Bauer Tamás, Author at Független Hírügynökség

Kezdőlap Szerzők Írta Bauer Tamás

371 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Százéves lenne

2021-01-21

Január 20-a van, 2021-ben. Számomra fontos nap: ma lenne százéves apám, dr. Bauer Miklós, jogász, akiről a magyar közéletben azt szokás tudni, hogy az ÁVH alezredese volt. Úgy szokták emlegetni, és ezt időnként nekem is odasziszegik ma is az utcán, hogy „a körmös Bauer”. Ez a bélyeg őt is elkísérte élete végéig, és engem is elkísér.

Mint annyi minden, ez is féligazság. Az igaz belőle, hogy az ÁVH alezredese volt, az intézmény egyik vezetője 1953 január 3-ig, amikor – ugyanakkor, mint Péter Gábort, az ÁVH vezetőjét – őt is letartóztatták, novemberig letartóztatásban volt, és ha nem hal meg márciusban Sztálin, és nem váltják le Rákosit, talán ki sem jött volna élve.

De Sztálin meghalt, a Szovjetunióban kezdetét vette az a folyamat, amit akkoriban olvadásnak hívtak, és ahogy akkoriban mindenkinek a szovjet példát kellett követnie, a Szovjetunióban megállt a zsidó orvosok elleni eljárás, Magyarországon pedig az, amit az ÁVH zsidó vezetői ellen készítettek elő.

Amikor letartóztatták, még koncepciós kémper készült ellenük is,

azután azt kezdték vizsgálni, hogy másokkal együtt ő mennyiben felelős a korábbi koncepciós eljárásokért,

ahogy akkoriban a hivatalos pártzsargonban mondták, a „törvénytelenségekért”.

Őt büntetőjogi értelemben nem találták felelősnek,

és míg másokat, mint Péter Gábort, Farkas Vladimirt és többeket börtönbüntetésre ítéltek, vele szemben ejtették a vádakat. Nem tartozott azok közé a vezetők közé, akik utasításokat adtak a törvénysértésekre, kínzásokra, és nem tartozott azok közé a vizsgálótisztek és verőemberek közé sem, akik azokat végrehajtották.

Senkinek A körmét nem tépte le,

és Ries István egykori igazságügy-miniszter haláláért sem volt felelős, akinek kihallgatását csak elkezdte (nyelvismerete miatt bízták rá, aki nem volt vizsgálótiszt, mert Ries idegennyelvű levelezése is a „bűnjelek” között volt), de át kellett adnia másnak, és amikor Ries belehalt súlyos betegségébe, nem is volt Magyarországon.

Kettős balszerencse kellett hozzá, hogy 1945-ben a Politikai Rendőrségre kerüljön, amiből később az ÁVÓ majd ÁVH lett.

Jogi egyetemet végzett, és négy nyugati nyelven beszélt. Diákkorában még csak a felvilágosult, baloldali liberális gondolkodás érintette meg, ezt kapta az ifjan a Galilei-körbe járó nagyanyámtól, iskolai és magántanáraitól. Anyám viszont, aki szintén most, decemberben lett volna százéves, gyerekkorát nagyrészt Berlinben töltötte, szociáldemokrata ügyvéd apával és kommunista anyával, maga is fiatal lányként a Német Kommunista Párt tagja lett. Németországból kiutasítva és Magyarországra visszatérve nyomban bekapcsolódott az MSZDP kommunisták dominálta ifjúsági mozgalmába a „hetes ifiknél”.

A háború alatt együtt vettek részt az illegális kommunista párt tevékenységében, Bem apó és Bem anyó volt a fedőnevük, a német megszálláskor illegalitásba vonultak, hamis papírokkal élték át 1944-45-öt, és sokakat láttak el hamis igazolványokkal, apám ebben volt mester.

Egy sokszorosított illegális újságot is kiadtak és terjesztettek Ellenállás címmel. A jogász végzettség mellett a másik balszerencséjük az volt, hogy az illegális mozgalomban Péter Gábor volt a „felső kapcsolatuk”, és amikor 1945-ben a kommunista pártvezetés felügyeletével jött létre az új magyar állam politikai rendőrsége, Péterre bízták ennek vezetését, aki odahívta a jogász végzettségű, nyelveket tudó Bauer Miklóst és feleségét, a németül anyanyelvi szinten beszélő Jutkát. Magától értetődő lehetett számukra, hogy ezt közvetlenül a felszabadulás után elvállalják.

A nyugatra menekült, háborús bűnökkel vádolható személyek hazahozatalától, amivel

apám munkája a politikai rendőrségen elkezdődött, a „reakció” elleni harcon át egyenes út vezetett a koholt vádakkal folytatott konstrukciós perekig, a Rákosi-féle rémuralom szolgálatáig.

Ha nem jogász, és különösen, ha nem Péter Gábor a felső kapcsolatuk az illegalitásban, sok minden más lehetett volna belőle az új rendszerben: újságíró, tanár, gazdasági vezető, pártmunkás vagy bármi más. Akik olyan helyekre kerültek, azok is többnyire csak 1953 után kerültek ki a rémuralom szolgálatából, de az ő szolgálatuk nem volt olyan szörnyűséges, mint akik az ÁVH-ban szolgálták azt. Onnan, ha valaki egyszer bekerült, csak az emeletről a pincébe lehetett kikerülni, és a balszerencsék után az volt a szerencse, hogy anyámat más munkahelyre helyezték, amikor Rákosi úgy döntött, hogy házastársak nem dolgozhatnak egy munkahelyen, apám pedig csak két hónappal Sztálin halála előtt került az emeletről a pincébe.

A politikai felelőssége az ÁVH egyik vezetőjeként vitathatatlan volt, részese volt a terror mechanizmusának.

Ezért is zárták ki 1962-ben, az MSZMP VIII. kongresszusa idején másodszor is a kommunista pártból. De, ismétlem, büntetőjogi felelősséget nem találtak az esetében, holott kerestek, amikor a párt élén olyanok álltak, akiket az ötvenes években meghurcolt az ÁVH.

„Második életében” a magyar külkereskedelemben dolgozott jogászként, jogtanácsosként, majd ügyvédként, nemzetközi választott bíróként, itthon, valamint német és francia nyelvterületen szerzett széles körben szakmai megbecsülést. Múltja miatt akkor támadták a legtöbbet, amikor én SZDSZ-es országgyűlési képviselő voltam: rajta keresztül rajtam és az SZDSZ-en akartak ütni. Miután kikerültem a parlamentből, haláláig nem támadták tovább. Húszadik századi magyar sors volt az ő sorsa is.

ÖT

Bauer Tamás

2021-01-18

Hallgatom az ATV-ben az Öt című, egyébként kedvemre való műsort, ahol négy fiatalember mond többnyire okos dolgokat az egykori Heti Hetes ülésrendjében.

Éppen Puzsér Róbert beszél. Leírom néhány mondatát.

„A döntő kérdés, hogy vajon hogy lehet az, hogy most megjelent egy ilyen mérés, hogy Magyarországon 85 százalék bizalmatlan az oltással szemben, és nem oltatná be magát. Amerikában ez nagyjából 50 százalék. Az Európai Unióban is, Nyugat-Európában ez 30 százalék körül van. És erre a kérdésre, erre valahogy nem keresi a választ az elit. A helyzet az, hogy ez mi, hogy ennek mi az oka. Évtizedek óta hazudnak az embereknek. Politikusok, médiamunkások, tudósok, az úgy nevezett szakértők, a teljes elit eljátszotta a társadalmak bizalmát.”

Meggyőző gondolatsor. Egyetlen baj van vele. Átkapcsolok a ZDF-re, ahol friss közvéleménykutatást ismertetnek, amely szerint a németek 67 százaléka oltatná be magát, összesen 10 százalék mond nemet, a többiek nem tudják.(A magukat beoltatni akarók aránya az előző felmérés óta növekedett.) Angela Merkelről senki sem gondolja azt, hogy ne mondana igazat. Mostanában sokat szerepelnek a német tévében a virológusok és epidemiológusok, és róluk sem gondolja senki, hogy ne mondanának igazat. A miniszterekről sem, az újságírókról sem – csak a szélsőjobboldali hőbörgők beszélnek Lügenpresséről, hazugságsajtóról, más nem. Ezért lehet a 67 meg a 10 százalék. Mellesleg

a korlátozó intézkedéseket is a nagy többség elfogadja, helyesli.

A szélsőjobb felívelésének vége, a demokratikus pártok dominanciája a német politikában stabilizálódott. Egyszerűen nem igaz Puzsér állítása, miszerint „a teljes elit eljátszotta az emberek bizalmát”.

Nem tudok svédül, hollandul, finnül, nem követem az ottani eseményeket, de az a gyanúm, hogy Puzsér állítása az észak-európai és a Benelux államokra sem igaz. Ott sem hazudnak jellemzően sem a politikusok, sem a szakemberek. Tény, hogy Trump az amerikai, Johnson meg a brit politikába behozta a gátlástalan hazudozást, de ez korántsem általános a nyugati világban. Puzsérral sem három beszélgetőtársa, sem a műsorvezető nem vitatkozott. Vajon ők is azt gondolják, hogy a közszereplők mindenütt csak hazudnak? Nem is engedhetik meg maguknak, mert

a szabad média azonnal leleplezné a hazugságot.

A kínai vakcina

Bauer Tamás

2021-01-16

Csütörtökön a sajtótájékoztatón Gulyás Gergely, péntek reggel a rádióban Orbán Viktor adta elő, hogy az Európai Unió által megrendelt vakcinából nincs elég, ezért a kormány egymillió kínai vakcinát hoz be, csak a magyar gyógyszerhatóság engedélyére, „papírjára” kell még várni. Ha ez meglesz, mindenkit gyorsan be lehet oltani.

Mit szóljunk ehhez. Vajon miért akar az Orbán-kormány kínai vakcinát behozni? (Hozna be oroszt is, de Gulyás Gergely egy korábbi nyilatkozata szerint Oroszországban nem elegendő a kapacitás.)

Mondhatnánk, hogy jó lenne mielőbb minél több embert beoltani, és ha ehhez nem jön elég az EU által megrendelt európai és amerikai vakcinából, miért ne hozzanak be kínait?

Miért ne tekintsük ezt tisztességes szándéknak, felelős intézkedésnek?

A dolog számomra egyszerű. Oroszország a legújabb hírek szerint februárban kéri, hogy az EU gyógyszerügynöksége engedélyezze a Szputnyik-V vakcina alkalmazását. Talán nem véletlenül nem kérte eddig, és kéri majd csak februárban – addigra lesz olyan szinten a vakcina, hogy az engedélyezést jó eséllyel kérheti.

A kínai gyártó nem kérelmezi, bizonyára nem véletlenül.

Nem tudok nem szabadulni a gondolattól, hogy Orbán a vakcinabeszerzésnél is az EU-tól, a Nyugattól való függetlenedés és az Oroszország és Kína irányában történő külgazdaság-politikai nyitás elvét érvényesíti. Ugyanazért akarnak orosz vagy kínai vakcinát behozni, amiért orosz metrószerelvények állítólagos felújításával korszerűsítették a hármas metrót, nem engedve meg Tarlósnak új francia szerelvények beszerzését, orosz reaktorokkal bővítik a paksi atomerőművet, kínai kivitelezésben építik az új belgrádi vasútvonalat.

Azután kiderült, hogy az orosz metrószerelvények minősége elmarad a franciákétól, és az ugyanilyen orosz technológiával a finnországi atomerőmű-építkezésen bajok vannak.

A metrószerelvények hibáit majd, ha lehet, kijavítják, de mi lesz, ha a kínai vakcina mégsem lesz ugyanolyan jó, mint a német vagy amerikai? Talán nem véletlen, hogy más EU-tagország, ahol szintén a kívánatosnál lassabban érkezik a nyugati vakcina, nem fordul a kínai vakcina felé? Ahogy orosz metrószerelvények sem futnak nyugat-európai városok alatt.

Kár volt

Bauer Tamás

2021-01-15

Amikor az unokám oltást kap, pontosan tudja, hogy utána kap egy szép matricát a doktor bácsitól. Így csinálja minden okos doktor bácsi. Egy kisgyereknek nem kell tudnia, hogy érdemes vállalni a fájdalmas szúrást. Egy kisgyereknek nem. Egy felnőtt embernek viszont igen.

Ha egy kormány, vagy akár egy ellenzéki politikus felnőttnek tekinti, felnőttként kezeli az ország polgárait, akkor nem juthat eszébe, hogy bármiképpen megjutalmazza a felnőtt embereket azért, hogy hagyják magukat beoltani. Tudom, az Orbán vagy Trump féle politikusok nem tekintik felnőttnek a választókat, és mindenféle zöldséggel etetik őket. A demokrata politikusok ezt nem tehetik. Az oltás elsősorban magának az egyénnek érdeke, de a társadalom egészének is. Felnőtt embert százezer forintos jutalommal ösztönözni arra, hogy oltassa be magát, képtelen gondolat.

Van rá pénz, mondja Fekete-Győr András, és arra hivatkozik, hogy mennyit költ a kormány a Belgrád-Budapest vasútvonalra, és hogy mennyi pénzt kapunk az Uniótól az újjáépítési program keretében. A „van rá pénz” mondatot nap, mint nap halljuk ellenzéki politikus barátainktól, amikor különféle követeléseiket a kormánnyal szemben előadják.

Akármennyi pénzt szór el a kormány helytelen célokra, ez nem érv arra, hogy felelős politikusnak ne kelljen minden forint javasolt elköltésével kapcsolatban megvizsgálnia: tényleg helyes-e ennek a költésnek az érdekében adót szedni, hitelt felvenni. Mert amit az Unió az újjáépítési program keretében úgymond ingyen ad nekünk, azt is valahol valaki befizeti adóban, illetve felvesz rá hitelt, amit vissza kell fizetni valahol valaki adójából. A pénzteremtés akkor és annyiban nem jár kockázattal, ha vannak kihasználatlan és ugyanakkor piacképes termékeket gyártó kapacitások a gazdaságban, amelyeket a pénzteremtő hitelekkel kihasználhatóvá tesznek. De ha a pénzteremtés túllép ezen a mértéken, akkor baj lesz belőle.

Azt hallom politikusoktól, hogy megdőlt az a korábbi közgazdasági hiedelem, hogy nincs ingyenleves. A jegybankok teremthetnek pénzt, amit el lehet költeni. Igen, de utána azt valahol valakinek vissza kell fizetni. A meggondolatlan hitelpénz-kibocsátásból lett a 2008-as pénzügyi világválság. A pénzteremtésnek van kockázata, és csak akkor nem okoz bajt, ha elég gyors gazdasági növekedés biztosít fedezetet a bővülő hitelkibocsátásra.

Az is hamis érv, hogy az ajándékpénzt majd elköltik, és abból is fogyasztás lesz, és az termelést és foglalkoztatást generál. Ez vagy így lesz, vagy nem. Ha például külföldön költik el az ajándékpénzt, akkor a mi országunkban nem generál termelést és foglalkoztatást.

Ne legyen félreértés: amikor a legtöbb európai ország átvállalja a járvány miatt leállásra kényszerülő vállalkozások bérkifizetéseinek 70-80 százalékát, akkor helyesen jár el, és az Orbán-kormány helytelenül teszi, hogy nem csinálja ezt. Ez is pénzkibocsátás adósságból, amit a jelenlegi különleges helyzet indokol.

Fekete-Győr ötlete azonban más. Nem munkahelyek átmentését szolgálja, mint a Kurzarbeit-típusú bérátvállalás, hanem az oltás elfogadásának jutalmazását. Hangzatos ötlet, de helytelen. Lejáratja a Momentumot és magát Fekete-Győrt. Kár volt. Sokan sokat várunk a Momentumtól, kár szertefoszlatni a reményeinket.

Miután nyert az ellenzék

Bauer Tamás

2021-01-15

Nem arról írok, hogy mi lesz, ha 2022-ben nyer az ellenzéki pártszövetség. Másról: arról, hogy mi történik most, miután 2019-ben nyert az ellenzéki pártszövetség. Mégpedig Budapest I. kerületében.

Mindenki számára váratlanul ebben az 1990 óta mindig jobboldali győzelmet hozó kerületben nyert az ellenzéki pártszövetség, a Párbeszéd által közös polgármesterjelöltnek delegált V. Naszályi Márta, ez a végtelenül rokonszenves, okos asszony lett a kerület polgármestere.

Most az okoz széles körben meglepetést, hogy további két évre meghosszabbította Nagy Gábor Tamás korábbi fideszes polgármester szüleinek bérleti szerződését. Azért volt ez meglepetés, mert a választási kampányban V. Naszályi az ilyen jogilag és erkölcsileg egyaránt elfogadhatatlan lakásbérletek megszüntetését ígérte. Naszályi az ATV reggeli műsorában elmondta: bíróságnál kezdeményezték e szerződések felülvizsgálatát, egyelőre kettőét, de amíg a bíróság nem foglal állást, a hatályos önkormányzati rendelet szerint a bérleti szerződést meg kellett hosszabbítani. Dolgoznak az új önkormányzati lakásrendeleten, de azt a járvány miatt még nem tudta elfogadni a testület, és náluk nem megy a rendeletalkotás egyik napról a másikra, mint a Fidesznél. Elvégre mindez fölöttébb bonyolult.

Naszályinak minden bizonnyal igaza van. A történetnek azonban van egy fontos tanulsága.

Sokat hallunk ma az ellenzéki pártoktól arról, hogyan fogják felszámolni 2002 után a fideszes szabadrablás következményeit, hogyan szerzik vissza az államnak a lopott vagyont, hogyan lesz szankcionálva minden bűn.

Az I. kerületi történet azonban arra figyelmeztet, hogy ez korántsem lesz annyira egyszerű dolog, ahogy azt ma az ellenzékben sokan képzelik.

Naszályi arról beszél, hogy mennyire bonyolult az önkormányzati bérlakások ügye az I. kerületben. Biztosan az. De ne legyen kétségünk, az Orbán-kormány által végigvitt vagyonosztogatás, a különféle közbeszerzések és megbízások ügye ennél is sokkal bonyolultabb. Az esetleges új kormánynak nem lakásbérleti szerződések, hanem közbeszerzések és beruházási megbízások százai, ezrei ügyében kell majd bírósághoz fordulnia, hogy állapítsák meg: semmisnek nyilváníthatók-e a sok évvel korábban létrejött szerződések.

Az ügyészségnek kell majd tisztáznia: mely esetekben mutatható ki büntetőjogi felelősség. Az biztos, hogy sok-sok bűn marad majd büntetlenül, sok elsíbolt közvagyont nem lehet majd visszaszerezni, ha lesznek is olyan esetek, amikor sikerül fülön csípni a rosszhiszemű döntéshozatal felelőseit, s megtörténhet valamiféle reparáció.

Ne tápláljunk ez ügyben illúziókat.

Új haragosaimnak

Bauer Tamás

2021-01-12

Ennyi haragot, ennyi támadást, amióta ez az oldal működik, nem kaptam még olyanoktól, akikkel alapvető kérdésekben egyet szoktam érteni, és akik korábban többnyire helyeseltek a hozzászólásaikban.

Mert az SZDSZ-esezéshez (amire mindmáig csak büszke lehetek), a körmösbauerezéshez (ami pedig nem zavar, mert azt mutatja, hogy a szidalmazóknak nem velem van bajuk, mellesleg a dolog még hamis is) hozzá vagyok szokva. Ahhoz is hozzá vagyok szokva, hogy derék emberek ebben vagy abban vitatkoznak velem. Most azonban más történik: tisztességes emberek, akik közül sokakra kifejezetten szeretettel tekintek, haragjukban lényegében árulónak tartanak, amikor azt mondom, hogy nem tudok szavazni arra az ellenzéki összefogásra, amely a nemzeti kérdésben és a menekültkérdésben felvállalja a Jobbiknak és az LMP-nek azt az álláspontját, amely a Fideszével egyezik meg.

Azt mondják, hogy a Fideszt csak teljes ellenzéki összefogással lehet legyőzni, ahhoz pedig kompromisszumot kell kötni, egyes ügyekben el kell fogadni az új szövetségesek álláspontját.

Értem sokak felháborodását. Mert egyetértek velük abban, hogy mindennél fontosabbnak tűnik, hogy véget vessünk Orbán hatalmának, az orbáni önkényuralomnak, amelynek már most tartósan súlyos következményei vannak a magyar társadalom kettészakadásában, az autonóm polgári életfelfogás visszaszorulásában és a hűbéries, szolgasági viszonyok és az ennek hatására kialakuló mentalitás széleskörű elterjedésében, a társadalmon belüli szolidaritás végzetes gyengülésében, a magyar gazdaság versenyképességének folyamatos romlásában, Magyarország külpolitikai elszigetelődésében.

Értem, hogy miért fogadja el a hat párti megállapodást, a közös elveket a DK vezetése, nem is beszélve az MSZP, a Párbeszéd vagy a Momentum vezetőiről, akik számára a nemzeti kérdésben illetve a menekültkérdésben képviselt álláspont korábban sem volt annyira fontos vízválasztó, mint a DK-nak sokáig, s nekem mindmáig. Értem a velük egyetértő, rám most haragvó facebookozókat.

Tényleg: vajon nem kell-e egyedüli, kizárólagos szempontnak tekinteni, hogy Orbán hatalmától mielőbb megszabaduljunk?

Új haragosaimat arra kérem, hogy gondoljanak végig egy elképzelt, de korántsem irreális döntési helyzetet. Képzeljük el, hogy a következő parlamenti választáson sem a Fidesz, sem az ellenzéki szövetség nem szerez többséget a parlamentben. A 199 mandátumból 97-et a Fidesz, 97-et az ellenzéki szövetség szerzett meg. Nemzetiségi képviselő nem szerez mandátumot. A hiányzó 5 mandátumot a Mi Hazánk szerzi meg. A közvélemény-kutatások és az azok alapján végzett mandátum-számítások alapján, figyelembe véve a Mi Hazánknak az önkormányzati választások megyei listáin elért eredményeit is, egy ilyen eredmény egyáltalán nem kizárható.

Emlékszem Toroczkai László olyan nyilatkozatára, hogy ők nem támogatják sem a Fideszt, sem az úgymond Gyurcsány vezette ellenzéket, a mérleg nyelve akarnak lenni.

Mit tesz egy kis parlamenti frakció ilyen helyzetben? Amikor az MSZP éppen kisebbségben kormányzott az SZDSZ kilépése után, a Herényi Károly vezette MDF-frakció azzal a feltétellel szavazta meg az adótörvényt, hogy az MSZP belemegy az örökösödési illeték (melyet csúnya demagógiával haláladónak nevezett az MDF) megszüntetésébe. Belement. Amikor a Fidesznek éppen nem volt kétharmada, és alkotmánybírókat kellett választani, a kicsiny LMP-frakció által javasolt jogászokat kellett a Fidesznek alkotmánybíróvá választania.

Nem alaptalan ehhez hasonlóan a feltételezés, hogy a Mi Hazánk ilyen helyzetben ajánlatot tesz az ellenzéki szövetségnek.

Hajlandó megválasztani miniszterelnöknek az ellenzéki szövetség miniszterelnök-jelöltjét, ha az ellenzéki szövetség képviselői az Országgyűlés megalakulását követő első ülésen hajlandók megszavazni Dúró Dóra három olyan javaslatát, amelyet a korábbi parlamentben már benyújtott, és újra benyújt. Az első javaslat a trianoni békeszerződés becikkelyezésére vonatkozó törvény hatályon kívül helyezése. A második a „lincselés” új tényállásának bevezetése a jellemzően cigányok által elkövetett, csoportosan megvalósított tettlegességre. A harmadik mindenféle „homoszexuális propaganda”, ideértve a melegfelvonulást is, törvényi megtiltása. Ha az ellenzéki szövetség megszavazza ezt a három törvényt, a Mi Hazánk szavazataival véget lehet vetni Orbán hatalmának, és másnaptól Orbán újra bukott ember, és felülhet a Bakuba tartó repülőgépre.

Szabad-e egy cigányellenes üzenetet tartalmazó, egy, a melegek diszkriminációját és nyilvános megbélyegzését szolgáló, és egy szimbolikus irredenta törvényt megszavazni, hogy megszabaduljunk az Orbán-kormánytól?

Ne mondja senki, hogy ilyen helyzetbe nem kerülhetnek a köztársaságpárti demokraták, mert ilyen választási eredmény minden ismeretünk szerint előállhat. Új haragosaim azért neheztelnek rám, mert ők úgy gondolják, hogy a köztársaságpárti demokratáknak Orbán legyőzésének reményében el kell fogadniuk a menekültügyben azt, hogy nem közös európai megoldásra kell törekedni, amit a DK és az MSZP korábban képviselt, hanem a magyar menekültpolitikába nem engedni beleszólást az EU-nak, ami a Fidesz álláspontja, de a Jobbik és az LMP is képviseli.

Továbbá, hogy az Orbántól való megszabadulás reményében el kell fogadniuk a „tizenötmillió magyar kormánya”, a „jogi nemzetegyesítés” orbáni álláspontját, amit az LMP és a Jobbik is képvisel, és amit a baloldaliak és liberálisok másfél évtizeddel ezelőtt nem fogadtak el. Én pedig ezt ellenzem. De vajon el kell-e, el szabad-e vajon adott esetben ennek érdekében fogadni a cigányellenes üzenetet tartalmazó, a melegek diszkriminációját előirányzó és a trianoni sérelmet napirenden tartó, a szomszédokat és az európai közösséget provokáló Dúró Dóra-féle javaslatokat is?

Van-e határa annak, hogy miben engedünk a nacionalista, kirekesztő politikának?

Ami összeköt 2.

Bauer Tamás

2021-01-07

Nagyon nem értett velem ma délután a Klubrádióban Bolgár György, a betelefonáló néhány hallgató és a Facebook-oldalon a legtöbb hozzászóló sem, amiért tegnapi jegyzetemben azt mondtam: a hat ellenzéki párt szövetsége annak alapján, amit tegnapi nyilatkozatuk aláírásakor a pártelnökök szóban elmondtak, nem számíthat a szavazatomra.

Horváth Gyuri barátom szerint nem kellett volna első indulatból ilyet mondanom, és meg kellett volna néznem az aláírt szöveget is, amelyet nekem nem sikerült az interneten megtalálnom. Szerinte azt a szöveget a DK is nyugodtan aláírhatta. Hála neki, most már én is megismerhettem az aláírt szöveget, de ez megerősít a véleményemben. Az a DK, amelynek alapításában részt vettem, és amelynek két és fél évig, 2014 közepéig alelnöke voltam, nem írhatta volna alá ezt a közös nyilatkozatot. A tegnapi jegyzetben és ma a Klubrádióban a nyilatkozat két eleméről beszéltem, most az írott szöveg ismeretében visszatérek ezekre és kiegészítem egy harmadikkal.

Jakab Péter az aláíráskor valóban olyasmit mondott, amikor a majdani kormányt „nem hat párt, hanem tizenötmillió magyar kormányának” nevezte, ami az írásos nyilatkozat szövegében így nem szerepel.

Ez a fogalmazás ugyanis azt jelenti, hogy a magyar állam kiterjeszti a maga illetékességét a szomszéd országokban élő magyarokra. Ez megfelel a Fidesz gyakorlatának (amely élvezi a Jobbik és az LMP támogatását), miszerint a 2010 óta született országgyűlési és kormányzati döntésekkel megtörtént a „közjogi nemzetegyesítés”. Ugyanakkor ez ellentétes a nemzetközi joggal, sérti a szomszéd országok szuverenitását, és a DK korábban nem is fogadta el. Jakab ezzel a mondattal kétségtelenül túlment az írott szövegen (szemben a többi megszólaló pártelnökkel, akik tartották magukat ahhoz). A Jobbik elnöke ezzel oly mértékben volt inkorrekt, hogy ez kérdésessé teszi, hogy helyes volt-e vele ilyen szövetségkötésben megegyezni.
Hozzáteszem: az írott szöveg sajnos lehetőséget kínált erre az inkorrektségre, ami már a partnerek felelőssége. Az „Önmagával békében élő nemzet” című pontban az első mondat így hangzik:

„Valljuk, hogy a magyar nemzet része Magyarország minden polgára, és mindazok, akiket bárhol is éljenek, saját választásuk, kultúrájuk, anyanyelvük köt a nemzet többi részéhez.”

Ez a mondat elkeni, hogy vajon közjogi vagy kulturális értelemben beszél valaki magyar nemzetről, holott ez perdöntő. A továbbiakban a szöveg a kormány feladatává teszi egyebek mellett, hogy „a külhoni magyarokat az általuk meghatározott célok mentén szolgálja”. Csakhogy a „külhoni magyaroknak” nincs egységes álláspontja a célokról: nagyon mást gondolt azokról például Patrubány Miklós és mást Markó Béla, és a Fidesz 2004-től Patrubányét tekintette a „külhoni magyarok” által meghatározott célnak. Én a kérdésben azt tartom ma is helyesnek, amit Gyurcsány Ferenccel és 1428578 választóval (ez az összes választó 18 százaléka volt) együtt 2014-ben helyesnek tartottunk, és elfogadhatatlannak tartom a Jobbik elnökének álláspontját, az írott szöveget pedig zavaróan kétértelműnek, ami egy ilyen dokumentumban nem elfogadható.

Könnyebb a helyzet a második ügyben, hiszen az LMP nevében az aláíráskor beszélő Schmuck Erzsébet szavai megfeleltek annak, ami az írott szövegben a „Jövőbe tekintő kormányzás” cím alatt olvasható:

„A migráció kihívását csak a kiváltó okok, köztük a klímaválság okozta katasztrófák és az erőszakos konfliktusok megszüntetésével lehet kezelni.

Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlással kapcsolatos döntéseket továbbra is csak a nemzeti kormányok hozhatják meg. Megvédjük a határainkat, fellépünk az illegális migráció, és az embercsempészet, emberkereskedelem minden formája ellen.

”Erre írtam, hogy ezt Szijjártó Péter is mondhatta volna, ez a Fidesz 2015 óta hirdetett álláspontja, amelyet a Jobbik és az LMP is elfogad.

A magyar határra érkező menedékkérőket illegális bevándorlóknak bélyegzik, és nem engedik be őket az országba. A Gyurcsány Ferenc vezette DK ezt nem fogadta el, én ma is elfogadhatatlannak tartom. Ez került a hat párt közös nyilatkozatába, és a DK ma úgy tesz, mintha maga is mindig így gondolkodott volna. Holott jól tudjuk: ha a klímaválságot tekintjük a migráció okának, azon csak több évtizedes távlatban lehet változtatni, az „erőszakos konfliktusok megszüntetésére” egész Európa sem képes (még a Donyeck-medencében sem, nem is beszélve a Közel-Keletről vagy Afrikáról, ahonnan a legtöbb menedékkérő érkezik Európába). Európának és így Magyarországnak is szembe kell néznie a menekültkérdéssel, és egy majdani kormánynak is abban kell döntenie: részt vesz majd az Európai Unió közös menekültpolitikájában, ami korábban a DK és talán az MSZP álláspontja is volt. Vagy szembeszegül azzal, ahogy az Orbán-kormány következetesen teszi, és amit a közös nyilatkozat szerint a majdani kormány is tenne.

Fenntartom: ezt baloldaliként és liberálisként elfogadhatatlannak tartom.

Az írott szöveget elolvasva a szóban hallottakhoz képest is feltűnőbb, hogy mennyire nem tudom közgazdászként, gazdaságpolitikusként komolyan venni, amit „Igazságos gazdaság” alcím alatt tartalmaz a hatpárti nyilatkozat. Évek óta érzékelhető: az Orbán-kormány ellenzékének mintha nem lenne gazdaságpolitikai elképzelése. Az igazságosság a jövedelempolitika és szociálpolitika kategóriája, ahol valóban van mit szembeszegezni az Orbán-rendszer tíz éve követett gyakorlatával, sőt elveivel (ahogy azt a Gondoskodó társadalom cím alatt olvashatjuk, s amit korrekt módon foglalt össze az aláíráskor Szabó Tímea).

A gazdaságpolitikának viszont nem valamiféle igazságosság, hanem a hatékonyság és versenyképesség a mércéje.

Magyarország hosszú ideje egyre hátrébb szorul a nemzetközi versenyképességi összehasonlításokban, s nem tudni arról, miként fordítaná meg ezt a tartós tendenciát az ellenzék. Nem segít az eligazodásban az olyan fogalmazás, hogy „Bevonjuk a felső tízezret és a nagyvállalatokat a méltányos közteherviselésbe, támogatjuk a szolidáris gazdaság térnyerését, a gazdaság demokratizálását, a szociális partnerek bevonását a döntésekbe.” A „nagyvállalatok bevonása a méltányos közteherviselésbe” Orbán Viktor formulája még 2010-ből, a gazdaságnak ártó különadók ideológiájául szolgált. Az adórendszer további átpolitizálására készülne a hat ellenzéki párt?

A munkaügyi törvények olyan alakítása, hogy „azok mindig a gyengébb fél, a dolgozók biztonságát erősítsék”, jól hangzó ígéret, de kormányon senki sem valósítja meg sem Magyarországon, sem másutt.

„Tisztességes munkáért tisztességes bér, tisztességgel ledolgozott életért tisztességes nyugdíj jár: a magyar bérszínvonalnak meg kell közelítenie a nyugat-európai szintet.” Vonzóak az ilyen, manapság a legtöbb ellenzéki párttól hallható ígéretek, de aki komolyan gondol kormányzásra, az nem tehet úgy, mintha a bérek és nyugdíjak színvonala függetleníthető lenne az ország gazdasági teljesítményétől. Szóval, a szöveget olvasva ezzel az elejétől végig megalapozatlan ponttal is alapvető bajaim vannak.

Talán Horváth Gyuri is elfogadja: nem első indulatból, hanem alapos megfontolás alapján írtam és mondtam, amit írtam és mondtam. Nem tudok erre szavazni.

Magyarországnak az elmúlt két évtized hanyatlása után nem az Orbán-kormánynál jobb és tisztességesebb, hanem

jó és tisztességes kormányra lenne szüksége, és ez a nyilatkozat nem ígér ilyet.

Nekem pedig nem a bólogatás a dolgom, és még csak nem is a hallgatás, hanem hogy minderre időben felhívjam azok figyelmét, akik szeretik átgondolni az ország dolgait.

Ami összeköt

Bauer Tamás

2021-01-06

Gondolom, sokan lelkesednek azért, hogy a hat ellenzéki párt elnökei ma aláírtak egy közös nyilatkozatot a majdani közös kormányzás legfontosabb sarokpontjairól. Magát az aláírt dokumentumot nem láttam sehol az interneten, így abból kell kiindulnom, amit a hat párt vezetői a közös nyilatkozat aláírásakor mint közös álláspontot elmondtak.

Ezúttal is elhangzott, amit hónapok óta mindig hallok, hogy nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.

Jakab Péter kezdte a rövid megszólalásokat, és néhány mondatának végén a következő szerepelt: „Mi nem hat párt, hanem tizenöt millió magyar kormánya leszünk.”

Ez a formula eredetileg Antall József kormányprogramot ismertető parlamenti beszédében jelent meg, amikor „tizenötmillió magyar miniszterelnökének” mondta magát, azzal a közbeszúrt szóval, hogy „lélekben”. Én magam és még sokan mások az országban a kiegészítéssel együtt sem fogadtuk el akkor azt a formulát, az Orbán-kormány viszont a „jogi nemzetegyesítés”, valamint a gazdasági és szociális nemzetegyesítés politikájával valósággá tette. Azok politikai utódai, akik harminc éve még hevesen tiltakoztak e formula ellen, ma már jórészt elfogadják. Én akkor sem fogadtam el, és ma sem fogadom el.

Tudomásom szerint a Romániában élő közel másfél millió magyar politikai szervezete, az RMDSZ most megint – miként az elmúlt harminc év nagyobb részében – miniszterekkel és államtitkárokkal vesz részt a bukaresti kormánykoalícióban.

Ha nem tévedek, a VMSZ is részese a jelenlegi szerbiai kormánykoalíciónak. Szlovákiai magyar párt a tavalyi választáson nem jutott be a pozsonyi parlamentbe, de korábban évtizedeken át ültek magyar miniszterek a szlovák kormánykoalíciókban. Nekik biztosan nem az elképzelt új budapesti kormány lesz a kormányuk.

Néhány napja Barkóczi Balázs, a DK szóvivője fogalmazott úgy az ATV reggeli műsorában, hogy a Jobbik „nemzeti ethosza” is része az ellenzéki pártszövetség közös világképének. Nem meglepő, hiszen Gyurcsány Ferenc az Egyenes Beszédben mondta el, hogy sok év után „most már érti”, hogy milyen „őszinte lelkiség” van abban a magyarságfelfogásban, amely „a ,nemzetinek’ hívott jobboldal hozzájárulása” az ő, és nyilván az egész pártszövetség közös gondolkodásához. Így alighanem jó lelkiismerettel fogalmazhatta meg a Jobbik elnöke a szövetkező ellenzék közös elveként a „tizenötmillió magyar kormánya” formulát. Ezt is azokhoz az elemekhez sorolhatta, „ami összeköt”.

Ezek szerint az elképzelt új budapesti kormány – függetlenül attól, hogy Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Dobrev Klára vagy valami más vezeti majd – ugyanúgy nacionalista kormány lesz, mint az Orbán-kormány.

Schmuck Erzsébet, az LMP társelnöke szintén a közös elvek között adta elő a következőt: „A migrációs válságnál az igazi, mély okokat kell kezelni. A klímaváltozást és az ökológiai válság megfékezését, és az erőszakos konfliktusoknak a megszüntetését. Ebben számítunk az európai együttműködésre, de a bevándorlást a nemzeti kormányok kezében kívánjuk tartani. Fellépünk az illegális migráció, fellépünk az embercsempészet és az emberkereskedelem minden formája ellen.” Menedékkérőkről nem tud, csak illegális bevándorlókról. Ezt így akár Szijjártó Péter is mondhatta volna.

Ezek szerint az elképzelt új budapesti kormány – függetlenül attól, hogy Jakab Péter, Márki-Zay Péter, Dobrev Klára vagy valaki más vezeti majd – ugyanúgy idegenellenes kormány lesz, ugyanúgy szemben áll majd a „brüsszeli bürokraták” humanizmusával, mint az Orbán-kormány.
Az én szavazatomra nem számíthat.

Özlem Türeci és Ugur Sahin

Bauer Tamás

2021-01-02

Sok figyelemre méltó eleme volt Angela Merkel utolsó újévi köszöntőjének a német köztelevízióban. Ezek közé tartozott, ahogy fejből, kifogástalanul mondta ki ezt a két török személynevet, amelyet vele együtt immár az egész ország ismer.

Két, török bevándorlók gyerekeként már Németországban született tudós és üzletember, a Rajna-parti Mainzban működő BioNtech cég tulajdonosai és vezetői, akik közül a férj, Şahin a mainzi egyetem professzora, a feleség, Türeci pedig munkatársa. Az ő, korábban rákgyógyszerekre specializálódott vállalkozásuk fejlesztette ki és gyártja az amerikai Pfizer óriáscéggel együttműködve az elsőként piacra és alkalmazásra került koronavírus-vakcinát.

Azt is megemlítette köszöntőjében Merkel, hogy a két tudós-üzletember azt is elmondta neki, hogy hatvan különböző nemzetiségből kerülnek ki a cég dolgozói, akikkel ezt a világra szóló eredményt elérték. A vezetők, ismétlem, migránsok, pontosabban, a migránsok második generációjához sorolt két muzulmán ember, akik Németországban élnek és alkotnak. Ugyanaz a Merkel kancellár büszkélkedik el utolsó újévi köszöntőjében az ő teljesítményükkel, aki öt évvel ezelőtt meghozta tizenhat éves kancellárságának legjelentősebb, legemberibb és legtöbbet támadott döntését a szíriai háború elől menekülők bebocsátásáról.

Legemberibb, és ugyanakkor bölcs döntését. Öt év elteltével annak a közel egymillió menekültnek egyharmada már stabil egzisztenciát szerzett Németországban, vagyis dolgozik, adót és társadalombiztosítási járulékot fizet, további százezrek tanulnak, és közülük is, mint a bevándorlók korábbi generációiból, szakmunkások, mérnökök, feltalálók is kikerülnek majd, meg persze orvosok, pedagógusok, rendőrök, katonák, szakácsok, felszolgálók, kutatók. Németország gazdagabb lesz tőlük. Persze, vannak köztük, akik nem tudnak egzisztenciát teremteni, és közülük egyesek bűnözőkké válnak. Arányaiban nem többen, mint a hasonló társadalmi helyzetű németek vagy kelet-európai bevándorlók közül.

A német hivatalosság nem migránsoknak nevezi őket, hanem migrációs hátterű honfitársaknak (Mitbürger mit Migrationshintergrund).

Az együttélésnek persze megvan a kockázata, megvannak a nehézségei, de hatalmas előnyei vannak: hozzájárulnak a költségvetés és a társadalombiztosítási kassza egyensúlyához (hiszen a bevándorlók jellemzően többet fizetnek be oda, mint amennyit igénybe vesznek minden fejlett országban), és amely szempontból Türeci és Şahin professzor példája különösen fontos: hozzájárulnak a fogadó ország innovációs képességéhez.

Időnként még idézni szoktuk István király intelmét arról, hogy érdemes befogadni az idegeneket, mert a sok kultúrájú ország az erősebb.

A világ innovációs folyamatainak központja ma is Észak-Amerika és Nyugat-Európa, s ezek a régiók a kapitalista gazdasági forma mellett valóban a sokféle kultúra találkozásának, a multikulturalizmusnak köszönhetik erejüket. Kiváltképp szembetűnő e tekintetben a magyar kormányzati politika kisszerűsége: a ragaszkodás a társadalom etnikai és vallási homogenitásához, a bevándorlás harsány elutasítása, amit identitásának legfontosabb elemeként hirdet itthon és nemzetközi kapcsolataiban. Pedig az első Orbán-kormány idején Orbán és Kövér még tisztában volt azzal, hogy a fogyatkozó népességű ország nem nélkülözheti a bevándorlást, és ennek tudatában készíttettek hozzáértő szakemberekkel demográfiai koncepciót.

De azután jött a Charlie-Hebdo merénylet, és Orbán a maga vitathatatlan politikai ösztönével felismerte, hogy az idegenellenességre hatalompolitikát építhet, s mindent ennek a szempontnak rendelt s rendel mindmáig alá. Ellenzéke pedig azzal keres ellenszert erre, hogy maga is esküdözik: nem akar bevándorlókat, kormányra jutása esetén sem nyúlna a Kerítéshez. Akiknek ezzel üzen – a választási sikerhez megnyerni kívánt választóknak –, azok persze nem hiszik el neki.

Miért ez jut eszembe a most zárult évről? Csak azért, mert ahogy Merkel kancellár pályafutásában összetartozik 2015, a szír menekültek bebocsátásának éve és 2020, a koronavírus-járvány éve, amikor a migrációs hátterű tudós-üzletemberek cége nyújtja Európának és a világnak az első alkalmazható vakcinát a járvány leküzdésére, a magyar politikában is összetartozik 2015, Orbán gonosz döntésével és 2020 a katasztrofális járványpolitikával és az ellenzék immár közmondásos gyávaságával.

Kapituláció

Bauer Tamás

2020-12-21

Egy héttel ezelőtt arról írtam ezen az oldalon, hogy nem állhatja meg a helyét Gyurcsánynak az az állítása tizennégy pontjából a negyedikben, hogy az ellenzéki együttműködésnek közös világkép az alapja.

Az alaptörvény-módosítás parlamenti vitájának példáját hoztam fel annak szemléltetésére, hogy az ellenzéki pártok világképe korántsem egységes, a Jobbik és az LMP nem szakpolitikai részletekben, hanem politikai világképünk alapjait illetően képvisel mást, mint tudtommal a DK, a Momentum vagy a Párbeszéd. Már akkor külön kiemeltem, hogy Gyurcsány a Jobbiknak a nemzeti kérdésben képviselt álláspontját tekinti annak az elemnek, amely hozzájárul a szövetkező pártok közös álláspontjának megformálásához. Idézem újra, amit egy hete is idéztem Gyurcsánytól:

„Közös Magyarországot a Jobbik állandó figyelmeztetésével, hogy történelmi, nemzeti magyarságunk őrizni és védeni való érték, mindannyiunk ezerszer felemelő élménye.”

Akkori szövegemben emlékeztettem arra, hogy a kettős állampolgárságnak, az ebben megjelenő – ez most az én hosszú ideje használt formulám – „puha irredentizmusnak” az elutasítása vagy elfogadása volt az egyik fontos különbség a megalakuló DK és a maradék MSZP között.

Amikor az MSZP képviselői tíz évvel ezelőtt feladták a korábban általuk is támogatott Gyurcsány-kormánynak a nemzeti kérdésben képviselt, az európai normákkal összhangban álló felfogását, azt írtam, hogy az MSZP a II. Internacionálé pártjainak az első világháború kitörésekor elkövetett árulását ismétli meg.

Ma is így gondolom: Orbánnak a nemzeti kérdésben folytatott politikája – melyet a Jobbik és az LMP mindig támogatott – a háborúkhoz, népirtásokhoz vezető nacionalizmus szörnyű hagyományához nyúl vissza, szemben a szomszéd népekkel való történelmi megbékélés 1945 utáni európai hagyományával, melyet viszont korábban az SZDSZ, illetve megalakulása óta a DK képviselt mindeddig a magyar politikában. Egy héttel ezelőtti jegyzetemet így zártam (most magamat idézem): „Tényleg a Jobbik, állandó figyelmeztetéséhez’ kellene alakítani a DK nemzetfelfogását a szoros szövetségben? Tényleg fel kellene adnunk önmagunkat?”

Hétfő este az Egyenes Beszédben megkaptam a választ: igen.

Mint mindig, Gyurcsány a tőle megszokott módon becsületesen megmondta: megváltoztatta az álláspontját.

Kénytelen vagyok hosszabban idézni az interjúból:

„Én racionálisan a bibói történelmi államnemzet kategóriáját használom, ne menjünk bele. Lehet, hogy nekem is kellett hozzá sok év, hogy értsem, hogy mennyire őszinte mozgósító erő sokak számára és az identitásában az a fajta magyarság, amit én talán racionálisabban és természetesebben éltem meg, mint ők. És ennek milyen közösségszervező ereje van.

Miközben az álláspontom határon túli magyarok automatikus állampolgársága, satöbbi ügyében, ez a része nem változott,

de hogy ennek van egy mély, őszinte lelkisége, amit talán én kevésbé éreztem, értettem, ez részben a ,nemzetinek’ hívott jobboldal hozzájárulása szerintem az én gondolkodásomhoz.”

„De ez meglesz ebben az együttműködésben is, az LMP-től a Jobbikig több párt pontosan ugyanúgy gondolkozik erről, mint a Fidesz, így első ránézésre. Ez azt is jelenti, hogy ez ügyben sokkal toleránsabb is?”, kérdezte a műsorvezető.

„Ez egy koalíciós együttműködés. Ennek az alapja nagyjából az, hogy, hogy mondjam, nagyon oda kell egymásra figyelni. Az, amit mi képviselünk például kettős állampolgárság és szavazati jog ügyében, annak nincs többsége a mi oldalunkon sem.”

„Ez azt is jelenti, hogy elengedi?”

„Természetesen. Még kétszer föl kell vetni. Tudja a választ, hogy én mást gondolok. De az ország stabilitása, kormányozhatósága sokkal fontosabb, mint hogy ebben az ügyben megfeszítünk majd egy koalíciót. Persze. El.”

Annyi minden után, amiben a DK eltávolodott attól, amit az alakuláskor együtt képviseltünk, és ami megkülönböztette a többi ellenzéki párttól, Gyurcsány most már a nemzeti kérdésben képviselt európai álláspontot is feladja, és a DK a Mesterházy-féle MSZP-t tíz év késéssel követve magáévá teszi a magyar nacionalizmusnak a Fidesz mellett a Jobbik és az LMP által képviselt legrosszabb hagyományából következő szabályozást a kettős állampolgárságról és a választójogról.

De hát szabad-e kockára tenni a Fidesz legyőzéséhez nélkülözhetetlen teljes ellenzéki szövetséget egy olyan szakpolitikai kérdésben való nézetkülönbség miatt, mint a kettős állampolgárság és az azzal járó választójog? Nem indokolt-e a szövetségkötéshez mindeninek engedni valamennyit a maga álláspontjából?

Nem akármilyen szakpolitikai kérdésről van itt szó.

A magyar közgondolkodásban több, mint száz éve jelen van az egyik oldalon Tisza Istvántól Horthy Miklóson át Orbán Viktorig ívelő úri nacionalizmus, amely a magyarok közép-európai szupremáciájában gondolkodik. És ott van vele szemben az Adytól Károlyin és Bibón át a mai – nevezzük így – köztársaságpárti magyar demokraták „Dunának, Oltnak egy a hangja” felfogásáig a másik irány, amely a szomszédokkal való történelmi megbékélésre törekszik, és ezen az alapon találhatja meg az ország helyét a modern, integrálódó Európában.

Az Orbán-rendszer államunkat alaptörvényével, állampolgársági és választójogi törvényével, valamint mindennapi politikai gyakorlatában etnikai alapra helyezte, és ezzel, ha hullámzó intenzitással is, de tartósan hidegháborút folytat a szomszédokkal. Ebben a Jobbiktól és az LMP-től a törvényalkotásban is és a politikai gesztusokban is folyamatos támogatást kap. Ha a Szocialista Párt meghátrálása után a DK is magáévá teszi ezt az álláspontot, akkor a magyar pártpolitikából évekre, évtizedekre eltűnik a nacionalizmussal szembeni progresszív, európai alternatíva. Akkor – mint egy évszázaddal ezelőtt, az első világháború kitörésekor – az egész magyar politikai osztály a Tisza–Horthy–Orbán vonal követőjévé válik.

Vajon beszélhetünk-e Orbán legyőzéséről, ha a magát köztársaságpártinak, európainak valló politikai erők a kormányhatalom megszerzése érdekében alapvető kérdésben átveszik a politikáját?

Nem éppen az ő diadalát jelentené ez? Hát nem – az őszödi beszéd klasszikus kifejezésével élve – „egy másik világot csinálni” léptünk a politikába?

1...161718...38 17. oldal a 38-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Bauer Tamás

Kettős balszerencse kellett hozzá, hogy 1945-ben a Politikai Rendőrségre kerüljön, amiből később az ÁVÓ majd ÁVH lett.

A háború alatt együtt vettek részt az illegális kommunista párt tevékenységében, Bem apó és Bem anyó volt a fedőnevük, a német megszálláskor illegalitásba vonultak, hamis papírokkal élték át 1944-45-öt, és sokakat láttak el hamis igazolványokkal, apám ebben volt mester.

apám munkája a politikai rendőrségen elkezdődött, a „reakció” elleni harcon át egyenes út vezetett a koholt vádakkal folytatott konstrukciós perekig, a Rákosi-féle rémuralom szolgálatáig.

Hallgatom az ATV-ben az Öt című, egyébként kedvemre való műsort, ahol négy fiatalember mond többnyire okos dolgokat az egykori Heti Hetes ülésrendjében.

Éppen Puzsér Róbert beszél. Leírom néhány mondatát.

Miért ne tekintsük ezt tisztességes szándéknak, felelős intézkedésnek?

A kínai gyártó nem kérelmezi, bizonyára nem véletlenül.

Amikor az unokám oltást kap, pontosan tudja, hogy utána kap egy szép matricát a doktor bácsitól. Így csinálja minden okos doktor bácsi. Egy kisgyereknek nem kell tudnia, hogy érdemes vállalni a fájdalmas szúrást. Egy kisgyereknek nem. Egy felnőtt embernek viszont igen.

Nem arról írok, hogy mi lesz, ha 2022-ben nyer az ellenzéki pártszövetség. Másról: arról, hogy mi történik most, miután 2019-ben nyert az ellenzéki pártszövetség. Mégpedig Budapest I. kerületében.

Sokat hallunk ma az ellenzéki pártoktól arról, hogyan fogják felszámolni 2002 után a fideszes szabadrablás következményeit, hogyan szerzik vissza az államnak a lopott vagyont, hogyan lesz szankcionálva minden bűn.

Ennyi haragot, ennyi támadást, amióta ez az oldal működik, nem kaptam még olyanoktól, akikkel alapvető kérdésekben egyet szoktam érteni, és akik korábban többnyire helyeseltek a hozzászólásaikban.

Azt mondják, hogy a Fideszt csak teljes ellenzéki összefogással lehet legyőzni, ahhoz pedig kompromisszumot kell kötni, egyes ügyekben el kell fogadni az új szövetségesek álláspontját.

Emlékszem Toroczkai László olyan nyilatkozatára, hogy ők nem támogatják sem a Fideszt, sem az úgymond Gyurcsány vezette ellenzéket, a mérleg nyelve akarnak lenni.

Nem alaptalan ehhez hasonlóan a feltételezés, hogy a Mi Hazánk ilyen helyzetben ajánlatot tesz az ellenzéki szövetségnek.

Jakab Péter az aláíráskor valóban olyasmit mondott, amikor a majdani kormányt „nem hat párt, hanem tizenötmillió magyar kormányának” nevezte, ami az írásos nyilatkozat szövegében így nem szerepel.

”Erre írtam, hogy ezt Szijjártó Péter is mondhatta volna, ez a Fidesz 2015 óta hirdetett álláspontja, amelyet a Jobbik és az LMP is elfogad.

Fenntartom: ezt baloldaliként és liberálisként elfogadhatatlannak tartom.

A munkaügyi törvények olyan alakítása, hogy „azok mindig a gyengébb fél, a dolgozók biztonságát erősítsék”, jól hangzó ígéret, de kormányon senki sem valósítja meg sem Magyarországon, sem másutt.

Ezúttal is elhangzott, amit hónapok óta mindig hallok, hogy nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.

Tudomásom szerint a Romániában élő közel másfél millió magyar politikai szervezete, az RMDSZ most megint – miként az elmúlt harminc év nagyobb részében – miniszterekkel és államtitkárokkal vesz részt a bukaresti kormánykoalícióban.

Sok figyelemre méltó eleme volt Angela Merkel utolsó újévi köszöntőjének a német köztelevízióban. Ezek közé tartozott, ahogy fejből, kifogástalanul mondta ki ezt a két török személynevet, amelyet vele együtt immár az egész ország ismer.

A német hivatalosság nem migránsoknak nevezi őket, hanem migrációs hátterű honfitársaknak (Mitbürger mit Migrationshintergrund).

Időnként még idézni szoktuk István király intelmét arról, hogy érdemes befogadni az idegeneket, mert a sok kultúrájú ország az erősebb.

Egy héttel ezelőtt arról írtam ezen az oldalon, hogy nem állhatja meg a helyét Gyurcsánynak az az állítása tizennégy pontjából a negyedikben, hogy az ellenzéki együttműködésnek közös világkép az alapja.

„Közös Magyarországot a Jobbik állandó figyelmeztetésével, hogy történelmi, nemzeti magyarságunk őrizni és védeni való érték, mindannyiunk ezerszer felemelő élménye.”

Kénytelen vagyok hosszabban idézni az interjúból:

„Ez egy koalíciós együttműködés. Ennek az alapja nagyjából az, hogy, hogy mondjam, nagyon oda kell egymásra figyelni. Az, amit mi képviselünk például kettős állampolgárság és szavazati jog ügyében, annak nincs többsége a mi oldalunkon sem.”

„Ez azt is jelenti, hogy elengedi?”

Nem akármilyen szakpolitikai kérdésről van itt szó.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA