Nem kell már betiltani az újságokat, elég ellehetetleníteni őket. Nem kell cenzorokat küldeni a szerkesztőségekbe, ha a bírók, az adóhatóságok vagy a rendőrség elvégzik ugyanezt a munkát. A világban egyre több kormány fedezi fel, hogy a sajtószabadság felszámolásának létezik egy modernebb, elegánsabbnak tűnő módszere: a jog fegyverként való használata. Moszkvától Kairóig, Dakkától Washingtonig ugyanaz a mintázat rajzolódik ki. A cél mindenütt ugyanaz: megakadályozni, hogy az újságírók olyan kérdéseket tegyenek fel, amelyek kellemetlenek a hatalom számára.
A törvény nevében
A sajtószabadság elleni támadások új korszakába lépett a világ. Míg korábban a diktatúrák nyílt cenzúrával, lapbezárásokkal vagy bebörtönzésekkel léptek fel a független média ellen, ma egyre gyakrabban jogi köntösbe öltöztetik ugyanazt a folyamatot. Bírságok, adatvédelmi szabályok, nemzetbiztonsági törvények, rágalmazási perek és politikailag befolyásolt bírósági döntések szolgálnak eszközül arra, hogy elhallgattassák a kellemetlen hangokat.
A Riporterek Határok Nélkül adatai szerint az országok több mint fele már jelentős mértékben korlátozza a független médiát. Két évtizeddel ezelőtt ez az arány mindössze 14 százalék volt. A tendencia világos: a demokratikus nyilvánosság tere világszerte szűkül.
A Novaja Gazeta vége
Az egyik legdrámaibb példa Oroszország. A Novaja Gazeta nem egyszerűen egy újság volt, hanem a posztszovjet Oroszország egyik jelképe. A lap végigkísérte az ország modern történelmét, feltárta a korrupciót, beszámolt a csecsen háborúkról, és rendszeresen bírálta a Kremlt.
Az elmúlt években azonban egyre szorosabbra húzódott körülötte az állami hurok. Háborús cenzúra, gazdasági nyomásgyakorlás, rendőrségi akciók és újságírók elleni erőszak követte egymást. Öt munkatársukat és egy ügyvédjüket meggyilkolták. Amikor végül a lap bezárta kapuit, munkatársai keserűen csak ennyit mondtak: „Megöltek minket.”
Az egyiptomi forgatókönyv
Hasonló történet zajlik Egyiptomban. A Mada Masr az Arab Tavasz utáni rövid demokratikus remény időszakában jött létre, és azóta az ország egyik legelismertebb független médiumává vált. A hatalom azonban folyamatos zaklatással, adminisztratív akadályokkal és büntetőeljárásokkal próbálta megfojtani a szerkesztőséget.
Az üzenet egyértelmű: a hatalom számára nem az jelenti a problémát, hogy az újságírók valótlanságokat írnak, hanem az, hogy igaz dolgokat tárnak fel.
Banglades: amikor a kérdés a bűn
Talán a legabszurdabb példa Bangladesből érkezett. Ott három újságíró ellen azért indult eljárás, mert kérdéseket tettek fel az akkori miniszterelnöknek, Sheikh Hasinának a diáktüntetések idején. A vádirat logikája szerint maga az újságírói kérdés provokálta ki a hatalom későbbi, erőszakos reakcióját.
Ha ez az érvelés elfogadhatóvá válik, akkor az újságírás alapfunkciója, a hatalom számonkérése válik büntethető cselekménnyé.
A demokráciák sem védettek
A jelenség azonban már nem kizárólag az autokratikus rendszerek sajátja. Indiában egy új adatvédelmi szabályozás olyan korlátokat állíthat a sajtó elé, amelyek gyakorlatilag ellehetetleníthetik a korrupciós ügyek feltárását. Az oknyomozó újságírás ugyanis gyakran éppen olyan dokumentumokra épül, amelyek személyes vagy pénzügyi adatokat tartalmaznak.
Még figyelemreméltóbb az amerikai fejlemény. Az Egyesült Államok évtizedeken át a sajtószabadság egyik legfontosabb nemzetközi szószólója volt. Donald Trump politikai stílusa azonban új helyzetet teremtett. A „fake news” retorika, a kritikus médiumok elleni perek, valamint az újságírók hitelességének folyamatos támadása olyan légkört alakított ki, amelyet világszerte figyelnek azok a vezetők, akik korlátozni szeretnék saját médiájukat.
Rekordszámú bebörtönzött és meggyilkolt újságíró
A sajtó elleni nyomás nem csupán jogi vagy politikai természetű. Világszerte emelkedik a bebörtönzött és megölt újságírók száma. A Committee to Protect Journalists adatai szerint tavaly 330 újságíró ült börtönben munkája miatt. Összehasonlításképpen: 2000-ben még 81 volt ez a szám. Ugyanebben az évben 129 újságírót vagy médiamunkást öltek meg, ami a szervezet nyilvántartásának kezdete óta a legmagasabb adat.
A csata valójában a nyilvánosságért folyik
A sajtószabadság korlátozása ritkán öncélú. A cél szinte mindig ugyanaz: gyengíteni azt az intézményt, amely képes ellenőrizni a hatalmat. Az újságírás ugyanis nem pusztán információközlés. A nyilvánosság egyik utolsó védvonala azokkal a politikusokkal, kormányokkal és gazdasági érdekcsoportokkal szemben, amelyek a lehető legkevesebb ellenőrzés mellett szeretnének működni.
A modern autokraták már tudják, hogy a szerkesztőségek lerohanása rosszul mutat a 21. században. Ezért inkább törvényeket írnak, pereket indítanak és bírói ítéleteket használnak. A végeredmény azonban ugyanaz lehet, mint a nyílt diktatúrák idején: kevesebb kérdés, kevesebb tény és kevesebb igazság.























