Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

Föld S. Péter
689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Megdönteni Orbán Viktort

Időről időre felröppen a hír, legutóbb a fuhu.hu írt arról, hogy a Fidesz ifjútörökjei már az Orbán utáni időkre készülnek. Az egyik trónkövetelő Lázár János. Hogy Lázárnak mennyi az esélye Orbánnal szemben, arról megoszlanak a vélemények. Mi most felvázolunk két variációt.

A. változat – Lázár, a ravasz

Lázár okos, ügyes, dörzsölt, és főképp ravasz. Már az övé minden hatalom, megszerzett mindent, ráadásul úgy, hogy még a főnöke sem vette észre. Orbán még mindig azt hiszi magáról, hogy ő Magyarország miniszterelnöke, első az egyenlők között, élet és halál ura, nélküle nem történhet semmi, még a légy is visszafordul a határon, ha ő úgy tartja jónak.
Ám a valóságban már minden Lázárnál van, ami ebben a szétlopott országban megmaradt. A miniszterelnökhöz csak az ő testén keresztül vezet az út, engedélye nélkül senki sem férhet Orbánhoz, ő osztja be a programját, dönt arról, hogy kivel, és miről tárgyal. A Facebookon is ő jelöl vissza mindenkit Orbán helyett.

Csak az alkalomra vár, hogy mikor lépjen elő az árnyékból. Bármikor előléphetne, de még nem teszi, mert a várakozás, szerelmesek tudják ezt igazán, gyakran jobb, mint maga a beteljesülés.

Lázár minden hájjal megkent és ravasz, potenciális ellenfeleit már rég negligálta. Rogán a naponta változó (többnyire gyarapodó) vagyoni helyzetével már elbukott az utódlásért folyó harcban, a róla szóló botrányokat állítólag Lázár környezetéből generálták. (Rogán stábja ezt a baráti tüzet Lázár kétmilliós luxusszámlájának, valamint a 23 milliós fácánvadászatának kiszivárogtatásával viszonozta.) Navracsics szintén kilőve, külföldre távozott, ki tudja, visszajöhet-e valaha.

A többiek nem érdekesek. Kósáról kiderült, hogy nyeretlen kétéves, Semjén soha nem volt senki, Orbán jóváhagyása nélkül egy vajas kenyeret sem merne maga megkenni.
Lázár még vár, hogy belépője minél hatásosabb legyen. Hogy minél többen lássák, és lehetőleg felállva tapsoljanak, amikor majd átveszi mostani főnöke szerepét.

B. változat – Lázár, a balek

Lázár egy báb, egy senki. A miniszterelnök kedvenc játékszere, Orbán rajta szereti kiélni kegyetlen hajlamait. Mint a macska az egérrel, úgy játszik ezzel a maga kreálta lénnyel, nem öli meg azonnal, mert a stressz kívánatosabbá teszi a húsát. Ha Orbán akarná, akár már ma felfalhatná, nem állna neki semmiből, a fél fogára sem lenne elég.

Most még csak játszogat vele, mint jóllakott napközis a tányérján lévő ebéddel. Tologatja, néha rászúrja a villájára, esetleg még a szájába is beveszi, (hogy azután szépen visszaköpje), közben élvezi, hogy mások utálkoznak.

Orbánnak nincs főnöke, senki nem szól rá, hogy tessék szépen enni. Ő mindig szépen eszik, mert ha akarna, akkor sem tudna nem szépen enni: Orbán az etalon, az evés úgy szép, ahogyan ő eszik.

Lázár addig van, ameddig Orbán örömét leli benne. Most ahhoz van kedve, hogy még egy ideig gyönyörködjön a Lázár János nevű találmánya vergődésében. Orbánt ma még szórakoztatja, hogy nézheti ezt az embert – szereti szemlélni azokat, akikkel körülveszi magát. Lázár veszélyesnek látszott, ezért közel engedte magához, így mindig látja, és tudja róla, miben mesterkedik.

Lázár ma már nem veszélyes, bár sokan még mindig félnek tőle. Orbán nem fél tőle, mert Orbán nem fél senkitől. Egyedül a saját démonaitól fél, velük viaskodik, a mi nevünkben.
Lázár vagy tudja, vagy nem, hogy milyen sors vár rá. Ha tudja, akkor nem jó neki. Ha nem tudja, akkor még ennél is rosszabb, mert akkor még sok hibát elkövet addig, míg a főnöke végül kegyeskedik kitörni a nyakát.

Mert egyszer biztosan elege lesz Orbánnak a játékból, és idővel unottan tolja félre a kedvenc lendkerekes autóját. Ha nem tud túladni rajta, kidobja a szemétbe.

Isten levele Balog emberi tehertétel miniszternek

Balog Zoltán vasárnap a magyar baptisták 4. világtalálkozójának debreceni záró istentiszteletén azt mondta a kormányról, mert hát miről is beszéljen egy lelkész az istentiszteleten, hogy sok mindent nem jól csinálunk, de akik imádkoznak, arra kérik a mindenható Istent, a megváltót, hogy igazítsa ki, adjon jó tanácsokat, hogy jó irányba menjenek a dolgok.

Isten megkapta Balog miniszter üzenetét, értelmezte, és ahogy ideje engedte, válaszolt neki.

Te tehertétel miniszter, Te kapitális barom!

Talán meglepődsz a hangnemen, és erősnek találod a felütést, de hát ti is így szoktatok kommunikálni. Kedvenc pártod 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa liberális baromnak nevezte Ferenc pápát, és legjobb tudomásom szerint a pártodból még senki nem kért ezért bocsánatot a pápától, sem azoktól a valóban hívő emberektől, akiknek, veletek ellentétben, nem a ti meggárgyult vezéretek, hanem Jézus a tanítómestere.

Nekem, amint azt bizonyára tudod, nem kenyerem a csúnya beszéd. Ritkán szólok rondán, de beláttam, hogy veletek csak ezen a hangon lehet kommunikálni, mert csak ezt értitek.

Rátérek a lényegre. Te is látod Balog, hogy sok mindent nem csináltok jól, de úgy gondolod, hogy majd imádkoztok hozzám. Hogy én jó tanácsokat adjak nektek, amitől majd jó irányba mennek a dolgok.

Ez a baj veletek, Balog: nem elég, hogy szemforgató szentfazekak vagytok, de azt hiszitek, hogy egy imával helyre lehet hozni. Van pofátok azt gondolni, hogy elloptok egy valag pénzt, aztán imádkoztok egy kicsit, és ettől máris jó irányba mennek a dolgok?

Kivételes államférfinek nevezitek Horthyt, majd közlitek az izraeli miniszterelnökkel, aki – köztünk szólva szintén nem egy nyeretlen kétéves – hogy mennyire bánjátok azokat a bűnöket, amiket a magyar állam nevében magyar emberek más magyar emberek ellen elkövettek.

Lenyúltátok az emberek magánnyugdíj-pénztárakban tartott megtakarításait, imádkoztok egy jót, és ezzel minden rendben van?

Rogán is rendben van? Farkas Flórián? Az is oké, hogy a legfőbb ügyész felesége alelnökként havonta 5 milliót keres a Magyar Nemzeti Bankban?

Imádkoztok, és akkor minden rendben van?

Összevesztek a fél világgal, magatokra haragítjátok Európát? Nem tűnt föl, hogy hiába vagytok ájtatosak, a ti Fénylő Tekintetű Vezérlőcsillagotok már csak despotákkal barátkozik, mert mások nem állnak szóba vele?

Balog, mondok én neked valamit!

Ha tényleg csak ártani tudtok és szakmányban hazudni, akkor keressetek magatoknak helyettem egy másik bohócot! Imádkozzatok ahhoz, akihez akartok, de engem hagyjatok ki a mocskos játékaitokból!

Nektek, nekünk

Nektek Horthy, nekünk a cipők a Dunaparton. Nektek túltolt bicikli, nekünk oktatás és tudás. A gyerekeink jelene, Magyarország jövője.

A ti világotok szolgákat akar, a miénk szabad embereket szolgálni. Ti szabadlábon vagytok, mi szabadok vagyunk.

Nektek Quaestor-ügy, Pasa Park, stadion, letelepedési kötvény, kaszinó, föld, trafik, nekünk egy olyan ország, ahol a gyerekeink velünk élnek, és nem menekülnek el előletek.

Nektek Klik, kréta és vécépapír – nekünk iskola, ahol van mit, és van kitől tanulni.
Nektek nagy és gondoskodó állam, nekünk szabad emberek okos, gondolkodó gyülekezete.

Nektek a csalás, nekünk a család. Nektek a saját láb, nekünk a tehetség. Nektek csókosoknak kiírt pályázat, nekünk valódi verseny. Nektek a másként gondolkodó legyőzendő ellenség, nekünk ellenfél, akit vitában kell meggyőzni.

Nektek migráncs, és terrorista, nekünk menekült és ember. Ti terrorveszéllyel riogattok, számunkra ti vagytok a terror és a veszély.

Nektek európai szintű az egészségügy, mi nem meghalni akarunk a kórházban, hanem meggyógyulni.

Nektek a korrupció a kormányzás, nekünk az a meggyőződésünk, hogy nem szabad lopni.

Nektek Felcsút, nekünk Budapest, Miskolc, Szeged, Debrecen: az ország.  Nektek a kisvasút, a mi gyerekeinknek a nagy utazás. Ők nem Bicskéig mennek, vagy Lovasberényig, számukra Anglia, Németország a végállomás.

Nektek túltolt bicikli, nekünk túltöltött pohár.

Erzsébetvárosi vigasságok

Megyek reggel kutyával, tisztaság mindenütt, amerre lépek. Pedig előző este még zajlott az élet, turisták és helybéliek mulattak itt ezerszámra. Ittak, ettek, szórakoztak.

És reggel semmi szemét. Csak takarítók vannak. Leveleket szednek össze, a bokrokról lehullott virágokat.

Ja, nem itthon voltunk, hanem egy olaszországi üdülőhelyen.

Nálunk az Erzsébetvárosban, a bulinegyedben minden másképp van. Itt az van, hogy megyek le reggel a kutyával, és alig tudom elrángatni szegényt, hogy bele ne másszon valamibe. Üvegszilánkba, emberi ürülékbe, hányásba, eldobott pizzás tasakokba.

Szemét, szemét hátán, amerre a szem ellát.

Nem a bulinegyeddel van baj. Az többnyire hangulatos, ha szabályozottan működne, még jó is lehetne. És jó most is, csak másnap reggel nem jó.

Másnap reggel csak annak jó, aki szereti a koszt. Kevesen vagyunk ilyenek, a legtöbben tisztaságra vágyunk.

Olaszországba kellett eltöltenem egy hetet, hogy rájöjjek: valamikor itt nálunk, a Hétkerben is takarítottak, Persze, takarítanak most is, csak nagyon ritkán. Régebben hetente többször, ma több hetente egyszer.

Időnként, amikor nagyon meleg van, egy közterületes autóból meglocsolják a fémoszlopok tetejére telepített cserepes virágokat. Olyan ez a csúfság, mintha valaminek a paródiája lenne.

Értelmetlen, de valaki kitalálta. Talán pénzt is felmarkolt az ötletért. Ha elültetnek néhány normális fát, ahogy fát ültet az ember ezer éve, azért nem jár jutalom senkinek. Fát mindenki tud ültetni, de fémoszlopok tetejére virágcserepet telepíteni – na, az már kihívás.

Fákról nevezték el a környező utcákat, ám ez csak valami vicc lehet, mert fát nem látni sehol. Akácfa utca, Nyár utca, Kisdiófa, Nagydiófa. Még a Kertész utcába sem jutott fa.

Talán kertész kellene hozzá. Vagy csak hozzáértés. Hozzáállás, jóindulat.

A szemétből indultunk ki. Hogy itt valamikor takarítottak. Lehetne most is, futná rá a beszedett pénzből, a bulinegyed biztosan megtermeli az árát. Jó pénzt kaszál az önkormányzat, már korán reggel össze lehetne szedni a szemetet.

Amit egyébként a legtöbben azért a földre dobnak el, mert nincs hova. Száz méternél is többet kell gyalogolni, amiig az ember talál egy szemetest. Régebben sem volt elég, de sokkal több volt, mint most.

Biztosan van válasz erre is: azért nincs, mert ellopják. Ami fémből van, annak lába kél. El lehet adni, mert van, aki megveszi.

Ilyen egyszerű ez. Mindenre van válasz, és mindenbe bele lehet törődni. Hogy ez így van, és így is marad, mert hát miért is lenne másképp.

A tehetetlenek, töketlenek menedéke a magyarázat.

Magyarázat mindenre van, miközben megoldás kellene.

Manningerek

„Bújt az üldözött s felé. Kard nyúl barlangjában,”

Manningerekkel van tele a magyar politikai felvilág. Igazodó, megfelelési kényszerrel sújtott percemberekkel.

A Migration Aid egy osztrák vállalkozó felajánlása révén kapott egy telket, három faházzal, amelyekben menekült családokat szeretnének nyaraltatni. Nem olyan embereket, akiket Orbán emberei ellenőrizetlenül és szinte számolatlanul tették föl buszokra vonatokra, hogy az osztrák határra szállítva őket, megszabaduljanak tőlük, és rázúdítsák őket a sokat ostorozott nyugatra.

Oltalmazotti státuszban lévő emberek nyaralnának a Keszthelyhez közeli Zalaváron. Olyan családok, akik nemhogy nem terroristák, de még csak nem is gazdasági bevándorlók. Emberek, akiknek menekülniük kellett szülőhazájukból. Nem jó kedvükben hagyták ott a lakóhelyüket, nem kalandvágyból döntöttek úgy, hogy feladják megszokott életüket, hátrahagyva mindent, ami fontos volt nekik az életükben: rokonaikat, barátaikat, javaikat. Az iskolát, ahol a gyerekek tanultak, a munkahelyet, ahol a szülők dolgoztak, az éttermet, ahol vasárnaponként ebédeltek.

Itt lépett a képbe Manninger Jenő fideszes politikus, a térség országgyűlési képviselője. Amint hírét vette, hogy három faházban menekültek pihennének, nem sokat hezitált – ha valaki, ő tudja, hogy a tett halála az okoskodás. Azonnal a tettek mezejére lépett, és a Facebookon hergelte honfitársait. Azt írta ez a Manninger nevű, hogy a három faházban nyaraló családok a Soros terv részei, és ő mindent el fog követni, hogy ezt megakadályozza.

Manninger Jenő egy magát kereszténynek és konzervatívnak mondó párt színeiben képviselő, így azt kell gondolnunk róla, hogy ő maga is az erkölcsre nagyon ügyelő, mélyen hívő ember. Olyan valaki, aki tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz, mit szabad tenni, gondolni és mi az, ami isten ellen való.

Jézus ugyan nem azt tanította, és Ferenc pápa sem abban a szellemben szokott megszólalni, ahogy a manningerek szellemi vezetője, de a manningerek tesznek Jézus tanaira. Szerintük Ferenc pápa egy liberális barom, Jézus egy kommunista felforgató, számukra Orbán Viktor az elsőszámú vallási vezető.

A Fidesz ugyanis ma már nem politikai párt, hanem egy vallás, s vezetői e vallás felkent papjai. Racionálisan persze nem lehet hinni benne, és csak úgy lehet elviselni, valamint lelkesedni érte, ha az ember félreteszi a józan megfontolásokat, sutba dobja az észérveket, és Orbánra nem emberként tekint, hanem mint istenre szokás. Feltétel nélkül elhinni mindent, amit mond, még akkor is, ha az ellentmond a tapasztalatainknak.

Ebből a posványos ingoványból szökkentek szárra a manningerek.

Néhány sajtómunkás megpróbálta szóra bírni Manninger Jenőt, ám a képviselő éppen nyaralt, és nem kívánt nyilatkozni. Hogy hol nyaral Manninger képviselő, nem tudjuk. Remélhetőleg szép helyet talált magának és a családjának. Olyat, ahol mindig kék az ég és zöld a tenger, jó az ellátás, és barátságosak, befogadóak az emberek.

Menjetek az anyátokba!

Sajtómunkás, régóta ismerjük egymást. Még nem állt föl, mint teszik azt többen mostanában. Talán marad is, mert abban a pozícióban, ahol most ül, túl jó dolga van ahhoz, hogy felálljon.

Ő kérte, hogy beszélgessünk. El szeretné mondani nekem, hogy mennyire sajnálja azt, ami van. Tudja ő, mert közelről látja, hogy ezek tönkre teszik az országot. A saját pecsenyéjüket sütögetik, tömik a zsebeiket, jóllakatják a csókosaikat. Ne gondoljam, hogy ő ezt nem látja. Tudja jól, és zavarja is, higgyem el.

És most el szeretné mondani, hogy mennyire szenved, amiért rossz ügyet szolgál. Most még nem a nyilvánosság előtt mondja el, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz. Hogy legközelebb majd ezek győznek, vagy mások. De bennem bízik, mert reméli, hogy én megértem, és elhiszem, hogy ő mennyire sajnálja.

Tényleg nem tehet mást, élni kell. Család van, gyerekek, az iskola sokba kerül.

De nem is erről akar velem beszélni, hanem arról, hogy neki most mennyire rossz. És hogy nekem könnyű, mert megírom azt, amit gondolok, de ő ezt nem teheti meg.

Ezért szeretné, ha megérteném, és meg tudnék neki bocsájtani. Mert ő, lássam be, nem bűnös, hanem áldozat. Ha ő nem teszi meg, megteszi helyette más. Ha ő nem hazudik, akkor mások hazudnak helyette. Kevésbé cizelláltan, árnyaltan. Mások nála sokkal otrombábban hazudnának.

Mert, ezt azért ismerjem el, ő tehetséges. Csak most olyan a világ, hogy a tehetség néha rossz célt szolgál. Hazug célt.

Ha tudnám, mennyi álmatlan éjszakája van emiatt. Hányszor van, hogy izzadva ébred. Forgolódik az ágyában éjszakánként. Rémálmai vannak. Otthagyná ezeket, akiket most szolgál, de nem teheti. Már túlságosan benne van. És kinek segítene azzal, ha látványosan felállna? Csak magának tenne rosszat, de a dolgokon nem változtatna semmit.

Ezért kell őt megértenem, s ezért várja, hogy mondjak valamit. Hogy mi erről a véleményem. Mert amit én mondok, az neki számít.

Segítsek, mert bajban van: nem jön ki sehogyan sem a lelkiismeretével. Ugye, megteszem?

Mondjak már valamit, mert nagyon bántja, hogy nem mondok semmit. Mintha ellenségességet érezne a hallgatásom mögött, meg nem értést. Mondjak már valamit, amivel igazolom, hogy nem tehetett másként.

Jó, akkor mondok valamit. Menjetek az anyátokba! Te, és az összes haszonleső haverod. Húzzatok el az anyátokba! Mind, egytől egyig.

Szabadságharc a sajtószabadság ellen

A történet 2002-re vezethető vissza, de a helyzet mostanában kezdett fokozódni.

Az elveszített választás után az ellenzékbe szorult Orbán Viktor azt ajánlotta a frissen miniszterelnökké kinevezett Medgyessy Péternek, hogy felezzék meg a közmédiát. Legyen egyik fele a kormányé, a másik az ellenzéké.

Medgyessy Péter vicces kedvében volt, és azt válaszolta, hogy

akinek média kell, vegyen magának.

Ezt követően jött létre az akkori Magyar Nemzetet is kiadó birodalom, melynek része volt a Hír TV, a Heti Válasz és még egy sor más, Orbánhoz közeli média. A parádét Simicska Lajos vezényelte, ám a Fidesz éceszgébere két és fél évvel ezelőtt, a nevezetes G-napon nyilvánosan is szakított régi barátjával és üzlettársával.

Orbán nemcsak egy régi harcostársat veszített, de egy médiabirodalomnak is kénytelen volt búcsút mondani.

Ezt követően nem sokat tétlenkedtek a fiúk, hogy pótolják a veszteséget. Különösen azután, hogy rájöttek: megszerezni valamit könnyebb, mint megvásárolni, vagy létrehozni.

Orbán Viktor Tusnádfürdõn
MTI Fotó: Veres Nándor

Ma már a magyarországi sajtó igen jelentős része Orbán barátainak a kezében van.

Hogy mennyire igazságosan osztották fel egymás között a vadászterületeket, van-e valamelyikükben tüske, amiért neki kevesebb jutott, mint másoknak, nem tudjuk. Ami a cégadatokból kiolvasható: van már médiája Mészáros Lőrincnek, Habony Árpádnak, Andy Vajnának, sőt még Schmidt Máriának is jutott egy kicsiny szelet a tortából.

Olyan ez, mint Arany János Családi kör című versében, ahol a családfő mindenkiről gondoskodik, s „egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek.”

A roham még ma is tart, bár a magyarországi sajtó bekebelezése a végéhez közeledik.

A Népszabadságot meglehetősen furcsa körülmények között bezáró Heinrich Pecina egyik cége veszi meg a Russmedia három magyarországi megyei napilapját. A Hajdú-bihari Napló, az Észak-Magyarország és a Kelet-Magyarország című mindezidáig nem cáfolt hírek szerint MKB-s és takarékbankos hitel segítségével kerül az osztrák üzletember (?) tulajdonába,

A Délmagyarország és a Kisalföld, valamint a Bors című napilap is elkelt

– a Magyar Nemzet úgy értesült, hogy az Andy Vajna érdekeltségébe tartozó Avalue Befektetési Kft. vásárolja meg.

Orbán Viktor a Kossuth Rádió stúdiójában.
MTI Fotó: Mohai Balázs

Hogy miért jó ennyi újságot, rádiót, tévét tulajdonolni, azt nem kell különösebben megmagyarázni. Laikus szemel is könnyű belátni, hogy

akié a sajtó, azé a hatalom.

Ha a kormányhoz közeli, hozzá messzemenően lojális tulajdonosokhoz kerülnek az újságok, a rádiók és a televíziók, akkor

ezekben a médiumokban csakis olyan információk és vélemények jelenhetnek meg, amelyeket a kormány jónak tart.

Ha minden, vagy majdnem minden sajtóterméket Orbán Viktor barátai és üzlettársai kaparintanak meg, akkor Béla bácsi Balatonborzadályon, és Bözsi néni Dunarettentőn nem tudja meg, hogy Rogán Antal parasztfiú létére fényűző életet él. És nem tudják meg azt sem, hogy Matolcsy jegybankelnök nagy előszeretettel menekíti alapítványokba a közpénzeket, melyek ily módon elveszítik közpénzjellegüket. Ha nincs, aki megírja, akkor nem derül ki az sem, hogy

Mészáros Lőrinc – aki gázszerelőként, egyúttal Orbán Viktor barátjaként kezdte pályafutását – rövid idő alatt az ország egyik leggazdagabb emberévé nőtte ki magát.

Ha megszűnik a független, szabad sajtó, vagy csak nyomokban lesz fellelhető, akkor ebben az országban bármit meg lehet csinálni, mert semmilyen disznóságnak, gazemberségnek nem lesz következménye. Ezért az igyekezet, hogy rátegyék a kezüket mindenre, ami újság, tévé, vagy rádió.

Az ellenzék tehetetlenül és tanácstalanul nézi, ahogyan bezárul előtte a nyilvánosság.

Egyre rezignáltabban veszi tudomásul, hogy szűkülnek a lehetőségek, és ami még megmaradt szabadnak és függetlennel, az kivéreztetésre, kihalásra van ítélve.

Mráz Ágoston Sámuel és a francia kapcsolat

Most tekintsünk el attól, hogy Mráz Ágoston Sámuel (a továbbiakban MÁS) a Nézőpont vezetője Pataky Attilai magasságokba süllyedt az Echo tévében. (A kilencedik percre érdemes fókuszálni, akkor jön a csoda.)

Azt mondta MÁS, hogy Fekete-Győr András, a Momentum vezetője, azért fúrta meg a budapesti olimpiát, mert francia barátnője van, és ezért azt akarta, hogy Párizs kapja meg Budapest helyett a rendezés jogát.

Most nem részleteznénk, hogy nem ismerjük Fekete-Győr András francia barátnőjét. Nemzetiségén kívül semmit nem tudunk róla. Még a keresztnevét sem ismerjük, fogalmunk sincs, hogy örül-e egyáltalán, amiért hazája rendezheti meg a 2024-es olimpiát. Hogy ők költhetnek majd milliárdokat (euróban) a rendezésre és a lebonyolításra, az ő hazájában lopnak majd el a közpénzekból annyit, amennyi csak a csövön kifér. (Arányaiban nyilván kevesebbet, mint nálunk.)

Ne menjünk bele abba sem, hogy nem a Momerntum fúrta meg az olimpia ügyét. Ők csupán egy népszavazást kezdeményeztek, aminek a vége akár az is lehetett volna, hogy az ország odaáll az olimpia mellé. A kormány viszont nem adta meg az embereknek az esélyt, hogy szavazhassanak az olimpiáról, visszavonta a pályázatot, anélkül, hogy erről megkérdezte volna a választókat. (Igaz, amikor jelentkeztünk, akkor sem kérdeztek meg senkit,)

Általában senkit sem kérdeznek meg semmiről. Nemzetileg szoktak konzultálni, ami tudvalevőleg egy szemfényvesztés.

Szóval, tekintsünk el minden olyan momentumtól, ami kapcsolatba hozható a józan ésszel. Fókuszáljunk inkább arra, hogy az az ember, aki ekkora baromságokat szemrebbenés nélkül képes elmondani, egy nagy, a kormány által közpénzekkel kitömött intézet vezetője. Fontos, vagy annak gondolt kérdésekben nyilvánul meg, időnként hivatkoznak rá, és olyanok is vannak, akik elhiszik, amit mond.

Ez azért szomorú, mert nagyon sokat elmond az ország jelenlegi állapotáról. MÁS ebben a viszonylatban csöppet sem tűnik okosabbnak, intellektuálisan árnyaltabbnak, mint Németh Szilárd, vagy Kósa Lajos, akiket azért tart a Fidesz, hogy még a legiskolázatlanabb embernek se legyen kisebbségi érzése.

Sokba van nekünk MÁS, de a rá költött pénzzel mi is úgy vagyunk, mint Szergej, az egyszeri szovjet favágó, aki egyetlen perc alatt elveszítette egy kaszinóban a 30 év alatt összekuporgatott keresményét.

Könnyen jött, könnyen megy, mondta akkor Szergej, aki értelemszerűen nem ismerhette sem Mráz Ágoston Sámuelt, sem a Nézőpont Intézetet.

Klicsko befejezi a bokszot

Bár nemrég még visszavágóról beszéltek, Vladimir Klicsko nem mérkőzik meg legyőzőjével, Joshuával.

A brit bokszoló áprilisban, a Wembley stadionban a 11. menetben kiütötte őt és elhódította tőle a világbajnoki címet. A 41 éves ukrán bokszolóa tervek szerint november 11-én Las Vegasban mérkőzött volna Joshuával, ám Klicsko nem írta alá a szerződést, így a mérkőzés elmarad.

A kétszeres világbajnok Vlagyimir Klicsko 64 győzelemmel és 5 vereséggel fejezi be a karrierjét.

Segíts a Fidesznek, járasd le magad!

A kormánnyal szemben kritikus hangon megszólaló újságírók lesznek Orbánék következő ellenségei. Őket fogják lejáratni a lakájmédia segítségével.

Annak idején, mint utóbb eldicsekedték, Semjén és Navracsics feladata volt a Gyurcsány Ferenc elleni karaktergyilkosság. Jól teljesítettek a derék urak, meg is lett érte a jutalmuk.

A mostani munka nehezebbnek ígérkezik. Az újságírók ugyanis többen vannak, mint Gyurcsány Ferenc. Félő, hogy nem lesz elég pénz, paripa, fegyver a lejáratásunkra. Ráadásul a mi lejáratásunkat a magyar adófizetők pénze bánja, aminek a magyar adófizetők, ha megtudják, nem fognak örülni. Márpedig megtudják, mert azok, akiknek a lejáratására készülnek, bizonyára megírják.

Meg aztán, valljuk be, a lakájmédiánál – nem tisztelet a nagyon kevés kivételnek – többnyire igen silány selejtek dolgoznak, tőlük nem várható el minőségi munka. Pancserek, akik színvonaltalan produktumot adnak majd ki a kezükből.

Érdemes lenne mindezt szakemberekre bízni. Olyanokra, akik nem csak hirdetni képesek az igét, de ha ragozni kell, akkor sem jönnek zavarba.

Úgy döntöttem, hogy a magam szerény eszközeivel segíteni fogok a kormánynak. Elmondok magamról minden rosszat, amit érdemes rólam tudni.

Rögtön a lényegre térnék: Orbán Viktor egyik fogadásán találkoztam először Soros Györggyel. Egy ismerősöm mutatott be neki, akinek a nevét nem árulhatom el, mert a Habony-médiánál dolgozik, igen magas beosztásban.

A Soros nem hernyózott sokat, rögtön a lényegre tért. Azt mondta nekem, hogy ártani akar a magyaroknak.

Mondtam neki, hogy én is. Aminek nagyon megörült. Felvetette, hogy ártsunk együtt. Én először értetlenkedtem, mert már hozzászoktam, hogy egyedül ártok.

De aztán mégis rávett valahogy. Volt nála egy nagy halom papírpénz, aminek én nem tudok ellenállni. Ahogyan öreg barátom Woody Allen, én is úgy vagyok a pénzzel: a kedvenc számom a sok.

Miután gondosan megszámoltam a pénzt, mert üzletben ugye nincs barátság, a Soros azt mondta, hogy hozzunk létre egy háttérhatalmat. Én nem tudtam, hogy mi az, mert akkor még senki sem tudta, de nem akartam bunkónak látszani, ezért rábólintottam.

Mint utóbb kiderült, ez jó ötletnek bizonyult.

Elkezdtük az ártást. Kezdetben kicsiben csináltuk, döcögött is a dolog eleinte, ám idővel egyre jobban belelendültünk. A Soros adta a pénzt, én az ötleteket. Hamarosan nem csupán Közép-Európa legnagyobb ártóivá nőttük ki magunkat, de a tengerentúlon is lettek referenciáink. Ha valahol ártani kellett, szinte mindig minket hívtak.

Ma már álmomból felébresztve is képes vagyok ártani. Nemcsak a magyaroknak, bárkinek. Legutóbb a cseheknek ártottam, és egy lengyelországi megbízás is aláírás előtt áll. Én nem úgy ártok, mint az amatőrök, hanem profi vagyok. Minőség, megbízhatóság, határidő.

Legutóbb azzal jött nekem a Soros, hogy hozzunk be migránsokat Európába. Nem tudtam, mi az a migráns, meg kellett néznem a szótárban. Ez az üzlet is nagyon bejött, olcsóért megvesszük a migránst odakint, aztán jó pénzért eladjuk idehaza a magyaroknak. Tuti üzlet, viszik, mint a cukrot. Kertbe, hétvégi házba, erkélyre muskátli helyett, mindenhová.

Jelenleg ennyit tudok felhozni magam ellen. Ha lesz még valami, jelentkezem!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK