Sztálin parancsára 1950-ben Észak Korea hadserege elfoglalta Szöult, Dél Korea fővárosát, és ezzel megkezdődött a világtörténelem egyik legvéresebb és legértelmetlenebb háborúja a koreai félszigeten, melyet 1945-ben kettéosztottak a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Sztálin halála után – 1953 – gyorsan véget is ért a háború, melynek több millió halottja volt, és a szörnyű pusztításnak semmilyen eredménye sem lett hiszen ma is ugyanott húzódik a két Korea határa mint 1950-ben.
Észak Korea első kommunista diktátora 1945-ben szovjet századosi egyenruhában lépett szülőföldjére, ahol a szovjet állambiztonság egyik altábornagya vezérletével kiépítette a sztálinista rendszert, melyet családja azóta is működtet a remete királyságban – ahogy régebben Koreát nevezték. A nemzeti kommunista diktatúra vezére ma Kim Ir Szen unokája, Kim Dzsong Un, aki attól retteg, hogy Szaddám Husszein sorsára jut. Irak diktátorát az USA azzal vádolta, hogy tömegpusztító fegyvereket állít elő, és ennek a hazugságnak a segítségével elfoglalta az országot, ahol Szaddám Huszeint felakasztották. Az USA a gonosz tengelyének nevezte Irakot, Iránt és Észak Koreát. Irán mostani veresége is fokozhatja Észak Korea urának üldözési mániáját. Ali Khamenei ajatollahnak, Irán vallási vezetőjének azt üzente Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, hogy tudja: hol rejtőzködik és készen áll a likvidálására. Aztán Donald Trump bombázta Iránt, de lebeszélte Izraelt a vallási vezető likvidálásáról.
Lavrov: az USA ne hozzon létre katonai szövetséget Észak Korea ellen!
Oroszország veterán külügyminisztere Észak Koreában szólította fel erre az Egyesült Államokat, melynek külügyminiszterével nem sokkal korábban tárgyalt Malajziában az Asean találkozón. Lavrov Észak Koreában Sojgut követte, az orosz hatalmi apparátus második emberét, a védelmi tanács titkárát, aki egy hónapon belül kétszer is járt Észak Koreában, ahol katonákat, fegyvereket és lőszereket kért, és ígéretet kapott is. Lavrov külügyminiszter megbonthatatlan fegyverbarátságot emlegetett annak kapcsán, hogy a kurszki területen észak-koreai katonák ezrei áldozták életüket azért, hogy kiszorítsák onnan az ukrán erőket. Ma már ott tartunk, hogy az ukrajnai fronton felhasznált tüzérségi lőszerek negyven százaléka Észak Koreából jön. Eddig 10-12 ezer észak-koreai katona érkezett az orosz – ukrán frontra, további húszezer várható. Putyinnak, akinek folyamatosan gondot okoz a létszámhiány a fronton, nagy segítséget jelentenek az észak-koreai katonák, mert így nem kell elrendelnie a sorozást Oroszországban, ahol
a háború népszerűsége egyre csökken hiszen a háromnaposra tervezett villámháború immár több mint három éve tart, és senki sem látja a végét.
Eredmény pedig – éppúgy mint a koreai háború esetében – sehol. Putyin, aki tavaly járt Észak Koreában, az arcát és a hatalmát félti, és ezért feláldozza Oroszország jövőjét. Így épp abba a zsákutcába viszi bele népét mint Kim Dzsong Un, aki nagyapja, a rendszeralapító Kim Ir Szen nyomában nyomul előre a nagy semmi felé. A jövő dalol- énekelték Sztálin elvtárs idejében, Putyin és Kim Dzsong Un már nem merik ezt állítani: csak a bőrüket mentik népük feláldozásával.
