A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor március 15-i beszédét. A szöveg annyira tartalmas, hogy helyszűke miatt csak a rövidített változatát tudjuk közölni. A miniszterelnök a teljes szöveget a március 15-i nemzeti ünnepen olvassa fel.
Tisztelt ünneplők, barátaim, békemenet!
Engedjék meg, engedjétek meg, hogy mint a vőlegény a nászéjszakán, én is rögtön a lényegre térjek. Nem véletlen, hogy ma ilyen szép napos idő van, (ömlik az eső – a megfelelő aláhúzandó). Az időjárás is velünk van (ellenünk van – a megfelelő aláhúzandó.)
Bármilyen is ma az idő, ez sem tántoríthat el bennünket attól, hogy tovább menjünk a magunk által kijelölt úton. Bárhová is vezet ez az út, ez a mi utunk.
Ellenfeleink, akik számosan vannak, (fütty, bekiabálások: abcúg Brüsszel, dögöjjé’ meg Soros a bérenceiddel együtt!), azt mondják, hogy maffiakormány vezeti ma Magyarországot. Hogy mi ellopjuk azt, ami a magyar embereké.
Nézzetek mélyen a szemembe és válaszoljatok: úgy nézek én ki, mint aki ellopja azt, ami a tiétek? Már mondom is a választ: inkább rendes magyar emberek lopják el a ti pénzeteket, mintsem jöttment idegenek. (Fütty, bekiabálások: nem leszünk bevándorlóország!)
Neveket nem mondok, mert adatvédelem is van a világon. Ezért csupán jelezném: inkább egy magyar gázszerelő zsebébe vándoroljon a ti sok milliárd forintotok, mint Soros György valamelyik ügynökéhez! Inkább a klubtulajdonos haverom tegye el a lóvét, mintsem migráncsosokra költsük. De ugyanitt említhetném, ugyancsak név említése nélkül, a saját lábán álló vejemet. (Zene: Ugye, Elios még, ugye Elios még…)
Náluk sokkal jobb helyen van a ti pénzetek, mintha idegeneknél volna! Az ENSZ-nél, teszem azt. (Hatalmas fütty. Bekiabálás: vesszen az ENSZ!)
Azt mondják az ellenfeleink, hogy félünk. Nem merünk szembe nézni az emberekkel, csak a számunkra kedves újságíróknak nyilatkozunk. Alákérdező mikrofonállványoknak. Meg hogy listák vannak a királyi televízióban arról, hogy ki lehet meghívni valamelyik műsorba, és kit nem.
Nincsenek ilyen listák. Lista nélkül is tudja minden újságírónk, hogy mi a dolga. Az a dolga, amit elvárunk tőle. Hogy olyan ember ne szólaljon meg, aki nem tudja lelkesíteni a magyar embereket. Mert nektek olyan emberre nincs szükségetek, aki nem azt mondja nektek, mint amit ti hallani szeretnétek.
Ugye, hogy ti is azt akarjátok hallani, amit hallani szeretnétek? És ugye, hogy nem azt, amit nem? (Fütty, bekiabálás: kurva anyját nekik mind. Ki a cicilekkel a közéletből!)
Ennyit szerettem volna mondani a sajtó szabadságáról. És akkor még valami: azt mondják az ellenfeleink, hogy engem, most is, amikor itt nektek beszélek, bértapsolók vesznek körül. Olyan emberek, akik pénzért, mondjuk meg nyíltan, órabérért tapsolnak.
Igen, barátaim, ez az igazság. Köszönöm, nektek, hogy itt vagytok. (Bértaps.) Ha a maffiabaloldal vezetné ezt az országot, ezek az emberek most ingyen tapsolnának. Szomorúan mennének haza a családjukhoz, üres zsebüket mutatva, hogy ma sem kerestek semmit. Miért baj az, ha mi pénzt adunk az embereknek? Miért baj az, hogy ha már annyit elvettünk tőlük, akkor abból valamennyit vissza is adunk nekik?
Ezek a bértapsolók kivétel nélkül magyar emberek. Tudom, mert leellenőriztük őket. Tetőtől talpig magyarok. Így hát elmondhatjuk, hogy magyar zsebekbe vándorolnak a ti adóforintjaitok, a pénzetekből magyar családoknak lesz megélhetés, magyar gyerekek szeme fog csillogni, amikor apukájuk, vagy anyukájuk ajándékot vesz nekik. Ha meg elisszák, magyar kocsmáros jár jól.
Végezetül, hogy valami forradalmit is mondjak. Mert ugye mégis csak a forradalomra emlékezünk ezen a napon. Amikor, ha csak rövid időre is, de leráztuk a rabigát. Hadd idézzem nektek a lánglelkű magyar költőt, Petrovics Sándort: Helló röfik!
Most pedig mindenki menjen haza! És ne pisiljetek Hódmezővásárhelyen az utcán, mert ott nagyon világos van. Ne látogassátok meg Svédországban a rokonaitokat, mert vadászat lesz a vége! (Bekiabálások, nem lehet érteni, hogy mit kiabálnak.)
Tessék? Hogy tudnék-e mondani valami biztatót is? Már mondom is: Hajrá Magyarország!
