Ujhelyi kontra Szájer

Szájer József európai parlamenti képviselő karácsony előtt hosszú cikket közölt a Magyar Idők hasábjain az európai közösség jövőjéről, benne a néppárti jobboldal feladatairól („Nézzenek a füstfüggöny mögé”). Erre küldött az újság szerkesztőségének válaszlevelet Ujhelyi István, szintén európai parlamenti képviselő. A Magyar Idők visszautasította a válasz közlését. Az illetékes rovatvezető ezt többek között azzal indokolta, hogy „híján van az intellektuális érvelés képességének”.

Ujhelyi István a Hallgass az eszedre, Magyarország! című válaszában azt írja, hogy igaza van Szájer Józsefnek. Igaza van, amikor legutóbb ezen a hasábokon arról írt: Európa a diktatúrák lerázása után kiépítette a demokráciát és a jogállamot, ma pedig „mégis bajban van”. Helyes megállapítás, a következtetés és az indoklás azonban egyszerre félrevezető és hamis. A Fidesz európai parlamenti képviselője ugyanis miközben ismét csak helyesen állapítja meg, hogy az európai projekt súlyos bizalomválságban szenved, az Unió recsegő és sokszor döntésképtelennek tűnő intézményrendszere eltávolodott az európai polgároktól, aközben ennek okaként elfelejti felsorolni saját személyes és pártjának, illetve kormányának felelősségét. A kép ugyanis ezzel együtt teljes. Amikor arról beszél, hogy megcsappant az „európai közös cselekvés hatékonysága”, vagy hogy a tagállami kormányfők találkozóján „a közös szekér egyre sűrűbben megakadva megy csak”, álságosan elhallgatja – vagy ha úgy tetszik füstfüggöny mögé rejti – a tényt, miszerint éppenséggel Orbán Viktor és a vírusként terjedő illiberalizmusának követői azok, akik rendre botot dugnak a küllők közé. Majd álszent módon visszamutogatnak: lám, az Unió megint béna. (…)

Ujhelyi István válaszlevele folytatásában azt írja

„azt hittem rosszul olvasom, amikor ezekhez a sorokhoz értem”.

Szájer ugyanis megállapította, hogy a néppárti vezetők egyre jobban visszaszorultak Európában, ez is az oka annak, hogy az európai projekt megrekedt. Ezt követően a válaszlevél szerzője felsorolja az EU néppárti képviselőit, Antonio Tajanit, az Európi Parlament elnökét, Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét, Donald Tuskot, az Európai Tanács elnökét stb. „Amikor Brüsszeleznek a plakátokon, amikor az európai vezetőket szidják (sok esetben jogosan) például ezeken a hasábokon, akkor egyszerűen hazudnak.

Elhazudják, hogy a saját párttársaikról van szó,

akikkel egyébként kedélyesen paroláznak a kongresszusokon és váltanak baráti öleléseket a zárt ajtók mögött. Szájer úr, Ön egy okos ember. Miért nézi a magyar embereket hülyének?”

Ujhelyi szerint ez az illiberális „alternatív valóságépítés” egyik tankönyvi példája. „Homo politicusként pontosan értem, hogy a hazai nyilvánosságban az ilyen kijelentések átcsúsznak a közéleti ellenőrzőpontokon, az állami és a fideszes média pedig még szívesen rá is tesz egy lapáttal, hiszen olyan jól passzol az állítsuk meg Brüsszelt kirakósba. De Ön is tudja Szájer úr, hogy ez is csak hazugság. Ön az Európai Parlament egyik legbefolyásosabb képviselője, a legnagyobb parlamenti frakció elnökségének vezető tagja.”

Ujhelyi végül megállapítja: jó lenne végre nemcsak a szívünkre, de az eszünkre is hallgatni! Az a fajta naciopopulizmus, amelyet ráerőszakolnak Magyarországra, a történelemben eddig csak fájdalmat, könnyeket és sötétséget hozott. Felelőtlenség elhitetni egy nemzettel, hogy mindent meg lehet oldani izomból.”