Toroczkai Lászlót a lengyel szélsőjobboldal szombati varsói kb. 60 ezres tüntetésén a katari al-Dzsazíra televízió „fedezte fel”. A megmozduláson még beszédet is mondott Ásotthalom polgármestere.
Az al-Dzsazíra szerint azt mondta: „A fenyegetés Brüsszelből jön és célja az Európai Egyesült Államok létrehozása. Ezt mi nem engedjük meg. A lengyelek és a magyarok képesek megváltoztatni Európát.
Kit érdekelnek a címek, rangok, posztok, kitüntetések, amikor százezer emberhez szólhatok? Európa jövője a magyar-lengyel tengelyen fog eldőlni. Varsó, 2017. november 11.//Who cares about in the titles, rankings, posts, awards when I can speak to one hundred thousand people? The future of Europe will depend on the Hungarian-Polish axis. Warsaw, November 11, 2017
Toroczkai Facebook oldalán számol be az eseményről:
„Kit érdekelnek a címek, rangok, posztok, kitüntetések, amikor százezer emberhez szólhatok? Európa jövője a magyar-lengyel tengelyen fog eldőlni. Varsó, 2017. november 11.”
Ásotthalom polgármestere ezenkívül a saját közösségi oldalán megosztotta az ultrainfo.hu posztját is, amelyben azt írják:
„Felemelő videó. Miután Ásotthalom polgármestere felidézte a küzdelmeit az illegális bevándorlás ellen,
a tömeg hangos „Köszönjük, köszönjük!” rigmussal reagált.”
Ahogy korábban a Független Hírügynökség is megírta, a szombaton felvonuló tömegből többek között olyan szlogeneket lehetett hallani, hogy „Tiszta, fehér Lengyelország”, illetve „Isten, becsület, nemzet”.
A menetet idén Mi Istent akarjuk! címmel szervezték. Egy 20. század eleji lengyel vallásos énekből vett idézet – melyet beépített júliusi varsói beszédébe Donald Trump amerikai elnök is – a szervezők szerint azt fejezte ki, hogy „a kereszténységgel szemben folytatott kíméletlen harc, az egész Európát elözönlő utópia idején a lengyelek azokra az értékekre akarnak építeni, amelyek meghatározzák önazonosságukat”.
A Központi Nyomozó Főügyészség bűnrészesség gyanújával egy személyt őrizetbe vett Alstom-ügyben; a román szenátus elutasította a törvénytervezetet, amely hivatalos ünneppé nyilvánítaná március 15-ét a romániai magyarok számára; a soproni VOLT fesztivál a Depeche Mode koncertjével indul majd június 26-án.
Újabb gyanúsított Alstom-ügyben
A Független Hírügynökség értesülései szerint egy újabb gyanúsítottja van a nagyberuházási botránynak. Azt még nem lehet tudni, hogy közszereplőről van-e szó. A Központi Nyomozó Főügyészség a bűnrészességgel gyanúsított személyt őrizetbe vette, lakóhelyén házkutatást tartott.
A Központi Nyomozó Főügyészség 2016 szeptembere óta nyomoz az M2-es és az M4-es metróvonalra beszerzett francia Alstom-metrókocsik ügyében vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés és más bűncselekmények miatt.
Román szenátus: március 15. nem lesz ünnep
Elutasította a kétkamarás bukaresti parlament szenátusa hétfőn azt a törvénytervezetet, amely hivatalos ünneppé nyilvánítaná március 15-ét a romániai magyarok számára.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) törvényjavaslatát csak 8 szenátor támogatta, 11-en tartózkodtak, 82-en pedig a tervezet elvetésére szavaztak.
A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. A romániai munkáltatók kérésre szabadnapot adhatnának március 15-én magyar alkalmazottjaiknak, a magyarság ünnepéről pedig különkiadásokban számolna be a román közszolgálati televízió és rádió.
Mészáros-részvények: „persze, ez gáz, de nem a tőzsdéé”
Hónapok óta tartó irgalmatlan vágtázásban vannak a Mészáros Lőrinc tulajdoni körében álló tőzsdei cégek részvényei. A Konzum, az Opus és az Appeninn több száz, sőt, ezerszázalékos növekedést értek el, egyértelműen a politikai hátszélre felkapaszkodva. Nem bizonyítható, de nem is zárható ki, hogy létezhet olyan informális személyi kör, amely időben értesül(t) arról, milyen céget vásárol(t) Mészáros Lőrinc birodalma. Egy tőzsdei szereplő szerint „persze, ez gáz, de nem a tőzsdéé”.
Szemerkényi Réka mégis kulcsszerepben?
Nem valószínű, hogy Szemerkényi az új munkahelyéről bármilyen hatást tudna gyakorolni mérvadó washingtoni körökre. A mérvadó esetünkben annyit jelent, hogy aki meg tudná győzni a Trump-adminisztrációt: viseltessen kegyesebben Orbán Viktor és az ő kormánya iránt.
Budapesti kémtörténetek ide vagy oda, jelen pillanatban úgy tűnik, Washington inkább bekeményít Orbánékkal szemben. Kirívó példa erre a budapesti ügyvivő nemrégi beszéde a MUOSZ-ban, amelyben sokkal nyíltabban, mint egyik elődje, a Szabadság-téri sétájáról elhíresült Andre Goodfriend, az elemi sajtószabadságot kérte számon. És ami teljesen példátlan: pályázatot hirdetett az amerikai külügyminisztérium a vidéki magyar sajtónak. Ilyen amerikai lépés aligha történt még meg egy szövetséges állam irányában.
Legalábbis mindig ezt a választ kaptuk amerikai illetékesektől, amikor felvetettük a Szabad Európa Rádió magyar adásának újraindítását.
Bejelentették a 2018-as VOLT első fellépőit
A soproni fesztivál a Depeche Mode koncertjével indul majd június 26-án. A zenekar magyar fesztiválon először lép színpadra, de többször koncerteztek már Magyarországon, és mostanában kifejezetten gyakori vendégnek számítanak – legközelebb 2018. februárjában zenélnek majd a Papp László Budapest Sportarénában. Lobenwein Norbert, a VOLT alapító-főszervezője ennek kapcsán elmondta, hogy Dave Gahanék évek óta a fesztiválozók kívánságlistájának élvonalában szerepelnek.
„Ha nincs katonai megoldás Szíriában, akkor az érintett államok vonják ki a csapataikat onnan” – ez Recep Tayyip Erdogan álláspontja. A török elnök oroszországi látogatása előtt azt is kijelentette, hogy nem érti a legutóbbi, Szíriával foglalkozó amerikai-orosz közös közleményt.
A Donald Trump és Vlagyimir Putyin által aláírt dokumentum leszögezi: ha nincs katonai megoldás, akkor a szembeálló feleknek tárgyalniuk kell. Mint ismert, Oroszország Bassar el-Asszad szír elnököt támogatja, az USA viszont a szíriai elnök ellenfeleit. Törökország is Asszad bukását kívánja, de az utóbbi időben már egyezteti az elképzeléseit Oroszországgal. A törökök vezérkari főnöke rendszeresen tanácskozik hármasban az orosz és az iráni fegyveres erők vezérkari főnökével.
Törökország a NATO tagja, de rakétavédelmi rendszert vásárolt Oroszországtól, amely nem kompatibilis az észak-atlanti szervezet rendszereivel. Erről is tárgyal majd Oroszországban Erdogan és Putyin. Az orosz rakétavédelmi rendszer ki van építve Szíriában, a főbb stratégiai központok körül. Emiatt minden állam légierejének kétszeresen is fontolóra kell vennie, hogy küldjön-e harci repülőgépet Szíria légterébe. Lesz tehát miről tárgyalnia Erdogan török elnöknek Oroszországban Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Hosszú idő után hírt adott magáról a november 3-án lemondott Szaad Haríri libanoni miniszterelnök, aki jelenleg Szaúd-Arábiában tartózkodik. Miközben a legtöbb nemzetközi médium még mindig a lemondás hátterében álló okokkal van elfoglalva, már egy-két helyen elkezdték pedzegetni, hogy ki léphet a helyébe.
A vasárnap tartott idei libanoni maraton résztvevők is már azt követelték, hogy szeretnék minél előbb „visszakapni” Szaad Haríri kormányfőjüket, aki november 3-a óta Szaúd-Arábiában tartózkodik. A miniszterelnök Rijádban jelentette be a lemondását, de egyelőre még nem utazott vissza Libanonba, hogy törvényesítse azt.
Ez pedig súlyos kormányválságot idézett elő a „cédrusok országában”, miközben még mindig azt találgatják a libanoni politikusok, a szakértők és az újságírók, hogy mi áll Haríri döntésének hátterében. (A témáról lásd bővebben az elemzésünket). A legtöbbet hangoztatott érv, miszerint a libanoni miniszterelnököt valójában házi őrizetben tartják fogva Szaúd-Arábiában. Harírit Rijád kényszerítette lemondásra, mivel Mohamed bin Szalmán trónörökös az elmúlt hetekben intenzív tisztogatásokat hajt végre az országon belüli ellenfelei és a szaúdi uralkodócsalád korábbi külföldi szövetségeseinek a körében.
A találgatásoknak valószínűleg az sem fog véget vetni, hogy Haríri november 12-én először szólalt meg a lemondása óta.
„Szabad emberként vagyok itt Szaúd-Arábiában. Ha akarnék, holnap visszamehetnék. De itt van a családom és meg kell őket védenem”
– válaszolta Haríri arra a kérdésre, miszerint zsarolással vették volna rá őt a miniszterelnöki székből való távozásra. Megígérte, hogy pár nap múlva visszatér Libanonba és
„az alkotmány szerint törvényesíti a lemondását”.
Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy abban az esetben vonja csak vissza a lemondását, ha az országban tevékenykedő Hezbollah szélsőséges síita mozgalom kimarad a térség fegyveres konfliktusaiból. Szerinte ugyanis a Teherán-barát szervezet beavatkozott a jemeni és a szíriai háborúba, illetve a Perzsa-öbölben fekvő szunnita monarchia, Bahrein, belügyeibe.
A bejrúti kormányzati források arról is beszámoltak, hogy sikerült telefonon elérniük Harírit, de a libanoni miniszterelnök végig bizonytalannak és nyugtalannak tűnt és nem sokat húztak ki belőle azonkívül, hogy „minden rendben” van vele. Ugyanúgy nem adott pontos választ arra a kérdésre sem, hogy mikor tér vissza a közel-keleti országba.
Megvan az utód?
A nemzetközi médiumok már a kezdettől fogva azt találgatták, hogy kit neveznének ki Szaad Haríri helyére, akivel egyszerre sikerülne kielégíteni az országban élő szunnita közösség igényeit és szaúdiak érdekeit. A legtöbben azon a véleményen vannak, hogy Rijád Haríri helyett a bátyját, az 51 éves Bahaa ed-Dín Harírit akarják látni a kormányfői székben. Egyes feltételezések szerint sokkal nagyobb befolyással és karizmával rendelkezik, mint Szaad. A vagyonát körülbelül 2,5 milliárd dollárra becsülik, több ingatlancég vezetője, amelyek szerte Libanonban és Jordániában működnek. Bahaa élete során többet tartózkodott Rijádban, mint Bejrútban és öccsével ellentétben sokkal jobb kapcsolatokat ápol a jelenlegi szaúdi politikai és gazdasági elittel.
Ezzel szemben más lapok elvetik azt a lehetőséget, hogy Szaad bátyja lenne a potenciális utód. Elsősorban azért, mert a család ismerősei szerint jobban érdekli őt az üzlet és a cégvezetés, mint a politika. Sőt, a két testvér között évek óta rossz a viszony, mivel Bahaa nem tudta megbocsátani édesapjának azt, hogy Szaadot nevezte ki politikai örökösének. Másodsorban pedig a Haríri-családnév az utóbbi napok válsága miatt egyre többet veszít népszerűségéből, korántsem biztos, hogy Michel Aoun libanoni elnök, a Hezbollah, vagy akár a Szaad által alapított Jövő Mozgalma elfogadja Bahaa személyét.
Nem valószínű, hogy Szemerkényi az új munkahelyéről bármilyen hatást tudna gyakorolni mérvadó washingtoni körökre. A mérvadó esetünkben annyit jelent, hogy aki meg tudná győzni a Trump-adminisztrációt: viseltessen kegyesebben Orbán Viktor és az ő kormánya iránt.
Szijjártó Péter és Szemerkényi Réka MTI Fotó: KKM
Tavasszal váltott ki meglepetést, hogy az Orbán kormány a kívül állók számára váratlanul visszahívta washingtoni nagykövetét. Az Index akkor külügyminisztériumi forrásaira hivatkozva azt írta: szimplán hülyeségnek minősítették (mármint ezek a források), hogy a lex CEU megfelelő amerikai kommunikációjának hiánya okozta volna Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet vesztét, de az is legfeljebb ürügy lehetett, hogy csak nem jön össze az áhított Trump–Orbán-találkozó: valójában egy nagyon régi történet előre látható és logikus kifutásáról van szó.
A régi történet alapja pedig az, hogy
„Szijjártó Péter és Szemerkényi Réka csendesen, de nyíltan gyűlölik egymást.”
Kifúrták hát az utolsó atlantistát is a hepciáskodó „diplomáciát” gyakorló külügyből. Jóval előbb már a másikat, Németh Zsoltot is mellékszereplővé degradálták. Jöhetett a még keletibb nyitás, a diktátorokkal ékesített birodalmak majmolása és a Soros-bomba bevetése a Nyugat ellen. Orbán a már megszokott úriemberi modorában „nőügynek” minősítette egykori közvetlen munkatársának a menesztését.
Aztán ismét váratlanul felbukkant Szemerkényi. Méghozzá nem akármilyen ügy szereplőjeként. Carter Page-et, Donald Trump amerikai elnök Oroszország-ügyi külpolitikai szakértőjét ugyanis még a múlt héten hallgatta meg a Robert Mueller különleges ügyész által vezetett bizottság, amely azt vizsgálja, hogy Moszkva miképp avatkozott be a tavalyi amerikai elnökválasztásba.
Hivatalosan Carter Page 2016 augusztusában (vigyázat: még javában dúl az amerikai elnökválasztási kampány) azért utazott Budapestre, hogy ott találkozzon Szemerkényi Réka egykori washingtoni nagykövettel (!) és más magyar kormányzati képviselőkkel. Az FBI azonban azt hiszi, hogy
ez csak egy félrevezető „fedősztori” és Page igenis találkozott legalább egy orosz „diplomatával”.
Az amerikai orosz szakértőre azért álltak rá az FBI emberei, mert a kampány alatt kétszer is járt Moszkvában. Budapesti útjáról egyébként a vizsgálóbizottság előtt elég kitérő, helyenként ellentmondásos válaszokat adott.
Valószínűleg nem Mueller vizsgálati körébe tartozik az a kérdés, hogy Szemerkényi Réka milyen közvetítő szerepet vállalt a budapesti melóban. Az viszont érdekes, hogy a leváltott washingtoni nagykövet nemrégen a CEPA, a washingtoni Európai Politikai Elemzések Központja nevű intézet ügyvezető alelnöke lett. A Központról azt írják, hogy pártsemleges think-tank. Egyik alapítója és sokáig első számú embere éppen az a Wess Mitchell, aki a State Department európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkárságának új vezetője lett. Azt is mondhatnánk róla, hogy
ő a legrangosabb amerikai tisztségviselő, aki még tudja, hol van Magyarország.
Mitchell azt a Victoria Nulandot váltotta fel, akivel az Orbán-kormány viszonya az idők során a hűvösből kifejezetten ellenségesbe fordult át.
Dobozi István, a Világbank volt vezető közgazdásza a Klubrádiónak nyilatkozva azt mondta, nem hiszi, hogy Szemerkényi az új munkahelyéről bármilyen hatást tudna gyakorolni mérvadó washingtoni körökre. A mérvadó az esetünkben annyit jelent, hogy aki meg tudná győzni a Trump-adminisztrációt: viseltessen kegyesebben Orbán Viktor és az ő kormánya iránt.
Sőt, más washingtoni források szerint,
amennyiben Szemerkényinek tényleg volt közvetítő szerepe Page és az oroszok között, akkor ez akár a munkahelyébe is kerülhet.
Budapesti kémtörténetek ide vagy oda, jelen pillanatban úgy tűnik, Washington inkább bekeményít Orbánékkal szemben. Kirívó példa erre a budapesti ügyvivő nemrégi beszéde a MUOSZ-ban, amelyben sokkal nyíltabban, mint egyik elődje, a Szabadság-téri sétájáról elhíresült Andre Goodfriend, az elemi sajtószabadságot kérte számon. És ami teljesen példátlan: pályázatot hirdetett az amerikai külügyminisztérium a vidéki magyar sajtónak. Ilyen amerikai lépés aligha történt még meg egy szövetséges állam irányában.
Legalábbis mindig ezt a választ kaptuk amerikai illetékesektől, amikor felvetettük a Szabad Európa Rádió magyar adásának újraindítását.
Az offshore üzleteket leleplező Paradicsom Papírok egyik szerkesztője, Dean Starkman szerint az nem demokrácia, ha a leggazdagabbakra nem ugyanazok a törvények vonatkoznak. Starkman, a CEU Média-, Adat- és Társadalomközpontjának, valamint a Közpolitikai Iskolájának tanára a Független Hírügynökségnek adott interjúban a kiszivárogtatásokkal kapcsolatos munkáról is beszélt. Szerinte az offshore-rendszer rákként fejlődött, bízik benne, hogy lesznek még hasonló ügyek, és azt is elmondta, számára kiknek az érintettsége volt a legmeglepőbb.
Dean Starkman Fotó: FüHü
Hogy került kapcsolatba a nemzetközi újságíró-szervezettel, amelyik feldolgozta a Paradicsom Papírokat?
Hosszú ideje vagyok újságíró Amerikában, oknyomozó körökben, és ez egy elég kicsi világ. Nagyon jól ismertem néhány embert, akik már ezen dolgoztak. Volt, aki korábban nekem dolgozott, és most az ICIJ-nél van (ICIJ: International Consortium of Investigative Journalists, az adatokat feldolgozó csoport). Az ICIJ egyik vezető szerkesztője, Mike Thomas szerepelt a könyvemben, amelyet a pénzügyi válságról írtam. Szóval, azt hiszem, tudták, hogy én ki vagyok, és felhívtak.
Mi volt a feladata?
Akkor már több mint egy éve dolgoztak a Paradicsom Papírokkal, és én egyáltalán nem tudtam erről. A feladatom tulajdonképpen a szerkesztés volt, úgy fogalmaznék, hogy tartalmi szerkesztő voltam. Sztorikat kellett megfogalmazni, ebben, ezek irányításában segítettem.
13,4 millió dokumentumról beszélünk. Hány újságíróra, hány csapatra volt szükség, hogy ezeket fel lehessen dolgozni?
Az ICIJ egy elég kis szervezet, körülbelül tucatnyi emberrel, de itt vannak többen a világ vezető adatújságírói közül. Nagyon tapasztaltak, tulajdonképpen
szakértők abban, hogyan kezeljenek, dolgozzanak fel és elemezzenek hatalmas mennyiségű kiszivárgott adatot.
Én nem vagyok egy technikai szakember, de ez egy nagyon bonyolult folyamat, mert az adat mindenféle formában érkezik. Nekik megvan a megfelelő tudásuk, és emellett ott az ICIJ egyedi modellje: médiumok tucatjai működnek együtt.
Ezek a médiumok, sajtótermékek eleve léteznek, vannak embereik, riporterek, jogászok stb. Így azt, hogy kisebbek, ellensúlyozhatják a hálózattal.
Összesen 94 szervezet vett részt a munkában.
És ennek az a szépsége, hogy mindenki, így a Direkt36 Magyarországon, a Le Monde Franciaországban, a CBC és a CTV Kanadában, a New York Times Amerikában, mindegyik azt nézi, hogy mi lehet érdekes a saját piacuk számára. Ez nagyon jó.
Fotó: FüHü
Ahhoz például kanadainak kell lenned, hogy tudd, kicsoda Stephen Bronfman, kik állnak a Seagram’s mögött. A legtöbb ember nem tudja, kik ők, csak átsiklanának a név fölött. És bármelyik országot tekintve megtörténhet, ezért van szükség jó riporterekre, akik különböző szemmel néznek az anyagra, különböző tapasztalattal rendelkeznek, és így megtalálják a sztorikat. Ez egy fantasztikus modell.
Hogyan választották ki a közreműködőket, azokat a médiumokat, újságírókat, akik aztán közösen dolgoztak?
Bárcsak ismerném a kritériumokat. Az biztos, hogy ezek jól ismert médiumok, amelyek évek alatt építették fel a hírnevüket. Ezek ugye nagyon érzékeny dokumentumok. Vagyis a professzionalizmus magas fokára van szükség. Nemcsak abban kell biztosnak lenned, hogy nem hackelnek meg, azt is tudod kell, hogyan dolgozzatok együtt.
Van ez a hálózat, mindenki együtt dolgozik, egy közös határidővel, amikor az egész nyilvánosságra kerül. Ebben az esetben ez november 5. volt. Senki nem engedheti meg, hogy bármi is kikerüljön előbb, még akkor sem, ha van egy nagyszerű sztori, verseny van, nagy a nyomás. Arra is figyelni kell, miközben ezen dolgozol, hogy nem hívhatsz fel valakit, aki aztán felhívna valaki mást, és aztán azelőtt kiderülne, miről szól a munka, mielőtt szeretnénk nyilvánosságra hozni.
Az érintettek persze kapnak elég időt arra, hogy reagáljanak, üvöltözzenek és fenyegetőzzenek,
de a végén mi akarunk dönteni arról, mikor kerül az egész nyilvánosságra. Nemcsak az Appleby, (a cég, ahonnan a legtöbb irat kiszivárgott), nem akarja, hogy kiszivárogjon, amin dolgozik, mi sem akarjuk.
94 mozgó elemről van szó az egész világon, meg kell bízni bennük. Tehát
megbízható partnerekre van szükség,
amelyek fegyelmezettek és tudják, mit csinálnak. Én csak egy felbérelt segítő vagyok, de mindenkinek bízni kell a többiekben, hogy nem cseszik el, nem követnek el nagy hibát, nem rágalmaznak meg senkit, vagy nem tévednek a tényeket illetően.
Térjünk vissza a biztonsághoz. Azt mondta, hogy nem akartak semmilyen kiszivárgó információt. Milyen biztonsági intézkedéseik voltak, hogy ezt megakadályozzák?
Ez túlmutat az én technikai tudásomon. De ahhoz, hogy valaki csatlakozzon az ICIJ-hez, egy tanulási folyamatra van szükség, valószínűleg minden újságírónak át kell ezen esni. Sok dolgot ajánlanak, hogy az újságírók hogyan ügyeljenek a kommunikációjuk és az anyagaik biztonságára. Mindenféle eszközöket alkalmaznak, beleértve a titkosítást.
Fotó: FüHü
Bármennyire szigorúan is védik a virtuális munkahelyet, amelyben az emberek a világ minden tájáról dolgoznak, biztos, hogy ez szükséges, mert az összes érzékeny dokumentum elérhető online, annak kell lennie, hiszen nem mindenki dolgozik a washingtoni irodából.
Sokat gondolkodnak ezen, sok email, beszélgetés szól arról, hogy valaki adathalász vagy hackertámadást indít ellenünk. Mindenesetre az, hogy egészen a nyilvánosságra hozatalig minden biztonságos volt, azt jelenti, hogy jól működött a rendszer.
Tudja, ki volt az első, aki kiszivárogtatott valamit arról, hogy megy egy vizsgálat? Az Appleby, a cég, ahonnan a dokumentumok fele kikerült. Amikor megkeresték őket, kiadtak egy sajtóközleményt.
Van egy kérdés, amire mindenki tudni akarja a választ: hogy kapta meg a Süddeutsche Zeitung ezeket a dokumentumokat? Mondhat erről bármit, vagy az egész abszolút titkos?
Igen, abszolút titkos, de az igazság az, hogy fogalmam sincs róla. (nevet)
És arról, hogy miért a Süddeutsche Zeitung kapta meg őket?
Nem tudom pontosan, de ugye ők voltak azok, akik a Panama Papírokat is megkapták. Ha egyszer lesz egy hírneved, hogy képes vagy ilyen dolgokat kezelni, akkor a következő, aki ilyennel jön, valószínűleg téged fog megkeresni.
Fotó: FüHü
Ez így működik. Bárki is legyen a szivárogtató, és tényleg nem tudom, most ki volt, neki fel kell fednie magát, akár veszélybe is kerülhet. Biztos akar lenni abban, hogy az átadás simán megy, hogy megvédik, hogy nem lesznek hozzá visszavezető nyomok, hogy a kockázatnak, amit vállal, van értelme, az lesz az eredmény, amire számított, amikor kiadta a dokumentumokat. Nem véletlenszerű választással dől el, ki kap ilyen adatokat.
Ellenőrizték az adatok valódiságát? Jó, biztos vagyok benne, hogy igen, de voltak hamis dokumentumok az anyagban?
Igen, mielőtt bármit is csinálsz, ezzel kell kezdeni. Mi van, ha másfél év munka után derül ki, hogy az egész egy átverés? Vagy ha az Appleby bizonyítani tudná, hogy az egész hamisítvány. Az katasztrófa lenne.
Szóval a hitelesség ellenőrzése volt az első, amit a csoport tett, de nem tudom, hogyan végezték ezt a munkát, mert ez azelőtt történt, hogy én odakerültem.
Miért tartja fontosnak, hogy leleplezzék az offshore üzleteket?
Két fő oka van ennek: egy gyakorlati és egy morális. Ha a praktikus részét nézzük,
a világ vagyonának óriási részét rejtették el offshore üzletekben.
Azt nehéz megmondani, mennyi pénzről van szó, de olyan becsléseket is láttam, amelyek 32 ezer milliárd dollárról szólnak. Ennek nagy része után nem adóznak, eltitkolják az állam elől, ami azt is jelenti, hogy azoknak kell kipótolni a különbözetet, akik nem részei a rendszernek. Ez nagyon komolyan hozzájárul az egyenlőtlenséghez.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy egyesek nem fizetnek megfelelő mennyiségű adót, hanem arról is, hogy a már eleve nagyon gazdagok kontrollálni tudják azt a vagyont, amelyet egy olyan infrastruktúra felhasználásával szereztek, amelyért mi, a többiek fizetünk.
Fotó: FüHü
A másik fele pedig az, hogy egy abszolút tisztességtelen. Megkérdőjelezi az egész rendszer legitimációját. Kérdéseket vet fel arról, hogy működik-e a demokrácia, ha képtelen betartatni a törvényt a leggazdagabb állampolgárokkal.
Ha a leggazdagabbakra nem ugyanazok a törvények és szabályok vonatkoznak, mint a többiekre, akkor már nem demokráciában élünk.
Annak a szabályai ugyanis mindenkire vonatkoznak. Ha nem, akkor az emberek elvesztik a bizalmukat, és ha az emberek nem bíznak a demokráciában, akkor az már meg is szűnt.
120 ezer név szerepelt a dokumentumokban. Melyik volt az, amelyik Önnek személyesen a legnagyobb meglepetést okozta?
Hú… Károly herceg és a királynő… Vagy Bono. Ő azért volt meglepetés, mert ő a társadalmi igazságosság keresztes lovagja, és komolyan is veszi ezt. De mégis, azt gondolom, hogy talán Wilbur Ross volt a legnagyobb meglepetés, hiszen ő tagja az amerikai kormánynak. Az, hogy milyen prominens nevek kerültek elő, az adja egyébként az egésznek az erejét.
Fenyegetőzött bárki az érintettek közül jogi eljárással?
Valószínűleg mindegyik. (nevet)
Fotó: FüHü
Csak fenyegetőztek, vagy volt, aki el is indított ilyet?
Egyről sem tudok. De az egész folyamat része, hogy ne legyenek meglepetések. Tehát mindenkinek, aki érintett volt, részletes információi voltak arról, hogy mi következik. Itt komoly vitákról van szó, amelynek sok előnye van mindenki számára, főleg a médiumoknak, amelyeknek annyira tisztességesnek kell lenniük, amennyire csak lehetséges.
Azok, akiknek megmutatjuk az anyagot, a leginkább érdekeltek abban, hogy hibákat fedezzenek fel. Tehát fontos, hogy minden igazolva legyen és ne kövessünk el hibákat. Nem akarhatjuk, hogy hibás legyen mondjuk egy szám, egy titulus, egyáltalán, semmit nem akarunk elrontani.
Ha a sztorit el kell engedni, mert valaki felfedez benne egy hibát, akkor ez van.
Mindenesetre, az egész folyamat természetéből fakad, hogy az alanyok reagálnak valahogy.
Vajon lesz az egésznek bármilyen következménye? A Panama Papíroknak ugye volt…
Nem akarok spekulálni, de azt hiszem, hogy a nyilvánosság egyre jobban figyel a vagyoni egyenlőtlenséggel kapcsolatos kérdésekre, és az offshore rendszerek ebben játszott szerepére. Őszintén, az ICIJ-nek köszönhető, hogy egyáltalán beszélnek erről.
Senki sem foglalkozott az offshore rendszerrel, ami úgy fejlődött, mint egy istenverte rák.
30 év alatt a pénzügyi rendszer óriástumora lett belőle.
Ez hatalmas üzlet. Rengeteg pénzről beszélünk, amely az egyes országokból adóparadicsomokba került. Nem hiszen, hogy ez folytatódhat. Tényleg nem hiszem.
Beszéljünk egy kicsit azok biztonságáról, akik dolgoztak az ügyön. Az újságírók közül sokan olyan országban dolgoznak, ahol az ő személyes biztonságuk nem éppen a legfőbb szempontja a hatóságoknak. Tud arról, hogy bármelyiküket megfenyegették volna?
Mindannyian tudunk a máltai újságíróról, akit egy autóbombával öltek meg, úgy tűnik, hogy a Panama Papírokkal kapcsolatban végzett munkájáért. Tudja, ez előfordulhat szinte mindenkivel, mindenhol. De azért a veszélyek többsége nem halálos, inkább jogi.
Fotó: FüHü
Vannak olyan országok, mint például Magyarország is, ahol az újságírókat a kormányközeli sajtó személyükben támadja, ami
gyalázatos és sajnálatos.
Ez is egy kockázat. Vagy vannak olyan újságírók, akiket illegálisan vagy legálisan megfigyelnek, hackertámadás éri őket… Vannak kockázatok, általánosságban azt lehet mondani, hogy azokban az országokban, ahol működik a jogállam, alacsonyabb a kockázat. Olyan országokban, mint mondjuk Oroszország, sokkal magasabb.
Vannak, akik támogatják ezt a munkát, akár magánemberek, akár szervezetek?
Igen. Nem tudom, kik ők, de ez elérhető az ICIJ honlapján.
Tehát átlátható a rendszer?
Annak kell lennie. Nincsenek filléres gondjaink, de azért szoros a költségvetés. Ha valaki független, az azt is jelenti, hogy nem dúskál a pénzben. Most így működik a rendszer.
Az offshore ügyek kiszivárgásának nem ez volt az első hulláma. Ön szerint várható újabb?
Nagyon remélem. Mondom még egyszer, én néhány hónapja dolgozom velük, de már régóta rajongójuk voltam.
Ez a csoport nagy szivárogtatások egész sorát dolgozta fel.
Az első volt az úgynevezett Offshore Leaks, aztán jött a LuxLeaks, a SwissLeaks, és aztán a Panama Papírok.
Ezekben az esetekben mindig rendkívül bizalmas dokumentumok hatalmas mennyiségét szivárogtatták ki. És amikor az ember azt gondolta, hogy nincs több, akkor kijöttek a Paradicsom Papírok. Tényleg igaz, hogy egy szivárogtatás egy másikhoz vezet. A világ minden részén vannak olyan emberek, akik hozzáférnek adatokhoz, látják ezt, és azt mondják: hé, én egy olyan cégnek dolgozom, amelyiknél szintén nincs minden rendben, nézzük, mit tudok tenni.
Szóval a válaszom: nem tudom, lesz-e még hasonló szivárogtatás, de bízom benne.
A Fidesz tisztújító kongresszusán Lázár János, Szijjártó Péter, Simicskó István és Kósa Lajos is beszélt – utóbbi szerint Debrecen „a magyar szabadság őrvárosa és szívcsakrája”.
A kongresszus délelőtti eseményeiről itt és itt olvashat.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, a Fidesz nem csak a többi párthoz képest, hanem a kormányzati teljesítmény alapján is érdemes a választási győzelemre. Szerinte az ellenzéknek „lassan több miniszterelnök-jelöltje van, mint szavazója”. Szerinte nem a kormány csinál mumust Brüsszelből, és
„jobb ma egy Verhofstadt-hiszti, mint holnap egy kényszerbetelepítési kvóta,
jobb ma egy kritikus New York Times-cikk, mint holnap egy újabb IMF-hitel, és ami a legfontosabb: jobb ma bábellenzék, mint holnap egy bábkormány.” Lázár szerint harmadszor nyerni történelmi felelősség lenne, és az a cél, hogy
„végre egyszer Magyarország nevessen a végén”.
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter arról beszélt, hogy komoly változások zajlanak a világban, ezért fontos, hogy Magyarország milyen politikát követ. Szerinte a nemzet fogalma és a keresztény értékek veszélyben vannak Európában, és „elképesztő erők dolgoznak azon, hogy illegális bevándorlókkal árasszák el Európát”. Azt mondta:
„nem fogjuk hagyni, hogy szórakozzanak velünk”.
Szerinte nyugat-európai fővárosokban sorra születnek olyan döntések, amelyeknek célja, hogy még több illegális bevándorló és minél kevesebb keresztény jelkép legyen. Azt mondta: „Egy ezeréves keresztény nemzet képviselőiként mindezt nem engedhetjük.”
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Simicskó István honvédelmi miniszter szerint „iszonyatos a felfordulás a világban”, és káosz fenyeget. Azt is mondta, elolvasta Trump egyik könyvét, és idézett is belőle: „A jó szomszédot a jó kerítés teszi”.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Kósa Lajos szerint a magyar a világ egyik legsikeresebb népe, Debrecen pedig „a magyar szabadság őrvárosa és szívcsakrája”.
Arról is beszélt, hogy a magyarság létszámra a honfoglalás óta 50-szeresre nőtt, mint a kínaiaké. Szerinte a magyarok titka a keresztény hit, és akik Magyarországot támadják, lehet, hogy sokan vannak, de nem olvasták Adyt.
A Fidesz kongresszusához kapcsolódóan szinte már egymást túlszárnyalva írnak a pártról és Orbán Viktorról, de foglalkoznak a DK-val és az új szövetségi kapitány öltözködésével is – a kormánypárti sajtó alternatív valóságából szemléztünk.
Kampánybeszédnek is beillő dicshimnusz az Origo névtelen szerzőjétől
„Hét év kormányzás után a Fidesz ráadásul növelni is tudta a szavazóbázisát. Ami azért, valljuk be, elég nagy dolog. (…) Összefoglaljuk, hogy miért állhat ennyire jól a Fidesz. Ennyire példátlanul jól.
Kezdjük rögtön az elején. Igen, részletesen fogunk beszélni az ellenzék borzalmas állapotáról, a széthúzásukról, a korrupciós ügyeikről. De nagyon fontos az elején megállapítani: az ellenzék szerencsétlenkedése nem lenne elég ilyen kormánypárti fölényhez. Messze nem lenne elég.
Ehhez elsősorban kell egy jó kormány. (…)
A biztonság a legfontosabb.
Ha az ember a családját, önmagát, nemzetét biztonságban érzi, akkor van minden. Van jelen, van jövő, lehetnek tervek, lehetnek (sőt vannak) megvalósult álmok. (…)
Az emberek egyszerűen érzik, hogy jobban élnek. (…)
Orbán Viktor miniszterelnök harcát Brüsszellel egyre több európai ország figyeli elismeréssel. (…)
2016 nyarán az őszintébb európai politikusok már megismételték, amit a magyar miniszterelnök másfél évvel korábban elsőként mondott: a terrorizmus és a migráció kéz a kézben jár. Ja, igen. (…)
2017 nyarára aztán egy olyan politikus már nem is igen vehető komolyan Európában, aki mindezt tagadná. Vagy nagyon rossz politikusnak tartanák, vagy sajátos érdekek képviselőjének. Igen, Soros György érdekeinek képviselőjének. (…)
A brexit és Donald Trump győzelme után a magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy 2017 a lázadás éve lesz.
Az lett. (…)
Az egész francia jobboldal reménységének a példaképe láthatóan Orbán Viktor.”
A Magyar Idők sem akart lemaradni
„Kormánypárt nem tartott még ilyen ideális körülmények között tisztújító kongresszust a soron következő választást megelőző időszakban, mint a Fidesz most vasárnap.
Évek óta toronymagasan vezetik a népszerűségi listákat, támogatottságukat néhány kisebb elmozdulástól eltekintve érdemben nem csökkentette semmi. A gazdaság szárnyal, a költségvetés stabil lábakon áll, az ország nem csupán kikerült a csődközeli helyzetből, hanem látványos fejlődésnek indult.
Ennek eredményeit egyre inkább saját bőrükön is érzik az emberek, hiszen drasztikusan csökkent a munkanélküliség, egyre többen dolgoznak, és egyre inkább megéri dolgozni, hiszen folyamatosan nőnek a keresetek.”
A Pesti Srácok a DK-ról
„Gyalázatos kijelentésekkel, kampányszlogenekkel naponta tapos bele a határon túli magyarok lelkébe 50-es bakanccsal a Demokratikus Koalíció, élén Gyurcsány Ferenccel. A minap a Gyurcsányék által fölheccelt DK-s trollsereg internetes kommentekben amiatt gyalázta az elszakított területeken élő magyarokat, hogy biztos csak pénzért akarnak szavazni. Ám a balliberális, nemzetáruló pártnak ez sem elég: most már a templomot is sajnálják az erdélyi magyaroktól, ha az anyaországi támogatásból épült.”
A Ripost az új szövetségi kapitányról
„A Ripost információja szerint a magyar válogatott új szövetségi kapitánya kapcsán nem lesz gond a megjelenéssel. Georges Leekens szeret öltözködni, kizárólag az edzésen látjuk majd melegítőben, egyébként rendszeresen öltönyben fog feszíteni. A 68 éves belga szakember ad magára, úgy véli, elegáns megjelenése nemcsak a saját, hanem a játékosai megítélését is befolyásolja.”
Már napok óta teljes tanácstalanság jellemezi a libanoni politikát. Amióta múlt héten Szaad Haríri kormányfő bejelentette lemondását, feje tetejére állt nemcsak a „cédrusok országa”, hanem szinte az egész közel-keleti régió is. A helyzet pikantériája, hogy Libanonban senki nem fogadja el a miniszterelnök távozását és külső szereplőket sejtenek az eset mögött.
A nagy hazatérés
Szaad Haríri libanoni kormányfő második alkalommal sem élvezhette sokáig a miniszterelnöki szék kényelmét. Ő már korábban, 2009 és 2011 között az ország kormányfője volt, de akkor az általa vezetett kabinet összeomlott, így távozni kényszerült a hatalomból, majd az országból is. Menedékre először Franciaországban, majd Szaúd-Arábiában lelt: nemcsak azért, mert korábban utóbbi volt a legfőbb támogatója, hanem mivel Haríri a monarchiában született, a libanoni mellett szaúdi állampolgársággal is rendelkezett.
Rafík Haríri, Szaa,d apja 2005-ben halt meg egy a Hezbollahnak tulajdonított merényletben. A mai napig nagy kultusza van az ország szunnita lakosságának körében. Fotó: Németh Róbert
Amikor Haríri 2016 elején visszatért Bejrútba édesapja halálának 11. évfordulójára, sokan tartottak attól, hogy jelentősen felborul a kényes egyensúly, pont akkor, amikor komoly külső és belső kihívásokkal kellett szembenézni.
Ennek ellenére egy politikai kiegyezést követően 2016 decemberében ismét kinevezték miniszterelnöknek. Rövid hivatalai ideje így sem volt kemény megpróbáltatásoktól és feszültségektől mentes: a szíriai háború még mindig nem ért véget, amely miatt
a libanoni hatóságoknak továbbra is közel kétmillió szíriai menekültről kell gondoskodniuk,
miközben az ország lakossága alig valamivel több, mint 6 millió. Ezzel párhuzamosan pedig a menekültek eltartása, az államadósság, a csökkenő külföldi befektetések száma mind súlyos következményekkel jártak a gazdaságra nézve.
Ám Haríri számára valószínűleg az utolsó cseppet a pohárban a libanoni síita szervezet, a Hezbollah jelentette. Ők már a kezdettől fogva kritizálták őt és a Jövő Mozgalma nevű pártját, illetve azt tömörítő Március 14-ei Koalíciót. Elsősorban amiatt érkeztek bírálatok, hogy a libanoni miniszterelnök a felelősségvonás elől Szaúd-Arábiába menekült, és „Rijád ügynöke lett”, miközben a szíriai államfő, Bassár el-Aszad elleni mérsékelt felkelőket tömörítő Szabad Szíriai Hadsereget (FSA) támogatta, valamint többször támadta Aszadot. Haríri korábban már többször emlegette, hogy úgy érzi: az egyébként Aszadot minden erővel támogató Hezbollah, amely sok országban szerepel a terrorszervezetek listáján, el akarja távolítani őt a hatalomból.
Írás a falon
„A politikai légkör olyan, mint az apám meggyilkolása előtt”
– jelentette ki november 4-én tartott televíziós beszédében libanoni miniszterelnök, utalva ezzel Rafík Harírire, aki szintén az ország kormányfője volt. Az idősebb Harírivel egy autóba rejtett pokolgép végzett 2005-ben, a merényletet az nyomozások szerint a Hezbollah hajtotta végre, de érintett volt a szíriai titkosszolgálat is.
Donald Trump és Szaad Haríri 2017. július 25-én találkozott egymással. Az amerikai elnök ismét egy nagy bakit követett el, amikor azért dicsérte meg a libanoni kormányt, mert olyan csoportok ellen is harcol, amikkel valójában egy parlamentben ül. Mint például a Hezbollah. Kép forrása: Twitter.
Ezzel párhuzamosan Szaad Haríri bejelentette lemondását is. Indokként azt jelölte meg, hogy merényletet készül ellene országban, és
a szálak nemcsak a Hezbollahhoz, hanem a szervezetet támogató legfontosabb külföldi országhoz, vagyis Iránhoz vezetnek.
Ezért a televíziós beszédében azt is mondta, hogy nem tér vissza a cédrusok országába és inkább Szaúd-Arábiában marad.
Azóta pedig csak egyre mélyül a libanoni válság, amellyel kapcsolatban az a szakértők legnagyobb félelme, hogy nem fog megmaradni az országhatáron belül.
Meg amúgy is rengeteg furcsaság van a kormányfő lemondása körül. Például Szaad Harírit azóta egyszer sem látták szerepelni a televízióban, hallották megszólalni vagy interneten sem küldött semmiféle üzenetet. Ezért az összeesküvéseket nagyon szerető arab sajtó azt kezdte el pedzegetni, hogy a szaúdiak valójában házi őrizetre ítélték a libanoni miniszterelnököt és a feleségét, illetve a gyerekeiket túszként tartják fogva.
Egyelőre ennek az állításnak még nem sikerült ellenőrizni a valódiságát, de kétségtelen, hogy a libanoni politikai vezetés is valami hasonlóra gondol. Már nemcsak az Arab Liga, hanem az Egyesült Államok, sőt, még Kína és Oroszország segítségét kérték Haríri „visszakapása” ügyében. Az ország politikai életében fontos szerepet játszó, de politikailag semlegesnek tekinthető libanoni hadsereg is azt nyilatkozta, hogy tudomásuk szerint semmiféle merénylet nem készült a kormányfő ellen, meg amúgy is garantálják a biztonságát.
A libanoni kormány és a Jövő Mozgalma szintén követeli, hogy Haríri azonnal térjen vissza az országba. Michel Aún, Libanon maronita keresztény elnöke hangsúlyozta, hogy nem fogadja el
a kormányfő lemondását, ameddig azt nem személyesen tőle hallja és nem magyarázza el annak okait.
Ráadásul még a Hezbollah is visszavett a korábbi hangnemből: Haszan Naszrallah, a szervezet vezetője inkább Szaúd-Arábiát okolta a jelenlegi válságért, és szerinte is házi őrizetben tartják a a libanoni miniszterelnököt.
Ezzel a véleményével a Hezbollah nincs egyedül. Irán elsőként reagált az ügyben, és Szaúd-Arábiát azzal vádolta, hogy ezzel a lépéssel kiélezi a libanoni és közel-keleti helyzetet, ráadásul, az irániak szerint, ehhez megkapták Donald Trump áldását, illetve Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök beleegyezését is, mivel mindkettő fő ellenségnek a régióban Iránt tartja.
Szaúd-Arábia ugyanilyen hangnemben reagált, természetesen ők az egész válságért a másik oldalt tették felelőssé. Sőt, a kormány csütörtökön eltanácsolta a szaúdi állampolgárokat attól, hogy Libanonba utazzanak, és felszólította azokat, akik az országban tartózkodnak, hogy azonnal térjenek vissza. Döntését később a többi Perzsa-öböl menti monarchia, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait is követte, miközben Bahrein pedig már korábban megtette ezt a lépést.
De vajon mi lehet ennek a libanoni válságnak a kimenetele? Miért pont most alakult ki? Erről bővebben ebben az elemzésünkben lehet olvasni.
A „Közel-Kelet lökhárítója” – gyakori kifejezés, amellyel Libanont illetni szokták. Ugyanis bármi történik a régióban, azt az ország mindig megérezi magán. Nincs ez másképp azóta sem, hogy november 4-én Szaad Haríri miniszterelnök lemondott a hatalomról, amellyel kapcsolatban még mindig találgatják, hogy valójában mi vezetett a távozásához.
Állandó válságban
Először is folytatva az előző cikket, legelőször fontos kitérni arra, hogy az elmúlt években nem ez az első eset, hogy Libanon ilyenfajta válságos időszakon megy keresztül. Sőt, az ország történelmében igazából a „nyugodt korszakok” mennek csodaszámba. Tavaly például a libanoni kormány egyike volt azoknak, akik a leghangosabban tiltakoztak a szaúdi állampolgárságú Nimr an-Nimr síita vallástudós január 2-ai kivégzése ellen, ami viszont kivívta Szaúd-Arábiának és szövetségeseinek a haragját, és komoly feszültségeket idézett elő a két ország kapcsolatában.
Akárcsak az elmúlt napokban, 2016 elején az Öböl-menti államok (Omán kivételével) visszahívták az állampolgáraikat és a diplomáciai személyzetük nagy részét Libanonból. A szaúdi kormány február 19-én felfüggesztette a Libanonnal – és egyben Franciaországgal – kötött megállapodását, miszerint 3 milliárd dollár értékben francia fegyverekkel látták volna el a libanoni hadsereget. Azt is bejelentette, hogy nem utalja át a libanoni rendőrségnek ígért egymilliárd dolláros támogatást sem.
Az Öböl-menti monarchiák leállították a libanoni befektetéseiket, egymás után adták el libanoni ingatlanaikat,
és még a GCC (Öböl-menti Együttműködési Tanács) tagállamai is elkezdték kivonni a tőkéjüket a libanoni bankszektorból.
Mivel Szaúd-Arábia volt Libanon legfontosabb exportpartnere, és 2015-ben Libanonban az arab beruházások több mint kilencven százaléka (12 milliárd dollár) az Öböl-menti monarchiákból jött, ezért a feszült viszony igencsak érzékenyen érintette az ország gazdaságát. Odáig fajult a helyzet, hogy eddig közel 100 libanoni vendégmunkást toloncoltak ki Szaúd-Arábiából, több száznak befagyasztották a bankszámláikat. Ez pedig annak tükrében volt fájó, hogy
Libanon a világ egyik leginkább eladósodott országa,
már eddig is közel 10 milliárd dollárjába került a közel kétmilliónyi szíriai menekült ellátása, és ezért kénytelen volt újabb hiteleket felvenni a Világbanktól, és több segítséget kérni az ENSZ szervezeteitől.
Libanonban tavaly az egyik legnagyobb probléma a „szemétválság” volt, amikor Bejrút utcairól nem szállították el a szemet, mivel összeomlott a szemétszállítás. A kép forrása: Twitter.
Politikai vákuum
Ezek a szaúdi lépések már akkor is komoly belpolitikai válságokat idéztek elő: Asraf Rífi igazságügyi miniszter lemondott, a szunnita és a keresztény falangista csoportokat összefogó Március 14-ei Koalíció azonnal nekiesett a síitáknak, a Hezbollahot és a Michel Aún vezette keresztényeket tömörítő Március 8-ai Koalíciónak, ismét megbénítva az ideiglenes kormány működését és tovább növelve a politikai bizonytalanságot. Összecsapások robbantak ki és nem úgy tűnt, hogy egyhamar sikerül megoldani az országban 2014 óta tartó politikai vákuumot.
Akkoriban nem volt elnöke az országnak, csak „ügyvezetője” Tammám Szalám személyében. Végül ennek a belpolitikai káosznak 2016-ban lett vége.
Michel Aoun. A kép forrása: Wikimedia Commons
Folytatva az év eleji egyeztetéseket, Szaad Haríri október 20-án bejelentette, hogy elfogadja a nyolcvan év feletti maronita keresztény Michel Aún tábornok elnöknek való kinevezését. Ebben semmi meglepő nincs:
Libanonban már évtizedek óta az a gyakorlat, hogy az államfőnek a keresztény maronita, a parlament elnökének a síita, a miniszterelnöknek a szunnita közösségből kell származnia,
mivel csak így tartható fenn a kényes egyensúly az országban, ahol 18 különböző felekezet van jelen. Mivel mindegyik koalíciós tömb elfogadta Aún kinevezését és a parlamentben abszolút többségben kapott, ezért október 2016. október 31-én, majdnem 30 hónap után újra lett elnöke az országnak. Egy hónappal később pedig a szokásoknak megfelelően Harírit nevezték ki Libanon kormányfőjének.
Miért pont most újult ki a libanoni válság?
Jogosan merülhet fel a kérdés, hiszen úgy tűnt, hogy sikerült stabilizálni az országot. Olvasva a különböző elemzéseket és cikkeket a nemzetközi és az arab sajtóban, az alábbi három fő magyarázatot adják a libanoni eseményeknek.
Belpolitika:
Az első magyarázat szerint a mostani válság gyökere az ország belpolitikai helyzetéből adódik. 2018 májusában parlamenti választásokat tartanak Libanonban, amely elég érdekesnek ígérkezik. Ugyanis idén nyáron új választási törvényt vezettek be az országban. 15 választási kerületre osztották az államot, szigorítottak a jelöltségeken (pl. nem indulhatnak két párt színeiben), és a parlamenti küszöb 10 százalék lett.
Ám a választási reformokat nem sikerült teljes egészében megvalósítani. Például kimaradt a női kvóta, a szavazati korhatár levétele 21-ről 18-ra, illetve a hadsereg szerepének megnövelése. Ugyanúgy a választási reformnak nem hivatalosan az volt a feladata, hogy a Hezbollah hatalmi bázisát gyengítse, de eddig úgy tűnik, hogy pont fordítva sült el a dolog: Haríri járt rosszabbul, aki egyre több anyagi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, miközben a szaúdiakkal való barátsága miatt támadták őt és jelentősen megcsappant a korábbi népszerűsége. Ezért
a lemondás Haríri számára egyfajta előremenekülést jelent
a választások előtt, mivel nem akar leszerepelni és időt biztosít a pártjának és a libanoni szunnitáknak arra, hogy „újjászervezzék” magukat jövő év májusára.
2. A Hezbollah megerősödése
A másik nézet szerint, bár éppen most a sok országban terrorszervezetként számon tartott Hezbollah nem tervezett merényeltet Haríri ellen, ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben esetleg ne próbálnák meg őt eltávolítani a hatalomból. Ugyanis Szaad Haríri már hónapok óta a síita szervezet kritikáinak középpontjában van, főleg azért, mert továbbra sem hajlandó érdemben javítani a libanoni-szíriai kapcsolatokon vagy mindenáron „Szaúd-Arábia érdekeit akarja megvalósítani”.
Ezzel együtt az is aggodalmat keltett a libanoni kormányban, hogy a Hezbollah és a libanoni hadsereg az elmúlt hónapokban gyakran együttműködött egymással. 2014-ben az Iszlám Állam betört az országba és egy hétig megszállás alatt tartotta Arszál városát. Bár a városból egy hét alatt kiűzték őket, a harcok egészen nyárig nem értek véget. Viszont augusztusban a Hezbollah a hadsereggel együtt pucolta ki a libanoni-szíriai határ mentén lévő utolsó terrorista fészkeket.
A libanoni hadműveletekkel egy időben történt a barcelonai ámokfutásos merénylet. A libanoni katonák így fejezték ki szolidaritásukat. A kép forrása: Twitter
Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy az ISIS „fővárosát” a kelet-szíriai Rakkát október folyamán felszabadította az amerikai vezetésű nemzetközi koalíció által támogatott, kurd és arab milíciák alkotta Szíriai Demokratikus Erők nevű ellenzéki szervezet. November elején pedig sor került Abu Kamal ostromára, és a szíriai hadsereg közleménye szerint két nappal ezelőtt kiűzték a terroristákat a városból. Ezzel gyakorlatilag minden területét elvesztette az Iszlám Állam Szíriában.
Habár Bassár el-Aszad szíriai államfő továbbra is azt ígérte, hogy a hadjáratoknak nem vet véget, mert a többi, mérsékelt ellenzéki csoporttal is leszámol, az már kérdéses, hogy ezekben a Hezbollah mennyire fog részt venni. Ugyanis ott is jelentek meg olyan hangok, akik az ISIS utáni kivonulást követelik, mivel túlságosan kimerültek, és állításaik szerint sokkal inkább az „ősellenség” Izraelre, Szaúd-Arábiára vagy a libanoni belpolitikára kellene koncentrálniuk.
Ha valóban bekövetkezik a szíriai kivonulás, akkor annak következményeit elsősorban Libanon érezné meg.
A győztesként hazatérő és komoly harci tapasztalatokkal rendelkező fegyveresek felboríthatják a politikai egyensúlyt, csökkenthetik a hadsereg jelentőségét és ezzel együtt Haríri hatalma is rendkívül meggyengülne, hiszen nem tudna már befolyással lenni az eseményekre. Azt is képtelen lenne megakadályozni, hogy 2006-hoz hasonlóan egy újabb fegyveres összetűzés robbanjon ki Izrael és a Hezbollah között, amelyről már 2017 tavaszától így is egyre gyakrabban suttognak. Ha ez megtörténik, függetlenül attól, hogy mi lenne egy ilyen összecsapásnak a kimenetele, akkor abba Haríri és a teljes libanoni kormány belebukna és a Hezbollah venné át a hatalmat. Tehát a libanoni miniszterelnök lényegében nem akarta megvárni, amíg otthon eltávolítják őt a hatalomból és inkább az események elébe ment.
3. A szaúdi „hosszú kések éjszakája”
A harmadik elképzelés szerint pedig egyértelműen Szaúd-Arábia áll Haríri lemondásának hátterében, kényszerítették arra, hogy így tegyen. Ez a vélemény tökéletesen egybecseng a szaúdi Mohamed bin Szalmán jelenlegi trónörökös napokban is zajló tisztogatási akcióival. Vagyis a koronaherceg nemcsak a belső ellenzéktől vagy a hatalmára nézve veszélyt jelentő hercegektől akar megszabadulni, hanem mindazon külföldi szövetségeseitől, akiket korábban anyagilag és diplomáciailag is támogatott, de valami miatt „csalódott” bennük. Ezért felmerült az is, hogy Abed Rabbó Manszúr al-Hádi jemeni miniszterelnököt szintén eltávolítják a hatalomból, mivel abszolút nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Haríri nagy csalódás volt a jelenlegi szaúdi vezetés számára,
mert egyrészt ő inkább még az előző szaúdi uralkodó – a 2015-ben meghalt Abdullah – egyik embere volt. Másrészt azért küldték őt vissza 2016-ban, hogy csökkentse Irán és a Hezbollah hatalmát, valamint egy zászló alá gyűjtse a helyi szunnitákat, és intézze el, hogy a jövőben Libanon mindenben a szaúdiak „szája íze szerint” cselekedjen.
Ám ehelyett Mohamed bin Szalmánnak arra kellett ráébrednie, hogy túl sokat gondolt Haríriről, aki nem rendelkezik az apjához hasonló karizmával és kapcsolatokkal. Ráadásul az is csalódást váltott ki a szaúdi körökben, hogy Haríri belegyezett Michel Aún elnöki kinevezésébe, és bár bírálta a Hezbollahot, valójában nem volt olyan intézkedése (pl. a választási törvény), amivel ténylegesen is meggyengítette volna a síita szervezet pozícióit.
Október elejétől pedig tényleg látni lehetett, hogy a szaúdiak részéről egyfajta szervezkedés indult meg először a Hezbollah, majd a libanoni kormányfő ellen. Még érdekesebb volt, hogy amikor november 3-án Szaad Haríri gépe leszállt Rijádban, rendőrök szállták meg a repülőgépet, elvették a telefonokat a libanoni miniszterelnöktől és annak testőreitől. Ugyanúgy gyanúsnak találták, hogyha Haríri valóban régóta készült a lemondásra, akkor miért tervezett november 6-ra találkozókat az IMF-fel vagy a Világbankkal, amelyek az újabb kölcsönök felvételéről szóltak volna. Mások pedig azt emelik ki, hogy
Haríri végig olyan szöveget olvasott, amelyet nem ő írt, mivel a papíron lévő szavak teljesen eltérték a libanoni elnök által használt kifejezésektől.
A fő kérdés viszont továbbra is megválaszolatlan, és még a szakértők részéről is nagy a tanácstalanság: mi fog történni Libanonban Haríri lemondását követően? A legrosszabb eshetőség, hogy kiújul a múlt században kirobbant, tizenöt évig tartó, 120 000 halálos áldozattal járó polgárháború. Mások szerint viszont a jelenlegi közel-keleti helyzet miatt sem Iránnak, sem Szaúd-Arábiának nem érdeke, hogy háborút robbantson ki.
Egy dolog azonban biztos: nem ez az első, de nem is az utolsó politikai válság az ország történetében.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
