Kezdőlap Keresés

Trump - keresési eredmények

Ha nem elégedett az eredménnyel, próbáljon másik keresést

Soros: Orbán célja, hogy átvegye az európai kereszténydemokraták vezetését

0

Miközben a kormány azt kommunikálja, hogy a magyar származású amerikai milliárdos migránsokat telepítene Európába, és a magyar parlament a Stop Soros törvénycsomag elfogadására készül, Soros György újabb, a magyar kormánypropagandára nem rímelő újságcikkben tette közzé álláspontját. A hvg.hu által közölt írás eredetileg a Project Syndicate-en jelent meg.

 

A 2008-as gazdasági válság óta úgy tűnik, az EU utat vesztett

– írta Soros.

A dollármilliárdos szerint ugyanis az EU a megszorítás programját választotta, amely elvezetett az euróválsághoz, és az eurózónát hitelezőkre és adósokra osztotta fel. Előbbiek feltételeket támasztottak, amelyeket az utóbbiak nem tudtak teljesíteni. Ez már sem önkéntes, sem egyenlő társulás nem volt – pont az ellenkezője annak, amire az EU épült.

Soros úgy látja, ennek eredményeként

ma sok fiatal számára az EU ellenség, amely megfosztotta őket a munkájuktól és a biztos jövőtől.

Az ellenérzésekre rárepültek a populista politikusok és EU-ellenes pártokat és mozgalmakat alapítottak rájuk.

„Ezután jött 2015 menekülthulláma. Elsőre a legtöbben együttérzően fogadták az elnyomás vagy polgárháború elől menekülőket. De attól tartottak, hogy mindennapi életüket megzavarja az ellátórendszerek túlterhelése. Hamarosan pedig elvesztették bizalmukat, amikor azt látták, hogy a hatóságok nem képesek a válság kezelésére.”

„Egész Európát összezavarta a menekültválság. Gátlástalan vezetők még azokban az országokban is ki tudták használni, ahová szinte egyáltalán nem érkeztek menekültek. Magyarországon Orbán Viktor arra alapozta a kampányát, hogy

engem vádolt hamisan azzal, hogy muszlim menekültekkel akarom elárasztani Európát és benne Magyarországot.

Orbán ma a saját, keresztény Európa-víziójának védelmezőjeként lép fel. Ez a jövőkép szemben áll az EU alapelveivel. Az a célja, hogy átvegye az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó kereszténydemokraták vezetését.”

Eközben – értekezik Soros – az Egyesült Államok tovább súlyosbította az unió problémáit.

„A 2015-ös iráni atomalku egyoldalú felrúgásával Donald Trump gyakorlatilag tönkretette az atlanti szövetséget.”

„Ma már nemcsak retorikai fordulat, hogy Európa léte forog kockán. Ez a valóság.”

Soros szerint az EU három súlyos bajjal néz szembe: a menekültválsággal, a gazdasági fejlődést akadályozó megszorításokkal és a dezintegrációval, amelynek első példája a Brexit.

„Mindenekelőtt a menekültválságot kell kezelni.”

„… mindig az volt az álláspontom, hogy a menekültek szétosztásának teljesen önkéntes alapon kell történnie. Sem a tagállamokat nem szabad befogadásra kényszeríteni, sem a menekülteket olyan országokba irányítani, ahová ők nem akarnak menni. Sürgősen felül kell vizsgálni vagy megszüntetni a dublini szabályozást, amely felelős az Olaszországra és más déli államokra nehezedő igazságtalan terhelésért; és a katasztrofális politikai következményekért.

Az EU-nak meg kell védenie külső határait, de nyitva kell állnia a legális bevándorlás előtt. Ezzel szemben a belső határokat nem szabad lezárni.

Az Európa-erőd, amely totálisan zárt mindenfajta bevándorlás előtt, nemcsak a nemzetközi és európai joggal ellentétes, de teljesen lehetetlen is” – írta Soros.

„Európa szeretne segíteni Afrikán és a fejlődő világon, a demokratikus szándékú kormányok támogatása útján. Ez helyes, mivel ezáltal az érintett országokban javulhat az oktatás és a munkaerőpiac, vagyis polgáraik kevésbé vállalják majd az Európába vezető, gyakran veszélyes utazást.

Egy ilyen ’afrikai Marshall-segély’ eredményeképp nemcsak az ellenőrizetlen menekülthullám apadna el,

de lehetővé válna a rendezett bevándorlás megszervezése is. Így a migráció a bevándorlók és a fogadó országok részéről is önkéntes lehet.”

Soros szerint azonban ma messze vagyunk ettől az ideális helyzettől. Az uniónak még mindig nincs egységes migrációs politikája, sőt, minden tagállam a maga útját járja, gyakran egymás érdekeit keresztezve. Szerinte Európa országai nem az afrikai demokratikus fejlődést tartják szem előtt, hanem csak meg akarják állítani a migrációt.

„Ezért a rendelkezésre álló összeg nagy része diktátorokkal kötött piszkos üzletekre megy el:

megvesztegetik őket, hogy erőszakkal állják útját a népmozgásnak, és elnyomással akadályozzák meg saját állampolgáraik utazását.”

Pirruszi csalás – Venezuela az elnökválasztások után

0

Korántsem okozott meglepetést, hogy vasárnap Nicolas Maduro nyerte meg a venezuelai elnökválasztásokat. Az ellenzéki jelölteknek nem sok esélyük volt a győzelemre, mivel a pálya minden kétséget kizáróan az eddigi elnök felé lejtett.  Azonban a választások után Maduro nem dőlhet hátra elégedetten a székében: Venezuela már csak árnyéka tíz évvel ezelőtti önmagának, s Caracas szinte megállíthatatlanul rohan a szakadék felé. 

Szinte már általános trenddé vált májusban, hogy kevesen mentek el szavazni az ebben a hónapban tartott választásokra, mint az irakira vagy libanoniraEz alól Venezuela sem kivétel: vasárnap a szavazóképes lakosság 46 százaléka (alig 9 millió ember) járult az urnákhoz, amely a messze legalacsonyabb adat 1958 óta, hiszen az elmúlt évtizedekben nem volt ritka a 90 százalékos részvételi arány sem. Sőt, az ellenzék azt pedzegeti, hogy ez a kormány által közzétett adat sem felel meg a valóságnak. Ugyanis a venezuelai hatóságoknak még plusz két órán át nyitva kellett tartaniuk a szavazóhelyiségeket, mert a részvételi arány este hatkor 30 százalék körül mozoghatott.

Nicolás Maduro venezuelai elnök caracasi kampánygyűlésén. Maduro ingén elődjének, Hugo Chávez néhai elnöknek a képe. A kép forrása: MTI/EPA/Cristian Hernández.

Azonban még ez az alacsony mutató sem akadályozhatta meg a 2013 óta hatalmon lévő, egykori buszsofőr Nicolas Madurót abban, hogy „történelmi rekordról” és „elképesztő aktivitásról” számoljon be a győzelmi beszédében. A 11 évvel ezelőtt alapított Venezuelai Egységes Szocialista Párt (spanyolos rövidítéssel PSUV) jelöltje gyűjtötte be a leadott szavazatok több mint kétharmadát, miközben előtte az összes idei, nem kormánypárti közvélemény-kutatás 20 és 30 százalék közötti támogatottságot mért. Maduro szinte mindent megígért a híveinek: egy új venezuelai gazdaság megteremtését, védelmet az Egyesült Államok és a latin-amerikai szövetségeseinek „ármánykodásától”, a szervezett bűnözés elleni harc fokozását, valamint a bolívár (Venezuela pénzneme) megerősödését. Sőt, igencsak elragadta őt a hév, amit jól mutat

„Baszd meg magad imperializmus” kijelentése is. 

Bojkottra fel! 

A vasárnapi választásokon Maduro semmit nem bízott a véletlenre. A „Köztársaság-hadművelet” keretében lezárták a határokat és közel 300 000 rendőrt, illetve katonát mozgósítottak, elsősorban az ellenzéki településeken és kerületetekben állomásoztatva őket. Országszerte Úgynevezett  „vörös pontokat”  állítottak fel: ezek olyan kormányzati sátrak voltak, ahol a választók beszkennelték a venezuelai állam által kibocsátott elektronikus kártyáikat, és a leadott PSUV szavazatokért cserébe ételcsomagokat vagy kupont kaptak. A kormány mintegy 13 000 ilyen pontot állított fel, ami azért jócskán kimeríti a „szavazatvásárlás” fogalmát.

Maduro mellett négy másik jelölt mérettette meg magát a választásokon. Ennél ugyan jóval többen voltak, de a legtöbbjüknek megtiltották az indulást. Ezért az ellenzéki pártok és jelöltek a bojkott mellett döntöttek, s mint ahogyan később látható volt, a venezuelai állampolgárok eleget is tettek a felhívásnak. Ezen a téren a Demokratikus Egység Asztala (MUD) töltötte be a vezető szerepet, amelyet hivatalosan kizártak és „újraregisztrációra” kényszerítettek a hatóságok. Ők eleve 2018 decemberére akarták átrakni a választások időpontját, de ezt a kormánypárt megakadályozta.

Henri Falcon venezuelai ellenzéki elnökjelölt támogatói egy választási kampányrendezvényen Caracasban 2018. május 14-én. A kép forrása: MTI/EPA/Cristian Hernández.

Korántsem véletlen, hogy az ellenzék ilyen követeléseket mert támasztani Caracassal szemben.  Tavaly ugyanis Maduro azt tervezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság segítségével feloszlatja a parlamentet és korlátozni fogja a képviselők mentelmi jogát. Csakhogy ez korábban soha nem látott tiltakozási hullám kitöréséhez vezetett az országban, amelyben több tucatnyian vesztették életüket és a letartóztatottak száma elérte a 150-et. Habár a polgárháború-közeli állapotok miatt végül nem léptették hatályba a törvényt, Maduró elérte, hogy megválasztják az  Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjait, akikkel le akarta cseréltetni még az elődje, Hugo Chávez által 1999-ben bevezetett alkotmányt és átvenni az irányítást a parlament felett. Ez pedig újabb tüntetéseket váltott ki, s csak ebben az évben eddig 30 nagyobb demonstrációról és zavargásról van tudomásunk.

Henri Falcon venezuelai ellenzéki államfőjelölt sajtótájékoztatót tart Caracasban 2018. május 20-án, miután elvesztette az aznapi előrehozott elnökválasztást. MTI/EPA/Christian Hernández.

 

A  második helyen Henri Falcón végzett, aki a leadott szavazatok 20 százalékát szerezte meg. A Lara nevű régió kormányzója egykoron még a PSUV színeiben politizált, de 2012-ben saját pártot alapított. Ez azonban nem oszlatta el a kételyeket vele kapcsolatban, hiszen az ellenzék soraiban sokan „a kormány ötödik hadoszlopának” tartják, még akkor is, ha nyitna Washington felé és átalakítaná az ország gazdasági rendszerét.

 

11 százaléknyi szavazatot kapott Javier Bertucci lelkipásztor, aki elsősorban a keresztény értékekhez való visszatérésre és a népszavazások kezdeményezésére (legyen szó az abortuszról vagy akár a homoszexuálisok örökbefogadásáról) helyezte a kampányát. Sem Falcón, sem Bertucci nem ismerte el Maduro „történelmi” győzelmét és mindketten a választások megismétlését követelik.

Szankciók szankció hátán

Az ellenzékhez hasonlóan vélekedtek a választás „tisztaságáról” és „demokratikusságáról” az országon kívül is. A választási rendszer és Maduro újraválasztása ellen tüntettek a külföldre menekült venezuelaiak, akiknek a száma 2015 és 2017 között majdnem 1,3 millió fővel nőtt. Az 14 amerikai és karibi országot magába foglaló úgynevezett Lima-csoport tisztességtelennek és áltathatatlannak minősítette az egész választási rendszert, diktátornak nevezve az államfőt. Többen visszahívták a nagyköveteiket, tiltakozó jegyzéket adtak át és a Caracasszal fenntartott diplomáciai kapcsolatok korlátozását hirdették meg. Ehhez még párosult az is, hogy mindent latba vetnek majd azért, hogy

” a nemzetközi hitel- és pénzintézetek ne adjanak többé kölcsönt a dél-amerikai országnak”

A bírálók közé tartozik az Európai Unió és az Egyesült Államok is. Washington egyáltalán nem habozott és egy nappal Maduro győzelme után újabb szankciókat lépetetett életbe Caracas ellen. Ezek négy venezuelai állampolgárt és három külföldi céget érintettek, mint a Noor Plantation Investments LLC és a SAI Advisors Inc. Kiutasítottak két venezuelai diplomatát az Egyesült Államok területéről, és egyes feltételezések szerint már a nagykövetség esetleges bezáratásárán gondolkodnak.

Egyelőre csak Venezuela „barátai” ismerték el az eredményeket, köztük  Vlagyimir Putyin orosz államfő, a nemrég beiktatott Miguel Díaz-Canel kubai elnök, vagy Eva Morales bolíviai elnök, aki egyenesen „az intervencionizmus és az észak-amerikai birodalom feletti” győzelemként aposztrofálta a venezuelai választásokat. Ezekkel az országokkal Caracas igyekszik még szorosabbá fűzni a kapcsolatait a közeljövőben, de már többen megjegyezték, hogy a Venezuela által kiépített szövetségesi rendszerben megjelentek a jól látható repedések.

Országok, amelyek elismerték Maduro győzelmét. Pirossal vannak jelölve az elutasító, zölddel pedig a támogató államok. A fekete szín Venezuelát jelenti Kép forrása: Wikimedia Commons.

Bukott állam, romos gazdaság 

A nagyfokú passzivitás nemcsak az ellenzék által meghirdetett bojkottban gyökeredzik: az alacsony részvételi arányhoz nagymértékben hozzájárult a dél-amerikai ország gazdasági és szociális mélyrepülése is. Már Hugo Chávez életének utolsó éveiben látszódott, hogy a „venezuelai modell” kimerülőben van, mivel a költségvetési deficit hirtelen a bruttó hazai termék közel 20 százalékát tette ki, miközben az államadósság a tízszeresére növekedett.

A viszonylagos jólét alapja a kőolaj volt, a latin-amerikai ország kivitelének több mint 90 százalékát ez az energiahordozó tette ki. Paradox módon mégis előfordult, hogy a benzin ugyanúgy hiánycikknek számított a lakosság körében, mint a cukor, a liszt vagy a tej. Caracas számára súlyos csapást jelentett, amikor a nemzetközi kőolajárak öt évvel ezelőtt hirtelen csökkenni kezdtek. Ennek következtében a termelés mára 1,4 millió hordó/napra esett vissza, ami a 2015-ös adatok felét jelenti. Év végéig legalább 15 százalékos GDP-esés várható, az államdósság elérheti az 50 milliárd dollárt.

Ám, amiben Caracasnak egyértelműen „sikerült” egy regionális rekordot felállítania, az a hiperinfláció. Egyes gazdasági elemzők szerint 

a pénzromlás meghaladhatja a 16 000 (!) százalékot is. 

Vagyis a latin-amerikai országban körülbelül minden huszadik napban megduplázódnak az árak, leginkább az élelmiszereké. Ezt az inflációt a Maduro-adminisztráció pénznyomtatással igyekszik ellensúlyozni. Ugyanúgy folyamatosan „emelik a fizetést”, például a minimálbér 2,5 millió bolívár,  ami viszont csak 25 amerikai dollárnak felel meg. A lakosság gyakran már a rezsiszámlát sem tudja kifizetni, miközben csak májusig 700 000 áramkimaradást regisztráltak az országban. A korábban mintaként beállított egészségügyi rendszer teljes romokban hever, a maláriában vagy a tuberkulózisban elhunyt betegek sem számítanak ritka jelenségnek.

Ám még ha ez nem lenne elegendő, a venezuelai társadalmat rendkívül sok feszültség szabdalja belülről.  Caracas ma a világ legélhetetlenebb városai közé tartozik, és az egész országban átlagosan 60-an vesztik életüket valamilyen erőszakos cselekményben. A bűnbandák rendes utcai háborúkat vívnak a hatóságokkal, miközben vidéken, főleg a határ menti szakaszokon szinte mindennaposak a gerillák által végrehajtott támadások. Emiatt a hadsereg szétesőben van, s a dezertálások száma – köztük a tiszteké is – a duplájára emelkedett az előző évhez képest.

Előttünk a vízözön 

A „venezuelai álom” és a „chávizmus” már évekkel ezelőtt kipukkant. Maduro tisztában van azzal, hogy az újabb hat évig tartó elnöksége alatt a gazdaság rendbetételére kell a legtöbb energiát, időt és pénzt fordítania. Máskülönben még az év vége előtt egy nyílt forradalommal vagy polgárháborúval lesz kénytelen szembenézni. Ám a jelenlegi vezetés hatalmára nézve nem a politikai ellenzék vagy más térségbeli országok jelentik a legnagyobb veszélyforrást.

A venezuelai hadsereg okozhat komoly fejfását, mivel könnyen a saját kezébe veheti az irányítást. Igaz, az ország történelmében bőven akad példa a sikertelen puccskísérletekből, többek közt maga Hugo Chávez is megpróbálta magához ragadni a hatalmat 1992-ben, de már önmagában súlyos csapást mérne a PSUV befolyására és pozíciójára az, hogy ha a hadsereg egy katonai államcsínyt tervezne. Ezért korántsem hagyhatók figyelmen kívül Rex  Tillerson korábbi amerikai külügyminiszter szavai, aki a dél-amerikai országgal kapcsolatban megjegyezte:

„Venezuelában és Latin-Amerikában gyakran előfordul, hogy a hadsereg számít a változás ügynökének akkor, amikor már olyan rossz a helyzet, hogy a vezetés többé már nem a népet szolgálja”

Találkozó után érkezett a pénz

0

„Miről tárgyalt Trump ügyvédje Putyin kedvenc oligarchájával?” – ezt a kérdést feszegeti a New York Times, amely megírta, hogy Michael Cohen a Trump-toronyban tárgyalt Viktor Vekszelberggel méghozzá nem sokkal azelőtt, hogy Donald Trumpot beiktatták az Egyesült Államok elnökévé.

 

Robert Mueller különleges ügyész vizsgálja Trump orosz kapcsolatait, s ennek eredményeképp feketelistára tették Viktor Vekszelberget és néhány más Putyin-közeli oligarchát. Ez a többi között azt is jelenti, hogy befagyasztották az Egyesült Államokban  vagyonukat. Persze mindent meg lehet kerülni, ezt is: Vekszelberg amerikai vagyonát nem ő, hanem az unokatestvére, Andrew Intrater kezeli, aki történetesen amerikai állampolgár. Egyébként ú is részt vett Cohen és Vekszelberg tárgyalásán a Trump-toronyban.

A New York Times érdeklődött az érintetteknél is, de egyikük sem égett a vágytól, hogy nyilatkozzon a találkozóról, melyet most vizsgál Robert Mueller különleges ügyész.

Arra a kellemetlen kérdésre is választ keres, hogy miért adott Vekszelberg cége 300 ezer dollárt a republikánus párt vezetésének a választási kampány idején.

De még csak nem ez a legkínosabb kérdés, hanem az, hogy a Vekszelberg amerikai unokatestvérének az irányítása alatt álló Columbus Nova cég, vajon miért szerződtette Trump ügyvédjét egymillió dollárért nem sokkal azután, hogy találkozott Vekszelberggel, Putyin egyik kedvenc oligarchájával.

Bréking nyúz, május 26. – Tudósítás a másik valóságból

Soros….Soros…Soros – miért nem vagyunk meglepődve, ha a másik valóság sajtójának szinte minden cikkében közvetlenül vagy közvetetten megjelenik Orbánék démonizált magyar származású amerikai „ellensége”. Csak két idézet a mai termésből: „amit Soros György képvisel, az egy rákos sejtként mindent elcsúnyít, felfal és megoszt”, illetve: „Soros György  el akarja foglalni a magyar bíróságokat”. A másik slágertéma Orbán külföldi méltatása – ezt is sulykolják ám rendesen.

 

888.hu – Milo Yiannopoulos: „Soros Magyarország legrosszabb exportterméke”

Rendhagyó interjút készített Milo Yiannopoulos radikális szólásszabadság-párti újságíróval és a New York Times bestseller szerzőjével a 888.hu. A beszélgetésben a jobboldal és a baloldal küzdelméről, magáról a szólásszabadságról, az iszlámról, az európai kultúráról és Orbán Viktorról, Donald Trumpról és Soros Györgyről esett bőven szó. Íme, néhány erős mondata az igen csak terjedelmes interjúból:

Látni kell, amit Soros György képvisel, az egy rákos sejtként mindent elcsúnyít, felfal és megoszt.

Szerencsére itt még nem okozott annyi kárt, mint Amerikában, ahol a belföldi terrorizmust támogatja.

Orbánt nagyon nagyra tartom abban, hogy Sorost és az ő szervezeteit hatékonyan a partvonalra tudta állítani.

(Soros) azt látja, felemelkedőben vannak az olyan nemzeti vezetők, akik a saját népüket képviselik, és nem kérnek az általa propagált globalizmusból és társadalmi igazságosságtételből. Ez pedig Sorosnak nagyon fáj, ezért úgy viselkedik, mint egy megsebzett állat, amelyik a halálán van:

mivel nincs mit veszítenie, a lehető legagresszívebben, a lehető legnagyobb károkozást akarja véghez vinni.

De sokszor felmerül bennem a kérdés, vajon Ferenc pápa és én ugyanazt a vallást gyakoroljuk? Hát nem vagyok benne biztos.

Ma már tudjuk, okai vannak annak, hogy valaki hogyan válik baloldalivá, és ennek az egyik legerősebb mozgatórugója nem más, mint a boldogtalanság.

A Brexit, Orbán és Trump – ezek mind olyan jelek, mintha a konzervatívok kezdenének felébredni.

A meleglobbi mára már elavult, ugyanúgy, mint a feminizmus. Nincs már miért harcolniuk.

Origo – Így akarja elfoglalni Soros György a magyar bíróságokat

Soros hazai kitartottjai megszállták a magyar bírósági rendszert is. Úgy tűnik, hogy a bevándorláspárti tőzsdespekuláns, miután a politikai szférából kiszorulni látszik – hiszen nem sikerült hatalomhoz juttatnia a hazai katonáit, illetve a hozzájuk köthető elvtelen ellenzéket – a bírósági rendszeren keresztül kíván befolyást gyakorolni a magyar közállapotokra – írja az Origo. Csak az elmúlt évben több mint száz bírót és igazságügyi alkalmazottat okított („érzékenyített”, ők így mondják)  a hazai Soros-birodalom ékkövének számító Helsinki Bizottság. A kurzusok témája a migránsok, a homoszexuálisok és egyéb „társadalom peremén élő” csoportok helyzete volt.

Ez a portál szerint súlyos alkotmányossági-összeférhetetlenségi problémákat vet fel, hiszen a Helsinki Bizottság jogászai bírósági képviseletet is ellátnak, azaz előfordulhat, hogy az érzékenyítő kiképző szembekerül az érzékenyített bíróval a tárgyalóteremben.

Ebben az esetben pedig külső szemlélő számára erősen megkérdőjelezhető a bíró elfogulatlansága.

Sorosék persze nem álltak meg a szimpla városi bírák agymosásánál, a befolyásuk érződik a csúcsszerv, a Darák Péter vezette Kúria menekültügyi joggyakorlat-elemző csoportjának legutóbbi munkájából is. Kijelenthetjük, hogy ők már a beteljesült érzékenyítés állapotában vannak – szögezi le a cikk

Echo TV –  Václav Klaus: Gratulálok Magyarországnak és Orbán Viktornak!

A volt cseh államfő, Václav Klaus Budapesten, az ECHO TV-nek adott exkluzív interjúban gratulált Magyarországnak és Orbán Viktornak azért, mert aktív résztvevője a nemzetközi politikának. Hozzátette, hogy szeretné, ha hazája politikusai is hasonlóan cselekednének. Václav Klaus kitért a migrációról azt mondta: szponzorálják, szervezik az európai politikai elitek – mindezt téves alapon és téves ideológiából teszik.

Csehország másként lát dolgokat, mint Lengyelország vagy Magyarország – jelentette ki Václav Klaus. Ha a jövőben el akarunk érni valamit, akkor az országokon belül kell kezdeni az építkezést és nem nemzetközi léptékben – tette hozzá.

Az ECho TV megjegyzi: Klaus egy korábbi interjúban azt mondta,

 a cseheknek is szükségük van Orbán Viktorra nemcsak a magyaroknak.

 

Itt tartunk most

Donald Trump amerikai elnök tegnapi utolsó tweetjében azt írta, hogy mégis megrendezik a szingapúri találkozót közte, és Kim Dzsong Un között az eredeti időpontban, illetve amennyiben szükséges, úgy egy későbbi időpontban.

Ehhez, sejtésem szerint a golfpályára menet, még hozzátette az újságírók gyűrűjében, hogy „everybody plays games, you know, you know better than anybody”, közben láthatóan roppant elégedett volt önmagával. Tehát azt mondta igen önelégült mosoly kíséretében az újságírói kérdésre, hogy „mindenki játszik, te tudod, jobban tudod, mint bárki”. Ez a megjegyzése egészen nyilvánvalóan arra utal, hogy a fejléces levélpapíron megfogalmazott levél Kim Dzsong Un részére, egy blöff volt, ami viszont működött, amennyiben a reakciók alapján azonnal tudni lehetett, hogy ki, hol áll a történetben.

A szingapúri találkozó lemondását követően, Japán miniszterelnöke, Sinzó Ábe rögvest közölte, hogy Dél-Koreának és az ENSZ-nek még nagyobb nyomást kell gyakorolnia Észak-Koreára, szoros szövetségben az Amerikai Egyesült Államokkal. Japánnak nem érdeke a félsziget békéje és együttműködése, mert a két Korea együtt minden szempontból erősebb, mint Japán.

Kína sajnálkozását fejezte ki, bár ez inkább amolyan kincstári sajnálkozás volt, és kikérte magának, hogy ő lenne a felelős a béketárgyalás meghiúsulásáért, ahogy azt Trump említette, pedig de. Részben legalábbis, ugyanis a nagy és örökös párttitkár, Si Dzsin Ping nem kis nyomást helyezett Kim Dzsong Unra, akinek a realitásokat figyelembe véve, az egyetlen jelenlegi köldökzsinórja az életben maradáshoz, Kína.

Fogy a pénz az ENSZ szankciók okán, és hiába szeretne Dél segíteni, még nem teheti, hiszen akkor megszegné azt, amit maga is megszavazott az Egyesült Nemzetek Szövetségében.

Tehát Kim Dzsong Un és Észak-Korea igen nagy mértékben függ Kínától, arról nem beszélve, hogy az északi lakosok jelentős része közvetlenül, vagy közvetve a Kínából csempészett fogyasztási cikkek kereskedelméből él. Egy mozdulattal beszüntetheti ezt Si császár, és akkor bizony a saját népétől retteghet majd Kim.

Si Dzsin Ping azért akadályozta a maga módján a tárgyalást Kim és Trump között, mert úgy érezte, hogy a kereskedelmi háborúban jelenleg többet adott Trumpnak, mint amennyit kapott; legutóbb igen komoly gesztust tett, amikor beruházásokat ajánlott Amerikának Kínában, továbbá azt, hogy jelentősen visszafogja az USA-ba irányuló exportját.

Si nem bánja, ha Észak-Korea prosperáló, Déllel akár egy ország is lesz, sőt, kényelmesebb a számára, mint egy potenciális háborús góc a közvetlen szomszédjában.

Még az ellen sem volt kifogása, amit Kim javasolt, hogy amerikai magánbefektetők jelenjenek meg Észak-Koreában, azonban az új amerikai külügyminiszter, Pompeo által emlegetett Marshall terv már nem fért bele abba az Amerikától egészséges távolságtartás politikájába, amit ő követ.

Trump ismételt ígérete, miszerint részletekben kivonná a katonáit Dél-Koreából, tetszett neki. Az, hogy a béke által a THAAD rendszer szükségtelenné válik, szintén. A két Korea potenciális uniója is, de Amerika, mint állam jelenléte Északon, már nem. Tehát Trumpnak engednie kell valamit a külkereskedelem terén, és távol tartania a katonáit a félszigettől, továbbá elállni bármilyen állami belépéstől Észak-Korea infrastrukturális fejlesztésébe, de pénzt nyugodtan adhat.

Putyin visszafogottan sajnálkozott, látszott rajta, hogy az elúszni látszó déli irányú földgáz- és kőolaj-vezeték nem esik jól neki, de azért ez a térség jelenleg Oroszország számára nem kulcskérdés.

Dél-Koreában kimondott pánik alakult ki,

itt két napja a csapból is elemzések folynak, mindenki beleélte már magát a békébe, abba, hogy felmentést kap az ország az Amerikába történő exportra kivetett szankciók alól, hiszen az Északkal való megegyezés esetén Trump erre tett nyilvánosan ígéretet, miként abba is, hogy beruházhatunk Északon, meg szabadon átmehetünk majd, és egyszer majd egy ország lesz megint a két Korea.

Most, hogy Trump 24 óra alatt felbolydította a világot, majd ismét tárgyalni akar Kimmel, még nem jött szinte sehonnan reakció, sőt, Mun Dzse In, dél-koreai elnök sem hívta fel Kim Dzsong Unt a forró dróton, pedig az már él.

Egyelőre mindenki visszafogott, és kivár.

Észak-Korea a tegnapi nap folyamán három magas rangú képviselője által tudatta Amerikával, és a világgal, hogy a bírálatai ellenére, ő tárgyalni szeretne Trump elnökkel, szó szerint „bárhol és bármikor”, és hogy „elkötelezett az atomfegyverek leszerelését illetően, az észak-koreai nép jóléte érdekében, az eddigi tárgyalási szándéka semmiben sem változott.”

Mindazonáltal ott van a képben Pence alelnök, John Bolton külügyi tanácsadó, akiről kiderült, hogy este tíztől éjfélig beszélt Trumppal, mielőtt az megíratta a szingapúri találkozót lemondó levelét. Egyikőjük sem békepárti, sőt… Bár Pence fegyelmezettebb, Bolton kimondottan utálja a koreaiakat, sokszor vett részt kudarcba fordult tárgyalásokon Kim apjával, nagy szakértőnek számít észak-koreai ügyekben, bár én inkább tartom nagy szarkeverőnek.

Tehát a show folytatódik, a résztvevők egy picit próbálják magukat moderálni, és mi, a félsziget lakói a magunk hite szerint imádkozunk a békéért.

Macron Putyinnak udvarolt

0

„Oroszországnak Európában a helye” – hangsúlyozta Emmanuel Macron francia elnök, a szentpétervári gazdasági csúcstalálkozón. A kelet-nyugati gazdasági fórum résztvevőinek impozáns névsora is mutatja, hogy mennyire fontosnak tartja a világ a vendéglátó országot.

 

A világ GDP-jének az egyharmada képviseltette magát Szentpétervár– mondhatnánk némi képzavarral. Az immár hagyományos tanácskozás díszvendége ezúttal az Európát képviselő Franciaország és a világ harmadik legerősebb gazdasága, Japán volt. Rajtuk kívül jelen volt Vang Csiseng kínai alelnök is. Vlagyimir Putyin orosz elnök vezetésével tartották azt a kerekasztal-fórumot, amelyen részt vett a Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója is.

Emmanuel Macron hangsúlyozta: mindenképp fokozni kívánják a befektetéseket Oroszországban, és azt szeretnék, ha Franciaország az elsők közé kerülne ezen a téren.

Válaszul Putyin arra mutatott rá, hogy Európa és benne Franciaország sok szankciót alkalmaz Oroszországgal szemben.

Ennek eredményeképp az egykor évi 450 milliárd dolláros kereskedelem a felére csökkent. Ugyanakkor Kína lett Oroszország első számú külföldi partnere.

Putyin a közelmúltban Angela Merkel német kancellárt fogadta Szocsiban, hogy erősítse a két ország kapcsolatait, amelyekben fontos szerepet játszik a Nord Stream 2 földgázvezeték. Ez közvetlenül köti össze a Balti tenger alatt Oroszországot Németországgal. Gerhard Schröder, volt német kancellár most Szentpéterváron is elmondta, hogy mennyire előnyös ez a gázvezeték mind Oroszország, mind Európa számára. Mint ismert, Donald Trump amerikai elnök meg akarta fúrni a Nord Stream 2 gázvezetéket, mert Amerika a saját földgázát kívánja eladni Európának.

A gazdasági és stratégiai érdekek így gyakran keresztezik egymást.

Mindenesetre Szentpéterváron Putyin elnök azt kívánta bizonyítani, hogy a szankciók ellenére Oroszország nem szigetelődött el. Igaz, hogy a GDP-je alapján már nincs a világ TOP-tízében, de továbbra is nagyhatalomnak számít, hiszen megkerülhetetlen a kelet-nyugati kapcsolatokban.

Amcsi-magyar, két jó barát

Amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, elmozdulás látszik az amerikai-magyar kapcsolatokban. John Bolton, a Nemzetbiztonsági Tanács elnöke márciusban találkozott Megyesy Jenővel, Orbán tanácsadójával, május végén pedig Szijjártó Péter tárgyal amerikai kollégájával. Orbán Viktort ugyan egyelőre nem fogadja az amerikai elnök, de, amint az a Független Hírügynökség által megszerzett beszélgetés hangfelvételéből kiderül, bíztató jelek már vannak.

– Mr. Trump, vissza kellene hívnunk Mr. Orbánt.
– Ma már nem veszünk semmit, Johnny!
– Uram, ez a Mr. Orbán Magyarország miniszterelnöke.
– Tőle sem veszünk semmit.
– Nem eladni akar uram. Találkozni szeretne Önnel.
– Közöld vele Johnny, hogy nagyon elfoglalt vagyok.

– Nagyon erőszakos ember, azt mondja, hogy mindenképpen akar Önnel beszélni. És hogy a magyarok szabadságszerető nép.

– Ezt mondta?
– Igen uram.
– Ez majdnem olyan, mint egy fenyegetés. Szerinted Johnny, mi történik, ha nem beszélek vele?
– Nem tudom, uram. Ezektől minden kitelik. Tíz évvel ezelőtt lakott a szomszédomban egy magyar orvos, az rálőtt a pizzafutárra, mert késett negyedórát.
– Ez biztos, Johnny?
– Igen uram. Négy golyót eresztett bele közvetlen közelről. Szerencsére egyik sem talált.

– Tudod mit Johnny, nem tudnál te beszélni ezzel a… mit mondtál, hogy hívják?
Várjon uram, mindjárt megnézem a jegyzeteimet.
– Beszélj vele, Johnny. Legyél nagyon barátságos. Viccelődhetsz is, ha kedved tartja.
– Mennyire lehetek vele vicces, uram?
– Mondd neki azt, hogy nagyra becsüljük Magyarországot, meg hasonló baromságokat. Az például nagyon tetszett, amit a múltkor mondtál annak az afrikai törzsfőnöknek.
– Nem törzsfőnök volt, uram, hanem sámán.
– Nem mindegy? Találj ki valamit, fárasztó napom volt.

Meddig mehetek el uram?
– Bármeddig, Johnny. Szabad kezet kapsz. Küldjél neki egy fényképes kulcstartót.

– Már van neki.

– Akkor hívd meg Amerikába.
– Meghívni? És ha idejön?
– Majd megmondjuk neki, hogy csak vicceltünk. Szerintem a magyarok értik a viccet, és értékelni fogják, hogy mi amerikaiak is viccesek vagyunk.

Újabb reménysugár a Koreai-Félszigeten

0

Lehet, hogy csak taktikázás volt az amerikaiak részéről az Észak-Koreával június 12-ére tervezett csúcstalálkozó lemondása. Kim Dzsongun látszólag nagyon békülékeny napjait éli: annak ellenére is tudatta, hogy szeretné megtartani a tárgyalást Donald Trumppal, hogy az tweetben lemondta a találkozót miközben Észak-Korea megsemmisítette egy nukleáris bázisát. Az amerikai elnök most ismét hajlandónak mutatkozik részt venni a csúcson.

 

„Nagyon eredményes tárgyalásokat folytatunk Észak-Koreával a csúcstalálkozóról, amelynek a helyszíne  – ha sorra kerül – Szingapúr lesz, s az eredetileg tervezett június 12-én; ha szükséges, akár később” – tweetelte Donald Trump amerikai elnök.

Tweetjével reményt adott a világ, elsősorban a Koreai-Félsziget és a környező országok számára. Később nyilatkozattal is megerősítette a mondandóját, amikor is a Fehér Házban leszögezte:

„Jelenleg is tárgyalunk. Ők nagyon szeretnék megtartani. Mi is szeretnénk, ha sor kerülne rá”.

A remény azt követően éledt újjá, hogy ugyan Trump lemondta a találkozót a koreai vezető „ellenséges” retorikája miatt, ám válaszként Kim Dzsongun kinyilvánította: továbbra is kész tárgyalni. Trump elégedett  volt a koreai vezető reakciójával, ezért ismét belengette, hogy mégis hajlandó lenne részt venni a tervezett csúcstalálkozón.

Közben a találkozó előkészítése a színfalak mögött folyik. Legalábbis a Reuters meg nem nevezett forrásoktól szerzett értesülései szerint  a héten több magas rangú Fehér-Házbeli tisztviselő (köztük Mira Ricardel helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó és Joseph Hagin helyettes vezérkari főnök) volt hivatott egyeztetni az észak-koreaiakkal  a csúcstalálkozó logisztikai vetületeiről.

Az amerikai külügyi szóvivő, Katina Adams  nem volt hajlandó részleteket elárulni, csupán annyit mondott: „ahogy az elnök Kim elnöknek küldött levelében fogalmazott: csakis a kettejük közötti párbeszéd fontos. Ha Észak-Korea komolyan veszi a dolgot, akkor a legmagasabb szinten várjuk a reakciót”.

Sarah Sanders, a Fehér Ház szóvivője pedig leszögezte, hogy Trump nem akar olyan találkozón részt venni amely csak politikai reklámfogás. 

Ez persze még Trump tweetje előtt volt…

Ahogy a FüHü korábban megírta: Trump a hét közepén levélben mondta le a június 12-re Szingapúrba tervezett csúcstalálkozóját az észak-koreai vezetővel. Ez nem sokkal azután derült ki, hogy Észak-Koreában külföldi megfigyelők jelenlétében leromboltak egy atomlétesítményt, “Kim Dzsongun legutóbbi nyilatkozatában megnyilvánuló óriási düh és nyílt ellenségességre miatt”.

A szingapúri csúcs lett volna az első alkalom, hogy egy hivatalban lévő amerikai elnök találkozik az észak-koreai vezetővel.

Amerikai-magyar közeledés

0

A változást a Nemzetbiztonsági Tanácsban a múlt év végén döntötték el, mert úgy értékelték, hogy a korábbi kormányzatok erőfeszítései nem fizetődtek ki. Az új vonal részeként John Bolton, a testület elnöke márciusban találkozott Megyesy Jenővel, Orbán tanácsadójával. A jövő héten pedig Szijjártó Péter tárgyal amerikai kollégájával. Most már csak a Trumpnak kellene fogadnia a magyar vezetőt.

Az amerikai elnök kedveli az erős embereket, ezért kesztyűs kézzel bán Orbán Viktorral. Kezdetben ugyan a kezeit tördelte, de ma már a megbékélést keresi vele. Így mutatja be a helyzetet Charles Gati és szerzőtársa, Heather Conley, aki külügyminiszter-helyettes volt az ifjabb Bush kormányzatában a Washington Postban. Felidézik, hogy szerdán két fontos látogató is járt Budapesten a tengerentúlról: Steve Bannon, Trump korábbi fő stratégája, illetve Wes Mitchell, aki az európai ügyek felelőse a washingtoni külügyminisztériumban. Utóbbi azért jött, hogy új fejezetet nyisson a kétoldalú kapcsolatokban, mert a mostani adminisztráció azt hiszi, hogy a magas szintű kapcsolattartás és a bírálatok visszafogása képes hatni egy tekintélyelvű rendszerre. Akik ismerik a magyar politikát, azok tudják, hogy

a megbékítési kísérlet a remény győzelmét jelenti a több évszázados tapasztalattal szemben.

Orbán a maga javára formálta át a politikai viszonyokat, és változatlanul eszközként használja az antiszemitizmust, közhelyekkel úgy állítja be, hogy Soros György mozgatja kívülről a szálakat – állapítják meg a szerzők a Washington Postban.

Az Egyesült Államok korábban távolságot tartott az ilyen országokkal szemben. Trump alatt viszont barátságos és sűrű a kapcsolat, ami radikális változást jelent. Tétlenül nézi, amint a kormányfő lebontja a demokratikus intézményeket, ideértve a CEU bezáratásának szándékát. A State Department és a budapesti amerikai nagykövetség többnyire hallgat a fejlemények láttán. A változást a Nemzetbiztonsági Tanácsban a múlt év végén döntötték el, mert úgy értékelték, hogy a korábbi kormányzatok erőfeszítései nem fizetődtek ki. Az új vonal részeként Bolton, a testület elnöke márciusban találkozott Megyesy Jenővel, Orbán tanácsadójával. A jövő héten pedig Szijjártó Péter tárgyal amerikai kollégájával. Most már csak az kellene, hogy Trump fogadja a magyar vezetőt.

Hogy az USA mit kap cserében? Nagyjából semmit.

Viszont sok magyar értelmiségi hiába keresi a logikát az elnök hozzáállása mögött. Ám pár héten belül elfoglalja állomáshelyét az új amerikai nagykövet, aki szenátusi meghallgatása során arról beszélt, hogy az Egyesült Államok által vallott értékeket kívánja terjeszteni. De már késő. Orbán víziója nagy vonzerőt gyakorol egész Európában. 2014-ben, amikor meghirdette a liberalizmus végét, még páriának tekintették. Ma már viszont ő annak az idegengyűlölő, tekintélyelvű és gyakran Amerika-ellenes irányzatnak a vezére, amely kísérti a lengyeleket, osztrákokat és törököket. Az ugyanakkor ma is igaz, hogy nem válik be a megbékítés, azaz hogy ha feladják az értékeket, nehogy viszály támadjon az illiberalizmussal. Washington jelenlegi stratégiája nem sok jót ígér.

Harc az olajpiacon

Esni kezdett az olaj ára, miután kiderült, hogy Oroszország és Szaúd-Arábia napi egymillió hordó olajjal többet akar kitermelni.

Az utóbbi hetekben 20 százalékkal emelkedett az olaj ára, ami jól jött az OPEC országoknak és Oroszországnak. A magas olajár annak az eredménye, hogy Oroszország és Szaúd-Arábia megállapodása alapján visszafogják az olajkitermelést a globális piacra.

Donald Trump amerikai elnök viszont nemrég a Twitteren arról írt, hogy ez OPEC manipulációi következtében túlságosan magas lett az olaj ára. Erre reagálva Szentpéterváron Oroszország és Szaúd-Arábia energiaügyi minisztere arról tárgyalt: napi egymillió hordóval megemelik a kitermelést.

A Reuters exkluzív értesülései szerint júniustól lehet ismét egyre több olaj lesz a piacon, de az emelést fokozatosan fogják végrehajtani, hogy ne okozzon sokkhatást.

Mindenesetre a bejelentés hatására máris 2 százalékkal csökkent az olaj világpiaci ára.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK