Bauer Tamás, Author at Független Hírügynökség

Kezdőlap Szerzők Írta Bauer Tamás

371 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Istenkísértés

2021-04-01

Orbán újra győzelmet hirdet. Ha elérjük a két- és félmillió ember beoltását, akkor elkezdhetünk nyitni. Ezen belül, ha a pedagógusok – mármint az oltásra regisztrált pedagógusok – megkapták az első oltást, ki lehet nyitni az iskolákat és óvodákat.

Több mint egy hónapja állapítottam meg ezen az oldalon, hogy a 2022-es kampányban a védőoltás lesz a Fidesznek az a csodafegyvere, ami 2014-ben a rezsicsökkentés volt, 2018-ban pedig a menekültügy. Azóta minden nap, minden orbáni megszólalás, minden parlamenti ülésnap igazolni látszik ezt a feltételezést.

Magyarország élen jár az oltásban, az ellenzék pedig oltásellenes, tehát a Fidesz védi meg az embereket a koronavírustól.

Sőt, a nyár már szabad lesz, és ebben Magyarország lesz az első.

A pedagógus-szakszervezetek tiltakoznak: szerintük csak akkor szabad megnyitni az iskolákat, akkor szabad kitenni a pedagógusokat a beoltatlan gyerekektől eredő fertőzés-veszélynek, ha már előállt a védettség, ehhez pedig nem elég az első oltás, ehhez a második oltás is kell, sőt további egy hét, tíz nap. Tehát az Orbán által bedobott április 19-ről legalábbis május közepére kell halasztani a jelenléti tanítás elkezdését az iskolákban. Igazuk van.

Az első és második hullám idején az volt a véleményem, hogy mindenekelőtt az iskolákban és óvodákban kell nyitni, és még azzal is egyetértettem, hogy Orbán ez év elején nyitva akarta tartani az óvodákat és az általános iskolákat. A gyerekeknek okozza ugyanis a legnagyobb veszteséget a járvány miatti otthon maradás. Most azonban nem helyes sietni az óvodák és iskolák megnyitásával.

Egyszerű az ok: a harmadik hullámban a brit mutáns uralja a járványt, amely sokkal inkább megfertőzi a gyerekeket és sokkal inkább terjed általuk, mint az eredeti, vuhaniként emlegetett vírus.

A nagyobb fertőzőképesség és a betegség súlyosabb lefolyása miatt nemcsak az iskolák megnyitásával nem helyes sietni, de a nyitással általában sem.

Két és félmillió ember első beoltása még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felnőtt lakosság többsége védett lenne.

Az a hungaricum, hogy regisztrációhoz kötik az oltást ahelyett, hogy a népességnyilvántartás illetve az egészségbiztosítás nyilvántartásai alapján mindenkit behívnának, tovább rontja annak esélyeit, hogy meg lehessen fékezni a járványt.

Az is hungaricum, hogy nem a fertőzöttségi adatok alakulásához, a fertőzés terjedését jelző, nálunk azonban a kormány kommunikációjában elő sem forduló R-mutatóhoz (ha 1-nél magasabb, akkor gyors a járvány terjedése, megfékeződéséről csak 1 alatti R-mutató esetén beszélhetünk) kötik a korlátozások szigorítását vagy enyhítését, hanem az oltások számához. Igazuk van azoknak a járványügyi szakembereknek, akik ezt képtelenségnek tartják.

Orbán ma mindent az oltástól vár, és a járvánnyal szembeni védekezés más eszközeiről egyáltalán nem beszél. Más országokban, ha a gyerekeket visszaengedik az iskolákba, heti két-három alkalommal tesztelik őket, és csak az megy iskolába, akinek negatív a tesztje. Magyarországon az ilyesmi fel sem merül. Kezdettől fogva keveset tesztelnek az országban, még olyan munkakörökben sem, ahol az emberek folyamatos kapcsolatban állnak másokkal.

A fertőzésveszély nyomon követése, ami a járvány kezdetén is döcögött – hiszen az erre alkalmas állami intézményt, a tisztiorvosi hálózatot még Lázár János felszámolta – ma már fel sem merül.

Az orbáni állam nem fékezi, hanem gondatlanságával szinte ösztönzi a fertőzés terjedését, és egyedül az oltástól vár mindent.

Indokolt keményebben fogalmazni: amit most Orbán tervez, legyen szó az iskolákról vagy sportrendezvényekről, vendéglátásról, turizmusról – márpedig Orbán szemlátomást nem akar lemondani a nyári szezonról, ha már barátainak és üzletfeleinek juttatta a legjövedelmezőbb turisztikai vállalkozásokat –, igazi istenkísértés.

Gulyás mellesleg hazaárulóz egyet

Bauer Tamás

2021-03-31

A miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján szinte csak a járványkezelésről volt szó, ami természetes. Ugyanakkor az Azonnali véleményt kér tőle arról, hogy három szlovákiai magyar párt egyesül. Arra jutottak, hogy csak így van esély arra, hogy a szlovákiai magyaroknak újra legyen képviselete a Szlovák Nemzeti Tanácsban (így hívják a szlovák parlamentet).

Merthogy a Fidesz és az Orbán-kormány megalakulása óta semmilyen kapcsolatot nem tartott a Most/Híd párttal, melyet csak, mint „köröm alatti tüskét” emlegettek.

Gulyás válaszában azt mondta, hogy a Híd azért volt tüske a kormány szemében, mert „elárulta azt a határon túli magyar képviseleti elvet, (…) hogy nemzeti alapon szerveződjenek pártok, de a Híd vegyes pártot hozott létre.” Szerinte azzal, hogy most három szlovákiai magyar párt egyesül, a Híd „igyekszik visszacsinálni azt a történelmi tévedést”, amit az MKP-ból való kiszakadásával okozott. Azzal, hogy a Híd 2009-ben kivált az MKP-ból, Gulyás szerint „kiszakította a magyarság egy részét és megosztotta a szavazatokat”, és ezzel elárulta azt a rendszerváltás utáni határon túli magyar képviseleti elvet, hogy nemzeti alapon szerveződjenek pártok. Szerinte a Híd kilépése az oka annak, hogy ma a szlovák törvényhozásban egy magyar párt sincs – a független Szlovákia történelmében először.

Kétségtelen tény, hogy az egy évvel ezelőtti szlovákiai választáson a Magyar Összefogás és a Híd összesen majdnem 6 százalékot kapott, és ha valaki azt hiszi, hogy egy pártként elérték volna ugyanezt a szavazatarányt, akkor gondolhatja azt, hogy a tizenkét évvel ezelőtti szakadás miatt nem jutott be magyar párt a szlovák parlamentbe.

Csakhogy a 2009-es szakadást az okozta, hogy a 2006-os választás után, amikor a két cikluson át Mikuláš Dzurinda vezetésével, a Magyar Koalíció Pártja részvételével működő demokrata kormánykoalíció megbukott, a Bugár Bélával szembenállók Csáky Pál vezetésével megbuktatták őt és a szlovák demokratákkal való együttműködés helyett a minden szlovák politikai erővel való szembefordulás politikáját választották.

Míg 2006-ban a magyar párt a magyar kisebbség számarányának megfelelő 12 százalékot ért el, a szakadás utáni, 2010-es választáson (amelyen a demokratikus pártok legyőzték Ficót és a mögötte álló baloldali-nacionalista koalíciót), a Híd 8 százalékos eredménnyel jutott be a parlamentbe, és része lett az új kormánykoalíciónak, az MKP viszont 4,3 százalékkal kiesett.

A következő előrehozott választáson, 2012-ben (amikor újra Fico Smerje nyerte a választást és egyedül alakíthatott kormány, megint a Híd jutott be a parlamentbe közel 7 százalékkal, az MKP pedig 4 százalékkal megint kiesett. A magyar pártok tekintetében hasonló eredményt hozott a következő, 2016-os választás is, a Híd 6,5 százalékkal újra bejutott, az MKP pedig 4 százalékkal újra kiesett.

Csakhogy a választás egészében más történt: a Smer visszaesett, viszont megerősödött a szélsőjobboldali L’SNS, és a Híd arra kényszerült, hogy – az L’SNS további erősödésétől tartva, a többi demokratikus párttól eltérően – belépjen egy Robert Fico vezette kormányba, és ezt a kormányt a 2018-as újságíró-gyilkosság miatti politikai válságban sem hagyta el. Ennek volt köszönhető a Híd totális bukása a 2020-as választáson, ahol az MKP hozta a maga 4 (pontosabban 3,9) százalékát, viszont a Híd csak 2 százalékot (egészen pontosan 2,2-t) ért el. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a szlovákiai magyarok (számuk a 2011-es népszámláláskor még a lakosság 8,5 százaléka volt, ma valamivel 8 százalék alatt lehet) mintegy fele az MKP politikáját követi, viszont

a szakítást követő három korábbi választáson a Híd támogatottsága volt nagyobb,

és ez csökkent most 2 százalékra. A Hídtól elfordult választók 2020-ban alighanem szlovák demokratikus pártokra szavaztak. Ezt a feltételezést erősítheti meg, hogy – a magyar lakta területek választási adatait vizsgálva – úgy tűnik, hogy a 2019-es köztársasági elnökválasztáson a szlovákiai magyarok nagyobb része szavazhatott Zuzana Čaputovára, a demokrata jelöltre, mint Bugár Bélára.

Talán megengedhetjük magunknak azt a feltételezést, hogy a szlovákiai magyaroknak legfeljebb a fele képviseli azt a Gulyás miniszter által kizárólag helyesnek tartott normát, hogy a magyarokat csak a szlovákokkal szemben álló magyar párt képviselheti. Másik, talán valamivel nagyobb részük a nemzeti kisebbség sajátos érdekeinek képviseleténél még fontosabbnak is tartja választói döntésekor a szlovákiai demokrácia védelmét a nacionalista maffiapolitikával szemben.

Gulyás és általában a Fideszben tömörülő magyar nacionalisták számára ez a politikai magatartás – amely megalakulása óta a Híd képviselt – nem elfogadható, sőt árulás.

Szerintem pedig időtől és tértől, a magyar kisebbségnek az egyes országokban kialakult helyzetétől függ, hogy helyes-e kitartani a politikai szerveződés etnikai alapja mellett, miként ez 1989-et követően valamennyi szomszédos országban magától értetődő volt, vagy eljött már az ideje annak, hogy a kisebbségben élő magyarok politikai meggyőződés alapján válasszanak a többségi népességben és a kisebbségek körében egyaránt támogatókat kereső pártok között. (Ez utóbbi megfontolás vezette a Momentumot, amikor a többségi és kisebbségi szavazatokat egyaránt gyűjtő romániai és szlovákiai pártokat támogatott választási kampányukban.)

A rendszerváltás első éveiben a magyarság egészének képviseletére törekvő RMDSZ és MKP igyekezett politikai hazát kínálni a különböző politikai irányokat képviselő kisebbségi politikusok és választók számára.

Ahogy azonban 2006-ban Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártjában hirtelen, Romániában az RMDSZ-ben pedig a Markó/Kelemen váltást követően fokozatosan a Fideszhez közelálló nacionalista irány vált dominánssá, a kisebbségi politikusok és választók egy része távolabb került ezektől a pártoktól, ami Szlovákiában pártszakadáshoz vezetett, Romániában pedig a kisebbségi értelmiség liberális részének elfordulásához az RMDSZ-től.

A Fidesz mint magyarországi állampárt számára a nemzeti alapon szerveződő kisebbségi pártok a kívánatosak, ezeket tudja a maga szatellitpártjaként működtetni.

Ez magyarázza Gulyás árulózását

Bocsánatot kérni

Bauer Tamás

2021-03-25

Példátlan dolog történt tegnapelőtt, tegnap és ma Berlinben. Tegnapelőtt délután – a szokásos módon – megtartotta szokásos konferenciáját a tartományi miniszterelnökökkel a szövetségi kormány: Merkel kancellár, Scholz pénzügyminiszter, alkancellár, Spahn egészségügyi miniszter. A téma: a további járványügyi intézkedések.

A járvány kezdete, tavaly március óta rendszeresen ebben a körben döntenek a járványügyi intézkedésekről, aminek az az oka, hogy a korlátozó intézkedések – kijárási korlátozások, iskolabezárások – tartományi hatáskörbe tartoznak, a tartományokhoz tartozik a korlátozások betartását ellenőrző rendőrség. Három hete még a fokozatos nyitásról állapodtak meg azzal, hogy az egyes városokban, járásokban kimutatott fertőzöttséghez igazítják az esetleges enyhítést illetve szigorítást. Azután a járványhelyzet – a brit mutáció terjedése miatt – újra exponenciális módon romlott, és emiatt most újra szigorításról kellett tárgyalni. A szokásostól eltérően nem sikerült estére befejezni a tanácskozást: este, majd éjszaka szüntetet rendeltek el, és csak hajnalra jutottak dűlőre. Már az esti híradásokból megtudhattuk:

felmerült, hogy a húsvéti ünnepekre teljes lezárást rendelnek el, mégpedig nem három, hanem öt napra: csütörtöktől hétfőig minden leáll azzal, hogy csak szombaton nyitnak ki az élelmiszerüzletek. A tanácskozáson ezt tegnap, kedden hajnalban el is határozták.

Ma, szerdán délben azután váratlanul rövid sajtótájékoztatót tartott Merkel kancellár, és bejelentette: délelőtt rendkívüli egyeztetést tartott a tartományi miniszterelnökökkel és a parlamenti pártok frakcióvezetőivel, mivel úgy kellett döntenie: a húsvéti öt napos leállás elmarad, mert nem megvalósítható. Nem állhatnak le ilyen prompt módon a szállítások, nem rövidíthető le így az élelmiszerboltok nyitva tartása stb.

Merkel elismerte, hogy hiba történt, ami tovább növeli a bizonytalanságot az országban, és hozzátette: ő maga követte el a hibát, amiért mindenkitől bocsánatot kér.

A többi, a hét elején elhatározott intézkedés érvényben marad.

Ezt követően a szászországi és a baden-württembergi miniszterelnök olyan nyilatkozatot tett, hogy a hibás döntés a kancellár és a tartományi miniszterelnökök közös hibája volt, együttesen felelősek a hibáért. (A szászországi miniszterelnök CDU-s, a baden-württembergi viszont az ellenzéki zöldekhez tartozik.)

Az ellenzéki pártok többsége elismeréssel fogadta Merkel lépését, csak a Balpárt és a szélsőjobboldali AfD vetette fel, hogy a kancellár kérjen bizalmi szavazást a Bundestagban, s csak az AfD ütött meg élesen elutasító hangot. A sajtó elég élesen bírálja a Merkel-kormány járványkezelését, miközben a húsvéti leállás visszavonását elismerően fogadják.

A történet önmagában is érdekes, de számunkra különösen tanulságos.

Hallottunk olyat a járvány kezdete óta, hogy a kormány bármiben elismerte volna, hogy hibázott?

Elismerte-e valaki is, hogy hiba volt a tisztiorvosi szolgálat felszámolása még a harmadik Orbán-kormány, Lázár János minisztersége idején? Merthogy a tesztelés, a fertőzöttek nyomon követése éppen a tisztiorvosi hálózat feladata lett volna, és nem a rendőrségé. Elismerte-e valaki, hogy hiba volt a tizenhatezer lélegeztetőgép beszerzése?

Kért-e valaki bocsánatot az erre elfecsérelt százmilliárdokért?

Elismerte-e valaki, hogy hiba volt augusztus végén arra helyezni a hangsúlyt, hogy „Magyarországnak működnie kell”, és egészen november elejéig tartózkodni érdemi korlátozások bevezetésétől, noha azt még a kormány egyes tanácsadói is, mint Jakab Ferenc pécsi virológus, is sürgették?

Kért-e bocsánatot bárki, amiért Magyarországon még nézők előtt rendeztek labdarúgó kupamérkőzéseket akkor, amikor sehol máshol a civilizált világban?

Elismerték-e, hogy hiba volt a nyitásról hirdetni „nemzeti konzultációt” akkor, amikor már számolni lehetett a harmadik hullám indulásával?

Amikor az ellenzék arra figyelmeztet, hogy a lakosságarányos Covid-halálozások száma Magyarországon a legmagasabbak közé tartozik a világon, Gulyás miniszter a parlamentben azzal válaszol, hogy a Covid miatti többlethalálozás százalékos aránya alacsonyabb nálunk, mint sok nyugati országban. Ez ugyan igaz, de ez azért van így, mert nálunk a járvány előtt is jóval magasabb volt a halálozások népességhez viszonyított aránya, mint a fejlettebb országokban. Ezért lehet az abszolút számban magasabb többlethalálozás százalékosan magasabb. Ez

a statisztikai játék mutatja: hogyan menekül a kormány a súlyos helyzet miatti felelősségétől.

Mindannyian tudjuk, hogy sem Orbán, sem más fideszes politikus nem ismert el semmilyen hibát, folyamatosan a járvánnyal szembeni sikeres védekezéssel dicsekednek. Tudjuk, ehhez vagyunk szokva. Itt be is fejezhetném, de sajnos hozzá kell tennem valamit.

Nemcsak a kormány hibázott a járvány ügyében. Nemcsak Orbán kezdett el akkor beszélni a nyitásról, amikor a harmadik hullámmal kellett számolni. Nem,

ezt ellenzékiek kezdték: először Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő állt elő azzal, hogy nyitni kell, mert a turisztikai szektor nem viseli már el a korlátozásokat, azután a Momentum politikusai folytatták, majd Jakab Péter dörögte a parlamentben, hogy „adják vissza az életünket”.

Még szerencse, hogy a DK és a Párbeszéd nem szállt be ebbe. Az előbbieknek el kellene ismerniük, hogy ezek hibás kezdeményezések voltak, ellenzékben is lehet hibázni. Angela Merkelről vegyenek példát, ne Orbán Viktorról.

Ki velük?

Bauer Tamás

2021-03-24

Lázár János már néhány hónapja meghirdette egy interjúban, hogy ki kell szorítani a kiskereskedelemből a multikat, protekcionizmusra van szükség. Most ezt Nagy István földművelésügyi miniszter ismételte meg: szerinte „olyan mértékű nyereség képződik a szektorban, majd hagyja el ezt követően az országot, amit nem lehet annyiban hagyni”, és részük van a magas élelmiszerárakban is.

Csak hogy mindenki tudja, hogy miről van szó: a magyarok leginkább a Tescoban, az Auchanban, az Aldiban, a Lidlben, a Pennyben, a Sparban szerzik be az élelmiszert és napi cikkeket, a műszaki cikkek piacán a MediaMarkt a piacvezető, az építőanyagokat és barkácsárut ma leginkább az OBI, a Praktiker, a Bauhaus árulja.

Amikor 2010-ben megalakult a második Orbán-kormány, Orbán meghirdette a külföldi tőke kiszorítását

a bankrendszerből, az energetikából, a médiából és a kiskereskedelemből. Tíz év elteltével elégedetten állapította meg, hogy három területen sikerült a dolog: a bankrendszerben sikerült ötven százalék alá szorítani a külföldi tulajdont, az energetikából eltűnt a külföldi tőke, mindent visszavásároltak, és a médiában is radikálisan csökkent a külföldi tulajdon.

Jobb lett ettől a magyaroknak?

Attól biztos nem, hogy a magán-nyugdíjpénztárak államosításával szerzett pénz jelentős részét adósságcsökkentés helyett a külföldi tulajdonba került közműcégek visszavásárlásra költötték, és adóbevételekből is rengeteget költöttek erre.

A bankok „nemzeti” tulajdonba vétele lehetővé tette a fideszes nagyvállalkozók kétes üzleteinek finanszírozását, a bankolás azonban nem lett olcsóbb, sőt a tranzakciós illetéktől drágult.

Az energetika nemzeti kézbe vételétől sem lett olcsóbb az áram, a gáz, a híres-neves „rezsicsökkentés” egyszeri kampányakció volt, de amikor a világpiacon zuhantak az árak, Magyarországon nem csökkentek a tarifák. A külföldi médiatulajdonosok kivásárlása független lapok eltűnéséhez vezetett.

Vajon jó lenne nekünk, ha a kiskereskedelemben is sikerülne visszaszorítani a külföldieket?

Talán még emlékszünk, az élelmiszerek kiskereskedelméből először az egykori Csemege boltjait megvásárló Szuper nevű hálózatot és a kisebb boltokat megszerző belga Profit sikerült elkergetni, a boltokat nagyrészt a CBA, kisebb részben a Coop vette át, állami bankhitelekből. A bevezetőben felsorolt nagy multicégek nem a korábbi szocialista kiskereskedelem boltjait vették át, hanem zöldmezős beruházásokkal bővítették a magyar kiskereskedelem kapacitásait, így jöttek létre az új barkácsáruházak, így a Penny, a Lidl, az Aldi, a Spar, illetve a Tesco és Auchan, korábban a Cora hálózata.

Olyan áruválaszték és kereskedelmi kultúra jelent meg az országban, amelyért korábban legalább a Bécs melletti Shopping City Südig kellett utazni a magyaroknak.

A bútorpiacon megjelent az IKEA, majd a KIKA. Csak a rend kedvéért: ugyanez történt a többi volt szocialista országban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban vagy Romániában is. Minden magyar vásárló tudja, hogy összehasonlíthatatlanul gazdagabb választékot, jobb minőséget, olcsóbb árakat talál e hálózatok boltjaiban.

Dolgozóik pedig a kemény munkáért cserébe magasabb fizetéseket kapnak, mint korábban az állami kiskereskedelemben.

Az Orbán-rendszer persze mindent maga szeret ellenőrizni, kézben tartani, és zavarja, ha bármi olyasmi van jelen az országban, ami független az akaratától, amiből nem ő és kliensei gazdagodnak.

Az a gondolat, hogy a termelők és kereskedők versenyében a jobb teljesítmény dönt, és ennek a fogyasztó az első számú haszonélvezője, teljesen idegen tőlük.

Ez eddig evidencia, nincs benne semmi meglepő, tudtuk eddig is. Csakhogy az elmúlt napokban az derült ki, hogy nemcsak a Fidesztől, de az ellenzéktől is idegen ez. Már Lázár korábbi kijelentésére sem mondtak semmit az ellenzéki pártok, most pedig a földművelésügyi miniszter nyilatkozatára sem.

Amikor pedig az ATV-ben a műsorvezető azzal indította a beszélgetést Varju Lászlóval, hogy „az volt az érvelése korábban Lázár Jánosnak, és most az agrárminiszternek is, hogy egy ilyen változtatás, a nagyobb magyar arány például jót tenne abban, hogy az áringadozás is kivédhetőbb lenne, mert a piac így egyszerűbben lenne szabályozható, és a multik így nem vinnék ki a pénzt. Ennek első hallásra sok magyar örülne:

akkor olcsóbban tudnánk vásárolni, ha a magyar tulajdon lenne többségben”,

az ellenzék vezető gazdaságpolitikusa, a költségvetési bizottság elnöke így válaszolt: „Természetesen. De ugye azért ennek az interjúnak sok vonatkozása van. Én hadd kezdjem onnét, hogy úgy látom, hogy a jobboldal igen jelentős lelkiismeret-furdalással küzd, és szeretnének valamit tenni a faluért. Én ezt megértem, sőt támogatom is őket abban, hogy ilyenre sor kerüljön. Hiszen az elmúlt tíz évben nem tettek semmit érte. Sőt, ha azt mondom, harminc évvel ezelőtt a jobboldal tette tönkre a falvakat, és az elmúlt tíz évi teljesítményük után pedig valamire szükség van. Hogy az-e a legjobb, amire egyébként Lázár János készül, ami mögött én nem annyira, hogy azt mondjam, az aggodalmat látom, hanem inkább az irigységet, mert arra a forrásra, arra a jövedelemre is szemet vetettek a fideszesek, amit másoknál látnak”.

Ennyi. Az, hogy mi a jó a fogyasztónak, milyen szerepe van a versenynek abban, hogy megfizethető áron jusson jó minőséghez és gazdag választékhoz – elvégre a kiskereskedelemben ez a kérdés –, a válaszban, bármeddig idézném is, elő sem kerül.

A fideszes törekvés határozott elutasítása helyett „természetesen”, meg „ez-e a legjobb”. Merthogy a magyar ellenzék gondolkodásából és retorikájából a gazdaságpolitikai gondolkodás teljesen kiszorult, csak politikai verekedésben tudnak gondolkodni. Ha pedig mégis gazdasági kérdések kerülnek szóba, akkor az ellenzékiek ugyanolyan protekcionisták, ugyanolyan piac- és versenyellenesek, mint a Fidesz, ugyanúgy támadják a külföldi tőke jelenlétét.

Vona az ATV-ben

Bauer Tamás

2021-03-20

Vona Gábor a Jobbik elnökeként még bent sem volt a Parlamentben, még csak készültünk a 2020-es sorsdöntő választásra, amikor Vona megjelent a Napkeltében, és meghirdette az új irredentizmust: azt szeretné, ha valamikor „minden magyar egy hazában élne”.

Amikor pártjával bejutott a parlamentbe, a Magyar Gárda egyenruhájában tette le a képviselői esküt. Vezette a Jobbik cigányokat megfélemlítő, a kistelepülési cigányellenességet meglovagoló és legitimáló kampányát. Miután ezen az alapon elért egy középpárti szintet, választói bázisának bővítésére elindította az úgy nevezett néppártosodást.

Azzal hitegette támogatóit, hogy ő és pártja győzi le Orbánt és a Fideszt. Annyit ért el, hogy a Jobbik lett a legnagyobb ellenzéki párt. Ezután lemondott pártelnökségéről, nem vette át parlamenti mandátumát, sőt kilépett a Jobbikból. Ha most eltekintünk attól, hogy milyen szörnyűséges politikát képviselve sikerült Vonának a Jobbikot legnagyobb ellenzéki párttá tenni, akár még rokonszenvesnek is tekinthetjük Vona visszavonulását.

Azóta Vona független közszereplő.

Ezt meg azt ír, közzétesz, alapítványt működtet. Időnként meghívják az ATV Startba, a Nap hírébe, ahol az ellenzéki pártok politikusai láthatóan maguk közé tartozóként kezelik őt, olykor még az Egyenes Beszédben is.

Most tovább lépett előre: az Ötben szerepelt, Hont András helyén ülve, a „négy igazán okos ember” egyikeként. Sőt, a szerkesztő az adás egyik témájává tette Vona „online népszavazását” arról, hogy szavazhassanak levélben a külföldön munkát vállaló, ott élő magyarok ugyanúgy, mint a „határon túliak”.

Ez az az elképzelés, amit az ellenzéki pártok valamennyien képviselnek, beletették a 2018-as választás előtt elfogadott közös választójogi tervezetükbe is, tehát Vona kezdeményezésében semmi új nincs, ő itt

önmagának mint volt és leendő politikusnak folytat imázskampányt az ellenzékiek ötletének kisajátításával.

Más ATV-műsorban is szó volt már erről, most is ő maga adhatta elő egy fölöttébb előkelő társaság tagjaként.

Hogy ő ezt csinálja, az az ő dolga, majd kellő időben elfelejtődik. De miért csinálja ezt az ATV? Amennyire én tudom, Vona mostani szerepét azzal magyarázza, hogy elege lett a pártpolitikából, mást csinál. Nem áll ezzel egyedül, például Schiffer András is kiszállt az LMP-ből, ügyvédként él, de időnként véleményt mond a politikáról, az ATV-ben is. Schiffernél a dolog hiteles, ő tisztázta a viszonyát politikusi múltjához, és világos az eszmei, politikai alapállás is, amelynek alapján elmondja véleményét. Vonát azonban

úgy hívják el rendszeresen az ATV-be, és úgy udvarolják körül a műsorvezetők egyfajta haza bölcseként, hogy sosem kérdeznek rá, hogy mit gondol ma arról, amit a Jobbik elnökeként, parlamenti frakcióvezetőjeként nyolc éven át művelt.

Nem tudok róla, hogy Vona úgy tisztázta volna viszonyát ahhoz a gyalázathoz, amit a magyar politikában tett, ahogyan egykor mondjuk Hegedűs András, Rákosi korábbi miniszterelnöke, majd fontos szociológus és rendszerkritikus megtette.

Hogyan szerepeltetheti őt így az ATV?

Nem Vonától veszem ezt rossz néven, ő a felkínált lehetőséggel él, hanem az ATV-től, amely ezt így felkínálja.

Az döntési kérdés egy csatornánál, hogy beenged-e műsoraiba náci, szélsőjobboldali politikusokat. A német közmédia évtizedeken át – a választási estéket kivéve, amikor muszáj volt – ezt nem tette, a Bundestagba bejutott AfD politikusait azonban most már beengedi. Az ATV az 2014-es választási kampányig nem hívta meg a Jobbik politikusait, akkor bírói döntés kötelezte erre, és azóta rendszeresen meghívta őket már azt megelőzően is, hogy a többi ellenzéki párt partnerként fogadta el őket. Meghívják a stúdióba Toroczkai Lászlót és Dúró Dórát is a Mi hazánktól. De ők akkor – akár az AfD politikusai a német közmédiában, akár a Jobbik vagy a Mi hazánk politikusai az ATV-ben – nyíltan mint szélsőjobboldaliak vannak ott a képernyőn.

De Vonáról a néző nem tudhatja, hogy mint kicsoda mondja, amit mond, és nem is kell neki ezt a stúdióban tisztáznia.

Szputnyik V, Sinopharm, AstraZeneca

Bauer Tamás

2021-03-17

Négy igazán okos embert kérdeznek hétről-hétre az ATV Öt című műsorában. Sok okos, bár időnként meghökkentő megjegyzést tesznek a mai politikáról, és összességében mindig elgondolkoztatnak. Most azonban – nem először – kifejezetten felbosszantott a négy igazán okos ember. Azzal bosszantottak fel, hogy afölött értetlenkedtek, hogy a kormánypártiak és az ellenzékiek között az orosz és kínai vakcina megítélésében is a párthovatartozás szerint alakultak a frontok. Komolyan háborgott ez a négy igazán okos ember amiatt, hogy az ellenzékiek még mindig ott tartanak, hogy ami nyugati, az jó, ami orosz vagy kínai, az nem jó.

Nem ott tartanak.

Nem arról beszélnek, hogy ami nyugati, az jó, és ami keleti, az elve rossz. Nagyon pontosan fogalmaznak az ellenzékiek: nem helyeslik, hogy Magyarországon olyan vakcinával oltanak, amely nem kapta meg az Európai Gyógyszerhatóság jóváhagyását. És nem azért nem helyeslik ezt, mert a magyar gyógyszerhatóság szakemberei kevésbé lennének felkészülve, mint amszterdami kollégáik. Egészen más okból: azért, mert

az Európai Gyógyszerhatóság szakemberei – ugyanúgy, mint brit vagy amerikai kollégáik – autonóm módon, szakmai lelkiismeretükhöz igazodva hozhatják meg döntéseiket, míg a magyar hatóság szakemberei – hasonlóan orosz vagy kínai kollégáikhoz – nincsenek ebben a helyzetben.

Hogy mi folyik az ügyben Moszkvában vagy Pekingben, azt nem tudjuk, de hogy mi folyik Budapesten, azt tudjuk. Az orosz vakcinával kapcsolatban Orbán Viktor és Szijjártó Péter üzente meg egy keddi napon a magyar hatóságnak: mire Szijjártó pénteken Moszkvában aláírná a megállapodást a Szputnyik V szállításáról, legyen meg a jóváhagyás.

Ha igazak a hírek, a felkért külső szakértők egy része nem adta nevét a jóváhagyó döntéshez.

A kínai vakcinával kapcsolatban az Orbán-kormány még egyszerűbbé tette a helyzetet: Szijjártó Péter kezébe adta a „szakmai” döntést. Rendeletet hozott arról, hogy ha Szijjártó megállapítja, hogy három országban legalább egymillió embert beoltottak már egy vakcinával, és a három között van egy EU-tag vagy „tagjelölt” (azért kellett ezt betenni, mert tag nincs, de Szerbia ilyen tagjelöltként megfelelt a célnak), akkor a magyar hatóság a vakcina vizsgálata nélkül megadja az engedélyt. Így, kijelentő módban, ami a jogszabályok nyelvén kötelezettséget ír elő. Ez a baj a kínai és orosz vakcinával, és nem az, hogy orosz illetve kínai. Nem az, hogy

földrajzi értelemben keleti vakcinák, hanem hogy politikai értelemben keletiek: olyan önkényuralmi rendszerek kínálják azokat, ahol nem létezik független gyógyszerhatóság.

Ugyanúgy nem létezik, ahogy független bíróság vagy független média sem. Lehetséges volna, hogy ennyire okos emberek, mint az Öt szereplői, nem értik ezt?

A címben azért szerepel a Szputnyik V. és a Sinopharm mellett az Astra Zeneca, mert azzal is történt valami – csak éppen az ellenkezője annak, ami Magyarországon történt a Szputnyik V-vel és Sinopharmmal.

Számos más országhoz hasonlóan hétfőn Németországban is felfüggesztették az Astra Zeneca alkalmazását.

Több országban is vérrögöket vettek észre néhány beoltott személynél: 14 főnél Nagy-Britanniában (14 millió beoltott személyből), 7 főnél Németországban, több százezer beoltottból. Németországban a Paul Ehrlich Intézet, az ottani gyógyszerhatóság javasolta a vakcina használatának felfüggesztését és további vizsgálatát, és a kormány ennek megfelelően döntött. Ez egy időre biztosan lelassítja az országban az oltási kampányt, holott annak ütemével amúgy is elégedetlenek a németek. Mégis

így döntöttek, mert első a biztonság és az oltásba vetett bizalom.

Varju Lászlót azzal szembesítették az ATV-ben, hogy Kálmán Olga, a DK elnökségi tagja orosz vakcinával olttatta be magát, Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke pedig azt mondta el nyilvánosan, hogy ő elfogadja, ha kínai jut neki. Hasonló értelemben nyilatkozott Fekete-Győr András, a Momentum elnöke is. Én nem látok ellentmondást aközött, hogy a pártok helytelenítik az Európai Gyógyszerügynökség által nem jóváhagyott orosz és kínai vakcina alkalmazását, illetve hogy egyes politikusaik készek ezekkel a vakcinákkal beoltatni magukat.

Miért van igaza azoknak az ellenzéki politikusoknak, akik nem helyeslik a keleti vakcinák alkalmazását?

A Szputnyik V. illetve a Sinopharm az orosz illetve kínai állam politikai fegyvere nemzetközi befolyásának kiterjesztésére. Amennyire ez a nyilvánosságra került adatokból illetve becslésekből tudható, mindkét nagy országban a lakosság kisebb része kapta meg a koronavírus elleni oltást, mint Magyarországon. Mégis mindkét ország sokfelé szállítja vakcináját, és felajánlja az Európai Unió országainak is.

Az Orbán-kormány az Európai Unióval szemben „szabadságharcot” folytató, a keleti önkényuralmakkal barátkozó politikájából következik, hogy már akkor kereste az orosz és kínai vakcinabeszerzés lehetőségeit, amikor még szó sem volt arról, hogy akadozni fog az Unió által megrendelt vakcinák szállítása.

A súlyos járványhelyzetben ma számos további európai országban is hajlanak ezeknek az ajánlatoknak az elfogadására. Szlovákiában még súlyos koalíciós válság is lett a dologból, a két kisebb koalíciós partner Matovič miniszterelnök távozását követeli. Ők ugyanis nem értenek egyet olyan vakcina alkalmazásával, amely nem kapta meg az uniós hatóság jóváhagyását.

Hasonló vita folyik Csehországban is. Szerintem igazuk van azoknak az ellenzéki politikusoknak, akik kitartanak a korábban képviselt álláspont mellett.

Gyurcsány Ferenc joggal mondta el az Országgyűlésben, hogy az orosz vakcinát előbb-utóbb jóváhagyják majd Amszterdamban, és akkor nem lesz akadálya az alkalmazásának, a kínaival viszont más a helyzet, azt nem is nyújtja be a szállító jóváhagyásra.

Van itt egy olyan további szempont is, amiről senki nem beszél. A koronavírust akkor fogja legyőzni a világ, ha nemcsak Európa és Észak-Amerika, de a harmadik világ lakosságához is eljut az oltás. Ha Európa gazdag országai élnek az orosz és kínai politikai törekvések kínálta lehetőséggel, ezzel más országoktól vonják el a vakcinaszállítmányokat, hogy néhány hónappal előbb érjék el a magas átoltottságot (hiszen néhány hónap múlva itt lesz a Johnson&Johnson és a Curevac vakcinája is), és dinamikusan emelkedik a BioNtech–Pfizer vakcina kínálata). Márpedig ha más országok terhére gyorsítják az oltást Magyarországon, az nem ígér tartós megoldást, hiszen a mai globalizált világban az itt megfékezett vírus visszajön majd hozzánk más világrészekről.
Igaza van tehát azoknak, akik szerint az EU tagországainak saját forrásaikból kell megoldaniuk lakosságuk beoltását. Kormányként, pártként ez a felelős álláspont. Ugyanakkor nem kifogásolható, ha adottságnak tekintve a kormány eljárását, magánemberként ki-ki beoltatja magát azzal, amit az állami egészségügy felkínál neki.

Mint ahogy az sem, ha valaki ragaszkodik az Európai Gyógyszerhatóság által jóváhagyott vakcinához, és kész néhány hónapot várni arra.

Varju válaszol

Bauer Tamás

2021-03-16

Varju Lászlót kérdezték az ATV Startban. Olyan ügyekben is, amelyekben nem volt könnyű népszerűnek gondolt válaszokat adni.

A műsorvezető visszatért arra, hogy Vadai Ágnes arra kérdezett rá a miniszterelnöknél, hogy Magyarországra járnak magukat oltatni határon túli magyarok. Míg Gulyás Gergely múlt csütörtökön ezt tagadta, arra hivatkozva, hogy csak a magyar TAJ-számmal rendelkezők kapnak az országban oltást, a miniszterelnök viszont a Kossuth-rádióban azt mondta, hogy „a kormány 13 millió embernek elég vakcinát rendelt, azért, mert szerettek volna felkészülni arra, ha határon túl nem lesz elég vakcina, és így minden magyart be tudnak majd oltani”.

Varju válasza:

„Én azt gondolom, hogy minden magyar állampolgárnak lehetőséget kell biztosítani, aki be akarja magának adatni, vagy élni akar a védőoltás lehetőségével.”

A műsorvezető újabb kérdésére: „Tehát nem ellenzik, hogy a határon túli magyarokat, a kettős állampolgárokat is oltassa a kormány?”, Varju megerősíti: „Én azt gondolom, hogy minden magyar állampolgárnak lehetőséget kell biztosítani erre.”

Ezen a héten kerül az Országgyűlés elé az a törvényjavaslat, amely mentesíti a személyi jövedelemadó alól a 25 évnél fiatalabbak keresetét. Erre is rákérdezett az ATV műsorvezetője. Varju válasza:

„Nézze, az egészen biztos, hogy a fiatalok számára meglevő kedvezmények, azok mindig jól jönnek. Az, hogy a fiataloknak nem ez a fő problémája, mert nincs munkahelyük, nincs hol elhelyezkedni, az lesz az igazi probléma, és ezért ez szemfényvesztés. Ezért a frakciónk a döntését még megfontolja. De mindenképpen jó volna, hogyha a fiataloknak igazából tudnánk segíteni, és erre lesznek javaslataink is a vitában.”

A műsorvezető újabb kérdésére, hogy Varju inkább amellett lesz-e a frakcióülésen, hogy szavazzák meg, Varju válasza: „Én személyesen azt gondolom, hogy igen, ezt támogatni kell.”

Én magam ezen az oldalon mindkét ügyben leírtam már, hogy nem helyeslem, amit az Orbán-kormány csinál. Nem helyeslem a 25 éven aluliaknak adott kedvezményt, mert szerintem minden jövedelmet adóztatni kell, így a négy gyerekes anyák jövedelmét is, és a 25 éven aluli fiatalokét is, és ez alól legfeljebb a legalacsonyabb jövedelmek jelenthetnek kivételt, ahogy ez 2010 előtt történt, függetlenül nemtől, gyerekszámtól és életkortól.

Egyszerűen azért gondolom ezt, mert noha a polgárok, adófizetők, fogyasztók részéről elfogadható, ha örülnek minden adókedvezménynek, a politikusnak, kiváltképp, ha a költségvetési bizottság elnöke, mindig abból kell kiindulnia, hogy ha egyeseknek kedvezményt adunk, annak árát a többieknek kell megfizetniük.

Már ez a megfontolás is elegendő lenne annak megkérdőjelezéséhez, hogy vajon a magyar állam feladata-e, hogy a szomszéd országokban élők védőoltásáról gondolkodjék. Van a magyar államnak alkotmányos felelőssége a szomszéd országokban kisebbségben élő magyarok iránt, de ez – szerintem – arra vonatkozik, hogy hozzásegítsük őket magyar mivoltuk megőrzéséhez: magyar nyelvű oktatáshoz, magyar nyelvű kultúrához, az anyaországgal való kapcsolattartáshoz. Életük ama vonatkozásiban, amelyek nem magyar mivoltukból következnek, tehát gazdasági vállalkozásaikban, lakáshoz jutásukban, egészségügyi ellátásukban nincs a magyar államnak ilyen felelőssége. Ezért

a koronavírus elleni védőoltásukról sem a magyar államnak kell a magyar adófizetők adóbefizetéseinek terhére gondolkodnia.

Én tudom, hogy népszerűnek gondolt ügyekben nemet mondani ellenzéki politikusként nem könnyű. Az MSZP-frakció az Orbán-kormányok ilyen lépéseire rendszeresen igent mondott az elmúlt immár több mint tíz évben: támogatták a „rezsicsökkentést”, támogatták a családi adókedvezményt, támogatták a kettős állampolgárságot, támogatták a nők 40 szolgálati év utáni nyugdíjba vonulásának lehetőségét.

A DK-t többek között éppen az különböztette meg az MSZP-től, hogy volt bátorsága nemet mondani a Fidesz törvényjavaslataira olyan ügyekben is, amelyekben a többi ellenzéki párt a Fidesz mellé állt.

Varju válaszai most mást mutatnak.

A műsorvezető arra is rákérdezett, hogy Kálmán Olga, aki ma a DK politikusa, elnökségi tagja, elmondta a napokban, hogy a Szputnyik V vakcinával oltatta be magát, miközben a DK helyteleníti az Európai Gyógyszerügynökség által nem jóváhagyott vakcinák alkalmazását az országban. Varju szerint „… mindenkinek a személyes ügye, és el kell döntenie, hogy melyikkel mit tart fontosabbnak, vagy mit tart elsődlegesnek. (…)

Én azt gondolom továbbra is, hogy az egy nagyon fontos és a magyar emberek számára elérhetővé vált korábban akár a Pfizertől, akár más gyógyszergyáraktól elérhető vakcina.

Mivel a magyar kormány nem tett eleget annak, hogy a rendelkezésére álló gyógyszert behozza Magyarországra, helyette mással próbált kísérletezni, én azt gondolom, hogy továbbra is helyes, és követeljük azt, hogy a magyar kormány hozza be végre, és adja be az embereknek, és adja meg azt a lehetőséget, hogy Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott védőoltással oltathassák be magukat.

” Ebben az esetben nehéz dilemmával kerülünk szembe, amelyre Varju nem adott egyértelmű választ, amit meg tudok érteni. Erre a kérdésre egy külön jegyzetben térek vissza.

Gulyás szabadságharcol

Bauer Tamás

2021-03-13

Kedves színfoltja Gulyás Gergely kormányülés utáni sajtótájékoztatóinak, hogy azt a játékot, amit a parlamentben a fideszes képviselők megrendelt interpellációira és azonnali kérdéseire adott államtitkári válaszokkal folytatnak, itt a jobboldali sajtó kérdéseire adott válaszokkal folytatják.

Ezúttal az egyik ilyen kérdés így hangzott:

„Szlovénia júliusban veszi át az Európai Unió soros elnökségét, és máris támadásba lendült a brüsszeli liberális sajtó. A recept ugyanaz, mint hazánk estében: aggodalmukat adnak hangot a szlovéniai jogállamisági helyzet, a sajtószabadság állítólagos csorbítása, illetőleg az igazságszolgáltatást érintő problémák miatt. A legtöbb kritikus cikk pedig a brüsszeli Politicoban jelent meg.”

Erről kérték a miniszter véleményét, aki megállapította, hogy a kérdésben már benne van a válasz, amely helyes. Így érvelt:

„Ha valaki éppen nem szimpatikus a brüsszeli bürokratáknak, akkor ezek a vádak újra el fognak hangzani, függetlenül attól, hogy ezeknek az országoknak, és ebbe beleértem Magyarországot is, a sajtója lényegesen sokszínűbb, mint mondjuk a német sajtó. Függetlenül attól, hogy a mi igazságszolgáltatásunk semmivel sem kevésbé független, mint a német igazságszolgáltatás, nálunk mondjuk az elmúlt évtizedben nem fordult elő olyan, hogy egy hivatalban levő köztársasági elnököt alaptalanul vádoljanak meg és ügyészségi vádat emeljenek ellene, tehát hogyha a német igazságszolgáltatásról akarunk beszélni, akkor érdemes lenne ott is egyfajta konklúziónak a levonása.

Ezek egész egyszerűen, hogy ha valaki nem osztja mindenben azt a gondolkodásmódot, amit Brüsszelben kirekesztő módon és kizárólagosan akarnak megjeleníteni, akkor minden tagállammal szemben állandóan megjelenő, minden alapot nélkülöző vádak.”

Gulyás válaszában ezúttal is a Fidesznek az Európai Unióval szemben vívott „szabadságharca” jelenik meg.

Mit gondoljunk Gulyás érveléséről, van-e benne igazság?

Bizonyos értelemben van. Amennyire a német főáramú sajtót és a német közszolgálati médiát ismerem, ott valóban nem kapnak hangot olyan, a német alkotmányban rögzített demokratikus, liberális konszenzussal ellentétes nézetek, mint amilyenek a magyar sajtóban és magyar médiában nap mint nap megjelennek. Ott nem lehet olyan útszéli módon támadni az ellenzéki politikusokat, a kormánnyal szembenálló közszereplőket, ahogy nálunk a közszolgálati médiában, a kormánypárti sajtóban szokásos.

Ott nem kaphatnak hangot a náci időszak gondolkodásmódját felelevenítő álláspontok, amelyek a magyar kormánymédiában és a jobboldali sajtóban igen.

Ebben áll a magyar sajtó és média Gulyás által hivatkozott „sokszínűsége”: abba belefér az uszítás, belefér a rasszizmus.

Ami a német igazságszolgáltatás függetlenségét illeti, nem értem, mi a baja Gulyásnak azzal, hogy ha kiderül, hogy a hivatalban levő szövetségi elnök – Christian Wulffról van szó, akit 2010-ben választottak szövetségi elnökké, de két évvel később kiderült, hogy még tartományi miniszterelnökként ajándékokat – a piacinál alacsonyabb kamatozású ingatlanvásárlási hitelt illetve ismerőse nyaralójában töltött üdülést – fogadott el tehetős magánszemélyektől, ami miniszterelnöki tisztségével nem fért össze.

Értem, hogy Gulyásnak nem tetszik, ha az ügyészségi vádemelés nyomán a bíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy a történtekkel az erkölcsi összeférhetetlenségen túl megvalósult-e korrupciós bűncselekmény, és a bíróság megállapíthatta, hogy nem valósult meg. Wulff azonban az erkölcsi összeférhetetlenség elismerésével lemondott államfői tisztségéről.

Nyilván az sem tetszik Gulyásnak, ha a német közigazgatási bíróságok a végrehajtó hatalom egyes járványellenes intézkedéseit – kijárási tilalmakat, szállásadási tilalmat – megsemmisítik, mert alapjogok aránytalan jogkorlátozásának találják. Nálunk ma sokan kifogásolják ezeket a korlátozásokat, de senkinek nem jut eszébe, hogy bírósághoz forduljon velük szemben. Nem értem, hogy milyen konklúziót kellene Gulyás szerint ebből levonni. Szerintem ez épp a jogállam erejét mutatja Németországban, és valami egészen mást Magyarországon.

Míg az igazságszolgáltatás függetlenségének ügyében nyilvánvaló Gulyás érvelésének tarthatatlansága, a sajtó „sokszínűségével” kapcsolatban azt mondhatjuk:

Németországban az alkotmányban, az Európai Unióban pedig az alapító szerződésben rögzítették a demokratikus jogállam illetve az emberi jogok, az elemi humanizmus olyan alapelveit, amelyek a vezető politikai erők által általánosan elfogadott közéleti normákká váltak,

s amelyekkel magukra adó közszereplők megszégyenülés kockázata nélkül nem fordulhatnak szembe.

Ezt nevezi Gulyás annak a „gondolkodásmódnak”, amelyet „Brüsszelben kirekesztő módon és kizárólagosan akarnak megjeleníteni”. Magyarországon ez 2010 előtt is kevésbé volt így, a Fidesz Magyarországán viszont egyáltalán nincs így. Gulyás és társai ezt tekintik a maguk „szabadságának”, amelyért „harcolnak”, s amelynek képviselete nem fért már bele az Európai Néppártba.

Határon innen és határon túl

Bauer Tamás

2021-03-12

Vadai Ágnes, a DK országgyűlési képviselője írásbeli kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz a határon túli magyar állampolgárok Magyarországon történő koronavírus-betegséggel szembeni védőoltása ügyében.

Legegyszerűbb, ha idemásolom a kérdésnek a megszólítás és aláírás közötti szövegét, érdemes elolvasni:

„Többször volt már szó arról, hogy a COVID-19 elleni védőoltást a járvány elleni védekezés keretében adják, ilyen módon az nem társadalombiztosítási jogviszonyhoz kötött, hanem állampolgári jogon jár. A környező országokban azonban több mint egymillió magyar állampolgár él, ha tehát Magyarországra beutaznak és igénylik, az oltást nekik is meg kell kapniuk.

Kérdezem ezért miniszterelnök urat:

Számításba vették-e a határon túl élő magyar állampolgárokat is a vakcinák rendelésekor?
Szerepelnek-e ők is a kormány állítólagos oltási tervében?
Nekik is regisztrálniuk kellett-e ahhoz, hogy megkaphassák az oltást?
Ha igen, hányan regisztráltak?
Az ottani nyugdíjasok is megkapták-e az értesítő levelet és a levélben történő regisztráció lehetőségét?
Hol kaphatják meg az oltást azok, akik közülük nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel?
Vonatkozott-e rájuk is a vakcinakiosztás eddigi gyakorlata? (legidősebbek: Pfizer vagy Moderna, 60 év alatti krónikus betegek: Astra Zeneca, 65 év fölöttiek: Sinopharm, stb.)
Eddig hány határon túli magyar állampolgár kapta meg Magyarországon az első, és hányan a második oltást?
Hányan kaptak a Magyarországon ez idő szerint alkalmazott egyes vakcinákból?”

Vadait meghívták az Egyenes Beszédbe, ahol a műsorvezető arról faggatta, hogy tulajdonképpen mi is a célja a kérdéssel, ugye nincs az ellen kifogása, hogy a magyar állam a határon túl élő magyarokat is beoltja. Vadai válasza lényegében az volt, hogy nem, ő csak kérdez, és szörnyű, hogy valakit már azért is támadnak, hazaárulónak tekintenek, hogy a dolgot egyáltalán szóba hozza.

Felidézte azt a szóbeszédet is, hogy Kárpátaljáról nagy számban jönnek át a határon oltásért az ott élő, magyar állampolgársággal is rendelkező magyarok és ukránok.

Ukrajnában ugyanis csak pénzért, rengeteg pénzért lehet ma hozzájutni az oltáshoz.

Gulyás Gergely miniszter mai sajtótájékoztatóján a Magyar Nemzet által feltett kérdésre is válaszolt, amely Vadai kérdését uszításnak minősítette. Gulyás válaszában azzal nyugtatta meg a közvéleményt, hogy Magyarországon csak az jogosult oltásra, akinek mint járulékfizetőnek, nyugdíjasnak vagy diáknak TAJ-száma van. Szerinte kettős állampolgárság alapján nem oltanak határon túliakat. Hogy mi történt ténylegesen, arról nem beszélt.

Vadai kérdése mindenesetre jogos. Az ügy alapot ad arra, hogy megismételjem az álláspontomat egy alapvető kérdésben.

Ami az oltást illeti, szeretném leszögezni azt, amit Vadai Ágnes – hangsúlyozom – nem mondott sem az írásbeli kérdésben, sem az Egyenes Beszédben, én viszont mondom:

szerintem a nem Magyarországon élők koronavírussal szembeni oltása nem a magyar állam dolga, hanem azé az országé, ahol életvitelszerűen élnek.

Erre van egy egyszerű érv: az Európai Unió a népességszám arányában osztja szét a gyártók által szállított vakcinát a tagországok között, aminek az a logikája, hogy egy-egy államnak a népszámláláskor ott megszámolt, a területén bejelentett személyek egészségéről kell gondoskodnia.

Ez az elv pedig nemcsak az EU tagállamai között érvényes.

A védőoltás közegészségügyi feladat, amelyet minden állam adóbefizetésekből finanszíroz, és az oltások elosztásakor méltányos figyelembe venni, hogy ki melyik államban fizet (vagy korábban, aktív korában fizetett) adót.

Oltani egy-egy országban tehát nem az állampolgárokat, hanem az országlakosokat (inhabitants, Einwohner, жители) helyes. Gulyás Gergely miniszter is hasonló álláspontot képviselt a sajtótájékoztatón.

Ez az ügy újra megmutatja, hogy mennyire abszurd a 2010-ben módosított magyar állampolgársági törvény, amely kérelmükre letelepedés nélkül is magyar állampolgárságot ad a külföldön élő magyar nemzetiségű, magyar felmenőkkel rendelkező személyeknek, és amelyet immár a hat ellenzéki párt szövetsége is deklaráltan vállal. (A DK a választójogot illetően tartja fenn különvéleményét, magát az állampolgárságot illetően már feladta azt az elutasító álláspontot, amelyet a 2010-es szavazásnál Gyurcsány Ferenc és Molnár Csaba a szavazatával kifejezett.)

Érdekes ebből a szempontból, hogy amikor Orbán Viktor a kínai vakcina mellett érvelt, rendszeresen hivatkozott arra, hogy azzal már nagy számban oltottak be vajdasági magyarokat. Nem merült fel sem benne, sem hallgatóságában, hogy az ő oltásuk nem a szerb, hanem a magyar állam dolga lenne.

Megismétlem az álláspontomat.A magyar államnak minden olyan támogatást meg kell adnia a szomszéd országokban kisebbségi sorban élő magyaroknak, közösségeiknek és intézményeiknek, amelyek azt szolgálják, hogy anyanyelvükön fejezhessék ki magukat a nyilvánosságban, anyanyelvi kultúrájukat ápolhassák, anyanyelvi oktatásban részesülhessenek az óvodától az egyetemig, kisebbségi intézményeiket működtethessék, és kapcsolatot tarthassanak Magyarországgal. Ilyen ügyekben 1990 óta minden magyar kormány támogatta a kisebbségi magyarság intézményeit.

Ugyanakkor nem feladata a magyar államnak, hogy a szomszéd országokban élő kisebbségi magyarok gazdasági tevékenységét, vállalakozásit, lakásépítkezését, jóléti ellátását, egészségügyi ellátását finanszírozzák, hiszen e tevékenységek működtetése a nyelvi, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül történik.

Nem várható el a Magyarországon élőktől, dolgozóktól, hogy adóbefizetéseikkel az állam ilyen tevékenységét finanszírozzák.

Ezt a különbségtételt ma nemcsak az Orbán-kormány és intézményei nem teszik meg, hanem az ellenzéki pártok és a független véleményformálók sem.

Mi a baj a Momentum előválasztási kampányával?

Bauer Tamás

2021-02-26

Mi a baj a Momentum előválasztási kampányával?

Azt olvasom a hvg-ben, hogy a többi pártnak nem tetszik a Momentum előválasztási kampánya. Nem tetszik nekik, hogy a Momentum előreszaladt a jelölt-jelöltek bejelentésével – kiváltképp azzal, hogy Hadházy Ákost indítják Zuglóban, ahol a jelenlegi képviselő Tóth Csaba ellenfele lesz –, és Fekete–Győr András miniszterelnök-jelölti programot is hirdetett. Szerintem pedig a Momentum pont azt csinálja, amit egy előválasztáson csinálni kell.

Az előválasztás kezdeményezői sokat hivatkoznak a nemzetközi példákra. Egyéni választókerületi képviselőjelölteknél én nem tudok Európában előválasztásról, több aspiráns közül a helyi pártszervezetek tagjai szoktak választani. Az amerikai elnökjelöltek kiválasztása az előválasztás klasszikus példája. Emellett én a német szociáldemokraták esetében emlékszem a kancellárjelölt pártszavazással történő kiválasztására 1994-ben, az olasz baloldal 2005-ben a miniszterelnök-jelöltjét, a francia jobboldal 2016-ben az elnökjelöltjét választották ki így egy-egy alkalommal.

A klasszikus amerikai gyakorlatban az elnökjelölt kiválasztása éles párton belüli küzdelmet jelent, vastagon politikai tartalommal: a két nagy párt különböző szárnyai szállnak szembe egymással.

A demokratáknál Hillary Clintonnak és Joe Bidennak is a végén Bernie Sanderssel, a balszárny képviselőjével kellett kemény harcot vívnia. Igaz, a német szociáldemokratáknál a kancellárjelölti előválasztás egyetlen példájának nem volt politikai tartalma, és a francia jobboldalnál is sokkal kevésbé, mint ami az amerikai hagyomány. (Az olasz esetben különböző baloldali pártok, irányok jelöltjei versenyeztek.)

Az tehát, hogy a Momentum Fekete-Győr András programhirdetésével politikai programok versenyévé teszi a miniszterelnök-jelölti előválasztást, és feltehetően a Momentum Fekete-Győr által meghirdetett programját fogják képviselni jelölt-jelöltjeik az egyéni választókerületi előválasztáson, semmi mást nem jelent, mint hogy a momentumosok komolyan veszik az előválasztást.

Arra törekszenek, hogy az általuk helyesnek tartott politikának minél nagyobb súlya legyen a Fidesszel szemben álló oldalon, legyen az akár egy majdani kormánykoalíció, akár a következő ciklus parlamenti ellenzéke.

Más kérdés, hogy egyetért-e az ember a Fekete-Győr által meghirdetett programelemekkel. Van köztük, mégpedig nagyon fontos, amivel a magam részéről lelkesen egyetértek, mint például múlt vasárnapi programbeszédének kiinduló állítása, melyre a végén is visszatért: hogy

az új Magyarország nyugati ország legyen, nyugati piacgazdasággal, nyugati szabadságokkal, nyugatias oktatással, nyugatias egészségüggyel.

Hogyne értenék velük egyet – miközben az LMP ma első számú, leginkább komolyan vehető politikusa, Ungár Péter határozottan elutasítja ezt. Ebből az alapállásból szinte magától értetődően következik, hogy a Momentum kiáll az euró bevezetése mellett (azért csak „szinte”, mert a szintén nyugatias Csehországban ma konszenzus van az euró elutasításában), és természetesen ezt is üdvözlöm. Ungár ezt is vitatja, mint az LMP-sek általában, míg a Jobbik, amennyire ez megítélhető, megosztott ebben.

Hasonlóképpen következik ebből az alapállásból

az Európai Ügyészséghez való csatlakozás képviselete, amiben viszont tudtommal az egész ellenzék egyetért.

Nagyon egyetértek még egy kulcsfontosságú állításával: azzal, amit a családfelfogásról mondott – ez is a mai nyugati világ nyitott, toleráns családfelfogása, a melegek házasságkötésének és közös gyermeknevelésének elfogadása. Ezt még nem támadta meg senki az ellenzékből, de kíváncsi lennék, mit gondolnak erről a Jobbikban.

Elhangzottak ugyanakkor olyan ötletek is Fekete-Győr miniszterelnöki programhirdetésében, amelyeket nemhogy támogatni nem tudok, de még komolyan venni se nagyon.

Ilyen a négynapos munkahét ötlete:

ki hihet abban, hogy 2030-ra ennyire csökkentett heti munkaidővel fognak annyit keresni az emberek Magyarországon, hogy abból tisztességesen meg lehessen élni?

Csak Matolcsy mondogat olyanokat, hogy ilyen távon utolérjük Ausztriát, márpedig ott sincs négynapos munkahét. Felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben nincs is egyéni nyugdíjszámla, de ha lenne is, hogyan lehetne az azon felhalmozott pénzből valamikor 35 éves életkor és a nyugdíjkorhatár között levenni akkora összeget, hogy abból hónapokra felhagyhasson az ember a kereső tevékenységével? A nyugdíjkassza tíz, húsz vagy harminc év múlva sem tesz majd lehetővé akkora öregségi nyugdíjakat, hogy abból idő előtt el lehessen venni jelentős összeget egy „alkotószabadság” vagy egy világkörüli utazás finanszírozására.

A „Magyarország-részvény” ötlete nem megvalósíthatatlan, csak értelmetlen:

állami vállalatokat csak olyan szektorokban értelmes dolog fenntartania a Fidesz utáni Magyarországnak, ahol nem a profit és ezáltal osztalék biztosítása a tevékenység célja.

Egy normális részvénytársaság kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyáltalán nem fizet osztalékot, és nem lenne kívánatos, hogy egy állami vállalat vezetésére olyan nyomás nehezedjék a „részvényesek” milliói részéről, hogy mindenképpen fizessen osztalékot, mégpedig minél többet.

Az egészségüggyel kapcsolatban a brit és osztrák példa követését javasolta, ami pedig egyszerre nem megy: Nagy-Britanniában állami egészségügy van, amelynek teljesítményével többnyire elégedetlenek a britek, Ausztriában viszont biztosítási alapú egészségügy, még ha nem is annyira versenyelvű, mint a német vagy a holland.

Szóval, vannak komoly bajaim is a Momentum előválasztási programjával, de az mindenképpen örvendetes, hogy politikai tartalmat ad az előválasztásnak, politikai karaktert ad a miniszterelnökjelölt-jelölt mellett választókerületi jelölt-jelöltjeik fellépésének is.

Ne gondolja senki, hogy csak a Momentum lép fel így. A Momentum teszi ezt másoknál nyíltabbá, ami azért is van így, mert a Momentum nincs jelen az Országgyűlésben, és nem tudja saját nézeteit parlamenti megszólalásokban, törvényjavaslatokban, interpellációkban stb. terjeszteni, mint az előválasztás többi részvevője.

Aki figyeli a parlamenti ellenzéki pártok effajta fellépéseit, az pontosan tudja, hogy azok is folyamatosan a maguk programjavaslatait adják elő. Az MSZP például azt, hogy a nyugdíjemelés a következő ciklusban végig egységes összegű legyen, a Párbeszéd számon kéri – nemcsak a Fidesztől, de ellenzéki versenytársaitól is – az alapjövedelmet, az LMP pedig mind a határon túli pártpolitika kérdésében, mind az euró bevezetésével illetve általában az uniós politikával kapcsolatban a Fidesszel megegyező módon támadja a DK-t és a Momentumot.

Íme, kiderül, hogy

a hat ellenzéki párt álláspontja nemcsak másodlagos részkérdésekben, de alapvető kérdésekben is lehet eltérő. Miért is ne szólhatna erről az előválasztás?

És ahhoz mit szóljunk, hogy a Momentum Hadházy Ákost állítja jelölt-jelöltnek Zuglóban, ahol ma az MSZP-s Tóth Csaba a képviselő? Hónapokig tartott, amíg a hat párt meg tudott egyezni abban, hogy minden egyéni választókerületben tartsanak előválasztást. Leginkább a Momentum akarta ezt, legkevésbé az MSZP, amely szerette volna, hogy a jelenlegi képviselőknek ne kelljen versenyezniük az újraindulásért. Végül mindenki elfogadta, hogy kelljen.

A DK például a jelenlegi képviselők közül Burány Sándorral, Csárdi Antallal, Hiller Istvánnal, Hiszékeny Dezsővel, Kálló Gergellyel, Kunhalmi Ágnessel, Mellár Tamással, Molnár Gyulával és Szabó Szabolccsal szemben is állít jelölt-jelöltet az előválasztáson.

Csak Óbudán Szabó Tímeával szemben, Zuglóban Tóth Csabával szemben és Szegeden Szabó Sándorral szemben nem indít senkit a dolgok mai állása szerint. Még ismert országos politikust is elindít pozícióban levő képviselővel szemben: Arató Gergely hívja ki az előválasztáson Burány Sándort. Akkor miért ne indíthatná el a Momentum Tóth Csabával szemben Hadházy Ákost?

Tudom én persze, hogy mi a különbség. Hadházy indulásának Tóth Csabával szemben markáns politikai tartalma van: az MSZP-s képviselőt kapcsolatba hozzák – hadd fogalmazzak óvatosan – tisztázatlan folyamatokkal a zuglói politikában, Hadházy pedig a közélet tisztaságáért folytatott harc ellenzéki „védőszentje”, ahogy Fekete-Győr a jelölt-jelölés bejelentésekor fogalmazott.

Ez is velejár azzal, hogy a Momentum – ugyanolyan nyíltan, mint az LMP – markáns politikai tartalmat ad az előválasztásnak. Jól teszi. (Az LMP is.) Szerintem a Momentum előválasztási kampányával nincs semmi baj. Legfeljebb azzal van néhány ponton baj, legalábbis szerintem, amit mond. De ez is rendjén van.

1...141516...38 15. oldal a 38-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Bauer Tamás

Orbán újra győzelmet hirdet. Ha elérjük a két- és félmillió ember beoltását, akkor elkezdhetünk nyitni. Ezen belül, ha a pedagógusok – mármint az oltásra regisztrált pedagógusok – megkapták az első oltást, ki lehet nyitni az iskolákat és óvodákat.

Az a hungaricum, hogy regisztrációhoz kötik az oltást ahelyett, hogy a népességnyilvántartás illetve az egészségbiztosítás nyilvántartásai alapján mindenkit behívnának, tovább rontja annak esélyeit, hogy meg lehessen fékezni a járványt.

A fertőzésveszély nyomon követése, ami a járvány kezdetén is döcögött – hiszen az erre alkalmas állami intézményt, a tisztiorvosi hálózatot még Lázár János felszámolta – ma már fel sem merül.

Gulyás és általában a Fideszben tömörülő magyar nacionalisták számára ez a politikai magatartás – amely megalakulása óta a Híd képviselt – nem elfogadható, sőt árulás.

felmerült, hogy a húsvéti ünnepekre teljes lezárást rendelnek el, mégpedig nem három, hanem öt napra: csütörtöktől hétfőig minden leáll azzal, hogy csak szombaton nyitnak ki az élelmiszerüzletek. A tanácskozáson ezt tegnap, kedden hajnalban el is határozták.

Kért-e valaki bocsánatot az erre elfecsérelt százmilliárdokért?

Kért-e bocsánatot bárki, amiért Magyarországon még nézők előtt rendeztek labdarúgó kupamérkőzéseket akkor, amikor sehol máshol a civilizált világban?

Jobb lett ettől a magyaroknak?

A bankok „nemzeti” tulajdonba vétele lehetővé tette a fideszes nagyvállalkozók kétes üzleteinek finanszírozását, a bankolás azonban nem lett olcsóbb, sőt a tranzakciós illetéktől drágult.

Vajon jó lenne nekünk, ha a kiskereskedelemben is sikerülne visszaszorítani a külföldieket?

Olyan áruválaszték és kereskedelmi kultúra jelent meg az országban, amelyért korábban legalább a Bécs melletti Shopping City Südig kellett utazni a magyaroknak.

Dolgozóik pedig a kemény munkáért cserébe magasabb fizetéseket kapnak, mint korábban az állami kiskereskedelemben.

Ennyi. Az, hogy mi a jó a fogyasztónak, milyen szerepe van a versenynek abban, hogy megfizethető áron jusson jó minőséghez és gazdag választékhoz – elvégre a kiskereskedelemben ez a kérdés –, a válaszban, bármeddig idézném is, elő sem kerül.

Vona Gábor a Jobbik elnökeként még bent sem volt a Parlamentben, még csak készültünk a 2020-es sorsdöntő választásra, amikor Vona megjelent a Napkeltében, és meghirdette az új irredentizmust: azt szeretné, ha valamikor „minden magyar egy hazában élne”.

Azóta Vona független közszereplő.

úgy hívják el rendszeresen az ATV-be, és úgy udvarolják körül a műsorvezetők egyfajta haza bölcseként, hogy sosem kérdeznek rá, hogy mit gondol ma arról, amit a Jobbik elnökeként, parlamenti frakcióvezetőjeként nyolc éven át művelt.

Hogyan szerepeltetheti őt így az ATV?

Nem ott tartanak.

Számos más országhoz hasonlóan hétfőn Németországban is felfüggesztették az Astra Zeneca alkalmazását.

Miért van igaza azoknak az ellenzéki politikusoknak, akik nem helyeslik a keleti vakcinák alkalmazását?

Gyurcsány Ferenc joggal mondta el az Országgyűlésben, hogy az orosz vakcinát előbb-utóbb jóváhagyják majd Amszterdamban, és akkor nem lesz akadálya az alkalmazásának, a kínaival viszont más a helyzet, azt nem is nyújtja be a szállító jóváhagyásra.

Varju Lászlót kérdezték az ATV Startban. Olyan ügyekben is, amelyekben nem volt könnyű népszerűnek gondolt válaszokat adni.

Mit gondoljunk Gulyás érveléséről, van-e benne igazság?

Németországban az alkotmányban, az Európai Unióban pedig az alapító szerződésben rögzítették a demokratikus jogállam illetve az emberi jogok, az elemi humanizmus olyan alapelveit, amelyek a vezető politikai erők által általánosan elfogadott közéleti normákká váltak,

Vadai Ágnes, a DK országgyűlési képviselője írásbeli kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz a határon túli magyar állampolgárok Magyarországon történő koronavírus-betegséggel szembeni védőoltása ügyében.

Felidézte azt a szóbeszédet is, hogy Kárpátaljáról nagy számban jönnek át a határon oltásért az ott élő, magyar állampolgársággal is rendelkező magyarok és ukránok.

Vadai kérdése mindenesetre jogos. Az ügy alapot ad arra, hogy megismételjem az álláspontomat egy alapvető kérdésben.

Ez az elv pedig nemcsak az EU tagállamai között érvényes.

A klasszikus amerikai gyakorlatban az elnökjelölt kiválasztása éles párton belüli küzdelmet jelent, vastagon politikai tartalommal: a két nagy párt különböző szárnyai szállnak szembe egymással.

Arra törekszenek, hogy az általuk helyesnek tartott politikának minél nagyobb súlya legyen a Fidesszel szemben álló oldalon, legyen az akár egy majdani kormánykoalíció, akár a következő ciklus parlamenti ellenzéke.

ki hihet abban, hogy 2030-ra ennyire csökkentett heti munkaidővel fognak annyit keresni az emberek Magyarországon, hogy abból tisztességesen meg lehessen élni?

Szóval, vannak komoly bajaim is a Momentum előválasztási programjával, de az mindenképpen örvendetes, hogy politikai tartalmat ad az előválasztásnak, politikai karaktert ad a miniszterelnökjelölt-jelölt mellett választókerületi jelölt-jelöltjeik fellépésének is.

A DK például a jelenlegi képviselők közül Burány Sándorral, Csárdi Antallal, Hiller Istvánnal, Hiszékeny Dezsővel, Kálló Gergellyel, Kunhalmi Ágnessel, Mellár Tamással, Molnár Gyulával és Szabó Szabolccsal szemben is állít jelölt-jelöltet az előválasztáson.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA