A pesti zsidónegyed közepén, a Spinoza Színházban rendeztek egy beszélgetést Vona Gáborral. Beszélt a Magyar Gárdáról, a párt és saját maga változásairól, arról, hogy mit köszönhet Orbán Viktornak, és arról is, hogy őt is megkeresték Orbán állítólagos külföldi bankszámláinak történetével. Azt is mondta, ha meleg lenne, vállalná. Az MSZP-vel és a DK-val nem fogna össze.
MTI Fotó: Krizsán Csaba
Vona Gábor azzal kezdte a beszédét, hogy tudja, hogy okozott felháborodást a meghívása, és nem is gondolta, hogy eljutnak idáig. Azt mondta: az a célja, hogy beszélhessen arról,
„amit mi néppártosodásnak hívunk, a sajtó cukikampánynak nevezett el”.
Szerinte utóbbi jelző arra utal, hogy ez egy taktikai lépés, de szerinte belső, lelki változásról van szó – mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ez mennyire hiteles. Szerinte több „kritikus olyan pillanat volt”, amikor bizonyítani tudták, hogy megváltoztak.
Úgy érzi, hogy Orbán már tőle jobbra áll. 2013-tól indítja a „néppártosodási” folyamatot, akkor „érezte azt először”, hogy ezen az úton kell menni, ami szerinte akkor „irracionális” volt, mert a radikalizmus erősödött Európában. Azt is mondta: a 2010-es Vona Gábornak tetszene, amit a kormány most csinál, a mostaninak nem tetszik. Ahogy fogalmazott:
„A jelenlegi Orbán Viktor olyan, mint a 2010-es Vona Gábor, én meg úgy érzem picit magam, mint a ’98-as Orbán Viktor, legalábbis a gondolkodását tekintve.”
Felidézte, hogy régebben Fidesz-tag volt, és tagja volt Orbán Viktor polgári körének. Azt mondta: azért hagyta ott, mert „hiteltelennek” tartotta, azt látta, hogy „ő valójában nem az, akinek mutatja magát”.
Beszélt a Magyar Gárdáról is: azt mondta, amikor 2010-ben gárdamellényben ment be az Országgyűlésbe, az akkor önazonos volt, de „az ember változik”, és
most valószínűleg már nem venné fel a gárdamellényt.
A Magyar Gárdát egyértelműen nem ítélte el, inkább jobb- és baloldali megosztottságról beszélt. A mellényét amúgy elajándékozta. Elismerte, hogy a gárda az ő ötlete volt, de szerinte a Gyurcsány-kormánnyal szemben hozták létre, „nem egy ilyen szélsőjobboldali dolognak indult”, és azt mondta, nem sikerült uralni a kiváltott hatást.
Azt is mondta:
köszönetet mond Orbánnak, hogy megtanította tisztelni a demokráciát, a demokratikus értékeket,
mert megtapasztalta, hogy milyen az, amikor nincs.
Vona Gábor, ahogy fogalmazott, „nagyon örül” annak, amikor melegnek nevezik, mert ez azt jelenti, hogy „nincs más érv”.
„Nem az volt a bántó, hogy én homoszexuális vagyok, mert ha az lennék, akkor vállalnám”
– mondta. Szerinte az őket szélsőségességgel vádoló kormány a homofób kártyát használta ki. Ők továbbra is várják „a homoszexuális emberek” szavazatait, és azt szeretnék, hogy ők is jól érezzék magukat Magyarországon.
Beszélt arról is, hogy az elszámoltatást a „feje tetején”, „a pókháló közepén” kell kezdeni, vagyis Orbán Viktornál. Örülne, ha „akár az oroszok, akár a svájciak, akár az amerikaiak” előállnának valamivel Orbánról, mert szerinte amíg ez nem történik meg, addig zsarolható, ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Azt állította, hogy őt is megkeresték azzal, amivel Gyurcsány Ferencet, miszerint svájci bankszámlákról adnának információkat – azt nem tudja, hogy ugyanazok keresték-e meg, „ilyen értelemben ezt nem beszéltük még át”. De, ahogy fogalmazott,
„Aztán nem lett semmi belőle.”
Bizonyítékot ugyanis nem mutattak, ő nem is találkozott velük, csak egy üzenetet kapott „nyugat-európai irányból”, ami neki blöffszerűnek tűnt. Ugyanakkor azt is mondta:
„nagy tétben mernék fogadni arra”, hogy Orbánnak volt svájci bankszámlája.
Szerinte az Orbán-kormánynak voltak jó intézkedései, amelyeket nem változtatna meg, ilyen a költségvetési hiány kordában tartása, a családtámogatási rendszer, és megtartaná a határon túliak szavazati jogát is. Megszüntetné viszont a korrupciót és a sajtómanipulációt.
„Az M1-et én már csak Migráns 1-nek hívom”
– mondta. Az Orbán-kormány bűnei közé sorolta a szakpolitika teljes mellőzését, ugyanakkor jó dolognak tartja, hogy az állam nagyobb szerepet vállal az oktatásban.
Beszélt Hosszú Katinkáról is, szerinte az egész magyar társadalom sikeresebb lenne, ha az ő modelljét, tudatosságát követné.
Szegedi Csanádról azt mondta, „ez egy fájdalmas történet”, és nem tudja, mi van vele. Nem örült annak, hogy elment a pártból, hiszen barátok voltak. Szerinte nem a zsidó származása miatt távozott, hanem egy uniós vesztegetési ügy miatt. Azt mondta,
egy másik Jobbik-tag is megkereste, hogy ő is zsidó származású,
neki azt mondta: „semmi gond, megyünk tovább”.
A Duna-parti Holocaust-emlékmű cipőibe beleköpő jobbikos képviselőt szerinte azért nem rúgták ki a pártból, mert nem a büntetés, hanem a „fejlődés” irányába akart menni. Szerinte lehet változni, és a Jobbikot nem szabad „néhány ilyen extrém megnyilvánulás” alapján megítélni. „Ugye nem gondoljuk, hogy egymillió náci van Magyarországon?” – kérdezte.
„Nem jönnek se kommunisták, se fasiszták.”
Toroczkai Lászlóról azt mondta, szükség van rá a pártban, mert sikeres polgármester, és komoly tapasztalatai vannak a migrációs válság kezelésében. Tagadta, hogy szélsőjobboldali lett volna az a lengyel felvonulás, ahol felszólalt. Szerinte valódi probléma a migráció, bár a Soros-kampányhoz hasonlóan „túl van tolva”.
Az ellenzéki összefogásról is beszélt, szerinte nemcsak az MSZP és a DK nem akar összeállni a Jobbikkal, hanem ők se velük.
Az LMP-vel és a Momentummal viszont más a helyzet,
velük szerinte lehet konstruktív párbeszédet folytatni, és jó viszonyt ápol Szél Bernadett-tel és Hadházy Ákossal is. (Hadházy Ákost megkérdeztük, mit gondol a Jobbik-LMP összefogásról, itt elolvashatja, mit mondott.)
