Kezdőlap Szerzők Írta Bauer Tamás

Bauer Tamás

371 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Megvan az új rezsicsökkentés, az új migránsügy

Emlékszünk, hogy milyen szerepe volt a Fidesz második kétharmados győzelmében az álságos „rezsicsökkentésnak” 2014-ben, és még inkább arra, hogy milyen szerepe volt a harmadik kétharmados győzelemben a „migránsok”, a menekültek elleni gyalázatos uszításnak. Sokszor mondják az elmúlt hónapokban, hogy ezek mára kimerültek, a „rezsicsökkentésben” ma már aligha hisz valaki, menekülteket pedig már évek óta nem látnak a magyar választók, és hozzáteszik: nincs a Fidesznek újabb hasonló választási csodafegyvere.

Ha valaki követte a hétfői parlamenti ülést, akkor – ha korábban nem is vette volna észre – be kell látnia, hogy megvan az új csodafegyver. Tudnunk kell: a kormányzó Fidesz mindkét korábbi esetben olyasmit tett, mert tehetett választási csodafegyverré, amit nemcsak mondott, hanem csinált is. Csinálta, mint kormány. A rezsicsökkentésről törvényt alkottak és végre is hajtották, és minden hónapban a számlákon azóta is kötelező feltüntetni, hogy mennyit takarított meg a kedves fogyasztó a kormány rezsicsökkentésének köszönhetően. E törvények révén harcot folytattak a szolgáltató multicégekkel, úgymond „megvédték” tőlük „a magyar embereket”. A menekültekkel szemben törvényeket alkottak, kerítést húztak fel, a „jogi határzárral” lényegében hatályon kívül helyezték a Magyarország által aláírt nemzetközi egyezményeket, és azóta is tart a kormány illetve a Fidesz médiájában a menekülteket lejárató durva propaganda. A menekültellenes törvényekkel szembefordultak az EU normáival, hetedik éve blokkolják az EU közös menekültpolitikájának kialakítását, ebben is „megvédve” „a brüsszeli bürokratákkal” szemben „a magyar embereket”.

Hetek óta látható, de

a hétfői parlamenti ülésen vált a korábbinál egyértelműbbé, hogy az új választási „csodafegyver” az oltás.

Ahogy a Charlie-Hebdo merénylet után Orbán azonnal felismerte, hogy hogyan tud a bevándorlás veszélyéből politikai csodafegyvert kovácsolni, most az EU vakcinabeszerzési nehézségeit látva ismerte fel, hogy hogyan lehet ebből is választási csodafegyver.

Az EU-val szembeni „szabadságharc”, a keleti önkényuralmakkal való politikai együttműködés mint külpolitikai alapirány logikus következménye az orosz és kínai vakcinák beszerzésére irányuló, hónapok óta tartó törekvés. Akkor is próbálkoztak ezzel, amikor még nem voltak gondok az EU-s vakcinabeszerzéssel. Amióta ez januárban bekövetkezett, készen áll az új csodafegyver.

Hétfőn a parlamentben kikotyogták: arra készülnek, hogy az orosz és különösen a kínai vakcinákkal hónapokkal korábban fogják beoltani az oltást elfogadó magyarokat, és elérni az átoltottság olyan szintjét, amely mellett meg lehet szüntetni a korlátozásokat.

Újra teleplakátolhatják az országot: „LEGYŐZTÜK A VÍRUST”. Ezúttal nem az energetikai multiktól, nem a migránsoktól, hanem a vírustól „védték meg” a „magyar embereket”.

Ki védte meg? Természetesen az Orbán-kormány, a Fidesz, szemben az ellenzékkel, amelyikre a védekezésben „nem lehet számítani”, amely ellenzi az orosz és kínai vakcina alkalmazását.

Ne legyen félreértés: igaza volt 2013-ban az egyetlen bátor ellenzéki politikusnak, Gyurcsánynak, aki azzal a mondattal leplezte le a „rezsicsökkentés” hamisságát, hogy

„legyen olcsóbb a madártej, de legalább a habja”.

Egyedül maradt ezzel az ellenzékben, a többi ellenzéki párt meghátrált, és próbált rálicitálni a Fidesz rezsicsökkentési ígéreteire.

Igaza volt Gyurcsánynak 2015-ben is, amikor azt mondta, hogy Magyarországnak képesnek kell lennie az EU által előírt számú menedékkérő kérelmének elbírálására, és hogy a menekültproblémára csak közös európai megoldás lehetséges. Az ellenzéki pártok többsége a menekültkérdésben nyomban behódolt a Fidesz előtt, a 2018-as választást megelőzően pedig már mindenki a kerítés fenntartása mellett foglalt állást.

Most is igazuk van azoknak az ellenzéki pártoknak, amelyek azt hirdetik, hogy csak az EU gyógyszerügynöksége által jóváhagyott vakcinával helyes Magyarországon oltani. Ugyanúgy, ahogy Gyurcsánynak 2013-ban és 2015-ben is igaza volt Orbánnal szemben. Nem javasolnám, hogy az ellenzéki pártok változtassanak az álláspontjukon a vakcinaügyben. Azt azonban látnunk kell, hogy ebből lehet most Orbán újabb választási csodafegyvere, amely a saját táborának megerősítésére biztosan elegendő lesz, de talán még a bővítésére is.

Mit hagynak jóvá?

Az Országgyűlés holnapi ülésén, a tavaszi ülésszak második napján tárgyalja meg azt a törvényjavaslatot, amellyel a kormány november, a veszélyhelyzet újbóli bevezetése óta rendelettel hozott intézkedéseit és hosszabbítja meg a novemberben 90 napra adott felhatalmazást.

Emlékezetes, hogy márciusban az ellenzéki pártok nem szavazták meg az általuk találóan felhatalmazásinak nevezett törvényt. Támogatta őket ebben az ellenzéki közvélemény is. Novemberben viszont, pusztán azon az alapon, hogy a kormány immár határidővel mondta ki a veszélyhelyzetet, az ellenzéki pártok igennel szavaztak arra.

Számos alkotmányjogász fejezte ki ezzel kapcsolatos értetlenségét.

Most újra szavazniuk kell a képviselőknek a veszélyhelyzet meghosszabbításáról, jóváhagyva a november óta az akkori felhatalmazás alapján hozott, törvényeket módosító kormányrendeleteket.

Milyen kormányrendeletekről van szó? Kettőt emelek csak ki ezek közül.

Az egyik: ezzel a felhatalmazással felezte meg a kormány az önkormányzatok bevételét jelentő iparűzési adót. A megyei jogú városok közül máris kompenzálta ezt azoknak, amelyeket fideszes polgármester vezet, míg nem kompenzálta azoknak, valamint Budapestnek, amelyek élén ellenzéki polgármester áll.

A másik: ezzel a felhatalmazással mondta ki rendeletben az Orbán-kormány, hogy a magyar gyógyszerhatóságnak engedélyeznie kell az olyan koronavírus-vakcina alkalmazását az országban, amellyel legalább egymillió embert beoltottak legalább három országban, amelyek közül legalább egy az Európai Unió tagja vagy tagjelöltje (tehát megkezdődtek vele a tagfelvételi tárgyalások). A rendelet szerint ezt a külügyminiszter állapítja meg, tehát érdemben a külügyminiszter dönt egy vakcina alkalmazhatóságáról, a gyógyszerhatóság csak a pecsétet üti rá a döntésre.

Megjegyzem, számos független alkotmányjogász szerint a járvány elleni védekezéshez nincs is szükség veszélyhelyzet kimondására. Miután a veszélyhelyzet tavaszi feloldásakor az egészségügyi válsághelyzet bevezetésével állandósították a járvány elleni védekezéshez szükséges felhatalmazást.

Az egészségügyi válsághelyzet változatlanul hatályban van.

A veszélyhelyzet ahhoz kell, hogy a kormány olyasmiben is rendeletekkel dönthessen, aminek semmi köze a járványhoz, s ezért nem elég hozzá az egészségügyi válsághelyzet.
Kíváncsian várom, hogyan szavaznak most az ellenzéki képviselők, jóváhagyják-e szavazatukkal azokat a rendeleteket, amelyeket az elmúlt három hónapban hozott az Orbán-kormány. Ha jól értem a napirend előtti felszólalások hangütését, nem fogják.

Mennyit vett el a Gyurcsány kormány a nyugdíjasoktól?

Idestova tizenkét éve vagyok nyugdíjas. 2008-ban értem el a korhatárt, megvolt a szolgálati időm is, úgy hogy 2009-ben elmentem nyugdíjba a Közgazdaságtudományi Intézetből. Közvetlenül ezt megelőzően a Gyurcsány-kormány több tekintetben is módosította az új nyugdíjak megállapításának módját, és a módosítások egyenlegeként az ettől kezdve nyugdíjba vonulók kezdő nyugdíját 8 százalékkal alacsonyabb összegben állapították meg, mint a korábbi szabályok szerint.

Ezen az alapon feltehetem a kérdést: vajon tizenkét év alatt összesítve hány százezer, netán hány millió forinttal kaptam kevesebb nyugdíjat, mintha a Gyurcsány-kormány nem változtatja meg a szabályt?

Mennyit vett el a Gyurcsány-kormány a nyugdíjamból, és nemcsak az enyémből, hanem mindazokéból, akik azóta mentek nyugdíjba?

Semennyit, egyetlen fillért sem. Annyi nyugdíjat kaptam és kapok, amennyi az érvényes szabály szerint járt és jár. Egy-egy országban ugyanis mindig alapos számítások és a generációk közötti szolidaritás elve alapján dönthető el, hogy milyen szabályok szerint fizetnek az időseknek nyugdíjat az aktívak befizetéseiből. (Más persze a helyzet tőkefedezeti nyugdíjrendszer esetén, de nálunk ilyen csak részlegesen működött, amíg az Orbán-rendszer fel nem számolta azt, amit a Horn-kormány nagyon helyesen, felelős döntéssel létrehozott és a szocialista-szabaddemokrata kormányok fenn is tartottak.)

Nincs semmiféle abszolút mérce arra, hogy mekkora nyugdíj jár a mindenkori nyugdíjasoknak akár az aktívak kereseteihez, akár az ország GDP-jéhez képest.

Magyarországon egészen a 2010-es évek közepéig a nyugdíjaknak a keresetekhez viszonyított színvonala európai összehasonlításban kifejezetten magas, közel 70 százalékos volt.

Nyilvánvaló volt, hogy ez a színvonal hosszabb távon nem tartható fenn, hiszen a társadalom elöregszik, az aktívak és nyugdíjasok aránya folyamatosan egyre romlik.

Látható volt, hogy hamarosan nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat.

A szocialista-szabaddemokrata kormányok ezért döntöttek a nyugdíjkorhatár emeléséről (előbb 62 majd 65 évre). Ezek felelős döntések voltak, amelyeket – láss csodát – nem szavazatszerzési megfontolások vezettek. Ugyanilyen megfontolásból született felelős döntés volt az is, amikor a Gyurcsány-kormány (pontosabban a szocialista-szabaddemokrata országgyűlési többség) a kezdő nyugdíjak megállapításának szabályát módosította úgy, hogy az új nyugdíjasok kevesebb nyugdíjat kapjanak.

Ezt akkor is helyesnek tartottam, és ma is helyesnek tartom. Felelős mérlegelés alapján állapította meg így az Országgyűlés a nyugdíjak összegét. Egyébként ugyanígy helyes, felelős döntésnek tartom azt is, amikor előbb

a második Gyurcsány-kormány 80 ezer forintban maximálta a tizenharmadik havi nyugdíj összegét, majd a Bajnai-kormány megszüntette azt.

Én magam a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetését tartottam felelőtlennek, már 2003-ban annak megállítását javasoltam a Medgyessy_kormánynak a Magyar Hírlapban (vagyis hogy legalább az első heti után tovább már ne emeljék), de persze hiába.

Mindezt persze azért mondom el, mert azzal sem értek egyet, hogy az Orbán-kormány – amelyet persze mind gazdaság- és társadalompolitikáját illetően, mind külpolitikáját tekintve, mind pedig és kiváltképp a magyar demokrácia felszámolása okán – a leghatározottabban támadok, ennyit vagy annyit „elvett” volna a nyugdíjasoktól azzal, hogy a svájci indexálás helyett az inflációhoz igazodó mértékben emeli évről-évre a nyugdíjakat.

Persze, olyan években, amikor a bérek kivételesen gyorsan emelkednek, ez alacsonyabb nyugdíjemelést jelent, mint ha a svájci indexálás lenne érvényben. Ugyanakkor olyankor, amikor egy gazdasági válságban csökkennek a reálbérek, ez fordítva van.

A nyugdíjemelés mértéke alapos számításon alapuló politikai mérlegelés kérdése, és az Orbán-kormány mérlegelése oda vezetett, hogy a svájci indexálás helyett az inflációhoz igazodó nyugdíjemelést választották.

A 2010-es évek elején, amikor a keresetek is lassan emelkedtek, ez még nem jelentett nagy különbséget a svájci indexáláshoz képest – nem is háborgott miatta az ellenzék –,

most azonban kétségtelenül jelent, és alappal lehet követelni a visszatérést a svájci indexáláshoz. Ebből azonban nem következik, hogy az Orbán-kormány „elvett” volna milliárdokat a nyugdíjasoktól, ugyanúgy nem, ahogy korábban a Gyurcsány-kormány sem vett el tőlük – tőlünk – egyetlen fillért sem. Ez az állítás gátlástalan demagógia.

Azt is hallom, hogy 2010-ben

az országban kifizetett nyugdíjak még a GDP 10 százalékát tették ki, ma pedig már csak 7 százalékát. Nem vonom kétségbe, hogy ez így van.

Csakhogy ebben nemcsak annak van szerepe, hogy az Orbán-rendszer a svájci indexálás helyett az inflációhoz igazítva emeli a nyugdíjakat, hanem bizony annak is, hogy folyamatosan emelkedett a nyugdíjkorhatár (amiből az Orbán-kormány a Nők40 nevű felelőtlen intézkedéssel valamennyit még vissza is vett), sőt annak is, hogy a két és félmillió nyugdíjas között ma már sokan vannak olyanok, akiknek 2009 óta a Gyurcsány-kormány által módosított szabály szerint állapították meg a kezdő nyugdíját, és ehhez a 8 százalékkal alacsonyabb kezdő nyugdíjhoz képest emelkedik immár az inflációhoz igazítva a nyugdíjuk. A 2010-es GDP-arányos 10 százalék pedig nemzetközi összehasonlításban kifejezetten magas volt, tudni lehetett, hogy hosszú távon nem fenntartható, és ezért módosította a szabályozást a Gyurcsány-kormány is, és – számos további ponton is, mint a szolgálati nyugdíjak vagy a kedvezményes, előrehozott nyugdíjazás korlátozása – az Orbán-kormány is.

Szerintem az Orbán-kormány módosításai már túlmentek azon, amit a generációk közötti szolidaritás még megenged, és nem zárom ki, hogy indokolt lehet, hogy a mai ellenzék ezt bírálja és megfontolja, hogy kormányra kerülése esetén visszatérjen a svájci indexáláshoz.

Az olyan állítást azonban, hogy bármit „elvettek” volna a nyugdíjasoktól, ami „járt” volna nekik, illetve annak kifogásolását, hogy a nyugdíjak összegének GDP-n belüli aránya csökkent, elfogadhatatlannak, felelőtlen demagógiának tartom.

Miért vették el a Klubrádió frekvenciáját?

A bíróság elutasította a Klubrádió keresetét a Médiatanács tavalyi döntésével szemben, amikor nem hosszabbították meg a Klubrádió frekvencia-jogosultságát. Vajon miért?

Az évtized elején még egy darabig csak rövid időszakokra folytathatta sugárzását, amit újra meg újra meghosszabbítottak, de nem adtak a független rádióadónak stabilan frekvenciát. Nagy volt a nemzetközi visszhang, itthon tüntetéseket tartottak, és végül hét évre megkapta a rádió a sugárzási jogot.

Most másképpen történt: tavaly a Médiatanács mondvacsinált okkal nem hosszabbította meg a frekvencia-jogosultságot, új pályázatot írt ki, amelyben viszont – hiába pályázott szabályosan a Klubrádió, és hiába nem volt befogadható a másik két pályázat – azok benyújtói fellebbeztek, így nem hirdettek eredményt. Így a Klubrádió most frekvencia nélkül marad, kiszorult az éterből.

A kérdés, ami most sokakat foglalkoztat: vajon miért?

A közszolgálati média elfoglalásának, Fidesz-szócsővé tételének nyilvánvalóan az a célja, hogy a politikailag kevésbé iskolázott emberek gondolkodását vonják ellenőrzésük alá a hatalmon levők. Lássuk be: a maguk szempontjából igazuk volt, ez kell ahhoz, hogy az emberek ne lássanak alternatívát velük szemben. Ugyanez a célja a megyei lapok, a helyi rádiók és tévék megszállásának is. Ezért kellett felszámolni a legnagyobb példányszámú napilapot, a Népszabadságot, ezért kellett elrabolni az olyan, széles szakmai olvasói kör által olvasott hetilapokat, mint a Figyelő vagy a Szabad Föld.

Önkényuralmi rendszerek fontos támasza a szellemi életben elért és fenntartott hegemónia: ehhez van szükség a szellemi élet olyan műhelyeinek ellenőrzésére, mint az akadémiai intézetek vagy az egyetemek, köztük a legutóbb leigázott Szinművészeti.

A Klubrádió frekvenciáját szerintem más megfontolásból kellett elvenni. Akik a Klubrádió rendszeres hallgatói, azok nagy többségéről pontosan lehet tudni: sosem lesznek a Fidesz szavazói, az Orbán-rendszer hívei. Számukra bizonyos lelki komfortot jelent a Klubrádió hallgatása, és a Fidesz számára szavazatszerzési szempontból nincs annak hozadéka, ha ezt tőlük elveszi.

Mégis elveszi: vajon miért?

Egy önkényuralmi rendszer akkor lehet stabil, ha hívei azt tudják, hogy biztosak lehetnek hatalmának tartósságában, míg azoknak, akik nem a hívei, sőt ellenfelei, azt kell látniuk: a hatalommal szemben nincs semmi esély, fel kell hagyniuk minden reménnyel.

Ahogy a Horthy-korban az emberek nem reménykedhettek változásban, ahogy a Kádár-korban, amikor az ország a szovjet birodalom része volt, az emberek nem gondolhattak arra, hogy ez még az életükben megváltozhat, úgy üzeni a Klubrádió megszüntetésével is a Fidesz: tetszik, nem tetszik, a hatalom a mi kezünkben marad, 2022-ben is, 2026-ben is és azután is az történik Magyarországon, amit Orbán Viktor elhatároz. Ugyanezért számolta fel az 56-os intézetet, ugyanezért lehetetleníti el a Politikatörténeti Intézetet vagy az Evangéliumi Testvérközösséget és szociális intézményrendszerét, ezért veszi el a levegőt minden, vele szemben álló intézményt, melyek csak szűkebb kör számára jelentenek igazodási pontot, és ezért veszi el most a százezrek számára orientációt és lelki komfortot nyújtó Klubrádió frekvenciáját is.

Nem választói támogatottságát kívánja bővíteni a Klubrádió hallgatóinak köréből, hanem a hatalomból való kimozdíthatatlanságát kívánja mindenkinek a fejébe verni.

Visszás??

A hvg.hu-n olvasom: „Bár Fekete-Győr nem fejtette ki hosszasan, a DK kapcsolata valóban visszás a határon túli magyarsággal: tulajdonképpen egyedüliként szeretnék elvenni a szavazójogukat, 2018-ban Gyurcsány Ferenc a kampányban is felhasználta a témát.”

Ezzel a saját, a szerkesztők által írott mondattal zárta a hvg.hu azt az anyagát, amelyben Fekete-Győr András Momentum-elnök egy kijelentésével szembesíti a DK-s Arató Gergely kommentárját. Fekete-Győr a következőt mondta az Azonnalinak adott nyilatkozatában: „Van olyan párt ebben a hatpárti koalícióban (…), a DK, ami nem a legjobb barátja a határon túli magyarságnak. A DK ebben engedett az ötpárti többségnek. (…) Az európaiság és az eurozónához való csatlakozás kérdésében a Jobbik tett gesztust a többség felé.”

Arató viszont a következőt írja erről a Facebook-oldalán: „Sokan kérdeztétek azt, hogy mi igaz Fekete-Győr András állításából, hogy az ellenzéki pártok megegyeztek abban, hogy támogatják a határon túli magyarok szavazati jogát, és erre az ötpárti többség kényszerítette rá a DK-t.

Mivel én vezetem a közös programot előkészítő hatpárti bizottság munkáját, határozottan állíthatom, hogy a közös ellenzéki programalkotó tárgyalásokon nem született ilyen döntés, kicsit csodálkozunk, hogy honnan vette ezt Fekete-Győr András. (…)

Abban is téved Fekete Győr András, hogy a DK nem barátja a határon túli magyaroknak. Továbbra is azt valljuk, hogy a segíteni kell a határon túli magyarokat abban, hogy a szülőföldjükön boldoguljanak, ezt a DK programja is rögzíti. A közös kormányzás alapelveinek a nemzetre vonatkozó szövegére éppen a DK tett javaslatot. A szavazati jog kérdésével ez a közösen elfogadott dokumentum nem foglalkozik.”

Arató Gergelytől eltérően én persze nem tudom, hogy mi és hogyan történt a hat pártnak az alapelvekről szóló tárgyalásain, sőt Fekete-Győrtől eltérően engem nem is tájékoztatott erről senki, csak a közreadott dokumentumot olvastam, és abban valóban nincs szó a határon túliak szavazati jogáról, mint ahogy egyébként az euró bevezetéséről sem.

Engem elsősorban az zavar, hogy a hvg.hu szerkesztősége minősíti „visszásnak” a DK kapcsolatát „a határon túli magyarsággal”, így általában, és nem annak szervezeteivel, illetve Fekete-Győrnek az a véleménye, hogy a DK „nem a legjobb barátja a határon túli magyarságnak”.

Én, aki kezdettől fogva elleneztem, hogy az Orbán-kormányok közjogi köteléket hoztak létre a szomszéd országokban élő magyar személyek és a magyar állam között előbb a státustörvénnyel, majd az állampolgársággal és a szavazati joggal, nem fogadom el, hogy kevésbé lennék barátja a határon túl élő magyaroknak, mint Orbán Viktor vagy Kövér László. Ők a kisebbségben élő magyarokat kihasználják a maguk politikai céljainak tárgyaként, míg én SZDSZ-es képviselőként is annak voltam, és a DK-ban is annak vagyok részese, hogy a magyar állam és a magyar társadalom támogassa anyanyelvű oktatásukat, kulturális életüket, amitől ők egy másik, szomszédos államban is magyarokként élhetnek teljes életet.

Nem fogadom el, hogy valaki a közjogi kötelék helyeslését tekintse a kisebbségben élő magyarokhoz fűződő „barátság” kritériumának.

Tudom, azok a kisebbségi magyar politikusok, akik politikájukat a Fideszéhez kötötték, ezt gondolják, más kisebbségi magyar politikusok azonban nem, s számosan kifejezetten szerencsétlennek tartják ezt, nem is veszik fel a magyar állampolgárságot, nem vesznek részt a magyarországi választásokon, miközben elismerten elkötelezett harcosai a kisebbségi magyar közösségek ügyének.

A Momemtumot létrehozó barátaink azzal a törekvéssel léptek be a politikába, hogy olyan demokrácia legyen Magyarországon is, mint amilyet Nyugaton látunk.

Egyetértek ezzel a törekvéssel, engem is ez vezet a politikában. Abban a nyugati világban, amelyet ők követendő példának tekintenek, mint ahogy én is, vannak kisebb és nagyobb létszámú „határon túli” kisebbségek, szabad nyelvhasználattal, anyanyelvi oktatással és kulturális intézményekkel, de ott nem ismerik az „anyaországhoz” fűződő közjogi köteléket.

Kár, hogy ebben a kérdésben a Fidesz 2004 óta képviselt, a Patrubány Miklós-féle Magyarok Világszövetségétől átvett álláspontját követi az ellenzéki pártok többsége, s nem azt a gyakorlatot helyesli, mely a nyugati demokráciákban általános.

Új magyar berufsverbot

Azt lehet olvasni, hallani, hogy a Főpolgármesteri Hivatal egy fiatal, próbaidejét töltő munkatársának felmondtak, mert a kormánypárti sajtó rátalált egy korábbi Facebook-bejegyzésére, amelyben kifogásolta, hogy a csecsemőket megkeresztelik, és ezzel a szülők döntenek arról, hogy milyen egyházhoz tartozik majd, miáltal elvonják saját döntési lehetőségüket.

Mi tagadás, meglepő gondolat, de van benne logika. Állítólag azt is gondolja, hogy a második világháborúban az orosz fronton elesett magyar katonák nem voltak hősök – nos, ebben vitathatatlanul igaza van, a magyar nyelv

a hős szót olyanokra alkalmazza, akik nemes ügyért hoznak áldozatot, márpedig a Szovjetunió megtámadása a náci Németország szövetségeseként nem volt nemes ügy.

Az elesett katonák áldozatok, de nem hősök – ezt, azt hiszem, sokan gondoljuk így, még ha a mostani Magyar Nemzetben ezt másképpen gondolják is. További „bűne” az illetőnek, hogy megosztott egy Varga Judit igazságügyminisztert támadó mémet – nem írta, csak megosztotta. Mindez elég volt ahhoz, hogy a kormányoldali sajtó megtámadja mint „Karácsony emberét”, és erre elbocsássák.

A Berufsverbot német szó, foglalkoztatási tilalmat jelentett az egykori Nyugat-Németországban, és azt jelentette, hogy az ott betiltott kommunista párt tagjait nem lehetett a közszolgálatban alkalmazni. (A közszolgálatba például az iskolákat is beleértették, tehát pedagógusként sem dolgozhattak.) A mi esetünkben arról van szó, hogy valakit, aki – ha jól értem – alkalmazását megelőzően a Facebookon kifejtett egy elvileg meggondolandó, bár az elterjedt vélekedéstől eltérő véleményt, és más dologban is olyan véleményt képvisel, amely a kormánypárti sajtónak nem tetszik, ne lehessen egy közszolgálati munkahelyen alkalmazni.

Másképpen fogalmazva, ha valaki egy közintézményben közszolgálati munkakört tölt be, akkor a munkájával nem összefüggő kérdésben nem fejthet ki magánvéleményt, le kell mondania a szólás szabadságáról.

Ne legyen félreértés: aki politikai tisztséget tölt be, az nem teszi helyesen, ha a politikai tisztségével összefüggő ügyben politikai különvéleményt hangoztat. Egy nem politikai tisztséget betöltő személy azonban a munkájával nem összefüggő kérdésben azt mond, amit jónak lát. Ha emiatt felmondanak neki, az alkotmányos jog – a szabad véleménynyilvánításoz fűződő jog – súlyos megsértése. Elszomorít, hogy az Orbán-rendszerrel ellenzékként szemben álló pártok által vezetett fővárosi intézményben ilyesmi előfordulhat.

Vakcina és jogállam

Ha valaki nem tudná, hogy mit jelent az a mondatunk, hogy Magyarországon megszűnt a jogállam, most megtudhatta. Emlékszünk még, milyen ügyesen ismerte fel Orbán Viktor a párizsi Charlie-Hebdo merénylet után, hogy miképpen lehet ebből a legnagyobb politikai hasznot húzni a migránsokkal szembeni idegenkedés erőteljes meglovagolásával. Erről szólt a Fidesz politikája az elmúlt hat évben, ennek köszönhette Orbán 2018-ban az újabb kétharmados parlamenti többséget.

Valami ehhez hasonlónak vagyunk megint tanúi. A vakcinafejlesztők fantasztikus teljesítményt nyújtva a járvány kezdetétől számított egy éven belül létrehozták a védőoltáshoz szükséges vakcinát, mégpedig egy német és egy amerikai cégnél egy teljesen új technológiával (egy másik német fejlesztő cég szintén hamarosan eljut a maga hasonló vakcinájának engedélyeztetéséig), egy angol-svéd cég és egy orosz intézet kifejlesztett egy-egy kevésbé forradalmi, de szintén új vakcinát (és ilyennel készül el hamarosan egy másik amerikai gyártó is). Kínában pedig egy kevésbé korszerű, hagyományos technológiát képviselő vakcinával készültek el. Az, hogy már december végén elkezdhették az oltást a legkorszerűbb vakcinákkal, tényleg lenyűgöző.

Az is nagyszerű dolog, hogy itt, Magyarországon nemcsak hallunk róla, hogy a gazdag Amerikában elkezdődött az oltás, meg hogy a gazdag Angliában és Németországban is, hanem az Európai Unió tagjaként nálunk ugyanakkor kezdődött el, mint Amerikában, Angliában és Németországban.

Vegyük észre, hogy ezt köszönhetjük az Európai Uniónak és úgy általában a globalizációnak.

Az Európai Unió ennek a példátlan nemzetközi kutatási-fejlesztési és kereskedelmi együttműködésnek az intézésében nem minden ponton működött hibátlanul. A gyártókkal szerződve nehézkes is volt, és rosszul lőtte be, hogy melyik fejlesztés lesz előbb eredményes, és melyik marad le. Így történhetett, hogy Izraelben, az Európai Uniót éppen elhagyott Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is gyorsabban indult be az oltás, mint az Európai Unióban. Ráadásul az elsőként sikeres BioNtech–Pfizer vakcina szállítása egy gyors kapacitásbővítés miatt átmenetileg lelassul, és szállítási nehézségekkel küzd egy másik szállító, az AstraZeneca is. Nem kétséges, hogy ezek a szállítók néhány héten belül behozzák a lemaradást, és belépnek azok a szállítók is, amelyekkel szintén szerződött az EU, és elkészülnek a vakcinájukkal.

Emellett néhány olyan gyógyszergyártó, amelyek fejlesztése nem sikerült, vállalkozik a sikeres vakcinák nagy volumenű gyártására, úgy hogy az Unió lakosságának átoltásához lesz elegendő európai és amerikai vakcina.

De most, ezekben a hetekben nincs elég, a Németországban december közepére felállított oltásközpontok üresen várják a vakcinát, de még nem jön, ugyanakkor Oroszország és Kína kész Magyarországnak is szállítani, ahogy Szerbiának már szállított, sőt Oroszország az Európai Unió egészének is tett ajánlatot. Ezekről az alternatív vakcinákról már hónapok óta beszélnek a Fidesz politikusai. Orbán most tette meg az újabb zseniális felismerést: a Brüsszel-ellenes, orosz és kínai orientációjú politikát most a vakcinaügyre építve lehet beleverni az emberek fejébe, ahogy hosszú évek alatt a migránsveszélyt sikerült. A Fidesz propagandagépezete teljes erővel harsogja, hogy az Európai Unió vakcinabeszerzése megbukott, összeomlott, és milyen igaza van azoknak, akik önállóan keresnek használható vakcinát a világpiacon, mint Szerbia, ahol előbbre vannak az oltással, mint az uniós országok.

Íme, a függetlenség, a keleti orientáció a megoldás, az uniós együttműködés pedig fabatkát sem ér.

A korlátozásokat azért nem lehet még egy ideig feloldani, mert kevés a vakcina, ami viszont az EU sara – ezt ismételgeti minden megszólaló kormányzati ember és propagandista.

Előttem egy táblázat arról, hogy hogyan állnak az oltással az egyes országok, százezer lakosra számítva hány adag vakcinát használták már fel (összeadva az első és második oltást). A táblázat tetején természetesen Izrael, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, közéjük ékelődve két gazdag arab ország, az Egyesült Arab Emirátusok és Bahrein, valamint az apró Seychelles-szigetek. Az Egyesült Államokat mindjárt Szerbia követi, és csak ezután következik az első uniós tagország, Málta. Szerbiában több mint hatezer oltást adtak már be százezer főre, míg Magyarországon valamivel több, mint háromezret, és ugyanennyi Németország adata. A magyar és német adat kicsivel magasabb, mint az Európai Unió átlaga.

Miért említem ezt a táblázatot?

Csak azért, mert Kína és Oroszország adata egyaránt messze elmarad a magyar és német adattól: az átoltottság Kínában a fele, Oroszországban harmada a magyarországinak. (Mindkét országra kerek számú oltást közöl a táblázat, Kínára 24 millió, Oroszországra egymillió elvégzett oltást, mert pontos adatai a nemzetközi szervezeteknek nincsenek.)

Vagyis sem Kínának, sem Oroszországnak nincsenek feleslegei a náluk gyártott vakcinából, a Magyarországra illetve Szerbiába irányuló szállításnak csak politikai indítéka lehet: befolyást szerezni az Európai Unió peremvidékén.

Ez az indíték találkozik az Orbán-kormány indítékával: az EU-tól való távolodás, a keleti önkényuralmakhoz való közeledés politikai céljával.

Hogy jön ide a jogállam megszűnése, amivel ezt a szöveget indítottam? Ez igen egyszerű. Ahhoz, hogy az orosz illetve kínai vakcinát oltásra lehessen használni Magyarországon, az Európai Unió tagországában, az Unió gyógyszerügynökségének jóváhagyására lenne szükség, amely az adott vakcina alapos vizsgálata alapján kapható meg.

Ilyen jóváhagyásra nem került sor: az orosz Szputnyik-V vakcinához ezt hamarosan kérelmezik, a kínai Sinopharm vakcinához azonban nem.

„Szerencsére” az Unió illetékesei szerint vészhelyzetben, átmeneti időre és csak az adott ország tekintetében ezt pótolhatja az adott ország saját hatóságának engedélye.

Mint tudjuk, a Szputnyik-V-re a miniszterelnök erőteljes felszólítására az OGYÉI ezt az engedélyt néhány nap alatt megadta, félretéve a felkért szakértők egy részének ellenkezését. A kínai Sinopharm esetében ez bonyolultabbnak ígérkezett, és ezért az Orbán-kormány eredeti megoldást választott. Kormányrendeletet adott ki, mely szerint meg kell adni az engedélyt, ha az adott vakcinát legalább egymillió embernek három országban, melyek között legalább egy EU-tagállamnak vagy az EU-ba felvételre váró országnak kell lenni. Ez az eredeti normaszöveg csak azért születhetett, mert a Sinopharm vakcinát (illetve a Szputnyik-V-t) uniós tagországban még nem alkalmazták, csak az EU-tagjelölt Szerbiában.

Ez minden eddiginél világosabb példa arra, hogy

Orbán Magyarországán nem a kormány tevékenysége igazodik a jogszabályokhoz, hanem a jogszabályt igazítják a kormány, vagyis Orbán Viktor pillanatnyi politikai szándékaihoz.

Márpedig jogállamról akkor lehet beszélni, amikor mindenki tevékenysége, benne a kormány, vagyis Orbán Viktor tevékenysége a jogszabályokhoz igazodik, és nem fordítva.

Az ATV-ben a fideszes propagandisták elkezdtek arról beszélni, hogy ma már az uniós politikusok is az orosz és kínai vakcinákban látják a megoldást, és hivatkoznak a német egészségügyi miniszter nyilatkozatára. Hallottam a nyilatkozatot, valóban felvetette, hogy a helyzet megoldására figyelembe lehet venni az orosz és kínai vakcinát is. De természetesen csak akkor, ha azokat jóváhagyja az Európai Gyógyszerügynökség.
Anélkül ez fel sem merülhet.

Soron kívül

 A Magyar Olimpiai Bizottság elnökét kérdezi a műsorvezető az Egyenes Beszédben. Egyfelől arról, hogy újra felvetik, hogy Budapest újra pályázzon – ezúttal 2032-re – az olimpiára.

Hogy erről mit gondolok, azt könnyű kitalálni. (A költségek miatt nem kell aggódni, a sportlétesítmények így is, úgy is folyamatosan épülnek, az atlétikai stadion például a fővárosi és kerületi önkormányzat jóváhagyásával.)

A beszélgetés másik témája, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság kérte, hogy az idei tokiói olimpiára készülő versenyzőket, edzőket és szakvezetőket mielőbb oltsák be a koronavírus ellen. A kérés meghallgatásra talált, és több mint nyolcszáz személyt oltanak be, mégpedig a Moderna vakcinával. A műsorvezető ezt helyénvalónak találja, mint ahogy helyénvalónak találja ezt A nap híre című adás műsorvezetője és három ellenzékinek tekinthető részvevője is.

Én nem.

Az olimpiára készülő sportemberek feltehetően fiatal, illetve az edzők és szakvezetők esetében középkorú, egészséges emberek. Ha elkapják a koronavírus-fertőzést, nagy valószínűséggel tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel megy keresztül rajtuk. Az ő beoltásuk miatt később kerül oltásra ugyanennyi idős, valószínűleg krónikus betegségekkel sújtott ember, hiszen az egészségügyiek és az idősotthonokban élők és dolgozók után most ők következnek a – létező vagy nem létező – oltási terv szerint. Ha ők kapják el a fertőzést, akár bele is halhatnak, de ha nem, akkor is súlyos szenvedés vár rájuk, hátralevő életükben küszködhetnek a szövődményekkel.

Az olimpiai részvétel és esetleges siker előbbre való, mint más emberek élete és egészsége?

Hogy Orbán Viktor ezt így gondolja, az magától értetődik, nem lepődöm meg rajta. De hogy az ATV műsorvezetői és az ellenzéki politikusok és ellenzékhez közeli politikai elemzők is így gondolják, azt nem tartom magától értetődőnek.

Még valamit nem értek.

Orbán Viktor saját elmondása szerint a legjobban a kínai vakcinában bízik. Akkor az olimpikonoknak miért a Modernát adják be, miért nem a Sinopharm vakcináját? Vagy miért nem a Szputnyik-V-t, amelyből háromezer adagot már elküldtek Budapestre, eredetileg vizsgálati célból, de a vizsgálatra nem került sor, a nélkül rendelte meg Szijjártó doktor úr az egymillió adagot, és a háromezret alighanem valahol behűtve tárolják. Nekik az nem jó, se a kínai, nekik a legmodernebb, az EU gyógyszerellenőrzésén már átment Moderna vakcina kell?

Tényleg minden élet számít?

Ideje volna nyitni?

Az MSZP európai parlamenti képviselője, Ujhelyi István azzal állt elő egy tegnapi sajtótájékoztatón, hogy „nyitni kellene”, „újra kell gondolni a kormányzati korlátozások mértékét”.

Szerinte a november 11-én bevezetett korlátozások – a vendéglátás és a szállodák, valamint a színházak, mozik, hangversenytermek, edzőtermek stb. bezárása – felülvizsgálandó, mert a társadalom, a vállalkozások tűrőképessége elfogyott. Ceglédi Zoltán politikai elemző a hvg360-on „Kedves Egyesült Ellenzék, nyissatok, ne lökjetek minket a Mi Hazánkhoz!” címmel ismétli meg Ujhelyi követelését, hozzátéve, hogy a vendéglátás nyitását a politikában egyedül a Mi Hazánk képviseli, és nem lenne szabad az ellenzéki pártoknak a Mi Hazánkra hagyni a korlátozásokkal elégedetlenek politikai képviseletét.

Nagyon nem értek egyet velük.

Engem is nyomaszt a bezártság, az, hogy idős, krónikus betegségekkel is sújtott emberként a veszélyeztetett csoportokhoz tartozom, és egyedül töltöm a heteket a lakásomon, hónapok óta nem találkozhatom a hozzám legközelebb állókkal. Azt is tudom, hogy ez még hónapokig így lesz, az oltásra nekem is még hosszú ideig várnom kell.

Mégis azt mondom: ezeket a hónapokat nekem is, a vendéglátósoknak is, a kultúra embereinek is, az egyetemistáknak is ki kell bírnunk. Aki megbetegszik, és hetekig, hónapokig ágyhoz van kötve, és reményt adó orvosi kezelést kap, annak ki kell bírnia a gyógyulásig tartó heteket, hónapokat, akkor is, ha nehéz.

A koronavírus-járvány az egész ország, az egész világ egyfajta megbetegedését jelenti. Van rá reményt adó kezelés, reményt adó gyógyszer, előbb-utóbb az oltás, amelyet lenyűgöző erőfeszítéssel, példátlanul gyorsan kifejlesztettek a tudósok és gyártja a gyógyszeripar. Ötmilliárd embert kell vele ellátni, köztük legalább négyszázmillió európait, és ennek elérése még eltart egy darabig. Az addig tartó időre a kezelés fő eszköze az emberek közötti találkozások lehetséges legnagyobb mértékű korlátozása.

Segít a kézmosás, az általános fertőtlenítés, segít a maszk is, de a legfontosabb mégis csak az, hogy minél kevesebb találkozás nyisson utat közöttünk a vírusnak.

Ezért bizony áldozatot kell hoznunk. Ahogy egy beteg embernek az élet sokféle öröméről kell lemondania – a gyógyítható betegnek átmenetileg, a nem gyógyíthatónak végleg, életük végéig –, úgy kell a betegségtől szenvedő országnak, világnak átmenetileg lemondania életünk sokféle öröméről: a vendéglőbe, kávéházba járásról, a nyaralásról, a színházról, moziról, hangversenyről, klubéletről, a vallásgyakorlás közös formáiról.

A pápa még a karácsonyi éjféli misét is közönség nélkül celebrálta Rómában, Tokióban elhalasztották az olimpiát, a világ operaházai, zenekarai online előadásokat tartanak, online tartják az uniós csúcsértekezleteket, tudományos konferenciákat és így tovább.

Orbán Viktor augusztusban, a második hullám előtt azt hitte, hogy az országnak „működnie kell”, elég a határokat lezárni és elterjeszteni a maszkviselést, és nem vették elő a tavasszal használt „maradj otthon” jelszót. Hiba volt, és

a kormánynak novemberben módosítania kellett a védekezés módját.

Sajnos a sokkal enyhébb tavaszi hullámhoz képest nálunk is, és Európában másutt is visszaszorult a home office, most kerül csak napirendre, hogy széles körben alkalmazzák, sőt elrendeljék mindenütt, ahol lehet. Igaz, a vendéglátó és kulturális vállalkozásoknak az eddiginél komolyabb, kiszámítható kompenzációt kell nyújtani.

Szerintem nincs itt az ideje a nyitásnak. Nem akkor kell nyitni, amikor nem bírjuk már tovább a bezártságot – felnőtt emberek vagyunk –, hanem akkor, amikor a tömeges oltás megteremti ennek feltételeit. Most éppen ott tartunk, hogy a vírus új mutációi fokozzák a veszélyt, és sok európai kormányt késztettek a korlátozások szigorítására.
Én a találkozások korlátozásából három fajta találkozással tennék csak kivételt: a munkába járással (ahol nincs mód a távmunkára), az orvoshoz járással, ahol annak halasztása egészségromlással járna, és a bölcsődei, óvodai és általános iskolai jelenléttel, mert a tavaszi hullám idején Európa-szerte szerzett tapasztalatok szerint annak hiánya visszafordíthatatlan, tartós károkat okoz a gyerekeknek. E három kivételtől eltekintve kitartanék amellett: a találkozások (kontaktusok) maximális korlátozására kell törekednünk

Van e itt még parlament?

A kérdésnek látszólag nincs értelme, hiszen nemcsak az épület áll ott a Duna partján, de rendszeresen tartanak benne plenáris és bizottsági üléseket, törvényjavaslatokról szavaznak, az ellenzék interpellációkban faggatja a kormányt – hogyne lenne parlament.

Erre hivatkozva állítják, vitatva az ellenzéki kritikákat, hogy Magyarországon változatlanul működik a demokrácia. Most éppen maguk cáfolják önmagukat.

A magát „demokrata ellenzéki szövetségnek”nevező hat párt bejelentette: három parlamenti vizsgáló bizottság felállítását kezdeményezi (nyilvánvalóan a parlamentben jelenlevő öt párt képviselői és a Momentumhoz kötődő függetlenek aláírásával) „a gazdasági válság kezelésére, a járvány elleni védekezésre és a vakcinabeszerzésekre vonatkozó kormányzati döntések vizsgálatára”. Jól teszik, igazuk van.

A modern parlamentarizmusnak ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme a kisebbség által kezdeményezett, a kormány tevékenységét vizsgáló, a kezdeményezők által vezetett és nyilvánosan működő vizsgáló bizottság, mint a parlamenti vita és a többségi döntés.

yugat-Európa és Észak-Amerika parlamentjeiben rendszeresen él ezzel a lehetőséggel a kisebbség, és a többségnek eszébe sem jutna ezt akadályozni.

A magyar Országgyűlésben a kétharmados MSZP–SZDSZ többség kezdeményezésére, az akkori ellenzék egyetértésével 1994 végén jött létre a kisebbség által kezdeményezett és kötelezően megalakítandó vizsgáló bizottság intézménye. Ellenzékben a Fidesz annak idején buzgón használta is ezt a lehetőséget, és le is aratta a politikai hasznokat – emlékezzünk csak a magyar–szovjet olajszállítások, a tb-önkormányzatok működése vagy a Tocsik-ügy vizsgálatára akkoriban létrejött bizottságokra.

Amikor azután a Fidesz volt kormányon, szemrebbenés nélkül megakadályozta minden ellenzéki kezdeményezésű vizsgáló bizottság létrejöttét.

A Fidesz most is nyomban válaszolt: az ellenzék ne vizsgálóbizottságosdit játsszon, hanem, mint Kocsis Máté frakcióvezető sajtótájékoztatóján előadta, „hívják vissza a ’kamuvideós’, szocialista Korózs Lajost az egészségüggyel foglalkozó bizottság éléről, és fejezzék be az egészségügyi dolgozók, a járványügyi hatóságok elleni támadásokat, a védekezésben részt vevők lejáratását, feljelentgetését, sértegetését. Végül, Brüsszelben kezdeményezzenek vizsgálóbizottságot a vakcinabeszerzést érintően”. Csakhogy

a parlamenti többségnek egyszerűen nincs joga bármilyen feltételhez kötni a vizsgáló bizottság felállítását, erről a kisebbség dönt.

Mellesleg az is ellentétes a parlamenti szabályokkal, hogy a fideszes képviselők rendszeresen távolmaradásukkal hiúsítják meg az állandó bizottságok szabályszerűen összehívott üléseinek megtartását, ahogy az tegnap a költségvetési bizottság, más alkalommal a népjóléti bizottság esetében történt. Mindez együttvéve azt mutatja: Magyarországon a parlament csak látszólag működik, valójában nem.

A kérdés csak az: mit tesznek az ellenzéki pártok, ha a fideszes többség megakadályozza a vizsgáló bizottságok felállítását. Mi 2001-ben, az első Orbán-kormány ellenzékében MSZP-s és SZDSZ-es képviselők részvételével, Keller László és az én vezetésemmel rész-vizsgálóbizottságokat hoztunk létre, képviselői jogunkkal élve sokakat meghallgattunk, és jelentést is készítettünk.

A fideszes többség mostani eljárása legalább ilyen súlyú választ kíván.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!