Kezdőlap Címkék Tiltakozás

Címke: tiltakozás

Nem akar emigrálni az újságírónő, aki élő adásban bírálta Putyin háborúját

A 43 éves  Marina Ovszjannyikova 2003 óta dolgozott az orosz közszolgálati televízió egyes csatornájánál. Amióta élő adásban bírálta Putyin háborúját Ukrajna ellen, ő számít a rendszer első számú ellenségének.

Marina jelenleg rejtőzködik, és két gyermekekéért aggódik, akiket Moszkvában hagyott. Őt magát 14 órán keresztül kihallgatta az állambiztonság, de utána elengedték – tartva a nemzetközi tiltakozástól. Macron francia elnök azonnal menedékjogot kínált fel a bátor újságírónőnek, aki azt egyelőre nem fogadta el. Macron a háború megkezdése után is beszél Putyinnal telefonon, mert tűzszünetre akarja rávenni az orosz elnököt. Putyin egyelőre tovább folytatja háborúját Ukrajnában.

“Nem akarok emigrálni. Hazafi vagyok és a 17 éves fiam méginkább az. Oroszországban akarunk élni. Anyám sokkot kapott amikor értesült arról, hogy mit tettem. A fiam is magánkívül volt. Az egész családom azon a véleményen van, hogy tönkretettem az életüket” – mondta a Der Spiegel tudósítójának Marina Ovszjannyikova.

Miért most vállalkozott erre hiszen 2003 óta dolgozott az egyes csatornánál, amely a hatalom szócsöve Oroszországban?

“Nem vagyok politikus alkat. Különben is lassan változtak a dolgok. Fokozatosan szigorított a rendszer 2014 óta amikor Oroszország megszerezte a Krímet. Aztán jött Navalnij megmérgezése. Fokozatosan nőtt bennem a feszültség. Az Ukrajna elleni háború volt az utolsó csepp a pohárban. Senki sem gondolt erre! Sokkolt amikor megtudtam, hogy Putyin a hadsereget nemcsak Luhanszk és Donyeck tartományba küldte hanem Kijev elfoglalására! Ez szörnyű volt! Ezek után minden normális embernek rá kellett döbbennie Oroszországban, hogy minden megváltozott. Ezek után már senki sem élhet úgy mint korábban. Meg akartam mutatni a világnak, hogy az oroszok is a háború ellen vannak! Legalábbis a tanultabb és tájékozottabb emberek. Ezt Nyugaton sokan nem veszik figyelembe.”

Marina Ovszjannyikova Odesszában született, melyet most az orosz csapatok ostromolnak.

“Apám ukrán, anyám orosz. Ez a háború egy testvér nép ellen irányul! Ez elfogadhatlan. Én egyéves voltam amikor a családom Oroszországba költözött, de azért sok szál köt Odesszához: édesapám ott halt meg és ott is van eltemetve. Élnek ott még rokonaim, de nincsen velük napi kapcsolat.

Ez számomra nem családi ügy hanem pacifista akció: legyen vége a háborúnak! Ez Oroszországnak is érdeke.”

Egyedül tervezte meg az akciót ?

“Igen. Heti váltásban dolgozunk. Ezért csak a háború megkezdése után tudtam tiltakozni. Sikerült kicseleznem a rendőrt, aki mindíg ott áll a híradó stúdió bejáratánál. Aztán már nem tudtak mit csinálni, mert bent voltam a stúdióban épp a híradó idejében. Közben állandóan attól féltem, hogy a pacifista akciómat végülis nem látja meg senki. Sikerült elérnem, hogy sokan lássák, és hogy Nyugaton is megértsék: az oroszok nem támogatják a háborút.”

Mi történt utána?

“A főnököm felszólított, hogy azonnal adjam be a felmondásomat. Annyira feldúlt voltam, hogy ezt megtagadtam. Aztán másnap e mailben megírtam a felmondó levelet. A rendőrök kihallgattak. Udvariasak voltak, de amikor ügyvédet kértem, akkor azt válaszolták: egy pillanat, és mindjárt hívhat ügyvédet. De sohasem jött el az a pillanat. A rendőrök viszont állandóan telefonálgattak, nyilvánvalóan a főnökeiknek. Végül egy bíróságra vittek, ahol rám talált egy ügyvéd, akinek előre szóltam. Akkor elengedtek. 18 órán keresztül nem beszélhettem a családommal. Aztán hallottam, hogy Putyin szóvivője, Peszkov első számú nemzeti ellenségnek nevezett.”

Mi a helyzet most a Kreml által szigorúan ellenőrzött médiában?

“Én a hírszerkesztőségben dolgoztam méghozzá a nyugati osztályon. Rendszeresen olvashattam a Reuters vagy az Euronews híreit, és láthattam, hogy háború folyik Ukrajnában. Egyre nehezebb ezt elviselni mindenkinek a szerkesztőségben. Egymás után távoznak a kollégák, mert nem bírják ezt a terhet. Aki marad, az is csak azért, mert tudja : ebben a légkörben nincs hova mennie. Sehol sem kapna állást. A legjobbak elmennek Oroszországból, amely a sötétségbe süllyed. Én még nem tudom, hogy mihez kezdek, de szerintem a háború kitörése óta ezt senki sem tudja Oroszországban. A háború minden tervet tönkretett, és rengeteg szenvedést okoz , elsősorban Ukrajnában. Régebben jó életem volt, most ez tökéletesen megváltozott.

Nincsenek terveim, mert háború idején nem lehet tervezni”

– mondta a Der Spiegel tudósítójának Marina Ovszjannyikova, a bátor orosz újságíró, akit Putyin nemzeti ellenségnek nyilvánított, mert háborúnak nevezte az Ukrajna elleni “különleges hadműveletet” a televízió stúdiójában.

Tiltakozunk az egyetemek elrablása ellen!

Az Orbán-rezsim az egyetemek elrablásának folyamatában fokozatot váltott az elmúlt napokban: statáriális eljárásban öt állami egyetemet hajszolt bele az alapítványi átalakulásba, maradék autonómiájának teljes feladásába.

Az eljárás során a kormány illegitim eszközök egész sorát vetette be: megzsarolta az egyetemeket azzal, hogy csak az alapítványosítás elfogadása esetén jutnak további forrásokhoz.

Az egyetemi vezetők az ITM-ben tudták meg, hogy “önként” fogják alapítványi kézbe adni az egyetemeiket, különben nem részesülnek az 1500 milliárdos uniós fejlesztési forrásból.

A döntő szavazás napján maga a miniszterelnök is melegen ajánlotta az elköteleződést az egyetemeknek a “modellváltás” mellett.  Az MTVA a szenátusi szavazásokat napokkal megelőzően már kész tényként tálalta az egyetemek átalakítását.
A kormány kommunikációjára mindvégig jellemző volt az érintettek bizonytalanságban tartása, megtévesztése, a folyamatos dezinformáció, a hitegetés, a valós információk visszatartása, elhallgatása és a kettős beszéd. 2020 nyarán Palkovics László még azt állította, hogy “a legnagyobb intézmények ‒ köztük a három vidéki tudományegyetem, valamint a SOTE, az ELTE és a Műegyetem is ‒ állami fenntartásban maradnak, így fejlesztik őket tovább”.

2021. január elején az alapítványosításba most bevont intézmények vezetői még azt sem tudták, hogy ők is sorra kerülnek, a hónap végén pedig már ügydöntő szavazásokat kellett lezavarniuk a szenátusokban. 

Csak január közepén szivárgott ki az a dokumentum, amelyből kiderült, hogy február 9-én már a parlament elé terjesztik a jogszabály-módosítást.
Az érintett egyetemek vezetői végrehajtották a rájuk kiszignált feladatot, meg sem kísérelték elérni, hogy időt kapjanak alapos hatástanulmányok készítésére, érdemi viták lefolytatására. Az erőltetett ütemű folyamat nem tette lehetővé, hogy az egyetemi polgárok érdemben megvitassák az átalakítás kérdését. A rendkívüli helyzetben egyes érintett egyetemi karokon spontán plénumok szerveződtek, amelyeken a többség elutasította az erőszakos átalakítást. Voltak olyan hivatalos fórumok, ahol egyes hozzászólókat megfélemlítették, beléjük fojtották a szót, illetve ahol szabálytalanul bonyolították le a szavazást.

A magyar kormányzat szégyene, hogy az ötvenes éveket idéző módszerekkel hajtanak végre alapvető szerkezeti és tulajdoni változtatásokat a magyar felsőoktatásban.

Az alapítványosítás a hűtlen kezelés gyanúját is felveti, hiszen fideszes oligarchák kezébe kerülnek az óriási fejlesztési források és értékes ingatlanok, amelyek így “elveszítik közvagyon jellegüket”.
A tervezett átalakítások megszüntetik az oktatás és a kutatás szabadságát, veszélybe sodorják a diákok továbbtanulását, a képzések tandíjmentességét, és szűkítik az egyetemre való bejutás lehetőségét.

Megszűnik az oktatók közalkalmazotti státusza, ezzel megkezdődhet a tömeges elbocsátás. Mindez az értelmiség elleni totális háború újabb állomása, ami egyben az egész magyar társadalom ellen irányul.

Magyarország elrablása több mint tíz éve zajlik, egyre erőszakosabb módon, egyre arcátlanabbul. A veszélyhelyzet miatti gyülekezési tilalmat a kormány a magyar nép, a magyar emberek elleni intézkedésekre használja fel. Az alapítványosítás nem a köz javát, a hazai felsőoktatás és kutatás minőségének javítását, hanem a hatalmon lévők érdekeit szolgálja.
Az erőszakos átalakítás lehetővé teszi, hogy nagymúltú egyetemek a Fidesz pártkatonái által irányított magánalapítványok kezébe kerüljenek, ezzel biztosítva a felsőoktatás feletti uralmukat a NER bukása utáni időkre, akár az örökkévalóságig

Az Oktatói Hálózat tiltakozik a kormány oktatás- és tudományellenes politikája, a magyar felsőoktatás elrablása, az egyetemi szabadság eltiprása ellen!

Felszólítjuk a parlamenti képviselőket, hogy akadályozzák meg az állami egyetemek privatizálásának törvénybe foglalását!
Szolidárisak vagyunk a tiltakozó egyetemi polgárokkal, és felkérünk minden felelős állampolgárt és szervezetet, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel támogassa harcukat és lépjen fel az alapítványosítás ellen.
Budapest, 2021. február 5. Oktatói Hálózat

Andy Landy mosolyalbuma – Jön Charlie Hebdo

ÖT TÖRTÉNELMI EGYHÁZ VEZETŐI LEVELET ÍRTAK A KARIKATÚRISTÁNAK!
Vallási közösségek vezetőiként tiltakozásunkat fejezzük ki a vallási jelképek, szentségek és szent helyek meggyalázása, kigúnyolása ellen

– fogalmaz az a nyilatkozat, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség és a Magyarországi Muszlimok Egyháza vezetői írtak alá.

Megérkezett a stílusosan Pápai válasz:

AL

Afrikát is ezzel oltják

A DK gyorsan reagált Orbán Viktor szokásos péntek reggeli interjújában elmondottakra, mely szerint a kormány nagy mennyiségű kínai vakcinával akarja beoltani a lakosságot.

Nem szabad az unió által nem engedélyezett vakcinával oltani!

A magyar miniszterelnök ma reggeli rádióinterjújában bejelentette, hogy engedélyeztetni, majd használni akarja az EU gyógyszerügynöksége által nem engedélyezett kínai vakcinát. Orbán Viktor, mintha ő lenne a nemzet első számú vakcinaszakértője, kijelentette, hogy a kínai vakcina biztonságos, majd nyomást helyezett a magyar hatóságra, hogy mihamarabb engedélyezzék a vakcinát. Ez nem egyszerűen bűn, ez veszélyes és csak tovább növeli az oltással szembeni bizalmatlanságot.

A Demokratikus Koalíció 3 dolgot követel a kormánytól:

  1. Ne akarjanak a saját hatóságaikkal egy olyan vakcinát engedélyeztetni politikai utasítással, amelyet az EU nem hagyott jóvá!
  2. Legyen választási szabadsága az embereknek, dönthessenek ők, hogy melyik vakcinát akarják maguknak beadatni!
  3. A kormány fejezze be az oltási hajlandóságra rendkívül káros kínai vakcina-kampányt! Minél többet beszél erről a kormány, annál kevesebben fogják beoltatni magukat még az engedélyezett vakcinákkal is!

Ugyanakkor a DK felhívja arra a figyelmet, hogy minél többen beoltassák magukat, éppen ezt veszélyezteti a kormány, amikor egy bizonytalan hatékonyságú, kivizsgálatlan, ismeretlen tartalmú és működésű kínai vakcinát propagál!

Rendőrök helyett szakembereket!

A Demokratikus Koalíció szerint az erőszaknak nincsen helye az iskolákban. Pedagógiai problémákat azonban pedagógiai és nem rendőri eszközökkel kell kezelni – áll a Demokratikus Koalíció közleményében.

Elhibázott és abszurd a kormánynak az a javaslata, amelyik nyugdíjas rendőröket tenne a tantestület tagjává, és még arra is felhatalmazná őket, hogy kényszerítő eszközöket alkalmazzanak a diákok ellen. Az, hogy a diákokat potenciális bűnözőként kezelik, nem megoldja, hanem súlyosbítja a problémát.

Az oktatási jogok biztosa 10 éve javasolja, hogy jöjjön létre nemzeti stratégia az iskolai erőszak visszaszorítására, a kormány ezzel ma is adós.  Az iskoláknak nem rendőrökre van szüksége, hanem iskolapszichológusokra, mentálhigiénés szakemberekre, szociális munkásokra és pedagógiai asszisztensekre, hogy meg tudják előzni az erőszakot. Több forrást, szakmai támogatást és több szabadságot kell kapniuk, és sokkal kevesebb bürokratikus terhet, hogy valóban hatékonyan tudjanak foglalkozni a problémás gyerekkel is.

A Demokratikus Koalíció azt követeli, hogy látszatintézkedések helyett a kormány a szakszervezetek, szakmai szervezetek, a tanárok, a diákok és a szülők képviselői bevonásával minél gyorsabban dolgozza ki az iskolai erőszak elleni nemzeti stratégiát és biztosítsa a szükséges forrásokat és szakmai támogatást ennek végrehajtásához.

A totális felé

A rend kedvéért tegyük világossá, mi a kulturális törvény, címe szerint A Nemzeti Kulturális Tanácsról, a kultúrstratégiai intézményekről, valamint egyes kulturális vonatkozású törvények módosításáról szóló törvény jelentősége. Miről is szól?

A lényege az, hogy az állam akkor ad pénzt egy önkormányzati színház finanszírozásához, ha az önkormányzatnak nincs rá elég pénze, ezért kezdeményezi a színház vegyes fenntartásúvá változtatását, ami azt jelenti, hogy meg kell állapodnia a kormánnyal a finanszírozásról, a fenntartás mikéntjéről, beleértve az igazgató kiválasztásának módját is.

Nincs szó tehát arról, hogy a tüntetés, a tiltakozások hatására érdemben enyhült volna a törvény.

A törvényjavaslatot az orbáni–kövéri Országgyűlés „kivételes eljárásban” tárgyalja. A kivételes eljárást olyan esetekben alkalmazzák parlamentek, mint amikor egy árvízhez, járványhoz, hasonló váratlan eseményhez kell a törvényeket sürgősen hozzáigazítani. Ezzel a lehetőséggel a fideszes többség rendszeresen visszaél: akkor alkalmazták például, amikor a játékautomatákat vagy a lakástakarékpénztárakat támadták meg. Ugyan miért volt szükség kivételes eljárásra?
Az Orbán-rendszert én önkényuralomnak szeretem nevezni. Ugyanazt mondom ezzel, mint amikor Heller Ágnes zsarnokságként írta le a rendszert. A politikatudomány művelői autokráciának hívják, amit a demokrácia ellentétének tekintenek. Ez a fogalom azt fejezi ki, hogy megszűnt a fékek és ellensúlyok rendszeres, a hatalmi ágak elválasztása, a végrehajtó hatalom csúcsán állók hatalma korlátlan.

Mit jelent ehhez képest a főképp a színházakról szóló kulturális törvény?

Azon túl, hogy a politikai hatalom Orbán és az általa megbízottak, vagyis a Fidesz kezében van, és ezen nem is lehet változtatni, a hatalmon levők a maguk ellenőrzése alá vonják a kultúrát is, ahogy – más eszközökkel – a maguk ellenőrzése alá vonják a gazdaság egyre nagyobb részét is. Azt a rendszert, ahol a politikai rendszeren túl a gazdaság és a kultúra minden területe a hatalmi párt közvetlen ellenőrzése alatt áll, totális diktatúrának szokták nevezni. Én Kornai Jánost vagy Dragomán Györgyöt és másokat követve nem szoktam az Orbán-rendszert mai állapotában diktatúrának nevezni, mégpedig ugyanazért, amiért ők: mert a diktatúra szóhoz valami mást szoktak asszociálni, akik megélték felnőttként a Rákosi-rendszert, mint Kornai, vagy a Ceauşescu-rendszert, mint Dragomán.
Ha tehát megmaradunk is az önkényuralom kifejezés mellett, azt azért hozzátehetjük, hogy ezzel a törvénnyel, a kultúra állami irányításának ezzel e törvénnyel is megvalósuló megkeményítésével az Orbán-rendszer afelé tart, hogy totálisnak lehessen majd tekinteni. Nem ért még el oda, de afelé tart.

Dagad a színházi tiltakozás

Vezető színészek és direktorok videóban, valamint a színművészeti egyetem tanárai írásban tiltakoznak a kulturális életet és s színházakat érintő kormányzati tervek ellen. A nagy érdeklődés miatt a hétfői tüntetés helyszíne megváltozott.

Akkora az érdeklődés a hétfői tüntetés iránt, hogy a Városháza helyett kissé odébb, a Madách térre várják a szervezők a szimpatizánsokat este hatra – tudatta a Katona József Színház.

Eközben vezető színészek egész sora videónyilatkozatban tiltakoznak a Nemzeti Kulturális Alap megszüntetése (átalakítása) ellen, amelynek sorában az önkormányzati-állami vegyes finanszírozású színházak felett venné át az ellenőrzést a kormány.

A videóban megszólal Ónodi Eszter, Borbély Alexandra és Nagy Ervin, a Katona József Színház művészei, Pogány Judit, Gálffi László és Nagy Zsolt, az Örkény Színház színészei, valamint Mácsai Pál, a színház igazgatója, a Radnóti Színházat harminc évig vezető Bálint András és a jelenlegi igazgató, Kováts Adél, a független színházi vezető Pintér Béla, valamint Péterfy Bori.

A várható elítélő mondatok mellett Pogány Judit fogalmazott a leghatásosabban.

„Én már színész voltam a 60-as, 70-es, 80-as években is. Harminc év demokrácia után nem gondoltam, hogy egyszer ugyanúgy fogom érezni magam, mint akkor”.

A videó itt megtekinthető.

Mi, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai határozottan visszautasítjuk azokat a feltételezéseket és vádakat, amelyek az egyetemünk működésének tisztességét és szakszerűségét megkérdőjelezik – ezt már az egyetem bocsátotta közre. Gothár Péter ügyét, melyet az egyetem Etikai Bizottsága jogszerűen vizsgál, ürügyként használják fel az egyetem lejáratására, ellehetetlenítésére, színházvezetői kinevezések befolyásolására, a független színházi szféra sarokba szorítására – folytatják.

Leszögezik, hogy az SZFE-n rend van. Törvényesen kinevezett és megbízott vezetők irányítják. A tanárok és a hallgatók lelkiismeretesen végzik munkájukat, elkötelezetten őrzik a 155 éves múlttal és oktatási hagyománnyal bíró intézmény éthoszát. A magyar színház- és filmművészet kiemelkedő alkotóinak sokasága nevelkedett ezek között a falak között.
Oktatásuk – mint minden érdemi művészeti képzés – ideológiamentes, a színház- és filmművészetet a szabad és független gondolkodás mentén közelíti meg. A művészet szabadsága megkérdőjelezhetetlen érték számunkra.

Már a Corvinus is beszállt a tiltakozásba

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma honlapján azt írta: ezúttal a Budapesti Corvinus Egyetem 37 volt és jelenlegi professzora adott ki nyilatkozatot az ügyben, és vállaltak szolidaritást az MTA kutatóintézeteinek dolgozóival.

Nyilatkozat

Alulírottak, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) professzorai csatlakozunk az MTA átszervezése ügyében tárgyalásokat sürgető egyetemi tanárokhoz, és egyben szolidaritást vállalunk az MTA kutatóintézeteinek dolgozóival. Támogatjuk az MTA idei közgyűlésének határozatát. Kérjük a döntéshozókat, hogy a törvényjavaslatot vegyék le napirendről és induljon széleskörű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával!

Budapest, 2019. június 26.

Angyal Ádám, prof. emeritus, Bauer András, egyetemi tanár, Benczes István, egyetemi tanár,
Berde Éva, egyetemi tanár, Berlinger Edina, egyetemi tanár, Bod Péter Ákos, egyetemi tanár
Chikán Attila, prof. emeritus, Cosovan Attila, egyetemi tanár. Czakó Erzsébet, egyetemi tanár
Csutora Mária, egyetemi tanár, Dobák Miklós, egyetemi tanár, Elekes Zsuzsanna, egyetemi tanár, Fogrács Csaba, prof. emeritus, Füstös László, prof. emeritus, Gál Péter, egyetemi tanár
Gálik Mihály, prof. emeritus, Gelei Andrea, egyetemi tanár, Hadas Miklós, egyetemi tanár, Hofmeister Ágnes, prof. emerita, Kenesei Zsófia, egyetemi tanár, Kolos Krisztina, egyetemi tanár, Kő Andrea, egyetemi tanár, Körösényi András, egyetemi tanár, Kuczi Tibor, prof. emeritus, Lengyel György, egyetemi tanár, Magas István, egyetemi tanár
Mészáros Tamás, prof. emeritus, Mihály Péter, egyetemi tanár, Moksony Ferenc, egyetemi tanár, Nagy Beáta, egyetemi tanár, Primecz Henriett, egyetemi tanár, Solymosi Tamás, egyetemi tanár, Városiné Demeter Krisztina, egyetemi tanár, Vecsenyi János, prof. emeritus
Wimmer Ágnes, egyetemi tanár, Zsóka Ágnes, egyetemi tanár, Zsolnai László, egyetemi tanár

Korábban több egyetem tanári kara is nyilatkozatban tiltakozott az MTA-val kapcsolatos kormányzati szándékok ellen. A tiltakozásokról itt és itt adtunk hírt.

Szegedi profok tiltakozása az MTA ügyében

Mi, alulírottak, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi és főiskolai tanárai, professzor emeritái és professzor emeritusai megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Palkovics László miniszter június 4-én benyújtotta a Magyar Tudományos Akadémia átszervezésére vonatkozó törvénytervezetet, mely rendkívül komoly károkat okoz a magyar tudománynak.

Ez a lépés figyelmen kívül hagyja az MTA Közgyűlése által is támogatott javaslatokat, a jövő legígéretesebb magyar tudósainak, a Lendület kutatócsoportok vezetőinek kérését, számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet véleményét. Felszólítjuk az ország sorsáért felelősséggel tartozó kormányt és a parlamenti képviselőket, hogy ne támogassák a törvénytervezetet, ne engedjék, hogy a nemzetközi szinten is kiválóan teljesítő, az ország jövője és fejlődése szempontjából kulcsfontosságú akadémiai kutatórendszert ilyen nagy kár érje.

Az SZTE professzorai: Anderléné Sajti Enikő prof. emer. Bakró-Nagy Marianne prof. emer. Balázs Mihály prof. emer. Bálintné Szendrei Mária egyetemi tanár Balogh Sándor prof. emer. Bárány Ferenc prof. emer. Benedek György egyetemi tanár Bibokné Németh T. Enikő egyetemi tanár Csabai Márta egyetemi tanár Csákány Béla prof. emer. Csendes Tibor egyetemi tanár Csernay László prof. emer. Csirik János prof. emer. Deák Ágnes egyetemi tanár Dombi György egyetemi tanár Duda Ernő prof. emer. Farkas G prof. emer. Fehér László egyetemi tanár Fekete Éva prof. emer. Fülöp Ferenc egyetemi tanár Gajda Tamás egyetemi tanár Galambos Gábor prof. emer. Gingl Zoltán egyetemi tanár Hannus István prof. emer. Hantos Zoltán prof. emer. Hernádi Klára egyetemi tanár Hetesi Erzsébet egyetemi tanár Hódi Klára prof. emer.Hodúr Cecília egyetemi tanár Homoki-Nagy Mária egyetemi tanár Hopp Béla egyetemi tanár Husz Sándor prof. emer. Janáki Márta prof. emer. Jármay Katalin prof. emer. Kahán Zsuzsanna egyetemi tanár Karsai Krisztina egyetemi tanár Karsai László prof. emer. Kata Mihály prof. emer. Katona Tamás prof. emer. Kenesei István prof. emer. Kiss Tamás prof. emer. Kocsis Mihály egyetemi tanár Kovács Kornél prof. emer. Kovács Zoltán egyetemi tanár Krisztin Tibor egyetemi tanár Lengyel Imre egyetemi tanár Lonovics János prof. emer. M. Tóth Tivadar egyetemi tanár Molnár Gyöngyvér egyetemi tanár Monok István egyetemi tanár Nánai László prof. emer. Rajkó Róbert egyetemi tanár Rakonczay Zoltán prof. emer. Róna-Tas András prof. emer. Rozgonyiné Molnár Emma prof. emer. Rudas László egyetemi tanár Seres László prof. emer. Sipos Pál egyetemi tanár Soós József prof. emer. Szabad János prof. emer. Szabó Gyula egyetemi tanár Szajbély Mihály egyetemi tanár Szatmáry Károly egyetemi tanár Szilágyi Zsófia egyetemi tanár Szomora Zsolt egyetemi tanár Szőnyi György Endre egyetemi tanárSzörényi László prof. emer.Takács Tamás egyetemi tanár Toldi József egyetemi tanár Tomka Béla egyetemi tanár Totik Vilmos egyetemi tanár Végh Ágnes egyetemi tanár Visy Csaba prof. emer. Voszka Éva egyetemi tanár Zádor Ernő egyetemi tanár Zimonyi István egyetemi tanár

BME-professzorok nyilatkozata az MTA mellett

Alulírottak,a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) professzorai aggódva figyeljük a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és annak kutatóintézetei körül kialakult helyzetet.

Hisszük, hogy a technikai fejlődés, az innováció nem valósulhat meg alapkutatások nélkül. A BME az elmúlt évtizedekben kiváló kapcsolatokat épített ki az MTA szinte valamennyi kutatóintézetével, számos hazai és nemzetközi pályázat megvalósításában vettünk közösen részt, így az MTA kutatóintézetek jövőjének bizonytalansága a jövőbeni technológiai fejlődés gátja lehet. A BME professzorai ezért szolidaritást vállalnak az MTA-kutatóintézetek dolgozóival és kérik, hogy a törvényjavaslatot vegyék le a napirendről és induljon egy széles körű társadalmi egyeztetés a kutatói közösség valamennyi résztvevőjének bevonásával.

Antalovits Miklós, professor emeritus, BME GTK Ergonómia és Pszichológia Tanszék Arató Péter, professor emeritus, BME VIK Irányítástechnika és Informatika Tanszék Augusztinovicz Fülöp, professor emeritus, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Ádám József, egyetemi tanár, BME ÉMK Általános- és Felsőgeodézia Tanszék Bagi Katalin, egyetemi tanár, BME ÉMK Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék Benedek András, egyetemi tanár, BME GTK Műszaki Pedagógia Tanszék Cinkler Tibor, egyetemi tanár, BME VIK Távközlési és Médiainformatikai Tanszék Czigány Tibor, egyetemi tanár, BME GPK Polimertechnika Tanszék Dán András, professor emeritus, BME VIK Villamos Energetika Tanszék Dobos Imre, egyetemi tanár, BME GTK Közgazdaságtan Tanszék Dobrowiecki Tadeusz, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Domokos Gábor, egyetemi tanár, BME ÉPK Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszék Do Van Tien, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Dóra Balázs, egyetemi tanár, BME TTK Elméleti Fizika Tanszék Faigl Ferenc, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Faragó István, egyetemi tanár, BME TTK Differenciálegyenletek Tanszék Farkas György, professor emeritus, BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék Fehér Márta, professor emeritus, BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Ferenczi Miklós, professor emeritus, BME TTK Algebra Tanszék Halász Sándor, professor emeritus, BME VIK Villamos Energetika Tanszék Halbritter András Ernő, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Horvai György, professor emeritus, BME VBK Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Horváth Miklós, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Imre Attila, egyetemi tanár, BME GPK Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék Imre Sándor, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Jánossy András, professor emeritus, BME TTK Fizika Tanszék Jobbágy Ákos, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Jóri J. István, professor emeritus, BME GPK Gép- és Terméktervezés Tanszék Józsa János, egyetemi tanár, BME ÉMK Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék Karátson János, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék, Kállay Mihály, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Károlyi György, egyetemi tanár, BME TTK Nukleáris Technikai Intézet Keglevich György, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Kemény Sándor, professor emeritus, BME VBK Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszék Kiss Rita, egyetemi tanár, BME GPK Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék Kollár László, egyetemi tanár, BME ÉMK Hidak és Szerkezetek Tanszék Koltai Tamás, egyetemi tanár, BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Koppa Pál, egyetemi tanár, BME TTK Atomfizika Tanszék, Kövesi János, egyetemi tanár, BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék Kroó András, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Kubinyi Miklós, professor emeritus, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Láng Benedek, egyetemi tanár, BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék Láng Péter Tamás, egyetemi tanár, BME GPK Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék László Krisztina, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Levendovszky János, egyetemi tanár, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Lévai Zoltán, professor emeritus, BME KJK Gépjárműtechnológia Tanszék Lukács Ágnes, egyetemi tanár, BME TTK Kognitív Tudományi Tanszék Major Iván, professor emeritus, BME GTK Közgazdaságtan Tanszék Makai Mihály, egyetemi tanár, BME TTK Nukleáris Technikai Intéze tMatolcsi Máté, egyetemi tanár, BME TTK Analízis Tanszék Meggyesi Tamás, professor emeritus, BME ÉPK Urbanisztika Tanszék Mihály György, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Mizsei János, egyetemi tanár, BME VIK Elektronikus Eszközök Tanszék Nagy Gábor Péter, egyetemi tanár, BME TTK Algebra Tanszék Nemeslaki András, egyetemi tanár, BME GTK Pénzügyek Tanszék Noszticzius Zoltán, professor emeritus, BME TTK Fizika Tanszék Novák Lajos, professor emeritus, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Nyulászi László, egyetemi tanár, BME VBK ​Szervetlen és Analitikai Kémia Tanszék Paál György, egyetemi tanár, BME GPK Hidrodinamikai Rendszerek Tanszék Pap László, professor emeritus, BME VIK Hálózati Rendszerek és Szolgáltatások Tanszék Pávó József, egyetemi tanár, BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Péceli Gábor, egyetemi tanár, BME VIK Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszék Poppe László, egyetemi tanár, BME VBK Szerves Kémia és Technológia Tanszék Pukánszky Béla, egyetemi tanár, BME VBK Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék Recski András, professor emeritus, BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék Richter Péter, egyetemi tanár, BME TTK Atomfizika Tanszék Rónyai Lajos, egyetemi tanár, BME TTK Algebra Tanszék S. Nagy Katalin, professor emeritus, BME GTK Szociológia és Kommunikáció Tanszék Simon Ferenc, egyetemi tanár, BME TTK Fizika Tanszék Simon Károly, egyetemi tanár, BME TTK Sztochasztika Tanszék Simonyi Gábor, egyetemi tanár, BME VIK Számítástudományi és Információelméleti Tanszék Somlyódy László, professor emeritus, BME ÉMK Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK