Ha lesz, mikor lesz vajon az országgyűlési választás? Ezt kérdezi mindenki egymástól, noha azt csak Orbán és szűk köre, – beleértve a fideszes köztársasági elnököt is – tudja, ha tudja.
Azt gondolják, hogy olyan sok külpolitikai esemény (Trump lebegtetett látogatása, orosz-ukrán háború, venezuelai olaj kérdése) is befolyásolhatja az eredményeket, hogy a miniszterelnök még egy kicsit váratja az államelnököt a „szuverén döntésének” bejelentésével. Hiába idézi bárki erre gondolatra a törvényszöveget a köztársasági elnök függetlenségéről, ez a fogalom ma akkora bla-bla, mint amilyenek az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában sorban olvashatók.
A jogszabály szerint választásokat legkésőbb a választás napja előtti 70. és 90. nap közötti, április, májusi olyan vasárnapra kell kiírni, amelyek nem esnek húsvét- vagy pünkösdvasárnapra, illetve azokat megelőző vagy követő napokra. /Alaptörvény 23. cikk (1) bekezdése, és a 2013. évi XXXVI. törvény 6. §-a/
Ma, január 10-én tartja a Fidesz a kongresszusát, („A biztos választás” szlogennel), s itt mutatja be a 106 választókerületi jelöltjét. No persze magát Orbánt is, mint miniszterelnök jelöltet, mert Trumpot majmolva ő már pár napja bejelentette, hogy „szerinte nincs jobb nála”.
Vajon hogy illeszkedik ez a nap a választás kiírásának rugalmas szabályaiba?
Ha Sulyok Tamás a Fidesznek akar kedvezni, akkor 2026. április 12-re fogja kitűzni a választást, ahogyan azt korábban utasításban megkapta. Ezt a döntést január közepén, legkésőbb február elején kellene hivatalosan bejelentenie. Ha esetleg addig valamilyen váratlan esemény következne be, akkor a Fidesz kommunikációs stratégiája még áthangolható lenne április 19-re vagy 26-re is. Előbbre viszont azért nem írhatja ki, mert április 5. Húsvét, s az választási tilalom alá esik. Ha az idő elhúzásában gondolkodnának, akkor május 24. sem szabad, mivel az meg Pünkösd: így maradhatna végül akár a „végtelen” idő múlva bekövetkező május 31. is.
Az április 12. ma nem egyszerű dátum, hanem kis túlzással az a határpont, amit a politikával foglalkozók (legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek) már belőttek egy olyan falnak, aminek eléréséhez a maradék erejüket előre beosztották.
Ne tagadjuk, iszonyatos terhelésnek vagyunk kitéve: az ország mentális állapota háborús időkben tapasztaltakra emlékeztet.
Ugyanakkor ez az időpont elsősorban a békepárti, „villámháborús” Fidesznek jobb több okból. A rövidebb idő az egységes, anyagilag mindennel ellátott, szervezeti háttérrel rendelkezőknek kedvezőbb. Ezt erősíti az a tény is, hogy ebben az esetben Magyar Péternek az őt „követő” nem Tisza párti ellenzékkel, illetve a civilekkel kevesebb ideje maradna megállapodni az egységes fellépés érdekében. Naivan én még mindig azt gondolom, hogy legalább a civilekkel meg kellene kötnie egy laza választási szövetséget: ehhez azonban sok idő kell, hiszen a civil társadalom is fragmentált, sérelmektől és ki nem beszélt ügyektől súlyosan terhelt.
Az idő pedig vészesen fogyatkozik. Orbánnak ilyen problémái nincsenek, hiszen az ő oldalán mindenkinek „kuss és igazodás van” a direktívákhoz.
Az is a korai szavazást teszi kedvezőbbé a kormánypártoknak, hogy minél jobban elhúzódik egy tavaszi kampány, annál több gazdasági probléma kerülhet előtérbe: a hideg miatt a fűtési számlák, vagy a Nagy Mártonra mit sem hallgató fékevesztett inflációs adatok.
Arra a kérdésre is van természetesen válasz, hogy mi indokolhatná a Fidesznek a minél későbbi választásokat. Ezek a következők: olyan nagy formátumú külpolitikai események kivárása, amelyekből legalább látszólag jól jön ki a kormány, a szociális juttatások (például adóvisszatérítések, nyugdíjprémiumok) beérő hatása, látványos állami beruházások átadása, illetve ha Magyar Péter oldalán belső feszültségek látszanának. Ez utóbbi az, ami miatt Magyar nem kockáztatja meg a tárgyalásokat a civilekkel, és ezt érteni is vélem.
Mint mindenki vágja a képzeletbeli centit, s várja, hogy a báb-elnök pár percre legalább úgy viselkedjen, mintha minden magyar elnöke volna.
Amúgy ezt a színjátékot szépen fogják lejátszani: az alkotmánybíróság elnöke, a „nemzet egységét” megtestesítő módon, higgadtan és a pártok felett állva (?), olyan napra fogja kitűzni az időpontot, amire azt mondhatja, hogy az illeszkedik a politikai stabilitás fenntartásához.
Ez is bla-bla, de mindegy már minden mindegy.
Csak tartsunk már ott, hogy a polgárok egész nap békésen sorban állnak a szavazófülkék előtt úgy, hogy véletlenül sem romlik el a Nemzeti Választási Iroda szavazórendszere egy percre sem, illetve nem kezdenek el „apró technikai okokból” késni az adatokat folyamatos közölésével.
