Szijjártó elugrott a litván šiauliai bázisra, amely a NATO balti légtérvédelemben teljesít magyar szolgálatot. Biztosan nagyon várták, és gondolom sokakat relaxált az a tény, hogy a harmadik világháború elhárításáról beszélt a katonáknak.
Szijjártó találkozott a két éve alapított Nemunas Hajnala elnevezésű szélsőjobbos litván párt alapítójával és vezetőjével, Remigijus Žemaitaitis-szal, akit a korábbi pártjából akarata ellenére távolítottak el. Meleg szavakkal magyarázta, hogy miért találkozott vele, és az indok – mi más lenne – az ukrajnai háború, meg aztán, mondta ő: „mindketten patrióták vagyunk, fontosnak tartjuk, hogy az Európai Uniót erős tagországok és erős nemzetek alkossák, kiállunk a migrációval szemben és a józan észre alapozzuk a gazdaságpolitikánkat.”
Nem tudom, mire gondolt a külügyminiszter, amikor „mindkettőjükről” beszélt. Esetleg a pártelnökre és magára, vagy a Fideszre és a litván pártra? Egyik rosszabb, mint a másik, ugyanis a beszélgetőpartnere nincs kormányon. Itt rejtőzhet a tárgyalási ok: felajánljuk a tapasztalatunkat, hogyan lehet szétverni egy demokratikus államformát.
Lehet legyintett az esetre, hogy hozzáírjuk a többihez, de azért itt van egy kis dióhéj a flódniban, ugyanis a litván úr a náci gondolataival vált hírhedtté. Ezt mondta például:
„Meddig fognak még politikusaink térdelni a zsidók előtt, akik megölték népünket, és hozzájárultak a litvánok elnyomásához és kínzásához, valamint országunk elpusztításához? Mikor fognak a zsidók bocsánatot kérni tőlünk?”
Vilniusban legutóbb épp november 15-én tüntettek a hóesésben az emberek a párt és Žemaitaitis ellen, illetve az Európai Néppárt és Újítsuk meg Európát (angolul: Renew Europe) is felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon veszélyes volna legitimálni ezt a pártot a litván kormányzásban.
Egy ilyen politikussal barátkozni maga a fasizmus legitimálása, de úgy látszik az orosz ukáznak nem lehet ellenállni. A magyar zsidósággal meg Izraellel pedig „leboltolják” szépen, hogy félrenézzenek. Én azért mégis ideírom: ne félre, hanem utána nézzenek a Ponaryi mészárlásnak. 1941 július és 1944 augusztusa között a vilniusi Ponary vasútállomás mellett nagyjából 100 ezer embert mészároltak le közösen a litván kollaboránsok a Schutzstaffel-el (SS), és az Sicherheitsdienst-el (SD). Áldozataik zsidók, oroszok, lengyelek és persze litvánok voltak. Ezen „vasutasok” szellemi örököse az az ember, akit Szijjártó a magyar külpolitika keblére ölelt.
