A tavaszi parlamenti választásokat követően a Jobbik soraiban is „zavarok” támadtak. Már májustól kilépésektől, kizárásoktól lett hangos a közbeszéd, neves politikusaik fordítottak hátat a pártnak, a tagságot is megtizedelték a belső ellentétek. A párt elnöksége újraszervezte a sorokat, Jakab Péter mellett Szilágyi György frakcióvezető-helyettes lett a szóvivő, Mirkóczki Ádám országgyűlési képviselőt, a korábi szóvivőt a párt kommunikációs igazgatójának nevezték ki. Vele beszélgettünk az ellenzéki párton belül zajló folyamatokról.
* Egy igazán „jó arc”
* Mérsékeltek és őrültek
* Alvó ügynökök a pártban?
* a Jobbik többsége „báránnyá” szelídült?
Mi lesz a funkciója a szóvivők mellett a kommunikációs igazgatónak? Újabb teher, vagy netán éppen a korábban felvállalt a „párt arca” szereptől igyekszik szabadulni?
Igazából csak annyi történt, hogy a párt kommunikációs struktúráját szeretnénk hatékonyabbá és gyorsabbá tenni. Ebben persze az is benne van, hogy közel tíz év után általában a szóvivőknek sem árt, ha kicsit hátrébb vonulnak és teret engednek mások megszólalásának is. Ez nem jelenti, hogy kivonulok ebből a munkából, de többet foglalkozom majd a párt sajtónyilvánosságának koordinálásával.
Ön kétségtelenül „jó arca” a jobbiknak, akinek a véleményét – pártszimpátiától függetlenül – szívesen meghallgatják.
Ebben a munkában rendesen megkopik mindenki. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha hívnak, nem ülök majd be a tévéstúdiókba.
Meddig tarthat még az az erózió, amely májusban kikezdte a pártjukat?
Ez nem egy spontán elindult folyamat volt. Azok, akik a Novák és Toroczkai féle „őrület politikát” akarják folytatni, azokat
nagyon tudatosan bent hagyták az embereiket a pártban,
azzal a céllal, hogy amikor ők hetente-kéthetente zöld lámpát adnak, akkor a folyamatos kilépések látszatát keltve cselekedjenek.
Sokan vannak még az ilyen „alvó ügynökök”?
Nem zárom ki, hogy lehetnek, de talán nem sokan. A frakcióban már biztosan nincsenek.
Ha mégis folytatódna ott is ez a folyamat, könnyen elképzelhető, hogy a házelnök segítségével akár saját frakciót is alapíthatnak majd…
Nehéz nem észrevenni, hogy a Fidesz érdekeinek mentén zajlanak az események.
Beszéljünk kicsit általánosabb témákról. Mindig fontos volt önök számára, hogy azt hangsúlyozzák, a haza mindenek előtt. Ebben ugyanazt vallják, mint Toroczkaiék?
A nemzeti ügy szolgálata továbbra is kiemelt helyen szerepel a párt küldetései között. A Sargentini-jelentés, vagy a CEU ügye – hogy csak néhány példát említsek -, a kiváltak és a maradottak esetében is megosztó. A határon túli magyarokhoz való viszony esetében nem látok lényeges különbséget közöttünk.
A legfrissebb hírek is árulásról, szakadásról szólnak. Szabó Balázs, Jámbor Márk ügyére gondolok.
Ezek közül egyik sem a véletlen műve. Hiába sejtjük valakiről, hogy nem egészen „tiszta”, amíg nem követ el etikai vétséget, nem tehetünk ellene semmit.
A sértett, kizárt, kilépett emberek olyan „agymenésével”, mint amivel a volt szekszárdi párttársunk, és most Volner jános is előállt, nem foglalkozunk.
Minden olyan rágalom, és olyan kijelentés esetében, aminek ha valóság tartalma volna, bűncselekménynek számítana, bírósághoz fordulunk. Szabó Balázs esetében is ez történik.
Aki figyelte a politikai folyamatokat, azok számára egyértelmű volt, hogy önöket ilyen, vagy olyan formában Simicska Lajos támogatta. Ezt miért nem vállalták fel?
Nem egészen értem a kérdését sem. Mit nem vállaltunk fel? Ha azt mondanánk, hogy az egykori oligarcha támogatott minket, az teljesen félrevezető volna. A plakáthelyekért fizettünk neki. A szerződés kifejezetten úgy szólt, hogy azokat a helyeket béreljük ki, amelyekre nincs más jelentkező.
Ha mi nem vesszük meg ezeket, alighanem üresen maradtak volna.
Minden hónapban ezért változott a plakátok darabszáma és a helyszíne. Neki ez jó üzlet volt, mert ha mondjuk egy ilyen helyet csak egy forintért vettünk volna meg, akkor is egy forinttal többet keresett volna, mintha mi nem jelentkezünk vevőként.
Mások panaszkodtak, hogy nem kaptak médiafelületet.
Ez tényszerűen sem igaz. A mienknél kisebb támogatottságú baloldal pártok a műsorperceket számolva többet szerepeltek a Hír tévében is, a Magyar Nemzetben is, mint mi. A Fidesz ügyesen kialakított egy ilyen képet, és ez így ment át a köztudatba. Higgye el, sokszor nem minden az, aminek látszik.
A választási kampányban önök azzal számoltak, hogy a vidéki szavazók segítségével győzik le a kormánypártot. Valahol igazuk lehetett, mert a vidéki magyar emberek többsége jobboldali, netán szélső jobboldali beállítottságú. Mégsem ez történt.
Jó döntés volt-e néppártosodás? Véleményem szerint igen. Úgy gondolom, ha egyszer majd valaki alaposan feldolgozza, hogy 2018 tavaszán a választások során mi is történt vidéken, érdekes dolgokra bukkanhat.
Azért veszítettek az ellenzéki pártok, mert ezt a struktúrát szinte lehetetlen legyőzni.
A Fidesz új módszert alkalmazott, aminek a hatékonysága őket magukat is megdöbbentette. Az elvileg független intézmények – kormányhivatalok, önkormányzatok, állami fenntartású kórházak, iskolák, vezetői és az alájuk tartozó emberek – végezték el azt a szervező munkát, ami egy normális demokráciában a pártaktivisták feladata lett volna. A polgármesterek raportra hívták az összes közmunkást, mondván, ha nem a Fideszre szavaznak, nem kapnak többé munkát. Ez megtette a magáét. A saját példámat hadd hozzam fel. Az egri választó kerületben 91 óta, a korábbi eredmények alapján, 21 ezer szavazatot kellett volna szerezni a mandátumhoz. Több mint 23 ezret kaptam, de ez most mindössze negyven százalékra volt elegendő, mert a kormánypárt elképesztő mozgósítást végzett. Ilyenre – eszközök híján – egyetlen ellenzéki párt sem lett volna képes.
A következő önkormányzati választás azért lehet döntő, mert ha megint ilyen túlsúlyra tesznek szert a kormánypártok a településeken, a 2022-es választáson sem lehet leváltani a kormányt.
Vannak szép számmal jobbikos szavazók, akik úgy érezhették, a párt valamiért báránybőrt akart rájuk kényszeríteni. Tényleg úgy gondolja, hogy a pártban maradt társaik bárányokká szelidültek? Talán ezzel is szavazókat veszítettek.
Lehet, hogy vannak olyanok, akik, nem érzik jól magukat – hogy az ön hasonlatát használjam – a „báránybőrben”, de higgye el nekem, ez a néppártosodás, a középre húzódás nem egy kommunikációs trükk volt. Komolyan gondoltuk. Sokféle a szavazói bázisunk, elképzelhető, hogy akik nem támogatták a középre húzódást, átmentek a Fideszbe, mások hozzánk jöttek. Balról is, a bizonytalanok közül is, a Fideszből is, akiknek a sok lopásból elegük lett, s akiknek ez a változás szimpatikus volt. Az az „egy bites”, primitív propaganda, amit a fideszesek folytattak, nagyon hatásos az alacsonyabb iskolázottságú választók esetében.
Most ellenzéki évek következnek, milyen ügyek mentén fognak politizálni?
A legsúlyosabb problémák közé tartozik az otthonteremtés, a cigánykérdés, az egyetemek fizetőssé tétele, az ifjúság elvándorlása. Mindegyikhez van mondanivalónk, dolgozunk a javaslatainkon. Az otthonteremtéssel kapcsolatban hamarosan előterjesztjük a saját elképzeléseinket is, de lássuk be, a mai politikai viszonyok között ellenzékből nem sokat tehetünk, hogy azok meg is valósuljanak. Elmondjuk a sajtótájékoztatókon, de ezek nagyon kevés muníciót adnak ahhoz, hogy az emberek közömbösségét át lehessen törni.
Nem tudom, mikor jön el az a pont a nép lelkében, amikor megcsömörlik a sok lopástól, korrupciótól,
és azt mondja, na jó, ebből már nem kérek. A legfrissebb példa, amit a napokban sunyin a lakástakarékok ellen tettek: tegnap megszavazták, ma már életbe is léptetették. Az ilyen elképzeléseket a kampányban soha nem fedték fel, nem mondják el, hogy az emberek százezreit a Rogán-féle konstrukcióba akarják átterelni. Csak meglépik. Szomorú, de így van: hiába mondjuk el ezeket, a biztosítékot nem veri ki a társadalomban. Nincs sem objektív, sem valós tájékoztatás, a nép foglya a Fidesz propagandájának. Az emberek jobban hisznek Orbán Viktor szócsöveinek, mint a saját szemüknek, tapasztalataiknak.
