A politika meg a praktikum

Mint az köztudott (kellene, hogy legyen), a nagyobb politikai egységek szigorúan központi irányítással sokkal jobban működnek, mint a széttagolt, törpe szuverének alkotta laza szövetségi konglomerátumok (lásd pl: USA < > EU szembeállítás).

A jobb működés oka könnyen belátható, a központi döntés sokkal gyorsabb, sokkal célirányosabb, nincs hosszantartó marakodás a pénzért  meg az egyéb előnyökért a törpék között, ergo a döntésekben kevesebb szerep jut a politikának, lényegesen több a szakértelemnek. Az igazi demokrácia persze nem a rideg technokraták és a kőkemény liberalizmus világa, mert vannak benne szigorúan betartott baloldali elvek is bőven, azaz nagymértékben segíti a rászorulókat, miközben ennek érdekében egy arányos elosztás szerint többletterhet ró a nagymenőkre. Persze a segítés az okos demokráciákban sohasem a gazdaságba való direkt belenyúlást jelenti. A normális, szakemberek irányította rendszerekben akkora marhaságokat, mint ársapka, rezsicsökkentés, egyes kiválasztott csoportok adóeltörlése még véletlenül sem csinálnak.

Sajnos az ideális állapot (pl. Európai Egyesült Államok) létrejötte elhanyagolható mértékű eséllyel várható. Minden más sokkal valószínűbb.

Hogy miért? A dolog egyszerű, a nagy homogén egységekhez képest a kisebb, egymáshoz csak lazán kapcsolódó (szuverén) egységeknek van egy hatalmas előnyük: sokkal több politikus kell hozzájuk, és így sokkal kevesebb szakember, mivel pedig a sok politikus/kevés szakember az emberiség IQ eloszlásának sokkal jobban megfelel, mint a kevés politikus/sok szakember változat, nem véletlen a szoros szövetkezés népszerűtlensége. Politikus ugyanis bárki lehet, szakember meg nem.

Ezt a nekik azért kellemetlen helyzetet a politikusok, de akár miniszterek is önmagukat szakemberként való bemutatásával szokták áthidalni. Így lehet például valaki közgazdász diplomával közlekedési szakértő, aki egy meglévő metróvonal fölé tervez új villamosvonalat, mégpedig pontosan ugyanazon nyomvonallal és megállókkal, mint a metrónál. A többi közlekedő rovására természetesen. Lángelmés ötlet, az aztán mondható.

A széttagoltságra nálunk is van példa. Ilyen például Budapest, ahol a központi városvezetés mellett minden kerületnek külön választott politikai vezetése is van, és miután minden politikus azt akarja, hogy később is őt válassza meg a nép, a többi kerület meg a város rovására próbál az általa vezetett kerületnek minél több pénzt és fejlesztést kicsikarni. Ez a legfőbb célja, ezért ehhez minden lehetséges eszközt igénybe is vesz, azaz a központi döntések rugalmas meghozatala néha akadályozva van a kerületek által.

Budapest gazdasági helyzete Karácsony megválasztása, azaz 2019 októberétől nem lett valami jó. A bűnös város egy korántsem illiberális polgármesterrel kombinálva nagyon is szúrta a kormányzó FIDESZ szemét, így aztán mindent megtettek Budapest pénzügyi tönkretétele érdekében. A tönkretétel sikeres lett, ami nem csoda, ugyanis nem csak az összes adu meg az összes ász volt Orbánék kezében, hanem az összes többi lap is, így aztán nem is korlátozta őket semmi a főváros kivéreztetését illetően. A folyamat részletesen itt olvasható.

A tavasszal megválasztott új kormány nem kapott valami gazdag örökséget elődjétől (lásd itt), így aztán nem tudta osztogatással kezdeni. Persze nyilván nem is akarta, sőt neki is jól jött, hogy Budapestet (amelynek pedig sokat köszönhet a megválasztása szempontjából) kézben tudja tartani. A fővárosi közgyűlésben ugyanis Magyaréknak nem hogy kétharmada, de még csak egyszerű többsége sincs.

A miniszterelnöknek tehát volt mire hivatkoznia, nyilván azt mondta Karácsonyéknak, üres az országos kassza (ami igaz), a szolidaritási adó marad, csak úgy nem adunk, mert nem is adhatunk pénzt. Előtte tárgyaljunk. Karácsony most már végképp nem tehetett mást, minthogy bármibe beleegyezett, amit mondtak neki, mert már nagyon csődközelbe került a város. Ilyen helyzetben kezdődtek a tárgyalások a kormánnyal, ráadásul a főpolgármester semmit sem tehet a kormány ellen, az viszont annál többet ellene. Végül megegyeztek, a főváros kap 120 milliárdot, amivel a csőd elkerülhető, a BKV-t ezentúl felesben üzemeltetik, és a kerületek helyett mostantól a főváros kapja a parkolási bevételeket. A szolidaritási adó viszont egyelőre marad.

A megállapodással Karácsony és a főváros aránylag jól járt. Igaz csak aránylag, mert az egyszeri, 120 milliárdos „segély” jövőre már nem jár automatikusan. A BKV fele nyilván Vitézynek kell, hogy szabadon szárnyalhasson, és kiélhesse vágyait, de ezen a főpolgármester nyilván nem bosszankodott, mert így már száz százalékban a kormányzat felel a budapesti közlekedés működőképességért, és az nagyon jól jön a városvezetésnek (a kormány magát nyilván nem akarja megbuktatni, ezért kiemelten fog figyelni a BKV-ra). A parkolási bevétel, ami kb. 15 milliárd per év, az állami költségvetéshez képest gyakorlatilag nulla, de az annál lényegesen kisebb fővárosi költségvetés esetében is csak aprópénz (kb. 2,5 százalék), vagyis nem ez a bevétel lesz az, amelyik minden évben megmenti a várost a csődtől, ha az ennél jóval nagyobb, immár 100 milliárdos nagyságrendű szolidaritási adót továbbra is fizetni kell. Ez a 15 milliárd nyilván a „Jöttem is meg nem is, hoztam is, meg nem is” elv alkalmazása, a nép lássa, hogy a kormányzat rendkívül jószívű, és segíti Budapestet, de mégse kerül egy fillérjébe se, mert még ezt a kevés pénzt is a kerületek fizetik, azaz nekik lesz kevesebb a bevételük, nem a kormánynak.

A fentiek alapján mondható, hogy Karácsony kihozta a maximumot a tárgyalásból, és a kormánynak sem kerül sokba (egyszeri 120 milliárd), ezzel mindenki megnyugodhat jövő tavaszig, a dolog jól végződött, nyugodtan hazamehetünk.

Gondolná az ember. De nem. Ugyanis a kerületi polgármesterek egy-némelyike kiakadt a parkolási bevételek elvétele miatt. Ezen polgármesterek szerint az átirányítás összesen 15 milliárd mínuszt jelent Budapest kerületeinek.

„Volt már fővárosi kézben a parkolás, Centrum Kft.-nek hívták az üzemeltetőt, jó páran ültek a vádlottak padján. Jó kezekben lesz a fővárosnál a parkolásüzemeltetés? Annyira kell ez a tízmilliárd forint, hogy elárulod érte a kerületeket?” – kérdezte Karácsonytól Baranyi Krisztina, aki szerint vért izzadtak a parkolási korrupció megszüntetése miatt, és erre most tessék, elveszik tőlük még azt a kis pénzt is.

Soproni Tamás, Terézváros polgármestere kijelentette, hogy Karácsony elárulja a budapestieket. „Nem értem, hogy főpolgármester úr miért döntött úgy, hogy az utolsó lojális szövetségeseit hátba szúrja. Főpolgármester úr megint nagyon kemény volt, nagyon beleállt, és végül lefeküdt a miniszterelnök úrnak. Kapott egy csődbiztost a feje fölé, elvették tőle részben a BKK-t, ő pedig ellophatott egy kis pénzt a kerületektől. Hatalmas siker, amit elért” – mondta maliciózusan.

Pikó András józsefvárosi polgármester szombati Facebook-posztjában azt írta, „Vonjunk egyenleget: megoldani nem oldottuk meg a problémát, de folytatódik a kerületek kivéreztetése pont ugyanazzal az Orbán-rendszerből ismert módon, amit szeretnénk végre mi, józsefvárosiak is magunk mögött hagyni. Szeretnénk végre, ha nem arról szólna egy költségvetés tervezése, hogy mit vonjunk el, ha a lakosság igényei szerint szeretnénk fejleszteni a közös otthonunk!”

A fentiekből egyértelmű, hogy kik az egyéni, és kik a közösségi politikusok.

Egy közösségi politikus, ha kerületet vezet is, a fővárosnak akar jót, örül, hogy Karácsony ennyit elért, ami a két tárgyaló fél 0:100 arányú tárgyalóerejét tekintve nem kevés  (Budapest: 0, kormány: 100), nem kéri számon, pláne nem a nyilvánosság előtt, hogy a főpolgármester miért nem egyeztetett velük, ugyanis tudja, hogy akkor fél évig is elhúzódtak volna a tárgyalások, annyi idő meg már nincs a csődig, ha valami, például a parkolási díj új rendszere nem tetszik neki, nem a nyilvánosság elé teregeti, hanem megbeszéli Karácsonnyal, esetleg a többi polgármestert is bevonva, hogy milyen kompenzációk lehetségesek, de a megszólalásaival semmiképp nem rongálja a főpolgármesterrel való jó viszonyt, és mindent megtesz azért, hogy a város lakosai előtt egységet mutasson fel a városvezetés és a kerületének vezetősége között, mert az a kerület fejlődésének és a város fejlődésének is jót tesz.

Az egyéni politikus viszont magának akar jót, azt szeretné, hogy legközelebb is megválasszák, ezért állandóan demonstrálja, mégpedig mindig a nyilvánosságnak, hogy aztán ő erejét megfeszítve akár a városvezetéssel is keményen összerúgva a port küzd, harcol és tüsténkedik szeretett kerületéért. Tisztára egy mini Orbán Viktor mindegyik.

Ennek alapján mindenki eldöntheti, ki melyik csoportba tartozik.

Az érdekesség az egészben, hogy a város jó működése nélkül nincsen jól működő kerület, az előbbinek meg abszolút feltétele a kormányzattal való megegyezés. De ezt nem mindenki tudja. Ahogy látható, még rutinos szakpolitikusok se. Affenébe is!