Címke: náci

Nagy is, Horn is, Karsai is kifogásolta néhány hete, hogy Gyurcsány nácinak minősítette Orbán Viktort. Nagy vagy Horn mint „elemző” ezzel a minősítéssel nem tud mit kezdeni. Karsai, aki mégiscsak nem médiapolitológus és nem is bukott politikai ügyintéző, hanem tudós történész, a huszadik századi fasizmus időszakának kiváló szakértője, szintén elutasítja, arra hivatkozva, hogy a nácizmust általános megfélemlítés és tömeges erőszak, terror és népírtás jellemezte, és ilyesminek Magyarországon nyoma sincs.

Amilyennek a náci rendszert Németországban megismertük, olyat valóban nem látunk ma Magyarországon. Karsainak mintha igaza lenne. De nincs, Gyurcsánynak van igaza. Egy más korszakban másképp jelennek meg a lényegüket tekintve azonos logikát követő folyamatok.

Gyurcsány első szövegének szóban forgó állítása így hangzik:

„Orbánnak nincs mondanivalója az egyetemes emberi fajról. Isten népéről. Miközben tudja, hogy a magyar is kevert világú nemzet, mint mindegyik, de mégis: náci módon magyar különlegességről, kiválasztottságról beszél és így cselekszik. Szerintünk a magyar akkor és csak annyiban jobb, ha egyáltalán, amennyiben jobb a teljesítménye másoknál. Csak azért, mert magyar, semmi dicsőség nem jár neki. Orbán ennek ellenkezőjét hazudja. Ha magyar vagy, jobb vagy. Ez az egyéni és nemzeti sikertelenség programja. Nem kell teljesíteni, ha magyar vagy, győztes vagy.

Orbán náci politikus. Mert a magyart fajnak, kiválasztottnak, felsőbbrendűnek tekinti, magát pedig az emberi világ feletti létvaló kiválasztottjának. Politikai szörny, mentálisan beteg.”

Az első bekezdés tulajdonképpen csak egy bornírt nacionalizmust ír le Orbán jellemzésére. Azt lehet mondani, hogy ez kevés ahhoz, hogy a második bekezdésben nácinak minősítse Orbánt. A bírálatokkal szembesülve Gyurcsány egy következő bejegyzésben alaposan megindokolja állítását. Idéznem kell a sorait.

„Igaz-e, hogy Orbán alatt a magyar múlt dicsőségesnek, heroikusnak, mondott, persze sokszor hazug elemekkel is tűzdelt, hétköznapi leegyszerűsítő propagandává silányított bemutatása a nemzeti karakterépítés hivatalos eszközévé vált?

Igaz.

Igaz-e, hogy mindennek célja, a magyarság, más népektől elkülönülő, azoknál nagyszerűbb, azok felett álló népként való bemutatása?

Igaz.

Létezik-e a külső és belő kiválasztottságban való hit, építenek-e erre eszmét, politikát, gyakorlatot a hatalmon lévők?

Igen.

Igaz-e a magyar föld és a magyar vér kultuszára épített nemzeti egységmítosz építése, az elkülönülés, a bezárkózás, mint nemzeti létformának és a túlélést biztosító létkötelezettségnek az igenlése?

Igen.

Igaz-e, hogy az orbáni világban fajnak tekintik a magyart, a nemzetek, kultúrák, a vér keveredését a nemzet felszámolálásához vezető hamis útnak gondolják?

Igaz.

Igaz-e, hogy mindeközben az orbáni történelem és nemzeti karakterológia az igaztalanul megcsalt, elárult, körbekerített, sértett de igazságos magyar hon képét festi, mely elszenvedett sorscsapásait kizárólag külső ármánynak, magyarellenes összeesküvésnek köszönheti?

Igaz.

Igaz-e az erő kultuszának megépítése az értelem, a tudomány, a művészet felett, a hétköznapi kapcsolatokban, az állam szervezésében és vezetésében?

Igaz.

Igaz-e, hogy a nemzeti stabilitást, az egyenlő bánásmódot garantáló, biztosító és ellenőrizhető intézmények, szabályok helyett a vezér és körének nyers akarata igazgatja az országot?

Igaz?

Létezik-e a vezérkultusz?

Igen.

Igaz-e a folyamatos külső és belső ellenségkeresés, az állandó harci készültség és harc, az ellenfél leállítása, a nemzetből való kirekesztési, kiiktatási szándéka?

Igaz.

Igaz-e a most hatalmon lévők kizárólagos történelmi, politikai, emberi, erkölcsi igénye a kormányzásra?

Igen.

Igaz-e a gyengék lenézése, kihasználása, megvetése, magukra hagyása, megbélyegzése, az állam tudatos elfordulása a gyengéktől? Iskoláik, intézményeik bezárása, különleges programjaik felszámolása, a szakemberek mellőzése, elismerésük megtagadása?

Igaz.

Ez mind így van.

Akkor mi a baj?

A baj nem az, hogy erről beszélünk, hanem az, hogy Orbán tényleg náci. Gondolom harsogó támogatóinak egy része is.”

Így kell érvelni. Gyurcsány lajstromba szedi a fasiszta rendszereknek a szakirodalomban feltárt legfontosabb jellemzőit, támaszkodva talán a magyar Bartus Lászlónak és Ungváry Rudolfnak az Orbán-rendszert elemző úttörő műveire is. Elfogadja, hogy náci helyett – mint e két szerző – az általánosabb fasiszta kifejezést használjuk. De ha azok az ismérvek, amelyeket Gyurcsány felsorol, érvényesek Orbán halomgyakorlására, akkor a rendszer leírására a „hibrid rendszer”, „vezérdemokrácia”, „sérült demokrácia” kifejezések biztosan nem elegendők, sőt kifejezetten félrevezetők. Még az önkényuralom vagy autokrácia sokunk által használt kifejezései sem ragadják meg kellőképpen az orbáni hatalomgyakorlás sajátszerűségét. Ezért van Gyurcsánynak igaza.

Más kérdés, hogy ha Gyurcsánynak ebben igaza van, s ha jellemzése nemcsak Orbán politikusi személyiségére, de az általa uralt rendszerre is igaz – márpedig igaz –, akkor

nem világos, hogy milyen alapon feltételezi, hogy az Orbán-kormánytól, az Orbán-rendszertől választáson, mégpedig az Orbán-rendszer által a saját szabályai szerint megrendezett választáson meg lehet szabadulni.

Az sem világos, hogy miért üzeni a DK az „árnyékkormány” brit mintára történő felállításával éppen ezt, az Orbán-kormány közeli leválthatóságát. Az Orbánról adott jellemzés azonban ettől függetlenül helytálló.