„Visszatértem, maradok és küzdök tovább.” Az MTI beszámolója szerint ezt üzente szimpatizánsainak és ellendrukkereinek Lázár János még csütörtökön Makón, azt követően, hogy átvette országgyűlési képviselői mandátumát.
Lázár elmondása szerint április 8-a után politikai pályája egyik legfontosabb szakasza kezdődik, mivel ma a politika lényege vidéken és helyben dől el.
Még viszonylag hosszan idézte az MTI a volt kancelláriaminiszter szavait,
egy nem teljesen lényegtelen, ám annál érdekesebb mondatot azonban sajnálatos módon elfelejtett megemlíteni.
Lázár ugyanis a többi között azt is mondta: sokan drukkoltak ellene, hogy ne nyerje meg a választást, még a saját pártján belül is voltak ellendrukkei.
Hogy kikre gondolt Lázár, azt nem részletezte, de ez nem is igen okozhatott fejtörést azoknak, akik csak a közmédia által közzétett szövegekből tájékozódnak.
Nem tudjuk, hogy az MTI miért tartotta fontosnak elhallgatni, hogy Lézárnak a Fideszen belül is vannak ellenségei. Feltehetően nem akarták a hírfogyasztókat negatív érzeteket keltő információkkal terhelni.
A Független Hírügynökség épp a napokban, Lázár Jánost bemutató cikkében írt arról, hogy Lázárnak sok barátja, és nem kevés ellensége van a politikusok között. Mint akkori cikkünkben írtuk, a volt kancelláriaminiszternek meglehetősen feszült a viszonya Tarlós István főpolgármesterrel, Rogán Antallal, mindemellett Csányi Sándor OTP vezérrel is volt egy személyeskedésig fajuló csörtéje.
A hevesen vitatott magyarországi Sorsok Háza Holokauszt Múzeum gennyedő seb, amely megmérgezi a kapcsolatokat Orbán Viktor és a zsidó világ között – írta a lap.
A cikk ismerteti a terezett múzeum történetét, azzal, hogy az eredeti cél szerint az intézmény a zsidó gyerekek második világháborús sorsára koncentrált volna. A Mazsihisz a történelmi hűség érdekében bevonta a tervezésbe a Nemzetözi Zsidó Holokauszt Múzeumot, a jeruzsálemi Yad Vasemet és a washingtoni Amerikai Holokauszt Emlékmúzeumot. Csatlakozott Randolph Braham, a magyar zsidóság történelmének legfőbb tekintélye.
A magyar kormány a projekt feletti ellenőrzés biztosítása érdekében kinevezte Schmidt Máriát a szakértői tanács élére – írta a szerző. A magyar zsidóság történetére kitérve a szerző emlékeztetett a két világháború közötti időszakban hozott zsidóellenes törvényekre, arra, hogy ezek révén a kormány zsidó tulajdont foglalt le, és lépésről lépésre elszigetelte a zsidóságot a magyar társadalomtól. „1944-ben a magyar csendőrök – a német náci szövetségesekkel való buzgó együttműködés utolsó lépéseként – félmillió zsidót kényszerített marhavagonokba, és szállított a kormány közvetlen utasítására Auschwitzba, a haláltáborba. A magyarok együttműködése annyira buzgó volt, hogy Adolf Eichmannak mindössze 150 németre volt szüksége ahhoz, hogy asszisztáljon a folyamathoz.
Eichmann az ellene lefolytatott jeruzsálemi perben kifejtette: a magyarok soha nem voltak elégedettek a deportálások tempójával, és még gyorsítani akarták azt. A magyar nyilaskeresztesek további százezer zsidót öltek meg a fosztogatás és gyilkolás országos orgiájában,
1945-ben aztán megkezdődött a szégyenletes atrocitásban való magyar cinkosság minél jelentéktelenebb színben való feltüntetése. A magyar szakértők elkezdték kisebbíteni a magyarok szerepét a gyilkosságokban, nem tagadták a holokauszt megtörténtét, mint sokan mások, hanem a magyarokról a náci Németországra igyekeztek hárítani a felelősséget. Szerintük kizárólag a németek voltak felelősek mindenért, miközben a magyarok szorgosan mentették a zsidókat. Ezt a narratívát nagy ellenállással fogadták a holokauszt-történészek szerte a világon, és a magyar túlélők is felháborodtak a történelem tisztára mosásán, fertőtlenítésén” – írta a szerző.
Braham professzor úgy látta, hogy Schmidt Mária az első számú hamisító, aki azt állítja, hogy a zsidók halála a háború másodlagos, szándékolatlan, mintegy kollaterális következménye volt. Schmidt narratívája szerint a Sorsok Háza Múzeumnak a zsidók szenvedései mellett a többiek kommunizmusban átélt szenvedéseire is kell koncentrálni. „Schmidt kinevezése a bizottság élére olyan volt, mint a közmondásos bűzös borz, amelyik tönkreteszi az egész pikniket. Hamis és félrevezető narratívája láttán a szakértők elhatárolódtak a projekttől. A kormány felháborodott azon, hogy nem tud zsidó partnert találni a projekthez, és elhalasztotta a megnyitást, amíg sikerül egyetértésre jutni a narratívát illetően.
A múzeum évek óta üresen áll, mivel a világ egyetlen elismert holokauszt-történésze sem kíván részt venni a kialakításában, és feszengést okozó tényező lett Orbán Viktor és történelemhamisító csapata számára.
Itt lépett be a képbe a Chabad zsidó csoport, hogy megmentse a kormányt az ügyben. A brooklyni székhelyű, orosz eredetű haszid csoport nem olyan régen megjelent Magyarországon, és fennállása rövid ideje alatt ambiciózus és politikailag ravasz vezetője, Köves Slomó számos fontos és jól jövedelmező kapcsolatot épített ki Orbán Viktor kormányával. Ő nyerte el a teljes sokmillió dolláros projektet, nyomban bejelentette, hogy nincs problémája Schmidt Mária narratívájával, és az intézmény hamarosan megnyílik.
Orbán Köves Slomó személyében végre talált egy zsidó partnert, Köves pedig rabbiként kósernek nyilvánította a projektet. Köves rabbi interjúkban hevesen cáfolta, hogy bármi összefüggés lenne az Orbánnak (és Schmidtnek) nyújtott felháborító támogatása és a magyar kormánytól kapott pénzek között.
Köves rabbi némi sürgetésre vállalta, hogy válaszol néhány kérdésre – írta a szerző, ismertette a kérdéseket és a kapott válaszokat, és megállapította: „Köves rabbi határozatlan, kitérő válaszai megerősíteni látszanak azokat a vádakat, amelyek szerint egy ilyen projektben nem alkalmas a szakképzett felügyelő szerepére. Sokak szerint
Köves Orbán hasznos vagy épp morálisan gátlástalan idiótája
s azon igyekszik, hogy tisztára mossa a magyarok szerepét a 600 ezer zsidó barbár legyilkolásában. A kevésbé nagyvonalú bírálók szerint a rabbi eladta a lelkét az ördögnek” – írta Axel Sternberg történész, aki Magyarországról származik, és szoros kapcsolatokkal bír az országban.
A Demokratikus Koalíció a továbbiakban nem folytatja a közös listáról az MSZP által elindított végnélküli vitát, amely kilenc hónap alatt egyetlen hivatalos tárgyalást sem eredményezett az ellenzéki pártok között. Az MSZP stratégiája és az elmúlt kilenc hónapban követett politikája lehetetlenné teszi a közös listás indulást. A DK saját listát indít, Gyurcsánnyal az élen.
Ezt a DK szombaton kiadott közleménye szögezi le, hozzátéve:
Sajnáljuk!
A DK már nem tudja követni az MSZP álláspontjának változásait a demokratikus ellenzék választási együttműködésével kapcsolatban. Amit viszont látnak, az sok esetben nem találkozik a párt véleményével, kultúrájával és ellentétes a demokratikus ellenzék és a remélt új köztársaság érdekeivel.
Ezért a Demokratikus Koalíció Elnöksége úgy döntött, hogy a DK koordinált egyéni jelöltállítást javasol és önálló listát állít a 2018-as választásra. A párt listáját Gyurcsány Ferenc pártelnök vezeti.
Tárgyalásokat az egyéni választókerületekben induló jelöltekről kell folytatni. A választási győzelem egyetlen szervezeti előfeltétele, hogy az egyéni választókörzetekben egy demokratikus ellenzéki jelölt álljon a Fidesz jelöltjével szemben.
A DK készen áll ilyen tárgyalásokra valamennyi demokratikus ellenzéki párttal. Az arányosság, a méltányosság szempontjai alapján gyorsan megállapodásra juthatunk.
Nagyon őszinte, elgondolkodtató, figyelemre méltó és érdekes cikk jelent meg a die Welt hamburgi regionális (lokál) számában, rovatában egy igazságügyi orvos szakértőtől (köznyelven halottkémtől), aki október óta vezeti a Hamburgi Igazságügyi Orvostan Intézetet. Már a cikk címe is meglepő: „A koronavírus járványban elhunytak átlagéletkora 82 év.” Első pillanatra azt hittem, hogy igaza van a magyar „Operatív Törzs”-nek, élén Müller Cecília tiszti főorvosnak és Kásler Miklós „emberi erőforrás” miniszternek, no meg a miniszterelnökünk bombasztikus, propaganda szövegének, hogy „vigyáznunk kell az idősekre”. A német cikk elolvasása után, azonban szomorúan kellett megállapítanom, a magyar egészségügy, benne a kutatás, a történések feljegyzése, összegezése, következtetések levonása, sehol sincs a némethez képest. Az őszinteségről nem is beszélve.
Elöljáróban egy vallomással tartozom. A realitás, és a nagy számok törvénye szerint tisztában vagyok, hogy korosztályom, a háború utáni (1945-1953 közötti) nemzedék nagyon fogyóban van, hiszen a ma 70 éves korosztály közül a többség nem éri meg a 80. szülinapját. Ez a természet rendje. Bármelyik osztály- vagy évfolyam találkozó résztvevőinek száma rohamosan csökkenni fog. Emlékszem, szüleim korosztálya ugyanígy volt. Mint nyugdíjasok, mindennap első dolguk volt az újságok gyászjelentésének böngészése: vajon van-e köztük ismerős? Eddig azzal vigasztaltam magam, hogy a járványtól függetlenül is „kifutó modell” vagyok. A fiatal forradalmár költővel ellentétben, én igenis otthon, ágyban, párnák között szeretném földi életemet befejezni, elaludni. Esetleg egy fájdalommentes „orra bukás”, „székről lefordulás”, „szívmegállás”, stb. Nem pedig baromi kínok között lélegeztető gépen „kikötözve”, ahonnan úgy sincs visszaút.
Most pedig a hamburgi intézet igazgató főorvosának jelentése
A koronavírus fertőzöttek száma emelkedik, viszont az elhalálozottak életkora szinte változatlan. A hamburgi intézet ez idáig 452 halálesetet regisztrált, melynek okának, a COVID-19-et jelölték meg. A legöregebb egy 100 éves fertőzött volt, az elhunytak többsége a 80-90 korhatár között mozgott, lényegesen több volt a férfi, mint női áldozat. A második hullámban a 30 és 60 év közöttiek fertőzöttek meg. Hamburgban a járvány kitörése óta az 50 éven aluliak közül csak négy férfi és három nő halt meg. Viszont elvileg a korcsoportok összetétele (Altersstruktur) tavasz óta nem változott. A betegek kezelése, hála a boncolásoknak, azok eredménye jelentősen javult. A gyulladáscsökkentők és a vérhígító gyógyszerek nagyon sokat segítettek. Eleinte sok COVID-os beteg halt meg embóliában, vérrögök miatt. Ma már ez ritkaság számba megy.
A legtöbb halottnak mintha más, „korábbi betegsége” lett volna. A legjellemzőbbek a szív- és érbetegségek, a diabetikus betegségek és a túlsúly. Ezek különben jellemzőek a 80-90 éves betegekre, ill. azoknak már korábbról meglévő betegségeire. Viszont a fiatalabb betegeknél ez ritka, tényleg egyedi eset. Professor Benjamin Ondruschka intézetvezető szerint a jövő év elején erre fognak koncentrálni. Minden más halálesetet „standardizálni” fognak, hogy ne maradjon egyetlen ismeretlen haláleset sem.
A korona halálesetek több, mint 50 százalékát a hamburgi intézet maga vizsgálja, mert ezzel tartoznak a hozzátartozóknak, amiért a hozzátartozók nagyon hálásak. A hagyományos boncolás (fej-, mellkas- és has felnyitás mellett egy minimálisan invazív boncolást is végeznek, sőt a halottat ultrahang vagy computer-tomográfos (CT) vizsgálatnak is alávetik.
Mikor idáig jutottam a cikk olvasásával, döbbentem rá, hogy hol is tart a hazai egészségügy? Hiszen Kásler miniszter még tavasszal leállította (letiltotta) a boncolást. (Eljárásrend, Budapest, 2020. március 21.)
„Ha Orbán továbbra is kijátszani igyekszik majd a három nagyhatalmat egymás ellen, leginkább Amerikától kell tartania, hisz az mindenképp a szövetségesi rendszeren belül kívánja tartani Magyarországot, másfelől az oroszok és kínaiak sem veszítenek sokat, ha ejtik Orbánt. A miniszterelnök fideszes legitimitása viszont komolyan meggyengülhet, ha bebizonyosodik: teljes kudarc az, ami eddig épült, s az Amerika-ellenes hisztéria legalább annyit ártott az országnak, mint az oroszokkal és kínaiakkal kialakított több, mint baráti viszony.” – kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.
Bár a washingtoni kormányzati források továbbra is hallgatásba burkolóznak a május 13-i Orbán-látogatás mögött meghúzódó célokkal kapcsolatban, elemzői körök egyre újabb rétegeit tárják fel, adott esetben sejtetik a Trump-Orbán találkozó valódi hátterének. Nyilvánvaló, a találkozó a magyar miniszterelnökkel elnézőbb Fehér Ház és a kevésbé elnéző State Department közötti egyfajta kompromisszum eredménye volt, de ma már nem engedményként tárgyalja a legtöbb, a döntésre rálátó forrás az eseményt, inkább egy folyamat kezdetéről beszélnek, melynek célja Orbán belehajszolása egy olyan döntésbe, amelyet az eddig mindenképpen el akart kerülni.
Az időzítés is emelte Orbán számára a tétet és a vonzerőt – egyben elaltatta óvatosságát – az európai parlamenti választások előttre téve a találkozót. Mindezek tükrében az eleve meghirdetett témák – fegyvervásárlás, az olajimport további diverzifikálása – mellékes szál, a megbeszéléseken ennél nagyobb súlyt kapott a Pekinghez és Moszkvához fűződő különleges viszony, s ez utóbbit illetően Ukrajna euro-atlanti közeledésének Magyarország általi blokkolása. Különösen annak tükrében, hogy a Nyugat számára eddig favoritként kezelt Petro Porosenko volt elnök megbukott a legutóbbi választásokon s ezzel kinyílt, de legalábbis sokkal bizonytalanabbá vált az ukrajnai helyzet.
Ma már mindenki ezekről a szempontokról beszél, kiemelve: a magyar miniszterelnök hirtelen elkerülhetetlen választási helyzetbe került, márpedig a lehetőségek teljességgel összeegyeztethetetlenek az eddig vitt magyar politikával.
Ha ez így van, akkor felül kell vizsgálni azt a korábbi vélelmet – ezt egyébként magam is osztottam –, hogy Orbán washingtoni látogatása nettó segítség és legitimáció azoknak az erőknek, amelyek szélsőjobboldali összefogást próbálnak kovácsolni Európában az eddig épített demokratikus rend megdöntésére. A kényszer, ami a magyar miniszterelnökre nehezedik ugyanis nem, hogy erősítené, de jelentősen gyengíteni fogja nemzetközi tekintélyét, befolyását, szövetségesi potenciálját, így súlyát is egy efféle szélsőjobbos összefogásban.
Mivel is kell Orbánnak szembenéznie?
Ha a washingtoni elvárások bármelyik elemét teljesíti, akár Moszkva-Kiev, akár a „kínai nyitás” vonatkozásában, eddig vitt politikája egy csapásra elveszíti értelmét, az attól remélt haszonról nem is beszélve. A rá leselkedő kockázatok közül az egyik legnagyobb, hogy Orbán további renitenciája Trump alulmaradását hozza magával annak State Departmenttel vívott iszapbirkózásában. Állítólag Washingtonban többször hányták a Fehér Ház-i adminisztráció szemére, hogy miért kell elnézni Orbánnak olyan cselekedeteit – ráadásul „házon belül” (euro-atlanti szövetségesi viszony) –, amilyeneket a „házon kívüli” Nicolás Maduro venezuelai elnöknek Washington nem néz el?
A legjellemzőbb e téren a Bush elnök által valaha Budapestre küldött – végtelenül korlátolt – egykori nagykövetnek, April Foley-nak a The Washington Times-ban napvilágot látott minapi cikke, melyben ugyan agyba-főbe dicséri Orbánt és Szijjártó külügyminisztert, hogy aztán hozzátegye: a magyar-orosz és magyar-kínai kapcsolatokban egy gyökeres fordulat Washington számára prioritás, s annak elmaradása tekintetében nincs pardon.
Ugyanilyen meghatározóak azok az érdekek, amelyek Peking és Moszkva szándékait mozgatják. Igaz, mindkét nagyhatalom számára Orbán csak egy, méghozzá nem is a legfontosabb lehetőséget jelentette saját céljaik elérésében.
A Budapest-Belgrád vasútvonal megépítése Orbánnak és Aleksandar Vučić szerb elnöknek fontosabb, mint Pekingnek, elvégre a kínai áruk európai beáramlása volumenében ezerszer nagyobb a pireuszi, nápolyi, rotterdami, hamburgi stb. kikötők révén, mint ezen a vasútvonalon.
Viszont annak megépítése Belgrád uniós kötődését növelné, márpedig Szerbia csatlakozása az unióhoz ezen a fejlettségi és politikai elkötelezettségi szinten legalább akkora katasztrófa lenne, mint Orbán személyes jelenléte ugyanott.
Orosz szempontból is jócskán leértékelődött a magyar miniszterelnök, elvégre az a kém és befolyási hálózat, amit Moszkva oly nagy gonddal építgetett a kontinensen, ma már tettre kész. (Persze nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy az orosz ügynökök és bűnözők Magyarországon keresztül az elmúlt közel tíz évben, feltűnés mentesen eláraszthatták Európát.) Ráadásul a magyar diplomácia ma már nem jut hozzá a legfontosabb NATO-titkokhoz, így nincs esély arra, hogy azokat illetéktelenekkel – netán épp oroszokkal – megoszthassa.
És a Fidesz magyarországi mozgástere szempontjából sem egyszerű a helyzet, márpedig tudjuk, a miniszterelnök számára ennél nem létezik fontosabb dolog. Ha Orbán továbbra is kijátszani igyekszik majd a három nagyhatalmat egymás ellen, leginkább Amerikától kell tartania, hisz az mindenképp a szövetségesi rendszeren belül kívánja látni Magyarországot, másfelől az oroszok és kínaiak sem veszítenek sokat, ha ejtik Orbánt. A miniszterelnök fideszes legitimitása viszont komolyan meggyengülhet, ha bebizonyosodik: teljes kudarc az, ami eddig épült, s az Amerika-ellenes hisztéria legalább annyit ártott az országnak, mint az oroszokkal és kínaiakkal kialakított több, mint baráti viszony.
Nézem a Híradót. Szijjártó Péter arról beszél Podgoricában, a montenegrói vezetőkkel való találkozója után, hogy a magyar kormány érdekelt a nyugat-balkáni országok mielőbbi felvételében az Európai Unióba, mert az Európai Uniónak „az új világrendben elfoglalt pozíciója és ereje szoros összefüggésben lesz a bővítés sikerességével”. Miért jön Szijjártó szájára az „új világrend” kifejezés? Vagy a következő mondatban „új világpolitikai rend”? Nyilván nem véletlenül használ ilyen kifejezést. Vajon mit jelent ez?
Ha új világrendről beszél valaki, akkor abból érdemes kiindulni, hogy az illető alapvető változásokat lát a világban ahhoz az állapothoz képest, amelyet eddig érzékeltünk magunk körül. Vajon milyen régi világrendhez képest beszél Szijjártó új világrendről, és gondolja ezt természetesen nemcsak ő, hanem mindenekelőtt Orbán? Nem ebből a sajtótájékoztatóból tudjuk meg ezt, hanem abból, hogy mit beszélnek minden más alkalommal.
Ha figyelemmel kísérjük a fideszes vezetők megszólalásait, mindenekelőtt Orbán beszédeit, akkor észre kell vennünk, hogy amihez képest új világrendre gondolnak, azon – tehát az eddigi, régi világrenden – azt a második világháború nyomán kialakult helyzetet értik, amikor az Egyesült Nemzetek alapdokumentumaiban rögzített demokratikus-humanista normarendszert különféle intézményekben, két- és többoldalú megállapodásokban érvényesítik és az egyes államokon számon is kérik.
Ennek a normarendszernek egyaránt fontos pillére a háború elutasítása és az emberi jogok katalógusa.
Ezeket a dokumentumokat úgy fogadta el a második világháború után az antifasiszta koalíció, hogy annak egyik országa, a Szovjetunió azokat sosem vette igazán komolyan és belső gyakorlatában nem is követte, mégis névleg elfogadta, és hasonlóképpen viselkedett a szintén győztes országként fellépő Lengyelország és Csehszlovákia, amelyek a németek millióinak kitelepítésével máris durva jogsértéssel indultak neki az akkori új világnak.
Azután három évtizeddel később megerősítette ezt a normarendszert a Helsinki Egyezmény is, amely legalábbis hivatkozási alapot adott a kelet-európai emberjogi mozgalmaknak, és így előkészítette az 1989-es rendszerváltást. A teljes siker akkor jött el, amikor 1989-et követően a kelet-közép-európai volt szocialista országok immár nemcsak szavakban, de ténylegesen is magukévá tették a Nyugat demokratikus-humanista értékrendjét. Egy ideig úgy tűnt, hogy a Jelcin-féle új Oroszország is csatlakozik ehhez, s az orosz közvéleményben is többsége volt az Európai Unióhoz való csatlakozásban.
A Putyin vezette Oroszország azután gyorsan elállt ettől, de Orbán 2010-es győzelméig úgy tűnt, hogy a kelet-közép-európai új NATO- és EU-tagok végérvényesen elfogadják ezt a normarendszert, hiszen erre épül a NATO és az EU deklarált és mind ez ideig többé-kevésbé érvényesített jogállami értékrendje.
Orbán 2010 után a nemzetközi rendet illetően tulajdonképpen azt vette át, amit Kína és a putyini Oroszország elég következetesen képvisel:
a nyugatival szemben egy másfajta értékrendet képviselnek, és nem tűrik el, hogy bárki a nyugati értékrendet kérje számon rajtuk. Orbán rendre ismételgeti, hogy általában is ellenzi „a demokrácia exportját”, és nem tűri el, hogy bárki hozzánk akarja a nyugati liberális demokráciák normáit exportálni. Nemzetközi kapcsolataiban a szóba jöhető partnerországokat sem hajlandó a szerint megítélni, hogy megfelelnek-e ezeknek a normáknak.
Ez az alapja nemcsak az ázsiai önkényuralmakkal ápolt szívélyes kapcsolatainak, de valójában ennek érvényesítésére használja a visegrádi együttműködést is. Annak tartalma a kilencvenes évek elejéhez képest, amikor azt Václav Havel kezdeményezte, teljesen megváltozott. (Akkor a Nyugathoz való közös közeledésről szólt, míg most Orbán intenciója szerint a Nyugattól való közös távolodásról.)
A tavalyi EP-választás előtt Orbán abban reménykedett, hogy a nyugati szélsőjobboldali pártok nagyarányú előretörésével meghatározó szerephez juthat az EU-ban. Ez nem sikerült, az azonban igen, hogy a visegrádi együttműködésre támaszkodva kiépítsen egy blokkoló kisebbséget az EU-ban. Elérte, hogy a Bizottság ne lépjen fel vele szemben.
A nyugat-balkáni országok EU-tagságát is azért szorgalmazza, hogy újabb szövetségeseket szerezzen, és megerősítse ezt a blokkoló kisebbséget. Márpedig ha a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül a putyini Oroszország, a Xi uralta Kína és a Trump vezette Egyesült Államok, ha különböző megfontolásokból is, egyre távolabb kerül az 1945-ös normáktól, és emellett az Uniót az Orbán vezette blokkoló kisebbség bomlasztja, amely különböző ügyekben hol a baltiakban, hol Ausztriában talál további szövetségesekre, akkor Orbán lényegében eléri a célját. Ha nem is ő diktál a világnak, de a világ sem diktál neki és szövetségeseinek, és a régi, az eddigi, az 1945-ben született világrend, ahogy évtizedeken át meghatározta a nemzetközi viszonyokat, nincs többé. Természetesen nem ő egymaga éri ezt el, de ő az egyik azok közül, akik ezt elérik.
A nyugati világ normáit rögzítő nemzetközi egyezményekkel szembeni általános viszolygás jut kifejezésre például abban, hogy a Fidesz ma már nem hajlandó az Országgyűlésben ratifikálni a nők elleni erőszakról szóló isztambuli egyezményt, és az is, ahogy Vejkey Imre, az Országgyűlés igazságügyi bizottságának elnöke felvetette, hogy Magyarország függessze fel az Emberi Jogok Európai Bíróságának illetékességét az országban.
Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció ügyvezető alelnöke keddi sajtótájékoztatójának elején közölte: a Fidesz legyőzésére csak akkor van esély, ha a 2018-as választáson a Fidesz jelöltjével szemben a demokratikus ellenzék egyetlen jelöltje áll szemben.
Mivel az erről szóló tárgyalások január óta nem haladnak előre, a DK megkérdezi mintegy 10 000 párttagját.
Két kérdésben kérik ki a párt tagjainak véleményét, ezek a következők:
Egyetért-e abban, hogy a Demokratikus Koalíció ne kössön megállapodást más párttal közös választási indulásról, ha ennek az a feltétele, hogy Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke ne szerepeljen a közös listán.
Egyetért-e abban, hogy a Demokratikus Koalíció a Fidesz legyőzése érdekében folytasson tárgyalásokat más demokratikus ellenzéki pártokkal mind a 106 egyéni országgyűlési választókerületi jelölés összehangolásáról?
A pártszavazás szeptember 8-án kezdődik és szeptember 13-ig tart. A szavazás eredményét Molnár Csaba szeptember 15-én sajtótájékoztatón ismerteti.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere kiépítettségét tekintve, egyszerűen lenyűgöző szakmai szemmel nézve. A fülkeforradalmat követően létrehozott rendszer, sziklaszilárd alapokon áll és behálózza nem csupán a politikai teret, de közvetve meghatározza mindazt, amit a politikáról tudunk vagy tudni vélünk. A rendszer pillérei, garanciát nyújtanak arra, hogy a Fidesz-KDNP ameddig kormányon van, kénye kedve szerint befolyásolhatja a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat. Sőt amennyiben letaszítanák a kormányt, pódiumáról, talán még erősebben térne vissza meggyötörve politikai ellenfeleit, nagyobb dicsfényben, mint előtte bármikor.
A NER alapvető pillérei
A hatalmi ágak elválasztásának problematikája
A gazdasági hátország: közbeszerzések, politikai kommunikáció-média- egyéb gazdasági területeken szerzett nagy befolyás
A gazdasági elit a NER része nem pedig a kormány része!
Az utolsó sarokköve a NER-nek a kétharmados törvényekben keresendő
„A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel
Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.”
Így nyilatkozott a Magyar Országgyűlés 2010-ben az elsöprő választási győzelmet követően.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Nem csupán ezen szavak utalnak arra, hogy nagy változások következtek az elkövetkező években, de a tettek is ezt az állítást támasztják alá. A 2/3-os felhatalmazással élt is a kormány. Új alaptörvényt alkottak, szabályozások és törvények sokaságát írták át, új választási törvényt alkottak 2011-ben, aminek következtében a parlamenti patkóban ülő képviselők száma is drasztikusan lecsökkent, a korábbi 386 képviselő helyett már csupán 199 képviselő vesz részt a törvényhozásban.
Emellett átalakították az Alkotmánybíróság működését, központosították az oktatási rendszert, átrajzolták az egyéni választókerületek határait. Ezek mellett még számos változtatást lehetne felsorolni, amit a Fidesz-KDNP véghez vitt 8 év leforgása alatt.
A Fidesz-KDNP tudatosan épített ki egy rendszert
és a legtöbb döntés és változtatás az ezen irányú célkitűzés részeiként fogható meg leginkább.
Egy ilyen rendszert viszont fent is kell tartani. A rendszer fenntartására a Fidesz-KDNP több pillért is létrehozott, melyek szavatolják a rendszer működését még abban az esetben is, ha kormányváltás történne.
A NER alapvető pillérei
A NER hatékonysága több tényező egyidejű meglétén nyugszik. Ezeket nevezhetjük akár tartópilléreknek is. Mindegyik pillér erősíti és tartja a másikat.
A legfőbb pilléreknek a következőket tartom: A hatalmi ágak elválasztásának rendszere, mely már a rendszerváltás óta úgy létezik ahogy. Ehhez szorosan kapcsolódik a személyi politizálás jelensége, azaz a megbízható és a rendszerhez hűséges egyének segítik a rendszer és a kormány fennmaradását. További pillér a gazdasági hátország megléte. Ezt a gazdasági hátországot az ellenzéki és kormány kritikus vélemények előszeretettel nevezik oligarchák csoportjának. A következő pillér, ha nem is tudatosan, de hatalmon tartja a rendszert, ez nem más, mint maga a politikai ellenzék.
És végül, de nem utolsó sorban az új Alaptörvény és a sarkalatos törvények melyek bebetonozták a NER sajátos értékszemléletét, nem csupán a politikai folyamatokba, de a jogi normákba is.
A hatalmi ágak elválasztásának problematikája
A hatalmi ágak elválasztása a magyar alkotmányos berendezkedésben alapvetően nem szavatolt. Ez nagyon egyszerűen tetten érhető abban a tényben, hogy az Országgyűlés munkájának tevékeny részét képezik a mindenkori kormányzat képviselői.
Így könnyedén létrejöhet egy olyan helyzet, melyben az országgyűlési választásokat követően a parlamenti patkó jelentős része egyszínűvé válik, azaz a kormányzat nem csupán a végrehajtói hatalmat gyakorolja, de a törvényhozói hatalom is a regnáló kormány kezében összpontosul. Ez azt jelenti röviden, hogy
megfelelő számú mandátum elnyerésével, mind a törvényhozói mind pedig a végrehajtói hatalmat az aktuálisan regnáló kormány dominálja.
Ebben az esetben az ellenzéknek nem jut túl nagy szerep a törvényhozásban. Sokkal inkább a kormányt ellenőrző funkcióit képes betölteni, ami kimerül általában a kormányhoz intézett kérdésekben a nyilvános parlamenti ülések alkalmával.
A Fidesz a 2018-as választást követően kétharmados felhatalmazást szerzett. Ez azt jelenti, hogy az összesen 199 mandátumból 133 mandátummal rendelkezik a Fidesz-KDNP. Ennek következtében bátran kijelenthető, hogy a végrehajtói (kormányzati) törvényhozói (parlamenti) hatalom összefonódott. A parlamenti patkó a végleges eredmények alapján így áll össze:
Forrás: Nemzeti Választási Iroda
A személyi, politikai befolyás egyrészt ezen jelenségben érhető tetten, amit már korábban részleteztem, másrészt pedig a főbb, nem csupán a politikai életre nagy hatást gyakorló intézmények vezetőinek választásában. Az Állami Számvevőszék, a Legfőbb Ügyészség, az Alkotmánybíróság a NAV, vagy az MNB csak, hogy néhányat említsek azon intézmények közül, amely intézmények vezető beosztású tagjait legtöbb esetben a Fidesz-KDNP választotta meg a parlamenti többségére támaszkodva. (A Parlament által megválasztott tisztségviselők megválasztásának módja, részletesebben itt érhető el.)
Ez önmagában egyáltalán nem jelentene gondot, hiszen jogi szempontból legitim többséggel történtek a személyi változtatások.
Amennyiben viszont kritikusan akarjuk szemlélni a dolgokat, könnyedén felhozható az az érv, miszerint
ezen vezetők tisztségüket és kinevezésüket nem az Országgyűlés több pártjának jóváhagyásával kapták meg,
hanem szinte minden esetben csak a Fidesz-KDNP a parlamenti többségére támaszkodva választotta meg a szóban forgó vezetőket.
Az ellenzéki pártoknak szinte semmilyen beleszólása nem volt abba, hogy kiket választanak meg. Így az ellenzéki pártok, melyek ugyanúgy rendelkeznek demokratikus legitimitással a törvényhozásban, mint a kormány, nem érvényesíthették saját akaratukat.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Emellett fontos kiemelni, hogy ezen intézmények többsége fontos ellenőrző jogkörökkel rendelkezik vagy rendelkezett korábban. A kormányzat tevékenységének ellenőrzése papírforma szerint ugyanúgy történik, mint eddig, azonban a kormánykritikus hangok ezt egyáltalán nem nézik jó szemmel, és a korrupció melegágyának tartják ezen intézmények működését, mondván a kormány irányítása alatt állnak. Az ellenzék számára hivatkozási alapnak tökéletesen megfelelt az Állami Számvevőszék által rájuk kiszabott büntetés, mivel a Fidesz-KDNP volt az egyetlen pártszövetség, mely nem részesült hasonló megrovásban.
A gazdasági hátország: közbeszerzések, politikai kommunikáció (média), egyéb gazdasági területeken szerzett nagy befolyás
A gazdasági hátország tulajdonképpen a NER működésének magját adja.
Jelenlegi formában való létezése az egyik, ha nem a legjelentősebb letéteményese annak, hogy a rendszer működőképes maradhasson. A gazdasági hátország, gazdasági elit, részét képezi minden demokráciának. A legtöbb esetben a politikai elit és a gazdasági elit szoros kapcsolatban állnak egymással, formális és informális módon működnek együtt.
Egy gazdasági hátország kiépítése nem egy bonyolult feladat. A közbeszerzések irányított kiírásával, kormányzati reklámok kihelyezésével a választott cégeknél, könnyedén elérhető az, hogy a kormány számára megfelelő cégek, személyek, hír portálok, nagy anyagi tőkére tegyenek szert.
Ennek több gazdasági előnye is van. Hogyha a kiszemelt cég Magyarországon működik, tevékenykedik és egy megbízható hűséges magyar üzletember kezében van, akkor valószínűleg itthon is adózik, nem viszi külföldre a megtermelt profitot és javarészt magyar munkaerővel dolgozik, ezáltal munkahelyeket teremt.
Azonban a gazdasági elitet csupán ebből a szempontból vizsgálni botorság lenne, mivel egy másik fontos szempont a gazdasági hasznon túl a politikai haszon, ami sokszor felülírhatja a gazdasági realitást.
A kormány azáltal, hogy felépíti saját gazdasági elitjét a hozzá hű emberekből, politikai értelemben vett előnyre tesz szert más pártokkal szemben.
A nagy tőkével rendelkező lapok, tv-csatornák, magazinok mind közreműködnek a kormányzati kommunikáció terjesztésében, így nagy befolyásoló erővel képesek tematizálni a közbeszédet. Néhány orgánum, melyeket jelenleg kormányközeliként pozicionálunk: Origo, 888.hu, Ripost, Bors, Echo TV, TV2, Figyelő, a legtöbb megyei lap és a Magyar Televízió. A kormányzati kommunikáció valószínűleg sokkal kevésbé volna sikeres mint jelenleg, amennyiben nem állna rendelkezésre számos csatorna, ahol üzeneteket lehet közvetíteni az állampolgárok számára.
Ezek a médiacsatornák szinte bármilyen politikai kommunikáció terjesztésére alkalmasak és
a Fidesz-KDNP szavazói bázisának mozgósításában kulcsfontosságú szerepet játszanak.
Legyen az a migránskérdés közbeszédben tartása, az ellenzéki vezetők lejáratása, a kormányzati sikerek megjelenítése. Ezen ismeretek birtokában könnyebb megérteni, miért is annyira fontos a kormánynak, hogy megfelelően nagy kiterjedésű médiabirodalom álljon rendelkezésére üzenetei terjesztéséhez.
Ezen felül fontos megjegyezni, hogy
egy esetleges kormányváltás esetén ez a médiabirodalom képes a további működésre.
Ennek oka nagyon egyszerű. Ezeket a portálokat, lapokat és tv-csatornákat olyan, az új gazdasági elitbe tartozó személyek birtokolják, akiknek elképesztő mértékű anyagi forrás áll rendelkezésre, hogy képesek legyenek működtetni a médiabirodalmat, akkor is, ha már nem kapnának állami hirdetéseket.
Ez az új gazdasági elit több lábon áll, ha elfogynak az állami hirdetések akkor a más gazdasági területeken elért sikerekből befolyó pénzekből a különféle médiacsatornákat ugyanúgy képesek fenntartani, mintha mi sem történt volna.
Mészáros Lõrinc MTI Fotó: Földi Imre
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy miért lenne a NER gazdasági elitje ugyanolyan gazdag és sikeres egy kormányváltás bekövetkezte után?
Erre a válasz a közbeszerzésekben rejlik.
A gazdasági elit a NER része nem pedig a kormány része
Egy alternatív valóságban, ahol új kormány alakulna, számára a közbeszerzések ügyében nagyon fontos lenne az, hogy a lehető legolcsóbb és legjobb ajánlatot fogadja el, ha nem akarja szembeköpni saját elveit azzal, hogy drágán valósítja meg a különböző beruházásokat. Mivel a drágán megvalósított beruházások ellen többször is egységesen szólalt fel az ellenzék, mint a korrupció egyik legkézzelfoghatóbb formája ellen.
Azok, akik a legolcsóbb ajánlatokat adnák egy ilyen esetben, a NER gazdasági elitjébe tartozó kivitelezők lennének. Köszönhetően a nagy anyagi tőkének és tartalékoknak, melyekkel rendelkeznének egy kormányváltást követően is.
Így egy új kormány eléggé kilátástalan helyzetbe kerülne és nem lenne képes jól megmagyarázni azt, miért nem a legolcsóbb ajánlatot választják.
Mindeközben zajlana a NER rendszerében működő, Fideszhez közeli médiacsatornákon az új kormány lejáratása. Az a téma menne valószínűleg, hogy az új kormány elárulja a saját elveit és korrupt módon direkt a drágább ajánlatokat fogadja el, vagy éppen azok ajánlatait fogadják el, akiket eddig strómanoknak és oligarcháknak neveztek.
Egyik kilátás sem kecsegtető egy újonnan felálló kormány számára, mert csak veszíteni tud, bárhogyan is dönt.
A gazdasági hátország így képes tovább élni és létezni egy kormányváltás után is, és ameddig a gazdasági elit az marad, ami, addig a NER is képes tovább létezni, a Fidesz ugyanúgy képes lejáratni egy új kormányt, képes tematizálni a közbeszédet a média útján.
Ráadásul egy ilyen hipotetikus helyzetben, amelyben a Fidesz-KDNP ellenzékbe kerülne, lerázhatná magáról a felelősséget, mondván, most nem ők kormányoznak, mégsem javul semmi, a kecsegtető ígéretek pedig megmaradtak ígéreteknek.
A politikai ellenzék léte és tevékenysége
Nem kívánom elemezni az összes ellenzéki párt tevékenységét egyesével. Ez egy külön elemzést is megérő téma lenne, így most az ellenzéki pártokról általánosan fogalmazom meg álláspontomat.
Az április 8-ai választás úgy képeződött le az ellenzék számára, mint egy nagyon erős vélemény és értékítélet, arról a tevékenységről, melyet 4 éven keresztül végeztek. Ennek a jónak korántsem nevezhető eredménynek köszönhető a lemondások sorozata ami futótűzként söpört végig az ellenzéken a választást követően.
Tetszik vagy sem, a választók a Fidesz-KDNP-t választották már harmadjára az ország élére. Ebben az ellenzéknek is nagy szerepe volt.
A választást megelőző viták, botrányok és összetűzések a nyilvánosság előtt mind inkább aláásták az ellenzék tekintélyét a választók előtt. Ebben a Fidesznek nem is kellett részt vennie, az ellenzéki pártok az ilyen típusú tevékenységgel tulajdonképpen reklámot csináltak abból, hogy mennyire nem képesek egyetérteni és megegyezni kulcsfontosságú kérdésekben, mint az összefogás vagy a koordináció.
A választók számára is tisztán érthetővé vált az az üzenet, hogy ez az ellenzék jelenlegi formájában nem lenne képes hatékony kormányzásra.
A viták és egyet nem értések mögött azonban nagyon sok tényező húzódott meg, mint az elvi kérdések, hogy kivel szabad és kivel nem szabad összefogni, a jelöltek visszaléptetése esetén pedig ügyelni kellett a kampánytámogatásra is, mivel ahogyan csökken az egyéni jelöltek száma, úgy csökken az állami támogatás mértéke is.
Ezek mellett fontos, bár keveset emlegetett tényező a töredékszavazatok kérdése. Amennyiben egy párt visszalép egy másik javára egy választókerületben, úgy elesik attól a lehetőségtől, hogy töredékszavazatokat szerezzen, mely töredékszavazatok egy esetleges egyéni vereség után is felkerülnek a párt listájára. Ez pedig a Parlamentbe bejutó pártoknál akár egy-egy listás mandátum sorsát is befolyásolhatja.
Úgy vélem, hogy az ellenzék jelenlegi formájában létezésével segíti a NER működését.
Ameddig a legtöbb ellenzéki párt nem képes érdemi alternatívát kínálni az állampolgároknak, addig, mind azt a tudatot erősítik, hogy nem képesek sem megegyezni sem pedig összefogni egy közös cél érdekében.
Ezen a helyzeten nem segít a bűnbakkeresés, ami nagyon népszerűvé vált a választást követően. A pártok egymásra mutogatnak vagy a választási rendszert okolják a vereségért. Egy-egy pártot mint az LMP-t, a Momentumot, vagy a Kétfarkú Kutya Pártot hibáztatni lehet, de egyáltalán nem célravezető. Ezzel csupán elfednénk a valódi problémát, melynek gyökere nem a kisebb pártok önálló útkeresésében keresendő, hanem abban a tényben, hogy az ellenzéki pártok nem képesek megragadni a közvéleményt és érdemi mondandójuk kimerül abban, hogy az aktuálisan regnáló kormányt hibáztatják és lehetetlennek hangzó, a realitás talajától elrugaszkodott ígéreteket tesznek a választóknak.
Úgy vélem, hogy
az ellenzék megújulása szükséges ahhoz, hogy visszaszerezzék a választók bizalmát,
így megrengetve a NER-be vetett bizalmat.
Ez a megújulás történhet úgy, hogy a civil szervezetek termelik ki az új ellenzéket vagy helyi jelöltek saját választókerületükben érdemi, a helyi közösség számára hasznos tevékenységet végeznek, továbbá hatékony mobilizálásba kezdenek. Vagy új politikusokat hoznak be a pártok a köztudatba, akik fedhetetlenek és könnyedén piedesztálra emelhetőek, mint például az történt Márki-Zay Péter esetében is.
Kétharmados törvények és az Alaptörvény
Az utolsó sarokköve a NER-nek a kétharmados törvényekben keresendő. Íme néhány példa arra, hogy mely területek változtatásához szükséges a kétharmados felhatalmazás:
Több tisztségre való kinevezés,
Az Alaptörvény módosítása
A választási rendszer módosítása
Nemzetiségi jogokkal kapcsolatos törvények
Az Állami Számvevőszék működését érintő változtatások
Az Ügyészség működését érintő törvények
A bíróságok szervezetét és igazgatását érintő törvények
Helyi önkormányzatokról szóló törvények
Az Alkotmánybíróság működését szabályozó törvények
Ezen területek működését mind úgynevezett sarkalatos törvények szabályozzák.
Ezeken túl még számos olyan terület van, melyek megváltoztatásához kétharmados felhatalmazás szükséges.
A sarkalatos törvények céljukat tekintve a stabilitást segítik elő azzal, hogy a legfontosabb kérdésekben ne születhessenek felelőtlen, esetleg önkényes döntések.
Gondoljunk bele abba, hogyha az Alaptörvény megváltoztatása vagy a választási rendszer átalakítása sokkal egyszerűbbé válna, mi történne. A pártok ez esetben kis mértékű felhatalmazással önkényesen alakíthatnák a stratégiai jelentőségű területek működését. Vagy átírhatnák az Alaptörvényt, amikor csak szeretnék.
Az ezeket a területeket érintő módosítások így nagy legitimitáson alapszanak, melyet a nép biztosít a Parlament számára.
A NER működésének alapjai részben ezen sarkalatos törvényeken nyugszanak.
A Fidesz-KDNP kétharmados felhatalmazással volt képes letenni az alapokat, mint a választási rendszer megváltoztatása, az Alaptörvény módosítása, az Alkotmánybíróság működésének és jogköreinek megváltoztatása vagy a legfőbb ügyész személyének kiválasztása és kinevezése.
Itt felmerülhet ugyanaz a kérdés, mint amit korábban már fejtegettem az ellenzék szerepéről.
A sarkalatos törvények megváltoztatása legitim módon történik és jogi értelemben is teljes mértékben rendben van. Azonban a nép által felhatalmazást kapott ellenzék nem igazán tud beleszólni abba, hogy ezen törvények hogy és miként kerülnek változtatásra, elfogadásra.
A sarkalatos törvényeket egy esetlegesen megválasztott új kormány nem lenne képes megváltoztatni, amennyiben nem rendelkezik kellő felhatalmazással. Így a rendszer alapjai szilárdan be vannak betonozva.
Például a sokat támadott Polt Péter legfőbb ügyész mandátuma 2019-ben lejár, azonban új személyt a tisztségre csak kétharmados felhatalmazással lehet választani, és ameddig nem sikerül újat kinevezni legfőbb ügyésznek, addig a régi marad hivatalban. Vagy ilyen a választási rendszer kérdése is. A választókerületek átrajzolása, az inkább többségi rendszer arányosítása, szintén sarkalatos törvény.
Ezért is állítom azt, hogy maga a rendszer, azaz
a NER, mint külön entitás létezik, nem pedig a jelenleg is hatalmon lévő kormány, működésének létéhez van kötve.
Illetve ha mégis történne kormányváltás akkor a rendszer korrekciós folyamata beindul, és a Fidesz-KDNP ellenzékből is könnyedén képes lehet megfojtani az új kormányt és záros határidőn belül ismét kormányra kerülne.
Mától országos aláírásgyűjtési akciót indít Hadházy Ákos, hogy egymillió ember támogatását megszerezve politikai nyomást gyakoroljon Orbán Viktor kormányára annak érdekében, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Hadházy ugyanis úgy látja, hogy csak az uniós ellenőrzés képes megakadályozni, hogy a Fidesz ellopja a brüsszeli euro-milliárdokat. Ugyanis a magyar ügyészség vezetője, Polt Péter rendre blokkolja a hatalmi szférát érintő bűncselekményeket. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Hadházy Ákos azért tartja fontosnak, hogy ne a Fideszes nagyurak lopják el az ország pénzét – ami duplája a II. világháborút követő Marshall segélynek -, mert annak racionális felhasználása révén érezhetően javulhatna az ország életszínvonala.
Hogyan kell elképzelni az aláírásgyűjtést, kiáll majd az utcára, s leszólítja az embereket? Hogy lesz ebből egymillió támogató?
Rajtra készen állunk, ma a fővárosban a Blaha Lujza téren, majd néhány napon belül a teljes Magyarország területén elkezdődik az aláírásgyűjtés annak érdekében, hogy a kormány ne bújhasson el, hanem csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. A tét rendkívül nagy, a siker évtizedekre meghatározhatja a haza sorsát! Ezek nem nagy szavak, hiszen ha nem csatlakozunk, elapadhat az uniós pénz, ha pedig nem jön a pénz, a kormánynak nem lesz érdeke az EU-ban maradás. Rendkívül nagy káoszt tud rövid távon is okozni, ha felfüggesztik a kifizetéseket, ahogy azt ma is érzékeljük. Épp az ügy komolysága követeli meg, hogy ne csak egyedül gyűjtsem az aláírásokat. Az interneten már hetekkel ezelőtt elkezdtük szervezni a stábot, személyesen is bejártam az országot, és mindenhol, a fővárosban is találkoztam már az aláírásgyűjtő aktivistákkal. Akciónk politikai nyomásgyakorlás, amelyet a sztrájkok és a tüntetések mellett eddig nem alkalmazott az ellenzék, legfeljebb „kommunikált”. Jó esélyünk van a sikerre, de csak akkor, ha senki nem a másikra vár!
Ha sikerül az akció, és összegyűlik a várt egymillió támogató aláírás, annak van közjogi következménye, kényszerítheti-e a kormányt arra, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészséghez?
Az akciónak pontosan akkora sikere lesz, ahány aláírás összegyűlik. Ahogy a tüntetések ereje a megjelenő tömeg nagyságán múlik. Ha csak pár százan jelennek meg, annak nincs olyan politikai súlya, mintha több százezer dühös ember vonul az utcára. Tehát ha a magyarok komolyan szeretnék ellenőrizni a mindenkori hatalmat, akkor sokan adják majd a kézjegyüket.
Helytelennek tartom, ha valaki azt mondja, hogy a mai kormánnyal szemben kevés az emberek ereje. Ez nem igaz. Igaz, csak négy olyan eset volt, amikor a polgárok elégedetlensége meghátrálására kényszerítette a kormányt. Nemcsak az olimpia megrendezése elleni tiltakozás, hanem az internetadó bevezetése, illetve a tanárok tüntetése, és a CEU melletti kiállás is eredményes volt. Tehát akad arra precedens, hogy a nép a kormányt meghátrálásra tudja kényszeríteni, és egyetlen olyan eset sem akadt, amikor az ellenzék, vagy a civil társadalom valóságos nyomást gyakorolt a kormányra, de nem ért el eredményt. Ma tehát nincs más lehetőségünk, mint folyamatos politikai nyomás alatt kell tartani őket. Ha ugyanis az ellenzék csupán felsorolja a követeléseit, törvényjavaslatokat ad be, tüzesen szónokol, abból semmi nem lesz, viszont a politikai cselekvéssel a helyes irányba kényszeríthető a kormány.
Képviselő úr, gondolja, hogy ha összejön az egymillió aláírás, de a kormány mégsem csatlakozik az Uniós Ügyészséghez, akkor a javaslatot támogató tömegek az utcára vonulnak?
Az aláírásgyűjtés önmagában is egy nagy akció! Persze, ha a kormány meg meri tenni, hogy egymillió ember kinyilvánított akaratát semmibe veszi, akkor természetesen ezt a tömeg léphet tovább is. De annak is drámai következményei lehetnek, ha leállnak az uniós kifizetések, mert annak a következménye a káosz. Már most is baj van, mert eddig ezer milliárddal kevesebb pénz jött Brüsszelből, s ez az összeg tovább nőhet.
Azt tudjuk, hogy az elmúlt nyolc év alatt 12 ezer milliárd forint – még kimondani is sok – támogatást kapott az ország. Van információja, hogy ebből mennyit tesznek zsebre a kormánytagok és csókosaik?
Nehéz megmondani, hogy a 12 ezer milliárdnak mekkora részét lopták el. Ugye az említett összeg jórészt állami beruházásokra megy, ezek közül sokat megvizsgáltam, de olyat nem találtam, ahol nem lett volna 20-30 százalékos túlárazás; tehát a harmada vándorolt magánzsebekbe. Viszont olyat is láttam, ahol a teljes összeget ellopták, ilyen volt pl a „roma államreform” program, ahol egymilliárd forintot kifizettek valakinek, de mögötte semmilyen teljesítés nem állt.
A második világháborúban megsemmisített Ausztria felemelkedését szolgáló amerikai Marshall-segély mai árakon számolva csak 6 ezer milliárd volt. Ebből egy egész ország eljutott a jólétbe. Mi ennek a duplájából csak egy szűk réteg, elsősorban a miniszterelnök környezetének, továbbá a Fidesz környezetének gazdagodását tapasztaljuk!
Az aláírásgyűjtésnek azért is van fontos szerepe, mert az uniós pénzekből még 7-8 ezer milliárdot nem költöttek el, s ha félni kell az Uniós Ügyészségtől, akkor ezek a pénzek még megmenthetőek a korrupt kormányzattól.
Ha jól tudom, akkor az unió belső ellenőrző szerve az Olaf elvileg ma is utánanézhet, hogy a kormány mire költi a pénzeket. Így bukott ki a metróügy, vagy miniszterelnök vejének néhány piszkos ügye. Van fogalma arról, hogy miért nem teszik hatásosabban?
Ez tévedés, mert az Olaf hatásosan teszi, amit tehet. Az Európai Csalás Elleni Hivatal elsősorban az adott ország nyomozati szerveinek papírjaiból dolgozhat, ráadásul ez egy kis szervezet. A legnagyobb korlátja azonban az, hogy miután a hivatal leteszi a bizonyítékait pl. a szervezett csalások esetén – ahogy a kormányfő veje, Tiborcz István esetében is megtörtént, akkor az adott ország ügyészsége dönti el, hogy lesz-e vádemelés. A magyar ügyészség pedig elhúzza az időt, majd ejti a vádat. Ezért van szükség Európai Ügyészségre.
A magyar ügyészség tényleg büntetlenül falazhat az uniós pénzeket zsebre vágó magyar hatalmi elitnek?
Igen, Polt Péter legfőbb ügyész maga szokott büszkélkedni azzal, hogy az ő szervezete a legfüggetlenebb Európában. Ez szép is lenne, ha Polt személye független lenne a miniszterelnöktől, de tudjuk: ő maga is volt Fideszes képviselőjelölt. Polt felesége pedig 5 milliós állásban van a Matolcsy György vezette jegybanknál. Polt Péter tehát lényegében egy prostituálódott értelmiségi. Nagy baj, hogy rövidesen a közigazgatási bíróságok élén is ilyen ember, Patyi András áll majd.
Sajnos az ügyészi korrupciót Magyarországon egyetlen szervezet sem vizsgálhatja.
Tehát azért is szükséges az Európai Ügyészséghez csatlakozni, mert nincs egyéb jogi megoldás, amely Polt Pétert rákényszeríthetné, hogy esküjének megfelelően lássa el feladatát, s szükség esetén a politikai bűnözőket is a vádlottak padjára ültesse?
Így van. Sajnos, sokan nem tudják, hogy Polt Péter a politikai szférát érintő bűnügyeket ma totálisan blokkolja. Ezt azért tehetik meg, mert az emberek közül sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az ügyészi intézmény mire való.
Romániában sem tudták, de megalakult a román korrupciós ügyészség, s nem ritka, hogy miniszterelnök, vagy miniszter kerül börtönbe.
Nálunk viszont amióta Polt Péter van hivatalban, azóta egyetlen kormánypárti politikus ellen sem emeltek vádat. Ebből az következne, hogy az ügyészség szerint a politikus lenne az ország legtisztességesebb szakmája.
A magyar állampolgárok véleménye szerint viszont a leghiteltelenebb szakma a politikusé. A bizalmi listán ők az utolsók!
Az állatorvosok viszont első helyen vannak az említett listán, tehát én az átlagban jó vagyok!
Ön egyébként minden korrupciós ügyet jól ismer, a túlárazott orvosi műszerek, Farkas Flórián, vagy Tiborcz történetét is. Melyik döbbentette meg legjobban?
Szinte mindegyiknél azt mondtam, hogy ez már nem hiszem el. A legszörnyűbb mégis az volt, amikor a koraszülött gyerekek betegségét használták fel ürügynek; ilyen volt a Lázár János felesége által felügyelt alapítvány, amelyik pont kétszer annyi pénzt kapott teljesen ugyanarra a feladatra, mint két másik alapítvány. Csak remélni tudom, hogy a botrány hatására korrigálnak a költségvetésükön. Persze az is bűn, ha pl egy útépítésből lopnak, mert a rossz utak halálos balesetet is okozhatnak és annyival kevesebb út épül. De ennél is jóval nagyobb bűn, ha az emberek egészségére, vagy az oktatásra fordítandó pénzt sikkasztják el. Számtalan ilyen esetet mutattam be és ezzel a jövőt lopják el!
Az ön számára világos, hogy a hatalmon lévők hogyan tudták a lopást rendszerszintre emelni, s ezt a rendszert nagyobb botrányok nélkül működtetni?
Ez a hatalom előremenekül, a lopott pénzből – orosz mintára – a sajtó jelentős részét felvásárolták. Tehát
fenntartanak egy rendszert, amely alkalmas a botrányok elhallgatására, másrészt az ellenfelek, illetve politikai vetélytársak tökéletes lejáratására.
Végül pedig képesek az éppen aktuális hazugság szajkózására; jelen esetben az sulykolják, hogy az ellenzék csak azért beszél a kormányzat bűneiről, mert migránsokat akar külföldről behozni. Ami nyilvánvaló hazugság!
Egyébként
a legfelsőbb körök ma már nem azért lopnak, hogy még egy új kastélyt, vagy 12 milliós órát, esetleg újabb jachtot vegyenek, hanem a már kialakult rendszer fenntartására kell a lopott közpénz.
A választások idején sok olyan jelzést kaptam, hogy megzsarolták a kistelepülések polgármestereit, hogy csak akkor kapnak pénzt, ha minden áron megszerzik a győzelmet. Ez volt a győzelem kulcsa.
Az igazságügyi miniszter Trócsányi László, aki ismert ügyvéd és jogtudós, nem szégyellte azt nyilatkozni, hogy az ország szuverenitását sérti, ha az ország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. De nincs ebben azért valami?
Ez egy nagyon gyenge érv, hisz az unió 28 állama közül 22 már csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Legutóbb Hollandia és Málta, pedig korábban ők is ellenezték a belépést. Kimarattak a brittek, illetve az a néhány állam, amely már belépésekor jelezte, hogy jogi együttműködésben nem vesznek részt. Mi azért sem veszítjük el a szuverenitást, hiszen az ügyeinkben magyar ügyészek nyomoznának – igaz, a nyomozást európai ügyészek felügyelnék – a és magyar bíróság hozná meg a döntést. Ha a kormány nem bízik a magyar bíróságban, az mondjon le, mert akkor pont ő nem ismeri el a szuverenitást.
Ön az aláírásgyűjtésre buzdító felhívásában azt írja, hogy Orbán Viktor félelemből nem csatlakozik az uniós ügyészséghez, mert a kormányfő retteg a felelősségre vonástól, illetve attól, hogy emberei az uniós pénz fejében tartják a szájukat. Nem lehet, hogy ha csak a szájzár fenntartásáról van szó, akkor arra lenne a kormánynak saját pénze is?
Orbán Viktornak van félnivalója. Elég, ha csak a Tiborcz ügyet nézzük, ha azt valóban független ügyész vizsgálná, akkor elég gyorsan eljutna a miniszterelnökhöz. Először Lázár János bűnössége merülne fel, aztán persze kérdés, hogy Lázár magát védené, vagy a kormányfőt. Orbánnak tehát minden oka megvan a félelemre.
A kérdésére pedig az a válaszom, hogy ilyen hatalmas összegeket a magyar költségvetésből nehéz lenne kiszakítani. Ma ebben az országban igazán csak az uniós pénzt lehet ellopni, mert hatalmas összegek csak onnan érkeznek. Ha a többiből ilyen mértékben lopnának, akkor már összeomlott volna az ország. Persze lehet lopni a paksi bővítéséből is, hisz csak ezért épül. Mégis azt kell mondani: a bukás veszélye nélkül csak a korlátlanul lopható EU pénzekkel lehet a sleppet kifizetni. Gondoljon csak pl a vendégház projektekre: ott a második vonalban lévő politikusok leginkább vendégházakra kapnak pénzt, amit azonban legtöbbször csak saját célra használnak.
Ugyancsak a felhívásban fogalmazza azt, hogy ha a kormány korrupciós éhsége csökkenne, akkor a magyarok életszínvonala növekedhetne. Feltételezem, erre a gondolatra építi az aláírásgyűjtési kampányt.
Ma a támogatásokból nagyon kevés ember nagyon jól él. Pedig úgy is el lehetet volna osztani, hogy sok ember életminőségét lehetett volna javítani. A korrupció nem csak azért bűnös dolog, mert erkölcstelen, hanem mert az ellopott pénz máshonnan nagyon hiányzik. Ha a kórházi beszerzéseknek a felét ellopják – márpedig ellopják –, akkor csak fele annyi beteget tudnak gyógyítani. Illetve ha nem lopnák el az oktatásra fordított pénzeket, akkor megduplázódhatna a hátrányos helyzetű gyerekek ösztöndíja. Ma egyébként az ösztöndíjaknak csak a tizedét kapják meg a fiatalok, a 90 százalékát elképesztő módon ellopják! Az ellopott pénzt olyan emberek is kaphatnák, akik valóban rászorulnak. Ezért is remélem, hogy valamennyien aláírják majd a kezdeményezésünket.
Ön a választás óta távozott pártjából, az LMP tagságából, de nyilván tudja, hogy a hazai politikában nem sokat érhet el, ha nincs párttámogatása. Az aláírásgyűjtés azt a célt is szolgálja, hogy új pártot gründoljon?
Ez az aláírásgyűjtés mindenekelőtt az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról szól, ehhez szeretnék minél nagyobb társadalmi támogatást szerezni. Nyilvánvaló, hogy ennek szervezeti háttere erősebb, ha egy egész mozgalom áll mögé és örülök majd, ha az létre is jön. Pártalapításra egyelőre nem gondoltam.
Képviselő úr, mit ígér egyetlen aláírásért cserébe?
Az ígérem, hogy ha sok aláírás összegyűlik, annak lesz következménye. Hogy milyen komoly változás következik majd be a magyarországi korrupció megfékezésében, az attól is függ, hogy milyen sok aláírás gyűlik majd össze.
Ha sokan támogatnak bennünket, és csatlakozni fogunk az Európai Ügyészséghez, akkor a hatalom többé nem tudja ellenőrizetlenül elcsalni az uniós forrásokat. Ez pedig elvágja a Fidesz rendszer pénzügyi utánpótlását.
A szuverenitás nevében a magyar miniszterelnök mindent megtesz azért, hogy a lehető legkésőbbre halassza a belépést az euró övezetbe, ahol már olyan országok is kopogtatnak mint Horvátország és Bulgária.
A kormányzat laza pénzpolitikája odavezetett, hogy a magyar gazdaság spontán módon áttérhet az euróra, mert a gazdaság főbb szereplői elveszítik a bizalmukat a forintban – állapítja meg Zsiday Viktor.
A Hold alapkezelő menedzsere szerint hibás volt az elmúlt évek gazdaságpolitikája, amely maximálisan felfűtötte a magyar gazdaságot annak érdekében, hogy Orbán Viktor megnyerje a választásokat.
Ez a high pressure economy okozza most a magas inflációt és a forint permanens értékvesztését. A forint árfolyama jól van ott, ahol van – jelentette ki Nagy Márton, aki a nemzeti bank alelnökéből lett Orbán Viktor gazdasági tanácsadója majd pedig miniszter.
Zsiday Viktor ezzel kapcsolatban rámutat: ha a gazdasági egyensúly fennáll, akkor a hatalom játszhat a forint árfolyamának meghatározásával. De hogyha ez nem áll fenn mint jelenleg, akkor alkalmazkodni kell a piac elvárásaihoz.
“A deviza gyengítése olyan mint a drog. Ez első alkalommal hatásos, de később, ha már hozzászoktak, akkor a sokadik adag már szinte semmit sem használ”.
Ehhez Zsiday Viktor hozzáfűzi:
“Valószínűleg az utolsó pillanatban vagyunk. Még meg lehet menteni a forint hitelességét. De hogyha ez nem következik be, akkor az euró bevezeti önmagát.”
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdaság főbb szereplői elkezdenek euróban számolni és megtakarítani, hitelt felvenni és üzletelni.
“A forint gyengítése téves gazdaságpolitika. Ideje lenne kimondani, hogy a nemzeti érdek nem a gyenge hanem az erős forint” – hangsúlyozza Zsiday Viktor.
Surányi: megbuktatnám Nagy Mártont
A Nemzeti Bank egykori elnöke is bírálja a monetáris politikát, amelyben Nagy Mártonnak már évek óta fontos szerep jut. Még alelnök volt a nemzeti bankban amikor elkezdődött az alacsony kamatozású kölcsönök korszaka. Tízéves futamidőre adtak alacsony sőt nulla százalékos kölcsönöket! Természetesen elsősorban Orbán rokonainak, barátainak és üzletfeleinek. Hol volt erre a fedezet? – teszi fel a logikus kérdést Surányi György, aki jelenleg egyetemen tanítja a pénzügyeket.
Ilyen hibákért bukás jár.
Surányi arra is felhívja a figyelmet, hogy a Nemzeti Bank csak igen magas kamatra kap kölcsönt a nemzetközi piacokon. Vagyis a bizalom egyre csökken. Míg Orbán Viktor kezdetben visszautasította az Európai Unió kedvező kamatozású kölcsönét, később már jelentkezett érte. Igaz, hogy nem kapta meg hiszen ahhoz zöldágra kellene vergődnie Brüsszellel.
Ez egyelőre nem megy. Enélkül azonban a piacok bizalma a magyar forint iránt aligha áll helyre. Ha nincs megállapodás Brüsszellel és tovább erősödik az infláció a magyar gazdaságban, akkor a forint euró árfolyam 430 is lehet hamarosan. Ördögi körben mozoghat a gazdaságpolitika, mert az infláció és az árfolyam csökkenés kölcsönösen erősítheti egymást.
Waiting for the miracle to come – a csodára várva – énekelte Leonard Cohen, akinek hű tanítványa, Orbán Viktor, a nemzeti együttműködés rendszerének nagy karmestere.
Neki is tudnia kell, hogy üzemanyag vagyis pénz nélkül egyetlen rendszer sem üzemel sokáig …
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
