“Több mint 200 millió forint értékben támogatjuk a családokat idén nyáron is! A Pro Filii Alapítvánnyal immár hatodik alkalommal indítottuk útjára az üdültetési programunkat a Nagycsaládosok Országos Egyesületének és az Egyszülős Központ közreműködésével, amelyben 480 rászoruló család, közel 3000 fő nyaralhat … Azt gondolom, rettenetesen ki van a világ fordulva magából. Azt gondolom, teljesen el van veszítve a fókusz. Azt gondolom, a fanyalgóknak és a kötekedőknek azt kéne meglátni, hogy mi legalább segítünk … Jó lenne, ha mások is megtennék ezt, a lehetőségeikhez mérten.” – írja Várkonyi Andrea.
Hadházy Ákos:
Várkonyi Andrea 500 ezres szoknyában és 5 milliós Cartier nyakláncban jelentette be, hogy 200 milliót adnak arra, hogy 500 szegény család a Balaton partján nyaralhasson (azaz családonként 400 ezer forintért töltsenek el egy hetet egy kempingben).
Nekem, személy szerint semmi bajom sincs a Várkonyi – Mészáros házaspárral. Nagyon jól tudom, hogy Mészáros hogyan gazdagodott meg. Azt is tudom, hogy a képességeinek semmi köze nem volt a meggazdagodásához, egyszerűen csak jókor volt jó helyen, és mivel a tulajdonságok közül az önálló döntéshozatalt nem tartja fontosnak, tette, amit tenni kell, azaz amit mondtak neki. Ha nem akkor és ott van, amikor és ahol, vagy nem olyan, mint amilyen, sosem lett volna belőle Magyarország leggazdagabb embere. Ezzel a „leggazdagabb ember” címmel ravasz regnálóink fekete báránynak is kinevezték, utálják csak őt az emberek, viszont Orbánnak jár a kézcsók, mert neki nincs egy vasa se. Önzetlen, puritán ember, mint az köztudott.
Egy példa a Mészáros féle gazdagodásra, amelyet már megírtam egyszer, de, mint tudjuk, „repetitio est mater studiorum” ( az ismétlés a tudás anyja), ezért ismétlem meg itt:
A magyar államnak 2018-ban nem kellett a Mátrai Erőmű 5,9 milliárdért, így aztán az RWE-től (Rheinisch-Westfälisches Elektrizitätswerk) Mészáros Lőrinc vette meg. Kellett viszont az államnak az immár Mészáros Lőrinc tulajdonú Mátrai Erőmű egy év múlva, azaz 2019-ben, de 5,9 milliárd helyett már 17,4 milliárdért. Meg is vásárolták tőle ennyiért. Biztos azért tetszett akkor már jobban nekik, mert időközben Mészáros, mint tulajdonos 11,2 milliárd „jutalék” kimarkolásával pénzügyileg igencsak megkarcsúsította az amúgy sem jól álló céget.
11,2 + 17,4 – 5,9 = 22,7 milliárd forint. Ennyi volt Mészáros nyeresége az üzleten, amiért semmit sem kellett tennie, arról nem is beszélve, hogy mivel az Erőmű ráfizetéses volt, és csak vitte a pénzt, direkte jól jött a gázszerelő úrnak, hogy el tudta adni. Azóta nem csak a fenti adásvételből származó kár, hanem a folyamatos ráfizetés is a miénk, magyar adófizetőké.
Aki úgy gondolja, hogy mindez Mészáros üzleti zsenije révén történt így, az téved. Mészárosnak ehhez a pénzhez semmi köze sincs. Ő csak egy trezor, ahová a tolvajok a lopott holmit elteszik jobb időkre, és bár valószínűleg cinkos, mert annyira nem ostoba, hogy ezt ne tudná, de hülye volna, ha hangoztatná, és még ha valamely okból el is távolítanánk a képről, attól a NER még nem változna meg. Egy fikarcnyit sem. Leggazdagabb magyar létezne akkor is legfönnebb nem Mészárosnak hívnák, hanem Akárkinek. Vagy Bárkinek. Orbánnak, Lázárnak, Rogánnak, Pintérnek viszont még véletlenül sem, holott…
Várkonyi Mészároshoz ment feleségül. Fogalmam sincs róla, hogy miért nehezményezi ezt bárki azon az alapon, hogy hozzámenni valakihez csak a pénzéért, micsoda randa dolog az! Aki a szokvány lányregények alapján való viselkedést követeli meg másoktól, annak közölnie kéne, hogy milyen alapon teszi, mert van, aki nem olvas efféle könyveket, és nem érti, hogy mit kérnek számon az olyanokon, akik nem az ún. „Igaz szerelem” sablont követik.
Emlékszem, mikor még harmincakárhány évvel ezelőtt, azaz a magyarországi kapitalizmus hajnalán ellopták az autónkat, de nagy szerencsémre épp ugyanakkor érkezett meg Magyarországra egy német cég, amelyik munkatársat keresett. Mivel pedig a munkához kocsit is adtak, nem is akármilyet, pláne, hogy korlátlan maszek használatra is, valamint jó jutalékot ígértek, én bizony otthagytam a nagybetűs Tervezőintézetet, hogy az országot járva porszívóügynökként keressem az attól kezdve vastagvajas kenyerem, melyből a családnak is bőven jutott. Mondhatja bárki, hogy ez nem szép dolog, nekem viszont tetszett. És nem szégyelltem egyáltalán.
Minden kapcsolat egy üzlet (a szexuális alapú kapcsolat is, pl. a házasság), ahol mindkét fél ad és kap. Amennyiben mindkettő meg van elégedve azzal, amit kap, mindegy, hogy mik azok, és elfogadja, hogy annyit kell cserébe adnia, amennyit, mindegy, hogy mik azok, az az üzlet jónak és erkölcsösnek minősíthető. Csak akkor van baj, ha az adásvétel során megjelenik az erőszak, mint például a Trump nevű akármicsodának Ukrajnával az ukrajnai ritka ásványkincsek kiaknázásáról kötött „üzlete” esetében, mert ott már sem jóerkölcsről, sem becsületről nem beszélhetünk. Az csak sima, zsarolásos Einstand, amelyről régóta tudjuk, mennyire pofátlan dolog.
Hadházy nagyon jó vadászkutya lenne. Amit megfog, azt nem ereszti. Sokszor történt az is vele, hogy elszabadult hajóágyú jelleggel működött, így aztán ma már független képviselő. Nem véletlenül. Jellemzője még, hogy ő az, aki Hatvanpusztát a legtöbbször fényképezte le, olyan sokra Orbán ellenében mégsem jutott vele. Nagyon sajnálatos.
Én a mások irigységére épített politikai hergelési módszert nem kultiválom. Aki bűnös, az lakoljon, de aki nem, és minden tulajdonához törvényesen jutott hozzá, attól el a kezekkel mindenkinek. A bűnösség ismérve pedig az, hogy a bíróság elítélte, mert a még el nem ítéltek az ártatlanság kötelező vélelme alapján nem bűnösök.
Számomra érthetetlen, hogy mi köze van egy jótékonysági akciónak ahhoz, hogy a jótékonykodó hogyan van felöltözve, és milyen ékszereket visel. Ha megteheti, hogy 200 milliót szánjon mások üdültetésére, akkor nem csoda, hogy telik neki 5 milliós nyakláncra is. Azon az alapon utálatot gerjeszteni mások iránt, hogy az illető gazdagabb, mint a hír olvasója, nem az úrifiúk módszere. Fogalmazhattam volna durvábban is, de az sem illendő dolog.
Javasolnám tehát hergelés helyett a tényleges tolvajok célkeresztbe vételét, és a hazugságaiknak a leleplezését. Tudom, az irigységkeltés kifizetődőbb, mint a bemutatás és magyarázat (az előbbihez jóval kevesebbet kell gondolkodnia az olvasónak), de nem tartanám szerencsésnek jelenlegi regnálóink érzelmekre épített, karaktergyilkolászó módszerének átvételét.
Még mindig azt hiszem, hogy ezen az oldalon mi többre vagyunk képesek.
