Több mint egy hetet kellett várni, de végül szombat reggelre megérkeztek a múlt héten tartott iraki választások hivatalos eredményei. Mivel az Iszlám Állam (ISIS) legyőzése után most először dönthettek az irakiak a parlamentjük összetételéről, ezért a nemzetközi téren kiemelt figyelmet szenteltek az eseménynek, ami ismét pár meglepetéssel szolgált.
Akárcsak Libanonban, ugyanúgy Irakban sem szóltak másról az elmúlt hetek, mint a közelgő parlamenti választásról. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg, de két dolog miatt elhalasztották:
az ISIS és a kurdok.
Az iszlamista terrorszervezet 2016 végétől egymás után vesztette el területeit Irakban. Ugyan az észak-iraki Moszul már 2017 nyarán felszabadult, több a szíriai határ mentén fekvő iraki település még mindig az ISIS igája alatt nyögött. Végül az iraki jelenlétüket csak tavaly decemberben tudták teljesen felszámolni és időbe tellett, amíg a két millió menekült visszatér a saját lakhelyére (ennek ellenére még így is sokan szavaztak a menekülttáborokban sebtében felállított szavazóhelyiségekben).
A késlekedés másik oka pedig a 2017. szeptember 25-re kiírt kurd népszavazás volt. Maszúd Barzáni vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) óriási kockáztatott vállalt, hiszen egy önálló észak-iraki Kurdisztánt akartak létrehozni. Habár a kurd szavazók több mint 93 százaléka igennel voksolt a javaslatra, örömük nem tartott sokáig: Ankara, Bagdad és Teherán azonnal mozgásba lendült. Alkotmányellenesnek minősítették a népszavazást, leállították a térségbe irányuló kereskedelmet és a légiforgalmat. Az iraki kormány októberben hadműveletet indított, amely során a hadsereg a síita milíciákkal együttműködve bevonult minden olyan területre, amelyet korábban a kurdok foglaltak el az ISIS-től. A pesmergák egy-két kivételtől eltekintve nem vállalták a fegyveres harcot és nem tört ki az iraki-kurd háború, de a feszültség továbbra is fennmaradt az etnikumok között.
Összefoglaló a kurd referendumról.
Otthon maradva
Végül az iraki parlamenti választások időpontjának május 12-ét tűzték ki. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be az országban, miközben a csalások kiszűrése érdekében ujjnyomat alapú személyazonosító rendszert vezettek be, ami nagyon lassúvá és körülményessé tette a voksolást. Ebből kifolyólag a
a szavazóképes 24 millió iraki lakosságnak alig 44,5 százaléka járult az urnákhoz.
Szaddám Huszein bukása óta egyetlen másik választáson sem esett a részvételi arány 60 százalék alá. További okként jelölik meg az új iraki választási törvény bevezetését és a társadalomban tapasztalt apátiát. Ezzel együtt szerepet játszhatott Irak vallási megosztása is, mivel az ország 64 százaléka síita, 30 százaléka szunnita, de a nyugalom és az együttműködés mára szinte ismeretlen fogalommá vált a két csoport.
A szunnita régiókban sokan bojkottálták a választásokat, mivel egyszerűen nem tartják legitimnek és úgy vélik, hogy még mindig nem szólhatnak bele érdemben az ország működésébe.
Pedig Irakban az állampolgárok egyáltalán nem szenvedtek hiányt a jelöltekből. Közel 7000-en, több mint 200 párt színeiben indultak el, hogy ülőhelyet szerezzenek maguknak a 329 fős iraki parlamentben. A jelöltek a teljes politikai spektrumot lefedték: iszlamisták, liberálisok, nacionalisták, civilek és kommunisták versenyeztek a szavazatokért. Például közöttük találjuk azt a híres iraki újságírót, aki 2008-ban két cipővel dobta meg az arab országba érkező, az akkori iraki miniszterelnökkel (Núri al-Máliki) együtt sajtótájékoztató tartó George W. Bush amerikai elnököt.
Hosszú menetelés a győzelemig
Az iraki választások legnagyobb nyertese Muktada asz-Szadr síita hitszónok, akinek most először adódott lehetősége bekerülni a parlamentbe, mégpedig az asz-Szajrúnt pártszövetség élén. Ez alighanem Irak történelmének legfurcsább politikai képződménye, mivel
vallásos síiták és az ateista kommunisták ülnek egy pártkoalícióban
Muktada asz-Szadr korántsem ismeretlen személy Irakban, hiszen Szaddám bukása után lassan, de biztosan építette ki a befolyását az országban. Amivel igazán nagy figyelmet váltott ki, az nem a heves Amerika-ellenessége volt (a „Mehdi Hadserege” nevű milíciájával több felkelést is vezetett az amerikai csapatok ellen), hanem Irán folyamatos bírálata. Annak ellenére, hogy asz-Szadr a síita vallási felekezethez tartozik és évekig élt a szomszédos perzsa államban, szinte állandóan ostorozta Teheránt, amiért az beavatkozott az iraki politikába. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kritizálta az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) egységeit, mivel szerinte ők egyfajta ütközőzónaként használják Rijáddal szemben, de ebből az irakiak semmit nem profitálnak, csak áldozatai az iráni-szaúdi hidegháborúnak.
A többi síita párt és hitszónok, akik szoros kapcsolatot ápoltak az iráni vezetéssel, sokáig képesek voltak háttérbe szorítani, de Szadr szunniták felé történő nyitásával, az elszegényedett déli síitáknak tett szociális és gazdasági ígéreteivel, valamint „Teherán és Washington befolyásától mentes Bagdad” jelszavával sikerült sokakat megnyernie. Így az asz-Szajrúnt koalíció 54 mandátumot szerezett a parlamentben, és Irak 18 tartományból hatot ők vezethetnek.
Látható, hogy sem az amerikai, sem pedig az irániak nem örülnek az eredménynek. Egyelőre egyikük sem gratulált Szadrnak, csupán elismerték a választások kimenetelét, mivel mindketten tudják, hogy ezután egy különösen nehéz időszak veszi kezdetét az Irakkal fenntartott kapcsolataikban. Iránnak már így is komoly gondot jelentett, hogy nemrég az Egyesült Államok farolt a 2015-ös atommegállapodás mögül, és egy nehezebben irányítható Irak csak éket verne Teherán és az annak arab szövetségesei – Hezbollah, Szíria – közé. Az Egyesült Államoknak pedig leginkább az nem tetszik, hogy Szadr minden eddiginél aktívabb szerepet akar szíriai háborúban, valamint a kurdok önrendelkezését illetően is teljesen más véleménnyel van, mint az eddigi iraki vezetések.
Futottak még…
Az iraki parlamenti választások második helyezettje az 47 ülőhelyet szerző és 4 tartományt vezető Fatah lett. Ez magába foglalja szinte az összes síita milíciát és fegyveres csoportot, akik elsősorban az ISIS felett aratott győzelemből igyekeztek politikai tőkét kovácsolni. Ugyanúgy ők kapják a legtöbb iráni támogatást, így az iraki választások után Teherán nem fogja teljesen elveszíteni a befolyását az arab ország felett. A szövetséget az a Hádi al-Amiri egykori közlekedési miniszter vezeti, aki több ISIS-ellenes csatában is részt vett.
A többi párt ezzel szemben mind rosszul vagy a vártnál gyengébben szerepelt. Például Núri al-Máliki, aki az ISIS megerősödésében játszott felelőssége miatt kényszerült lemondani 2014-ben, pártja katasztrofális vereséget szenvedett, hiszen az ülőhelyeinek 70 százalékát elvesztette.
Ennél jobban teljesített Máliki helyébe lépő Haider Al-Abádi, akivel kapcsolatban kezdetben nagy elvárásokat fogalmaztak meg, hiszen azt hitték sikerült kibékítenie egymással a szunnitákat és síitákat, egy közös egységfrontot létrehozni az ISIS-el szemben, de ezek az erőfeszítések nem nagyon vezettek eredményre. Ezzel együtt amiatt is sokan bírálták őt, hogy a terrorszervezet elleni harcban túlságosan engedett az amerikai nyomásnak, miközben az iráni IRGC iraki jelenléte ellen sem tett semmit. Abádi által vezetett Győzelem nevű koalíció 42 mandátumot szerezett az iraki parlamentben, de csupán egyetlen tartományban, Ninivében végzett az első helyen.
Végezetül pedig meg kell említeni a kurdokat is, hiszen a jelenlegi választásra súlyos árnyékot vetett a tavalyi függetlenségi referendum kimenetele. Barzáni október 29-én bejelentette lemondását, és két nappal később 12 év után távozott a hatalom éléről. Ez azonban korántsem oldotta meg a problémát, sőt inkább súlyosbította azt: a régi kurd politikai csoportok (KDP és a Kurd Hazafias Szövetség – PUK) és a pár éve formálódott ellenzéki erők között nem egyszer halálos kimenetelű összecsapásra került sor. A május 12-i választáson a kurd pártok közül a legjobban az immáron Barzáni unokaöccse által vezetett KDP szerepelt, mintegy 25 helyet szerezve, de a PUK is elégedett lehet a maga 18 mandátumával. Nem úgy mint a kurd ellenzéki pártok, akik egyáltalán nem fogadták el az eredményt, sőt, az elmúlt napokban fegyveresek szállták meg az egyik szavazati helyiséget, hogy az eredmény megváltoztatására kényszerítsék a helyi bizottságot.
Koalíciós játékok
A parlamenti választások után a legfontosabb kérdést a leendő iraki kormány összetétele jelenti. Ugyanis hiába a Szadr által vezetett koalíció gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, a síita hitszónok nem jelöltette magát miniszterelnöknek. Ahhoz pedig, hogy kiválassza a neki megfelelő embert, szüksége van mások támogatása is. Már zajlanak az egyeztetések a kurd ellenzéki mozgalmakkal és a kisebb pártokkal, miközben a Fatah, a KDP és a Győzelem szintén igyekszik egy parlamenti tömböt létrehozni.
Ráadásul úgy tűnik, hogy egy dologban mindenképp konszenzus van a felek között. Ez pedig egy amerikaiak által bevezetett gyakorlat megszüntetése: a miniszterelnöknek síitának, a parlamenti elnöknek szunnitának, az államfőnek pedig kurdnak kell lennie, de ezt sokan a külföldi befolyás szimbólumaként értelmezik az országban, amelynek megszüntetésével lehet egy új korszakba lépni.
