A HVG szerint a nem nyilvános, akár évtizedekre titkosított kormányhatározatból 2025-ben 546 született, ez 38 százalékkal több, mint 2024-ben. Egy is sok, nem hogy 546.
A politikában a titkosított kormányhatározatok számának drasztikus megnövekedése a transzparencia csökkenését és a hatalomkoncentráció mélyülését jelzi. Az előbb említett adat csak mellékesen statisztikai adat, sokkal inkább egy tudatos, titkolt kormányzati stratégia lenyomata, olyané, ahol a kontroll is centralizált, és az is a hatalom kezében van.
A kormány ezzel a gyakorlattal azt üzeni, hogy a nemzetbiztonság, a szuverenitás, a közpénzek elosztása, és a stratégiai döntések egyáltalán nem tartoznak sem a választókra, sem a szakemberekre. A titkolt döntések egy része nyilván felháborító dolgokat tartalmaz, más részüket pedig egyszerűen ezzel vonják ki a kellemetlen, kínos és időrabló társadalmi vitákból. Van egy csoportjuk még: ellenkező bizonyításig feltételezhető, hogy ide pakolgatják be a mindent elviselő fideszesek „biztosítékát” is kiverő NER-es osztozkodásokat.
Azonban nem csupán üzenetről van szó: ezzel normalizálják a rendkívüli állapotot, hozzászoktatják az embereket a „kuss, igazodj, takarodj” kormányzáshoz. A kivételes eljárásból rutint csináltak, ami egy maffiaállam esetében saját haszonszerzést sejtet.
Ez a gyakorlat rendkívül veszélyes: a korrupció melegágya, gazdasági instabilitást okoz (befektetők a biztos jogi környezetet igénylik), sérül a jogbiztonság és jogállamról már nem lehet beszélni ezek után, illetve demokratikus deficitet is okoz, hiszen a választókat érzelmi döntésre kényszeríti, mivel a kormányzás tekintetben súlyos az információhiány.
Érdemes ezt az adatot kampányfegyverré tenni, ehhez érzelmesíteni és konkretizálni kell a lényegét, például:
„Orbánék 546-szor zsebeltek ki, és azt sem tudhatod, mit vesztettél. Miért titkolják, ha minden rendben van?”; „Vajon hány titkos határozat intézi az ország eladását a kínaiaknak vagy az oroszoknak? A gyerekeink jövőjét került titkosításra.”; „X napja nem tudjuk, mire ment el Y milliárd forint.” „A kormány nem bízik az emberekben.”
Ez a hír azon a napon jelent meg, amikor kiderült, hogy a Blikket is felvásárolta a NER, hogy a hétvégén a templomokban a római katolikus papoknak a háborúról kellett (!) prédikálniuk, hogy
Vitályos Eszter a kismarosi lakossági fórumon olyan beruházások befejezésével dicsekedett, amelyeket még el sem kezdtek.
Ezért aztán nem lehet legyinteni arra, hogy a kormány tavaly ötszáznegyvenhat zsákbamacska határozatot hozott (és hajtott végre), amelyekről sokáig, de legalábbis a büntetőjogi elévülési időn túl nem tudhatjuk meg, mi a tartalmuk.
Az új kormánytól követelni kell majd újra az ügynökakták és a titkos NER kormányhatározatok nyilvánosságra hozását. Különben újra visszatér a múlt, mint ahogyan azt megtapasztalhattuk.
Körülbelül annyi értelme van az államhoz fordulni biztonságért, mint a maffiára támaszkodni „védelemért”.
A maffia valójában csak önmagától véd téged, mint ahogy a kormányok is. Bárki, aki odalép hozzád, és azt mondja: „Meg kell hogy fenyegesselek és el kell lopnom a tulajdonodat, hogy megvédhesselek téged és a tulajdonodat”, az nyilvánvalóan vagy elmebeteg, vagy finoman szólva nem érdekli a személyed és tulajdonod védelme. Mindaddig, amíg újra meg újra bedőlünk a régi hazugságoknak, örökké ki fognak rabolni minket az állítólagos tulajdonjogaink érdekében, és háborúba fognak küldeni minket külföldi vagy belföldi „ellenségeink” ellen, hogy a hatalmon levők továbbra is kirabolhassák azokat, akiket magunk mögött hagyunk. (Stefan Molyneux)
