Kezdőlap Címkék Szélsőjobb

Címke: szélsőjobb

Neonácik orosz kiképzésen

A militáns német jobboldali szélsőségesek paramilitáris kiképzésen vesznek részt egy szentpétervári melletti orosz táborban.

Fegyver használatra, bomba készítésére és közelharcra képezik ki a fiatal neonácikat Szent Pétervár környékén több táborban – írja a Focus című német lap. Német hírszerzési forrásokra hivatkozva a német szélsőjobboldali Nemzeti Demokrata Párt (NPD) és a jobboldali párt, a Harmadik út tagjai kaptak kiképzést. A németek hírszerzése figyeli ezeket a táborokat, de nem akadályozhatja meg, hogy a neonáci fiatalok ott katonai kiképzést kapjanak. A lágerekben természetesen nemcsak németek gyakorolják a katona életet hanem finn, svéd és Ukrajnából érkezett orosz fiatalok is. Az utóbbiak a kiképzés után egyből visszatérnek Kelet Ukrajnába, ahol Putyin támogatásával fegyveres milíciák állnak szembe Ukrajna kormány hadseregével.

Orosz Birodalom Mozgalom

Ez a Putyin által támogatott szélsőjobboldali szervezet irányítja a Partizán elnevezésű tábor hálózatot Szentpétervár környékén. A mozgalom célja az, hogy a „fehér faj privilégiuma érdekében folytasson harcot, hogy helyreállítsa a cári birodalmat vagyis Ukrajnát, Fehéroroszországot és a többi egykori szovjet tagállamot újraegyesítse immár Putyin irányítása alatt.

Putyin támogatja az európai szélsőjobbot

Franciaországban Marine Le Pen élvezi minden oroszok elnökének támogatását. Itáliában Matteo Salvini Putyin kedvence. Nemrég Hollandiában is kiderült: a szélsőjobbot az oroszok pénzelik, csakúgy mint Ausztriában a Szabadságpártot. A szélsőjobboldali párt által támogatott külügyminiszter esküvőjén  az orosz elnök is táncolt a menyasszonnyal.

Az USA nemrég terrorista szervezetnek nyilvánította az Orosz birodalom mozgalmat mondván: táboraiban neonácik kapnak fegyveres kiképzést.

Ezek a neonáci fiatalok több európai országból érkeznek Oroszországba, hogy a kiképzés után hazatérve hazájukban tevékenykedjenek. Ez aggasztja az amerikai és az európai terrorelhárítást , de törvényesen nehéz fellépni ellene hiszen hivatalosan a fiatalok csak Szentpétervár szépségeivel ismerkednek.

A szélsőjobboldali terrorizmus veszélyesebb mint az iszlamista terror

Horst Seehofer belügyminiszter abból az alkalomból jelentette ezt ki a parlamentben, hogy megvitatták azt a szélsőjobboldali terrorakciót, mely összesen tíz ember életét követelte Hanauban. A feltehetően elmebeteg tettes végül édesanyját is megölte, majd magával is végzett.

A német belügyminiszter felhívta a figyelmet, hogy egyes neonáci csoportok polgárháborús helyzetet próbálnak meg előidézni Németországban. Ezek a csoportok elsősorban muzulmán illetve zsidó célpontokat választanak.

A német rendőrség válaszul a felélénkült szélsőjobboldali aktivitásra 600 új embert vett fel abból a célból, hogy figyelemmel kísérjék azoknak a csoportoknak a tevékenységét, melyek terrorakciókat készíthetnek elő. Jobban kívánják ellenőrizni az internetet is, mert a hanaui merénylő onnan szerezte vad nézeteit, melyek azután 10 ember halálához vezettek Németországban.

A türingiai bomba

Két rossz közül a nagyobbat választani bűn, a kisebbiket erkölcstelen. Van olyan hely még Európában ahol ezt még a hatalom megszerzéséért sem lehet megtenni.

“Szerdán politikai bomba robbant Erfurtban, Türingia német tartomány fővárosában. A tavaly ősszel tartott tartományi választáson patthelyzet alakult ki: a legtöbb szavazatot (31 százalékot) a Balpárt (Linkspartei), az egykori Német Szocialista Egységpárt utódpártjából és a nyugati tartományokban az SPD-ből kiszakadt baloldaliak egyesülésével alakult párt szerezte, amely az elmúlt öt évben a tartomány miniszterelnökét is adta. A második legtöbb szavazatot (23 százalékot) viszont a szélsőjobboldali AfD kapta. A szélsőbal és a szélsőjobb nélkül a többi párt (a CDU, az SPD, a zöldek és az FDP) együtt sem értek el 50 százalékot. (A CDU 22, az SPD 8, a Zöldek és az FDP 5-5 százalékot kapott. A tartományi parlamentben a Balpártnak 29, az AfD-nek 22, a CDU-nak 21, az SPD-nek 8, a Zöldeknek és az FDP-nek 5-5 mandátum jutott.)

Mivel mindeddig az összes többi párt elutasított bármiféle politikai együttműködést az AfD-vel, a CDU és az FDP pedig a Balpárttal is, Türingiában nem lehet parlamenti többségre támaszkodó tartományi kormányt alakítani.

Az eddig a tartományt kormányzó három párt, a Balpárt, a szociáldemokraták és a zöldek abban maradtak, hogy együtt, a 90-ből 42 képviselővel kisebbségi kormányt alakítanak, és alkalmanként állapodnak meg a tartományi CDU-val és/vagy FDP-vel konkrét ügyek támogatásáról. Úgy tűnt, hogy azok erre hajlandók lehetnek. A tartományi alkotmány lehetővé teszi kisebbségi kormány megalakítását a miniszterelnök-választás harmadik fordulójában: az első két fordulóban csak a képviselők abszolút többségével lehet miniszterelnököt választani, egy harmadik fordulóban azonban relatív többséggel is.
Az első két fordulóban Bodo Ramelow eddigi balpárti miniszterelnökkel szemben csak egy, az AfD által jelölt független jelölt állt, és senki nem szerezte meg a többséget. A harmadik fordulóban viszont meglepetésszerűen elindult az öt tagú FDP-frakció vezetője, Thomas Kemmerich vállalkozó, és a CDU, az FDP és az AfD valamennyi képviselőjének szavazatával eggyel több szavazatot kapott, mint a balpárti Ramelow, az eddigi miniszterelnök. Elfogadta az eredményt, letette a miniszterelnöki esküt, kizárta az AfD-vel való politikai együttműködést, és felhívta a CDU és az FDP mellett az SPD-t és a zöldeket is, hogy vegyenek részt az általa alakított kormányban.
Az SPD és a zöldek ezt azonnal elutasították. A történtek azonnal politikai bombaként robbantak nemcsak Erfurtban, de Berlinben is. A történet súlyosságát fokozza, hogy Türingiában az a Björn Höcke az AfD vezetője, aki a párt szélsőséges szárnyát vezeti.

A CDU elnöke, Annagret Kramp-Karrenbauer azt nyilatkozta, hogy a türingiai CDU az országos központ egyetértése nélkül, álláspontjával szemben jártak el. Merkel kancellár megbocsáthatatlannak nevezte azt, ahogy a tartományi kereszténydemokraták és szabaddemokraták a szélsőjobbal együttműködve választottak miniszterelnököt.

Az FDP elnöke, Christian Lindner azonnal Erfurtba utazott, és rábírta Kemmerichet, hogy bizalmi szavazással tegye lehetővé a tartományi parlament feloszlatását, új választás kiírását a tartományban. Mások amellett vannak, hogy a jelenlegi tartományi parlament válasszon új miniszterelnököt: Bodo Ramelowt vagy egy független személyiséget, aki szakértői kormányt vezetne.
Abból, amit a politikusok mondanak, illetve nem mondanak, úgy tűnik, hogy Lindner FDP-elnök tudhatott a tartományi szabad demokraták és kereszténydemokraták tervéről. Alighanem velük együtt azt hitte, hogy Kemmerich megválasztása után a helyi SPD és Zöldek nem tehetnek mást, mint hogy beszállnak az általa vezetett, Balpárt és AfD nélküli kisebbségi kormány létrehozásába. Tévedett, és

nem számolt azzal sem, hogy nemcsak az SPD és a Zöldek, de a CDU és a CSU országos vezetői is azonnal és kategorikusan elutasították és megbélyegezték a türingiai CDU- és FDP-szervezet eljárását. Lindner arra kényszerült, hogy bizalmi szavazást kérjen az FDP országos választmányában.

A történtek tanulsága, hogy Németországban a szélsőjobbtól, az AfD-től való elhatárolódás a demokratikus pártok politikusai számára áthághatatlan norma. Érvényesítése azokban a keleti, egykor az NDK részét alkotó tartományokban okoz nehézséget, ahol a Balpárt is és az AfD is kétszámjegyű eredményeket ér el, a zöldek viszont jóval gyengébbek, mint Nyugaton. A legutóbbi tartományi választások után Szászországban és Szász-Anhaltban is három párti koalíciót kellett alakítani a CDU, az SPD és a Zöldek részvételével. Türingiában azonban ilyen lehetőség sem maradt.
Az országos politikában hasonló veszély nincs, mivel a Balpárt országosan nem ér el kétszámjegyű eredményt. Így két vagy három párt a CDU–CSU, az SPD, a Zöldek és az FDP köréből tud majd a következő választás után kormányt alakítani. A türingiai történet azonban arra kényszeríti a CDU–CSU-t és az FDP-t, hogy tegye fel a kérdést magának:

három évtizeddel az NDK és a Német Szocialista Egységpárt megszűnése, a Balpártnak a demokratikus német politikába való szemmel látható beilleszkedése után indokolt-e ugyanúgy kizárnia a politikai együttműködést a Balpárttal, mint az AfD-vel?

Az AfD-vel való együttműködés tilalma a párt szélsőjobboldali értékrendjéből, az idegenellenesség és antiszemitizmus elfogadásából, a második világháborús német szerephez való viszonyából fakad. A Balpárttal való országos koalíciót az SPD és a Zöldek tíz-tizenöt éve még az NDK-s múlthoz való tisztázatlan viszony miatt még kizárták, de tartományi szinten már több koalíció is született velük, mivel csak a külpolitikában, a NATO-hoz való viszonyban maradt fenn áthidalhatatlan nézeteltérés, melynek a tartományi politikában nincs jelentősége, és lassan ez is megszűnik.
Ez egyelőre a jövő kérdése. Az azonnali fejlemény az, hogy a CDU és az FDP megerősítette azt, amivel kapcsolatban főleg a CDU-ban helyi és tartományi szervezeteiben sokfelé volt bizonytalanság: a német demokratikus politika kizár mindenféle nyitást a szélsőjobb irányába. Ami sokfelé volt lehetséges Európában, mindenekelőtt a szomszédos Ausztriában, de Olaszországban vagy Dániában is, az Németországban továbbra sem elképzelhető.”

Pénzügyi gondok a szélsőjobboldalon Németországban

A német ellenzék legnagyobb pártja, az Alternative für Deutschland pénzügyi problémákkal küzd, mert a bíróság 400 ezer eurós büntetésre ítélte a választási törvény megsértése miatt. Az történt, hogy a szélsőjobboldali szervezet elfogadott pénzt egy svájci hirdetési cégtől is a választási kampány során.

Németországban csakis uniós államok cégeitől illetve szervezeteitől érkezhet pénzügyi támogatás.

Az Alternative für Deutschland kincstárnoka most körlevélben szólította fel a párt több mint 38 ezer tagját, hogy a szokásos tagdíjon túl még fizessenek be 120 eurót a pártkasszába.

A német hatóságok szigorúbban ellenőrzik a törvény betartását mint korábban

Az Alkotmányvédelmi hivatal hívta fel arra a figyelmet, hogy a szélsőjobboldali szervezetek és mozgalmak kihasználják azt, hogy a hatóságok elég elnézőek, a törvények megszegését nem vizsgálják meg elég alaposan. Ezért is szaporodhattak el a szélsőjobboldali szervezetek Németországban.

Az Alternative für Deutschland különösen az egykori NDK-ban népszerű, ahol a felzárkózás a fejlettebb nyugati részekhez csak félsikernek mondható. Ezért most Angela Merkel pártja, a CDU dilemma előtt áll: kössön – e helyi koaliciót az egyes tartományokban az Alternative für Deutschland mozgalommal? A berlini központ ezt határozottan ellenzi ámde helyben sokan vannak azon a véleményen, hogy meg lehet állapodni az Alternative für Deutschlanddal, mely ellenzi a bevándorlást, iszlám ellenes politikát folytat, nem ítéli el határozottan az antiszemitizmust, és nem határolja el magát egyértelműen a náci rezsimtől, amely az európai zsidóság kiirtását tűzte ki célul.

A szélsőjobboldal a kelet-európai németekre alapozza számításait

Jürg Urban, az Alternative für Deutschland frakcióvezetője koszorút helyezett el a Kelet Európából elűzött németek emlékművénél Szászországban a választási kampány idején. Az Alternative für Deutschland minden korábbinál több szavazatot kapott ebben az egykori keletnémet államban. Most Thüringiában ugyanezzel kísérleteznek.

Áttörésre készül az Alternative für Deutschland Thüringiában

A szélsőjobboldali párt helyi vezére maga is olyan családból származik, mely  Kelet Poroszországból menekült a mai Németország területére. A választási kampány során Björn Höcke kampány filmjében bemutatja a Nagy Németország térképet és elmagyarázza a rászorulóknak, hogy több mint 14 millió németnek kellett elhagynia szülőföldjét a második világháború után.

Arra nem tér ki, hogy mindez összefüggött a náci Németország háborús bűneivel.

A német menekültek az egykori Kelet Poroszországból, Lengyelország nyugati területeiről, az akkori Csehszlovákiából érkeztek elsősorban, de jelentős számban elűzték a németeket Magyarországról és Jugoszláviából is. Néhány területen mi nem kisebbség voltunk hanem többség – hangsúlyozza az Alternative für Deutschland helyi vezére Kelet Poroszországra, a Szudéta földre vagy Nyugat Lengyelországra utalva.

Jelenleg minden negyedik német olyan családból származik, akiknek az ősei menekültek voltak a második világháború után. Tegyük hozzá, hogy volt egy második nagy hullám is amikor Oroszországból és Romániából érkeztek meg az évszázadok óta ott élő németek a rendszerváltás után a kilencvenes évek elején. Az Alternative für Deutschland köztük is eredményesen toboroz hiszen a fiatalokban is élnek azok a történetek, melyeket szüleiktől hallottak a szülőfölddel kapcsolatban.

Heimat – a Haza – ez a mozgósító jelszava az Alternative für Deutschlandnak miután a migráns ellenes kampány lecsengett Németországban. Az előrejelzések azt mutatják, hogy az Alternative für Deutschland nem számol rosszul: a Heimat kampány jelentős számú szavazatot hozhat a szélsőjobboldalnak Thüringiában.

A szélsőjobb a fiatal katonák és rendőrök között toboroz

A politikai paletta szélsőséges jobboldali pártjai mindinkább katonák és rendőrök fiatal csoport igyekeznek megnyerni lépjenek be szervezeteikbe.

Erre hívja fel a figyelmet az Europol stratégiai jelentése, melyet a Süddeutsche Zeitung ismertet. A dokumentumból kiderül: növekszik Európában a szélsőjobboldali terrorcselekmények száma. Nincs összesítés erről, mert a legtöbb államban szélsőségesek címén foglalják össze azokat a többnyire illegális politikai vagy vallási szervezeteket, melyek rendszeresen fellépnek a migráns központok ellen. Ezenkívül támadják a muzulmán közösségeket, a baloldali szervezeteket és azoknak vezetőit valamint a melegeket és a Gay Pride felvonulásokat.

Mind több a diplomás fiatal az ilyen szélsőjobboldal szervezetekben, amelyek a törvényesség határán mozognak. Októberben az Európai Unió belügy és igazságügyi miniszterei megvitatják ezt a problémát – értesült a közszolgálati Deutsche Welle, amely arra számít: Horst Seehofer német belügyminiszter még azt megelőzően betiltja a Combat 18 szélsőjobboldali szervezetet Németországban, hogy példát mutasson Európa más államainak.

Vadnyugat és Vadkelet – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, adjon egy kávét bádog bögrében, whiskyvel és lője le nekem a zongoristát, már nyolcadszor játssza el a „Clementine”-t. Hát itt vagyunk a saloonban megint, mint mindig, szól a colt, nagy tétekben pókereznek az aranyásók és a város határában egy lótolvaj lengedezik felkötve. Csak azt kéne eldönteni, hogy Vadnyugaton vagy Vadkeleten kötöttünk ki?

Akár itt vagyunk, akár ott, a rablóbandák nagyon készülődnek, csak ha Nyugaton nézzük, kontinenst akar rabolni a Dalton-banda, szavakkal, ha Keleten, akkor csúnya atrocitásokra készülődnek. De lássuk előbb a nyugati híreket.

Milánóban Salvini Dalton, Marine le Pen Daltonnal és Geert Wilders Daltonnal összehívták a teljes bandát a főtérre, fényes délben, de nem párbajozni akartak, ahogy azt szokás, hanem bejelenteni, hogy elfoglalják és át is alakítják Európát, de úgy, hogy rá sem ismerünk majd. Szó szerint azt mondta Salvini, miszerint:

„Bevesszük Európát, és tetőtől talpig megváltoztatjuk!”

Ez arra utal, hogy viszont a gyógyszerét nem vette be. A gyűlésen részt vettek a kisebb rablók és haramiák is, például Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországnak (AfD), Gerolf Annemans, a Flamand Érdek párt (VB), Boris Kolla, a szlovákiai Család vagyunk (Sme Rodina) vezetője, csakúgy, mint Veszelin Mareski, a bolgár Akarat (Volja), Tomio Okamura, a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia Párt (SPD) elnöke. Jaak Madison, az Észtországi Konzervatív Néppárt (EKRE) alelnöke, Anders Vistisen, a Dán Néppárt (DF) európai parlamenti képviselője, valamint Laura Huhtasaari, a Finnek Pártja (FP) alelnöke.

Ezek mind Daltonok, kérem, mind a bandához tartoznak, csak most az a bűnszövetkezet neve, hogy „szuverenista erők” és szó szerint mindenre rá akarják tenni a kezüket a földrészen, ami nincs lebetonozva vagy odahegesztve. Lehet, hogy sokan vannak, de azért a rendes emberekhez képest nagyon kevesen – ha sikerülne a rablásuk, a mi seriffünk is belépne közéjük, de valahogy úgy, hogy a zsákmányból ugyan kapjon, de tennie ne kelljen érte semmit. Ehhez azért a bandavezéreknek is lesz pár szava.

Meg maga a vállalkozás is megcsúszni látszik.

Az a helyzet ugyanis, hogy Strache Dalton szája még tavalyelőtt eljárt egy ibizai kuplerájban a tervekről, ráadásul a mexikóiaktól vagy az oroszoktól is pénzt akart elfogadni munícióra, és ez most kiderült, úgyhogy könnyen meglehet, nem lesz semmi a Nagy Rablásból, mert aki követné is a Daltonokat, az most megundorodott tőlük és szállingózik elfele a nép.

A milánói gyűlés sem volt az a világraszóló összejövetel, egymás között sokkal aggodalmasabban tárgyalhattak, mint mikor a közönség előtt szerepeltek – a mi seriffünk oda sem ment. Azért alkalomadtán őt is le kell majd váltani, megérdemli ezer okból, ezek közül az egyik, hogy szóba sem lett volna szabad állnia haramiákkal.

Csak legyen rá alkalom.

De vannak keleti Daltonok is, sajnos, és innentől kezd elhagyni a humorom.

Ha úgy vesszük, hogy Keleten, Vadkeleten vagyunk, itt gonoszabb dolgok készülődnek.

A Mi Hazánk – mely szintén egy Dalton-banda – kétszer is bejelentette a törökszentmiklósi vonulását, a rendőrség kétszer is betiltotta, harmadjára vonulás nélküli, „statikus” tüntetést jelentettek be, azt már nem lehetett betiltani, mert nem volt rá paragrafus: de Törökszentmiklóson mindenki rettegve, vagy legalábbis aggodalmasan várja a keddi demonstrációt. Toroczkai László pedig triumfál, toborozza a gyülevész hadakat, legalábbis toborozta, míg működött a Facebook-oldala, amit időközben letiltottak.

„Ahogy ígértük: MEGYÜNK! A demonstrációnkat végül ma tudomásul vette a rendőrség, tehát törvényesen megyünk Törökszentmiklósra. A vonulás tiltása miatt a bírósághoz fordultunk, várjuk a döntést. Felháborító, hogy azok jogait korlátozzák, akik rendet akarnak, a közveszélyes bűnözőket pedig csak a mi nyomásunkra hajlandóak letartóztatni.

Ingyenes buszokat is indítunk.

Csatlakozzatok, mert minden magyar felelős minden magyarért!”

– írta. És a jelentések szerint szállingóznak is már most a szélsőjobboldali aktivisták a városba, már láttak – bár ezzel vigyázzunk, mert sokat lát az ember, ha felfokozott idegállapotban van – állítólag járőröző kocsikat, bőrfejűeket, egyenruhásokat. Igaz, az egyik egyenruhás alakulatról kiderült, hogy azok tényleg ott jártak, csak éppen hétköznapi katonák voltak, más ügyben kellett arra menniük. Bár a többiről szóló hír is hamis riadalom volna.

Sajnos azonban Gyöngyöspata – és a romagyilkosságok – óta bűn bagatellizálni a veszélyt, nagyon is valódi az.

Ezért döntött úgy Setét Jenő Brada roma polgárjogi aktivista és az Idetartozunk Egyesület, hogy szolidaritásra szólítja fel a politikai szervezetek képviselőit, az egyházi vezetőket és közszereplőket. Idézzük a Facebookon és a romnet.hu-n közzétett állásfoglalást!

„Az Idetartozunk Egyesület ÁLLÁSFOGLALÁSA

Az Idetartozunk Egyesület az alábbi felhívással fordul a hazai parlamenti pártokhoz, a parlamenten kívüli roma és nem roma politikai szervezetekhez, az Európai Parlamenti választásokon induló listavezetőkhöz, Magyarország uniós parlamenti képviselőihez, a roma és nem roma művészekhez, közéleti szereplőkhöz, a történelmi egyházak vezetőihez, a cigány pasztorációkhoz, a roma programokat és projekteket futtató nem roma szerveződésekhez, valamint a média szereplőkhöz:

Példát véve az évekkel ezelőtti drezdai eseményekről, ahol tízezer ember akadályozta meg a szélsőjobb bevonulását, személyes jelenlétükkel lépjenek fel a Magyarországon újra teret nyert szélsőjobb önkényeskedése ellen, és fejezzék ki szolidaritásukat a törökszentmiklósi roma közösség mellett. Ezzel is világos, egyértelmű üzenetet küldve a társadalom minden tagja számára, hogy az uszítás, a gyűlöletpolitika mindenkitől elfogadhatatlan, és a bűnüldözés nem pártfeladat, hanem olyan állami közfeladat, amelyet senki nem vitathat el, sajátíthat ki az erre létrehozott állami intézményektől.

A 2008-2009 évi rasszista sorozatgyilkosság 10. évfordulójának évében, újra egy szélsőjobbos politikai alakulat a cigányok megtámadásával, folyamatos cigány ellenes uszítással és konfliktus gerjesztéssel kíván magának gyors ismertséget, pénzt, mandátumot, hatalmat szerezni az évi 200.000 bűneset közül egyetlen egy eset kiválasztásával, és vállaltan büntetett előéletű férfiakból álló félkatonai szervezet bevonásával. Gyűlöletet és konfliktust exportálnak Törökszentmiklós városába, ahol május 21-én felvonulnak.

Az Idetartozunk Egyesület álláspontja szerint, bármennyire kívánják a helyzetet úgy beállítani, mintha roma és nem roma konfliktusról volna szó,

a valóságban egy elvakult, hatalommániás, korábban a Magyar Televízió budapesti székházat megostromló, és a fővárost feldúló szélsőjobbos alakulat társadalomellenes térnyerési törekvéseiről van szó, amelyben mi roma emberek csak céltáblák és egy politikai kampány eszközei vagyunk.

A szélsőjobbos, ki tudja ki által pénzelt, törekvések megfékezése és marginalitásba küldése nem a cigányok, hanem a kormány, az állami intézmények, valamint pártpolitikai hovatartozástól függetlenül a társadalmi és a politikai elit felelőssége. Csak az állami szervek rendelkeznek és rendelkezhetnek olyan eszközökkel és hatalommal, mint például a rendőrség, jogszabályalkotási lehetőség és társadalmi felhatalmazás, amely megfékezheti a kirekesztő politika és gyűlöletkeltő tevékenység térnyerését. Az állam felelőssége és feladata, hogy megvédje állampolgárait, és a jog eszközeivel megakadályozza a társadalmi feszültségek generálását.

A kormány és a rendőrség, amely cserben hagyta a polgárait, azaz minket Gyöngyöspata idején is, most is cserben hagynak minket, mivel harmadszori kísérletre a rendőrség mégis engedélyt adott a szélsőjobb cigányellenes akciójára. A hatóság a döntésével arra kényszerít minket, hogy mi magunk próbáljuk megvédeni magunkat a békés tiltakozás eszközeivel.

Budapest, 2019. 05. 17.

Setét Jenő, az Idetartozunk Egyesület elnöke”

Reméljük, nem lesz ez pusztába kiáltott szó, reméljük, lesz kiállás a fenyegetettek mellett – reméljük, megérti mindenki, hogy egy ember hibájáért egy egész közösséget büntetni égre kiáltó igazságtalanság lenne.

Mert bizony az Abcug riportja szerint

Rettegve várják a törökszentmiklósi romák a szélsőjobbosokat

Félelemmel eltelve várják a törökszentmiklósi romák a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalom kedd esti tüntetését. Bár a rendőrség kétszer is betiltotta a romatelepre tervezett vonulást, a belvárosban ettől függetlenül demonstrálhatnak, és ez a helyieket sem nyugtatta meg. Van, aki már most elvitte a gyerekét rokonokhoz, mások aznap terveznek bezárkózni, és van, aki még az orvoshoz kapott időpontját is lemondaná, csak ne kelljen kimennie az utcára. A telepen pattanásig feszültek az idegek és rémhírek terjednek, pedig azt mondják, eddig semmi baj nem volt romák és nem romák közt. A jobbikos polgármester szerint Toroczkai csak arra várt, hogy újra kijátszhassa a cigánykártyát.” (Abcug)

És ha nem tudnánk, hogy ennek az egész félelemkeltésnek, agressziónak a célja pusztán annyi, hogy a Mi Hazánk kicsit láthatóbbá váljék a magyar politikai térképen, most messzemenő és teljesen felesleges elemzésekbe bocsátkoznánk. Esetleg még lehet arra jó, hogy a kormány – ha fellép az atrocitások ellen (már, ha lesznek atrocitások) – antifasiszta szerepben tetszeleghessen, közvetlenül az uniós választások előtt.

Ezért megy ez az egész. Nem másért, nem többért.

Ezek is rablók, haramiák, Dalton-félék, ezeknek is csak az érték kell.

Az érték most: a voks.

Azt rabolnák most Vadnyugaton szavakkal, Vadkeleten erőszakkal. Nem tudom, melyik a rosszabb.

A második csapás – Diplomáciai jegyzet

0

„Orbán céljain nem a néppárti reakciók változtattak, hanem az a felismerés, hogy ismét legyőzték. Meghiúsult az a terve, hogy az európai szélsőjobboldal vezére legyen. A posztra ugyanis – Orbánt leelőző esélyekkel – egy másik politikus jelentkezett be, s az maga Salvini.”

A napokban megjelent egy sok tekintetben rendkívül érdekes interjú, a volt szlovák miniszterelnökkel, Mikuláš Dzurindával , melyben a politikus néhány jellemző részletet mesélt el arról a politikai értekezletről, amely március 20-án zajlott le a Brüsszelben, s melyen végül felfüggesztették a Fidesz néppárti tagságát. Dzurinda szerint ezen az értekezleten Orbán Viktor „mint oroszlán harcolt” azért, hogy a Fideszt ne zárják ki az Európai Néppártból (EPP).

Azért érdekes ez a megállapítás, mert gyakorlatilag mindenki arra számított: Orbán készakarva küzd azért, hogy pártját kizárják, s hogy később – immáron az EPP-t tekintve legfőbb ellenfélnek – szétszakítsa a pártcsaládot. Ezt követően pedig a hozzá hasonló szélsőségesekkel – van belőlük elég az EPP-ben – létrehozzon egy szélsőjobboldali alternatívát, mely meg kívánja akadályozni az Európai Unió további integrációját, elsőbbséget kíván adni a nemzetállami szerepkörnek, s a nyugati liberális demokráciák helyett egy illiberális állameszmét kíván követni. Az orosz orientációról most nem is beszélve, de az is szorosan idetartozik.

Sokáig nem volt magyarázat arra, hogy mi volt az, ami Orbánt más belátásra bírta, s inkább az EPP tagságot választotta a pártcsalád elhagyása helyett, miközben legszűkebb környezete, beleértve az őt Brüsszelbe elkísérő Gulyás Gergelyt, Szijjártó Pétert és Rogán Antalt, úgy tudta, hogy március 20-tól a Fidesz már az EPP-n kívüli élet örömeit fogja élvezni, annak totális illiberalizmusával és szélsőségeivel. Nyilvánvalóan ez volt Orbán első európai veresége.

A választ a dilemmára április 8-án kaptuk meg, amikor mindenki meglepetésére Orbán nem vett részt az európai szélsőjobboldali pártok milánói csúcstalálkozóján – annak ellenére, hogy egy héttel korábban, mint az olasz Liga vezetője, Matteo Salvini bejelentette: Orbán is ott lesz, s előrehaladt tárgyalások folynak arról, hogy Marine le Pen és Jarosław Kaczyński is jelen legyen.

Végül egyikük sem jelent meg, de meglehet, a három politikus távolmaradásának különböző okai voltak. Végül is Le Pen és Kaczyński nem kockáztatott volna túl sokat a megjelenéssel, elvégre pártjuk nem tartozik az EPP-hez. Orbán Viktor azonban annál többet. Az április 8-át megelőző napokban egymást érték a – lényegében sértegetés-szintű – nyilatkozatok, amelyekkel az európai konzervatívok elhatárolódni igyekeztek Orbántól. Manfred Weber az EPP csúcsjelöltje a bizottsági elnöki posztra odáig ment, hogy kijelentette: ha a Fidesz szavazatain múlik az ő megválasztása, akkor köszöni szépen, de nem kér belőle. A milánói csúcsot megelőző egy hét maga volt a látványos vesszőfutás a magyar miniszterelnök számára; valamennyi korábbi terve dugába dőlt, s elkezdtek róla úgy beszélni, mint egy körözött haramiáról.

Ám Orbán céljain nem az EPP-s reakciók változtattak, hanem az a felismerés, hogy ismét legyőzték. Meghiúsult az a terve, hogy az európai szélsőjobboldal vezére legyen. A posztra ugyanis – Orbánt leelőző esélyekkel – egy másik politikus jelentkezett be, s az maga Salvini

  • Az olasz politikus európai státusza egyértelmű, nem úgy, mint Orbáné. Ő eleve a szélsőjobboldalra pozicionálta magát vezető politikusként, hiteles tehát azok körében, akik mindent megtennének az Európai Unió integrációja ellen, míg Orbán kezét továbbra is megköti az EPP-tagság, még ha azt bizonytalan időre fel is függesztették.

  • Salvini nem használódott még el annyira az európai küzdőtéren; elég megnézni a nemzetközi sajtót: veszélyesnek tartják, de nem kiszámíthatatlannak, sőt Orbánnal szemben még árulónak sem.

  • Salvininak legitim érvei vannak, hogy követelje: találjanak európai szintű megoldást a migrációs problémára, Orbán viszont – mindenki által láthatóan – csak az unió bomlasztására használja, sőt tetézi a krízist, ráadásul megtagadva mindennemű partneri szolidaritást.

  • És ami a legfontosabb: Salvini mögött egy 60 milliós Olaszország áll, míg a 10 milliós Magyarország nem igazán tényező ahhoz, hogy Orbánt európai politikai nívóra emelje, még ha a – jobbról és balról egyaránt átkokkal illetett – szélsőjobboldalon is.

Nagy kérdés Orbán számára, hogy miként tovább?

  • Azzal, hogy igyekszik visszatáncolni az Európai Néppártba elszállt az a lehetősége, hogy a néppárt ellenében nyerjen nagyot a május 26-i európai választásokon.

  • Olyan megalázó gyanakvás veszi körül, amelyhez hasonlót az uniós pártközi politikában eddig senki sem tapasztalt.

  • Orbán, ha a legcsekélyebb gyengeséget mutatja, épp EPP-s párttársai fogják kilökni maguk közül, ha nem teszi magát nélkülözhetetlenné egy túlnyert uniós választási eredménnyel.

  • Ha most látványos hátraarcot csinál, miként tudja majd pacifikálni fideszes hátországot és radikálisait, akikkel az elmúlt egy évben sikerült elhitetni, hogy az Európai Néppárt vezetői a legjobb esetben a baloldal „hasznos idiótái”, ráadásul megrögzött liberálisok.

Rendkívül érdekes feladvány és láthatóan megoldhatatlan helyzet ez a magyar miniszterelnök számára, akinek ráadásul csak most kell igazán szembenéznie az uniós pénzekkel kapcsolatos elszámoltatással, s az Egyesült Államok haragjával az orosz érdekek kiszolgálása miatt, melynél a Putyin- és KGB/FSB-hátterű Nemzetközi Beruházási Bank magyarországi megjelenése tűnik az utolsó cseppnek a megtelt pohárban.

Ara-Kovács Attila

Alkotmányossági vizsgálat a német AfD ellen

0

Alkotmányvédelmi hivatali vizsgálat indult a német szélsőjobb vezető pártja, az AfD ellen. Azt akarják megtudni, veszélyezteti-e a demokratikus rendet a szervezet.

Németországban az Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) vizsgálatot indított az ellenzék legerősebb pártja, az Alternative für Deutschland (AfD) ellen, hogy kiderítse, vezetőinek szélsőséges nyilatkozatai veszélyeztetik-e a liberális demokráciát és az ezt garantáló alkotmányt – tudatta a hivatal. A nemzetbiztonsági szolgálatot az aggasztja elsősorban, hogy a nép-nemzeti irányzat

támogatja a gyűlöletbeszédet egyes kisebbségekkel szemben.

Ide tartoznak a zsidók és a muzulmánok is.

A BfV a szélsőjobboldali párt két szervezetét kívánja intenzíven megfigyelni: az egyik a Thüringiában működő Szárny csoport, melynek nézetei igen közel állnak a nemzetiszocializmushoz, mely csődbe vitte Németországot. A másik a párt ifjúsági szervezete, ahol szintén sok szélsőjobboldali radikális nézet kap teret.

Az AfD a menekültválság idején vált Németország egyik nagy pártjává, jelenleg 92 képviselője van a Bundestagban. Legutóbbi összejövetelükön meghirdették a kilépést az Európai Unióból. A Bundestag többi pártjai helyeselte az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőinek döntését.

Horst Seehofer belügyminiszter, aki korábban a bajor CSU vezéreként nem sietett elítélni az AfD szélsőséges nézeteit, most támogatásáról biztosította az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőinek döntését. A Németországban élő zsidók szervezete is helyesli a vizsgálatot a párt ellen. A szervezet vezetője szerint

„ez jó irányba tett lépés”.

Az európai parlamenti választásokon, melyeket májusban rendeznek meg, az AfD Németország első pártja akar lenni, hogy sarokba szoríthassa a mérsékelt CDU-CSU-szociáldemokrata kormányt Németországban.

Orbán, az európai szélsőjobb hőse

Orbán Viktor, Magyarország rasszista furunkulusaként támadást indított a demokrácia ellen, ám az Európai Néppárt ingadozik a szankciók és az időhúzás között. Ez azonban csak azt mutatja, hogy válságba került a jobboldal, amely sóbálvánnyá vált a populizmus láttán – írja a Le Monde.

 

Az Európai Parlament ugyan elítélte a magyar kormányt, de a miniszterelnök azóta is elrontja az EPP mindennapjait. Sőt, nem elégszik meg a provokációval: azt tervezi, hogy fenekestül felforgatja a pártcsaládot, a konzervativizmus, a kereszténység és a szuverenitás nevében. A luxemburgi Frank Engel azt mondja azonban, hogy a Néppárt ez semmiképpen sem engedi meg, a Fidesznek semmi keresnivalója sincs a soraikban. Közölte is a magyar politikussal, hogy az ő színeikben szó sem lehet kampányról Soros, Brüsszel és az állítólagos nemzetközi összeesküvés ellen. De Orbán mára az európai szélsőjobb hőse lett, a jobboldal számára pedig érinthetetlen.

Magyarországon az utóbbi években eurómilliókat sikkasztottak el Orbán közeli körök, de az igazságszolgáltatás oda se figyel rá. Az EP Költségvetési Bizottságának vezetője, Gräßle, aki tényfeltáró úton Felcsúton is megfordult, elárulja, hogy ő már nem bízik semmiféle eredményben, mert a magyar hatóságok megalázták őket, az ügyészségtől nevetséges válaszokat kaptak. Mindezek dacára minden jel arra utal, hogy a Fidesz továbbra is a Néppárt tagja maradhat. Schöpflin György arról beszél, hogy a miniszterelnök bizonyosan fel akarja tartóztatni a pártcsalád balra tolódását és szorgalmazza Kelet-Európa nemzeti egyenjogúsítását, miután az imperialista nyugat gyarmatosította. Ez a legfőbb feladat, a demokrácia csak utána következik – mutat rá. Az EPP vezetői ugyanakkor nem akarják a kizárással azt a benyomást kelteni, hogy a bevándorlás-ellenes vonalat torolják meg, amikor ez utóbbi felfogás egyre jobban terjed a kontinensen. Egy konzervatív EP-képviselő azt bizonygatja, hogy a migráció ügyében Orbán nyerte meg az ideológiai háborút.

Merkel meggyengült és bár egyáltalán nem szereti magyar kollégáját, szokásához híven nem kíván frontálisan megütközni vele. Orbán fellélegezhet, migrációs politikája feledteti egyéb túlkapásait. A kérdés, hogy a Néppárt mennyire tudja leplezni megosztottságát a hét közepén esedékes kongresszusig. Daul elnöke pro forma előirányozta, hogy Helsinkiben határozatot hoznak a jogállamról és a konzervatív értékekről. De az egyik forgalomban lévő tervezet csak igen általános megfogalmazásokat tartalmaz. Egyetlen utalás sincs benne bármelyik tagállamra, vagy annak vezetőjére vonatkozóan. Viszont igen diszkréten megemlíti a tanszabadságot, ami mögött a CEU van.

Le Monde/Szelestey Lajos

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK