Kezdőlap Címkék Fatah

Címke: Fatah

Vitorlát bonts! – Parlamenti választások Irakban

0

Több mint egy hetet kellett várni, de végül szombat reggelre megérkeztek a múlt héten tartott iraki választások hivatalos eredményei. Mivel az Iszlám Állam (ISIS)  legyőzése után most először dönthettek az irakiak a parlamentjük összetételéről, ezért a nemzetközi téren kiemelt figyelmet szenteltek az eseménynek, ami ismét pár meglepetéssel szolgált. 

Akárcsak Libanonban, ugyanúgy Irakban sem szóltak másról az elmúlt hetek, mint a közelgő parlamenti választásról. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg, de két dolog miatt elhalasztották:

az ISIS és a kurdok.

Az iszlamista terrorszervezet 2016 végétől egymás után vesztette el területeit Irakban. Ugyan az észak-iraki Moszul már 2017 nyarán felszabadult, több a szíriai határ mentén fekvő iraki település még mindig az ISIS igája alatt nyögött. Végül az iraki jelenlétüket csak tavaly decemberben tudták teljesen felszámolni és időbe tellett, amíg a két millió menekült visszatér a saját lakhelyére (ennek ellenére még így is sokan szavaztak a menekülttáborokban sebtében felállított szavazóhelyiségekben).

A késlekedés másik oka pedig a 2017. szeptember 25-re kiírt kurd népszavazás volt. Maszúd Barzáni vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) óriási kockáztatott vállalt, hiszen egy önálló észak-iraki Kurdisztánt akartak létrehozni. Habár a kurd szavazók több mint 93 százaléka igennel voksolt a javaslatra, örömük nem tartott sokáig: Ankara, Bagdad és Teherán azonnal mozgásba lendült. Alkotmányellenesnek minősítették a népszavazást, leállították a térségbe irányuló kereskedelmet és a légiforgalmat. Az iraki kormány októberben hadműveletet indított, amely során a hadsereg a síita milíciákkal együttműködve bevonult minden olyan területre, amelyet korábban a kurdok foglaltak el az ISIS-től. A pesmergák egy-két kivételtől eltekintve nem vállalták a fegyveres harcot és nem tört ki az iraki-kurd háború, de a feszültség továbbra is fennmaradt az etnikumok között.

Összefoglaló a kurd referendumról.

Otthon maradva

Végül az iraki parlamenti választások időpontjának május 12-ét tűzték ki. Szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be az országban, miközben a csalások kiszűrése érdekében ujjnyomat alapú személyazonosító rendszert vezettek be, ami nagyon lassúvá és körülményessé tette a voksolást. Ebből kifolyólag a

a szavazóképes 24 millió iraki lakosságnak alig 44,5 százaléka járult az urnákhoz.

Szaddám Huszein bukása óta egyetlen másik választáson sem esett a részvételi arány 60 százalék alá. További okként jelölik meg az új iraki választási törvény bevezetését és a társadalomban tapasztalt apátiát. Ezzel együtt szerepet játszhatott Irak vallási megosztása is, mivel az ország 64 százaléka síita, 30 százaléka szunnita, de a nyugalom és az együttműködés mára szinte ismeretlen fogalommá vált a két csoport.

A szunnita régiókban sokan bojkottálták a választásokat, mivel egyszerűen nem tartják legitimnek és úgy vélik, hogy még mindig nem szólhatnak bele érdemben az ország működésébe. 

Egy iraki katona leadja szavazatát egy bagdadi szavazóhelyiségben 2018. május 10-én, két nappal az iraki parlamenti választások előtt. Az egymillió főnyi katonaság és rendőrség tagjai azért adhatják le korábban voksukat, hogy a választás napján teljes egészében a lakosság védelmére tudjanak összpontosítani. A kép forrása: MTI/EPA/Ali Abbász.

Pedig Irakban az állampolgárok egyáltalán nem szenvedtek hiányt a jelöltekből. Közel 7000-en, több mint 200 párt színeiben indultak el, hogy ülőhelyet szerezzenek maguknak a 329 fős iraki parlamentben. A jelöltek a teljes politikai spektrumot lefedték: iszlamisták, liberálisok, nacionalisták, civilek és kommunisták versenyeztek a szavazatokért. Például közöttük találjuk azt a híres iraki újságírót, aki 2008-ban két cipővel dobta meg az arab országba érkező, az akkori iraki miniszterelnökkel (Núri al-Máliki) együtt sajtótájékoztató tartó George W. Bush amerikai elnököt.

A cipőt hajító újságíró Muntadar az-Zejdi, az al-Bagdadíja iraki televízió munkatársa volt, aki azóta nemzeti hőssé vált az arab világban. Egy szobrot is emeltek a tiszteletére Tikritben, de pár nappal később az iraki hatóságok eltávolították azt. A kép forrása: Youtube.

Hosszú menetelés a győzelemig

Az iraki választások legnagyobb nyertese Muktada asz-Szadr síita hitszónok, akinek most először adódott lehetősége bekerülni a parlamentbe, mégpedig az asz-Szajrúnt pártszövetség élén. Ez alighanem Irak történelmének legfurcsább politikai képződménye, mivel

vallásos síiták és az ateista kommunisták ülnek egy pártkoalícióban  

Muktada asz-Szadr korántsem ismeretlen személy Irakban, hiszen Szaddám bukása után lassan, de biztosan építette ki a befolyását az országban. Amivel igazán nagy figyelmet váltott ki, az nem a heves Amerika-ellenessége volt (a „Mehdi Hadserege” nevű milíciájával több felkelést is vezetett az amerikai csapatok ellen), hanem Irán folyamatos bírálata. Annak ellenére, hogy asz-Szadr a síita vallási felekezethez tartozik és évekig élt a szomszédos perzsa államban, szinte állandóan ostorozta Teheránt, amiért az beavatkozott az iraki politikába. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kritizálta az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) egységeit, mivel szerinte ők egyfajta ütközőzónaként használják Rijáddal  szemben, de ebből az irakiak semmit nem profitálnak, csak áldozatai az iráni-szaúdi hidegháborúnak.

Muktada asz-Szadr képét emelik magasba annak hívei. A kép forrása: MTI/EPA/Hider Abbász

A többi síita párt és hitszónok, akik szoros kapcsolatot ápoltak az iráni vezetéssel, sokáig képesek voltak háttérbe szorítani, de Szadr szunniták felé történő nyitásával, az elszegényedett déli síitáknak tett szociális és gazdasági ígéreteivel, valamint „Teherán és Washington befolyásától mentes Bagdad” jelszavával sikerült sokakat megnyernie. Így az asz-Szajrúnt koalíció 54 mandátumot szerezett a parlamentben, és Irak 18 tartományból hatot ők vezethetnek.

Látható, hogy sem az amerikai, sem pedig az irániak nem örülnek az eredménynek. Egyelőre egyikük sem gratulált Szadrnak, csupán elismerték a választások kimenetelét, mivel mindketten tudják, hogy ezután egy különösen nehéz időszak veszi kezdetét az Irakkal fenntartott kapcsolataikban. Iránnak már így is komoly gondot jelentett, hogy nemrég az Egyesült Államok farolt a 2015-ös atommegállapodás mögül, és egy nehezebben irányítható Irak csak éket verne Teherán és az annak arab szövetségesei – Hezbollah, Szíria – közé. Az Egyesült Államoknak pedig leginkább az nem tetszik, hogy Szadr minden eddiginél aktívabb szerepet akar szíriai háborúban, valamint a kurdok önrendelkezését illetően is teljesen más véleménnyel van, mint az eddigi iraki vezetések.

Jamis Mattis amerikai védelmi miniszter egykoron Irakban szolgált. A sors iróniája, hogy ő vezetésével harcoltak Mehdi Hadserege ellen, most viszont kénytelen lesz együttműködni annak vezetőjével, Szadrral.

Futottak még… 

Az iraki parlamenti választások második helyezettje az 47 ülőhelyet szerző és 4 tartományt vezető Fatah lett. Ez magába foglalja szinte az összes síita milíciát és fegyveres csoportot, akik elsősorban az ISIS felett aratott győzelemből igyekeztek politikai tőkét kovácsolni. Ugyanúgy ők kapják a legtöbb iráni támogatást, így az iraki választások után Teherán nem fogja teljesen elveszíteni a befolyását az arab ország felett. A szövetséget az a Hádi al-Amiri egykori közlekedési miniszter vezeti, aki több ISIS-ellenes csatában is részt vett.

A többi párt ezzel szemben mind rosszul vagy a vártnál gyengébben szerepelt. Például Núri al-Máliki, aki az ISIS megerősödésében játszott felelőssége miatt kényszerült lemondani 2014-ben, pártja katasztrofális vereséget szenvedett, hiszen az ülőhelyeinek 70 százalékát elvesztette.

Haider Al-Abádi. A kép forrása: Wikimedia Commons.

Ennél jobban teljesített Máliki helyébe lépő Haider Al-Abádi, akivel kapcsolatban kezdetben nagy elvárásokat fogalmaztak meg, hiszen azt hitték sikerült kibékítenie egymással a szunnitákat és síitákat, egy közös egységfrontot létrehozni az ISIS-el szemben, de ezek az erőfeszítések nem nagyon vezettek eredményre. Ezzel együtt amiatt is sokan bírálták őt, hogy a terrorszervezet elleni harcban túlságosan engedett az amerikai nyomásnak, miközben az iráni IRGC iraki jelenléte ellen sem tett semmit. Abádi által vezetett Győzelem nevű koalíció 42 mandátumot szerezett az iraki parlamentben, de csupán egyetlen tartományban, Ninivében végzett az első helyen.

Végezetül pedig meg kell említeni a kurdokat is, hiszen a jelenlegi választásra súlyos árnyékot vetett a tavalyi függetlenségi referendum kimenetele. Barzáni október 29-én bejelentette lemondását, és két nappal később 12 év után távozott a hatalom éléről.  Ez azonban korántsem oldotta meg a problémát, sőt inkább súlyosbította azt: a régi kurd politikai csoportok (KDP és a Kurd Hazafias Szövetség – PUK) és a pár éve formálódott ellenzéki erők között nem egyszer halálos kimenetelű összecsapásra került sor. A május 12-i választáson a kurd pártok közül a legjobban az immáron Barzáni unokaöccse által vezetett KDP szerepelt, mintegy 25 helyet szerezve, de a PUK is elégedett lehet a maga 18 mandátumával. Nem úgy mint a kurd ellenzéki pártok, akik egyáltalán nem fogadták el az eredményt, sőt, az elmúlt napokban fegyveresek szállták meg az egyik szavazati helyiséget, hogy az eredmény megváltoztatására kényszerítsék a helyi bizottságot.

Koalíciós játékok

A parlamenti választások után a legfontosabb kérdést a leendő iraki kormány összetétele jelenti. Ugyanis hiába a Szadr által vezetett koalíció gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, a síita hitszónok nem jelöltette magát miniszterelnöknek. Ahhoz pedig, hogy kiválassza a neki megfelelő embert, szüksége van mások támogatása is. Már zajlanak az egyeztetések a kurd ellenzéki mozgalmakkal és a kisebb pártokkal, miközben a Fatah, a KDP és a Győzelem szintén igyekszik egy parlamenti tömböt létrehozni.

Ráadásul úgy tűnik, hogy egy dologban mindenképp konszenzus van a felek között. Ez pedig egy amerikaiak által bevezetett gyakorlat megszüntetése: a miniszterelnöknek síitának, a parlamenti elnöknek szunnitának, az államfőnek pedig kurdnak kell lennie, de ezt sokan a külföldi befolyás szimbólumaként értelmezik az országban, amelynek megszüntetésével lehet egy új korszakba lépni.

Megbékélési megállapodást kötött a Hamász és a Fatah

0

A politikai megbékélésről kötött megállapodást a Gázai övezetet uraló Hamász iszlamista palesztin szervezet riválisával, a Ciszjordániát kormányzó, mérsékeltnek tekintett Fatah mozgalommal – közölte a Palesztin Tájékoztatási Központ.

Iszmail Haníje, a Hamász 2017-ben újra megválasztott politikai vezetője bejelentette, hogy a szerda óta folytatott megbeszéléseket Kairóban. A két palesztin szervezet között Egyiptom közvetített. A radikális iszlamista szervezetet  Szalah al-Harúri elnökhelyettes és Jahíje Szinuár, a Hamász idén megválasztott vezetője, valamint az izraeli börtönökben fogva tartott palesztinok ügyeiért felelős Rohi Mustafa képviselte. A Fatah küldöttségét a megbékélési megbízott Azam al-Ahmad vezette.

„Ma reggel Egyiptom ernyője alatt született meg a Hamász és A Fatah közötti megbékélési megállapodás”

– foglalta össze a tárgyalások eredményét Haníje, és további információkat ígért a délután tartott kairói sajtótájékoztatón.

Az izraeli média úgy tudja, hogy ismételten csak a közigazgatási és gazdasági témákról egyeztettek a felek, de továbbra sem került szóba a Hamász katonai szárnyának esetleges lefegyverzése. Ugyanakkor rendezték az Izraelbe és Egyiptomba vezető gázai átkelőhelyek ellenőrzésének a kérdését, valamint a Palesztin Hatóság Gázában dolgozó tisztviselőinek fizetését. Továbbá egy izraeli delegáció is ellátogatott Kairóba, akik az egyiptomiakkal tárgyaltak, de ezzel kapcsolatban egyelőre nem adtak ki bővebb információt.

A palesztinok fő áramlatának mozgalma, a Fatah 2007-ben vesztette el a Gázai övezet feletti ellenőrzést a Hamász ellenében, amelyet a Nyugat és Izrael terrorista szervezetnek tekint. A múlt hónapban azonban megállapodás született arról, hogy a Hamász átadja a kormányzati hatalmat a Fatah által támogatott Palesztin Hatóságnak.

Olvassa el elemző cikkünket a témáról! Palesztin kiegyezés: illúzió vagy valóság?

MTI/FüHü

 

Palesztin kiegyezés: Illúzió vagy valóság?

0

Figyelve a palesztin Fatah és Hamász közeledését, még korai beszélni egyfajta „történelmi összeborulásról”, mégis kétségtelen, hogy ez az esemény komoly előrelépéssel kecsegtet az izraeli-palesztin békefolyamatok számára. Azonban tekintettel a két szervezet közötti korábbi megállapodásainak sorsára, vajon valóban hosszú életű lesz-e mostani egységkormány?  És mit szól ehhez Izrael, különösen a Netanjahu-kormány? 

Amikor a gázai Hamász szeptemberben bejelentette, hogy nemcsak hajlandó megállapodni a ciszjordániai Fatahhal, hanem lemond a szükséges irányításról is, akkor több médium is szenzációs hírként tálalta a dolgot. Ugyanakkor a háttérben már régóta számítani lehetett arra, hogy valami komoly változás van készülőben. A terrorszervezet döntése ugyanis egy hosszú, évekig tartó folyamat végeredménye volt, mintsem egy hirtelen jött ötlet a vezető tagok részéről. A Hamász 2017-re

politikai, gazdasági és katonai szempontból is a kimerülés határára került.

Az elmúlt hónapokban pedig már inkább a fennmaradásért, semmint Izrael ellen harcolt. A szervezet politikai vezetése egyszerűen oda jutott, hogy vagy kiegyeznek az örök riválisnak számító Mahmúd Abbásszal, a Palesztin Hatóság elnökével és egységkormányt hoznak létre a Fatahhal, vagy vállalják a totális gazdasági és politikai összeomlást.

Se veled, se nélküled…

Természetesen még korai arról beszélni, vajon a Hamász vezetése tényleg komolyan gondolja-e „kapitulációt”, vagy be fogja-e tartani az ígéreteit. Nem idén volt az első eset, hogy a gázai terrorszervezet a ciszjordániai politikai vezetéssel egyezett meg. 2014-ben Iszmail Haníje – a Hamász akkori vezetője, aki 2017-ben visszakerült a szervezet élére – bejelentette a palesztinok megosztottságának végét és közölte, hogy öt héten belül közös kormányt hoznak létre Abbásszal. Akkor is úgy tűnt, hogy

2007 után szintén valósággá vált a „palesztin egység”. 

Ugyanakkor ez nem tartott sokáig, hiszen a két szervezet azonnal összevitatkozott a hatalmi és a választási kérdéseken, a közös jelöltek személyén, a fegyveres erőik sorsán, az anyagi forrásokon és a közigazgatási ügyeken. Ezért aztán 2015-ben felbomlott az egységkormány, és a Hamász és Fatah ismét külön utakon kezdett el járni.

A 2014-es egységkormány létrehozásáról szóló megállapodás aláírása. A kép forrása: Wikimedia.

Ugyanakkor mi változott 2015-höz képest, hogy most a gázai terrorszervezet mégis komolyan gondolja a Fatahhal való együttműködést?

Pechszériában 

Izraeli tüzérség lövi a gázai állásokat a 2014-es hadműveletek idején. A kép forrása: Wikimedia.

Először is a 2014-ben Izrael által indított „Erős Szikla” szárazföldi és légi hadművelet súlyos veszteségeket okozott a Hamásznak. Hiába szerveztek donorkonferenciákat, csupán pár ország támogatta ténylegesen a gázai felújításokat és annak a kevés pénznek is, amit kaptak, legtöbbször

a felső vezetésben uralkodó korrupciónak köszönhetően nyoma veszett.

Emiatt a gázaiak felé érkező szimpátia folyamatosan elapadt, ahogyan a terrorszervezet a hatalom megtartása terén egyre nagyobb nehézségekbe ütközött.

Például, amikor úgy tűnt, hogy küszöbön áll a harmadik intifáda 2015-ben vagy 2017-ben, vagy

egymás után zajlottak a különböző késeléses és gázolós merényletek Izraelben,

a Hamász egyértelműen az események után futott, nem pedig ő alakította őket. Gondot jelentett, hogy a terrorszervezetben egyre nagyobbá váltak az ellentétek a katonai szárny –  pl. az Ezzeddín el-Kasszám Brigádok – és a politikai vezetés között, ami már szakadással fenyegetett. Más problémák is felütötték a fejüket: nem tudták a közalkalmazottaikat kifizetni, rendszeresek voltak az áram és ivóvíz-kimaradások, 50-55 százalékra ugrott a munkanélküliség és az izraeli blokád miatt továbbra is kevés áru – például építőanyag – érkezett be a gázai területekre.

Ezzel párhuzamosan az is tetézte a terrorszervezet problémáját, hogy az általa uralt Gázában a régi-új szervezetek aktivizálták magukat. A radikális palesztinok „csalódtak” a Hamászban, ezért egyre többen fordultak a még szélsőségesebb csoportok felé. Ennek következtében az Iszlám Államnak szintén sikerült megvetnie a lábát a térségben. Sőt, 2015-től folyamatosan erősödött a Hamász rovására: annyira, hogy nem egyszer nyílt összecsapások törtek ki a felek között, mert a dzsihadisták úgy vélték, hogy a

Hamasz túlságosan engedékeny Izraellel szemben és megbukott az iszlám állam megteremtésére tett kísérlete.

Az Iszlám Dzsihád harcosai. Ők lettek az ISIS legfontosabb szövetségesei és a Hamász legnagyobb kihívói Gázában. A kép forrása: Pinterest

Ebben a vádban volt némi igazság. 2015-től ugyanis katari közvetítéssel egyeztetések zajlottak a Hamász és az izraeli vezetés között. Mindkét fél ugyanis közös ellenségnek tartotta az ISIS-hez hasonló szervezeteket, ezért egy

lehetséges tűzszünetről tárgyaltak,

amit hivatalosan ugyan nem sikerült elérni, de azóta a Hamász politikai vezetése által szervezett és indított támadások száma jelentősen lecsökkent.

Nyugati nyitás és lecserélt szponzorok 

Izraeli katonák egy gázai övezetbe tartó alagutat szemlélnek. 2013 óta gyakran az egyiptomi haderővel közösen robbantották be.A kép forrása: Wikimedia

A Hamásznak nemcsak belső problémákkal kellett szembenéznie. 2013-ra elvesztette a két korábbi legjelentősebb szövetségesét, vagyis Bassár el-Aszadot és a libanoni Hezbollah nevű síita szervezetet. Mindkettőt azért, mert a damaszkuszi kormányzat ellen harcoló szunnita, gyakran szélsőséges iszlamista csoportok oldalára állt. Ennek következtében

a korábbi fő szponzornak számító Irán is csökkentette a Hamásznak nyújtott támogatását.

Ugyanúgy a terrorszervezetet nehezen érintette, amikor Egyiptomban Mohamed Murszi iszlamista elnök és a Muszlim Testvériség megbukott. A helyébe lépő katonai kormányzat felrobbantotta az Egyiptomból a Gáza övezetbe vezető 1200 csempészalagutat és szintén kiutasították a tagjait az országból, valamint felszámolták a jelenlétét az országban.

Ezért a Hamász kapkodva próbált meg külföldi támogatókat szerezni: „dobták” Iránt, mégpedig annak régióbeli riválisáért, Szaúd-Arábiáért. 2015-ben Háled Mesaal az egykori szaúdi uralkodóval találkozott, és nyíltan Rijád mellé állt az olyan kérdésekben, mint a jemeni háború, ezzel jobban magára haragítva Teheránt. Ugyanakkor ez nem érdekelte őket, mert a

szaúdi pénzekben reménykedtek,

amit megadtak nekik. Igaz a szaúdiak nagy árat kértek érte: kötelezték a Hamászt, hogy engedjen az Izrael-ellenes álláspontjából, szakítsa meg az iráni kapcsolatait és fokozatosan távolodjon el a Muszlim Testvériségtől, amit Szaúd-Arábiában 2014-ben terrorista szervezetnek minősítettek és betiltottak.

Ennek a politikának és az Öböl-menti szunnita monarchiák közvetítésének gyümölcse 2017-ben kezdett beérni. Az egyik jele az volt, hogy a terrorszervezet kiegészítette az alapító okiratát, vagyis

már nem Izrael állam megsemmisítését jelölte meg elsődleges prioritásának,

hanem az 1967-es hatnapos háború előtti határok elfogadását. (Ami természetesen az izraeli vezetésnek ugyanúgy elfogadhatatlan).

Új időszámításban reménykedve

Mindezen külső és belső tényezők következtében korántsem véletlen, hogy a Hamászban úgy véljék: a mozgalom számára az egyetlen menekülőutat a ciszjordániai elittel való (újra)megállapodás jelenti. Már csak azért is volt sürgető a számukra, mert Abbász bejelentette, hogy többé nem fizeti ki a gázai övezet villanyszámláit, miközben Rijád azzal fenyegetőzött, hogyha a Hamász továbbra is akadályt gördít az Egyiptom vezette palesztin-palesztin tárgyalások elé, akkor elbúcsúzhat a további segélyektől.

Ezért október 4-én,

közel három év után a Hamász és Fatah közös  kormányülést tartott.

Ezen részt vett Háled Favzi tábornok, az egyiptomi felderítés feje, aki nagy szerepet játszott a palesztin közeledésben, ezzel szimbolizálva Kairó nélkülözhetetlen szerepét  a megállapodásban. A Hamász beleegyezett abba, hogy minden politikai, gazdasági és közigazgatási ügyét Rámi Hamdalláh palesztin miniszterelnök vezette kormány felügyelete alá helyezni. Egyedül a Hamász fegyveres szárnya az, amely önálló egységként továbbra is fennmaradhat, illetve a gázai övezetben ők látnák el a rendőri, védelmi feladatokat.

Öröm és üröm 

A nemzetközi közösség mély elégedettséggel fogadta a bejelentés hírét. Egyiptom és Törökország üdvözölte, Szaúd-Arábia újabb pénzügyi támogatásokat ígért. Az Egyesült Államok szintén kifejezte örömét a palesztin egységkormány létrehozásában, de

kötelezik őket arra, hogy ismerjék el Izraelt.

Ráadásul Washingtonban úgy tekintenek erre a megállapodásra, mint ami majd kikövezi az utat egy izraeli-palesztin békeszerződés előtt.

Csakhogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és kormánya számára a legrosszabbkor jött a Hamász-Fatah megállapodás híre. Hiszen szeptemberben a folyamatos korrupciós botrányok hullámai már nemcsak a minisztereit érték el, hanem a családtagjait is. A szíriai háború még borzolja a kedélyeket az országban, hiszen izraeliek szinte havi rendszerességgel intéznek légicsapásokat szíriai célpontok ellen, miközben a libanoni Hezbollah akciói miatt is egyre gyakrabban fáj az izraeli katonai és politikai vezetés feje.

Netanjahu a miniszterelnök az október 4-i találkozó hírére kijelentette, hogy

„Izrael csak akkor hajlandó a valamennyi palesztin szervezetet képviselő kormánnyal tárgyalni, ha a Hamász lefegyverzi fegyveres szárnyát, szakít Iránnal és elismeri Izrael államot”.

Számukra ugyanis gondot jelent, hogy a palesztin egységkormány létrehozásával tovább gyöngülhet az izraeli kormány azon érvelését, miszerint a másik oldalon nincs tárgyalópartner. Ez belpolitikailag téren az izraeli ellenzék megerősödését hozhatja magával, akik továbbra is a tárgyalások vagy akár a kétállami megoldás hívei. Ugyanúgy ezek a csoportok rámutatnak arra, hogy a Hamász már évek óta „csak árnyéka” önmagának, és azért is szükséges a palesztin megegyezés melletti izraeli kiállás, mert ellenkező esetben az ISIS és a hozzá hasonló szélsőséges csoportok erősödnének meg igazán.

Ugyanakkor a Likud kormánypárt és az izraeli jobboldal továbbra sem hajlandó egyezkedni. Például Avigdor Liberman védelmi miniszter szerint azért, mert mostantól a Hamász és a Fatah

„A libanoni-modellt fogja megvalósítani, ahol a civil és a kormányzati szolgálatokat Bejrút adja, de a biztonságiakat a Hezbollah látja el.”

Amennyiben az izraeli kormány most elutasítja a palesztin egységkormánnyal való tárgyalásokat, azzal nemcsak belpolitikailag, hanem külpolitikai téren is nehéz helyzetbe hozhatja magát.  Donald Trump amerikai elnök nem titkolt célja, hogy az Egyesült Államok „tető alá hozza az évszázad megállapodását, vagyis az izraeli-palesztin békét”.

Azonban nemrég az az amerikai elnök úgy fogalmazott: Netanjahu ezen a téren „sokkal problémásabb”, mint Abbász. Amennyiben Trump továbbra is meg akarja valósítani a közel-keleti békéről szőtt elképzelését, azzal lényegében visszahozza azokat az Barack Obama elnök alatti időket, amikor az amerikai-izraeli kapcsolatok számtalan nehézséggel küszködtek.

Trump és Netanjahu találkozója 2017. május 23-án. Vajon a palesztinokkal kapcsolatos véleménykülönbség jelenti az első komoly repedéseket a két politikus „barátságában”? A kép forrása: Wikimedia.

Ugyanúgy, ha Izrael folytatja az elutasító magatartását, akkor azzal

könnyen semmissé teheti azokat az eredményeket, amelyeket az arab országokkal való kapcsolatok javítása terén sikerült elérnie.

Nyílt titok ugyanis, hogy egyes szunnita arab államok a háttérben gazdaságilag és katonailag is együttműködnek Izraellel. Egyiptom és Izrael között még soha nem volt ilyen jó a viszony, hiszen nagyon intenzív biztonságpolitikai kooperáció zajlik a felek között. Az Öböl-menti monarchiák pedig idén olyan ajánlatot tettek Izraelnek, miszerint feloldanának minden kereskedelmi megszorítást az országgal szemben, és akár diplomáciai képviseletet nyitnának Izraelben, de cserébe ők állítsák le a telepek építését és folytassák a tárgyalásokat a palesztinokkal.

Quo vadis? 

Mindenezek tükrében tehát még nagyon

korai egyértelmű hosszan tartó sikerről beszélni,

hiszen még kérdéses, hogy a Hamász-Fatah megállapodása mennyire fogja kiállni az idő próbáját. Ezzel együtt Izrael hozzáállása és reakció szintén kulcsszerepet játszanak a palesztin egységkormány jövőbeli működésében. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az évek óta a káoszba, válságokba és fegyveres konfliktusba süppedt Közel-Keleten végre felcsillant egy apró reménysugár.

Belharc Palesztinában

0

A Palesztin Hatóság szabadon engedte a múlt héten letartóztatott öt újságírót, akik közül négyen a Gázai övezetet uraló radikális iszlamista Hamászhoz közeli médiának dolgoztak. Előtte a Hamász is elengedte az állami tévé tudósítóját a Gázai övezetben.

A radikális Hamász médiájának öt munkatársát biztonsági okra hivatkozva fogta le a Palesztin Hatóság (PH), de családtagjaik szerint politikai okok álltak őrizetbe vételük mögött. Hétfői, óvadék ellenében megejtett szabadon bocsájtásuk előtt a Gázai övezetet uraló Hamász is visszaadta szabadságát a hatóság tévécsatornája tudósítójának, akit Gázában vettek őrizetbe – írta a Haarec izraeli újság..

Ügyvédjeik és családtagjaik szerint lecsukásuk valódi oka a PH-t vezető

mérsékelt nacionalista Fatah párt és a Gázai övezetet irányító Hamász közötti hatalmi harc volt.

A PH az egy hónappal ezelőtt kiadott, az internetes médiát szabályozó rendelete alapján fogta el az öt publicistát, akire az új rendelet alapján egy évtől akár életfogytig terjedő börtönbüntetés is kiszabható lett volna. A PH fennállásának eddigi legkeményebb korlátozásait vezette be az újságírók ellen a július 11-én kiadott új szabályozásával, amelynek alapján bírálói szerint gyakorlatilag bárkit letartóztathatnak azzal a váddal, hogy „ártott a nemzeti egységnek”.

MTI/FüHü

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK