Kezdőlap Szerzők Írta Kenderessy Milán

Kenderessy Milán

1026 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Ötven év után tudta meg a vietnámi veterán, hogy nem is amerikai

Amerikai katonaként szolgált a vietnámi háború idején, évtizedeken át az amerikai igazságügyi minisztériumnak dolgozott, rendszeresen szavazott az amerikai elnökválasztásokon, mindezt annak biztos tudatában, hogy amerikai állampolgár. Aztán nyugdíjba vonult, amit feleségével egy külföldi utazással akartak megünnepelni. Amikor azonban útlevélért folyamodott, közölték vele, nincsen amerikai állampolgársága.

Mario Hernandez kilencéves volt, amikor 1965-ben szüleivel együtt menekültként megérkezett Kubából az Egyesült Államokba, ahol majdnem fél évszázadon át mintapolgárként – és ő azt hitte, amerikai állampolgárként – élt. Szolgált az amerikai hadseregben, évtizedeket töltött el a szövetségi kormány alkalmazásában, társadalombiztosítási száma is volt, Jimmy Carter megválasztás óta minden választáson szavazott, de az egyszer sem derült ki, hogy nem amerikai állampolgár.

Pedig az igazságügyi minisztérium alá tartozó börtönhatóság alkalmazásában börtönfelügyelőként kitűnő munkát végző férfi rendszeres háttérellenőrzéseknek volt alávetve, és olyan kényes rabokra kellett vigyáznia, mint az oklahomai robbantásos merényletet elkövető terroristák, vagy a „kokainkirályként” ismert Willi Falcon – írta a New York Times. Szövetségi börtönőrként pedig csak amerikai állampolgársággal lehet dolgozni – írta a CBS News. Így igencsak meglepődött, amikor kiderült, nincsen amerikai állampolgársága.

„Olyan volt, mintha a szívemet kiszakították volna a mellkasomból, még most is nehezemre esik beszélni róla” – mondta el Hernandez a CBS-nek.

Amikor levették a nevét a választók listájáról zokogni kezdett

– írta a Times. A most 63 éves férfi akkor tudta meg, hogy nem amerikai állampolgár, amikor feleségével együtt egy karibi körutazással akarták megünnepelni nyugdíjba vonulását, és Hernandez – aki előtt soha nem lépte át az amerikai határt – útlevéléért folyamodott. Azóta egy jogi szürke zónában él, teljes bizonytalanságban, nem tudva, hogy mi lesz a sorsa.

A férfi ügyvédje – aki ingyen segíti ügyét – márciusban állampolgársági kérelmet nyújtott be számára a bevándorlási hivatalnál, de a kérvényt elutasították. Elizabeth Riccit ez teljesen meglepte, mert szerinte simán meg kellett volna adni Hernandeznek az állampolgárságot, arról nem is beszélve, hogy már régen ki kellett volna derülnie, hogy a férfinek nincsen állampolgársága. „A kormányzati szakszerűtlenség klasszikus példája” az eset – jelentette ki az ügyvéd.

Ricci elmondása szerint a törvények értelmében Hernandezt nem fogják deportálni. Ugyanakkor börtönbüntetéssel néz szembe, amiért nem amerikai állampolgárként választásokon szavazott. „Mintha egy rossz álomban élnék” – közölte Hernandez.

Brüsszel, első nap: nem tisztult a kép, indul az osztozkodás

Az Európai Unió állam-és kormányfői elfogadják a csúcsjelölti rendszert, de ragaszkodnak ahhoz, hogy az Európai Parlamentnek ők tesznek javaslatot az Európai Bizottság elnökének személyére. Így aztán előfordulhat, hogy Merkel és az Európai Néppárt kiállása sem lesz elég ahhoz, hogy Manfred Weber töltse be ezt a pozíciót.

Amit öt éve megszüntetni akartak, az most visszatérhet: a választópolgárokat elriasztó vásári alkudozás az uniós vezető tisztségek betöltése előtt. Az Európai Bizottság élére szánt politikus esetében ezért találták ki a csúcsjelölti rendszert. Vagyis azt, hogy az Európai Parlament minden pártcsaládja jelölhet valakit, de előre vállalják: a többséget szerzett frakció kiválasztottja lesz a befutó.

Csakhogy eddig az Európai Néppárt (EPP) és a Szocialisták és Demokraták (S&D) alkották a többséget, ami mostanra kevés lett. Legalább három frakció kell ehhez, kézenfekvően a liberális ALDE jöhet szóba. Az Emmanuell Macron LREM pártjával rendkívül megerősödött frakcióba belépéskor azonban a francia elnök kijelentette:

neki a csúcsjelölti rendszer se tetszik.

Vagyis „felismerték”, ami eddig is tudott volt: az alapszerződéssel ellentétes a szisztéma, amely az állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács kezébe adja a jelölés jogát, az EP-nek ezután kell szavaznia. Így lényegében léket is kapott a megoldás.

Ezt tükrözték Donald Tusk ET-elnök szavai is az esti kormányfői vacsora után. Eszerint a csúcsjelöltség növeli az esélyeket, de senki se lehet automatikusan bizottsági elnök.

Ezzel jelentősen romlott Manfred Weber EPP-aspiráns esélye,

de Frans Timmermans S&D-jelölté is. Tusk nyomatékosította is, hogy attól, hogy az EPP kapta a legtöbb szavazatot a választásokon, még nem biztos, hogy Weber lesz a bizottság elnöke. Vagyis hiába Angela Merkel és az EPP kiállása Weber mellett, ez már kevés lehet a megválasztáshoz.

Tusk azt is elmondta, hogy több körülményt kell figyelembe venni a jelöléskor. Lesz földrajzi szempont, vagyis az ország(ok) elhelyezkedése és mérete, nemi esélyegyenlőség és a sokszínűség. Előbbiről Tusk elmondta, hogy legalább két nőt kellene jelölni a legfontosabb intézmények élére. Merthogy a bizottsági elnök mellett meg kell választani Tusk utódját és ősszel az Európai Központi Bank vezetőjét.

Ez pedig szinte bizonyosan „kilövi” az olaszokat,

ami tőrdöfés lesz a hazájában fölényes győzelmet aratott Matteo Salvini Liga-elnöknek. Jelenleg ugyanis az EKB-t az olasz Mario Draghi irányítja, és az EP elnöke is olasz, Antonio Tajani.

Nyilván nagyobb szerepet akar országának Macron, és a meggyengült EPP is aligha tarthatja eddigi pozícióit (ők adják a bizottság, az EP és az ET elnökét).

A sokféle kompromisszum hosszan elhúzódó alkut vetít előre.

Az eddigiekben – jól láthatóan – teljesen mellékszál a Fidesz sorsa, ami jó hír Orbánéknak. Bízhatnak abban, hogy elsikkad az ő ügyük, ezzel pedig bennmaradhatnak az EPP-ben. Annak ellenére, hogy Macronék kijelentették: nincs egyezség az EPP-vel, amíg a Fidesz ott van. És Weber is kizárta az együttműködést a szélsőséges pártokkal, amelyek közé sorolja a Fideszt. De ettől még tény a tény: a Fidesz 13 szavazatára se az EPP-beli, se a majdani EP-beli többség megszerzéséhez nincs szükség.

A tökéletes egyensúlyt nehéz  megtalálni, de mindenképpen törekedni fognak rá, és mindenki készen áll a kompromisszumra – mondta Tusk. Egyeztetést kezdeményez az EP Elnökök Értekezletének tagjaival, azaz a parlamenti képviselőcsoportok vezetőiből és az EP elnökéből álló testület tagjaival.

Angela Merkel német kancellárral együtt Tusk már a  júniusban tartandó uniós csúcson szeretne egyezségre jutni, hogy aztán július elején az EP is szavazhasson. A június végi határidő a mostani jelek szerint szűknek bizonyulhat. Ami azért probléma, mert a bizottság elnökének megválasztása nélkül maga a testület se tud megalakulni. Az elnök joga ugyanis az, hogy a kormányok jelöltjeit delegálja az egyes szakterületek élére, akiket a parlamenti bizottsági meghallgatás után maga az EP választ meg.

EP-programok: ki lopott kitől?

Újhelyi István lenyúlással vádolta meg a DK-t a szociális Európa programpontjai esetében. Az MSZP előbb állt elő ezekkel a gondolatokkal. Amelyek egyébként már 2017-ben megfogalmazódtak az Európai Szocialisták Pártjában.

A szociális Európa programot lenyúlta tőlük a DK – ezzel ralizza körbe a nyilvánosságot Ujhelyi István, aki az MSZP EP-listáján a második, gyakorlatilag első helyén volt (Tóth Bertalan pártelnök régen bejelentette, hogy nem akar az EP-be menni), s most azért küzd, ennek megfelelően ő legyen az elnyert egyetlen mandátum viselője.

Ki nem mondva azzal vádolja Ujhelyi a DK-t, hogy az ügyesen átvette ezt a programot – ahogyan erről mai rádióinterjúban is beszélt. És hogy Dobrev Klárával az élen csak kiegészítették ezt saját jelszavaikkal. A DK nem reagál.

A pártok EP-választási programjait átfutva eléggé egyértelmű, hogy az MSZP február végi dátummal közzétett elképzelései közt konkrétan megtalálhatók azok a gondolatok, amelyek a tavasz folyamán uralták a DK kampányát, elsősorban Dobrev Klára listavezető szájából.

Elsősorban az európai minimálbérről és az európai minimálnyugdíjról van szó.

Ez aztán a DK kampányának központi elemévé vált.

Európai családi pótlék, európai minimálbér és minimálnyugdíj bevezetését javasolja EP-választási programjában a DK – mondta sajtótájékoztatón Dobrev, alig hat nappal az MSZP elképzeléseinek nyilvánosságra hozatala után. Nyilvánosan olvasható választási programjuk is tartalmazza ezeket az elképzeléseket, de keltezése nem állapítható meg. (A DK kampánynyitója április közepén volt.)

Márciusban aztán már összegszerűen megjelölve, 750 eurós minimálbért és 300 eurós minimálnyugdíjat követelt az MSZP. A DK pedig május közepén állt elő azzal, hogy a minimálnyugdíjnak a minimálbér mintegy 70 százalékát kell elérnie.

Az egész vita meglehetősen földszintesnek tűnik, mert az Európai Szocialisták Pártja már két évvel ezelőtt megfogalmazta a minimálbérre és megfelelő nyugdíjra való törekvését,Macron elnök programjában is szerepel

az elképzelés nem Magyarországon keletkezett.

A két magyar párt viszont egyazon frakcióban ül az EP-ben, a szocialisták és demokratákéban.

Az EP-választáson az MSZP 6,7, a DK 16,2 százalékot ért el. Előbbi egy, utóbbi négy mandátumhoz jutott.

Tájkép csata után

Nyert a Fidesz. Nem kicsit, nagyon. Majdhogynem képes volt csodára is: alig maradt le egy tisztán listás választáson megszerzett kétharmadról. Ez az egyetlen gyógytapasz, amibe az ellenzék kapaszkodhat és kapaszkodik is.

Merthogy az ellenzék egy tapodtat sem javított helyzetén, már ha nem nevezzük az átstrukturálódás környezettisztító folyamatát annak.

Hiába hivatkozna bárki arra, hogy mennyire lejtett a pálya, a helyzet az, hogy előre tudta mindenki, milyen feltételekkel és körülményekkel számolhat és ennek tudatában vágott bele a megméretésbe.

Az önfogyasztás kétes dicsősége

Az MSZP hosszú, szorgos és kemény munkával erodálja magát, de csak most először nem volt képes különböző kommunikációs módszerekkel „elfedni a bajt”. Hangerővel már ezen a sekélyes pályán sem lehet érvényesülni. Egyedül Újhelyinek van hangja, s szintén egyedüliként Korózs Lajos szokott igazat mondani. Ráadásul ezt a csodás eredményt, a 6,68 százalékot a Párbeszéddel karöltve hozták össze, méghozzá úgy, hogy

sokan csak azért szavaztak a pártszövetségre, hogy legalább harmadikként bejuttassák Jávor Benedeket

képviselőként. Tudom, a ha nem egy politikailag értékelhető fogalom, de azért én eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy nélküle az MSZP úgy járhatott volna, mint az MKP Szlovákiában, amely épphogy lecsúszott a képviseletről…

Néhány hete azt kérdeztem a Párbeszédtől, nem sajnálják e, hogy pártépítés helyett az MSZP farvizén ugyan bejutottak a parlamentbe, de az MSZP által rájuk kényszerített megalkuvó félrenézés (parkolási ügy) és további alkuk során elveszítették a zuglói polgármester jövőbeni pozícióját, felcserélték a főpolgármester-jelöltség mára elérhetetlennek tetsző álmával.

Szerintem néhány héten belül Karácsony Gergelyt lecserélik „Harcos Szabó Tímeára” és csak azért nem szakítanak a szocikkal, mert akkor odavész a parlamenti frakció számottevő apanázsa.

A jó választás erénye – feleségnek is

A Demokratikus Koalícióról annyit: a jó vezetőnek nem kell mindent jobban tudni a többieknél,

elég, hogy meg kell tudja választani, kivel száll egy hajóba. Gyurcsány jól választott. Feleséget is.

Talán már előbb kellett volna.

Ha túl nagy az arc

Nem látok az LMP belügyeibe. Hétről hétre érzékelhető volt a leépülés, a két pártvezető hangja egyre csendesült, egy ideig Ungár Péter aktívan ásta tovább az ellenzéki árkokat, majd a szépen fogalmazott magába visszaforduló mondatai hatékonytalanságát felismerve összefogáspárti hangokat is megpendített, de úgy, hogy

„összefogok veletek, ha hajlandóak vagytok elfogadni, amit én akarok”.

Itt van például a Puzsér-féle rémálom. Puzsér jó a médiában provokátornak, de már megbocsásson a világ, egy sétáló utcák programmal csak akkor vált nulla fölé értékelhetővé, amikor Vágóék hozzátették zöld víziójukat. Igaz, abban is talán a szlogen volt az egyetlen önálló gondolat, vagy talán az sem.

Azon nem csodálkozom, hogy az elnökség lemondott, azon sem. hogy Ungár hangos mea culpába kezdett, pedig ő aztán legalább azt a kétes értékű eredményt fel tudja mutatni, hogy sikerült a polgármester-választást a köz számára átláthatatlanná tenni, ami majdnem lehetetlenné teszi a most átstrukturálódott ellenzéki oldal számára az új főpolgármester-jelölt felépítését.

(Igazán sajnálom, hogy néhány hete Bokros Lajos nem állt kötélnek, nem adott interjút a FüHü-nek, pedig szándékaim szerint az első kérdésem lett volna: Ha ismét felkérik, elvállalná-e a főpolgármester-jelöltséget?)

Ha túl nagy a mellény

A nagy mellényt, ami az ellenzék legnagyobb pártja címmel járt, a Jobbiknak most szépen le kell vetni, és beállni valamelyik sorba. Lehet az LMP-vel összebútorozni, és ott még az erősebb jogán nosztalgiázni is a régi szép időkön, vagy

a szép lassan lemorzsolódó tagságot hagyni feloldódni

a Mi Hazánk kénsavas üstjében. Ha a tagság változása egy irányú, és csak odafelé mennek, el tőlük, abból sok nem sül ki. Végül pedig ne mondhassa senki, hogy előítéleteim vannak, így eshetőségnek meghagyom: igenis lehet a nyilas kutyából demokratikus szalonna.

Egy új mai mese: az okos leányok

Amikor a momentumosok elkezdték politikai pályafutásukat és igazi „vízen járóként” kiosztottak és kioktattak minden politikai résztvevőt, nem sok jót néztem ki belőlük. Jó helyre születtek és ezért a környezetükben szép számmal megtalálható, a politikai boszorkánykonyhát rutinosabban használók elkezdték lefaragni vadhajtásaikat, mígnem aztán egyszer csak kezdtek szerethetővé válni azon túl is, hogy a sármos Fegyőr mosolyáért odavoltak a tinilányok. Lányok. Igen, a két lány, nevezetesen Donáth Anna és Cseh Katalin okos és politikushoz méltó mondatai célba értek,

a fiúk pedig kezdtek igazodni az okos gondolatokhoz,

nemcsak jól hangzó mondatokkal ostromolták korosztályukat. Beértek. Gratulálok.

Aggodalomra csak az ad okot, hogy a két lány elmegy Brüsszelbe és kétségem sincsen afelől, hogy szép pályát futnak be ott. De vajon van-e harmadik éles eszű gondolkodó a Momentum tarsolyában? Nem bánom, lehet pasi is…
ha lehet egy javaslatom: Igazolási időszak van, Szél Bernadett és Hadházy Ákos jó erősítés lehet.)

Weber elégedett

Elég mandátumot szereztek az Európai Parlamentben. az irány változatlan nem kérnek semelyik oldal szélsőséges pártjaiból.

Az Európai Néppárt ünnepsége után az Európai Parlament sajtótermébe is mosolyogva érkezett Manfred Weber. Öröme nem lehetett felhőtlen, de ez széles mosolyán nem látszott.

A politikus legfőbb mondandója itt is az volt mint korábban: szélsőséges pártokkal nem hajlandó együttműködni, akár balról, akár jobbról. A szociáldemokratákkal, vagy a liberálisokkal szívesen együttműködne, de fontosnak tartja azt is, hogy megmaradjon a csúcsjelölti rendszer.

„Ez nem egy győzelem számunkra, de azért boldog vagyok, mert az Európai Néppárt maradt a legnagyobb erő az Európai Parlamentben” – mondta Weber, aki kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy – „Az Európai Néppártnak körülbelül 26 mandátumos többsége van, mi vagyunk a legnagyobb képviselőcsoport. Azt hiszem, ez megválaszolja a Fidesszel kapcsolatos kérdést is” – válaszolt Weber, nem kimondva, de nem is titkolva, hogy a többség megszerzéséhez nincs szükségük a 13 mandátumot szerzett magyar kormánypártra.

Nem akar olyanokkal együtt dolgozni, akik el akarják pusztítani Európát, nem akar nacionalistákkal együtt dolgozni.

Az ellenzék a hibás!

„Ahogy felkelek, tudom, hogy a mai napon is ellenszélben fogok dolgozni.” – mondta népünk nagy vezére néhány hónapja egy interjúban, és szinte szó szerint ezt ismételte meg a német Bild-nek adott terjedelmes interjújában: „Jó volna, ha egyszer hátszelem lenne a magyar sajtóban, mert most folyton ellenszélben haladok.”

Megnyugodtam, vagyis dehogy. A fenti idézetekből két következtetést levonhatunk:
„Ad1” miniszterelnökünk alig, hogy kinyitja éjjeli álmából szemeit máris falja az ellenzéki sajtó mézédes mannáját, „ad2” valamit nagyon elszúrhat az ellenzék sajtója, hogy miniszterelnökünk ezekből a cikkekből merítve gondolja ki kormánya következő lépéseit.

Miniszterelnök úr, ha a fenti két mondat igaz, akkor volna egy tiszteletteljes javaslatom: sokkal, de sokkal kevesebb ellenzéki sajtóterméket olvasson! Sőt, ha csak ezen múlik tiltsa is be azokat!

Habár ezen a téren igazán jó úton halad.

Ír exit poll: nyertek az uniópártiak

Írországban a kormánypárt nyerte az exit poll adatok alapján az EP választást . – jelentette az AFP hírügynökség. A jobbközép, uniópárti Fine Gael kormánypárt főleg a Brexit körüli veszélyekről való tájékoztatásra építette EP-kampányát.

„A brit politikát felemészti a Brexit, ez hosszú ideig így fog maradni. Most új fázisba lépünk ez veszélyeket hordozhat magába Írország számára” – nyilatkozta Theresa May lemondására reagálva Leo Varadkar, miniszterelnök. – Akárhogy alakuljon, mi tovább építjük és mélyítjük szövetségeinket Európával”

Érdekesség, hogy az országosan csak 9 százalékon álló Zöld Párt, akik a klímaváltozás veszélyire hívták fel a közvélemény figyelmét a kampányuk során egy választókerületben 23 százalékon teljesítettek. Így bőven megelőzték az itt 14%-ot elérő kormánypárti erőket.

A három írországi választókerületből kettőben tudott csak nyerni a kormánypárt.

Az Irish Examiner felmérése szerint a jobbközép Fianna Fáil párttal holtversenyben áll az élen az országos eredményeket tekintve 23-23%-kal, míg a Sinn Féin 12% a zöldek pedig 9%-ot értek el.

Az én konteóm

Néhány hete figyelem a különböző közvélemény-kutatók táblázatait. Hatalmas változáson mentek keresztül. Már nem a DK a közös többszörös az ellenségkép felvázolásakor. Sőt! „legjobb ellenzéki kampány, a legnagyobb mozgósítási képesség, nagy húzásnak bizonyul Dobrev (a’la Gyurcsányné) politikussá válása satöbbi… satöbbi…

Igaz, hogy volt néhány oldalbaszúrás a kormánymédia aljáról, sőt volt néhány hátbaszúrás  a szocik részéről, de mivel a DK nem vette fel az elédobott kesztyűket így ezek a szirénhangok, ha meg nem is szűntek, de piano üzemmódra váltottak.

A jobboldali közvélemény-kutatások rendre második, harmadik helyre, de mindenféleképpen az Mszp elé sorolták a DK-t, sőt, a némiképpen objektívnek nevezhető kutatások is nagyon szoros, hibahatáron belüli eredményt mutattak ki a két deklaráltan baloldali elkötelezettséget hirdető párt között. Kivétel természetesen az a cég amelyiknek az MSZP-hez való kötődése kétségbe sem vonható.

„Gyurcsány Ferenc pártja örülhet, ha a Fidesz nem mozgósít jól – derült ki a Nézőpont Intézet elemzéséből.” (Mandiner)

Rövidre fogva eszmefuttatásomat azt gondolom, hogy a politika boszorkánykonyháján egyesek összesúgtak és arra a következtetésre jutottak, hogy a DK vitorlájából leginkább úgy lehet kifogni a szelet, ha nem harcolunk ellene, hanem elkezdjük jó hangosan hizlalni egójukat, sokcsatornás üzemmódban, hogy inkább önelégülten nézegessék magukat a tükörben, mintsem felszántsák az országot és végül még néhány kistelepülésre is eljussanak. Tántoríthatatlan rajongóik – hangzott fejemben a kósza gondolat – pedig elégedetten üljenek inkább otthon, mondjuk vasárnap is, hiszen még a fideszes hátterű közvélemény-kutató is „minket” hozott ki második, sőt: MÁSODIK! helyen, tehát „elegen vagyunk, nélkülem is meglesz a kellő számú szavazat és megyek inkább pecázni!”

Közben a Kubatov listák felhasználói pénzünket nem kímélve elképesztő hatékonysággal mozgósítanak: sokmilliós plakátokkal és hirdetéshegyekkel bombázzák alattvalóikat, vagy akár személyes megkeresésekkel terelgetik a még tévelygőket (- Úgy hallom hétfőn szeretnél jönni a közmunkára! vagy éppen az óvodában van még egy betöltetlen állás számodra…) Persze bevetik a legdrámaibb fenyegetést is:

„Ha a Fidesz-tábor nem elég aktív, akkor a DK három helyet is szerezhet”.

Ettől remélik a leginkább mozgósításra késztető hatást. Ezzel másodszor a mozgósítási hatékonysággal: a szavazók nagy számával fogják garantálni, hogy a DK nagyon is  behatárolt szavazótáborának minden voksa is kevés legyen akár a második és harmadik képviselő Brüsszelbe küldéséhez.

Na, szövögethetek én itt mindenféle összeesküvés-elméletet, vasárnap este sem fog kiderülni a furmányból kiderülni semmi csak az eredmény beszél majd helyettem, amiből annyit azért megtudhat minden ellenzéki párt mekkora szeletet vághat magának az őszi önkormányzati tortából.
És verkli megy tovább…

Nem olyan forró a Huawei kása

 “El tudom képzelni, hogy a Huawei szerepel” egy amerikai-kínai kereskedelmi megállapodásban – jelentette ki Trump elnök csütörtökön délután a Fehér Házban, amikor újságírókkal folytatott  kötetlen beszélgetést, melyről számos újság és televízió is hírt adott.

  • Donald Trump elnök jelezte: hajlandó tárgyalni a kínai Huawei-hez kapcsolódó szigorú amerikai korlátozásokról a Pekinggel folytatott szélesebb körű kereskedelmi megállapodás részeként.
  • – Lehetséges, hogy a Huawei szerepelhet egy kereskedelmi ügyletben – mondja Trump. „Ha megállapodást kötünk, el tudom képzelni, hogy a Huawei valamilyen formában vagy a kereskedelmi megállapodás részeként szerepel.”
  • Trump elmozdulása ellentétben állhat az elnök környezetének véleményével, akik a Huawei-t hosszú távú nemzetbiztonságra veszélyes fenyegetésnek tartják.

Trump: “El tudom képzelni, hogy a Huawei szerepel” egy amerikai-kínai kereskedelmi megállapodásban

 

Újságírói kérdésre Trump kijelentette: „A Huawei nagyon veszélyes. Nézd meg, mit tettek biztonsági és katonai szempontból. Nagyon veszélyes.” – Túl korai bármit mondani: biztonsági szempontból nagyon aggódunk a  Huawei miatt.

Úgy tűnt, hogy az elnök kétélű üzenetet küld a kínai vállalatról: Egyrészt, hogy a Huawei fenyegetést jelent az amerikai nemzetbiztonságra, másrészt, hogy az Egyesült Államok hajlandó lenne megfontolni  elrendelt korlátozását a vállalat számára, hogy szélesebb körű kereskedelmi megállapodást érjen el Kínával.

A Fehér Ház hónapok óta egyre erőteljesebben lépett fel a Huawei ellen, és májusban Trump kijelentette, hogy a cég kifejezetten nemzetbiztonsági fenyegetést jelent az USA számára.

ugyanakkor Trump érzékelhette, hogy a globális piacok és az amerikai nagy iparágak egyre nagyobb aggodalmának aggodalmukat hangoztatják, mert az USA és Kína közötti növekvő kereskedelmi háború tartós kárt okozhat az amerikai gazdaságnak és a kulcsfontosságú ágazatoknak, például a mezőgazdaságnak és az iparnak.

Merkel és Weber az együttműködés Európáját építi

Angela Merkel horvátországi látogatása során minden lényeges európai kérdést érintve a következőket mondta a horvát kormányfővel, Andrej Plenkoviccsal szombaton tartott közös sajtótájékoztatóján. Merkel részt vett a kormányzó jobboldali Horvát Demokratikus Közösség EP-választási gyűlésén, amelyen Manfred Weberrel, az Európai Néppárt (EPP) választási csúcsjelöltjével együtt fel is szólal.

A német kancellár Horvátországban mondta el egyetlen külföldi kampány beszédét az európai parlamenti választások kapcsán. Kijelentette, hogy a patriotizmus és az európai béke program jól megférnek egymás mellett, de a nacionalizmus az lerombolhatja Európát! Önök horvátok tudják, hogy miről beszélek – mondta Merkel a kilencvenes évekre célozva amikor a horvátok és a szerbek véres háborúban irtották egymást.
A kancellár asszony németül beszélt, de a beszéd végén horvát nyelven kérte a választókat, hogy támogassák az Európai Néppárt csúcsjelöltjét és helyi jelöltjeit is.

  • “Az Európai Unió az együttműködés mellett kiálló országok szövetsége, ennek ellenére vannak olyan politikai irányok, amelyek elvetik ezeket az értékeket és megpróbálják szétrombolni a közösséget.”
  • Határozattan kell fellépni ezekkel az erőkkel szemben.
  • Nem kívánt véleményt nyilvánítani Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárnak, a koalíciós Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) botrányba keveredett elnökének bejelentett lemondásáról, Sebastian Kurz osztrák kancellár előtt. A helyzettel kapcsolatban meg kell várni, hogy mi fog történni Ausztriában.
  • Az EU nyugat-balkáni bővítésével kapcsolatban Merkel kiemelte: a Nyugat-Balkán európai integrációs perspektíváját elviekben támogatja, de a csatlakozási feltételeket minden országnak teljesíteni kell.

Manfred Weber is beszélt Zágrábban, ahol élesen bírálta a milánói tanácskozást, melyen a szélsőjobb pártok hirdették meg a maguk elképzelését arról, hogy az Európai Parlament legerősebb frakciójává kívánnak válni a választások után.

Manfred Weber, a szélsőjobboldali pártok milánói kampányzáró megmozdulásával kapcsolatban maga is nyilatkozott.

  • “Hiszünk az európai projektben és meg akarjuk erősíteni, azok, akik nem hisznek Európa jövőjében, nem lehetnek a partnereink”
  • “Nem akarunk együttműködni olyanokkal, aki meg akarják semmisíteni Európát.”
  • Nem akar függeni a szélsőjobboldali szavazatoktól, azokkal akar együttműködni, akik hisznek Európa jövőjében.

2020. január 1-jétől Horvátország látja el az EU Tanácsa soros elnökségét, amelyet az év második felében Németország vesz majd át. A megbeszéléseken szó volt továbbá Horvátország euró- és schengeni övezethez való csatlakozásáról.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!