Kezdőlap Szerzők Írta Lendvai Péter

Lendvai Péter

267 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Gulyás Márton: Nem védekezünk, készülődünk

Azt tapasztalom az egész országban, hogy kifejezetten erős a kormányváltó hangulat. De segítséget várnak az emberek, kell valaki, aki megteremti az egységet – mondta a FüHü-nek Gulyás Márton aktivista.

Hogyan akarják Soros közlegényei felforgatni Magyarországot, mire készülnek?
A nyílt társadalmak megőrzéséhez nem elég a jogállamban bízni: ki kell állni azért, amiben hiszünk. A CEU és az alapítványaim támogatottjai ezt teszik. A létük a tét.”
Nos, ez akárhogy is nézzük, egy elég agresszív, agitatív nyilatkozatnak tűnik, de egyúttal azonnal meg is értjük belőle a nyílt társadalom melletti kardoskodás és a Soros által pénzelt szervezetek mozgatórugóit.

A fenti cím és idézet az Origóból való. A hosszú írás, amely agresszívnek minősíti azt a szöveget, amely arról szól, hogy ki kell állni azért, amiben hiszünk, nem elég megbízni a jogállamban, egyértelműen folytatja azt a kormányzati propagandát, amely Soros György és immár néven nevezett magyarországi „helytartói” ellen folyik. Azt akarja állítani, hogy ezek az emberek – Gulyás Márton, Vágó Gábor, Schilling Árpád – felforgató tevékenységet folytatnak, veszélyeztetik a demokráciát, jogellenes akciókat terveznek, polgári engedetlenség címszó alatt. A cikk megismétli, hogy Gulyás Márton, azt követően, hogy a bíróság az Origo elleni keresetét helybenhagyta, vagyis

a hírportál megsértette a civil aktivista jogait,

és amely ítéletről az Origo persze nem számolt be, tehát, hogy Gulyás az elmúlt hét péntekjén betört a portál szerkesztőségébe, ahonnan a biztonsági őrök kergették el tizenöt társával együtt és ahol plakátokat ragasztott ki a szerkesztőség falaira. (Akkor most elzavarták Gulyásékat, vagy nem? – A szerk.)

A Független Hírügynökség a hétfő reggeli origós cikk után megkereste Gulyás Mártont, hogy tisztázhassa: betört-e a szerkesztőség épületébe, vagy sem.

Semmilyen betörés nem történt – válaszolta kérdésünkre az aktivista. – Valóban tizenöt-húsz emberrel odamentünk az Origóhoz, hogy

felhívjuk a figyelmüket arra, hogy milyen döntést hozott a bíróság és arra, hogy mi az, amit tesznek.

De, ha elzavarta önöket a biztonsági őr, csak át kellett valahogy törni rajta, nem?

Nem, tekintettel arra, hogy udvarias köszönés után megkérdeztük, hogyan jutunk fel az irodaépületben található szerkesztőségbe, ő pedig szintén udvariasan útba igazított bennünket. Ezek után felmentünk a szerkesztőségbe, ahol megpróbáltuk elhelyezni a plakátjainkat, ezt az ottani biztonsági ember nem engedte, majd pedig elköszöntünk egymástól.

Az akció békés jelenetéről készített felvétel is azt bizonyítja, hogy semmilyen atrocitás nem volt. Viszont keményen támadja önöket a kormánypárti sajtó, mint most az Origo is. Hogyan lehet ezek ellen védekezni?

Nem kell védekezni.

Ők pontosan azt akarják, hogy folyamatosan hárítsunk, és arról beszéljünk, amit ők akarnak.

Nekünk viszont azt kell felmutatnunk, erőszakmentesen, hogy milyen igazságtalanul használja a hatalmát a jelenlegi kormányzat. Most például azt akarjuk elérni, hogy megváltozzon a teljesen igazságtalan választási rend, ezért működtetjük az Agorát. És mindent el is követünk annak érdekében, hangsúlyozom a demokratikus kereteken belül, hogy akkora nyomás legyen, amely alól nem lehet kitérni. Nem érdekel, milyen hamis vádakat fogalmaznak meg ellenünk, mi tesszük a dolgunkat.

Nincs könnyű dolguk, nem pusztán a hatalom manipulációi miatt, hanem mert meglehetősen erős az apátia a választókban…

Én az ellenkezőjét tapasztalom az egész országban; kifejezetten erős a kormányváltó hangulat. De segítséget várnak az emberek, kell valaki, aki megteremti az egységet. Higgye el, rendkívül erős a tenni akarás, de ehhez valóban segítséget kell nyújtani, megfelelő mederbe terelni ezt a tettvágyat.

Ki lehet erre képes, a civilek, vagy a pártok?

Csakis együtt. Keresni kell egymást, pártoknak, civileknek közösen kell megtalálni az utat a választókhoz.

Ön mire készül, milyen akciót tervez az elkövetkezendő időszakra?

Több mindennel készülünk, kifejezetten izgalmas, kreatív ősz előtt állunk. Konkrétan még nem mondhatok semmit, annyit azonban tudni kell: a Fidesznek nincs felhatalmazása semmire, de vannak költségvetési milliárdjai. Ez azonban csak ideig-óráig működhet, és nekünk az a dolgunk, hogy elérjük, a milliárdok ne fedhessék el az igazságot.

Halasztás nincs: Császy Zsolt is megkezdi a büntetését

Kedden reggel bevonul a tököli börtönbe Császy Zsolt, hogy letöltse a sukorói telekcsere ügyében hozott bírósági döntés alapján rászabott, minimum egyéves büntetését.

Császy Zsolt, mögötte Tátrai Miklós
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A vele együtt elítélt volt vezérigazgató, Tátrai Miklós már korábban megkezdte büntetését. A fuhu.hu-nak adott interjúban Császy többek között arról is beszélt, hogy egy nappal korábbra tiltakozó akciót szerveznek, a Demokratikus Koalíció segítségével, ahol „nem csupán az igazságtalanul elítéltek nevében szólalnak meg, hanem mindazok érdekében, akiket politikai tisztogatás keretében megfosztottak munkájuktól, egzisztenciálisan tönkretettek.”

Nos,

ez a hétfő rendezvény elmarad,

helyette csak egy közleményt juttat el a Császy Zsolt által létrehozott Nemzeti Bilincs nevű egyesület, felhívva az emberek figyelmét a hatalom túlkapásaira. Császy elmondta portálunknak, hogy a DK-nak végül nem jutott ideje, ereje arra, hogy a rendezvényt megszervezze, viszont a kedd reggeli tököli börtön előtt ott lesznek politikusai és beszédet is mondanak. Ott lesz tehát reggel negyed tízkor – Császynak 10 órakor kell jelentkeznie a börtönben – Gyurcsány Ferenc és ott lesz Herényi Károly is.

Császy az interjúban arról is beszélt, hogy

gyűjtést indítottak annak a hétmillió forintnak az összeszedésére, amely összeg a perköltségeket fedezné.

Eddig azonban csak 900 ezer forint jött össze, a DK és Herényi Károly is aktív volt a kérés terjesztésében, a szocialisták azonban eddig csak ígéretekig jutottak; nem küldték szét azt a levelet, amelyben a segítséget kérik tagjaiktól, jóllehet erre ígéretet tettek.

Császy Zsolttól azt is megtudtuk, hogy mivel feleségét a hétfői napon műtötték, halasztást kért a büntetés megkezdésére, ezt azonban megtagadták tőle.

Kerítést épít az ellenzék

Az biztos, hogy a Fidesz örül a fejleményeknek; amit az ellenzék művel – mínusz a Jobbik -, az abszolút kedvére való. Mert miközben kivétel nélkül mindegyik párt fennen hangoztatja bősz elszántságát a ma kormányzók elzavarásáról, aközben, valójában mindent elkövetnek, hogy a Fidesz ne pusztán maradjon, hanem lehetőleg újra kétharmaddal nyerjen. Így aztán hiába hangoztatja mindenki, hogy a választók többségének elege van a jelenlegi hatalom uralkodásából, a cselekvésük egyáltalán nincs szinkronban a megfogalmazott vágyakkal.

A hétvégén volt esély az áttörésre. Volt esély arra, hogy a szavazók által elvárt – és, ismételjük meg: a pártok által is preferált – együttműködés irányába történjenek pozitív lépések, ám mindez hiába való várakozás volt. Természetesen az alapkonfliktus szempontjából érdemes vizsgálni az eseményeket, vagyis, mit hoz a Demokratikus Koalíció, alias Gyurcsány Ferenc, MSZP, alias Botka László háború. Tudtuk, láttuk, hogy már péntek délutánra megmerevedni látszanak a frontok; a DK elnöke pártszavazással betonozta be magát az esetleges közös listára; közleményükben nem is hagytak kétséget a felől, hogy ez a közösködés kizárólag Gyurcsánnyal együtt képzelhető el.

Ily módon szombatra Botkának, ha a helyzet feloldásában gondolkodott volna, egyetlen húzása maradhatott volna: látványosan enged, amit esetleg oly módon is megtehetett volna, hogy a szövetségi megállapodások megkötését rábízza a párt, vagy a választmány elnökére.

De nem ezt tette. Sőt, ő is megkötötte magát, nem hagyván egérutat; egyértelműen fogalmazott: végigviszi azt, amit elkezdett.

Most tehát ott tartunk, hogy a két párt retorikájának kettős eleme hangsúlyozódik; a már említett Fidesz ellenes stratégia mellett a másikkal szembeni vád: elveszejti az ellenzéket, végső soron az országot.

Kölcsönösen egymást vádolják, ami persze a normális politikai helyezkedésbe általában belefér, de itt és most, ennél többről van szó.
Ténylegesen arról, hogy, ahogy Botka fogalmazott, megteremtik-e Orbán uralmának negyedik periódusát, vagy valódi esélyt kínálnak a kormányváltó erőknek.

Ez a valódi esély egyre távolodónak tűnik, még akkor is, ha az MSZP miniszterelnök-jelöltje harcias beszédben jelölte ki a követendő utat, illetve fogalmazta meg mindazt, amit az Orbán-kormány az országgal szemben elkövetett. Botka jól látja, és jól is fogalmazta meg azokat a bajokat és károkat, amelyeket a Fidesz okozott, de hát ebben semmiféle nézetkülönbség nincs az úgynevezett demokratikus ellenzéki oldalon. Ugyanazokat az elemeket hangsúlyozza Gyurcsány, vagy Szél Bernadett, Karácsony Gergely, vagy Juhász Péter. Mindenki Barabást kiált, és valahogy Jézus lesz belőle.

„Tökéletes a patthelyzet”, mondja egy, a politikai helyzetet jól ismerő forrásunk, nem hagyván kétséget a felől, hogy ez a lehető legrosszabb helyzet, ami előállhatott az ellenzéki oldalon. A hírek szerint a Demokratikus Koalíció, amelyben a tagok fanatikus Gyurcsány hívők, elfogadja azt a helyzetet is, ha semmi nem történik a közösködés érdekében; hisznek abban, hogy biztosan parlamenti párt lesznek, a felelősség pedig – ahogy elnökük fogalmaz -, a szocialistáké. Ők nem kívánnak más párt belügyeibe beavatkozni, s ezt elvárják másoktól is. Vagyis azt a feltételt, amit Botka szabott, amely Gyurcsányt elüldözné a közös listáról és csak az egyéni indulását támogatná, elfogadhatatlannak tartják.

Erre a szocialista politikusok egy része is egyetértően bólint, de míg eddig a bólintást egyfajta nyomásgyakorlás is kísérte, azaz a megegyezés irányába tolni Botkát, a szombati, a televíziós nyilvánosság előtt elhangzott beszéd után, megtörni látszik ez a szándék. Beszámolók szerint a Botka-féle beszédet követő zárt választmányi ülésen, bár sokan megfogalmazták a DK-val való házasság kényszerét, nyílt támadás, vagy bírálat már nem érte a miniszterelnök-jelöltet. Forrásaink abban nem láttak tisztán, hogy ez egyenlő-e a beletörődéssel, vagy új tervek születnek a nyomás újfajta módjára és fokozására. Ma a korábban szeptember végére jelzett áttörést kitolták decemberre mindazok, akik továbbra sem látnak más lehetséges utat, mint a két párt közösködését. Hogy pontosan milyen lehet egy ilyen újfajta nyomás, arról nem tudhattunk meg semmit, talán azért nem, mert akik ebben gondolkodnak, még maguk sem látják, mit is tehetnének.

Elsősorban persze Molnár Gyula pártelnökre vetik a szemüket; az általa, a választmányi gyűlésen elmondottakat értelmezik úgy: az elnök is a DK-val kötendő megállapodásban látja a megoldást.

Ma egy közös pont látszik amúgy Botka és Gyurcsány között: mindketten azt állítják, hogy még nincs semmi veszve; decemberben, vagy januárban még nem lesznek megkésve. Ami lehetséges, hogy így van – never say never -,de az is bizonyos, hogy eközben a Fidesz, a kormány köpönyegébe bújva, gőzerővel vág neki a kampánynak. Ahogy megírtuk – feltehetően október 1-től – teljes erővel próbálja bedolgozni a magyar lakosságot; üzenetének lényegét Orbán Viktor már megfogalmazta: csak akkor tudja megvédeni az országot a menekültektől, az eliszlámosodástól, ha még nagyobb felhatalmazást kap az újabb kormányzati ciklusra. Az ellenzék is operál, mint fentebb említettük a félelem-faktorral, azzal tudniillik, hogy mivé lesz az ország egy újabb Orbán-ciklus alatt, csak éppen elnyomják saját üzenetüket az egymással folytatott csat zajával.

Szóval az van most, hogy Orbán körbekeríti az országot, az ellenzék meg kerítést von saját maga köré. Tessék eldönteni, melyik a hatékonyabb.

Botka felemás helyzetben

Három héttel a szegedi fórum után, minőséget akar ugrani szombaton Botka László. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje többek között – mintegy a bírálóinak válaszolva – azt kívánja bemutatni: nem töltötte tétlenül az időt, igen sokat lépett előre a szövetségi politika megalapozásában.

Igaz ugyan, hogy látványos pártmegállapodást még nem kötött, de olyan egyéni jelölteket nyert meg magának, akik

afféle trójai falóként behozzák magukkal a pártjukat is

a majdani széles együttműködésbe. Így jut szerephez a Liberálisoktól Szent-Iványi István, mint külpolitikai szakértő, Büttl Ferenc közgazdász a Párbeszédtől, aki viszont jelezte, hogy nem a pártját képviseli a szombati rendezvényen, Komáromi Zoltán egészségügyi szakértő az Együtt-től, plusz Ács Sándorné, Kishantosról és Andor László, volt EU-biztos.

A felsorolásból hiányzik Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, aki ugyan előzetesen részt vett volna a szombati, ATV által is közvetített rendezvényen, de végül, mint azt a FüHü elsőként megírta, nem megy el Botka előadására.

MTI Fotó: Rosta Tibor

Mindez azt is jelzi, hogy előre borítékolhatóan minimum felemásra lehet értékelni a botkai szándék eredményét;

áttörés nem várható.

És elsősorban azért nem, mert abban a, jóindulatúan talán taktikainak nevezhető csatában, amelyet Botka Gyurcsány Ferenccel folytat ez a rendezvény nem fog előnyt biztosítani a szocialista miniszterelnök-jelölt számára. Gyurcsány ugyanis erősebbet húzott; olyan pártszavazást rendelt el, amelynek eredménye pontosan úgy alakult, ahogy várta:

bebetonozta őt a Demokratikus Koalíció listáján. 

Másként: a DK párttagjai, 96 százalékban, hallani sem akarnak arról, hogy elnökük ne legyen rajta a párt választási listáján. Márpedig Botka a minap pontosan ezt az elvárást fogalmazta meg ismételten; Gyurcsányt nem tudja elképzelni a közös listán, legfeljebb annyi engedményt tud tenni, hogy elvárván a volt miniszterelnöktől az egyéni körzetben való indulást, olyan helyet enged át a DK vezetőjének, amelyben jó eséllyel nyerhet is.

Gyurcsány ugyan folyamatosan arról beszél, hogy előbb-utóbb úgy is lesz megállapodás, akár a választások előtti napokban is, de

engedni nem tud: őt már a pártja szavazása is köti.

Ezt az egységes akaratot az MSZP miniszterelnök-jelöltje nem tudja felmutatni; pártjában meglehetősen magas arányban vannak azok a politikusok, akik csak a DK-val közös lista létrehozásán keresztül látják megvalósíthatónak a kormányváltást. Egyetértenek ugyan saját jelöltjükkel abban, hogy az LMP-vel a koordinált indulásban való megállapodás feltétlenül szükséges lenne a demokratikus ellenzék számára ahhoz, hogy elérjék céljukat.

Az LMP ugyan egyelőre makacsnak tűnik ebben a kérdésben, a nyilvánosság előtt határozottan elutasítja a szocialisták közeledését, ám vájtfülüek szerint,

ez az álláspont mégsem olyan merev.

Vannak, akik Szél Bernadett, vagy Hadházy Ákos egy-egy nyilatkozatát úgy értelmezik, hogy volna azért a két társelnök szerint némi nyitottság a tárgyalásra. Ebben persze jelentős akadály, hogy maga párt legfelsőbb fóruma döntött úgy: ez az út az LMP számára tilalmazott.

Botka László
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Mire számíthat akkor Botka? Az általa felvonultatott szereplők nem bírják a pártjuk százszázalékos támogatottságát, a legmagasabban mért két párttal – LMP, DK – egyelőre még csak a tárgyalásoknál sem tartanak, ugyanakkor az MSZP belső köreiben is – enyhén szólva – óvatosan bánnak a Botka-tervvel. Egyesek ugyan úgy látják: szombaton a miniszterelnök jelölt sikerekről és haladásról fog beszámolni, még az is lehet, hogy ez az előadás elegendő lesz némi időnyerésre, de mások határozottan úgy vélekednek:

késésben vannak és Botka túlságosan is megkötötte magát,

és szombaton is megköti magát, ahelyett, hogy nyitott vegyértékeket mutatna fel a DK irányában.

Vagyis, újra feltéve a kérdést, mire számíthat Botka, nehezen tudunk választ adni. A jelek szerint sem a belső, sem a külső konszolidációban nem tudott jelentősen előrelépni, ami viszont – tudomásul véve, hogy a politikában minden lehetséges – a választások közeledtére figyelemmel, nagymértékben csökkenti az ellenzék esélyeit, a kormányváltásban érdekeltek reményeit.

Egy bukás anatómiája: Kósa kockázati tényező volt

Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha azt állítjuk: amikor tervbe vette a Fidesz az őszi parlamenti ülésszak előtti kihelyezett frakcióülés időpontját, Kósa Lajos még nem tudta, hogy nem ő lesz, aki a folytatásban vezetheti a csoportot.

Velencére azonban már miniszterként, miniszteri poszt várományosaként érkezett a hajdani polgármester, aki még búcsúzóul adott egy nagyinterjút a kormánypárti Magyar Időknek.

Rögtön bele is szaladt egy pofonba; miközben Gyurcsány egy nyilatkozatát vezette le úgy, hogy a volt miniszterelnök lényegében elismerte: kormánya, pártja, ő maga korrupt volt, azonnal kapta a viszontválaszt a DK-tól. Mr. 20 százalék, mondják rá, még a debreceni időkből, elég egyértelmű utalást téve arra, hogy az önkormányzati pénzek egyötöde kinek a zsebébe kellett, hogy vándoroljanak. A Független Hírügynökség nincs abban a helyzetben, hogy eredményt hirdessen a korrupciós versenyben, mint ahogy abban sem láthatunk tisztán, hogy milyen és mekkora mennyiségű pénzösszegek mozognak feketén.

Ennek az írásnak azonban nem témája tulajdonképpen az ilyen típusú bűncselekmények feltárása, legfeljebb azt sajnálhatjuk – és tehetjük szóvá -, hogy akiknek ez dolguk lenne, azok sem teszik.

De vissza Kósa Lajoshoz. És ahhoz a kérdéshez, hogy vajon a modern városok programért felelős leendő miniszter le-, vagy felfelé bukott? Orbán Viktor nevetségessé tette őt, vagy ellenkezőleg: megjutalmazta hűségéért?

Apropó, hűség: annak idején, amikor a Fidesz nagy szakadása történt, anno

92-93, azaz Fodor Gáborék kiválása környékén, a fáma szerint maga Kósa is kacérkodott a távozással,

állítólag a liberális gondolkodás akkortájt közelebb állt hozzá. Ám miután pénzt és karrier lehetőséget ígértek neki, nyíltan megvallotta elvbarátai előtt: nem elég bátor ahhoz, hogy a többiekkel tartson. Nem sunnyogott, nem játszott szerepeket, egyértelműen felvállalta gyávaságát, mesélte forrásunk. Azt is hozzátéve: emberinek tartották ezért a vallomásért, nem is haragudtak rá, végül is mindenki a saját sorsáért felel. A hűség, lám megfelelően kamatozott: a debreceni polgármesteri évek, majd a Fideszben betöltött különböző funkciók, a frakcióvezetés, mind-mind azt bizonyítják: Orbán megfelelő módon értékelte párttársa ragaszkodását.

Tulajdonképpen a mostani kinevezés is afféle orbáni megoldás: az őt hűen kiszolgáló embereket tényleg nem hagyja az út szélén. Büntet ugyan, de csak úgy, hogy az, legalábbis kifelé, ne nagyon fájjon. Nagyon kevés olyan Fidesz-tagot tudunk felsorolni, akit Orbán elmozdított a helyéről, aztán pedig magára hagyta. Ahhoz nagyon súlyos hibát, már-már becsapással felérő vétséget kell elkövetnie valakinek, hogy Orbán átlépje saját szabályát. Hirtelen csupán Mádi Lászlót tudnánk előkotorni az emlékezetünkből, akit jutalom-állás nélkül vetett ki a Fidesz elnöke. A nyilvánosság előtt ismert konfliktusos személyek közül Áder Jánost előbb uniós képviselővé tette – Ádernek egy Orbán-ellenes lobbi volt a bűne -, míg például a túlságosan önálló arcélt felmutató Navracsics Tiborból, uniós biztost fabrikált Orbán.

Az immár háromszoros miniszterelnök szemében ugyanis nem szerez jó pontokat, aki túlságosan önálló akar lenni, noha ennek az állításnak némiképp ellentmond Lázár János munkássága. A miniszterelnökséget vezető miniszter nagy munkabírásával különleges helyet foglal el a Fidesz palettán, ami persze nem jelenti azt, hogy Orbán ne játszadozna vele is. Közszájon forog az a történet, sőt, egyes információk szerint maga Orbán szereti elmesélni: Lázár az egyetlen ember a Fidesz, a kormány környékén, aki képes miniszteri poszthoz juttatni valakit. A fabula szerint

legendásan rossz a viszony Rogán Antal és Lázár János között,

ám a korábbi nómenklatúrában Rogán frakcióvezető volt, míg Lázár miniszter. Bizonyos célfeladatok kapcsán azonban Lázárnak, ha nem is utasításokat, de feladatokat akart adni Rogán, amit Lázár nem pusztán rossz néven vett, hanem vissza is utasított. Mondván: őt legfeljebb egy minisztertárs láthatja el munkával. Ha ez kell, hát legyen így, mondá – a legenda szerint – Orbán, és legott kinevezte Rogánt miniszterré.

Aki nem hiszi, járjon utána.

Itt a vége, fuss el véle.

De nem itt van a vége. Hiszen annak a döntésnek igyekeztünk utánajárni: miért is kellett megválnia Kósának a frakcióvezetői poszttól. Attól a pozíciótól, amelyet – az említett interjú tanúsága szerint – nagyon kedvelt, és amely pozícióról azt mondják, még ez adja a legnagyobb szabadságot, mozgásteret. Ezt persze óvatosan illik kezelni; a Fideszben a szabadság nem mérhető más pártokban tapasztalt szabadsághoz. Ráadásul Kósa amúgy is hajlamos arra, hogy kissé elengedje magát, kötetlenebbül mozogjon, szerepeljen, beszéljen. Szeret is beszélni, mint mondják, s pont ez volt vele a baj. Valamikor flottul, érthetően, szellemesen nyilatkozgatott, riposztozott, az utóbbi időben azonban épp arról híresült el, hogy szinte minden megnyilatkozásában voltak félresikerült, értelmetlen, nevetséges mondatok. Szólamai szállóigeként terjedtek tova, helyenként kabarétréfák állandó témájául szolgáltak, maga Kósa pedig az ostoba, ámde hűséges pártember szerepébe süllyedt.

Nos, ezt a bajt érzékelte Orbán. Egész egyszerűen,

hét hónappal a választások előtt, a várhatóan kemény parlamenti csatákat is figyelembe véve, kockázati tényezőként tekintett Kósa szerepeltetésére.

Egyes források szerint kifejezetten tartott attól, hogy a forró őszt Kósára bízza, olyan emberre volt szüksége, aki pontosan fogalmaz, hiteles és egy jottányit sem mozdul el a számára kijelölt útról.

Így esett a választása a fiatal, tehetséges Gulyás Gergelyre, aki eleddig a törvényalkotás előkészítésében jeleskedett, amellett, hogy helyettes frakcióvezető és Fidesz alelnök is volt. Kezdetben sokan hitték a most 36 éves jogászról, hogy a Fidesz új generációjának tagjaként nagyobb szakmai igényességgel és kevesebb megfelelni vágyással dolgozik majd, de viszonylag gyorsan kiderült róla: a rokonszenves arc mögött épp oly pártkatona áll, mint amilyet az idősebb generáció tagjainál tapasztaltunk.

Újra Kósához érve: ez a miniszteri poszt, pontosan tudjuk, semmilyen valóságos igényt nem elégít ki. A feladat nem igényelne önálló tárcát, így azt is mondhatnánk: Kósa légüres térbe került.  A volt frakcióvezetőnek azonban nem kell búslakodnia: lesz titkárnője, biztosan apparátusa is, autója nemkülönben, és marad ideje arra is, hogy maximális ellássa a Magyar Korcsolyázó Szövetség elnöke tisztét.

Ott talán még nyilatkozhat is, kockázat, vagy, hogy stílszerűek legyünk: bukás nélkül.

Algyő szembe ment Lázár Jánossal

Az alig több, mint ötezer lelkes Algyőn volt a múlt vasárnap teljes önkormányzati választás. A szavazásra azért volt szükség, mert a testület a belső konfliktusok okán működésképtelenné vált, a tagok jószerivel semmiben nem tudtak megegyezni, ezért inkább feloszlatták magukat.

Meglehetősen hosszú és a mai Magyarországra sajnálatosan jellemző, nincs rá jobb szó, mocskos kampány után Molnár Áron lett a polgármester újra, és hiába volt minden támadás ellene, a testületbe is – a fideszesek helyett – a vele együtt gondolkodni képes jelöltek kerültek. Mondhatni: az algyői lakosok kidobták a Fideszt… A hajdan volt jobbikos, ma független régi-új polgármesterrel készítettünk interjút.

  • Mennyiben politikai kérdés manapság egy polgármesteri cím megszerzése?
  • Amennyiben manapság minden ilyen tisztség a politika tárgykörébe sorolandó. Én persze szeretném elterelni magamról ezt a vélekedést, azt szeretném hinni, hogy közszereplő vagyok, de nem politikus. Ez természetesen nehéz ügy, mivel ma már átitatja a politika a települések életét is. Ez sajnos nagyon is meglátszott most itt Algyőn.
  • A kampány miatt mondja?
  • Nézze, amióta pártok jelen vannak a közéletben és meg akarnak hódítani minden várost, falut, azóta együtt kell élnünk azzal, hogy minden átpolitizálódik. De, ami most az utóbbi időben itt történt, az minden határon, minden normalitáson túlment.
  • Miben jelentkezett ez most az algyői kampányban?
  • Zanzásítva kaptuk a nagypolitikából már ismert média-, és marketing elemeket, amelyek korábban nem voltak jelen Algyőn; a kampánynak a mocskolódó, uszító, lejárató fogásait. Hazugságok, személyeskedések, nos ezek korábban nem voltak részei az algyőiek életének.
  • És mindez elsősorban önt érintette?
  • Igen, engem meg a családomat, mivel hát én voltam a polgármester. Szórólapokon és általuk újságnak nevezett kiadványokon keresztül támadtak, rágalmaztak folyamatosan.
  • Nyilván ezeknek nem voltak gazdái. Vagyis elbújtak a rágalmazók egyfajta névtelenség mögé, nem?
  • De igen, bár a végén már ezt sem lehetett megtenni, elég egyértelművé vált, hogy ki, kik állnak a hadjárat mögött.
  • A Fidesznek miért volt annyira fontos Algyő megnyerése? Mert hiszen ez a párt állt a kampányfogások mögött…
  • Ezt inkább tőlük kellene megkérdezni; amúgy a Fidesz politikájából következik, hogy mindent meg akarnak nyerni, bármi áron. Azt azonban feltehetően látták, hogy pártlógóval nem biztos a győzelmük, ezért Fideszként nem is indultak, polgármestert sem jelöltek. Ugyanakkor akkora médiakampány uralta el a falut, hogy kizárható, hogy mindez magánpénzekből történt.
  • Óhatatlan, hogy ne hasonlítsuk össze a két közelmúlt önkormányzati választását, az önökét és a picivel korábban lezajlott paksit. Pakson a Fidesz nagy fölénnyel nyert, mint mondják, többek között azért is, mert a város lakosságának jelentős része függ az atomerőműtől. Algyőn öntől félnek?
  • Hát nem hinném… A két települést elég nehéz összehasonlítani, bár vannak összevethető elemek; nálunk a MOL ad munkát az embereknek, de a MOL-nál most nincsenek olyan politikai elemek, mint az atomerőműnél. Szóval igazán nem látok párhuzamot. Nálunk döntő elem volt, hogy én negyvennégy éve élek itt, tősgyökeres algyői vagyok, az emberek ismernek, van, aki szeret, van, aki nem, de annyi feltétlenül kiderült ebből az eredményből, hogy nem hiszik el a nyilvánvaló hazugságokat. Vagyis ez a rágalomhadjárat inkább visszafelé sült el.
  • A mostani siker az egy dolog, viszont a neheze ezután jön. A kormányzattal szemben nyerni kockázatos. Nem tart attól, hogy büntetésbe fogják helyezni Algyőt, azaz elzárják a pénzcsapokat?
  • Benne van a pakliban. De ez Lázár Jánosnak sem lenne jó, hisz ő a térség országgyűlési képviselője. Vele különben normál beszélőviszonyban voltam, nagyjából fél évvel ezelőtt történt valami, ami fordulatot hozott, lényegében megszűnt közöttünk a kapcsolat, megszűnt az együttműködés. A kérdésére most nem tudok válaszolni, nem tudom, hogy éri-e retorzió Algyőt. Aki azonban ebben érdekelt, az nem hajlandó tudomásul venni az algyői emberek nagy többségének akaratát.
  • Ezek szerint az algyői emberek valahogy magasabb erkölcsi tartással rendelkeznek, ha szembe mernek menni a kormányzati akarattal…
  • Ez egy fantasztikus üzenet volt a választó polgárok részéről és nagyon nagy hitet ad nekem. A kampány végén, bevallom, már elbizonytalanodtam; hogy vajon ez a sok mocskolódás hogyan hat az emberekre. Mennyire hiszik el azok, akikkel nap, mint nap találkozom, boltban, iskolában, vagy bárhol a településen, hogy lehet-e ennek foganatja? A sok-sok borzalom hallatán, tényleg elbizonytalanodtam, hogy vajon működhet-e ez a szörnyű propaganda. Vagyis igen: az algyőiek kiálltak valami és valaki mellett, ez fantasztikus dolog.
  • Helyrehozhatónak látja-e a viszonyát Lázár Jánossal, főként azok után, hogy ő beszállt a kampányba, mégpedig ön ellen.
  • Nézze, nem vesztünk össze, csak egyszerűen megszűnt a kapcsolat. Hogy miért nem tudom, csak feltételezéseim vannak. Az egyik az, hogy én csak közvetítőkön keresztül jutottam el hozzá, így aztán lehetséges, hogy ezek a közvetítők szándékos torzításai okozták a törést, a másik az a görög vegyi üzem problematikája lehetett, amit a mai napig nem értek. Népszavazás döntött volna arról, maradjon e településen ez az üzem, amelyet egyébként a kormány is támogatott, én is támogattam, ám egyszercsak megjelent között a helyi Fidesz frakció, amely viszont ellenezte. A népszavazás végül ugye elmaradt, a görögök váratlanul távoztak; itt valami kisiklott, pedig hát a helyi Fidesz került szembe a kormánnyal. A kérdésre sajnos nem tudok válaszolni, nem tudom, mit hoz a jövő, én abban vagyok érdekelt, hogy azt tegyem, ami az algyőieknek jó.

Újabb milliárdok ál-kormány kampányra

Nem érhette váratlanul a velencei kihelyezett frakcióülésen a jelenlévőket Orbán Viktor bejelentése, vagy ha igen, akkor nagyon jól működik a konspirációs rendszer a Fideszben. Orbán ott arról beszélt, zárt körben persze, hogy ismét meg kell kérdezni az embereket, ezúttal arról, hogy mi a véleményük a Soros-tervről.

Ez ugye egyet jelent azzal, hogy újra nemzeti konzultáció lesz, valami olyasmiről, amiről valójában senki sem tud, sőt feltehetően nem is létezik.

A Független Hírügynökség szakmai körökből úgy értesült, hogy a kormány – a Fidesz felkérése alapján – „hajlandóságot mutat egy ilyen akcióra, amelyet persze különböző kampányfogások kísérnek majd. A kormányzat, természetesen az ilyen akciókat nem kampányként értelmezi, vagy inkább értelmezteti, hanem tájékoztatásként. Ez lehet a magyarázat annak, hogy az előzetes tervek szerint már szeptember 15-én elindult volna egy nagy projekt; a szokásos felületeken, újság, óriásplakát, televízió, online kiadványok, aminek tartalmáról maguk az érintett ügynökségek sem tudtak pontosat mondani.

Arról már a velencei Orbán-beszéd előtt kapott értesülést hírportálunk, hogy komoly akciót tervez a kormány, de hogy pontosan mit, azt titok övezi. A titok még most is áll, de az újabb információnk szerint

a kampány, a nyilvános megjelenés tolódik, és csak október 1-én indul el.

Tekintettel a választások közeledtére, és arra, hogy a Fidesz a menekült-ügyet állítja a kommunikációja központjába, erősen feltételezhető, hogy ez a felület-megrendelés tartalmilag már ezt a célt szolgálja. És az is valószínűsíthető, hogy erre újabb milliárdokat szánnak majd. Az előző nemzeti konzultáció költségei ma sem ismertek, a mi értesüléseink szerint az alapkampány került kétmilliárd forintba, majd újabb milliárd körül lehetett a konzultáció lezárásának levezetése. Hiába született meg a plakáttörvény, a maga csalárd módján, a kormányzat pontosan tudja, milyen módon lehet azt a saját maga szempontjából előnyösen kihasználni.

Próbáltunk információkat szerezni arról is, hogy milyen kreatív tartalom várható ebben az újabb nemzeti konzultációban, forrásaink azonban erről vagy nem tudtak, vagy nem akartak beszámolni. Így csak feltételezéseink lehetnek arról, hogy mit és hogyan akar „megzenésíteni” a Fidesz. Orbán ugye arról beszélt, hogy meg kell ismerni az emberek véleményét a Soros-tervről, így abból kell kiindulnunk, hogy

olyan tájékoztatást terveznek, amelyben a menekültek kötelező betelepítéséről, az itthoni civil, beépített ügynökökről, Brüsszel, szuverenitásunkat támadó intézkedéseiről lesz szó.

Természetesen oly módon, hogy ezek mögött mindannyiszor Soros György és az ő pénze áll.

Ne feledjük, hogy Orbán szerint ez a Soros-terv akkor akadályozható meg, ha ismét ők nyerik meg a választásokat. Ennek érdekében most ismét kormányzati pénzeket fognak használni; és ez a néhány milliárd, ne feledjük, még csak a kezdet.

Mindenesetre újra fel van adva a lecke az ellenzéknek: hogyan lehet szembe menni egy nemlétező tervvel, kiváltképp akkor, ha annak fő üzenete, hogy ők is egy összehangolt Soros-féle elképzelés részei, őket is maga Soros mozgatja.

Hosszú Katinka erősebb Orbán Viktornál?

Feljelentést tett, mint arról a Független Hírügynökség is beszámolt Tóth István, a szentendrei Honvéd Kossuth Lajos SE egyesületi vezetője az ügyészségnél, mert szerinte a Dr.Bienerth Gusztáv által, január óta vezetett Magyar Úszó Szövetség egy sor szabálytalanságot, törvénytelenséget követett el. A feljelentést számos dokumentummal, vagy dokumentumnak tűnő adattal látta el, amelyekből, valóban, egy meglehetősen furcsa kép bontakozik ki Dr. Bienerthről.


Az óvatos fogalmazást az indokolja, hogy nem vagyunk jogászok, de még ha azok lennénk is illik némi távolságtartással kezelni az ilyen ügyeket; nem biztos, hogy lopás az, ami lopásnak látszik, vagy hűtlen kezelés az, ami, távolról, annak tűnik. Az úszó társadalomban, jóllehet már hosszú ideje sikersportágként tartjuk számon, az utóbbi időben számos botrány tört ki; hogy csak a korábbi elnök, Gyárfás Tamás és Hosszú Katinka párbaját, vagy a régi és az új elnök közötti hangos harcot említsük.

A Független Hírügynökség most megkereste Tóth Istvánt, hogy személyesen is beszéljen a szándékairól, miért tartotta elérkezettnek az időt, hogy az ügyészséghez forduljon.

Ön egy notórius feljelentő? Merthogy konfliktusban volt a korábbi elnökkel, Gyárfás Tamással is?

Nem mondom, hogy barátságos a kérdése.  De túl azon, hogy nem tartom magam notórius feljelentőnek, semmi egyebet nem teszek, mint az általam vezetett egyesület érdekeit képviselem. Gyárfás Tamást például egyáltalán nem jelentettem fel, megvolt ugyan a véleményem, de erről talán később. Nekem semmi okom nem volt az új elnökkel szembe menni, bizalmam volt benne, hittem abban, hogy képes lesz jól vezetni a szövetséget. Eszembe se jutott, hogy egyszer idáig fogunk jutni. A januári közgyűlés után gratuláltam Bienerth Gusztávnak és azt mondtam neki, ha azt teszi, amit ígért, jó lesz az együttműködés.  Ezután legközelebb márciusban volt közöttünk, úgymond, akció: betekintést kértem néhány iratba.  De sajnos, valójában semmilyen iratot nem adott át nekünk.

Mire lett volna kíváncsi?

A szervezet működésével kapcsolatos okmányokra. Aláírás nélküli vázlatokat tettek elénk.

De mégis mit szeretett volna látni?

– Például a megbízási szerződéseket, a korábbi munkahelyéről áthozott emberek szerződéseit, szerettük volna megnézni, hogy az operatív igazgatónak mi az iskolai végzettsége…

Ezek szerint már márciusban megfogalmazódott önben a bizalmatlanság az elnökkel szemben…

Igen, mert teljesen megtagadták a betekintés lehetőségét.

Azt akarja mondani, hogy a betekintési szándék még jóindulatú volt?

Természetesen már láttam a jogszabály-ellenességet.  Például bizonyos igazgatók kinevezésekor; ezek kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartoztak volna, de Dr. Bienerth maga határozott róluk. Persze, hogy látni akartuk, milyen szerződések ezek, amelyek eleve szabálytalanok, de kerek-perec megtagadta a betekintést. Azt ígérték, hogy majd összekészítik számunkra a kért iratokat, de ez nem történt meg.  De eközben felkérte az elnökségi tagokat, mondjanak le, megszüntette az addig működő bizottságokat, ugyanakkor valamennyi tisztséget Dr. Soós Csabára bízta; ő lett a szakmai alelnök, a szövetségi kapitány, és még további két bizottság elnöke. Tette ezt akkor, amikor kiváló edzőkkel rendelkezünk; egyszerűen nem értettük, miért csinálja ezt. Aztán arra a következtetésre kellett jutnom, és ezt a birtokomba jutott iratok is visszaigazolták, hogy egy sor szabálytalanságot követett el az elnök, az elnöksége pedig asszisztált hozzá. Persze, hogy asszisztált, amikor velük külön szerződéseket kötött. Egyértelművé vált, hogy szabálytalanságok, jogszabály ellenességek, már-már korrupció-gyanús helyzetek vannak a Magyar Úszó Szövetség vezetésében. Az elnökség szinte mindent automatikusan megszavazott. Például közel nyolcszázezres tanácsadói szerződést, akinek a tanácsadás munkaköri kötelessége.  A legszembeötlőbb mégis az volt, amikor a május 21-i közgyűlésen Bienerth úr annyi törvénytelenséget követett el, hogy a szememben már tarthatatlanná vált a helyzete. Úgy is fogalmazhatnék: semmit nem csinált szabályosan.

Ön annak idején annak is az egyik zászlóvivője volt, hogy váltani kell az szövetség élén. Azt, akkor miért tartotta helyesnek?

Én az egyik jelöltje voltam az elnöki posztnak, és mivel Gyárfás Tamás majd 24 év után, szerintem elhamarkodottan lemondott, de mert így döntött, helyesnek véltem, ha új elnököt választunk. A magyar közvélemény ne azzal foglalkozzon, hogy a világ egyik legjobb úszónője harcot vív a szövetség vezetőjével. Ráadásul a sportolók egy tízpontos tervezettel álltak elő, amelyben új vezetést követeltek, vagyis akkor már nem lehetett más utat választani. Nem voltam tehát zászlóvivő, egyike voltam a változásokat akarók csapatának.

Most azt mondja, hogy Gyárfás elhamarkodottan mondott le…

…Meggyőződésem…

…de ön is tudja, hogy a Hosszú Katinka Gyárfás háború mögött ott állt, az olimpiai bajnok mellett a magyar kormány is, s ez már igazán nehéz helyzetbe hozhatta az elnököt…

Így van, így van. Bár kétségtelen, arra oda kell figyelni, amit egy ilyen kaliberű versenyző mond. Ugyanakkor túlzásnak tartom, hogy Katinkának ma nagyobb hatalma van az úszás ügyeiben, mint Orbán Viktornak.

Térjünk vissza a mához: a feljelentő leveléhez egy sor dokumentumot, vagy dokumentumnak látszó iratot csatolt. Mennyire megalapozottak ezek?

Tudom, hogy egyesek azt terjesztik rólam, hogy hamisan vádolok. Soha életemben nem tettem ilyet, most sem. Amit a levélben leírtam, annak minden egyes mondatát dokumentumokkal tudom igazolni. A neveket kitakartam egyelőre, de ha eljön az ideje, azok is nyilvánosak lesznek.

Amit ön leírt, abból az derül ki, hogy Dr. Bienert lényegében önmaga hasznára vezette a szövetséget. Nem akarván jogászkodni, vagy olyan kifejezésekkel dobálózni, mint hűtlen kezelés, vagy lopás, de mégis Ön ezt a képet vetíti elénk…

Először is azt kell hangsúlyoznom: Dr. Bienertről kiderült, miközben mi az ellenkezőjét gondoltuk, hogy a leghalványabb fogalma sincs arról, miként kell egy sportszövetséget irányítani. Úgy viselkedett, mint egy kft ügyvezetője, ahol egyszemélyben dönthet. Ő úgy érezte: mindenki felett áll, egyedül hozhatja meg a döntéseket, amit tesz az szinte minden jogszabály ellenes, de még azt is megkockáztatom, hogy akár a bűncselekmény fogalomkörébe is utalható. Talán nem véletlen, hogy sorra bukkantak fel olyan figurák itt a szövetségben, akikkel az elnök a korábbi munkahelyén is üzleti, szerződéses kapcsolatban volt.  Az elnökség tagjai meg azzal voltak elfoglalva, hogy saját pecsenyéjüket sütögessék, ahelyett, hogy kontrollt biztosítottak volna az elnök felett.  Az elnökség tagjainak többségével, amúgy alapszabály ellenesen, szerződéses viszonyt alakított ki az elnök.

Vagyis megvásárolta az embereket…

Akár így is fogalmazhatunk. Ha egy elnökség tagjai saját maguk számára terjesztenek elő javaslatokat, majd azokat meg is szavazzák, akkor ezt minek nevezhetjük? Mindenkinek látnia, tudnia kell, hogy mi történt. Mindenkinek látnia kell, hogy a bevételek majd hetven százaléka nem arra ment, amire szánták.

Végezetül kit támogat az elnöki posztért folyó versenyben?

A 15 elnökségi helyre negyvenen jelentkeztek, és ez jó dolog, még akkor is, ha már most hallani a háttéralkukat. Szeretném, ha új erők mozdulnának meg és a régiek nem jutnának újra pozícióhoz.  Véget kell vetni annak, hogy egyesek a saját pecsenyéjüket sütögethessék.  Nem titkolom, hogy érkezett rám is jelölés és én ezt elfogadtam.

Terv már van a kormányváltásra

Túlzás lenne azt állítani, hogy áll a bál a szocialistáknál a paksi időközi polgármester választás okán, de annyi azért bizonyos, hogy okozott, okoz némi fejfájást az eredmény. Még akkor is, ha a most vasárnapi szavazáson, hivatalosan, MSZP-s politikus nem is indult, az a fölény, amit a Fidesz jelöltje mutatott, erős aggályokat vetett fel a baloldalon.

Szabó Péter, a végső győztes 68 százalékot ért el, abszolút számokat tekintve – amúgy 31 százalékos részvétel mellett – 3243 szavazatot gyűjtött, míg a másodikként záró, függetlenként jegyzett Mezősi Árpádra 1423-an szavaztak. (Csak a politikai folklór kedvéért írjuk ide: volt olyan induló, aki egyetlen egy szavazatot sem kapott, ami azt jelenti, hogy a jelölt vagy el se ment, vagy már önmagában sem bízik…)

De vissza a szocialistákhoz? Már az önmagában fájó lehet számukra, hogy nem tudtak kiállítani esélyes jelöltet – Mezősit támogatták -, az meg végképp, hogy hét hónappal az országgyűlési választások előtt ekkora különbség mutatkozik a kormánypárt javára. Magyarázatot persze lehet találni: Pakson a lakosság döntő többsége atomerőmű párti, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen a lakosság java része az erőműtől, az erőműben kap munkát. Ez azonban csak az önfelmentéshez elegendő, mint ahogy az is: a helyi választás nem szabad összevetni az országossal, ráadásul az önkormányzatokra majd csak 2019 őszén fogunk voksolni. Sikerre, vagy legalább valami jó hírre lenne szükségük a baloldalon politizálóknak, mert így, a folyamatos belső feszültségekről tudósító írások nyomán egyre inkább kedveszegetté válik az Orbán leváltásában reménykedő tábor.

Ez a magyarázata annak, hogy az MSZP berkein belül a paksi eredmény újabb keserűséget, újabb indulatokat hozott magával. Az utóbbi hetek kifelé is zajosabb napjai után csendesedni látszott a tábor, amit a belső ügyeket jól ismerők még véletlenül sem a konszolidáció jeleként értékeltek. Inkább afféle hamu alatt izzik a parázs állapot állt elő, megmerevedett álláspontokkal, elmozdulni képtelen hozzáállással.

Az alapkonfliktusról már több ízben beszámolt a Független Hírügynökség, amit nagyképűen úgy írhatnánk le: távol állnak az elképzelések egymástól a szövetségi politikát illetően. A napokban ennek lehetséges variációit írtuk le, azzal, hogy a mai állapot szerint egyik – amúgy lehetséges – forgatókönyv sem működik. Vannak persze megnyugtatónak szánt mondatok; Gyurcsány Ferenc például, bármikor az MSZP-vel való megállapodásról kérdezik, megnyugtató válaszokat ad: bármily lehetetlennek is tűnik, előbb utóbb egymás tenyerébe csapnak.

De mit jelent valójában ez az előbb, vagy utóbb? Botka László, az MSZP miniszterelnök jelöltje, ha jól emlékszünk, márciusi, májusi, majd később őszi szövetségkötésről beszélt, amiből ma még semmi sem látszik,

a hírek szerint mostanság januárt emleget, mint végső dátumot. Az a meggyőződése, állítják hozzá közel álló forrásaink, hogy addigra mindenki, más megoldás nem lévén, szépen besorol mögé.

Ami persze lehetséges, hogy így lesz, de annyi minimum elmondható róla, hogy rejt némi kockázatot magában.

Három hónap sok mindenre lehet elég, akár még egy Botka-Gyurcsány kézfogóra is, csak épp a választó polgárok türelme fogyhat el addigra.

A vita amúgy, ha létezik egyáltalán vita – formálisan semmiképp – akörül forog, hogy legyen e közös lista, mindenütt egy a demokratikus ellenzék által állított, azaz 106 egyéni jelölttel, vagy koordinációs lista.  Amit viszont a törvények okán legfeljebb három párt köthet meg (a listaállításhoz legalább huszonhét egyéni körzetben kell elindulni; négy párt esetében már nem jön ki a matematika, márpedig itt, a baloldalon, ennél több párt van.

A kérdés az, hogy van-e ténylegesen ideje Botkának? Vagy másként: a választókon kívül, már akik kormányváltást szeretnének, kinek fontos még, hogy legyen ellenzéki oldalon megállapodás? Azt mondják: Gyurcsánynak nem olyan fontos, pártja parlamentbe jutása felől abszolút biztos, legfeljebb újabb éveket tölt ellenzékben, képviselőként, de az országgyűlés falain belül. Persze igaz ez Botkára is, vele szemben azonban kifejezett elvárás, mint a párt, mind pedig a választók részéről, hogy jusson előre a szövetségkötésben, ami viszont gátolja abban, hogy önálló brandként vigye piacra az MSZP-t. Az LMP újra és újra eltökélt kijelentéseket tesz az önállósága megtartására, és hasonlóan nyilatkozik a Momentum is. Marad az egy százalék körül mozgó Együtt, vagy PM; ám az elkötelezettség még ezeknél a pártoknál sem látszik.

Egyelőre az sem látszik, hogy a budapesti helyzet hogy alakult. Híreink szerint Tóth József, akit Botka a fővárosi egyeztetésekkel bízott meg, elvégezte a munkáját, létezik egy olyan lista, amelyen a 18 egyéni körzeten megosztoztak a pártok, de mivel Gyurcsány kijelentette, hogy megállapodni csak országosan lehet, ezt az egyezséget akár félre is lehet rakni.

A hét érdekes helyzeteket teremthet egyébként: a DK-nál lezáródik az a pártszavazás, amely eléri azt, hogy Gyurcsány kimozdíthatatlan legyen, a szocialisták pedig választmányi ülésen is találkoznak, Botka László pedig szombaton, a televízió nyilvánossága előtt ismerteti, idézzük: „azt a tervet, hogy miként tehető igazságosabbá 2018 Magyarországa.”

Mi tagadás: ambiciózus terv. Csak a tervhez vezető út nem látható még.

Megbuktatja önmagát – megint – a baloldal?

Lehetséges, hogy majdnem napra hét hónap múlva választunk. Az előzetes hírek szerint április elején járulunk az urnákhoz, hogy eldöntsük: milyen legyen a parlament összetétele a következő négy évre, illetve ki kap lehetőséget arra, hogy kormányt alakítson.

A jobboldali híveknek viszonylag egyszerű a helyzetük: Orbán, vagy Vona. Igaz, hogy van
a Fideszen – a KDNP-vel most ne foglalkozzunk- és a Jobbikon kívül más párt is, amely magát politikailag jobbra sorolja, például a Gémesi György féle Új Kezdet, a választók azonban ezeket inkább sorolják a baloldalra. Azért, mert markáns Orbán-ellenességük, de főként a demokratikus felfogásuk túlságosan is távolra helyezi őket akár Orbántól, akár Vonától.  Az ő híveiknek nincs min gondolkodniuk, különösebb megfontolás nélkül is automatikus mozdulattal húzzák be a keresztet a Fideszre vagy a Jobbikra. Azt mondják
a szakértők, hogy ez nagyjából két-három millió embert jelent, a nyolcmillió lehetséges szavazót figyelembe véve, azt mondhatnánk: ott a tér a baloldal számára, a választók zöme még szabadon megszerezhető.

Hurrá, zúghatna az eddigi hatalmat látni sem akarók tábora, minden adott hozzá, hogy ezt el is lehessen érni. De: tábor – igaz töredezett – még csak volna, hurráhangulatról azonban messze nem beszélhetünk. Mert hiába áll a vártán ez a többmillió polgár, a zömének egyelőre fogalma sincs arról, hogy hova álljon. Pontosabban hova szavazzon. Mert a ma működő ellenzéki pártok, legalábbis a baloldalon, nem nyújtanak nekik támpontot, inkább azt üzenik: küzdünk ugyan értetetek, de legelőbb egymással. A választó meg sehogyan sem érti, mi is zajlik a feje felett érte, hogyan fordulhat az elő, hogy mindenki összefogásról beszél, vagy egyfajta együttműködésről, egybehangzóan állítják, hogy közös a cél, tulajdonképpen mind ugyanazt akarják, a végén mégis mindannyian mást mondanak, mást csinálnak.

Különleges ízt ad a pártharcoknak, hogy közülük ma igen kevesen mehetnek biztosra, a többség távol áll – a közvéleménykutatások alapján a parlamenti küszöbtől. A jóslatok csak az MSZP-nek adnak szászázalékosan biztos helyeket az országgyűlésben – már amennyit…-, rajta kívül a DK-nak adnak nagy esélyt és valamivel kevesebbet az LMP-nek. Az Együtt, a PM, a Liberálisok, a Momentum, a Kétfarkú Kutya Párt, az Új Kezdet, a Moma a futottak még kategóriában szerepelnek. Ami persze nem jelenti azt, hogy szavazóikra ne lenne szükség, de elsősorban a kormányváltás érdekében.

A pártok nagy bőszen határozták el, hogy nem követik el ugyanazokat a hibákat, amelyeket a 2014-es választások előtt elkövettek, a jelek azonban arra utalnak, hogy azon kívül, hogy az összefogás szót a lomtárba utalták, ugyanúgy nem találják meg a közös szavakat, a közös szótárt, a közös akaratot.

Ha megpróbáljuk számbavenni, hogy milyen lehetséges utak kínálkoznak, vagy kerültek szóba, akkor arra jutunk, hogy teoretikusan ugyan készen áll a baloldal az eddigi kormány leváltására, gyakorlatilag azonban napról napra fogyasztja esélyeit. De próbáljuk meg áttekinteni, mik ezek a lehetséges pályák, melyiknek milyen esélye van, illetve miért nincs igazában esélye?

  1. A legegyszerűbb megoldás az lenne, és elvileg, persze legfeljebb egy percig, innen is indultak el a szereplők, ha mindenki mindenkivel összefog, egy közös listát alkot, lemond arról, hogy önálló pártszereplő(értsd: frakcióval rendelkező) legyen a parlamentben, támogatja és erre buzdítja szavazóit is azokat, akik a 106 egyéni körzetben felveszik a harcot a jobb-jelölttel. Ez a lehetőség, ismételjük, egy percig, vagy addig sem élt: a Momentum és az LMP gyorsan leszögezték, nem lesznek részesei egy ilyen masszának.
  2. Az MSZP és a DK, természetes szövetségesnek tekintik egymást, nem foglakoznak az őket elutáló Momentummal és LMP-vel – akik persze ebben az azonosságban még nem egyek -, egyszerűen ők maguk összeállnak, közös listát készítenek, kiválasztják a 106 egyéni jelöltet, a többiek pedig látván szóértésüket, nem tudnak mást tenni, csak csatlakozni. Nos, ez az elképzelés akkor bukott meg, amikor Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje kizárta Gyurcsány Ferenc szerepeltetését a közös listán. A DK viszont ragaszkodik elnökéhez, ráadásul most olyan pártszavazást indított, amellyel el is vágja az erre vezető utat. Tehát ez a variációja bármennyire is keltett némi reményt, a személyes különbözőségek okán illúzióvá vált.
  3. A konfliktus feloldására létezik olyan javaslat, amely immár nem beszél közös listáról, meghagyja a pártoknak a megmérettetés lehetőségét, csak a 106 körzetben számol a megállapodással. Ez is tetszetősnek tűnő megoldás, bár tegyük hozzá, hogy a választási törvény igen erős gátakat állít fel. Így például azt, hogy ahhoz, hogy egy párt listát állíthasson legalább huszonhét egyéni jelöltet kell elindítania, márpedig ez – a valamennyi párttal számolunk -, akkor matematikailag lehetetlen. Vagyis a házasságba belépők közül néhánynak fel kell áldoznia önmagát. Ma erre nem látszik hajlandóság.
  4. Ne foglalkozzunk a továbbiakban az LMP-vel és a Momentummal egyáltalán, engedjük őket szabadon. Nézzük, mi történik, ha az a létező javaslat kerül színre, amelyben az MSZP és a DK alkut köt, azaz nincs ugyan közös listájuk, de a 106 körzetre megtörténik a megállapodás. Ebben az esetben, az utóbbiaknál a küldő, vagy jelölőpárt neve szerepelne a szavazócédulán, míg a többiek, akik, más lehetőség nem lévén, támogatóként csatakoznak, és iratkoznak fel a szavazólapra. Ez jó megoldásnak látszik, hiszen kivédi a koordinált indulás buktatóit, a bökkenő csupán az, hogy ekkor a baloldalnak lesz több miniszterelnök-jelöltje, amit Botka nem akar, azt viszont akarná, hogy Gyurcsány egyéni körzetben induljon el. De ha nincs közös lista, akkor vajon végképp mi köze a szocialisták listavezetőjének ahhoz, hogy mit csinál a DK és különösképpen mit csinál Gyurcsány?
  5. Mindenki külön indul, nincs a 106 körzetben közös jelölt. Ez a Fidesz forgatókönyve a kétharmados győzelem eléréséhez.

Lennének még variációk, de itt és most megállunk. Meggyőződésünk, hogy már az olvasó sem tudja hol áll a feje, azt meg végkép nem, hogy hova kerüljön a szavazólapja. Gyurcsány szerint a végén úgy is lesz megállapodás. Ki kivel és hogyan? Szóljanak, ha önök látják.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!