1918 január 11-én Breszt – Litovszakban a német hadsereg keleti főparancsnokságán arról állapodott meg Ukrajna, hogy német protektorátus lesz.
A bolsevik vezérkar Petrogradban felrobbant a dühtől, hiszen Ukrajnát Oroszország részének tekintette éppúgy, mint az orosz közvélemény 99%-, a, de Lenin mint reálpolitikus arra figyelmeztetett mindenkit: a hatalom megszilárdítása érdekében bármilyen békét el kell fogadni, mert a német hadsereggel szemben nem állnak jelentős orosz erők. A bolsevikok német támogatással jutottak hatalomra, és azzal szereztek népszerűséget Oroszországban, hogy egyedül ők ígérték meg: véget vetnek az első világháborúnak!
A helyzetre jellemző, hogy a hadseregben és a flottában teljes volt a züllés. A Balti flotta egykor forradalmár matrózai tíz kockacukorért vásárolták meg a prostituáltakat a kikötőkben – jegyezte fel egy brit hajóskapitány, aki ott állomásozott hiszen papíron még Oroszország szövetségesének számított.
A nehéz helyzet ellenére a bolsevik párt vezérkara nem fogadta el a békét, mely Ukrajnát és a Baltikumot német érdekszférának nyilvánította.
Ez létfontosságú volt Németország és az Osztrák – Magyar Monarchia számára, ahol már sokan éheztek és a vezetés Berlinben, Bécsben, Budapesten is éhséglázadásoktól tartott, az ukrán Rada viszont egymillió tonna gabonát ígért. Jellemző az ukránok választására, hogy akkor is a Nyugatot választották, mert tartottak a bolsevik Petrográdtól, amely megkezdte a Vörös Hadsereg szervezését. Ezt Lev Davidovics Trockij irányította, aki már az októberi forradalmat is megszervezte – Lenin távollétében. Trockij a cári hadsereg tisztikarára bízta a Vörös Hadsereg megszervezését, többi között olyan fiatal és tehetséges katonákra mint Tuhacsevszkij, aki a cári gárda hadnagyából vált a Szovjetunió marsalljává.
Késhegyig menő harc a bolsevik párt vezetésében
Akkoriban még heves viták zajlottak a nemrég hatalomra került bolsevik pártban, mely mindössze 50 ezer tagot számlált a 150 milliós orosz birodalomban, ahol az emberek többsége írástudatlan vallásos paraszt volt.
Lenin, a bolsevik párt alapítója, kisebbségben maradt, mert a többség Buharin álláspontját támogatta: a Politikai Bizottság egyetlen orosz tagja azt az álláspontot vallotta, hogy semmiképp sem szabad feladni az ősi orosz Kijevet, ahol az orosz birodalom megalakult, és különben is küszöbön áll a világforradalom, amely elsöpri az “imperialista rendszereket”, melyek felelősök a világháború kirobbantásáért.
Trockij a se háború, se béke programot vallotta, amely időhúzásra játszott abban a reményben, hogy összeomlik a német front és a hátország is. Ez a halogató taktika odavezetett, hogy a német csapatok megindultak az akkori főváros, Petrográd felé. Ellenállás nélkül haladtak előre, ezért végülis Oroszország elfogadta az eredetinél is megalázóbb békét. Lenin arra hivatkozott, hogy Németország hamarosan úgyis összeomlik, addig viszont a bolsevikoknak időt kell nyerniük, ha hatalmon akarnak maradni. A megalázó béke elfogadása után a fővárost átköltöztették Moszkvába, amely katonailag sokkal védhetőbb volt mint Péter cár városa, amely valamivel több mint kétszáz évig volt Oroszország fővárosa.
Ukrajna a Szovjetunió második legfontosabb tagállama lett
A polgárháborúban a Vörös Hadsereg visszafoglalta Ukrajnát, melytől azonban tartottak a bolsevik vezetők. Szovjet Ukrajna fővárosa nem Kijev, hanem az orosz többségű Harkov lett.
Kijevben is oroszul beszélt a lakosság többsége, de ott nemzeti és vallási okból erős volt az ellenállás az immár Moszkvából kormányzó kommunistákkal szemben.
Sztálint és társait nyugtalanította, hogy a Szovjetunió gabonaellátása jórészt Ukrajnától függ, ezért megindították a mezőgazdaság kollektivizálását az egész birodalomban, ahol romba döntötte az egész agrárszférát méghozzá hosszútávra: még a Szovjetunió fennállásának utolsó éveiben is sorba kellett állni kenyérért az akkor már 280 milliós országban. A Holodomornak 5-7 millió halottja volt Ukrajnában. Sztálin terrorjának, amely éhhalálra ítélte a lakosság jelentős részét a harmincas években. Sztálin felesége, Allilujeva akkoriban járt Ukrajnában, ahol megdöbbenve tapasztalta: éhen halt gyerekek ezreinek hulláit szállítja el az állambiztonság a pályaudvarokról. Moszkvába visszatérve felelősségre vonta emiatt Sztálint, aki akkor még nem volt a Szovjetunió korlátlan ura. A Kremlben elfajult a vita: az asszony, aki maga is régi bolsevik családból származott, Sztálin fejéhez vágta, hogy
“nem ezért csináltuk a forradalmat!”
Beszéljük ezt meg a másik szobában! – mondta Sztálin, majd nemsokára lövés dörrent: Nagyezsda öngyilkos lett! – közölte a jelenlevőkkel a Szovjetunió első embere. Történészek mindmáig nem tudják eldönteni: ezúttal pusztán tévedésből igazat mondott Sztálin, és neje valóban öngyilkos lett, vagy pedig ő maga húzta meg a pisztoly ravaszát.
