Bak Mihály, Author at Független Hírügynökség Page 32 of 74

Orbán tervét is befolyásolhatja a Brexit-szavazás

Bak Mihály

-

2019-01-14

Orbán tervét is befolyásolhatja a Brexit-szavazás

Kedden szavaz a brit parlament a Brexitről, s jelenleg nem látszik hozzá a többség. Az események egyik lehetséges kimenetele a bennmaradás. Május közepén EP-választás 46-tal kevesebb helyért, ami az erőviszonyok átalakulásába is beleszólhat.

Szinte kétségbeesett tónusú cikket írt a vasárnapi Sunday Expressben Theresa May. A miniszterelnök a keddi parlamenti Brexit-szavazás előtt azzal szembesítette népét, hogy annak – szerinte – legfontosabb pillanata lesz ez a háború óta.

A tét az, hogy megkapja-e az EU-val kidolgozott egyezség a többséget. Decemberben May kérte a megméretés elhalasztását, mert egyértelmű volt: saját koalíciós oldala se áll mögötte elegendő arányban.

Leegyszerűsítve a helyzetet: a kilépéspártiaknak kevés, puha az alku, mert az szerintük túl sok kötelezettséget róna Nagy-Britanniára – 2020 végéig lényegében minden maradna a mostani. Fizetnék a tagdíjat, és a munkaerő is szabadon áramlana, márpedig a kilépéspártiak elsődlegesen éppen a kelet-európaiak milliói miatt szavaztak a Brexitre. A maradni akarók pedig tartanak a gazdaság visszaesésétől, különösen ha az a toryk soraiban is sokak által pártolt kemény Brexittel történne. Ha a May-tervet most megszavazzák, de 2020-ban se sikerül megoldást találni a nyitott kérdésekre, akkor mégis be kellene vezetni a határ- és vámellenőrzést az ír-északír határon is.

Ezt viszont sem az írek, sem May koalíciós partnere, az északír unionista párt, a DUP nem fogadja el. A toryk is megosztottak a kompromisszum nélküli és az önkorlátozásos kilépés között. (A toryknak 2017 óta csak a DUP-val együtt van többségük a parlamentben.)

Ha kedden elbukik az egyezség, akkor

a legvalószínűbb, hogy May lemond,

és új választások lesznek, amit a Munkáspárt is szorgalmaz.

A miniszterelnök ezért idézett cikkében azt kéri, hogy mint legjobb megoldást támogassa a parlament az uniós Brexit-megállapodást.

A kilépés kitűzött dátuma március 29-e, ekkor telik le az erről szóló dokumentum átadásától számított két év (a 2016-os népszavazáson, mint tudjuk, szűk, 52 százalékos többsége lett a távozásnak).

Időközben azonban a legkülönfélébb számítások láttak napvilágot arról, hogy ha a parlament elveti az uniós egyezséget a kilépés szabályairól, akkor a „no deal Brexit” következtében harmadik féllé visszaminősülő Britanniának mivel kell szembe néznie. A vámellenőrzéssel

több tízkilométeres sorok a visszaálló határokon, áruhiány az importtermékek elmaradása miatt, brutális áremelkedés egy sor árunál, csomagoló cégek, végeredményben visszaeső gazdaság.

Az ország kivitelének nagyjából 60 százaléka az EU-ba irányul, fordítva ez az arány sokkal alacsonyabb.

Ennek nyomán mára megfordult a lakosság véleménye is: többségben vannak azok, akik mégse lépnének ki.

Egyre nő az újabb népszavazás kiírásának lehetősége is, aminek érdekében sorompóba állt Tony Blair egykori Labour-párti miniszterelnök. Elődje, John Major (Konzervatív Párt) a kilépés elhalasztását, a probléma megoldásának kitolását támogatja, a népszavazást politikai haszonszerzésből kiíró (az elvetésben bízó, majd az eredmény ismeretében lemondó), maradáspárti tory kormányfő, David Cameron May álláspontja mellett áll ki.

Van olyan fogadóiroda, amely arra teszi oddsát, hogy 65 százalék a valószínűsége az ország bennmaradásának.

De miért is fontos mindaz, ami a következő hetekben történik a csatornán túl? Május 23-26. között az Európai Unió minden tagállamában megtartják az Európai Parlament következő összetételét meghatározó választást. Addig Britanniának egyértelmű helyzetbe kell kerülnie: kívül vagy bévül? Az időszűke nem ad tág mozgásteret az országnak, ha a kemény vagy puha Brexit kérdésére nem adnak választ március végéig, akkor az ország bennmarad a közösségben és meg kell tartaniuk a választást.

Ellenkező esetben

a 73 brit képviselő kiesik az Európai Parlamentből.

Erről tavaly nyáron döntöttek. Ennek értelmében az eddigi 751 fős (750+az elnök) törvényhozás 46-tal 705-re csökken. Az új felállásban egyik ország se veszítene, noha Nagy-Britanniának – mint írtuk – most 73 képviselője van. Az arányokat mutatja a következő ábra.

Magyarország tehát változatlanul 21 képviselőt küldhet az EP-be, hasonlóan több más taghoz.

A szigetország europolitikusainak többsége három frakcióban ül.

A toryk zöme (19) az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) negyedét teszi ki, olyan – a centrumtól jobbra álló – pártokkal, mint a Kaczynski-féle lengyel Jog és Igazságosság (PiS), a Svéd Demokraták és a flamand nacionalisták. Két tory ül a 218 fős Európai Néppártban (ide tartozik a Fidesz is). A harmadik nagy brit tömb a szocialisták és demokratáké (S&D): itt 20 munkáspárti található a 187-ből.

A brit megosztottságot mutatja, hogy a kilépést zászlajára tűző UKIP a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) tagja, a 43 közel fele, 19, az olasz populista (de semmiképp se jobber) 5 Csillaggal és a félnáci német AfD-vel egy csapatban. Vannak még britek (6) a zöldek 52-jében, a 68 tagú Guy Verhofstadt-féle liberális ALDE-ben (1), a szélsőbalos GUE/NGL-ben (52-ből 1) és a 34 fős szélsőjobbos Nemzetek és Szabadság Európájában (ENF), például az olasz Északi Ligával, a francia Marine Le Pen pártjával, az osztrák Szabadságpárttal (1). Igazi vegyes felvágott a függetleneké: itt görög újnáci és kommunista, valamint hasonlók társaságában van négy brit.

Látható tehát, hogy nem mindegy: mennek vagy maradnak a britek az EU-ban.

Utóbbi esetben (is) a Munkáspárt előretörése (és otthon minden bizonnyal kormányra kerülése) valószínűsíthető. Ha kilépnek, annak nagy vesztese az EFDD lenne, még úgy is, hogy nem zárható ki a frakció egyik markáns résztvevőjének, az AfD-nek térnyerése Németországban.

Ha végigfutunk a fenti ábrán, láthatjuk, hogy

néhány ország választásán különösen múlik

a kisebb EP-n belüli erőviszonyok alakulása.

A szabály az, hogy a mandátumoknak tükrözniük kell a népességi arányokat. Azzal, hogy hatnál kevesebb és 96-nál több képviselője egyetlen országnak se lehet. Ennek megfelelően a német részvétel nem változik, ahogyan a kisebb országok többségének mandátumszáma se.

Orbán álma, az etnocentrista „nemzetek Európája”

akkor rombolhatja leginkább a néppárti-szocialista többségű Európapárti fősodor meghatározó súlyát, ha ez a nagy népességű tagokban nyer teret. És különösen ha azokban, amelyek az eddiginél több képviselőt küldhetnek az EP-be.

Spanyolországban (+5 mandátum) a jelek szerint nem várható a szélsőségesek megerősödése, más a helyzet a „frontország” franciáknál (+5) és olaszoknál (+3). Mindkettőben forrongás tapasztalható. A „sárgamellényesek” tüntetése közepette az európai integráció szorosabbra fonásának egyik élharcosa, Emmanuel Macron meggyengülését láthatjuk, Olaszországban pedig a költségvetés ürügyén is zajlik a nálunk ismert hangulatkeltés az EU ellen.

Sok múlhat a lengyelországi folyamatokon is. Noha a legutóbbi önkormányzati választáson a nagyvárosokban teret vesztett a PiS, országosan változatlan többséget élvez Jaroslaw Kaczynski szélsőjobb pártja.

Az a PiS, amelynek belügyminisztere Matteo Salvini belügyminiszterrel és miniszterelnök-helyettessel (Északi Liga) éppen a minap hirdette meg Varsóban a lengyel-olasz-tengelyt, azt ígérve, hogy ők ketten az „új európai tavasz hősei” lesznek. Az orbáni retorikát visszhangzó salvinik abban bíznak, hogy a zavarosban halászva sikerül megroppantaniuk az egységesülés erősítését az unióban. Ebbe szándékukon kívül beleszólhatnak a britek is.

Elutalták a nyugdíjakat

Bak Mihály

-

2019-01-11

0

Elküldték az összes nyugdíjutalást a bankokhoz – derül ki a Giro Zrt. esti közleményéből. Információnk szerint jókora túlórára kényszerültek az elszámolórendszer alkalmazottai.

Bürokrata bikkfanyelven megfogalmazott közleményben tudatta a bankközi elszámolórendszert üzemeltető Giro Zrt. este, hogy a Magyar Államkincstár (MÁK) által indított összes nyugdíjutalást elszámolták és a bankoknak elküldték.

A Giro igyekezett megismételni, hogy a klíringrendszer egész nap hibamentesen működött.

A MÁK változatlanul nem adott magyarázatot arra,

hogy mi volt az oka a nyugdíjbotránynak.

Ahogyan a MÁK-ot felügyelő Pénzügyminisztérium

egyetlen illetékese se állt ki mindeddig felelőst megnevezve és elnézést kérve.

Nem hivatalos információnk szerint a szokásos üzemzárás nélkül a MÁK kérésére a Giro este háromnegyed hétig volt nyitva, addig, amíg valamennyi utalás át nem ment a pénzintézetekhez.

Az internetes fórumokat pásztázva az derült ki, hogy nagyon sokan számoltak be arról, megkapták az értesítést az utalás megérkezéséről, de szintén rengetegen nem. Ezzel a pénzzel azonban csak azok tudnak mit kezdeni a hétvégén, akiknek van módjuk ATM-ben felvenni. Akiknek bankkártya nélküli számlájuk van, csak hétfőn férnek hozzá juttatásukhoz.

A történtekről korábban írtunk itt, itt arról, hogy a postai kézbesítés késni fog, itt pedig arról, hogy zárásig nem mentek el az utalások.

Nyugdíj-botrány: pénz nélkül maradnak az idősek – FRISSÍTVE

Bak Mihály

-

2019-01-11

1

Nyugdíj-botrány: pénz nélkül maradnak az idősek – FRISSÍTVE

Százezrek, akár milliók maradhatnak nyugdíj nélkül a hétvégére, bár egyes hírek szerint helyenként érkezett pénz. A kormány feltűnően hallgat, noha másfél hónapja büszkélkedtek az idő előtti kifizetéssel.

A késő délutáni információk szerint tömegével maradtak esedékes nyugdíjellátás nélkül idős emberek. Ahogyan megírtuk, reggelre nem érkezett meg az ellátás a Magyar Államkincstártól, amely azt közölte, hogy „nincs fennakadás a kifizetésben, a jóváírás a bankoknál technikai okok miatt napközben történik meg”. A bankközi utalásokat lebonyolító Giro Zrt. pedig azt tette közzé, hogy a bankközi klíring rendszer hibamentesen működik, a beküldött tranzakciók feldolgozásában nem volt és jelenleg sincs fennakadás”. A történetről itt számoltunk be.

Az már tehát dél körül kiderült, hogy

a két állami intézmény egymásra keni a felelősséget.

Bár napközben a Portfolió úgy értesült, hogy, hogy „banális” ok áll a háttérben, rossz értéknapon utalták a pénzt, arra eddig nincs magyarázat, hogyan nem érkeztek meg nagy számban az utalások a számlákra, bár a MÁK délelőtt azt ígérte. Noha volt hír arról, hogy néhányan megkapták az értesítést erről, késő délutánig nincs nyoma annak, hogy a négy órás átfutási időben megkapták volna jussukat a számlás idősek. Ezt támasztja alá a napi.hu írása is.

Elküldtük kérdéseinket a MÁK-nak arról, hogy elküldték-e az utalást, kiderítették-e, ki a felelős a botrányért, és hogy fizetnek-e kártérítést azoknak, akik például késedelembe esnek a közüzemi számlák befizetésével a hiányzó fedezet miatt. Mindeddig nem kaptunk választ.

Feltűnő a kormány mély hallgatása az ügyben.

Pedig december 3-án, amikor az ünnepekre tekintettel előrehozták a havi javadalmazás kifizetését, Novák Katalin államtitkár büszkén állt elő azzal, hogy „a biztonságérzetet akarják növelni azzal, hogy az ünnepekre tekintettel az esedékesnél korábban juttatják pénzhez az érintetteket” és

„a kormány mindent megtesz, hogy a nyugdíjasok is biztonságban érezhessék magukat”.

Most senki se állt elő magyarázattal. Annak megindoklásával se, hogy a számlára utalás sikertelensége hogyan függ össze azzal, hogy a nyugdíjak postai kézbesítése miért késik két napot, ahogyan az a MÁK nap közben megváltoztatott közleményéből kiderült.

Ezzel nyugdíjasok százezrei, inkább milliói maradnak pénzük nélkül a hétvégén. Erre a rendszerváltás óta nem volt példa.

FRISSÍTÉS

Az Erste Bank zárás után közölte, hogy „Tájékoztatjuk ügyfeleinket, hogy a január 11-én esedékes nyugdíjak nem érkeztek meg bankunkhoz a Magyar Államkincstártól, ezért azok jóváírása még nem történt meg az ügyfélszámlákon. Amint az összegek beérkeznek, a jóváírást haladéktalanul elvégezzük. Megértésüket köszönjük!”

Mégis késik a nyugdíjak postai kifizetése

Bak Mihály

-

2019-01-11

0

Mégis késik a nyugdíjak postai kifizetése

Stikában két nappal kitolta a nyugdíjak postázásának dátumát az államkincstár. Délelőtt még azt mondták, hogy hétfőn indul a kifizetés, most már 16-i kézbesítést írnak.

Egyelőre nincs felelőse a nyugdíjak bankszámlára küldésének elmaradásáért. Délelőtt a folyósító Magyar Államkincstár és a számlák közti utalást technikailag megoldó Giro Zrt. is azt közölte: nincs semmi fennakadás. Bankok pedig azt tudatták, hogy nem érkezett meg a pénz hozzájuk, ezért nem tudják jóváírni a járandóságot a számlákon. Az előzmény itt olvasható.

A MÁK napközbeni utalást ígért, erről egyelőre nincs információ. Mivel jelenleg a négy órás jóváírási szabály van hatályban, az már szinte biztos, hogy sok százezer idős ember nem, vagy alig fog tudni vásárolni ma a pénzzel.

Eddig úgy tűnt, hogy az anomália a postai kézbesítést nem érinti. Délelőtt a MÁK azt közölte: a postai kifizetések 2019. január 14-én indulnak el. Most azonban már az olvasható honlapján, hogy a MÁK január 14-én indítja a kifizetést, így a posta – az eddig is megszokott rend szerint –

már január 16-án el is kezdi a nyugdíjak kézbesítését.

Amint új információ lesz, cikkünket frissítjük. Még délelőtt arról is érkezett információ, hogy magánszemélyek közti utalások se érkeztek meg. Erről az egyik nagy kereskedelmi bank fiókjában arról tájékoztatták munkatársunkat, hogy addig ilyen hibaüzenetet nem kaptak a Girótól, csak a nyugdíjakkal kapcsolatos fennakadásról.

Orbáni retorikával Varsóban Orbán nélkül

Bak Mihály

-

2019-01-09

0

Orbáni retorikával Varsóban Orbán nélkül

Lengyel-olasz-tengelyt hirdetett meg Matteo Salvini Varsóban. A két belügyminiszter az „új európai tavaszt” az Orbántól hallott szavakkal jellemezte, de a magyar miniszterelnökről szót se ejtettek az EU „reformját” ismertetve.

Lengyelország és Olaszország az új európai tavasz hősei lesznek, a májusi európai parlamenti (EP) választások után új európai egyensúly megteremtésére törekednek – jelentette ki szerdán Varsóban Matteo Salvini. Az olasz miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter Joachim Brudzinski lengyel belügyminiszter meghívására érkezett Varsóba.

Az MTI tudósítása alapján az Orbán Viktor által rendszeresen hallott tartalom és megfogalmazás, szófordulatok köszöntek vissza a sajtótájékoztatón.

– Európában éveken át a francia-német-tengely volt túlsúlyban, Varsó és Róma azonban „új európai egyensúly” megteremtésére törekszik.

– Ennek érdekében Salvini szeretné, ha létrejönne egy „lengyel-olasz-tengely”.

– Az „új európai tavasz” során „a valódi európai értékek reneszánsza jön”, „kevesebb lesz a pénzügy és a bürokrácia, több a munka és több a családügy, és mindenekelőtt több a biztonság”.

– A két ország közös tervet dolgoz ki, mely

„friss vérrel, új erővel, új energiával”

erősíti meg Európát.

– Salvini szerint a lengyelek többször arról beszéltek, hogy Európának vissza kell térnie identitásához, a zsidó-keresztény gyökereihez. Ezt Brüsszelben „őrült módon elutasítják, és elutasítják a család értékét is”.

– Az EP-választások után egy olyan európai közösség kezd formálódni, mely

„más ütemben, más irányba vezet mindnyájunkat, mint a ma a bürokraták által irányított Európa”.

– Lengyelország és Olaszország semmiképpen sem készül az EU elhagyására. „Akik abban reménykednek, hogy szélsőséges, Európa-ellenes pozícióba szorítanak bennünket, csak annyit mondhatunk: ez lehetetlen vállalkozás” – mondta Salvini.

– „Olyan reformot akarunk, hogy az EU az állampolgárokhoz álljon közelebb, és kevésbé az elithez”.

– Gondoskodni kell Európa „széles értelemben vett belső és külső” biztonságáról, mindkét ország az EU határországának számít, e téren hasonló problémáik és tapasztalataik vannak „a nyilvánvaló különbségek mellett” (Olaszországban Lengyelországban éppúgy nincsenek menekültek, mint Magyarországon).

– Salvini soha nem egyezik bele újabb migránsok befogadásába, majd aláhúzta: fel kell gyorsítani a bevándorlók már folyamatban lévő visszatoloncolását Európából.

A magyar állami hírügynökség tudósítása alapján a két politikus egyetlen szót se ejtett arról, hogy ebben az „uniós reformban” szerepet szánnak a magyar kormánynak is.

Ebben szerepe lehet annak, hogy a lengyel kormánypárt (PiS) és a Salvini-féle Északi Liga az Európai Parlament két erősen euroszkeptikus pártcsaládjának, az Európai Konzervatívok és Reformerek, illetve a Nemzetek és Szabadság Európája frakciónak tagja, a Fidesz pedig az Európai Néppárténak.

A magyar miniszterelnököt az ellenzéki Polgári Platform (PO) képviselője, Mariusz Witczak
hozta szóba. Szerinte az egyeztetés célja „az EU szétverése”, és a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság (PiS) párt „kétségtelenül újabb egzotikus szövetséget épít”. A PiS szövetségesei közé sorolta többek között a Brexitre készülő Egyesült Királyságot, a „Putyin-párti Orbán Viktort”, valamint a francia Nemzeti Tömörülés (korábbi nevén Nemzeti Front) élén álló Marine Le Pent.

Sok hűhó semmiért: drágábban van meg a Golgota

Bak Mihály

-

2019-01-09

0

Sok hűhó semmiért: drágábban van meg a Golgota

A kormány megvette a Golgota festményt Pákh Imrétől. A többi évi elvesztett pereskedés után még többet is fizettek érte a vitatott árnál, 3 milliárd forintot.

Hárommilliárd forintért megvette Munkácsy Mihály Golgota című festményét – jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerdán Budapesten sajtótájékoztatón Kósa Lajos, Debrecen fideszes országgyűlési képviselője és Papp László, Debrecen polgármestere társaságában. A kép a debreceni Déri múzeumban lesz látható.

Gulyás Gergely közölte, a festményt 3 milliárd forintért vette meg a kormány Pákh Imrétől. Ez pontosan annyi, amennyit korábban az amerikai magyar üzletember kért, de dollárban kifejezve egymillióval több.

Mint ismeretes, a kormány évek óta szerette volna megvenni a trilógia harmadik darabját. 2015-ben

6 millió dollárt ajánlott érte, de Pákh 9 milliót kért.

Egy év múlva a kormány védetté nyilvánította a festményt, ami a tulajdonjog lényeges korlátozása lett volna. Ezért a bíróság tavaly májusban hatályon kívül helyezte a határozatot.

A Pákh által igényelt 9 millió dollár mostani árfolyamon 2,5 milliárd forint. A 3 milliárddal tehát 10,6 millió dollárhoz jut az üzletember. Legalább egymillióval többet, mint amennyit eredetileg kért.

Vékony jégen táncol a sztrájkkezdeményezés

Bak Mihály

-

2019-01-09

0

Vékony jégen táncol a sztrájkkezdeményezés

Legalább egy stratégiai területnek kell élére állnia az esetleges sztrájkkezdeményezésnek, máskülönben kudarcra van ítélve a Policy Agenda szerint. Helyes, ha a szakszervezetek megmaradnak a „rabszolgatörvény” elutasítása mellett, mert ennek van nagy támogatottsága.

Egy esetleges kiterjedt sztrájkfelhívás sikere azon múlhat, hogy lesz-e olyan, a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai jelentőségű terület, amely élére áll egy ilyen eseménynek – írja elemzésében a Policy Agenda.

A politikai elemző műhely szerint csak ebből nőhet ki egy több ágazatot érintő, köznyelvi értelemben általános sztrájk. Egyébként az esemény kudarc lesz, amely biztosan visszahullik a teljes szakszervezeti mozgalomra, még a most passzív szervezetekre is.

A PA szerint a „rabszolgatörvény” társadalmi elutasítottsága óriási (83 százalék) a dolgozói társadalomban, ezért

a szakszervezeteknek érdemes erre összpontosítaniuk,

az ezzel szembeni fellépés tehát áttöri a pártpolitikai határokat és szimpátiákat. Ezért helyesen teszik, ha továbbra se szélesítik ki követeléseiket általános kormányellenes törekvésre.

A PA emlékeztet arra, hogy 2016 elején az elakadt bértárgyalások miatt alakult ki olyan helyzet, amely nagy közlekedési társaságoknál és a szociális területen haladt kiterjedt sztrájk irányába. A kormány akkor egyedi bérmegállapodásokkal hatástalanította a veszélyt.

Az elemzők úgy látják, hogy bár a törvényi szabályozás nehezíti a közszolgáltatások terén a munkabeszüntetést, segíthet a helyzeten, ha a versenyszférából érkezne szolidaritásképpen segítség. Ez úgy kelthetné átfogó sztrájk érzetét, hogy közben a lakosság mindennapi élete minimálisan van akadályozva.

A túlmunkaszabály elutasítása mellett azonban kellenek konkrét munkahelyek, amelyek nem csak arról döntenek, hogy nem értenek egyet a törvénnyel, hanem arról is, hogy hajlandók a munkabeszüntetésre – írja a PA.

A három évvel ezelőttivel szemben

most nehezebb a kormány helyzete,

mert a törvény az állami közlekedési vállalatoknál és a magáncégeknél egyaránt alkalmazható. Ebben a helyzetben pedig különmegállapodások aligha köthetők.

Ebben a helyzetben a PA szerint az a kérdés, melyik nagyobb ágazati, vagy munkahelyi szakszervezet lesz az, amely vállalja, hogy egyértelmű sztrájk-hajlandóságát kifejezi. Attól kezdve tudnak a többiek ehhez csatlakozni, és alakulhat ki több ágazatot érintő – kommunikációs értelemben általánosnak nevezhető – sztrájk.

A kutatók

érthetőnek tartják a szakszervezetek óvatosságát,

mert szerintük a 100 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál dolgozó 1,1 millió dolgozók körében van lehetőség erős érdekképviseletre. Nekik kéne megszervezniük magukat és hajlandóságot mutatni sztrájkra.

A szakszervezeteknek fontos betartaniuk a törvény előírásait, fenntartani a párbeszédet a kormánnyal. A kormányt ugyanis szintén köti az öt napon belül kijelölendő tárgyalófél kényszere – fejtegetik a PA-ban. De fenn is kell tartani az elégedetlenséget, a munkahelyeken is, erre alkalmas lehet a jövő szombatra meghirdetett országos demonstrációsorozat.

A PA szerint mára egyértelművé vált, hogy ha nincs a kormányzat részéről korrekció, akkor a sztrájk jogi és szervezési előkészítése következik. Ebben a tekintetben kényszerpályán vannak a szakszervezetek, azaz hatalmas presztízsveszteség nélkül nem vonulhatnak le a pályáról „csak úgy”.

Öngólt lőtt a Gundel?

Bak Mihály

-

2019-01-08

0

Zuhan a Gundel étterem internetes értékelése, özönlenek a pikírt vagy dühös bejegyzések a miniszterelnökségen felszolgált felfoghatatlanul olcsó menü és szóló ételek láttán. Pedig egy hete még milyen büszke volt az étterem. Megmozdulhattak a „védők” is a neten.

„A Gundel egy nagy múltú étterem akinek sikerült eladnia a lelket Orbánnak. Gratulálni tudok hozza” – ez csak egy a Gundel étterem Facebook-oldalán és Google-maps-lapján sorjázó kommentárokból.

Százával olvashatók a bejegyzések arról, hogy előfizetnének a 850 forintba kerülő napi menüre, de házhoz szállítást is kérnek, mert állandóan túlórázniuk kell. És három év múlva fizetek – írták ezt is sokan. Mások a gyerek iskolájába kérik a menüt, mert ott „sokkal drágább és sokkal sz…bb” a kaja.

Pedig egy hete még minden rendben volt, a patinás étterem meg is ünnepelte.

„A Gundel csapata büszke arra, hogy elértük a 10.000-res rajongótábort a facebookon! Köszönjük, hogy velünk vannak a facebookon, és várjuk Önöket személyesen is a Gundelben!”

Ezt tette közzé új év alkalmából a Facebookon az étterem.

Hétfőn írta meg a hvg.hu, hogy a Gundel nyerte el a Miniszterelnökség frissen átadott, az egykori karmelita kolostorban lévő épülete menzájának üzemeltetési jogát. A kancellária ezután fényképeket tett közzé arról, hogy nincs szó rongyrázásról, a két fogásos napi menü 850 forint, egy tál ételek és főzelékek pár száz forintba kerülnek. Ezután az Index összehasonlította a Gundel városligetbeli áraival.

A közönség biztosítékát láthatóan a somlói galuska verte ki. Ez a Várban 260, az étteremben 2700 forint.

A bejegyzések közt sok honfitársunk „készséges” útbaigazítást ad angolul a turistáknak, hogy inkább a Várba menjenek, mert ott 90 százalékkal olcsóbban tudnak étkezni. Többen az O1G-kártyát ajánlják ehhez.

Sokan azon feltételezésüknek adnak hangot a publikumban, hogy

ez a menzaszolgáltatás aligha hozhat nyereséget a Gundelnek,

tehát a haszon a különféle, étterembeli kormányzati rendezvények árából fog keletkezni. Az tény, hogy már eddig is több fogadást rendelt meg a kormány a Gundelben: miniszterelnöki találkozóhoz kapcsolódóan, de választási győzelmet is ünnepeltek itt.

A Gundel eltüntette az étterem értékelését a Facebookon (a kommentek még ott vannak, de választ nem küldenek, ahogyan ezt korábban tették), a Google maps oldalán azonban változatlanul lehetséges a csillagozás. A pár nappal korábbi értéket nem ismerjük, de ezekben a percekben már több az egy csillag, mint az összes többi együttvéve (és a 2-5-ösök közt a legmagasabb van többségben most is). Becslésünk szerint 4-es körüli lehetett az átlag, ez ma délelőtt először 3-ra esett, most 2,7 csillag.

E percekben először 2,4-ről felment 2,7 csillagra, valakik tehát elkezdhettek 5-ösöket adni, pár perc leforgása alatt 1050-ről 1300 fölé ugrott az értékelések száma.

Magyar vizslák az amerikai reptereken

Bak Mihály

-

2019-01-08

0

Folyamatosan cseréli le kutyáit az amerikai Közlekedésbiztonsági Hivatal. A reptereken szolgáló kutyák zöme ma már lógó fülű fajták, köztük magyar vizslák. Kevésbé ijesztik meg a gyerekeket, mint a hegyes fülűek.

Évek óta kutyacsere zajlik az amerikai repülőtereken szolgálatot teljesítő (az utasokat figyelő, valamint drogot és bombát kiszagoló) 1200 négylábú körében – derül ki a Washington Examiner cikkéből. A hegyes fülű fajtákat lógó fülűekre cserélik. Az amerikai Közlekedésbiztonsági Hivatalban (Transportation Security Administration – TSA) úgy találták, hogy a lógó fülű kutyák fogadtatása az utasok részéről kedvezőbb a hegyes fülűekénél.

„Nem ijesztik meg a gyerekeket”

– nyilatkozta a TSA részéről David Pekoske. A TSA egyébként a szövetségi ügynökségek között a második legtöbb kutyát alkalmazza. (Naponta legalább 20 ezer belföldi fel-és leszállló, kétezer nemzetközi járat utasait ellenőrzik a TSA emberei a kutyák segítségével is.)

Az amerikai reptereken szolgáló kutyák 80 százaléka már lógó fülű fajta. A tervek szerint a nyugdíjba vonuló kutyák pótlásakor is csak ezeket állítják szolgálatba.

Jelenleg már csak két hegyes fülű kutya dolgozik a reptereken: német juhász és belga malinois. A lógó fülűek besorolásuk szerint sport- és vadászkutyák: labrador és golden retriever, német rövid szőrű és drótszőrű pointer, valamint magyar vizsla (a pointerek és a vizslák rokon fajták, utóbbiaknak is van számtalan „nemzeti” változata, a TSA a magyart használja).

A kutyák egyharmada az utasokat figyeli, kétharmada robbanóanyagokat és drogokat keres. Egy állat és gazdája kiképzése 26-42 ezer dollárba (kerekítve 7-12 millió forintba) kerül. Egyébként minden egyes kutya, amelyik a TSA tenyésztési programjában született, egy 9/11-es áldozatról kapja nevét.

Mi lesz itt még? Mire számíthatunk 2019-ben?

Bak Mihály

-

2019-01-07

0

Mi lesz itt még? Mire számíthatunk 2019-ben?

Lassuló növekedés, a nyers fizikai erőre épülő gazdaságpolitika kifutása, a rossz válaszok miatti tiltakozás. Az elherdált uniós támogatás lassan kezd visszaütni.

Minden mázlisorozat véget ér egyszer. Sokan mondták ezt az elmúlt években, látva a szinte példátlan szerencsét, ahogyan a kormány 2010 óta átszörfözött minden szembeérkező hullámon. A soha nem látott mennyiségű uniós pénzeső – átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) 3-4 százaléka évente – főszerepet kapott abban, hogy sikerüljön felkapaszkodni a 2008-as krízist követően a világgazdaság gyorsuló vonatára.

A stabilizálódó költségvetés elfedte a kormány gazdaságpolitikájának súlyos aránytalanságait. Mindebből csak az látszott, hogy

az alsó jövedelmi negyven százalék helyzete lényegében semmit se javult,

(márpedig az fogyasztásuk gyarapodása nélkül nincs érezhető gazdasági növekedés), a hatalmasra duzzadt közmunkássereg kétség kívül növekvő pénze persze megjelent a statisztikában is. Erre a rétegre eleve úgy tekintett a kormány, mint óriási munkaerő-tartalékra a növekvő ipari és szolgáltatói kereslet kielégítésére.

A több hiba egyike az volt, hogy jószerivel semmit se tettek e százezrek továbbképzésére (sokuknál alapoktatásra), az átlagmagyar csak az oktatási rendszer (és az egészségügy) általános lerohadását látta. Azt azonban csupán a szakemberek és az érdeklődő laikusok mondogatták, hogy az uniós támogatások (volt év, amikor a GDP 7 százalékára rúgott a beáramló pénz) mellett

az innen kivont százmilliárdok tették lehetővé a költségvetés stabilizálását.

A másik súlyos tévedés volt az az önhittség, amellyel ignorálták a figyelmeztetéseket, hogy a lassan felszívódó munkanélküliekkel csak a nyers fizikai erő nyújtotta plusznövekedés válik lehetővé, aminek egyszer vége lesz (ez mára megtörtént), az ezzel párosuló alacsony bérekre épülő iparpolitika pedig legkésőbb a technológiaváltáskor kifut (ez már elkezdődött).

Az éhbérek tarthatatlanságát ha késve is, de felismerte a kormány. De mert az ingyen pénzt látványos, ám önmagát újratermelni képtelen látványberuházásokra és saját „nemzeti tőkésosztályuk” felépítésére költötték, nem jutott belőle (és igény se mutatkozott rá) a magas hozzáadott értéket előállítani tudó termelés megsegítésére.

Mindebből az átlagember legfeljebb Mészáros Lőrinc fékezhetetlen gazdagodását látta (már aki, ha nem csak az állami médiából tájékozódik). Azt nem, hogy mindezek következtében a magyar gazdaság termelékenysége stagnál, legfeljebb minimálisan növekedik.

Az elmúlt évek elkerülhetetlen béremelési hulláma egyre több feszültséggócot állít(ott) elő.

Ezek kipattanásának vagyunk tanúi, s amelyek 2019-ben csak sokasodni fognak. Azt már láttuk, hogy a korábbi évek alacsony bér-szalagmunka fajtájú külföldi befektetéseinek egy része szépen lassan kezd elszivárogni, néhány nem robotizálható autóipari beszállító (például kábelköteg- és üléshuzat-gyártó) bedobta a törülközőt, nem bírván-akarván kifizetni a kétszámjegyű bárnövekményt.

A harmadik hiba a bajok felismerése után a rossz válaszok. Az egyébként is erősen ideológiavezérelt államfelfogásból és a szavakkal ellentétben alapvetően piacellenes szemléletből nem is következhetett más, mint

a folyamatos állami beavatkozás és térnyerés, valamint szüntelen centralizáció.

Ennek ikonikus példája a kukaholding, amelynek következtében a hulladékszállítás és -kezelés bő két évnyi lappangó leromlás végén eljutott a teljes összeomlás szélére. Minapi – kis visszhangot vert – esemény egy újabb állami szerv létrehozása. Ez a 700 milliónál drágább közpénzes magasépítéseket fogja koordinálni. Ismét nem a piac a szabályozókeret, hanem az 1990 előtti évtizedekből ismert voluntarizmus, az állam mindenhatóságába vetett vakhit. Ennek eredményét ismerjük.

A hajó alighanem elúszott.

A magyar gazdaság extenzív növekedésének zenitje tavaly volt, idén már több tizedszázalék-ponttal kisebb növekedés valószínűsíthető, 2020-ban vélhetően még kisebb. Magas nívón szakképzett munkaerő egyre kevesebb: az oktatás képtelen előállítani, akiben pedig csak kis bátorság van (és elég fiatal), az egyre csak megy Nyugat felé.

A „nagyon nagy a baj” kései felismerése és a változtatásra való képtelenség nem szülhetett mást, mint a „rabszolgatörvényt”. Ez – nem lehet eléggé hangsúlyozni –

a rendszer szimbóluma.

S az utolsó szalmaszál, az uniós támogatások leállása után elkerülhetetlennek tetsző zuhanás kitolása, enyhítése. Azzal, hogy a külföldi és hazai cégek kezébe adják a lényegében (területileg mindenképpen) kimerült használható szabad munkaerő felvétele helyett a meglévők túldolgoztatását. Méghozzá példátlan feltételekkel, évekre elhúzott kifizetés lehetőségével, sőt, azzal, hogy időközben akár apránként szabadságolással válthassák meg a pénzt. Nem túlzás azt állítani, hogy ez visszalépés a sok évtizeddel ezelőtti vadkapitalista korba.

Ezeket a súlyos problémákat persze néhányan a kormányban is látják. A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank között a hogyan továbbról zajló csöndes háttérvita – a személyes ellenszenveken túl – arról tanúskodik, hogy talán nem is látják a kiutat.

S akkor röviden emlékezzünk meg arról is, hogy a sűrűsödő feszültségek egy részét csak részben enyhítette a kormány:

a fogyatékos gyerekeikkel sokkoló látványt nyújtva tüntető szülők kaptak alamizsnát, az ápolt szüleikkel felvonulni képtelen leszármazottak lényegében semmit.

A nyugdíjminimum viszont tíz év után is változatlan összegű, ami egy sor szociális ellátást taszított már eddig is a mélybe. A nyugdíjak pedig immár kettős szorításban véreznek ki: a szándékosan alultervezett inflációt követő, de az e körbe tartozók ennél lényegesen magasabb pénzromlását teljesen figyelmen kívül hagyó indexálás mellett már harmadik éve rontja a társadalmi reálértéket a bérektől való gyorsuló leszakadás.

A rabszolgatörvény elleni tüntetések mindezeket magukba sűrítik, és lehet, hogy végig kísérik 2019-es mindennapjainkat.

Bak Mihály

a legvalószínűbb, hogy May lemond,

több tízkilométeres sorok a visszaálló határokon, áruhiány az importtermékek elmaradása miatt, brutális áremelkedés egy sor árunál, csomagoló cégek, végeredményben visszaeső gazdaság.

a 73 brit képviselő kiesik az Európai Parlamentből.

A szigetország europolitikusainak többsége három frakcióban ül.

Látható tehát, hogy nem mindegy: mennek vagy maradnak a britek az EU-ban.

néhány ország választásán különösen múlik

Orbán álma, az etnocentrista „nemzetek Európája”

Elküldték az összes nyugdíjutalást a bankokhoz – derül ki a Giro Zrt. esti közleményéből. Információnk szerint jókora túlórára kényszerültek az elszámolórendszer alkalmazottai.

A MÁK változatlanul nem adott magyarázatot arra,

egyetlen illetékese se állt ki mindeddig felelőst megnevezve és elnézést kérve.

a két állami intézmény egymásra keni a felelősséget.

Feltűnő a kormány mély hallgatása az ügyben.

Stikában két nappal kitolta a nyugdíjak postázásának dátumát az államkincstár. Délelőtt még azt mondták, hogy hétfőn indul a kifizetés, most már 16-i kézbesítést írnak.

6 millió dollárt ajánlott érte, de Pákh 9 milliót kért.

Legalább egy stratégiai területnek kell élére állnia az esetleges sztrájkkezdeményezésnek, máskülönben kudarcra van ítélve a Policy Agenda szerint. Helyes, ha a szakszervezetek megmaradnak a „rabszolgatörvény” elutasítása mellett, mert ennek van nagy támogatottsága.

a szakszervezeteknek érdemes erre összpontosítaniuk,

most nehezebb a kormány helyzete,

érthetőnek tartják a szakszervezetek óvatosságát,

A közönség biztosítékát láthatóan a somlói galuska verte ki. Ez a Várban 260, az étteremben 2700 forint.

ez a menzaszolgáltatás aligha hozhat nyereséget a Gundelnek,

Folyamatosan cseréli le kutyáit az amerikai Közlekedésbiztonsági Hivatal. A reptereken szolgáló kutyák zöme ma már lógó fülű fajták, köztük magyar vizslák. Kevésbé ijesztik meg a gyerekeket, mint a hegyes fülűek.

Lassuló növekedés, a nyers fizikai erőre épülő gazdaságpolitika kifutása, a rossz válaszok miatti tiltakozás. Az elherdált uniós támogatás lassan kezd visszaütni.

az alsó jövedelmi negyven százalék helyzete lényegében semmit se javult,

az innen kivont százmilliárdok tették lehetővé a költségvetés stabilizálását.

Az elmúlt évek elkerülhetetlen béremelési hulláma egyre több feszültséggócot állít(ott) elő.

a folyamatos állami beavatkozás és térnyerés, valamint szüntelen centralizáció.

A hajó alighanem elúszott.

a rendszer szimbóluma.

a fogyatékos gyerekeikkel sokkoló látványt nyújtva tüntető szülők kaptak alamizsnát, az ápolt szüleikkel felvonulni képtelen leszármazottak lényegében semmit.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA