Amikor az 1936-os berlini olimpia győztesei a náci Németország hatalmi szimbólumai között álltak a dobogón, sok sportoló természetesnek vette, hogy karlendítéssel üdvözli Adolf Hitlert. Egy fiatal székely birkózó azonban másként döntött.
Lőrincz Márton nem emelte magasba a karját, hanem a nadrágszárára szorította a kezét. Nem mondott beszédet, nem szervezett tiltakozást, mégis olyan gesztust tett, amelynek jelentőségét ma, a szélsőséges politikai mozgalmak európai erősödésének idején talán jobban értjük, mint kortársai közül sokan.
Az erdélyi Korondon született mindössze 23 éves volt, amikor a berlini olimpia kötöttfogású birkózóversenyén aranyérmet nyert Magyarországnak. A náci Németország által megrendezett játékok nem csupán sportesemények voltak: Hitler propagandagépezete arra használta őket, hogy a Harmadik Birodalom erejét és nagyságát demonstrálja a világ előtt.
A korabeli beszámolók szerint több külföldi sportoló is a náci karlendítéshez hasonló mozdulattal üdvözölte a Führert. A magyar küldöttségben sem mindenki kerülte ezt a gesztust. Lőrincz Márton azonban nem csatlakozott hozzájuk. A Székelyföld című lap felidézése szerint a korondi sportoló végig a nadrágszárán tartotta a kezét, miközben a környezet részéről erős volt az elvárás a tisztelgésre.
A gesztus jelentőségét csak növeli, hogy Lőrincz személyesen is ismerte a kisebbségi lét tapasztalatát.
A trianoni békeszerződés után Romániához került Erdélyben nőtt fel, egy olyan korszakban, amikor a nacionalizmus és a tekintélyelvű rendszerek egész Európában erősödtek. Talán ezért is érzékelhette korábban másoknál, milyen veszélyeket hordoz a kor politikai légköre.
Pályafutását végül nem a sport, hanem a történelem törte derékba. A második világháború miatt elmaradtak az olimpiai játékok, így a következő lehetőség csak 1948-ban érkezett el. Addigra Korond ismét Románia része lett. A román sportvezetés megkereste az olimpiai bajnokot, hogy román színekben induljon Londonban. Lőrincz azonban nem vállalta ezt. Magyarországot sem képviselhette, Romániát pedig nem akarta. Inkább visszavonult.
Életútja így nemcsak sportsiker, hanem erkölcsi példázat is lett.
Olyan korban maradt hű önmagához, amikor a legtöbben a hatalomhoz való alkalmazkodásban látták a túlélés útját.
Nem véletlen, hogy a Magyar Birkózó Szövetség idén, születésének 113. évfordulóján emlékfát ültetett Korondon. A megemlékezés túlmutatott egy olimpiai bajnok felidézésén: arról szólt, hogy a történelem nemcsak a látványos hősökre emlékezik, hanem azokra is, akik egyetlen mozdulattal vagy éppen egyetlen elmaradt mozdulattal fejeztek ki erkölcsi tartást.
Különös aktualitást ad mindennek, hogy Európa több országában ismét erősödnek a radikális nacionalista mozgalmak. Romániában a szélsőjobboldali AUR az egyik legerősebb politikai erővé vált, miközben a kontinens számos államában hasonló pártok építenek a társadalmi elégedetlenségre, a gazdasági bizonytalanságra és a migráció körüli félelmekre. A történelmi körülmények természetesen mások, mint a harmincas években voltak, de a politikai indulatok mozgósításának mechanizmusai gyakran ismerősen hatnak.
Lőrincz Márton története ezért nem pusztán sporttörténeti érdekesség. Arról emlékeztet, hogy az egyéni bátorság néha nem hangos szavakban, hanem egy csendes nemet mondásban mutatkozik meg. A berlini olimpia dobogóján egy fiatal székely sportoló ezt a nemet mondta ki. Nyolcvan év távlatából talán ez az öröksége legalább annyira fontos, mint az aranyérem, amelyet Magyarországnak nyert.
