Azt írja Szánthó Miklós, jogász, az Alapjogokért Központ főigazgatója az összes NER lapban (illetve hát a facebookon, de onnan fontos ember írása esetén mindegyik NER lap átveszi), hogy: „Hamarosan bukni fog”…
De a viccet félretéve: a magyar kormányfő és a magyarországi balos ellenzék – gyurcsányostul, tiszástul – egész egyszerűen nem azonos ligában focizik, nem egy súlycsoport. Míg Orbán már a nyugati liberális sajtó szerint (is) Európa egyik legfontosabb politikai vezetője, stratégiai nyugalommal képviseli és mozdítja elő Magyarország (de amúgy az egész világ) békeérdekét, idehaza hírhedt mániákusok, nehezen komolyanvehető percemberkék és agresszív pszichopaták delirálnak arról, hogy egy egyébként kimagasló választási győzelem után miért is kellene mennie/buknia a miniszterelnöknek.
Aquila non captat muscas.”
Mint azt mindannyian tudjuk (nehogy valaki elfelejtse!):
„Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013. óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette.”
A fentiekből immár egyértelmű, a derék Központnak a változások ellen kell küzdenie. Bármiféle változás ellen. Sajnos a jelen kor féktelen liberalizmusa olyan, hogy minden egyes változás a Központ által megőrzendő célok meghiúsítására irányul, azaz alapjában fenyegeti a változatlanságot, ami 2010. óta két paraméter kivételével Magyarország legfőbb jellemzője.
A kivételek közül az egyik paraméter az EU országok gazdasági sorrendjét tartalmazó lista, ahol a változatlanság helyett a lefelé mozgást választottuk, a másik az EU országok korrupciós listája, ahol a változatlanság helyett a felfelé mozgást. Hazánk Orbán Viktor értő vezetésével ezeket a mozgásfajtákat sikeresen alkalmazta, és mindkét esetben elérte a szélső helyzetet, azaz az EU legszegényebb és az EU legkorruptabb országa büszke címeket, így a továbbiakban már semmiféle erőfeszítést sem kell tenni a változatlanság megőrzése érdekében, az eleve biztosított, hiszen a legszegényebbnél szegényebbek vagy a legkorruptabbnál korruptabbak már nem lehetünk.
Így érkeztünk el a mai Kánaánhoz. Orbán Viktornak az országgal további teendője nincs, az automatikusan változatlanságba dermed. Ahogyan az értők mondják, ez már a végcél, az időben végtelen hómezők csendje nevű állapot. Innentől bukás a regnálókat, főleg miniszterelnök urat nem fenyegeti, nyugodtan átválthat a nép jóléténél sokkal fontosabb célú tevékenységekre, mint például a Legfőbb Békegalamb cím folyamatos hajkurászása, illetve az Unió Vezére beosztás elnyeréséhez szükséges lépések haladéktalan megtétele. Ezek a célok ugyanis nemhogy a nép jóléténél, de még tán Hatvanpuszta tökéletes kiépítettségének elérésénél vagy a Kolostorból a Palotába költözésnél is fontosabbak. Sokkal, de sokkal fontosabbak.
Itthoni, pimf ügyekkel immár nem foglalkozik. Szánthó úrtól tudjuk, hogy „Orbán a nyugati liberális sajtó szerint (is) Európa egyik legfontosabb politikai vezetője”, és mint az közismert, Aquila elephantum venatur, hogy éhes kicsinyeit jóllakassa, hol is az egyik éhes kicsiny a Hiúság, a másik meg az Irigység nevű. Sajnos az elefántnak még nőnie kell, mert a harmadik legnagyobb EP frakció egyik alelnöksége nem az a szint, amely Orbán Viktor kicsinyeit kielégítheti. Az „egyik legfontosabb politikai vezető” címet sajnos túl sokan happolták már el előle, ráadásul hiába ujjonganak most a NER lapok, hogy „Le Penék csatlakoztak az Orbán által létrehozott Patrióták Európáért frakcióhoz”, a helyzet úgy áll, hogy Le Pen nem „csatlakozott”, hanem még korábban, az általa otthon megnyert EP választás után megbízta Orbánt azzal, hogy gründoljon neki egy olyan frakciót, amelyben korlátlan hatalma van, és nem szól vissza neki senki. Ezért beszél Orbán már régóta arról, hogy „Csak figyeljetek mi lesz!”, mert azt hitte a megbízás után, hogy Le Pen, mint Franciaország új vezetője lesz majd a frakció első embere. De nem. Macron kiszúrt a hölggyel. Így aztán szegény kénytelen beérni azzal, ami jutott neki, azaz a harmadik hellyel az EP-ben is, meg otthon is, azt pedig, hogy Orbán hol van hozzá képest lefelé irányban, mindenki elképzelheti.
Országunk Vezetője kénytelen hát áttérni a másik lehetőségre, azaz eljátszani Eiréné szerepét. Elvileg ő ugyan istennő, és ilyenkor zavarba is jön az ember, hogy veszi ki magát ez gendertechnikailag, aztán rájön a megoldásra: maradjunk a galamboknál. Akkor nem lesz gond egy szál se. Olajágat csak találunk valahol.
Mint azt szintén Szánthó úrtól tudjuk, Orbán Viktor „stratégiai nyugalommal képviseli és mozdítja elő Magyarország (de amúgy az egész világ) békeérdekét”, ami aztán valami, mert nem úgy van ám, hogy Orbán idegesen röpköd Budapestről Kijevbe, onnan Moszkvába, aztán irány Susa, majd Peking és végül Washington, hanem mindezt stratégiai, azaz halálos nyugalommal teszi, melyet senki nem tud megzavarni. A nyugalomra annál inkább oka van, mert az még a kisebb IQ szinttel ellátottaknak is egyértelmű, hogy Zelenszkij feltételeibe Putyin, Putyin feltételeibe meg Zelenszkij soha az életben nem fog beleegyezni, azaz eredménytechnikailag az itt is semmi, ott is semmi bizton várható. Ugyanakkor, ha tudjuk, mire számíthatunk, a nyugalom automatikus. Emiatt ugyan a „békeérdek előmozdításra” sincs remény, de kit érdekel az, hiszen a legtöbb embernek fogalma sincs róla, hogy kell egy érdeket előmozdítani. Valószínűleg egyre növekvő fenyegetéssel (minél súlyosabb a fenyegetés, annál nagyobb a fenyegetett békeérdeke), de az nem Orbán reszortja, hanem Putyiné. Vagy netán Orbán is növeli a fenyegetettségi szintet? Ilyesmiről lenne szó? Érdekes, új információ. Ettől persze béke nem lesz, de az nem is érdekes.
A többi már csak ujjgyakorlat: az azerieknek azért kell hízelegni, hogy a baltás gyilkosaik maradjanak otthon, mert ha idejönnek, kínos nekünk a szabadon engedés, Pekingbe meg azért kell utaznia, mert csak Peking tudja biztosítani azon gyártó vállalatok idejöttét, amelyek révén kies hazánkban valamiféle fejlődés mutatkozik. Ez Pekingnek is fontos, mivel ezeket a túlságosan víz és energiaigényes vállalatokat a többi európai ország (ők nincsenek vészhelyzetben), nem fogadja be, mi viszont igen, és ez vámmentes gyártóbázis Kínának az EU-ban.
A washingtoni NATO csúcson való részvétel azért lényeges a miniszterelnök úrnak, illetve Magyarországnak (ami persze ugyanaz), mert Putyin egy NATO országot sohasem támadna meg, és ez a biztonság úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér. Mint azt tőle magától tudjuk, Orbán jól ismeri Putyint, nyilván tudja, miért egyezett meg a NATO főtitkárával. Én persze sohasem mondanám egy pszichopata tömeggyilkosról, hogy jól ismerem, de az én vagyok.
Egyébként azért ragaszkodik Moszkva ahhoz, hogy Ukrajna sohase lehessen a NATO tagja, mert akkor oda a zsákmány esélye a jövőben is.
Ahogy az a fentiekből látható, nem rossz nekünk, magyaroknak ez a nagyszerű Központ, mert például a főigazgató úrtól fontos dolgokat megtudhattunk, és most már más szemmel nézzük a miniszterelnök úr fáradozását, ahogy értünk küzd, képvisel, előmozdít és dolgozik, nem is beszélve a politikai dicsőségről meg a stratégiai nyugalomról. Valóságos sas, mint azt megtudtuk a főigazgató úrtól, ahogyan Gyurcsányék légyjellegét nemkülönben. Hasznosul is minden fillér ráfordított közpénz! Persze hogy.
Az Alapjogokért Központot működtető egyszemélyes magánvállalkozás, a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. 2022-es évre vonatkozó mérlegbeszámolója szerint a cégnél személyi jellegű ráfordításként 1,182 milliárd forintot számoltak el tavaly. Ez az átlagos statisztikai létszámként beírt 48 fő foglalkoztatottal számolva havi bruttó 2,05 milliós fizetés, vagyis több mint egy államtitkár 1,97 milliója. Hogy Szánthó úr mennyit keres, az sajnos nem derült ki az adatokból, maximum annyit sejthetünk, hogy egy főigazgató az átlagnál valamicskével többet visz haza.
Ezen összegek ismeretében könnyen elképzelhető, micsoda félelmetes színvonalú tanulmányokat meg jelentéseket írhatnak a Központ munkatársai a főigazgató úr értő vezérletével (hogy a 48 emberhez még mennyi igazgató és aligazgató tartozik, azt sajnos nem tudtam kideríteni). Sajnálom is, hogy a nyilván a lét és a nemlét kérdéseivel foglalkozó, komolyabb anyagok helyett egy ilyen aránylag pimf facebook bejegyzés lett az írás tárgya.
Na, semmi vész. Majd legközelebb.
