida vezetője. Az-Zavahiri eddig is kulcsfigurája volt a szervezetnek. Ahogy Michael Weiss és Hassan Hassan írja az ISIS – Inside the Army of Terror című könyvében, az egykori sebészorvos már a 80-as években járt a Vörös Félhold tagjaként Pakisztánban és Afganisztánban, majd sok más szélsőségessel együtt őt is bebörtönözték otthon, Egyiptomban, Anvar Szadat elnök meggyilkolása után. Szabadulása után Afganisztánba ment, és már ott is maradt.

Nagyon nagy hatással volt Oszama bin Ladenre,

akivel már a nyolcvanas évek óta kapcsolatban volt. Elméletei nagy mértékben befolyásolták bin Laden gondolatait: ő volt a terrorszervezet fő ideológusa.

Ugyanakkor bin Laden halála után az-Kaida lassan elvesztette a vezető szerepet a dzsihádista világban. Az Abu Muszab az-Zarkávi által alapított szervezetből ugyanis kinőtt az Iszlám Állam. Zarkávi ugyan hűséget fogadott bin Ládennek, de voltak nézetkülönbségek a két szervezet között, ami 2013-ban nyílt szakításhoz, sőt, háborúhoz vezetett.

Hamza bin Laden a háttérben maradt, egészen 2015 augusztusáig, amikor is egy hangüzenettel jelentkezett. Apja és bátyja, Khalid „mártíromságát” dicsérte, megemlékezett több terrortámadásról, és arra szólította fel a dzsihádistákat, hogy

„Kabultól, Bagdadtól és Gázától Washingtonig, Londonig, Párizsig és Tel-Avivig”

lépjenek a csatamezőre.

A következő évben aztán már májusban, júliusban és augusztusban is üzent. Idén év elején az amerikai külügyminisztérium felvette a terroristák listájára. Azóta háromszor üzent, kétszer májusban, majd a szeptember 11-ei terrortámadások 16. évfordulóján.

Üzeneteiben rendszeresen a zsidók és a Nyugat elleni támadásokról beszél.

Arra szólítja fel híveit, hogy olvassák az Arab-félszigeti al-Kaida propagandamagazinját, de késekkel, vagy autókkal végrehajtott terrortámadásokra is buzdít.

Követőit arra utasítja, hogy ne az iszlám területeken folyó harcokhoz csatlakozzanak. Egyfajta prioritási listát is felállít, hogy kiket kell támadni: először azokat, akik támadják az iszlámot, aztán a zsidó érdekeltségeket, az Egyesült Államokat, a többi NATO-tagállamot, és végül Oroszországot. Szaúd-Arábiáról is beszélt, ahol szerinte meg kellene dönteni az uralkodó családot.

Ami figyelemreméltó, hogy

Hamza gyakran szóról szóra elismétli apja 20 évvel korábbi mondatait.

Sőt, még arra is figyel, hogy hozzá hasonlóan hangsúlyozza mondatait.

A szervezetben közben egyre magasabb a rangja. Az al-Kaida médiájában kezdetben még csak „mudzsahid testvérként” emlegették – májustól kezdve azonban már sejkként, vagyis most már a legfelső vezetőséghez tartozik.

Képet ugyanakkor nem közölnek róla.

Az utolsó, biztosan őt ábrázoló ismert kép még 2001-ben, vagyis 12 éves korában készült. Májusban a CBS megpróbált számítógéppel elkészíteni egy portrét, hogy most hogy nézhet ki. Az eredmény nagyon hasonló lett ahhoz, ahogy apja kinézett a 20-as éveiben.

A dzsihádisták egyesítése

Az al-Kaida népszerűsége az utóbbi időben mélypontra került a dzsihádisták között. Ehhez nem csak az Iszlám Állam felemelkedése járult hozzá, hanem az is, hogy az inkább szobatudós az-Zavahiri közel sem olyan karizmatikus, mint bin Laden volt. Ezért is dönthettek úgy, hogy bin Laden örökösét tolják az előtérbe.

Egy korábbi propagandavideóban
Forrás: YouTube

Az Iszlám Állam gyengülése és esetleges szerepváltoztatása (erről itt írtunk bővebben) azt a lehetőséget is felkínálja, hogy a harcosaik közül többet esetleg az al-Kaida magához tud csábítani. Az-Zavahirinek azonban jó eséllyel nem fogadnának hűséget, nem csak a karizma hiánya miatt, hanem azért is, mert egyiptomi.

Hamza bin Laden mellett szól viszont a származása és a házassága is. Rokonsága miatt könnyebben tud adományokat is szerezni az Öböl-menti országokból.

És az is fontos, hogy ő, más al-Kaida vezetőkkel ellentétben, soha nem kritizálta nyíltan az Iszlám Államot.

Inkább azt emeli ki, hogy szükség van az egységre a „keresztesek, zsidók, alaviták, hitehagyottak” ellen. Ezt a másik oldal viszonozza is: míg az Iszlám Állam propagandistái rendszeresen támadják Zavahirit, Hamzát sosem. Ráadásul

apját továbbra is minden dzsihádista tiszteli és egyfajta példaképnek tartja.

Eddigi utolsó, szeptemberi üzenetében Hamza bin Laden már, némi fordulatot végrehajtva, azt mondta, hogy nagyon fontos a szíriai hadszíntér is. Sőt, a „nemzetközi keresztes-síita agresszióról” beszélt (sértő kifejezést használva a síitákra), ami egyértelműen az Iszlám Állam felé tett gesztus, hiszen ők a síitákat is üldözik.

Az al-Kaida az utóbbi időben erősödni kezdett. Szíriában a nevét Levantei Felszabadítási Bizottságra (Hajat Tahrír as-Sam) változtató an-Núszra Frontnak 20 ezer harcosa is lehet, az Arab-félszigeti al-Kaida Jemenben nagy területeket tart ellenőrzése alatt, a Maghrebi al-Kaida nemrég több kisebb terrorszervezetet beolvasztott.

Az utóbbi időben azonban nem hajtottak végre terrortámadásokat Nyugaton. Zavahiri inkább csak szavakban fenyegette az Egyesült Államokat, de ha Hamza bin Laden végleg átveszi a hatalmat, ez Ali Soufan szerint megváltozhat.

Azt, hogy ennek veszélyét a nyugati terrorelhárítás is tudja, azt is jelzi, hogy néhány nappal ezelőtt kiderült: a koalíciós csapatok, brit kommandósok részvételével, akciót indítottak, hogy elfogják vagy megöljék Hamza bin Ladent.

Titkos életet élt a Las Vegas-i mészáros

Évtizedek óta halmozta fel a fegyvereket Stephen Paddock, az elmúlt egy évben például 30-at vett. Aprólékosan kitervelte a merényletet, ami után el akart menekülni. Azt viszont még mindig nem lehet tudni, miért lövöldözött.

Forrás: Google

58 embert megölt, közel 500-at megsebesített a 64 éves Stephen Paddock, amikor lőni kezdett a Las Vegas-i Mandalay Bay szálloda 32. emeletéről a Route 91 Harvest fesztiválon bulizó 22 ezer emberre.

10 percen keresztül lőtt, amikor pedig a rendőrök rá akarták törni az ajtót, öngyilkos lett.

Azt viszont még mindig nem lehet tudni, hogy miért lövöldözött.

Andrew McCabe, az FBI igazgatóhelyettese azt mondta, rengeteget kell még dolgozniuk, hogy rájöjjenek az indítékra. Elemezték már a számítógépét, a telefonjait, de semmi nyomát nem találták ideológiai motívumnak.

Stephen Paddock
Forrás: Twitter

Stephen Paddock visszahúzódó életet élt, senki nem ismerte igazán jól, azon kevesek pedig, akik igen, nem gondolták volna róla, hogy képes lenne ilyesmire. Korábban többek között a postának dolgozott, kétszer elvált, a közösségi médiában nem volt jelen.

Az biztos, hogy

aktív szerencsejátékos volt,

de még a kaszinókban is egymagában játszott, főleg videópókert. Csendben, órákon keresztül ült a gép előtt, de beszámolók szerint azt is szerette nézni, ahogy mások játszanak, ami sokaknak kellemetlen érzéseket okozott.

Nem tartozott az igazán nagymenő játékosok közé, de a kaszinókban jól ismerték, mert sok pénzt megforgatott, emiatt többször is kapott ingyen szobát szállodákban.

Ingyen kapta meg az amúgy 590 dolláros lakosztályt a Mandalay Bayben is.

A New York Times-nak testvére, Eric arról beszélt, hogy Stephen Paddock nagyon jó volt a matematikában, alaposan tanulmányozta a különböző nyerési esélyeket a gépeken. A szerencsejátékot nem játéknak, hanem munkának tekintette.

Fotó: MTI/EPA/Paul Buck

Las Vegasba nem bulizni járt, hanem játszani, kifejezetten zavarták is a zajok. A mészárlás előtti éjszakán kétszer is panaszt tett az alsó szomszédjaira, mert túl hangosan hallgattak zenét.

Testvére szerint

úgy is élt, ahogy játszott: körültekintően, szeretett mindent előre megtervezni,

például mindig két telefonja volt, különböző szolgáltatóknál, arra hivatkozva, hogy hátha az egyiknél problémák lesznek.

Aprólékosan kitervelte a mészárlást is, a szállodában kifejezetten olyan szobát kért, amely magasan van és rá lehet látni a fesztiválra. A CNN szerint a szálloda parkolójában hagyott kocsija is tele volt lőszerrel és robbanóanyaggal. A rendőrök azt mondják,

azt tervezte, hogy elmenekül a merénylet után,

de részleteket erről nem mondanak.

Azt viszont lehet tudni, hogy évtizedek óta halmozott fel fegyvereket, némelyiket át is alakította. Joseph Lombardo megyei seriff szerint volt egy ezzel kapcsolatos titkos élete. A seriff szerint „nehéz elképzelni”, hogy egymaga szerezte volna be ezt a fegyvermennyiséget. Azt mondta:

„azt kell feltételezni, hogy egy ponton volt valamilyen segítsége.”

Paddock csak tavaly október óta 30 darab fegyvert vett, a seriff szerint valami történhetett vele előtte, de hogy mi, azt még vizsgálják.

Barátnőjét, a Fülöp-szigetekről hazatért Marilou Danley-t közben kihallgatták. Utána közleményt adott ki, amelyben azt írja, hogy nem tudott Paddock terveiről. A férfi egyébként nemrég átutalt neki 100 ezer dollárt, hogy vegyen egy házat a Fülöp-szigeteken – ő attól tartott, hogy szakítani akar, ezért utalta a pénzt és ezért javasolta neki, hogy látogassa meg a családját.

Gyertyák az áldozatok emlékére
Fotó: MTI/EPA/Eugene Garcia

Eric Paddock szerint ez amúgy jellemző volt a bátyjára: mindig gondoskodott arról, akit szeretett, szerinte ezért küldte el a nőt és ezért utalt neki pénzt.

Lombardo seriff arról is beszélt, hogy

a szállodaszobában találtak egy üzenetet is,

de erről egyelőre nem mondanak semmit, csak azt, hogy nem öngyilkos üzenet volt. Az FBI szerint Paddocknak nem voltak terrorista kapcsolatai, nem volt mentális beteg, és komolyabb bűnözői múltja sem volt.

Az viszont kiderült, hogy egy héttel korábban egy másik hotelben vett ki szobát, egy másik fesztivál mellett. Azt nem tudni, hogy már ott is lövöldözni akart-e.

„A magyar törvény úgy néz ki, mintha az oroszról másolták volna”

Ellenkezik a demokratikus értékrenddel, ha egy kormány harcot hirdet a civil társadalom ellen, pedig Magyarország korábban épp a szabadságjogok élharcosa volt. Ezt mondta a FüHü-nek Vytis Jurkonis, a Freedom House projektigazgatója, a Vilniusi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Intézetének oktatója, akivel Varsóban beszélgettünk.

Vytis Jurkonis

Mit gondol arról, hogy az új törvény szerint a magyarországi civil szervezeteknek külföldről támogatott szervezetként kell megjelölniük magukat, amennyiben évi 7,2 millió forintnál több támogatást kapnak az országon kívülről?

A magyar törvény úgy néz ki, mintha az oroszról másolták volna. Szörnyen hangzik az egész.

Szembemegy az alapvető elvekkel, amelyek alapján a civil társadalom működik,

mert azt jelzi, hogy a hatóságok kontrollálni akarják.

A magyar kormány szerint az amerikai FARA (a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvény) volt a példa. Mit szól ehhez, Ön is így látja?

Erre nehéz válaszolni, mert paragrafusonként kellene végigmenni rajtuk. De ha azt nézzük, hogy milyen fejlemények vannak mostanában Magyarországon, mi történik például a CEU-val, a médiával, akkor

a törvény egy olyan eszköznek tűnik, amellyel a kormány kontrollálni akarja a civil társadalmat.

Pedig korábban éppen Magyarország volt a régióban az egyik leginkább elkötelezett harcosa a szabadságnak. Most meg korlátozni akarják.

Az, hogy ellenőrizni akarják a civileket, felháborító.

Abba is gondoljunk bele, hogy ilyen törvényekkel mennyire leszünk hitelesek, ha mondjuk Oroszországnak felvetjük az emberi jogi problémákat. Kettős mércével vádolnának minket. Nekünk jó példákat kellene mutatnunk.

Miért hoznak bizonyos kormányok újabban ilyen törvényeket? Melyik országokban jelennek ezek meg?

Csak meg kell nézni, hogy a különböző indexek, térképek mit mutatnak a térség országairól. Nézzük például a Freedom House Nations in Transit jelentését. Ez azt mutatja, hogy a térségben a balti államok, Csehország és Szlovénia azok, amelyek a szabadság zöld zónáinak számítanak.

Vytis Jurkonis

Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek problémák, ezekben az országokban is vannak olyan szabályozások, amelyek nem tökéletesek. De például bevonják a civil társadalmat a döntéshozó folyamatba, meghallgatják az ellenvéleményeket.

Magyarországon azt látni, hogy a kétharmados kormánytöbbség nagy kihívást jelentett. Ennek birtokában a kormány olyan döntéseket hozott, amelyek erősítették a hatalmát. Mondhatni, megkísértette őket ez a többség. Pedig

ezt lehetne jó dolgokra is használni:

gazdasági reformokra, társadalmi problémák megoldására. Ehelyett viszont többek között a civilek és a független média jogainak korlátozására használták. Pedig, még egyszer mondom, egykor Magyarország volt az ilyen jogok élharcosa.

Miért tartja veszélyesnek, ha egy kormány nyíltan harcol a civil társadalom ellen?

Nem ez a kormány feladata. Pont ellenkezőleg: együtt kellene működni. A civil társadalom egyfajta őre a demokratikus értékeknek, figyelmeztet, ha valami rosszul működik.

Ez az egyensúly kerül veszélybe.

Persze, ha egy kormánynak kétharmados többsége van, akkor azt igyekszik is megőrizni. Honnan jöhetnek a kritikák? A civil társadalomtól, a médiától és az ellenzéktől. Magyarországon tudjuk, hogy az utóbbi nincs jó helyzetben, marad az első két oszlop. A kormány pont ezek ellen hirdetett harcot.

Oroszországnak fontos a paksi bővítés

Oroszországot nem érdekli, hogy Magyarország mennyire tartja tiszteletben az európai értékeket, csak az, hogy a magyar kormány pozitívan áll az orosz vezetéshez – ezt mondta a FüHü-nek Szergej Utkin, az Orosz Tudományos Akadémia Helyzetelemző Központjának osztályvezetője Varsóban. Szerinte Oroszország számára minden nukleáris szerződés fontos, így a paksi bővítés is.

Szergej Utkin

Oroszországban barátként tekintenek Magyarországra, vagy inkább egy olyan eszközre, amelyen keresztül érvényesíthetik az érdekeiket?

A legtöbb ember nem foglalkozik Magyarországgal. Ha viszont a politikai elitről beszélünk, főleg azokról, akik a külpolitikát alakítják, akkor azt lehet mondani, hogy ők minden lehetséges partnert fontosnak tekintenek. Ennek lehetnek történelmi-kulturális okai, vagy épp az, hogy az adott ország mennyire fontos szereplő a világpolitikában.

Magyarország esetében az játszik szerepet, hogy az Európai Unió tagja.

Én nem mondanám azt rá, hogy eszköz, ez túlzott egyszerűsítés lenne. Fontos, hogy uniós tagállamként részt vesz az uniós döntéshozatalban. Önmagában Brüsszellel nem lehet tárgyalni, a tagállamokat is figyelembe kell venni, és hát valahol természetes, hogy Oroszországnak az az érdeke, hogy olyan tagállamokkal keresse a kapcsolatokat, amelyeknek a vezetői ehhez pozitívan állnak. Ez nem mindegyik tagállamról mondható el.

Magyarországgal kapcsolatban lehet tudni, hogy a vezetői pozitívan állnak Oroszországhoz,

pragmatikus a kapcsolat. Az orosz kormányt meg nem érdekli, hogy Magyarországnak milyen vitái vannak az Európai Unióval, hogy mennyire tartja a magyar kormány tiszteletben az európai értékeket. Neki az a fontos, hogy stabil legyen az ország vezetése, és olyan, amelyik kész a közös munkára.

Hogy jelenik meg Oroszországban, hogy Vlagyimir Putyin ilyen sokszor látogat Budapestre?

Leginkább az olyan dolgok jelennek meg Magyarországról, hogy vitáik vannak az Európai Unióval,

általában úgy, hogy Magyarországnak saját értelmezése van arról, ahogy a dolgok működnek. De ez a legtöbb ember számára már túl bonyolult.

Az biztos, hogy, különösen a szovjet idők óta, sokan tudnak Magyarországról, tudják, hogy hol van, hogy Budapest egy szép város, érdemes meglátogatni. Talán még azt is tudják, hogy híres a mezőgazdasága, főleg a bor miatt. És azt, hogy egy baráti ország, ami sok lehetőséget kínál.

Magyarországot egyébként az ukrajnai válsággal kapcsolatban is sokat emlegetik, főleg az ottani magyar kisebbségek miatt. Részletes beszámolók voltak arról is, hogy Magyarország Romániával együtt tiltakozik az új ukrán oktatási törvény ellen.

Az olyan szerződések, mint például a paksi atomerőmű bővítéséről szóló, mennyire fontosak Oroszországnak? Gazdasági jelentőségük van-e, vagy inkább politikai?

Minden nukleáris létesítmény nagyon fontos, legalább technológiai szempontból. Arról állandó viták vannak, hogy ezek mit jelentenek a gazdaságnak. Ez az egyik olyan terület, ahol Oroszországban valóban megvan a high-tech know-how, és akárhányszor sikerül ezzel kapcsolatos projekteket indítani, az azt is bizonyítja, hogy ez mennyire fontos az országnak.

Ugyanakkor a közepes méretű országokkal kötött szerződések csak bilaterális szinten fontosak,

globális jelentőségük nincs.

Valóban az Oroszország célja, hogy megossza és ezzel gyengítse az Európai Uniót?

Ehhez az Európai Unió működési elve is hozzájárul. Az Unió ugye szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, amelyek tényleg nagyon sok kárt okoznak. Konszenzussal született a döntés, de Oroszországnak megvan az a lehetősége, hogy egyenként tárgyaljon a tagállamokkal, és esetleg meggyőzze őket.

Szergej Utkin

A hivatalos álláspont az, hogy Oroszország egy erős Európai Unióban érdekelt, amelyik hajlandó együttműködni Oroszországgal. Én azt gondolom, hogy

jelen pillanatban ez leginkább egy vágyálom.

Amíg a szankciókat nem törlik el, az EU nem számíthat Oroszország támogatására, és ha az orosz kormány lát egy lehetőséget, hogy tegyen valamit ellenük, akkor azt ki fogja használni.

Ide tartozik a különböző, elsősorban szélsőjobboldali pártok támogatása is. Ebben az esetben pragmatikusnak lehet nevezni az orosz kormány hozzáállását, mert amúgy ezek nem olyan pártok, amelyek értékrendjét normális esetben támogatná. De csak ezek hajlandóak érdemben szóba állni Oroszországgal.

A kérdés, hogy ez mennyire hatékony. Vannak többen az oroszországi politikai gondolkodók közül, akik

élesen kritizálják ezt a gyakorlatot,

mondván, hogy ez semennyire nem viszi előre az orosz érdekek érvényesítését. Hiszen az EU azt látja így, hogy Oroszország megbízhatatlan, nem lehet vele együtt dolgozni, és szükség van arra, hogy nyomás alatt tartsák.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK