Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Mi leszel, ha nagy leszel?

A gyerek többnyire utálja, ha a felnőttek azt kérdezik tőle, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Mivel azonban a gyerekben maradt valamennyi jó modor, vagy nem maradt, mert nem is volt soha, de jutalom reményében bármire képes, válaszol a kérdésre.

Rendőr akar lenni a gyerek. Superman, mozdonyvezető. Költő, orvos, tanár. Futballista, úszóbajnok, bokszoló. Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.

Felfedező akar lenni. Magas hegyekre mászni, mások által még nem látott mélységekbe merülni.Megtalálni a gyógyíthatatlan betegségek ellenszerét. Új, minden eddiginél okosabb telefont kitalálni.Megalkotni a szupernél is gyorsabb számítógépet.

Az iskolai szavalóversenyen kipirult arccal, gombóccal a torkában, de tiszta szívvel József Attilát szavalni: A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj…

A hazaszeretetről vitázni baráti társaságban, s végső érvként Radnótit mondani: Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország…

Színpadon állni és százezreknek, millióknak énekelni: I can’t get no Satisfaction!

Nemzedékek himnuszát előadni: Ha én rózsa volnék…

Eljátszani Anna Kareninát, Lear királyt.

Senki sem arról álmodik gyerekként, hogy felnőve lebontja a jogállamot, padlóra küldi az egészségügyet, lebutítja az oktatást, és leválthatatlanná teszi magát

Egyetlen gyereknek sem jut eszébe, hogy felnőttként diktátor lesz belőle.

Szavaink és javaink

Néhány évvel ezelőtt, egy német folyóirat által meghirdetett versenyen az olvasók szavazatai alapján egy török szó, a yakamoz nyerte el a legszebb szó díját. (Azoknak, akik hozzám hasonlóan nem tudnak törökül, elárulom: a szó azt jelenti, hogy vízen tükröződő holdfény.)

Nekünk magyaroknak is vannak szép szavaink. Kosztolányi Dezső, aki annak idején író és költő barátaival szívesen játszott a szavakkal, a fülolaj szót nevezte a legszebb magyar szónak. Ha eltekintünk a szó nem túl emelkedett jelentésétől, elmondhatjuk, hogy a fülolaj tényleg dallamos, és a lejtése is igen figyelemre méltó.

Nekünk, akik a szavakból élünk, tulajdonképpen minden szó szép. Egyikkel sincs bajunk, kedvencünk sincs közöttük. Leginkább persze az a szó szép, amelyik a helyén van, amelyet jókor, és jó helyen használnak.

A szavakat, hiába próbálják egyesek kisajátítani őket, nem lehet elvenni tőlünk. Azok a szavak, amelyeket egyszer már megszereztünk magunknak – szebben szólva: amelyeket már megszelídítettünk – mára már a mieink lettek. Minden közösségnek – családnak, baráti társaságnak, nemzetnek – vannak közös szavai.

És ezen semmi sem változtat. Még az sem, ha vannak szavak, amelyeket időnként kiforgatnak eredeti mivoltukból. Olyanok használják őket, olyan szövegkörnyezetben, olyan célok érdekében, amelyekre szegény szavak, „akik” semmiről sem tehetnek, bizonyára nem igazán büszkék.

A szavak nem tudnak tiltakozni. Nem vonulnak az utcára, hogy érvényre juttassák az érdekeiket. Pedig biztosan nem ártana, ha a szavaknak is lenne egy érdekvédelmi szervezetük. Egy szó-szakszervezet, amelynek fő feladata, hogy a szavakkal szembeni méltánytalanságok ellen megvédje a tagjait. Hallassa a hangját, ha úgy érzi, sérelem érte a szavakat, és ne hagyja, hogy kiforgassák a szavakat a javaikból.

A jelentésükből. Mert a szavaknak nincs más vagyonuk: csak az, amit jelentenek.

Nekünk, embereknek, a szavak a legértékesebb vagyontárgyaink.

Vigyázzunk rájuk, vigyázzunk magunkra!

Ételosztás a Blahán, avagy, ne bámészkodjanak emberek, nincs itt semmi látnivaló

Idén is osztott meleg ételt az Ételt az Életért Alapítvány december 24-én a Blaha Lujza téren. Annak ellenére, hogy a karszalagokat csak fél 9-től kezdték el kiosztani, már órákkal korábban hosszú sor állt a Blaha Lujza téren.

Ételosztása a Blaha Lujza téren
MTI Fotó: Mónus Márton

„Bár mindig jelezzük előre, hogy a karszalagokat csak fél 9-től fogjuk osztani, sokan a biztos siker reményében már ilyenkor sorban állnak. Ők azt mondják, nem merik megkockáztatni, hogy lemaradjanak az ételről és a csomagról” – olvasható az alapítvány honlapján.

Évek óta osztanak meleg ételt, ünnepekkor és gyakran hétköznapokon is.

Hosszú sorok kígyóznak ilyenkor az utcán,

kilátástalanság, reménytelenség, szomorúság, amerre csak a szem ellát.

Valódi látványosság ez ma Magyarországon, csak idő kérdése, hogy az ételosztás belekerüljön a hozzánk érkező külföldi turisták bédekkereibe. Szegénység van ma Magyarországon, nyomorúság. Politikailag inkorrektül ezt így mondják: rászorultság.

A közmédia nem szokott beszámolni arról, hogy milyen hosszú sorokban állnak az ételre váró emberek. Bizonyára nem akarnak ünneprontók lenni, de az sem kizárt, hogy szakmai szempontok vezérlik őket: számukra nem hír, hogy Magyarország szegény.

Magyarországon ma már nem csak az szegény, akinek nincs fedél a feje fölött, vagy nincs munkája.

Úgy is lehet szegénynek lenni, hogy az ember lakik még valahol, és dolgozik.

Tisztes szegénységnek hívják az ilyet, pedig valójában ugyanúgy tisztességtelen, mint a nyomor.

Sokféle ember állt a Blaha Lujza téri sorban: régóta reménytelenek, és olyanok is, akik csak mostanában lettek azok. Nem csak a végleg leszakadtak, de olyanok is, akik még valamennyire tartják magukat. Akik még bíznak benne, hogy talán van számukra visszaút. Viseltes, de tiszta ruha volt rajtuk, és a gyerekeiken. Erre futotta, ünnepi ebédre, vacsorára már nem.

Forrás: Facebook / Ételt az Életért Alapítvány

Ezt nem akarja látni a hivatalos Magyarország, mert nem illik az általuk festett képbe. A gyereknek vásárolt 70 milliós budai lakásból belezavar a panorámába a Blaha Lujza téri sor, és a Dunakeszin, a miniszter szüleinek megfeszített munkájából összespórolt 167 millió forintos kulipintyó is fényévnyi távolságra van az ételre váró emberektől. A helikopterrel vidéki lagziba utazó politikust, a családjáról bőkezűen gondoskodó jegybankelnököt is bizonyára mélységesen irritálják az ilyen képek.

Magyarország jobban teljesít. Aki mást mond, magára vessen, amiért a saját szemének hisz, és nem annak, amit mondanak neki. Tessék tudomásul venni: az, hogy emberek ezrei tömött sorokban ételre várnak, csupán egy kedves népszokás, nemzeti magyar hungarikum.

Ne bámészkodjanak emberek, nincs itt semmi látnivaló.

A rövid élet titka

Azért nekem mondja el, mert bennem megbízik. Ismer már régóta, és reméli, hogy én biztosan nem fogom kinevetni. Mindenki más kinevetné, ezt onnan tudja, mert akinek eddig elmondta, ami egy ideje foglalkoztatja, azok mind legyintettek. Jó esetben, teszi hozzá, mert voltak ennél cifrábbak is. Hülyének nézték, hogy ne szépítsük a dolgot. Egyébként szerinte is furcsa, hogy valaki a hosszú élet titkán rágódjon. Igazából az örök élet titka érdekelné, de hát ilyen nincs, ezt még neki sem lehet bemagyarázni. A hosszú élet, azért az már valami. Hogyan lehet tovább élni, és nem csak úgy, hogy vagyunk valahol, hanem egészségesen és boldogan.

Még karácsony előtt olvasott a szigetről, azóta nem hagyja nyugodni. Ikaria a sziget neve, látszólag semmi különös, mégis, maga a csoda. Sok, száz évnél idősebb ember él ott, a férfiak várható élettartama magasabb, mint bárhol a világon.

Volt abban a cikkben egy történet is, egy emberről, aki halálosnak hitt betegségben szenvedett. És egy nap úgy döntött, hogy Amerikából hazamegy meghalni a szülőföldjére. Mert ott, mondja, mégis jobb, mint idegenben. Nem mintha bárhol jó lenne meghalni, de ebbe most ő nem menne bele, messzire vezetne.

Emberünk úgy döntött, jobb, ha hazai földön nyugszik. Ennek már több mint negyven éve. Azóta is él, a betegség pedig, mintha sosem lett volna, kiment belőle. Így kell mondani, mert nincs rá jobb kifejezés. Nem gyógyult meg, mert nem gyógyította meg senki, egyszerűen kiment belőle a betegség. Senki sem tudja, hogy mitől, pedig néhány évvel ezelőtt vissza is repült Amerikába, hogy megmutassa magát az orvosainak, de már egyikük sem élt.

Úgy sejti, hogy a rendszeres rendszertelenség lehet a hosszú élet titka. Az Ikarián élőknek ugyanis nincs órájuk, akkor kelnek és fekszenek, amikor akarnak. Ne higgyem, hogy dologtalan nép lakik arra, tunya emberek, akik nem csinálnak semmit. Dolgoznak ők, nem is keveset, de akkor, amikor nekik tetszik. Stressz nélkül élnek, ahogyan ma mondjuk. Nem nézik ötpercenként az órájukat, mint mi, hogy akkor most hol kellene éppen lenniük.

Mert mi majdnem mindig máshol vagyunk, mint ahol lennünk kellene. Nekünk, akik nem Ikarián élünk, rendszerint több a dolgunk, mint amennyi időnk van. És ez állandóan zavar bennünket, frusztrál, ahogyan ma mondják. Hát ezen a szigeten szeretne ő élni, mondja. Mert a rövid élet titkát mindenki ismeri, de ő szívesen kipróbálná a másikat is. Hogy milyen lehet sokáig és jól élni. Boldogan és elégedetten.

– Utazz el Ikariára, – mondom – hagyd magad mögött a múltad, kezdjél új életet!

Csóválja, a fejét, szomorúság, lemondás van a tekintetében. Nem lehet, mondja. – Már miért ne lehetne, – kérdezem. – Ha valamit az ember nagyon akar, akkor semmi sem lehet lehetetlen.

Nem lehetetlen, de mégsem lehet, válaszolja. Nem mehetek el innen. Itt születtem, ezt a nyelvet beszélem, ez a hazám.

Erre nem mondtam semmit. A hosszú élet titka elnapolva. Marad a rövid élet, annak meg nincs semmi titka, ismeri mindenki.

Karácsony előtti mondatok a sajtó szabadságáról

A sajtó szabadsága nem az újságírók szabadsága. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a sajtó szabadsága, a vélemény nyilvánításának a függetlensége az újságírók ügye. Úri huncutság, s csupán nekünk, sajtómunkásoknak fontos, hogy azt írhassuk, amit csak akarunk.

Jelzem, eddig sem azt írtuk, amit csak akartunk. Azt írtuk, amit hasznosnak hittünk, és amiről úgy véltük, előre viszi a világot. Amiről azt gondoltuk, hogy segít megvilágítani azt, ami szándékosan, vagy éppen akaratlanul homályban lett hagyva.

Volt, hogy csupán szórakoztatni akartunk.

De leginkább persze tájékoztatni. Mert kevés fontosabb dolog van annál, mint hogy az ember tudja, mi történik Magyarországon és a a világban. és hogy mindezt lehetőleg ne csupán egy oldalról megvilágítva tudhassa. Hanem, ha úgy látja jónak, többféle véleményt is meghallgathasson.

Nem kötelező persze – maga a tájékozódás sem kötelező. Vannak, akik nem is élnek ezzel a jogukkal, nem olvasnak újságot, nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót.

Szívük joga.

Jó lenne, ha nem csupán tájékozatlannak, de tájékozottnak is lenni jogunkban állna. Hogy ne csak arról olvassunk, ami a felsőbbségnek a kedvére való.

Zászlót bontott az Ígéretek Pártja

Most, hogy megvan a megállapodás, és már „csak” egy minden érintett számára elfogadható miniszterelnök-jelöltet keres az ellenzék, jelentkezem önként. Nem magamat ajánlom, hanem a pártomat. A pártomat, ami még nincs. De lesz, mert ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi, akkor hamarosan megalakul.

Reszkessetek egerek! Már most jelzem, hogy tarolni fogunk és mindent viszünk. Utóbbit szó szerint kell érteni: minden a miénk lesz.

A 2018-as választáson győztes pártom neve: Ígéretek Pártja. Népszerűek leszünk és sikeresek. Fancy-k, trendik és szexik.

Röviden a pártprogramról: célunk, a közpénzek minél teljesebb körű lenyúlása.
EU-pénzek előnyben. Megígérjük, hogy kormányra kerülésünk esetén a zsíros állásokat, a jövedelmező üzleteket kizárólag barátaink, családtagjaink, csókosaink fogják kapni.

Nálunk nem kell a saját lábára állnia senkinek, mások lábát kínáljuk rajtaállásra.

Külpolitikánk egyszerűen összefoglalható: mindenki dögöljön meg ott, ahol van. Vagy kapja be, és menjen a fenébe!

Sokat adunk majd a kultúrára, jelszavunk: virágozzék egy virág! Minden szobában legyen kisvasút, száz stadiont, ezret!

Gazdasági elképzeléseink olyan egyszerűek, akár az ék: ha valaki tízszázalékos béremelést kér, tizenötöt ígérünk neki. Ha nagyobb lakást, autót szeretne, még annál is nagyobbat.

Szociálisan érzékenységünk nem ismer határokat: aki szebb nőt, jobb pasit akar, annak még szebbet, még jobbat ígérünk. Szülőknek soha nem síró, jól tanuló, illedelmes gyereket.

Már most megígérjük, hogy még a mostaninál is drágább és elfogultabb közmédiát tartunk. Hazudósabbat, mellébeszélősebbet, csúsztatósabbat.

Politikai ellenfeleinket ellenségnek tekintjük, s ahol csak tehetjük, lejáratjuk. Melegnek nevezzük őket, kábszeresnek, Soros és a háttérhatalom által fizetett hazaárulóknak.

Bármikor képesek vagyunk az ellenkezőjét állítani annak, amit korábban mondtunk. A szégyenpírt nem ismerjük, arcunkon a bőr vastag, plafonunk erős.

Politikánk, világnézetünk szilárd és kiszámítható: mindenkinek mindig azt mondjuk, amit az illető hallani akar. Ígérjük, hogy ígéreteinket nem tagadjuk le.

Amit mi megígérünk, az meg van ígérve.

Újabb Észak-koreai katona szökött át Dél-Koreába

A dél-koreai hadsereg tájékoztatása szerint egy viszonylag alacsony rangú észak-koreai katonáról van szó, aki reggel 8.04 órakor a demilitarizált övezet középnyugati részén, sűrű ködben sétált át egyszerűen a déli oldalra, és jelentkezett az egyik őrhelyen. A dél-koreai hatóságok igyekeznek kideríteni, hogy mik a szökevény szándékai.

A Yonhap dél-koreai hírügynökség a hadseregre hivatkozva azt jelentette, hogy a szökést követően észak-koreai katonák – vélhetően a szökevény után kutatva – megközelítették a határvonalat, ezért a dél-koreai katonák mintegy 20 figyelmeztető lövést adtak le. Ez után 40 perccel pedig lövéseket lehetett hallani a határ északi oldaláról, de a határt nem érték el lövedékek.

Idén már a negyedik észak-koreai katona szökött át Dél-Koreába a két országot elválasztó demilitarizált övezeten keresztül.

Legutóbb öt héttel ezelőtt, novemberben szökött át egy észak-koreai katona Dél-Koreába. Ő drámai üldözést követően jutott át a déli oldalra Panmindzsonnál, s több lövés is érte.

Ezzel egy időben a szöuli országegyesítési minisztérium arról adott számot, hogy szerdán két észak-koreai férfira bukkant a dél-koreai haditengerészet, akik szintén közölték, hogy Dél-Koreába akarnak szökni.

Ebben az évben 15 ember szökött át a kommunista diktatúrából Dél-Koreába, háromszor annyian, mint tavaly.

Lajos úr, a háttérhatalom

Lajos úr mostanság hátramenetben van. Sorra veszíti el a csatákat, aminek nyilván nem tud felhőtlenül örülni. Ki szereti, ha nagy pénzeket vesznek ki a zsebéből! De a háborúnak még nincs vége, egyetlen jól irányzott jobbcsapott bármikor padlóra küldheti az ellenfelet. A napokban például 45 milliárd forintot kapott, peren kívüli egyezségként. Ha peren kívül ennyi jutott neki, mekkora lehetett az eredeti összeg, amelyet követelt?

Jó ideje tudott, hogy Lajos úr összebútorozott a Jobbikkal. Nem cáfolta soha, igaz, meg sem erősítette. Nem érdekli, hogy mit mondanak róla. Az ő érdeke, hogy időnként hír legyen belőle. Hogy készül valamire. Hogy hírbe hozzák ezzel-azzal. Addig jó neki, ameddig tartanak tőle. És sokaknak van félni valójuk, hiszen sokan tettek rossz fát a tűzre. Többet vettek el a közösből, mint amennyi járt volna nekik.

Nem kizárt, hogy az ő köreiből szivárogtatják a sajtónak, hogy a Jobbikot támogatja. Ő maga nem szólal meg ezekben az ügyekben – róla „csak” szólnak a hírek. Hogy egy hajón tárgyalt Vonával. És kölcsönösen jó benyomást tettek egymásra. De semmi több, ennyike.

Lajos úrról mindenki úgy tudja, hogy Orbánról mindent tud. Nem csak azért, mert szobatársak voltak a kollégiumban. Persze, abból az időkből is lehetnek szaftos történetei, amelyeket a miniszterelnök nem tenne ki az ablakba. De leginkább azért, mert az ő ötlete volt a rendszerszintű lopás, az orbánizmus. Ő vezényelte le a Kaya Ibrahim és Joszip Tot lopott útlevelével véghez vitt cégvásárlásokat, neki köszönhető a székház eladása, a máig tisztázatlan Hosszú Bájtok éjszakája.

Tőle származik a rendszerváltozás utáni korszak talán legcinikusabb mondata: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Ő találta ki a mostani Orbánt. Orbán ugyanis előtte nem az volt, aki most. Orbán kezdetben liberális és demokrata volt. Illetve, annak látszott. Lehetett volna bármi, de akkor éppen ez hozott a konyhára. Amikor Lajos úr szólt, hogy a liberális oldalon nincs már hely, Orbán gond nélkül átment a másik oldalra. Miután kiderült, hogy Medgyessy, miniszterelnökként nem fogadja el az ajánlatát, vagyis, hogy osszák ketté a köztévét, egy kormánypárti és egy ellenzéki részre, akkor elkezdett médiabirodalmat építeni.

Ezt sem a saját kútfejéből tette, Lajos úr volt az éceszgéber ebben is.

Mi van, ha mégis nála van a csodafegyver?

Lajos úr erről sem mond semmit. Nem cáfol, nem kommentál. Mindenki gondoljon, amit akar. Ő maga is ezt teszi. És közben készül valamire. Vagy nem készül semmire, de nála az is olyan, mintha készülne. A bizonytalanság a legrosszabb. Ha tudják, hogy az ellenfél erős, és mi az, amiben nagyon jó, akkor lehet rá készülni. Akiről nem tudják, hogy a kezében lévő lapok közül melyeket hajlandó kiteregetni, attól félnek, mert az ilyen ember bármire képes.

Egyszer talán kiderül, hogy blöff az egész. Hogy Lajos úr nem csupán Orbánt, de saját magát is csak kitalálta. Egy politikai és financiális kreatúra. Háttérhatalom, aki addig él, ameddig tartanak tőle.

Öngyilkos lett az egyik legismertebb dél-koreai popsztár

A Jonghyun művésznéven ismert fiatal előadó szén-monoxiddal mérgezte meg magát. A SHINee fiúzenekar vezető énekesére eszméletlenül talált rá szöuli szállodai szobájában hétfőn a rendőrség, amelyet a nővére riasztott, miután búcsúüzenetfel felérő sms-eket kapott testvérétől.

A 27 éves zenészt, polgári nevén Kim Dzsong Hjunt szívleállással kórházba vitték, de életét nem tudták megmenteni. A rendőrség megerősítette, hogy a zenész öngyilkosságot követett el.

Hátrahagyott búcsúlevelében a sztár a depresszióval vívott reménytelen küzdelméről számolt be. „Belül összetörtem. A depresszió, amely eddig csendesen emésztett, immár teljesen elnyelt” – írta.

A tűzhelyen megégett széndarabokat találtak egy serpenyőben, ami arra utal, hogy a popsztár szén-monoxiddal megmérgezte magát, ez a módszer az öngyilkosság bevett módja Dél-Koreában.

Jonghyun halálának hírére a rajongók mérhetetlen fájdalmuknak adtak hangot a közösségi médiában, több popsztár lemondta fellépését a gyász jeleként. A Facebookhoz hasonló kínai közösségi portálon, a Weibón az első számú téma volt hétfőn az öngyilkosság, a hírt 140 millióan osztották meg.

A fiatal előadó 2008-ban a SHINee vezető énekeseként lett híres, de azóta sikeres pályát futott be szólóénekesként és dalszerzőként is. A K-pop mintacsillaga volt tökéletes hangjával és kivételes tánctudásával. Soha nem hallatott magáról szerelmi kicsapongásokkal, drogozással vagy iszákossággal, amely több más pályatársa karrierjét kisiklatta.
Jonghyun zenekara egyik hajtómotorja volt az egész Ázsiát meghódító, de a világ többi részén is sok rajongót szerző újhullámos koreai popzenének, a K-popnak. A fiúbanda öt albumot adott ki, mindegyik nagy siker lett Dél-Koreában és külföldön, némelyik még az amerikai slágerlistákra is felkerült.

A teljesítményelvű koreai társadalomban óriási nyomás nehezedik az emberekre, különösen a sztárokra, az öngyilkossági ráta az egyik legmagasabb a világon. A K-pop csillagai különösen kimerítő felkészítésen esnek át, ügynökeik magánéletük legapróbb részletei fölött is szoros ellenőrzést gyakorolnak.

Beteg gyerekeknek segített a női kézilabda-válogatott

150 ezer forintért keltek el a női kézilabda-válogatott dedikált Molten labdái és hivatalos Görbicz-meze a Mikrohungária Sport Kft. és a Magyar Kézilabda Szövetség online aukcióján, amely most beteg gyermekeken segít.

A befolyt összeget ugyanis a K&H gyógyvarázs mesedoktorok programnak ajánlották fel a szervezők, így karácsonyra több mint 200 mese jut el azokhoz a gyerekekhez, akik kénytelenek kórházban tölteni az ünnepeket.

Az összefogás ismét bebizonyította, hogy a kézilabda megmozgatja a segíteni vágyó szíveket is: a női válogatott által dedikált relikviák ugyanis 100 ezer forintért keltek el, és egy plusz dedikált labdáért is jelentkezett egy sportrajongó, ami további 50 ezer forintot ért. A befolyt összeget az egyik legnagyobb önkéntes kezdeményezésnek, a K&H gyógyvarázs mesedoktoroknak ajánlották fel a szervezők. A program így karácsonykor 200 vidám mesét juttat el azoknak a gyerekeknek, akik kénytelenek kórházban tölteni az ünnepeket.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK