Putyin: Bármely épeszű ember tökéletesen tisztában van azzal, hogy Oroszországnak soha nem volt, és soha nem is lesz szándékában bárkit megtámadni.
Orbán: Egy nap alatt elintézhetnénk Ukrajna összeomlását, de nem érdekünk.
Trump: Ha én lettem volna az elnök, ki sem tör a háború.
Nyuszika: Csak ülök itt, és reszelgetem a körmeimet, hogyha jön a medve, széttéphessem.
A zsűrinek nehéz dolga van. A versenyzők remekül felkészültek, sőt remekül fel vannak készítve, merthogy nagy létszámú csapat foglalkozik velük éjjel-nappal, mégpedig minden szempontból, egyedül az a szerencsétlen nyúl kénytelen saját kútfőből elővarázsolni a saját hülyeségeit, mert nincs egy vasa se, hogy megfizessen egy stábot, amelyik helyette kitalálja.
Igaz, a versenybe benevezett keleti nagyfőnököknek sincs pénze, pont úgy, mint a nyuszikának, de még ha volna is, erre a felkészítő csapatra nem fordítanának egyetlen saját kanyit sem. Azért van közpénz, hogy azt ők használják. Arra, amire csak akarják. Na jó, egyszer-kétszer átengednek belőle ennyit-annyit ennek-annak, de elméletileg az egész az övék, mert ők döntenek felőle, az utolsó kopejkáig. Illetve fillérig. Kinek mi jut.
A keleti nagyfőnökök azért kénytelenek a közpénzre fanyalodni, mert nekik nincs pénzük. Ők nem vesznek részt állami tendereken, ők nem árazzák sokszorosan túl az ajánlataikat, amelyeket EU pénzből finanszírozott állami tenderekre adnak be (ma már persze nincs ilyen, mert az EU észrevette a lenyúlásokat), ők nem nyerik meg ezeket a versenytárgyalásokat összejátszással és csalással, ők nem üzletelnek az állammal erőművek és ingatlanok adásvételével, ők ugyanis puritán emberek, akik csak a fizetésükből élnek. Na jó, az orosz elnököt néha-néha vendégül látja egy nyaraló gazdája a Fekete tenger partján, hogy ne kelljen neki a sajátjából annyit nyaralásra költeni. A vendéglátó állítólag az elnök régi dzsúdós jóbarátja, név szerint Alekszandr Ponomarenko, a nyaralóról néhány infó itt található. Már ha valakit érdekelnek a szegényes orosz dácsák.
Magyar hétvégi házra is van példa, csak ott nem egy barát a tulaj, mint oroszhonban, hanem egy felmenő. Név szerint Orbán Győző (Victoria a Győzelem istenasszonya). A kis magyar kulipintyó sajnos nem a tengerparton fekszik, még repülőtere sincs neki, cserébe viszont van hely elegendő, mivel a telek hatvan pusztából áll. Lehet legeltetni óraszám. Akár zebrákat is.
A tengerpart hiánya persze könnyen kompenzálható az akkor-indul-amikor-akarom repülőjáratokkal a napsütötte horvát szigetekre. Ha a miniszterelnök úr jól választja meg a barátait, csak fölveszik néha szívességből egyik-másik magángépre… illetve ez inkább üzlet, mint szívesség. Hatmilliárdos állami megrendelés háromszoros túlárazással egyenlő 1,2 Brač szigeti repülőút. Mallorca szigete esetén persze csak 0,3, ezért ahhoz már 20 milliárdos tender megnyeretése kell, hogy odavigyék az embert a barátai. A dublini oda-vissza viszont ingyen van a miniszterelnök úrnak. Na, ki az MLSZ teljhatalmú ura? Na ki?
A nyugati nagyfőnök egy kicsit más. Ő nem az államtól, hanem apukától kapott pénzt, mégpedig úgy 420 milliót (nem HUF!), és addig üzletelt, míg mostanra a becslések szerint mintegy 2,9 – 3,7 milliárdja nem lett. Ehhez két további infó tartozik. Az egyik, hogy az 1995-ös adóbevallása alapján 900 millió dollárnyi veszteséget írt le egy könnyed mozdulattal, azaz az ellenfelei szerint adót csalt, maga szerint viszont csak élt egy lehetőséggel, a másik pedig, hogy valaki kiszámolta, ha az aputól kapott pénzt részvényekbe fekteti, és nem piszkálja állandóan, ma hatmilliárdja lenne. Ennyi, ahogy Deutsch Tamás mondaná.
A versenyzők tehát felsorakoztak. A tájékozatlanabb olvasók számára el kell árulnom, hogy ez a verseny nem arról szól, ki a nagyobb hülye, hanem hogy ki tud nagyobb hülyeséget mondani, amit még elhisz neki a nép. Pont ez adja a verseny nagyszerűségét, hogy itt hitről van szó, speciális embercsoport hitéről, mégpedig a honfitársakéról, akik a nagy hülyeségeket beszélő versenyző többszörös, sőt sokszor nagy szavazatarányú megválasztásával igazolják, hogy hiába nagy hülyeség, amit mond, ők hisznek neki. A hülyeségek nincsenek korlátozva, akármekkorák lehetnek, tehát az adott ország racionális gondolkodóinak körében gyakori, a „Na, ezt a választók már biztosan nem fogják benyelni!” fölkiáltás, amit aztán a választások után csalódott sóhaj követ.
A verseny természetesen igazságtalan.
A választások tisztasága mindig gyanús dolog, ugyanis az információk jövésmenése mesterségesen is módosítható.
Erre kampányidőszakban rengeteg példa van, mert a válaszót tájékoztatni kell. Ideális esetben a pártok leteszik az asztalra programjaikat, valamint bemutatják a fontos posztokra jelölt embereiket, ezt az ország értelmisége értékeli, és a sajtó valamint az internet révén érvekkel alátámasztott javaslatot tesz a választóknak, kikre érdemes szavazniuk. Miután a választóknak így egyértelmű, miket terveznek a pártok, és azoknak mik a következményei, a nekik legkedvezőbb következménycsomaggal bíró pártot választhatják.
Haha. Ilyen választás nincs, és sohasem lesz. Példaként lássuk a magyar helyzetet: a pártok (kevés kivételtől eltekintve) nemhogy nem teszik le az asztalra a programjukat, de még titkolják is. Már ha van nekik egyáltalán. Mert általában nincs. Illetve van, mégpedig a „Szavazzatok ránk, és akkor minden jó lesz” nevű, egymondatos program. A regnálók korábbi „Folytatjuk” programja sajnos ma már nem használható, mert azt mindenki látja, hogy ha így folytatják fideszék, akkor olyan helyre sikerül Magyarhont manőverezniük, ahol európai ország a sötét középkor óta nem járt. Jó, persze, ők akkor is folytatják, mert egyebet úgyse tudnak, de ezt nem kötik az orrunkra. A fontos emberek bemutatása sem megy valami jól mostanában, mert a FIDESZ-nél már ismerjük őket (bár ne ismernénk!), ráadásul van olyan győzelemre esélyes párt, amelynek egy emberből áll, ő rohangászik, beszél, ígér, fenyeget, rántja le a leplet, kiabál, és ostoroz, de most már ideje lenne változtatni ezen, mert személyzet nélkül az általuk nekünk sugallt, leendő kacsalábon forgó kastély nem működik. A többi pártnál egyenként érdemes a programot és a személyeket vizsgálni, ezeknek a kispártoknak (= óellenzék) ugyanis általában van programja is meg politikusai is, és mindegyik passzol a párthoz. A vicces politikusokból álló viccpárt meg a könyvdarálós politikusokból álló szélsőjobb pártja mellett még egy, az európai értékeket valló, baloldali pártról beszélhetünk, de ez az utóbbi végképp nem tud elhitetni semmit senkivel, még ha a legjobb programot állítja is össze a legjobb árnyékkormánnyal, akkor se! Hogy miért nem, az köztudott.
A kormánypárt nagy előnye a hülyeségek elhitetésében, hogy a magyar írott plusz digitális sajtó nagy része a kezében van, és pontosan azt írja, amit fideszék mondanak neki.
Világ szégyene, hogy gyakorlatilag az egészet közpénzből fizetik (MTVA 140 milliárd per év, egyéb NER sajtótermékek állami hirdetései 20 – 30 milliárd/év), és a nép ezt szó nélkül elfogadja. Ehhez jön még a szintén közpénzes állami propagandaosztály (Rogán, 45 milliárd/év plakátra, kormányhirdetésre meg a néppel való „konzultációra”), na meg az egyes állami szervek hirdetési költései, így aztán a nép jó része úgy tudja, hogy ez a világ a lehető világok legjobbika, még ha sohasem hallott Pangloss mesterről, akkor is. A kormány szinte bármit mondhat, sőt megtehet – amíg nem szünteti meg az áldott rezsicsökkentést. Bizony!
Az amerikai versenyző esetében más a helyzet.
Ott teljesen egyenlőek a propaganda lehetőségek, így aztán a nép abszolút önszántából választotta be az elefántot az amerikai porcelánboltba.
A hosszantartó nagy csörömpölés után szegénynek most már elege van az egészből, mert maga is kezdi kapizsgálni, hogy ő legföljebb tigrisvadászatra jó, mint mozgó magasles – bármi más csak kárára válik mindenkinek.
Az orosz versenyző helyzetét tekintve viszont nem hogy a propagálási helyzet egyenlőtlen, de az ellenzéknek lehetősége sincs még megszólalni se. Illetve van, csak következményekkel jár. A megszólaló kiesik egy magasan elhelyezett ablakon. Nem csoda, hogy Putyinnál az ökörségeknek nincs határa, mondhat bármit, úgyis megszavazzák, mégpedig nem satnya kétharmaddal, mert nála a négyötöd a minimum. Ha a saját országának fiait küldi vágóhídra, akkor is, noha még árrés korlátozás sincs náluk, nemhogy rezsicsökkentés! Ezt csinálja utána Orbán!
A hülyeség elhívő versenyben persze nem csak az óriások vesznek részt, hanem olykor megjelennek kisegítő csapatok. Ilyen, mikor például a magyar Szijjártó azt nyilatkozza: „… kértem az oroszokat, hogy ezt a háborút hagyják abba, mert ez nekünk rossz”. Szóval kérte. Az oroszokat. Hogy hagyják abba. A háborút. Mert az a magyaroknak rossz. Na, ennek láttán az olvasóval történik meg az, amit a régi matektanárom mondogatott:
„Megáll az ész, és ácsorog.”
Igencsak hosszasan. Ennek ellenére mégis lehet, hogy a választói elhiszik neki ezt az emeletes ökörséget is.
A negyedik versenyzőt illetően úgy beszélik a varjak, hogy a medve írt neki egy levelet, beszéljék meg a dolgokat. Csütörtök délben az erdőszélen várja. Azóta a nyulat nem látta senki. Értelmes népek lakják azt az erdőt, úgy látszik, arrafelé nem érdemes hülyeségeket beszélni, mert nem díjazzák az erdőlakók. Kissé irigykedem.
