A szállás olcsó, a közlekedés alig kerül valamibe, a koszt és a sör is könnyen kigazdálkodható vagyis nem véletlen, hogy a párizsi Le Figaro listáján fővárosunk az első helyen szerepel.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy Prága és Varsó is az élvonalban van és hogy mindez a nyugat-európai egyetemisták pénztárcáját tekinti mércének.
Budapesten egy hónap kihozható 360 euróból, ebben a sör nincsen benne.
De egy-másfél euró egy korsó sör Budapesten, míg ugyanez Párizsban 6 euró. Az ezüstérmes az olcsósági listán Prága, aztán Porto, Varsó és Lisszabon következik. Vagyis az EU keleti és déli városai.
A kontraszt a gazdag északnyugati rész az EU-ban. Itt London és Párizs viszi el a pálmát.
A brit fővárosban 1124 euró a minimális megélhetési költség egy egyetemistának.
És akkor még nem beszéltünk a tandíjról. A kontinensen az egyetemek jórésze állami támogatást élvez és ennek következtében kigazdálkodható a tandíj. Londonban viszont méregdrága az oktatás: évi tízezer eurót is elkérhetnek. Párizsban már jobb a helyzet: igaz, hogy a megélhetés méregdrága, de a tandíj jóval szerényebb hiszen az állam Franciaországban mélyen a zsebébe nyúl.
Mindez persze csak a megélhetési szempont.
A kérdés, hogy milyen diplomát szerez az egyetemista Budapesten, Lisszabonban, Londonban vagy Párizsban.
A hierarchia itt is könyörtelen. A sanghaji lista élvonalában szereplő egyetemek diplomái sokkal többet érnek, mint a többiek. Márpedig Kelet- vagy Dél-Európa alig van jelen a sanghaji listán, míg Északnyugat-Európa szép számban képviselteti magát.
De Anglia vagy Svájc méregdrága, míg Budapest vagy Lisszabon olcsó, vagyis a piacon mindenki megtalálja magának azt, ami neki a legjobb ár-minőség arányt jelenti. Akinek a pénztárcája lapos, de a fiatalos vállakozó szelleme töretlen, annak bízvást lehet ajánlani Budapestet vagy Prágát esetleg Lisszabont – ahogy azt a Le Figaro teszi.
