Kevés hollywoodi sztár vállal fel olyan nyíltan politikai konfliktusokat, mint Susan Sarandon. Az Oscar-díjas színésznő pályafutása során nemcsak filmszerepeivel vált ismertté, hanem azzal is, hogy következetesen kiállt olyan ügyek mellett, amelyek gyakran megosztották az amerikai közvéleményt. A halálbüntetés elleni kampányoktól a palesztinok jogainak védelméig számos kérdésben hallatta a hangját, és úgy tűnik, a nyolcvanadik életévéhez közeledve sem kíván visszavonulni a közélettől.
Tiltakozás Netanjahu politikája ellen
Susan Sarandon nem sokkal nyolcvanadik születésnapja előtt ismét a figyelem középpontjába került, amikor New Yorkban palesztinpárti tüntetőkkel együtt demonstrált Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ENSZ-közgyűlési szereplése ellen. Az akció során a résztvevők ülősztrájkkal próbálták felhívni a figyelmet a gázai háború és a palesztin területek helyzetének következményeire.
Netanjahu beszédében az izraeli katonai műveleteket a Hamász 2023-as terrortámadásával indokolta, hangsúlyozva, hogy Izrael biztonságának helyreállítása érdekében indított hadműveleteket. Az izraeli kormányfő szerint a Hamász fegyveres képességei súlyos csapásokat szenvedtek el, miközben Izrael más, ellenségesnek tekintett regionális szereplőkkel szemben is fellépett.
Sarandon és tüntetőtársai ezzel szemben azt vetették az izraeli vezetés szemére, hogy a katonai fellépés során súlyosan sérülnek a palesztin lakosság jogai, és szerintük nemcsak a Gázai övezetben, hanem Ciszjordániában is egyre nagyobb nyomás nehezedik a palesztin közösségekre. A demonstrálók az izraeli kormány politikáját bírálták, amely véleményük szerint hosszú távon tovább mélyíti a közel-keleti konfliktust.
Az Oscar-díj és a halálbüntetés elleni küzdelem
Susan Sarandon nevét a világ leginkább a filmes sikerekhez köti, azonban pályafutásának egyik legfontosabb állomása egy olyan szerep volt, amely aktivista meggyőződéséhez is közel állt. Az 1995-ben bemutatott Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című filmben Helen Prejean nővért alakította, aki a halálbüntetés elleni küzdelem egyik legismertebb amerikai alakja.
Az alakításért Sarandon Oscar-díjat kapott, a történet pedig új lendületet adott az Egyesült Államokban évtizedek óta zajló vitának a halálbüntetés erkölcsi és jogi kérdéseiről. A színésznő számára azonban ez nem csupán filmszerep volt: a valóságban is rendszeresen részt vett olyan kampányokban, amelyek az emberi jogok védelmét vagy a büntető igazságszolgáltatás reformját szorgalmazták.
Éppen ezért sokak szerint Sarandon a hollywoodi sztárok azon ritka csoportjába tartozik, akik nem választják el élesen művészi és politikai szerepüket. Támogatói ezt bátorságnak tartják, bírálói viszont úgy vélik, hogy a színészeknek távol kellene maradniuk a pártpolitikai vagy geopolitikai vitáktól.
„Az Izraelt bíráló színészeknek ára van a véleményüknek”
Sarandon többször beszélt arról, hogy politikai állásfoglalásai hátrányosan érintették hollywoodi karrierjét. A velencei filmfesztiválon adott nyilatkozatában azt állította, hogy azok a művészek, akik nyíltan kiállnak a palesztinok ügye mellett vagy bírálják Izrael politikáját, gyakran szakmai következményekkel szembesülnek.
A színésznő szerint előfordult, hogy producerek figyelmeztetést kaptak vele kapcsolatban, és emiatt szerepektől esett el. Ugyanakkor úgy látja, az amerikai közvéleményben fokozatosan változik a Közel-Kelet megítélése, és egyre többen vitatják azokat a korábbi narratívákat, amelyek hosszú időn át meghatározták a térségről szóló közbeszédet.
Több mint filmsztár
Susan Sarandon pályafutása jól példázza, hogy Hollywoodban nem mindenki elégszik meg a reflektorfénnyel. A színésznő évtizedek óta következetesen vállalja politikai meggyőződését, akkor is, ha ezért szakmai vagy személyes támadások érik. Miközben kortársai közül sokan már visszavonultak a közélettől, ő továbbra is rendszeresen részt vesz tüntetéseken, nyilatkozik vitatott kérdésekről és támogat olyan ügyeket, amelyekben hisz.
Nyolcvanévesen Susan Sarandon nem csupán Oscar-díjas színésznőként marad emlékezetes. Sokkal inkább olyan közéleti szereplőként, aki egész pályafutása során ragaszkodott ahhoz az elvhez, hogy a hírnév felelősséggel jár, és hogy a művésznek joga van megszólalni akkor is, amikor a véleménye nem illeszkedik a többségi állásponthoz. Ez a szerep legalább annyira meghatározza az örökségét, mint legismertebb filmszerepei.
