Kezdőlap Szerzők Írta Lendvai Péter

Lendvai Péter

Lendvai Péter
267 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Az MSZP közös miniszterelnök-jelöltként Karácsonyt akarja?

Meglepő információt közölt a Népszava szerda reggeli száma, igaz némiképp elrejtve: az újság információja szerint a keddi MSZP-Párbeszéd tárgyaláson Molnár Gyula , a szocialisták elnöke felajánlotta partnereinek a közös, választási párt lehetőségét, illetve azt, hogy ennek a formációnak legyen Karácsony Gergely a listavezetője, azaz legyen ő a közös miniszterelnök-jelölt.

Az információ azért meglepő, mert eddig egyetlen hivatalos, vagy félhivatalos fórumon nem hangzott el ennek a lehetősége, bár kétségtelen, az ötletelés szintjén igen. Kedden

Hiller István az ATV vendégeként és a tárgyalódelegáció tagjaként nem tett említést ilyesmiről,

sőt kifejezetten hallgatott arról, hogy milyen ajánlatokkal mennek a többi ellenzéki párthoz.

A Független Hírügynökség igyekezett utánajárni a hírnek, vajon van-e valóságtartalma az MSZP vezetője által tett felajánlásnak, illetve, hogy egyáltalán elhangzott-e ilyen. Maguk a főszereplők egyelőre nem voltak elérhetőek, de az eseményekre rálátó forrásaink kizártnak tartják, hogy ilyesmi, ebben a formában elhangozhatott volna. Egyrészt, mert Molnár Gyulának erre feltehetően nem is volt mandátuma, másrészt a Botka László utáni lemondási sokkban még nem is született kiérlelt variáció a lehetséges folytatásra.

Az egyik budapesti szocialista politikus úgy fogalmazott a fuhu.hu-nak: van olyan gondolkodás, amely Karácsony Gergelyt erre a szerepkörre kérné fel, és talán egy ilyen felvetés el is hangozhatott, de biztos, hogy nem ajánlatként. A közös választási párt gondolata, mondta forrásunk, fontos lépés lenne előre, de a jelenlegi állapotok pont nem ezt a helyzetet tükrözik vissza. Az ellenzéki pártokkal folytatandó megbeszélések után felmelegíthető a közös lista gondolata, de persze csak akkor, ha az egyéni helyek elosztásában van elvi közös álláspont.

Karácsony Gergelyhez közelálló informátorunk cáfolta, hogy a keddi MSZP-Párbeszéd találkozó ilyen eredményt hozott volna, sőt – kaptuk a tájékoztatást -, Molnár Gyula kifejezetten civil miniszterelnök-jelöltről beszélt Karácsonynak. Konkrét név, legalább is a fuhu.hu értesülései szerint nem hangzott el, hanem csak annak szondázása, miként fogadna a Párbeszéd társelnöke és miniszterelnök-jelöltje, ha párton kívülről érkezne egy új ember, akik mögé ők is beállnának.

A hírt természetesen napközben igyekszünk hiteles információk alapján tisztázni, mindenesetre meglepő, hogy az ötlet a szocialisták lapjának hasábjain olvasható, különösebb kiemelés, megerősítés, vagy cáfolat nélkül.

Simicska folytatni fogja Orbán üldözését

Nyilvánvaló, hogy Simicska Lajos spontán ötlettől átitatottan állt neki saját oszlopára felfújni Orbán Viktort – mellesleg információnk szerint a sofőrje tette, amit csak azért érdemes ideírni, mert a 888.hu már írásszakértővel elemeztette a betűk karaktervonásait -, de az intermezzo azt is mutatja, hogy az SO-háború, azaz a Simicska-Orbán párharc messze nem ért véget.

Abban biztosak lehetünk, hogy ez ügyben a volt fideszes pártpénztárnok kifogyhatatlan az ötletekből. Vagyis azt a visszavonulást, amelyet a múltkor elrendelt – tegyük hozzá, hogy 300 milliós büntetéstől fenyegettetve -, csak átmenetinek kell tekintenünk.

Több oldalról megerősített információink szerint novemberben folytatódni fog a plakát-regény,

az a folyam, ami köthető Simicskához, a Jobbikhoz, de ők leginkább civil megrendelőkről beszélnek.

Ebből persze egyenesen következik, hogy a magyar társadalom egy nyílt hazudozási rendszert kénytelen végignézni és hallgatni, amely hazudozásba a kormány-Fidesz-parlament hármasa kergette bele a szereplőket, mégpedig a csalárd és álságosan elfogadott – for shame Áder János – plakáttörvénynek köszönhetően. Ami már csak azért is nehezen elfogadható, mert miközben a pártok, az ellenzék, szinte lehetetlen helyzetbe került, ha hirdetni akar, aközben a kormány vígan viszi a maga Soros-kampányát, megkímélve ezzel még a Fidesz pénztárcáját is.

Éppen ezért töri a fejét újabb és újabb ideákon Simicska Lajos, ezek közül a kedd hajnali inkább csak egy bódult ötletnek nevezhető. Ezzel együtt

a milliárdos változatlanul a Jobbikban lát egyedül fantáziát,

s nem azért – mint ahogy erről már egyszer írtunk – mert mély elkötelezettje lenne a korábban szélsőjobb pártnak, hanem mert egyedül benne lát esélyt Orbán elzavarására. Az azonban nyilvánvaló, hogy bármily szellemes megoldásokkal áll is elő a közterületi reklámok, Orbánt és csapatát lejárató kreatív plakátok megjelenítésével, ezek nem lesznek, nem lehetnek elegendőek a miniszterelnök elzavarásához, legfeljebb bosszúságot okoznak neki. Ne felejtsük ugyanakkor, hogy sokan várják Simicskától néhány olyan dokumentum felmutatását, amelyben nem pusztán minősíti – ahogy ő, most már mondhatjuk, szokta – volt elvbarátját, hanem törvényellenes magatartását is bemutatja. Korábban ennek az akciónak a kezdetét az ősz elejére helyezték informátoraink, most azonban látható, hogy ez az időpont nem volt valós. Forrásaink azonban azt sugallták, hogy

folyik annak pontos bemérése, mikor üthet egy ilyen tényfeltárás akkorát, amely még – a választások befolyásolására – időben érkezik és nem elsietett,

mert a rossz időzítés csak Orbánnak ad lehetőséget az ellentámadásra.

A Jobbik, vagy inkább Simicska köreiben úgy látják, hogy a szocialista vesszőfutás tovább fog tartani, ők maguk ennek bekövetkeztében biztosak voltak, de inkább október végére helyezték. A történések azonban felgyorsultak, a baloldal, szerintük, nagy léptekkel rohan az önfelszámolás felé. Persze, mondják arrafelé, van ebben szerepe a Fidesznek is,

néhány gondosan elhelyezett káder „csodákra” képes,

fogalmazott informátorunk. Vagyis, állítják, van igazság abban, amit Botka állít, aki viszont oly rosszul kezelte a helyzetet, hogy sorsa elkerülhetetlenné vált, előbb, mint arra predesztinálva lett volna.

Ez a felgyorsult helyzet viszont lépésekre kényszeríti a Jobbikot is, amely – akár tagadja, akár nem – Simicska Lajossal a háttérben válhat igazi riválisává a Fidesznek. Ám kizárólag akkor, ha létezik az a leleplező anyag, ami kézfeltartásra kényszeríti Orbánt. Változatlan tartja magát az a variáció is, mi magunk többször beszámoltunk róla, hogy ez a „doksi” valahonnan külföldről fog elindulni, de az is lehet, hogy ott kerül bemutatásra, mivel itthon az orbáni rendszer emberei mindent képesek eltüntetni, elhallgatni, az ellenkezőjébe fordítani. A széljobbon – maradjunk most ennél a meghatározásnál a Jobbbikkal kapcsolatban, még akkor is (főként Őcsény után), ha olykor inkább a Fideszre illenék – biztosak abban, hogy a Jobbik erős eséllyel indul a 2018-as választáson, az azonban bizonytalan, hogy önmagában képes lehet kormányt alakítani.

Úgy számolnak, hogy a mostani, a baloldalt amortizáló helyzetből a Jobbik és az LMP profitál majd,

ők fogadhatják magukba a csalódott túloldali szavazókat. Ebben az esetben előállhat egy olyan helyzet is, amikor a Jobbiknak és az LMP-nek együttesen már lenne annyi szavazata, ami elegendő a váltáshoz. Van, aki azt sem zárja ki, hogy a cél érdekében akár létre is jöhet egy ilyen szövetség. Ma még ez több, mint elképzelhetetlen, de kérem ez a politika. Ráadásul a magyar politika.

Lattmann: nem tervezek sértetten levonulni a pályáról

Két és fél éve bukkant fel erőteljesebben a neve a politikai, közéletben; akkor népszavazást kezdeményezett, később az Új Magyar Köztársaság Egyesület egyik ügyvivője lett, majd pedig önjelölt, hittük legalább is, miniszterelnök-jelöltje a baloldalnak.

 

Aztán a napokban azt hallhattuk tőle, hogy tulajdonképpen szocialista vezetők felkérték erre a szerepre, amely szerep egészen addig tartott, amíg fel nem bukkant Botka László. Botka elgyengülése hozta őt újra a nyilvánosság elé, Tarjányi Péterrel a háta mögött egyesek szerint szerepet játszott abban, hogy a szegedi polgármester hétfőn visszaadta a megbízatását. Eközben Lattmann a támadások kereszttüzébe is került, nem pusztán a politikai aktivitása miatt. Az egyetemi tanár jelenleg Prágában tartózkodik, s amikor interjút kértünk tőle gyorsan hozzátette: Prágában legalább szeretik őt. A Független Hírügynökségnek viszont szívesen vállalta a válaszadást, még akkor is, ha nem a legbarátságosabb kérdéseket kapta. Kérdéseinket pontokba szedtük.

Valljon szint: ki fizette önöket, a Fidesz, Erős János, vagy a Hit gyülekezete, merthogy mindegyikről lehetett hallani?

– Az én egyetemi oktatói fizetésem egyrészt a magyar adófizetőktől, másrészt a hallgatók által fizetett tandíjakból, a csehországi kutatói fizetésem pedig a cseh adófizetőktől származik. Egyéb fizetéssel nem rendelkezem, mások fizetéséről pedig nem rendelkezem hiteles információkkal. A közéleti vagy politikai tevékenységemért semmilyen ellentételezést soha senkitől nem kaptam.

Mennyiben felelős ön Botka László lemondásáért?

Botka László tudtommal magától mondott le, mert elfogyott körülötte a saját pártja támogatása. Az MSZP belügyeibe nem szeretnék belefolyni, nem ismerem a belső viszonyokat, nem is szeretném ismerni. Megtisztelő a feltételezés, hogy a nyilvános állásfoglalásaim ilyen mértékben tudnak hatást gyakorolni, de nem értékelem túl a saját jelentőségemet.

Volt valóban személyes érdeke abban hogy Botka eltűnjön a színről?

A világon semmi. Ugyanannyi “érdekem” fűződik hozzá, mint bármely más ellenzéki gondolkodású választónak. Egy, a végletekig erőltetett, az egész ellenzéket bénító stratégiának véget kellett vetni, de ez nem “személyes” érdek, és nem csak az enyém.

Hogyan vált ön egy szimpatikus professzorból egy bizonytalan múltú szerencsevadásszá?

Kérdés, hogy valóban azzá váltam-e, de ha igen, akkor karaktergyilkossággal.

Valójában ki kereste fel önt, Tóbiás Molnár Zsolt?

Molnár Zsolt keresett fel, pontosabban vele találkozott először, aki velem szemben az elnök mandátumával képviselte a pártot. Amikor vele beszéltem, a párttal beszéltem.

Hogyan érthette ennyire félre a szocialista vezetőket, hogy egy nem felkérést felkérésnek hitt?

Soha nem beszéltem “felkérés”-ről. Egyeztettünk a lehetőségről, amire mind a két oldal részéről volt nyitottság. Nem ugyanaz, ezt a két dolgot csupán a sajtó egyenértékűsítette sajnos. Ahogy többen megerősítették utólag is (Hiller István, DK, stb.), valóban miniszterelnök-jelöltségről volt szó, nem pedig szakpolitikai együttműködésről, amit én “félreértettem” volna.

Gondolom egyszer és mindenkorra elment a kedve a politikától. Vagy csak a politikusoktól?

Hát ez egy nagyon jó kérdés. A politika sajátos világ, sajátos szabályokkal és folyamatokkal. Egyelőre még nem utáltam meg az egészet, ami lehet, hogy rossz hír most egyeseknek, de nem tervezek sértetten levonulni a pályáról. Megtehetném, de nem szokásom és nem stílusom. Meghagyom másoknak, akik ahhoz jobban értenek.

Hogyan alakul az ön személyes sorsa?

Mivel nem a politikából élek, semmi változás nem lesz benne. Dolgozom továbbra is a magam szakterületén. Emellett – talán újabb rossz hír – továbbra is megteszem, amit tudok, egy lehetséges kormányváltás érdekében. Hogy ebben milyen személyes szerepem lesz, azt még meglátjuk.

Hogyan alakul Magyarországé?

Amennyiben nem lesz valamiféle együttműködés az ellenzéki oldalon, valamiféle hiteles alternatíva a jelen kormányzással szemben, akkor a jelenlegi rendszer kap újabb négy évet, lényegi ellenállás nélkül. Az az ország további süllyedését fogja jelenteni, ami tragikus lenne. Remélem, hogy ez elkerülhető. De néhány dolgot világosan kell látni: 2020-tól sokkal kevesebb lesz az uniós forrás, az addig rendelkezésre bocsátott eszközök nagy részét pedig már 2018-ig kiveszi a kormány, tehát akárki fog kormányozni 2018-tól, akármilyen felállásban, pokoli nehéz dolga lesz. Az ellenzéki oldalon is erre kell készülni, nem diadalmenetre. Tudom, ez szomorú, de ez van. A most elvesztegetett nyolc év, a nem produktív befektetések, hanem a stadionok, a kisvasút, az értelmetlen díszburkolatok építésére fordított támogatások árát meg kell majd fizetni.

Egész Erzsébetváros szavaz a bulinegyedről

Rendkívüli testületi ülést tartott kedden délután Erzsébetváros önkormányzata. A képviselők összehívását a bulinegyed körül kialakult vita indokolta; az Élhetőbb Erzsébetvárosért civil egyesület a lakók nyugalma érdekében azt kezdeményezte, hogy a több mint száz szórakozóhely nyitva tartását korlátozzák, javaslatuk szerint legfeljebb éjfélig tarthatnának vissza.

 

Vattamány Zsolt (Fidesz) polgármester a testületi ülés után nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

A döntést tudjuk: népszavazást fognak kiírni. Nem volt más megoldás?

Sokféle előterjesztés szerepelt előttünk, volt, aki éjfélben, mások hajnali kettőben, négyben, sőt reggel hatban határozta volna meg a legkésőbbi zárórát, de miután egyik sem kapta meg a többséget, előkerült a népszavazási javaslat.

Ez kinek az ötlete volt?

Többen is felvetették a gondolatot, mondhatom, hogy pártoktól függetlenül, így végül ezt lényegében mindenki megszavazta.

Kik vehetnek részt a népszavazáson?

Erzsébetváros lakossága?

Nem csak a bulinegyedben élők? Hiszen őket zavarja a zaj, a tömeg, a rendetlenség…

Ezt a törvények nem teszi lehetővé, csak a teljes közigazgatási egységre lehet kiírni népszavazást.

Az Élhető Erzsébetvárosért Egyesület nyilván nem elégedett ezzel a megoldással…

Ők azt várták volna az önkormányzattól, hogy már ma döntsön az éjféli kötelező zárórában.

Mikor lesz a népszavazás?

Attól függ, hogy az LMP képviselője beáll-e a mostani kezdeményezés mellé, vagyis visszavonja-e saját, hasonló tartalmú indítványát. Vele, azaz Moldován Lászlóval csütörtökön tárgyalok, jó esély van, hogy igent mond nekünk és akkor elég hamar sor kerülhet a referendumra.

Hogyan hangzik majd a kérdés?

Hogy bezárjanak-e a vendéglátóhelyek éjfélkor.

Voltak-e egyéb döntések?

Igen, arról már most határoztunk, hogy erősítjük a takarítást, új wc-ket telepítünk, és a hatósági jelenlétet is erősítjük, vagyis mindent elkövetünk a rend, a tisztaság, a nyugalom és a béke megteremtésére.

Pusztít-e a Botka-bomba?

Téved, aki azt hiszi, hogy Botka László hétfői, némiképp váratlan lemondásával lezárult ez a fejezet a szocialista párt, tágabban értelmezve a baloldal életében.  A szegedi polgármester lépése szükségszerűnek, de megkésettnek mondható; a pártján belüli elszigetelődését már korábban kellett volna érzékelnie, mint ahogy azt is: nem nyerheti meg ezt a meccset. De lépjünk túl ezen, mármint a konkrét távozás elemzésén, bár nyilván vissza-visszatérünk még rá, most azonban sokkal izgalmasabb azt kitalálni: mi lesz ezután.

Szándékos a kitalálás szó használata, mert olybá tűnik, hogy ez nem történt még meg. Az MSZP-ben sokan várták már, hogy – így, vagy úgy – megtörténjen vagy az önkéntes, vagy a kényszerített váltás, mégis – határozottan ez tükröződik – mindenkit meglepett a döntés.  Mindebből pedig csak az látszik, hogy akarták, akarták a változást, de nem volt B-terv, nem tudták, mi történjen utána.  Illetve sok kicsi B-terv volt, összehangolatlan, kiérlelten és sokszereplős. De a sok szereplőt ne úgy tessenek érteni, hogy mindannyian ugyanazon a színpadon játszanak, na nem: szeparált színpadokon, eltérő szereplőkkel.

Mielőtt azonban továbblépnénk, nézzük, mit is hagyott hátra a kongresszuson megválasztott miniszterelnök-jelölt.

Befelé, állítólag, azzal indokolta döntését, hogy magára maradt, kifogytak alóla a támogatók, elolvadt a 96 százalék, amely a kongresszuson a vállára emelte őt.

És ez így pontos meghatározása a helyzetének. Csakhogy kifelé már nem ezt kommunikálta Botka. Nem akarnék foglalkozni állításai igazságtartalmával, mert azok úgyis kiboncolhatatlanok. Hanem csupán azzal középre hajított bombával, amit szavai jelentenek.

Megfejelte korábbi kijelentéseit, amelyek a párton belüli árulókra vonatkoztak. Durvábban fogalmazott, maffiázott, a Fideszhez kötötte eddig elvtársai – ők használják ma is ezt a kifejezést – egy részét. Nekiment az ellenzék többi szereplőjének is, azt állítva: a Fideszt szolgálják. És, hogy ő nem gondolta, hogy az ellenzéknek nevezett táborban ennyien érkeztek a túloldalról.

Ezzel pedig nem az a baj, hogy újra árulót kiáltott, hanem az, hogy ez a kiáltás – a bomba – tovább rombol. Roncsolja az MSZP szervezetét, az ellenzék táborát, gyanakvó tesz mindenkit, akinek csak erre hajlama van. Higgyük el: sokaknak van hajlama.

Tudatosan-e vagy sem, de Botka ezzel hagyatékul hagyta belső válságait, dilemmáit, az örökösök pedig mi vagyunk, akik hinni szerettünk volna a kormányváltás esélyeiben. Ne tévedjünk: most sokan fognak odaállni Botka mellé – talán pont azért, mert nincs B-terv -, már abban az értelemben, hogy felelőst, bűnbakot követelnek majd. Aki, vagy akik miatt előállt ez a helyzet. Aki, vagy akik nem hagyták szegény Botkát érvényesülni.

A háború tehát folytatódik. A szocialista párton belül és az ellenzék köreiben is.  Ismétlem: ez most a botkai örökség. Az első megrázkódtatásra nem kellett sokat várni:

Botka után Ujhelyi István is lemondott. Ő „csak” az MSZP alelnöki posztjáról, amit még magyarázhatnánk egyfajta szegedi szolidaritással, ámde Ujhelyi is nyilatkozott. Hasonló szellemben. Lényegében azt sugallva, hogy az MSZP vállalhatatlan párttá vált; foglyul ejtették az árulók. A fideszes bérencek. 

Összegezzük csak: a szocialisták két sikerembere, ha nem is a pártból, de partvonalon túlra lépett.  Vajon csak átmenetileg? Nekik sem volt, nincs B-tervük?  Sokan megijedtek Ujhelyi lépése nyomán, hogy emögött a pártszakadás kezdeményezése is megbújhat. Egy nappal később még nem zárhatjuk ennek lehetőségét sem, bár inkább egy 2018 utáni időszak átrajzolási szándéka sejlik fel előttünk. De lesz-e egyáltalán 2018 utáni időszak? Mi marad a baloldalból, m i marad az MSZP-ből jövő áprilisra?

Az eddig hírek szerint mintha Molnár Gyula is érezné a ránehezedő súlyt; most rajta múlik milyen gyorsan képes kimászni ebből a csapdából a pártja. Lássuk be, az elnök az elmúlt nyolc hónapban inkább csak követője, rezonőre, olyankor elszenvedője volt annak a politikának – ha ez annak nevezhető -, ami a pártján belül zajlott. Botkát elfogadta, tudomásul vette, de sokszor az volt az ember érzése, hogy se kiköpni, se lenyelni nem tudja. Hétfőn, úgy hírlik, mind az elnökségi ülésen, mind pedig a frakcióban nagyon határozott hangot ütött meg, ez utóbbiban annak ellenére is, hogy annak nem tagja. Cselekvést ígért, s már lépett is; tárgyalásait, értesült a Független Hírügynökség,

már holnap megkezdi, megy sorba a számba jöhető pártokon, hétfőig bezárólag, amikor is az eddigi legérzékenyebb ponthoz érkezik, a Demokratikus Koalícióhoz. Információnk szerint a közös lista már nincs napirenden, de kizárva sincs teljesen.

A minimális cél a koordinált indulás, azaz, hogy ne álljon szembe egymással ellenzéki képviselő a nyerhetőnek vélt helyeken. A Molnár Gyula-Tóth Bertalan-Hiller István összetételű tárgyalócsapat elég fajsúlyosnak tűnik ahhoz, hogy eredményes is legyen. Bár azt nem tudjuk, pontosan milyen mandátummal, milyen felhatalmazással rendelkeznek. Vagyis mekkora a szabadságuk abban, hogy netán új miniszterelnök-jelöltet ajánljanak, vagy fogadjanak el. Egyes hírek szerint van név Molnár Gyula tarsolyában, ha igaz, sokáig nem rejtegetheti. Titkolózni, meg amúgy sem tudnak.

Külsős miniszterelnök-jelölt jön?

Ellentmondásos hírek vannak arról, ki lehet az MSZP új miniszterelnök-jelöltje Botka László lemondása után. Úgy tudjuk, több koncepción is gondolkodnak.

„Én is csak a hírekben hallottam Botka László lemondásáról”

– nyilatkozta Szent-Iványi István a FüHünek a Botka-lemondással kapcsolatban. A Magyar Liberális Párt külpolitikai szakértőjét nem is olyan régen mutatta be a szocialista párt akkor még miniszterelnök-jelöltje, mint a leendő csapat egyik tagját.

Szent-Iványi István
MTI Fotó: Máthé Zoltán

A budapesti Flamenco szállodában megrendezett választmányi ülés előjátékaként Botka László nagyjából ötven perces előadásában azzal kezdte mondandóját:

arra szerződött, hogy a programját megvalósítva létrehozza a kormányváltók szövetségét,

és teljes mértékben elkötelezett abban, hogy ezt a munkát végig is viszi. Nem volt ez régebben, mint nagyjából két hete; Botka körül már akkor csapkodtak a villámok, sőt egyesek szerint megfagyott a levegő. Belső és külső elemzők közül többen már akkor úgy látták, a jelöltnek meg vannak számlálva napjai. Ezzel együtt, mintegy demonstrálva a sikeres szövetség-alakítást, bemutatott egy sor partnert, többek között Szent-Iványit is.

„Kicsit zokon is veszem, hogy

most nem tartotta fontosnak Botka, hogy a hivatalos bejelentés előtt értesítsen

engem, gondolom a többieknek, akiket bemutatott együttműködő partnerként, nekik sem szólt. Ez nem volt korrekt tőle” – mondta Szent-Iványi, majd azt is hozzátette, hogy a kialakult helyzetet most még nehéz értelmezni. A külpolitikai szakértő hangsúlyozta: mostanra készült el azzal az anyaggal, amely a külpolitikai stratégia koncepcióját fogalmazta meg, de az átadásra már nem kerülhetett sor.

Botka nagy beszéde
MTI Fotó: Bruzák Noémi

A Fodor Gábor vezette Magyar Liberális Párt volt az egyetlen, amely lényegében elfogadta Botka hívó szavát, bár ez a kapcsolat sem jutott el a formális megállapodásig. „Az egy héttel ezelőtti látványos bejelentést követően

semmiféle tárgyalást nem kezdeményezett a miniszterelnök-jelölt,

így csak terv maradt a valódi kézfogás.” – mondta Szent-Iványi, majd azt is hozzátette, ki kell várni, hogy a meglehetősen zavaros állapotban lévő MSZP milyen lépést tervez. A liberális párt változatlanul azon az állásponton van, tudtuk meg a politikustól, hogy nincs más megoldás, mint az együttműködés kialakítása, várják a kezdeményezést.

Arra a kérdésre, hogy vajon külső, vagy szocialista politikus lesz az új miniszterelnök-jelölt, már nem tudott válaszolni. Pedig

most az tűnik a Botka utáni napok legfontosabb kérdésének, hogy milyen irányba indulnak el a szocialisták.

Ebben máris ellentmondóak az információk, mert ugyan Molnár Gyula pártelnök belső jelöltről tett említést, mások viszont, szintén MSZP-s politikusok, kizárólag külsős személyben tudnak gondolkodni. Azt mondják: a jövő hét döntő periódus lesz, ekkorra már kiegyenesedhet a kapcsolat a Demokratikus Koalíció és az MSZP között.

A Tarjányi-féle koncepció sincs teljesen elvetve, ennek a csapatnak, állítólag megvan a miniszterelnök-jelöltje, olyasvalaki – a kiégetett és lejáratott Lattmann Tamás után -, aki a legtöbb szereplő igényét képes kielégíteni. A FüHü információi arra engednek következtetni, hogy ez az esetleges választási párt, amelyet a Magyar Progresszív Mozgalom fogna össze, és amelyben fölsorakoznának az ellenzéki pártok,

már nehezen tető alá hozható.

Az mindenesetre megállapítható, hogy Botka távozása nehéz helyzetbe hozta a demokratikus ellenzéket. Ennél, egyesek szerint csak az lett volna nehezebb helyzet, ha marad.

Botka lemondása

Ütött az utolsó óra, írtuk vasárnap délután – de kié, tettük hozzá. Arra persze mi magunk sem számítottunk, hogy miközben a helyzet már régen megérett rá, hétfőn reggelre tényleg személyessé válik a jóslat.

Botka László bejelentése, hangsúlyozzuk, minden várakozás dacára váratlanul ért mindenkit. A Független Hírügynökség munkatársai már hétfőn kora reggel beszélt telefonon a szocialista párt több tagjával, köztük vezetővel is, ekkor még mindenki a várakozás álláspontján volt. Úgy hírlett, hogy az MSZP délelőtti elnökségi ülésén – ahol Botka már eleve nem kívánt részt venni – kiélezi a miniszterelnök-jelölti kérdést, de döntést mégsem várt senki a testülettől.

Készülődött a Budapesti Párttanács is, mégpedig a keddi ülésére, ahol ultimátumot kívántak megfogalmazni Botka részére és egyben kezdeményezni a kongresszus összehívását, december 9-re. De az is szerepelt a zuhanyhíradó értesülései között, hogy az ugyancsak keddre tervezett Országos Választási Bizottsági ülésen maga Botka veszi kézbe a maga által elképzelt rendcsinálást; ebben többek között szerepelt néhány végleges leszámolás a belső ellenfelei közül.

Molnár Zsolt elnökségi tag vasárnap tette közzé kiáltványát, amelyben a teljes ellenzéki egység létrehozását szorgalmazta, átlépve kissé a maga – Botkával kötött – szabályát; vagyis csak biztonságpolitikai kérdésekben szólal meg. (A hétfői Népszavában adott interjújában is még ezt erősítette meg.) De a kiáltvány, így visszamenőleg, mégis csak sejtethetett valamit a hétfői történésekből, jóllehet nem gondoljuk, hogy a szegedi polgármester épp pártbeli ellenfelével osztotta volna meg szándékait.

A Független Hírügynökség igyekezett folyamatosan követni a követhetetlent, azaz, hogy mi történik az MSZP-ben. Írásainkból, tudósításainkból mindenesetre egyértelműen levezethető:

a szocialisták miniszterelnök-jelöltje több olyan súlyos hibát követett el, amelyek kívül is belül is lehetetlenné tették a működését, mégis olybá tűnt, Botka végig akarja vinni koncepcióját, egészen a választásokig.

Nyilatkozataiból az elszántság, a tántoríthatatlanság tükröződött. Hogy mi adta mégis a végső lökést neki, hogy megtegye azt, amit a lassan teljessé váló elszigeteltsége indokolt, e pillanatban nem tudni.

De ahogy az már lenni szokott: az élet megy tovább, Botka, nyilván, visszahúzódik Szegedre – hátha elfelejtik neki ezt a kilenc hónapos vesszőfutást 2019-re, az önkormányzati választásokig -, a szocialistáknak viszont készülniük kell, vagy ahogy Hiller István választmányi elnök fogalmazott a lemondás után: menni kell tovább.

Hogy merre?

Ha belülről akarnak új miniszterelnök-jelöltet, az egy hatvan napos procedúra, vagyis akkor már decemberben járunk, ha kívülről, az rövidebb, de kit? Ki lesz az, aki konszolidálja a helyzetet és képes integrálni az ellenzéki pártokat?

Jön a Tarjányi Péter féle forgatókönyv. Nem Lattmann Tamással, ő már karaktergyilkosság áldozata lett, de – ahogy erről beszámoltunk – van más jelölt is.

Szóval terv van. Idő nincs.

Ütött az utolsó óra . De kié?

Ébresztő címmel tett közzé Molnár Zsolt a sztarklikk.hu honlapján egy pamfletet, kiáltványt?, műfajilag nem is tudom, hogy hova soroljam. De nem is ez a lényeg, hanem a tartalom és a személy. A kis kiáltvány szerzője, ugye tudjuk, a Magyar Szocialista Párt elnökségi tagja, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke. Nem akárki. És persze azt is tudjuk róla, hogy az utóbbi hónapokban többször került célkeresztbe; nem a kormánypárt támadta. És ezért is lényeges a tartalom: Molnár most sem mond kevesebbet, mint mikor kivívta Botka László haragját: össze kell fogni az ellenzéknek. Azt írja, kiáltja: „a történelem ítélőszéke nem bocsájt meg nekünk, ha nem állunk mindannyian egy színpadon.” Október 23-áról beszél, mint lehetséges utolsó dátumról.

Aztán a szerző hozzátesz még egy kissé talányosnak tetsző mondatot is: „remélem, nem hátulról talál el a gyilkos golyó.” Talányos? Valóban az lenne? Vagy nagyon is realista? Hogy a szocialista párt berkeiben járatosak pontosan ezt jósolják: politikusai egymást, írnám én, hogy gyengítik, de hogy jön ez az állítmány a gyilkos golyóhoz. Szóval mondjuk ki bátran: egymást terítik le.

Mert amúgy mi a baj ezzel a kiáltvánnyal, illetve annak alapmondandójával? Hiszen pontosan ezt követeli mindenki a baloldalon, választó, pártpolitikus, egyaránt: legyen végre egységes a fellépés az Orbán-kormány leváltásáért. Ezt hangoztatja Botka, ezt Molnár Zsolt, ezt Gyurcsány Ferenc és sorolhatom az összes nevet, a teljes ellenzéki palettán. Akkor meg miért áll mégis mindenki szemben a másikkal, miért kell tartani a hátulról – azaz: a sajátjainktól – érkező gyilkos golyótól?

Egyszerű paranoia? Vagy az utóbbi évtizedek gyakorlata? Amely idő alatt mindig eredményesebb – és fontosabb – volt a belsőháborúk megvívása, mint a valós politikai ellenfél legyőzése? És itt a hangsúly a valóson van, hiszen éppen itt találjuk a választ az imént feltett kérdésekre: a baloldalnak mindig különös hajlama volt arra, hogy belül keresse és találja meg az ellenséget. Ráadásul többnyire meg is találja. Onnan kezdve pedig ez határozza meg politikáját, lépéseit.

Most sincs ez másként. Gyilkos golyók röpdösnek keresztbe kasul.  Aztán a végén valaki majd csak állva marad. Vagy senki se. Miközben, ismételjük csak el gyorsan: mindenki ugyanazt mondja, mindenki ugyanazt a célt határozza meg, mindenki győzni akar. Csak az odáig vezető utat képzelik el másként, és másokkal.

Hétfőn elnökségi ülése lesz a szocialista pártnak. Néhányan úgy gondolják: meghatározó lesz ez az ülés; felfogják-e, hogy rossz az irány – nem kell hozzá különösebb képzelő erő (vö: Molnár Zsolt kiáltványa) -, ha felfogják döntenek-e bármiben is. Stratégiában? Személyben? Van, aki azt mondja: személyi változás már nem lehet, ezt a küzdelmet Botkával kell végigcsinálni. De akik ezt mondják, ők is hozzáteszik: a miniszterelnök-jelöltnek végre rá kell jönnie, hol és miben hibázott, s tudnia kell korrigálni. (Csendben persze azt is hozzáteszik: Botka eddigi, kilenchónapos elnök-jelölt pályája nem ad reményre okot; ha képes lenne változtatni, már eddig is megtette volna, volt elég figyelmeztető jel.)

Mások azt mondják: még itt az utolsó pillanat a váltásra. Hogy találjanak valakit, egy olyan személyt, aki a pártokon kívül állva ugyan, de képes integrálni a pártokat. Tarjányi Péter és az ő frissen létrehozott mozgalma, valami ilyesmit akar. Illetve akart, már akkor is, amikor Lattmann Tamást akarta közös miniszterelnök-jelöltként felvinni a színpadra. Ez az akció, ha hinni lehet forrásainknak, csendben zajlott, bár jó pár szocialista vezető tudtával. És nem is most kezdődött, hanem jóval Botka felbukkanása előtt.  A beszélgetések, mesélték informátoraink, valamikor 2016-ban, még Tóbiás József elnöklése idején indultak. És a cél az volt, hogy a forrongó civilmozgalmak, illetve a pártokból való kiábrándultság okán olyasvalakit találni, aki elfogadható személyiségnek látszik valamennyi szereplő számára.  Informátoraink még arról is tudni véltek, hogy a kiválasztás szempontjairól és a végső cselekvésről maguk a párt prominensei, sőt még a DK vezetői is tudtak. És akarták. A Független Hírügynökség ezt hivatalos forrásból nem tudta megerősíttetni. Így aztán csak annyit írhatunk ide: volt mozgolódás, volt keresés, volt megtalált személy is, csak végső döntés nem volt. Hogy azért-e mert öntevékeny csoportok lódultak neki a politika-csinálásnak, vagy komoly biztatás nyomán cselekedtek, azt nem tudni.

Annyi állítható 2017 októberében biztosan, ha volt is közös Lattmann-terv, az már kipukkadt. Ez viszont azt látszik erősíteni, hogy marad Botka. De: hallani arról is, hogy van más, Lattmannhoz hasonló, de mégis más jelölt. Ha pedig ez igaz, akkor a Tarjányi-terv is a pályán marad. De mi is ez a terv valójában? Létezik-e egyáltalán? Hivatalosan ugyanis nincs ilyen. De mégis érezzük, hogy van. Érezzük a szerveződést – a szervezkedést? – a háttérben. A cél itt sem lehet más: Orbánék leváltása. Mégpedig egy ernyőszervezet, vagy másként: egy választási párt létrehozásával. Ahol vissza lehet térni az eredeti tervhez: civilek, pártok együtt, kiválasztva az arra alkalmas integratív miniszterelnök-jelöltet, aki lehetőleg távol áll a pártoktól, nekivágnak a választási kampánynak. Akik ebben gondolkodnak, azt remélik, hogy ez a hétfői MSZP elnökségi ülés ehhez adhat lökést.

De várható-e egy olyan elnökségi üléstől rendszert átalakító döntés, amelyen – híreink szerint – maga Botka László nem vesz részt. Vagy csak annyi fog történni, hogy megegyeznek abban: itt már tényleg cselekedni kell, ütött az utolsó óra. Majd megállítják az óra mutatóját.

Ha tippelni kellene ezt választanám.

Háború, győztesek nélkül

Cseppet sem szórakoztató, sőt, kifejezetten siralmas immár mindaz, ami a választásokra való felkészülés címszó alatt a baloldalon történik. Ha belegondolok: már erre a mondatra minden szereplő megsértődne, kikérné magának, és azt hangsúlyozná: ő aztán tényleg mindent megtett annak érdekében, hogy 2018-ban rendszer-, kormány-, és Orbán-váltás legyen.

Itt mindenki rendelkezik a győzelem receptjével, forgatókönyvével, csak ugye az a másik, az amelyik belerondít a tervbe. Arra is megvan a válasz, hogy miért. Természetesen azért, mert valójában a Fidesz kottájából játszanak.

Ebben a műfajban az MSZP még újítani is tudott; belső ellenséget képzett, miáltal a háború beborította nem csupán a komplett, demokratikusnak nevezett ellenzéket, hanem a baloldal vezető pártjának belső világát is. Ma ott tartunk, hogy kijelenthetjük: atomjaira hullott a politikai térfél bal oldala, senki nem állapodott meg senkivel, senki nem biztat megállapodással senkit sem, tulajdonképpen így együttesen tesznek meg mindent a Fidesz újabb kétharmados győzelméért. Akarhat itt bármit a baloldal szavazótábora, próbálhatja nyomás alatt tartani a pártokat, azok csak a nyilatkozatok szintjén hallják meg választóik hangját, a cselekvésig képtelenek eljutni. Hovatovább azt üzenik a hajdan volt szimpatizánsoknak: vagy ne higgyenek abban, hogy választottjuk egy demokratikus párt, vagy ne higgyenek a demokráciában. Hirtelenjében nehéz eldönteni, hogy melyik a rosszabb. (Talán ez utóbbi, mégiscsak…)

Egy hete azt írta Lengyel László: Botkának kell lépnie. Nos,

az MSZP miniszterelnök-jelöltje látványosat akart húzni, amikor kiállt a párt elnökével és választmányi vezetőjével a nyilvánosság elé, és onnan üzent a többi szereplőnek. Lehet, hogy ez az üzenet kilenc hónappal ezelőtt célba talált volna, de így több, mint megkésettre sikeredett. Csak visszautasítás, meg nem értés, újabb hangzavar lett belőle, ráadásul a fő témában, abban, ami az igazi megosztást jelentette, semmilyen előrelépés nem történt.

Sőt, inkább visszavetette, mondhatjuk a null pont alá, a reménybeli együttműködést. Igen, persze, Gyurcsány Ferencről van szó. Botka ugyanis akkor ismételte meg korábbi álláspontját, amikor már nyilvánvalóvá lett: az a pártszavazás, amit feltehetően – amúgy – éppen Botka bosszantására talált ki, pontosan azt az eredményt hozta, amit akart: elmozdíthatatlanná tette a pártlista éléről. (Tegyük hozzá: joggal, ez végül is az ő pártja.) Politikai vakságnak is nevezhetnénk egy ilyen szituációban föltenni a régi lemezt, ám azért legyünk óvatosak a minősítéssel, mert a politikában egy nap alatt is nagyot fordulhat a világ. Volt, aki például Molnár Gyula bejelentését igyekezett pozitívumként felfogni; az MSZP elnöke először azt nyilatkozta, hogy ő maga fog leülni Gyurcsánnyal tárgyalni, vagyis, értelmeztük szabadon az elnöki mondatot, kiveszi Botka kezéből a szövetség-kötés tárgyalásait, de aztán kiderült, hogy Molnár is csak viccel. Illetve olyat húzott, vagy inkább mondott, amely azonnal semmissé tette a pozitív értelmezést: azt nyilatkozta, akkor kerülhet fel Gyurcsány a közös listára, ha mind a hat párt támogatja a szándékot.  Haha…- mondanánk, ha lenne kedvünk nevetni. Már csak azért sincs, mert semmi nem a fordulat felé visz.

Sőt.

Szombaton még mélyebbre süllyedt az a hit, ami a fanatikusokat még mindig eltölthette. A DK elnöke váratlan bejelentést tett; feladva eddigi nyitott ajtó politikáját, amelyet még néhány nappal ezelőtt is a bölcs bagoly nyugalmával osztott meg a televízió nézőivel, kijelentette: nincs tovább.

A Demokratikus Koalíció önálló listát állít, és erről nem is hajlandó a továbbiakban tárgyalni sem. Valószínűnek látszik, hogy Gyurcsányt a Medián kutatása tántoríthatta el korábbi álláspontjáról; az általa szárnyalónak hitt pártja elindult lefelé a népszerűségi görbén. Mi mással magyarázná ezt bárki, mint Dugovics-effektussal: az MSZP zuhanása magával ránthatja a Demokratikus Koalíciót is.

Lássuk, be, reális a következtetés. Mert akárhogy igyekszik Gyurcsány a higgadt, távolságtartó, a folyamatokat bölcsen egyszerre kívülről és belülről figyelő, elnök-elemző szerepét eljátszani, a hírek csak eltalálják a választókat. És a hírek arról szólnak, hogy ez a két párt nem tud megbékélni egymással. Gyurcsány miatt. Illetve Botka miatt.

Mondanám: ne akarjunk igazságot tenni, de úgy is mindenki ítélkezik. A többség most úgy látja: Botkának meg lettek volna az esélyei arra, hogy rendbe szedje a baloldalt. Nem ezt tette. Vagy ha ezt akarta tenni, rosszul tette. Rosszul tette, amikor pártja vezetését megkerülve egy újságon keresztül jelentkezett be miniszterelnök-jelöltnek, rosszul tette, amikor nem pártja előtt, hanem egy újságon keresztül hirdette meg programját és rosszul tette, amikor nem belső fórumokon vívta meg a harcait, hanem egy újságon keresztül árulózta le párttársait. De hibázott akkor is, amikkor a megegyezést személyessé tette, személyessé a maga nevében, és személyessé, amikor Gyurcsányt jelölte ki ellenségként. Mindez együttesen juttatta oda, ahol most van. De a kérdés persze az, hogy valójában hol van? Mi lehet a sorsa a szövetség-kötésnek? Mi lehet a sorsa az MSZP-nek? És mi lehet a sorsa Botkának? Ha sorba megyünk a feltette kérdéseken, amelyekre illik rövid választ adnunk, meglehetősen szomorúak leszünk. Mert a szövetség-kötés lehetősége ma a ködbe veszni látszik. Az MSZP, képtelen lévén átlépni saját árnyékát, hovatovább a kispártok kategóriájába sodródik, Botkának pedig mindkét előző pontban megvan a maga felelőssége. Azt kell mérlegelnie, leülve egy hűvös szobában, képes-e ő maga változni és ezen keresztül változtatni, de mondjuk szinte 24 órán belül, vagy…

Vagy mások teszik ezt meg helyette. Mert most egy olyan háború hadvezére, amely háború csak vesztesekből áll.  Nem mondhatja, hogy ez túl nagy dicsőség.

Fürjes: Egyetlen fillért sem loptak el

Mondhatni: bizalmi funkció. Olyan, aki tudja jövőt, ismeri a múltat, talán a titkokat is. Ő Dr. Fürjes Balázs, a budapesti kiemelt beruházások kormánybiztosa, államtitkár. Egy ideig úgy tűnt, talán az úszó szövetség elnöke is lehet; a sikeres FINA világbajnokság predesztinált a volna erre. De aztán úgy döntött, hogy még sem jelölteti magát a posztra. Mint mondja, van elég dolga, oda pedig most tényleg egy igazi szakember kell. Neki pont megfelel, hogy számos olyan beruházás fölött bábáskodhat, mint például a vizes világbajnokság rekordidő alatt elkészített létesítményei voltak. Amelyekről, legalább is pénzügyi oldalról, sokféle legenda kering, ő azonban állítja: egyetlen fillér sem loptak el. Fürjes azt is mondja: komoly esélyünk lett volna a húszas évek valamelyik olimpiáját megrendezni; valódi versenytársai voltunk Párizsnak és Los Angelesnek. A Független Hírügynökség Fürjes Balázzsal készített interjút.

 

Induljunk el onnan, hogy lezajlott egy sikeres vizes világbajnokság Budapesten, miközben a Magyar Úszó Szövetség, de főként a januárban megválasztott új elnök körül forrt a levegő. Bizonyossá vált, hogy nem maradhat a helyén, és akkor úgy tűnt, ön lehet az utód, és mintha nem is állt volna távol öntől a gondolat. Aztán még sem pályázott; lebeszélték, vagy meggondolta magát?

Megtiszteltetés, hogy több nagy bajnok is megkeresett a gondolattal. A megkeresés túl komoly volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül elutasítsam. Átgondoltam, mint minden lehetséges komoly kihívást vagy változást, amely a családot is érintené, ezt is megbeszéltem a feleségemmel, és elég gyorsan dűlőre jutottam: köszönöm szépen, ezt a feladatot nem rám szabták. A Magyar Úszó Szövetség elnökének lenni nagy megtiszteltetés, és bárki is tölti be, nagy alázattal kell hozzáállnia. Még annál is nagyobbal, ha az elnök az úszósporton kívülről érkezik. A Szövetség vezetésében egyértelműen olyan helyzet alakult ki, hogy két, az úszáson kívülről, a média és az üzlet világából érkezett elnök után eljött egy volt úszó ideje. Nagy kihívással néz szembe: az úszósport vezetését a huszadik századból át kell vinni a huszonegyedikbe. Folytatva – és nem ápolva, mert a hagyomány nem beteg! – a hagyományokat, el kell kezdeni a jövőt. A Magyar Úszószövetséget vezetni egyedülálló feladat a magyar sportban: a sportág egyszerre a legfajsúlyosabb az olimpiai mozgalomban – Tokióban már több számban osztanak érmeket, mint az atlétikában -, és egyszerre egy magyar sikersport. Vannak más olimpiai sikersportjaink is, de azok jelentősége a világban nem azonos az úszáséval. Ugyanakkor

az úszás igazi népsport is: majd’ mindenki tud úszni, és kifejezett cél, hogy a lehető legtöbb gyerek tanuljon meg úszni, a lehető legtöbb ember ússzon szabadidejében. Úgyhogy sok sikert az új elnöknek, mindannyiunk érdeke, hogy rendet tegyen a Szövetségben és jól végezze a munkáját! A magyar úszótársadalomnak most az a legjobb, ha ezt a világot belülről ismerő, úszómúlttal rendelkező, az uszodában felnőtt, tősgyökeres úszó kerül a szövetség élére.

Abból azonban, hogy elgondolkodott a lehetőségen következtethetünk arra is, Moldova Györggyel szólva, hogy megcsapta az uszoda vize…

Semmi kétségem sincs: én a jövőben is azzal szolgálhatom a legjobban a magyar sportot, ha részt veszek korszerű, XXI. századi sportépületek felépítésében és nagy nemzetközi versenyek Budapestre hozatalában, megrendezésében. Csodás munka, hogy budapestiként Budapestet építhetem és népszerűsíthetem a világban. Hálás vagyok azért, hogy vezetőként munkám volt a Papp László Sportaréna felépítése a BS váratlan leégése után. Ez volt az első magyarországi új generációs, világszínvonalú rendezvényközpont és sportépület – 15 éves és mai megfelel minden kortárs követelménynek, több millióan látogatták már meg a legkülönbözőbb események alkalmával. De hálás vagyok azért is, hogy irányíthattam az új Fradi stadion, a Groupama vagy a Duna Aréna megtervezését és felépítését – a világ legjobbjai között emelgetik őket a nemzetközi szövetségek és a nemzetközi sportsajtó is. Ráadásul mindegyik rekordidő alatt teljesítette a világszínvonalat. De kétségtelen, hogy az elmúlt három évben az olimpiai pályázat vezetőjeként és a FINA vb egyik előkészítőjeként megcsapott az olimpiai mozgalom, az olimpiai sportágak szele is. Különösen összejöttem az úszókkal, az igaz: végig együtt dolgoztunk Gyurta Danival, Kovács Ágival, nagy terveink voltak az olimpiai kampány utolsó szakaszára Hosszú Katinkával és Shannel, aki Los Angeles-szel szemben, los angelesiként kész lett volna Limában és előtte is erősen küzdeni Budapestért. Az azért ütött volna, ahogy Katinka fellépése is…
Ebben a versenyben és a FINA vb sikerét is látva csak erősödött a meggyőződésem:

Budapest a világ egyik legjobb közepes méretű világvárosa, Magyarország egyik legfontosabb erőforrása, igazi kincs, és az egész ország sokat nyer azzal, ha rendszeresen otthont ad nagy nemzetközi eseményeknek. Budapestnek minden adottsága meg van ahhoz, hogy a világ egyik legkedveltebb sportfővárosa legyen.
Én ezen dolgozva tehetek a legtöbbet a magyar sportért, és az otthonomért, Budapestért.

Gyanítom, hogy nem fog a Momentumra szavazni…

Szívből kívánom a srácoknak, hogy amikor majd nagyszülőként mesélnek ifjúkori vitézkedéseikről, tudjanak mást is, valami építőt is mondani amellett, hogy igen kisunokám, én voltam az, aki leromboltam egy álmot, és megakadályoztam a budapesti olimpiát. Alig alakultak meg, máris esnek szét, alapítók hagyják ott őket, miközben senkivel nem hajlandók együttműködni, még a saját térfelükön sem. Rombolni, hasítani, megosztani tudnak. De vajon fognak-e valaha alkotni, építeni és egyesíteni? Az kicsit nehezebb, mint szétverni valamit… De persze nálam valóban kizárt, hogy rájuk szavazzak, már ha egyáltalán lesz erre lehetőség. Budapest építésében szakmai munkát végzek, és vezetője vagyok a Szeretem Budapestet civil mozgalomnak, de sosem titkoltam, hogy

gimnazistaként 88’-ban lettem Fidesz tag, a 90’-es évek elején az elnökségben is dolgozhattam, és Gyürk Andrissal közösen indítottuk be a Fidelitast húsz évvel ezelőtt. Az első szabad választáson szavazhattam először, azóta mindig egy helyre húzom az ikszet…

Édesapám a megszálló nácik ellen szervezkedő és ezért majdnem halálra ítélt ludovikás tiszt, a vele szervezkedő nagyapám Szibériában, orosz munkatáborban halt meg, másik nagyapán 56’-os és szintén ludovikás. Személyes meggyőződéseim és polgári, hazafias családi örökségem sem teszi lehetővé a kérdésben foglalt meggondolatlanságot. Az önfeladás sohasem tanácsos dolog.

Ha már említette Limát, kiosztották Párizsnak és Los Angelesnek a ’24-es és a ’28-as olimpiát. Általánosnak tűnik számomra az a vélekedés, hogy nekünk semmi esélyünk nem lett volna velük szemben.

Határozottan vitatkozom. Pont az az általános vélekedés, hogy, különösen két olimpia kiosztásával, az a Budapest, amelyik könnyen fogadta volna el 2028-at is, nagy valószínűséggel győztes lett volna. Nem én mondom ezt, olvassa el például az egyik legjelentősebb olimpiai sajtótermék, az insidethegames szakportál angol tulajdonos-főszerkesztőjének, az egyik legtekintélyesebb olimpiai újságírónak a cikkét erről .
A párizsi pályázat felsővezetői mondták nekem, nem először, látva a budapesti vizes világbajnokságot: hát, persze hivatalosan azt mondtuk, hogy nagyon sajnáljuk visszalépéseteket, de egymás közt bevalljuk, valójában nagyon örültünk neki.

Mert mi, mondták a párizsiak, nem Los Angelestől féltünk, hanem tőletek, de nagyon… De ugyanezt mondták a FINA vb-re és a judo világbajnokságra érkező külföldi NOB tagok, sportvezetők, újságírók is.

Budapest, szeptemberben, háta mögött a világsikert aratott FINA vizes vb-vel, a cselgáncs és a vitorlázó finndingi világbajnoksággal, a győri EYOF-al, az ezekkel egy időben zavartalanul lebonyolított Forma 1-es futammal, így a valóságban kiállva az olimpiai üzemmód és terhelés próbáját, színpadon többszörös olimpiai bajnokokkal, Szeles Mónikával, a gazdaságos olimpia megtestesítőjeként, egyetlen új helyszínként és hosszú idő után újra egy közepes méretű világvárosban rendezett olimpia lehetőségét hordozva, mutatva a az olimpiai bizottság, a városvezetés és a kormány teljes egységét, esélyes lett volna egy erős hajrával kivívott surranópályás győzelemre. Ezt verte szét az ellenzéki pálfordulás. Ha nem támogatják az elején, bele se vágtunk volna, hiszen csak egységben volt esélyünk a világ legnagyobb városaival szemben.

Azt értem, hogy valakinek, aki Budapest fejlesztéséért felelős, a kiemelt beruházások kormánybiztosa, milyen kiugró lehetőséget kínál felkészíteni a várost egy olimpia rendezésére, ugyanakkor van olyan vélekedés, hogy mindez csak a miniszterelnök passziója, Orbán Viktor álma, hogy Magyarország és benne a főváros sportközponttá váljon, mert – mint mondják – igazában nem tudnánk mit kezdeni egy olimpiával, az olimpia után…

Bocsánat, ez csacsiság. Lassan harminc éve dolgozhatok Orbán Viktorral, ismerem, neki egyetlen szenvedélye van: Magyarország. Felelősebb vezetőt sem nagyon ismerek, az is tuti. Budapest 2024-re az olimpiától teljesen függetlenül alkalmas lesz egy olimpiára, később pedig még inkább. Adott lesz a szükséges közlekedési hálózat, a szálláskapacitás és a sportlétesítmények zöme. Mert a város olimpiától független szükségletei ezeket a fejlesztéseket kikényszerítik. Ami hiányzik, az vidéken, szomszédos országokban, és ideiglenes létesítményekkel pótolható. Feleslegesen, csak az olimpiára nem kell, nem is szabad építeni semmit. Az olimpia gyorsítópálya és garancia lett volna: felgyorsítja és biztosítja az évtizedek óta tervezett és hiányzó közlekedésfejlesztések, városépítő beruházások megvalósítását. Ahogy a vizes vb, mint cseppben a tenger megmutatta ezt: ha nincs vb, mára biztosan nem újul meg a Komjádi, a Hajós, nincs új uszodánk, nem újítjuk fel a Margit-szigetet, nincs gyalogossétány és bicikliút a Duna parton a Dagály és a Parlament között. Ezek régi tervek voltak, csak nem akartak megvalósulni, most meg évtizedekig, akár tovább is használják őket a budapestiek.

Itt az irodájában, ahol beszélgetünk, az asztalán látom a leendő csepeli atlétikai stadion látvány-képét. Erről jut eszembe, hogy nehezen érthető, miért ragaszkodnak továbbra is olimpiai beruházásokhoz, miközben az már nem lesz. Sokan egyfajta telek-, vagy építési bizniszt sejtenek mögötte, extra lehetőséget Garancsinak, vagy valamelyik kormány-favorizáltnak. Vagyis a kérdés ezen felül az, hogy miért akarunk olimpiai létesítményeket makacsul megépíteni, miközben ugye az nem lesz…

Úgy látszik, ez egy ilyen interjú, megint vitatkozom a kérdésbe foglalt állítással. Az olimpiai hajó elment, ki tudja, jön-e errefelé még bármikor, s végképp ki tudja, mikor. Az olimpia nincs napirenden. Olimpiai beruházások így nem is lehetnek, de nem is voltak. Viszont érdemes folyamatosan építeni Budapestet, a budapestiek javára. Mi ezt tesszük, szövetségben Tarlós Istvánnal. Budapest legelőször is a budapestiek otthona, rögtön utána pedig a nemzet fővárosa. A mi feladatunk, hogy egyre jobb, kényelmesebb, élhetőbb otthona legyen a fővárosiaknak, és egyre méltóbb fővárosa a nemzetnek. Alapszabály, hogy Budapestről csak a főpolgármesterrel, a városvezetéssel együtt érdemes gondolkodni, csak a közös terveknek van esélye arra, hogy jól, a budapestiek javára valósuljanak meg. Ezért én, a nagyobb kormányzati Budapest-fejlesztések felelőseként minden konkrét városfejlesztő tervet, projektet először Tarlós Istvánnal egyeztetek. Kinevezésemkor is hozzá vezetett első utam. Kormány és főpolgármester így tud közösen a legjobban dolgozni Budapestért. Így vállalhatta át a kormány Budapestnek a szocialisták alatt felhalmozott több százmilliárdos adósságát, így tehette rendbe Tarlós István a négyesmetró előnytelen szerződéseit, és fejezhette be azt, amiről Demszky húsz évig csak beszélt és a befejezés esélye nélkül vacakolt vele. Vagy így újult meg Budapest villamos- és autóbusz állománya, így lett valóság a fonódó villamos, így újult meg és lett rendezett a Széll Kálmán tér, így újítottuk meg és nyitottuk meg újra az Erkel színházat, az Akvárium klubot, a Ludovikát, így építettük föl a Fradi stadiont, a Duna Arénát, így épül meg a magyar design egyetem, az egykori iparművészeti vadonatúj campusa, a MOME Campus, és a józsefvárosiak életminőségét javítva így születik újjá az Orczy kert és épül föl a teljes Ludovika Campus. Közlekedés, kórházak, közbiztonság, ez a budapesti munka fókusza. Párhuzamosan valóban fel fog épülni egy tizenkétezres atlétika stadion, amely ideiglenes lelátókkal akár 50 ezresre is bővíthető, és reméljük, otthont ad majd a 2023-as atlétika világbajnokságnak. Mutasson nekem még egy olyan 2 milliós európai nagyvárost, ahol nincs egyetlen tízezres körüli atlétikai stadion. Budapesten ma nem lehet atlétika versenyt rendezni, pedig igény és lehetőség volna rá. Vagy szégyen, hogy Budapesten milyen kevés és milyen rossz állapotban lévő diákszállás, kollégiumi szoba van. Ezért Dél-Pesten, közel az egyetemekhez, fel fog épülni egy modern, tíz-tizenkétezres kollégiumi város, olyan, amely méltó elhelyezést biztosít majd a felsőoktatásban részvevőknek, ugyanakkor lehetőséget biztosít ad arra, hogy elsősorban az orvosi, vagy a műszaki egyetemi képzésben, sokkal több külföldi fizetős hallgatót tudjunk fogadni. Olimpiai beruházások soha sem voltak, mert a pályázat kapcsán is azt vallottuk, ez a gazdaságos olimpia koncepciójának lényege: az olimpia van (lett volna) a városért, és nem a város az olimpiáért.

A vizes vb kapcsán sokszor elhangzott, hogy hihetetlen mértékben elszálltak a költségek; hajdanában egyszámjegyű milliárdról indult és a végén már 170 milliárdról beszéltek. Lehet, hogy csak 130 milliárd, de mindenképpen nagyon sok. Ön szerint elloptak-e ebből a pénzből, hogy ilyen horribilissé vált?

Nem, egyetlen fillért sem, ebben biztos vagyok. Mindenkit arra biztatok, hogy ha ezzel ellentétes információja van, tegyen azonnal feljelentést. Ne kerülgessük a kását, beszéljünk a korrupcióról, nem szeretem a sunnyogást. Hadd tegyek néhány állítást, bármilyen vitát vállalok. A korrupcióban, nézzük csak Gyurcsány Ferenc, vagy akár Medgyessy Péter állításait, a szocialisták verhetetlenek. Így ma biztosan kevesebb gond van e téren, mint a baloldal kormányzása alatt. Kettő: korrupció nem általában, hanem konkrét esetekben, konkrét ügylet kapcsán, konkrét személyek között és konkrét tartalommal van. Az emberölés sem általában létezik, hanem egy konkrét elkövető egy konkrét áldozat sérelmére, konkrét módon, eszközzel, helyen és időben követi el. Így nekem mindig gyanús, amikor valakik, főleg az ellenzék, általában beszél korrupcióról, de nem tesz konkrét személy ellen, konkrét ügyben bejelentést, vagy nem tud konkrét ítéletet felmutatni. Ha politikai szereplők általában szajkózzák a korrupció konkrétumokkal alá nem támasztott vádját, arra valójában más okuk van. Konkrétan: ma a baloldali ellenzék három okból nem mond mást évek óta. Egy: magukból indulnak ki. Ők hatalmon nem csak hazudtak reggel, éjjel meg nappal, ahogy a szocialista miniszterelnök mondta saját magukról, hanem ahogy szintén Gyurcsány Ferenc mondta el több alkalommal, őt idézem, rendszeresen 20 százalékot kértek vissza állami megrendelésekből, és jobb nem tudni szerinte, micsoda pénzek vándoroltak a szocialistákhoz. Kettő: nincs pozitív mondandójuk, nincs tartalmi politikájuk, amivel meg tudnák szólítani a magyarokat. Építeni nem tudnak, marad a rombolás. Az állandó sárdobálás a konstruktív, a magyarok életét javítani képes program hiányából fakad. Három: valahogy el kell terelni a figyelmet arról, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala leírt, konkrét megállapításai szerint a szocialista-szabaddemokrata bűnszövetkezetben elkövetett négyes metró a szabad Magyarország valaha volt legnagyobb, legszégyenteljesebb korrupciós ügye. Erről papírjuk van az általuk bálványozott Európai Uniótól. Ha ez túl erősen vésődne be a szavazók tudatába, soha többé nem lenne esélyük választáson. Ezért el kell terelni a figyelmet erről – ha valamiben nagyon sáros vagy, próbáld besározni ellenfeledet is, ismerjük a régi trükköt. Hála Istennek, a magyarok sokkal okosabbak, és rég átlátnak a szocialista szitán. Ami pedig a vizes vb költségeit illeti: három éven át évente a magyar állami költségvetés egy ezrelékét kellett a vb megrendezésére fordítani. Bőven megérte, fedezetet nyújtott a folyamatosan kiugró magyar gazdasági növekedés, és sehonnan nem kellett elvonni emiatt egyetlen fillért sem.

Ez lenne a 130 milliárd? Az háromfelé bontva sem egy ezreléke a magyar költségvetésnek…

Akkor számoljunk együtt. 2015-ben adódott egy rendkívüli helyzet, visszalépett a vizes vb mexikói házigazdája, nyílt egy lehetőség előttünk, de felelősen kellett dönteni. Azt kellett felmérni, hogy mindaz, amire szükség van a világbajnokság megrendezéséhez, még akkor is, ha a vb nélkül is tervezett és szükséges beruházások, a következő három évben, 2015, 2016, 2017 év állami költségvetéséből biztosíthatóak-e. Akkor arra jutottunk, hogy a vb előtt és alatt, három év során, az összes kiadás a legrosszabb esetben sem lépi túl évente az állami költségvetés fél, azaz 0,5 százalékát. Konzervatívan számoltunk: mi van, ha több árvíz is drágítja az építkezéseket, mi van, ha kemény telek drágítják a munkát, hiszen a határidő fix, és mi van, ha az acél világpiaci ára extrém módon emelkedik? A legrosszabbat kellett feltételeznünk, csak így volt szabad dönteni. Az is világos volt, hogy ezt bőven fedezi az uniós átlag feletti magyar gazdasági növekedés, sehonnan nem kell elvonni egyetlen fillért sem. Így a vb vállalható volt, hiszen a rendezés rengeteg előnnyel is jár. A becslés tényleg óvatos volt, ami indokolt, a végleges ráfordítás ennek a fele lett, három éven át, évente az állami költségvetés 0,25%-a. Ez három éven keresztül összesen cca. 130 milliárd forint, ahogyan Seszták Miklós miniszter úrék kiszámolták. Ez azonban nem a vb költsége, mert tartalmazza azokat a városépítő beruházásokat is, amelyek vb nélkül is szükségesek voltak, hasznosak lesznek, amelyek évtizedekre teszik élhetőbb, jobb várossá Budapestet. Ezeket, most, vagy kicsit később, vb nélkül is meg kellett volna csinálni. A helyes szakmai álláspont szerint a vb költsége azoknak a feladatoknak a kiadásai, amelyek kizárólag a világbajnokság miatt voltak szükségesek, kizárólag a vb megszervezését szolgálták, és a vb után nem maradnak itt, nem hasznosulnak. A szervezés költségei, mindenestül, a megnyitó- és záróünnepség és az ideiglenes létesítmények kiadásai. Ez nem éri el az 50 milliárd forintot sem, három év alatt – ezért mondom, hogy a 130 milliárdos összegnek a fele sem igaz. A vb költsége így három éven át az állami költségvetés alig egy ezreléke volt évente.

Az ön személyes terve meddig szól?

Erre viszonylag egyszerű a válasz: a törvény erejénél fogva, amennyiben a miniszterelnök megbízatása megszűnik, márpedig a választásokkal jogilag megszűnik, akkor az én kinevezésem is lejár. Én tehát 2018 tavaszáig tudok tervezni, addig is tervezek. De,

amikor hat évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát, akkor azt mondtam magamnak: addig érdemes csinálnom, amíg a nap végén, őszintén mondom magamnak: nem számít, hogy holnap kormánybiztos vagyok-e vagy sem.

Ami számít, az az, hogy kövessem a belső iránytűmet, hogy azt és úgy tegyem, ami és ahogy meggyőződésem, értékrendem szerint helyes. Ha ezt lehet ebben a feladatban, öröm, ha nem, majd akad más munkám, akár újra a magánszektorban, ahol tizenöt évet dolgoztam jogászként és vállalatvezetőként. Szabadságunk megőrzése a legfontosabb. Hálás vagyok, mert gyönyörű feladat a szülővárosomat építeni, szenvedélyem Budapest, és ha kihúzom tavaszig, hét izgalmas és szép éven át dolgozhattam a városért, talán nem eredménytelenül

FRISS HÍREK

Autódőzsi a ...

Zaklatás Dör...

Isten küldöt...

Merkel Auchs...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK