Napirend előtt beszél Csöbör Katalin, a Fidesz képviselője. Külpolitikáról, az orosz-ukrán háborúról beszél, és a Fidesz „békepolitikája” mellett érvel. Egyik mondatában a következőt mondja: Magyarország abban érdekelt, hogy Ukrajnában béke legyen, Oroszországban pedig stabil, kiszámítható rendszer legyen. Igazán árulkodó mondat, amelyet nem hallottam még így a Fidesztől.
Utána Menczer Tamás államtitkár válaszol, és megint háborúpártinak minősíti a „baloldali ellenzéket”. Hivatkozik arra a félmondatra, amelyben valakitől azt hallotta, hogy „nincs még itt a béke ideje”. Eszerint az ellenzék a háború folytatása mellett van. Még azt is elismeri, hogy Ukrajnának a háború folytatása lehet az érdeke, amíg el nem éri a katonai győzelmet, Magyarországnak azonban a béke az érdeke. Ezt az érvelést jól ismerjük, a háború kezdete óta halljuk a Fidesztől. Csöbör Katalin mondata azonban – legalábbis számomra – új.
Az orosz–ukrán háború nem egyszerűen két ország, két nép, ha tetszik – ahogy maga Orbán Viktor fogalmazta – két szláv nép közötti háború.
Ez a háború egy diktatúra háborúja egy demokrácia ellen, az ottani kétségkívül nem tökéletes, kétségkívül eléggé kezdetleges, de mégis csak demokratikus rendszer felszámolására.
(Ukrajnában a hivatalban levő elnököt több alkalommal is leváltották).
Amikor Oroszország 2014-ben még „csak” a Krímet foglalta el és a Donyec-medencében fekvő két terület (Donyeck és Luhanszk) egy részét választotta le Ukrajnáról, még lehetett azt gondolni, hogy a háború alapjában véve nemzeti alapon folyik, Oroszország az orosz többségű területeket kívánja leválasztani Ukrajnáról. Amikor azonban tavaly februárban az orosz hadsereg átfogó támadást indított Ukrajna ellen, Putyin Ukrajna „nácitlanítását”, a fennálló ukrán politikai rendszer felszámolását jelölte meg a „speciális katonai művelet” céljaként. Ez azt jelentette, hogy a demokrácia irányában már előbbre haladt ukrán politikai rendszert kívánja felszámolni, hogy helyette az Orosz Föderációban és Fehéroroszországban, valamint számos más szovjet utódállamban fennálló önkényuralmi berendezkedéshez hasonlót teremtsen Ukrajnában is.
Merthogy – szemben Ukrajnával – Oroszországban, amely 1992-ben, Borisz Jelcin elnöksége alatt maga is elindult a demokrácia felé vezető úton, ez a fejlődés a Gajdar-kormány menesztésével megrekedt, Putyin elnökségével pedig a kétezres évek elején visszafordult, és a demokráciát egyre keményebb önkényuralmi berendezkedés váltotta fel.
Az önkényuralmi rendszerek, amilyen az egykori Szovjetunió és a többi európai szocialista ország is volt a második világháborút követő évtizedekben, kétségtelenül stabilak, kiszámíthatók voltak. Mint ahogy – összehasonlítva a jelcini Oroszország vagy a rendszeres hatalomváltásokkal jellemezhető Ukrajna viszonyaival – egyre stabilabb, egyre kiszámíthatóbb a putyini Oroszország is. És hasonlóképpen stabil, kiszámítható Magyarországon is az orbáni önkényuralom.
Ami Csöbör Katalin fideszes képviselő száján kicsúszott, az nyilvánvalóan nem az ő egyéni véleménye, hanem olyan szempont, amely a Fideszben nap mint nap elhangzik, és megmagyarázza, hogy miért áll az Orbán-rendszer a háború kezdete óta az agresszor Oroszország oldalán a megtámadott Ukrajnával szemben: az önkényuralmi rendszer ura a másik önkényuralomhoz vonzódik (ahogy más önkényuralmakhoz: Törökországhoz, Azerbajdzsánhoz, a Türk Tanács más országaihoz is), és szemben áll a nyugati demokráciákkal és azok olyan nemzetközi szervezeteivel, mint az Európai Unió, a NATO vagy akár az ENSZ, mélyen megveti azokat. Egyszer azzal kedveskedett a közép-ázsiai önkényuralmaknak, hogy náluk inkább otthon érzi magát, mint Brüsszelben. A nyugati országokban nincs „stabilitás”, nincs „kiszámíthatóság”, hiszen a kormányok jönnek–mennek, a politikusok leválthatók, elzavarhatók. Az Orbán-rendszernek pedig az az érdeke, hogy Oroszországban fennmaradjon a putyini önkényuralom, amely az orbáni önkényuralom támasza volt eddig, és reményeik szerint támasza marad a jövőben is. Ukrajna sikere, a putyini rendszer kudarca viszont beláthatatlan kockázatot jelentene az Orbán-rendszer számára.
