Kezdőlap Címkék Szijjártó Péter

Címke: Szijjártó Péter

Új világrend?

Nézem a Híradót. Szijjártó Péter arról beszél Podgoricában, a montenegrói vezetőkkel való találkozója után, hogy a magyar kormány érdekelt a nyugat-balkáni országok mielőbbi felvételében az Európai Unióba, mert az Európai Uniónak „az új világrendben elfoglalt pozíciója és ereje szoros összefüggésben lesz a bővítés sikerességével”. Miért jön Szijjártó szájára az „új világrend” kifejezés? Vagy a következő mondatban „új világpolitikai rend”? Nyilván nem véletlenül használ ilyen kifejezést. Vajon mit jelent ez?

Ha új világrendről beszél valaki, akkor abból érdemes kiindulni, hogy az illető alapvető változásokat lát a világban ahhoz az állapothoz képest, amelyet eddig érzékeltünk magunk körül. Vajon milyen régi világrendhez képest beszél Szijjártó új világrendről, és gondolja ezt természetesen nemcsak ő, hanem mindenekelőtt Orbán? Nem ebből a sajtótájékoztatóból tudjuk meg ezt, hanem abból, hogy mit beszélnek minden más alkalommal.

Ha figyelemmel kísérjük a fideszes vezetők megszólalásait, mindenekelőtt Orbán beszédeit, akkor észre kell vennünk, hogy amihez képest új világrendre gondolnak, azon – tehát az eddigi, régi világrenden – azt a második világháború nyomán kialakult helyzetet értik, amikor az Egyesült Nemzetek alapdokumentumaiban rögzített demokratikus-humanista normarendszert különféle intézményekben, két- és többoldalú megállapodásokban érvényesítik és az egyes államokon számon is kérik.

Ennek a normarendszernek egyaránt fontos pillére a háború elutasítása és az emberi jogok katalógusa.

Ezeket a dokumentumokat úgy fogadta el a második világháború után az antifasiszta koalíció, hogy annak egyik országa, a Szovjetunió azokat sosem vette igazán komolyan és belső gyakorlatában nem is követte, mégis névleg elfogadta, és hasonlóképpen viselkedett a szintén győztes országként fellépő Lengyelország és Csehszlovákia, amelyek a németek millióinak kitelepítésével máris durva jogsértéssel indultak neki az akkori új világnak.

Azután három évtizeddel később megerősítette ezt a normarendszert a Helsinki Egyezmény is, amely legalábbis hivatkozási alapot adott a kelet-európai emberjogi mozgalmaknak, és így előkészítette az 1989-es rendszerváltást. A teljes siker akkor jött el, amikor 1989-et követően a kelet-közép-európai volt szocialista országok immár nemcsak szavakban, de ténylegesen is magukévá tették a Nyugat demokratikus-humanista értékrendjét. Egy ideig úgy tűnt, hogy a Jelcin-féle új Oroszország is csatlakozik ehhez, s az orosz közvéleményben is többsége volt az Európai Unióhoz való csatlakozásban.

A Putyin vezette Oroszország azután gyorsan elállt ettől, de Orbán 2010-es győzelméig úgy tűnt, hogy a kelet-közép-európai új NATO- és EU-tagok végérvényesen elfogadják ezt a normarendszert, hiszen erre épül a NATO és az EU deklarált és mind ez ideig többé-kevésbé érvényesített jogállami értékrendje.

Orbán 2010 után a nemzetközi rendet illetően tulajdonképpen azt vette át, amit Kína és a putyini Oroszország elég következetesen képvisel:

a nyugatival szemben egy másfajta értékrendet képviselnek, és nem tűrik el, hogy bárki a nyugati értékrendet kérje számon rajtuk. Orbán rendre ismételgeti, hogy általában is ellenzi „a demokrácia exportját”, és nem tűri el, hogy bárki hozzánk akarja a nyugati liberális demokráciák normáit exportálni. Nemzetközi kapcsolataiban a szóba jöhető partnerországokat sem hajlandó a szerint megítélni, hogy megfelelnek-e ezeknek a normáknak.

Ez az alapja nemcsak az ázsiai önkényuralmakkal ápolt szívélyes kapcsolatainak, de valójában ennek érvényesítésére használja a visegrádi együttműködést is. Annak tartalma a kilencvenes évek elejéhez képest, amikor azt Václav Havel kezdeményezte, teljesen megváltozott. (Akkor a Nyugathoz való közös közeledésről szólt, míg most Orbán intenciója szerint a Nyugattól való közös távolodásról.)

A tavalyi EP-választás előtt Orbán abban reménykedett, hogy a nyugati szélsőjobboldali pártok nagyarányú előretörésével meghatározó szerephez juthat az EU-ban. Ez nem sikerült, az azonban igen, hogy a visegrádi együttműködésre támaszkodva kiépítsen egy blokkoló kisebbséget az EU-ban. Elérte, hogy a Bizottság ne lépjen fel vele szemben.

A nyugat-balkáni országok EU-tagságát is azért szorgalmazza, hogy újabb szövetségeseket szerezzen, és megerősítse ezt a blokkoló kisebbséget. Márpedig ha a Biztonsági Tanács állandó tagjai közül a putyini Oroszország, a Xi uralta Kína és a Trump vezette Egyesült Államok, ha különböző megfontolásokból is, egyre távolabb kerül az 1945-ös normáktól, és emellett az Uniót az Orbán vezette blokkoló kisebbség bomlasztja, amely különböző ügyekben hol a baltiakban, hol Ausztriában talál további szövetségesekre, akkor Orbán lényegében eléri a célját. Ha nem is ő diktál a világnak, de a világ sem diktál neki és szövetségeseinek, és a régi, az eddigi, az 1945-ben született világrend, ahogy évtizedeken át meghatározta a nemzetközi viszonyokat, nincs többé. Természetesen nem ő egymaga éri ezt el, de ő az egyik azok közül, akik ezt elérik.

A nyugati világ normáit rögzítő nemzetközi egyezményekkel szembeni általános viszolygás jut kifejezésre például abban, hogy a Fidesz ma már nem hajlandó az Országgyűlésben ratifikálni a nők elleni erőszakról szóló isztambuli egyezményt, és az is, ahogy Vejkey Imre, az Országgyűlés igazságügyi bizottságának elnöke felvetette, hogy Magyarország függessze fel az Emberi Jogok Európai Bíróságának illetékességét az országban.

Szijjártó és az alapjogok

A nemzetközi sajtó rendkívül széles körben beszámolt arról, hogy Szijjártó Péter bekérette a külügyminisztériumba az észak-európai államok nagyköveteit, akiknek országait Magyarországról szóló „hamis hírek” terjesztésével vádolta meg. A közlések a világ minden táján többnyire hírügynökségi jelentések alapján kerültek a sajtóba, és mindenekelőtt Szijjártó Péter vonatkozó kijelentéseit idézték szó szerint.

A brit Reuters hírügynökség jelentésében – amely még a találkozó előtt készült -, megállapította:

a nagykövetek beidézésének hátterében az áll, hogy országaik bírálták azt a törvényt, amely módot ad Orbán Viktornak a rendeleti kormányzásra.

A jelentés szó szerint idézte Szijjártó Péter vonatkozó megnyilvánulásait, majd megállapította: a törvényt széles körben bírálták a jogvédő szervezetek és az EU Bizottsága egyaránt.

Jeppe Kofod dán külügyminiszter a Reuters kérdésére írásban leszögezte:

„Kitartunk amellett, hogy fel kell hívni a figyelmet arra, ha egy országban arra használják a járványhelyzetet, hogy aláássák az alapvető jogokat. A probléma természetesen nem csak az új koronavírussal kapcsolatos, de a helyzet romlott, mert a magyarok egész sor olyan lépést tettek, amelyek egyebek között a sajtószabadság aláásását kockáztatják”.

A dán miniszter rámutatott: következményekkel – köztük pénzügyiekkel – kell járnia, ha nem tartják tiszteletben az alapvető értékeket.

Elsőként az Európai Tanács figyelmeztetett a magyarországi demokratikus visszacsúszásra Marija Pejcinovic Buric főtitkár március 24-én kelt levelében. Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország külügyminiszterei egy május 6-án kelt levélben támogatásukról biztosították Buric állásfoglalását.

Ara-Kovács Attila

Az ukrán-magyar ügy

Napirend előtt szólalt fel Szijjártó Péter külügyminiszter, és a magyar külpolitika egyik legnehezebb kérdését hozta szóba. Elmondta, hogy a kormány javaslatot tesz Ukrajnának az ottani oktatási szabályozás módosítására. E szerint továbbra is tegyék lehetővé, hogy Kárpátalja magyar iskoláiban magyarul is taníthassák, tanulhassák a szaktantárgyakat, és cserébe a magyar kormány pénzbeli segítséget nyújt ahhoz, hogy ezekben az iskolákban hatékonyabban, eredményesebben taníthassák az ukrán nyelvet, hogy minden gyerek szert tegyen magas szintű ukrán nyelvismeretre. Ugyanakkor kitart Ukrajna és a NATO együttműködésének blokkolása mellett.

Azért nehéz kérdése ez a magyar külpolitikának, mert az egyik szomszéd ország, Ukrajna rendkívül káros, embertelen intézkedésére kellene jól, okosan, hasznos módon válaszolni. Az Orbán-kormány nem ezt teszi, és ehhez kell az európai normákat követni igyekvő ellenzéknek a maga viszonyát kialakítania.
Az ukrán nyelvtörvény és oktatási törvény káros és embertelen, amennyiben Ukrajna nem ukrán identitású, nem ukrán anyanyelvű lakosságát akarja anyanyelvének használatában korlátozni, identitásától megfosztani.

Ukrajnában sok milliós orosz és néhány százezres lengyel, magyar és román kisebbség él. Az ukrán állam számára a stratégiai kérdés az ukrajnai orosz nyelvű és orosz identitású lakosság helyzetének szabályozása volt.

A független Ukrajna első két évtizedében megoldódni látszott az állam déli, keleti és középső régióiban élő orosz nyelvű lakosság helyzete: az állam tudomásul vette, hogy ők oroszul élik életüket, orosz nyelvű iskolába járnak, orosz újságokat olvasnak, orosz médiát fogyasztanak. A nagyvárosokban ukránok és oroszok a szovjet időszakban kialakult módon oroszul érintkeztek egymással.
A Majdan forradalma, Janukovics elnök bukása új helyzetet teremtett. Ukrajna megszabadult Oroszország befolyásától, amire válaszul az orosz állam katonai erővel „megszabadította” Ukrajnát a Krímtől és a Donyec-medence két tartományától. Ebből a folyamatból a nyugatos, oroszellenes politikai erők azt a következtetést is levonták, hogy az országon belül is az ukrán nyelv dominanciáját kell kivívni. Ezt szolgálja a kijevi parlament által elfogadott nyelvtörvény és oktatási törvény. E törvények ellen jogos a legkeményebb tiltakozás, ahogy jogos volt annak idején a szintén a kisebbségi identitást elnyomó szlovák nyelvtörvény elleni tiltakozás is. Helyes, ha a magyar állam fellép az ukrajnai magyar kisebbség jogainak korlátozása ellen, már csak azért is, mert még az Antall-kormány által kötött alapszerződés biztosított nemzetközi jogi védelmet a kárpátaljai magyarok kisebbség jogainak.
Csakhogy nehezíti ezt, ha az Orbán-kormány Ukrajna szuverenitását sértő módon egyoldalúan kínálta fel a kárpátaljai magyaroknak a magyar állampolgárságot, az ukrán jogrend megsértésére késztetve őket.

Igazi államközi botrányt okozott, amikor a beregszászi konzulátus épületében vettek állampolgári esküt ottani magyaroktól. Szintén botrányt okozott, amikor a magyar kormány „Kárpátalja fejlődéséért felelős” miniszteri biztost nevezett ki. Ennél is súlyosabb problémát okoz, hogy az Orbán-kormány azzal lépett fel az ukrán állam jogfosztó törvényei ellen, hogy NATO-tagországként blokkolja a NATO együttműködését Ukrajnával.

A másik két NATO-tagállam, amelynek ukrajnai kisebbségét szintén sújtják a szóban forgó törvények, Lengyelország és Románia nem tett hasonló lépést, és az Orbán-kormánynak így sikerült elszigetelődnie, s ezt az ellenlépést a NATO-ban senki sem támogatja.
Kár, hogy Szijjártó felszólalására reagálva több ellenzéki felszólaló is kifejezetten támogatta az Orbán-kormánynak ezt a terméketlen ellenlépését, csak az MSZP-s Mesterházy Attila fogalmazott meg óvatos kételyt, s senki sem emlékeztetett az Orbán-kormány említett provokatív akcióira. Holott szerintem

az a helyes, ha az európai normák elkötelezettje határozottan állást foglal a magyar kisebbség jogai mellett, viszont ugyanilyen határozottan ítél el az Orbán-kormány nacionalista, a szomszéd országok szuverenitását sértő lépéseit.

A kormány balettkara bemutatja: Pávatánc – 2019. május

Míg a kampányhajrában Orbán Viktor az EU megváltójaként nyilatkozott nyugati lapoknak, addig hazai csatlósai külügyminiszterével, miniszterelnökséget vezető miniszterével, valamint nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkárával az élen az itthoni kormánysajtóban adtak interjút, megosztva emelkedett gondolataikat a nagyérdeművel.

Szijjártó Péter szerint Európa erejét az erős államok adják és mi feltétlenül annak számítunk, hiszen miután átengedtünk a határainkon több százezer menekültet anélkül, hogy egyet is befogadtunk volna (ezt rábíztuk azon balga országokra, melyekben a humanizmus nem csak a szavak szintjén létezik), megállítottuk a bevándorlást. Nem úgy mint Brüsszel bürokratái, akik meg akarják szervezni azt! Persze ne csodálkozzunk ezen a tévutas politikán, hiszen Jean-Claude Juncker elmúlt öt évi teljesítménye okán a brüsszeli bizottságot súlyos kudarcok kísérték. Ja, és aztán a liberális bevándorláspárti sajtó mindent bevetve próbálja befolyásolni a politikai döntéseket: mindenkit támadnak, megbélyegeznek, aki nemet mond a migrációra.

Gulyás Gergely a következő mondatával biztosan egyetlen egyetemi vizsgán sem jutott volna sikerrel túl: Identitásunk nem válhat a bevándorlás áldozatává. (1. A szó általános jelentése a valamivel való azonosság, valamely közösséghez való tartozás… Az identitás nem statikus, egész életünk során folyamatosan alakul, fejlődik…)

A Fidesz több mint két évtizede egy patrióta, kereszténydemokrata, jobbközép konzervatív párt, és az is marad. Hűha, ezt azért csak úgy uk-muk-fu(c)k kijelenteni a mai kormánypártról cinikus mosoly és szemrebbenés nélkül igazi huszárcsíny. Ön emlékeztet Lázár János legjobb napjaira.

Abban viszont teljességgel egyetértek Önnel: Angela Merkelt visszasírjuk még mindannyian.

Kovács Zoltánnal, a Soros-bérenc CEU-n nevelkedett miniszterünkkel egyetértve nem mások receptjeit kell követni, de azért a főztünket nem baj, ha mások is képesek lenyelni, ne adj isten még jó ízűen falatozni is belőle… És a választást valóban nem közvélemény-kutatások alapján, valamint verbálisan kell megnyerni. Viszont, ha igaz az, hogy Manfred Weber úr a választási kampányban bármerre járt, mindig éppen azt mondta, amit hallgatósága hallani akart, s ez viszont egy elvhű politikus esetében nem feltétlenül a legjobb ajánlólevél, akkor azt csakis és kizárólag az Ön vezérétől tanulhatta, aki mint tudjuk az EU legnagyobb pávatáncosa címet hosszú évek óta versenytárs nélkül joggal bitorolja!

Végül, azért mert a Miniszterelnök úr most feltétlen híveként nyilatkozik csakúgy az EU-nak, mint a Néppártnak, még elhallatszik Brüsszelig, amit jól fizetett csatlósai hazai fogyasztásra mondanak.

Magyar űrhajós 2024-ben?

A kormány 2024-ben űrhajóst lőne ki orosz közreműködéssel. Erről Szijjártó Péter beszélt egy űrkonferencián Sevillában.

Magyarország 2024-ben űrhajóst kíván küldeni az űrbe – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Európai Űrügynökség (ESA) Space19+ miniszteri konferencián Sevillában szerdán.

Az űripar az egyik legfontosabb iparág lesz a jövőben – mondta Szijjártó. Magyarország számára ez újabb fejlődési, kitörési lehetőség, fókuszában a második magyar űrhajós kiképzése és a Nemzetközi Űrállomásra történő felküldése, amelyet 2024-re reálisan megvalósíthatónak látnak az orosz Roszkoszmosz együttműködésben – fogalmazott a magyar tárcavezető.

Hangsúlyozta: Magyarország új külgazdasági és külpolitikai törekvései között szerepel, hogy újra kivegye részét a világűr békés célú felhasználásából.

Tizenhárommillió minden munkahelyért

Tovább nyomja az alacsony értéket termő beruházásokat a kormány. Szijjártó Péter szavaiból kiszámolható, hogy hosszú éveken át mi álljuk az „idecsábított” cégek alkalmazottainak bérét.

Beruházási rekordról számolt be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Országgyűlés gazdasági bizottságában. Elmondta, hogy október végéig 62 nagy beruházásról kötöttek megállapodást, ami 9682 új munkahelyet jelent, ehhez a kormány 129 milliárd forint készpénztámogatást biztosított.

A siker ára

Ez azt jelenti, hogy

átlagosan 13,3 millió forint minden egyes munkahelyre.

Kiderült az is, hogy a beruházás-ösztönzési rendszeren keresztül létrejött új munkahelyeken a bruttó fizetés tavaly átlagosan 420 ezer, idén az első tíz hónapban 458 ezer forint volt.

Ha a teljes munkaerőköltséget (bér, járulékok, béren kívüli juttatások, képzés) nézzük, akkor is elmondható, hogy ezen cégeknek

legalább öt-hat évig nem kell költeniük fizetésekre, a pénzt a magyar költségvetés állja.

És ebben még nincs benne a szintén „járó” több éves társaságiadó-mentesség.

Összeszerelő-ország

Az első tíz hónapban Koreából érkezett tíz nagyberuházás, négy pedig Japánból,  összesen mintegy 3 milliárd euró összértékben, ezek az elektromosautó-iparhoz kapcsolódnak. Az  első tíz hónap beruházásaiban Komárom-Esztergom megye áll az első helyen 11 nagyberuházással, Pest megyébe 9, Budapestre 6 érkezett.

Tehát folytatódik a tendencia, amelyben javarészt az autógyártásba, és általában is az összeszerelő jellegű termelésbe „csábít” ide tőkét a kormány. Alacsony hozzáadott értékű gyártást, amellyel

képtelenség a magyar gazdaság felzárkózása a fejlett országokhoz.

„Normál” körülmények között az ilyen vállalkozások már elmenőben vannak, a magasabb béreket csak az efféle közpénztámogatással tudják-hajlandók kifizetni, és egyre szaporodnak a 10-20 milliós fejenkénti támogatások. A jászberényi Electrolux kapcsán részletesebben írtunk erről a súlyos problémáról. (Ez a példa is ékes cáfolata Szijjártó azon szavainak, hogy az új technológiák alkalmazása a siker feltételévé vált az  új világgazdasági korszakban, és le kell számolni azzal a régi dogmával, hogy a tőke nyugatról keletre vándorol, ahol olcsó munkaerőt keres.)

Felpumpált kivitel

Így aztán nem meglepő, hogy az ezekből a szalag-összeszerelő üzemekből dől az export. Szijjártó elmondta, hogy a tavalyi 104,8 milliárd euró exporttal a világ azon 35 gazdasága közé került Magyarország, amelynek éves exportja meghaladja a 100 milliárd eurót. Megjegyezte: 2010-hez képest 47 százalékkal nőtt a magyar export teljesítménye, ami szerinte Magyarország növekvő versenyképességét mutatja. Az mértékadó elemzői vélemények vitatják utóbbi megállapítást.

És nincs megállás. Szijjártó szerint az első nyolc hónapban a magyar export 72,2 milliárd euró volt, 4 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál, ezért jó esély van arra, hogy az év végén minden idők legjobb exportteljesítményét érje el Magyarország.

Nem biztos, hogy jó jel a GDP-hez viszonyított export-arány. Ez tavaly 84,9 százalékvolt. (Az EU-ban ez átlagban 46,7 százalék. Magyarország ezzel a 6. helyen áll az EU-ban – tette hozzá.) Ez a hányad jelentősen magasabb a tíz évvel ezelőttinél, ami rendkívüli módon függővé teszi az országot a külső kereslettől. Komolyabb világgazdasági, ezen belül uniós és német visszaesés súlyosan visszavetheti a hazai teljesítményt.

Belül is vitatják

A kormány környékén is vitatják ezt a gyakorlatot. A kilenc éve folyamatosan versenyképességi fordulatot sürgető Matolcsy György és a Magyar Nemzeti Bank pár napja kibocsátott Versenyképességi tükör című kiadványa például azt állapítja meg (többedszer), hogy

az­ elmúlt ­évek ­gazdasági­ bővülése ­főként ­a­ mennyiségi tényezők ­növelésén­ alapult,­ amelynek­ határai ­végesek.­

De Palkovics László innovációs miniszter is nekiment a „leányvállalat-ország arculatnak” szűk egy éve.

Ezt látva új szlogen jelent meg a kormányzati kommunikációban pár hónapja. Ez megjelent a Szijjártó előadásában is. Eszerint az új világgazdasági korszakkal párhuzamosan a magyar gazdaság is „dimenziót vált”, termelésorientált gazdaságból egyre inkább fejlesztésorientált gazdasággá alakul át – mondta Szijjártó.

Győzedelmes török harcos a XXI. századból

Egy görög blogbejegyzés szerint így teremtenek békét a szír határ mentén az előrenyomuló török csapatok.

Azért nekünk nagy szerencsénk van, hogy Szijjártó külgazdasági és külügyminiszter úr megnyugtatta szent hazánkért aggódókat: török barátaink megvédenek minket az embertelen terrorizmustól.

Tiltakozzunk!

Tessék mondani, ha valami nem kötelező, ha egy eddig még el sem készült nyilatkozat nem jár semmiféle kötelezettséggel akkor az ellen miért kell tiltakozni?  Az már csak a hab a tortán, hogy a tiltakozás tárgyává tett paragrafus nem is azt mondja ki azt ami ellen a mi (“áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk tiltakozást jelentett be! 

„tebenned áldást nyer a föld minden népe” (Ter 12,3)

“Magyarország semmilyen körülmények között nem ismeri el az egyetemes egészségügyi ellátásról szóló ENSZ-nyilatkozat migrációra vonatkozó részeit, amelyek szerint az ENSZ-tagországokban az illegális migránsoknak is az adófizető állampolgárokéval azonos szolgáltatást kellene biztosítani.” – jelentette ki az ENSZ egyetemes egészségügyi ellátásról szóló ENSZ-nyilatkozat migrációra vonatkozó részeiről tegnapi felszólalásában a mi (“áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk.

Persze igaz, a tények eddig sem nagyon zavarták a mi (“áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünket.

Szeretném felhívni a mi (“áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk figyelmét, hogy talán előbb el kellene olvasni a nyilatkozat azon passzusát mellyel kapcsolatban ellenvetésünk van, s ha megtette, még utána sem tiltakozni, hanem megpróbálni megérteni amiről olvasunk, majd mindezek után lehet engedni nyiladozó értelmünk haragos tiltakozásának!

Namármost, ha a mi (“áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk értelme nem terjed odáig, hogy tudja mi a különbség a bevándorló vagy menekült és az illegális migráns között, akkor a legnagyobb tisztelettel kérném a mi (“áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünket, hogy neveztesse ki magát a futsal szövetség örökös elnökének, s külgazdasági és külügyminiszteri pozícióját engedje át valamelyik, a feladathoz felnőni képes kollégája számára.

Tudja Miniszter úr talán maradt az ön hosszú miniszteri regnálása ellenére is olyan személy a minisztériumban, aki diplomáciai szolgálatát képességei alapján szerezte. Tudom, ön mindent megtett ezen diplomaták elűzése érdekében, de hát hátha mégis…

Végezetül, ha a mi (“áldott legyen a teremfoci istenségének neve”) Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterünk pontosan megértette az ominózus paragrafusokról szóló cikkely minden szavát, és “csak” előre nagyon is megfontolva, szándékosan – politikai céloktól vezérelve – félremagyarázza, úgy sajnos nincs mit tenni, ez nálunk mindaddig csupán néhány hülye értelmiségi felháborodását váltja ki, amíg egyszer a polgárok vezetőválasztáskor nem csak az érdekek mentén, hanem a tisztességet is figyelembe véve szavaznak.

Már ha találnak a választási névjegyzéken olyan nevet akire a fenti jelző is ráillik.

Boris Johnson a magyar kormányra számít brexit ügyben?

Brüsszeli értesülések szerint a brit diplomácia olyan partnert keres az Európai Unió tagállamai közül, amely adott esetben hajlandó lenne megvétózni az Európai Tanács (az állam és kormányfők csúcstalálkozója, mely legközelebb október 17-én lesz) határozatát Nagy Britannia kilépésnek ügyében.

A Bloomberg portál értesülései szerint London elsősorban Magyarországban bizakodik, mert Szijjártó külügyminiszter többször is hangsúlyozta, hogy szuverén döntést hoznak brexit ügyben.

Szijjártó Péter az M1 pénteki műsorában vette védelmébe a brit kormányfőt. Úgy fogalmazott:

Boris Johnson brit miniszterelnök egészen kiváló politikus, aki tudja, hogy mit akar, és a népakarat végrehajtásán dolgozik.

Közben az Európai parlament elnöke, Sassoli megerősítette: semmiképp sem fogadnak el olyan új brexit megállapodást, mely nem tartalmazza az ír záradékot. Ez az, amit Boris Johnson kormánya nem tud elfogadni, és ami miatt sor kerülhet a megállapodás nélküli brexitre. Michel Barnier, aki főtárgyalója volt a brit kilépési megállapodásnak az Európai Unió oldaláról, úgy nyilatkozott, hogy már nincsen idő új megállapodás kidolgozására. Boris Johnson brit miniszterelnök ezzel szemben azt állítja: lehetséges olyan megállapodás, melyet el tud fogadtatni az uniós csúcstalálkozón október közepén, és amelyet elfogadna a londoni parlament is, ahol a kormányfő elveszítette a többségét. Angela Merkel német kancellár a brit kilépéssel kapcsolatban kijelentette: még van lehetőség a megállapodásra Nagy Britannia és az Európai Unió között.

A Rákosi– és a Csou En-laj-örökség továbbvivői

Az Újszövetség nem tud olyan esetről, amikor Pál, missziós útjának bármelyikén, találkozva üldözött és megvetett keresztény hitsorsosaival, azt találta volna nekik tanácsolni, hogy gazdasági érdekeikre tekintettel nyugodtan bizniszeljenek és csencselgessenek csak az üldözőikkel, pedig Pál – mintha csak a NER rendszerén belül utazgatott volna – sok romlott észjárásúval, alávalóval, gonosszal, hitvánnyal, viszálykodóval, álnokkal, ravasszal, iriggyel, rosszindulatúval, besúgóval, rágalmazóval, gőgössel, kíméletlennel, szószegővel és irgalmatlannal (Rómaiakhoz, 1,28-31) futhatott össze.

Amikor a napokban Orbán Viktor miniszterelnöktől és Szijjártó Péter külügyminisztertől kezdve mindenki, aki csak arra járt, szépen körbenyalta Vang Ji kínai külügyminiszter fenséges és üzleti szempontból magasan valorizált ánuszát, Matolcsy György a több ezer éves magyar-kínai barátságról delirált, Fekete Péter kulturálatlan államtitkár pedig lelkes elragadtatásában a spirituális és fizikai levitáció állapotába juttatván önmagát az Orbán-kormányt (amúgy méltán és teljes joggal) egyenesen a Rákosi– és a Csou En-laj-örökség továbbvivőjének nevezte, a sajtó – egy-két szelíd utalástól eltekintve – gyakorlatilag nem foglalkozott a magyar kormány eszmeileg jól átgondolt és erkölcsileg jól megalapozott keresztényvédő elkötelezettségének és a kínai rezsim eszmeileg ugyancsak jól átgondolt és erkölcsileg ugyancsak jól megalapozott ádáz keresztényüldözésének a gazdasági érdekek mentén történő békés és boldog harmonizációjával, azaz a kínai univerzizmusnak, konfucianizmusnak, taoizmusnak és kommunista ateizmusnak valamint az Orbán – Semjén-féle hun-magyar nemzeti keresztyénségnek a Mészáros Lőrinc-féle belgrádi vasútvonal ökumenéjében és szinkretizmusában szárba szökkenő üdvtörténeti perspektívájával, továbbá azzal, hogy a kereszténység két évezredes ügye immár véglegesen feláldozódni látszódik a kölcsönös szeretetre és tiszteletre épülő, több ezer éves magyar-kínai barátság masszív fundamentumán (az ősrokonság kérdését már vizsgálja a Magyarságkutató Intézet), és a Rákosi – Csou En-laj-örökség örök és megbonthatatlan oltárán.

Pedig a fentiek apropóján érdemes lett volna elmondania a tisztelt sajtónak, hogy egy olyan ország magas rangú küldöttének udvarol a keresztényvédő kormányzat, amely állam az Open Doors World Watch 2019. évi jelentésében a vallási üldözések listáján a 27. helyet foglalja el,

egyre jobban felzárkózva az őt még megelőző Észak-Koreához, Afganisztánhoz, Szomáliához, Líbiához, Pakisztánhoz, Szudánhoz, Eritreához, Jemenhez, Iránhoz, Szíriához, Irakhoz, Szaud-Arábiához, Egyiptomhoz, Mianmarhoz, vagy a NER-rendszerének is oly kedves, demokratikus mintaállamokhoz, Üzbegisztánhoz, Türkmenisztánhoz és Törökországhoz, de az ötvenes listán magabiztosan megelőzve a NER-hez szintén oly közelálló Tadzsikisztánt, Kazahsztánt vagy Katart, az Egyesült Arab Emírséget, Kuwaitot, Ománt, a palesztin területet, s a NER legfőbb vezetője szívének kellős közepén honos Oroszországot.

De ugyancsak az Open Doors World Watch jelentéséből tudható meg, hogy a világ 10 legnagyobb üldözőjének listáján, igen előkelő társaságban, így az ISIS, az al-Káida, Kim Dzsongun, az al-Shabaab, a Boko Haram, a radikális iszlám vagy a kolumbiai és mexikói drogkartellek mellett ott büszkélkedik a Kínai Kommunista Párt.

El lehetett volna mondani, hogy a Kínai Népköztársaság 1982. évi alkotmányának 36. cikke – a kínai kulturális forradalom rettentő üldözéseit követően – kimondja ugyan a vallási szabadságot, de ugyanitt tér ki arra a szöveg, hogy a közrendet megzavaró tevékenység, a polgárok egészségkárosodása és az állami oktatási rendszerbe történő káros behatolás ellen a hatóság fellép.

El lehetett volna mondani, hogy az 1,4 milliárd kínai lakos között 97 millió a keresztény, akiknek az utóbbi időben, Hszi Csin-ping elnöksége alatt megújult erővel, több templomát lebontották, akiknek a felekezeteit üldözik, a lelkipásztorait börtönbe vetik és megkínozzák.

Lehetett volna szólni arról is, hogy az ateista-kommunista hatalom az egész országra kiterjedő besúgóhálózatot tart fenn, amely a tiltott keresztény egyházak működéséről jelent, állandóak a hatósági zaklatások, gyerekeket lehet elvenni a szülőktől, ha azok nem kívánatos vallási tevékenységet folytatnak, rendszeresek az útlevél-elkobzások, az ujjlenyomatok és egyéb biometrikus adatok rögzítése, továbbá – saját költségből – arcfelismerő kamerák telepítésére kötelezik az egyes egyházakat, felekezeteket.

És még sok mindent el lehetett (kellett) volna mondania a sajtónak. Már a sajtó azon részének, amelyet még mindig sajtónak szokás tekinteni, s nem a Párt hangjának.
Továbbá lehetett volna idézni az egyik üldözött keresztény egyház lelkipásztorát, Huang Hsziaoning lelkipásztort, aki azt mondta, hogy „a Kínai Kommunista Párt Kína és a kínai nép istenévé akar válni, ám, ahogy a Bibliában olvasható, kizárólag Isten az Isten.”
Ezt azért is érdemes lett volna idézni, hogy a Kínai Népköztársaság és a NER azonos tőből fakadó hasonlóságai még nyilvánvalóbbá válhassanak.

Mert persze lehet a kínaiakkal kereskedni, s Mészáros Lőrincen túl talán (?) az egész ország számára is előnyös szerződéseket kötni, csak akkor nem kellene a keresztényvédelem magasztos szempontjaitól meghatottan döngetni a melleket a nap 24 órájában.

Gábor György

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK