Pazar módon felépítve adta elő nagy visszhangot kiváltó napirend előtti beszédét kedden Gyurcsány Ferenc. Saját édesapjának bagatell bűncselekményeivel és az azokért kapott többszöri börtönbüntetéssel állította párhuzamba azt, amit az orbáni önkényuralom vezetői követtek el. A párhuzam hatásos volt, a képviselők a teremben és mi, akik az internetes vagy televíziós közvetítést követtük otthon a fotelben, szájtátva hallgattuk a napirend előtti beszédet.
A kiváló szónok Gyurcsány annak adott hangot a plenáris ülésen, amit az Orbán-rendszer működését elszenvedő százezrek, akár milliók éreznek, gondolnak. Börtönbe velük! – gondolják a százezrek, akár milliók.
Hasonlókat hallunk Gyurcsány legfontosabb ellenzéki szövetségesétől és vetélytársától, Fekete-Győr Andrástól is, aki miniszterelnök-jelölti programjának középpontjába állítja a „felcsúti pert”, ahol az Orbán-rendszer működtetőit, haszonélvezőit vonnák felelősségre, akik közül Mészáros Lőrincet szerinte a kormányváltás másnapján vennék őrizetbe.
Számomra személyesen is fontos mind Gyurcsány mondanivalója, akinek társa voltam a Demokratikus Koalíció megalapításában és jó ideig mindennapi harcában, és két országgyűlési választáson a DK képviselőjelöltje is voltam, mind pedig Fekete-Győré, teljes erőmmel részt vettem a Momentum két aláírásgyűjtő akciójában, ott vagyok nyilvános rendezvényein, nagy reményeket füzök a párt szerepéhez a magyar demokrácia újjáépítésében. Ezzel a háttérrel tekintek e fellépésükre.
Érthető a százezrek, akár milliók igénye, hogy – Gyurcsány szavával – előbb-utóbb majd „elvigyék” az Orbán-rendszer felelőseit. A politikusnak viszont, aki előbb-utóbb alkotmányos kormányzati hatalomgyakorlásra készül, látnia kell a különbséget politikai felelősség és büntetőjogi felelősség között.
Fel kell tennie magának a kérdést: vajon alapot adnak-e a hatalomgyakorlás során elkövetett hibák, felelőtlen mulasztások a remélt valamikori politikai bukáson túl büntetőjogi felelősségre vonásra?
Alappal feltételezhetjük, hogy az, amit a politikai köznyelv „korrupcióként” emleget, valójában nem korrupció, hiszen korrupciónak a politikai köznyelv is és a büntetőjog is olyan ügyleteket nevez, ahol legalább két szereplő van: az egyik, aki korrumpál (veszteget), a másik, akit korrumpálnak (vesztegetnek). Ami az Orbán-rendszerben, központilag vezérelve folyamatosan történik, az nem ez, hanem valami egészen más: egy, a „haveri kapitalizmus” logikája szerint a hatalmon levőket engedelmesen kiszolgáló, általuk mindenben kedvezményezett kliensi kör oligarchává emelése, gazdagítása, a hatalmon levők céljaira való felhasználása.
Lánczi András professzor emlékezetes kijelentése, miszerint amit az ellenzék korrupciónak nevez, az a Fidesz politikájának lényege, a nemzeti tőkésosztály mesterséges beavatkozásokkal történő kialakítása, ebben az értelemben akár még igaz is.
Büntetőjogi szempontból ez valóban nem a korrupciós, hanem a hivatali bűncselekmények tényállását, mondjuk a közfeladati helyzettel visszaélést, vagy a vagyon elleni bűncselekmények közül a hűtlen kezelés tényállásást valósíthatja meg, ha alapos ügyészi és bírói vizsgálat eredményeként e tényállások valamelyikének fennállása megállapítható.
Ez pedig korántsem magától értetődő. Én ezért egyelőre nem vagyok meggyőzve arról, hogy a Fekete-Győr András által kilátásba helyezett „felcsúti perre” sor kerülhet.
Még kevésbé magától értetődő, hogy büntetőjogi tényállás lenne megállapítható, illetve annak alapos gyanúja lenne felvethető hibás kormányintézkedésekkel, kiváltképp a járvánnyal szembeni védekezésben elkövetett vitathatatlan mulasztásokkal kapcsolatban.
A kormányzási, politikai hiba szankciója a politikai bukás, ha előbb-utóbb bekövetkezik.
Büntetőjogi elmarasztalásra csak bíróságnak van joga ügyészi kezdeményezésre, egyértelműen megállapítható büntetőjogi tényállás alapján. Kétséges ezért számomra, hogy valóban „elviszik-e” majd valamikor az Orbán-rendszer vezető tisztségviselőit amiatt, hogy a járvány elleni védekezésben elkövetett, szerintem is súlyos mulasztásaik következtében Magyarországon különösen sokan vesztették életüket más európai országokhoz képest, ahogy azt Gyurcsány Ferenc feltételezi.
Nem véletlenül használom a „valamikor”, „majd valamikor” fogalmazást, amikor a feltételezett számonkérés időpontja merül fel. Fekete-Győr a reménybeli kormányváltás első három napjára teszi a „felcsúti perhez” vezető eljárás kezdetét, Mészáros Lőrinc őrizetbe vételét. Gyurcsány Ferenc szerint az elképzelt kormányváltást követően, vagyis egy, legfeljebb másfél év múlva várható, hogy az eddig huszonkétezer életét vesztett magyar ember haláláért – és sok minden másért – felelőssé tetteket „elviszik”.
Ehhez mindenképpen olyan bűnüldözésre lenne szükség nyomban az elképzelt kormányváltás után, amelyre az Orbán által tisztségébe helyezett rendőrségi és ügyészségi vezetőknek nincs már befolyásuk, és ahol az előzetes letartóztatásról döntő bírókat sem befolyásolja az Orbán által megbízott bírósági felső vezetés.
Az olyan, a jelenlegi közvélemény-kutatások alapján a legjobb esetben is várható csekély mértékű ellenzéki győzelem, melynek nyomán az Orbán vezette Fidesz megőrizheti támogatóinak többségét, és így fölöttébb erős pozícióban marad, aligha teremti meg ennek feltételeit.
Más lenne a helyzet, ha Orbán s vele állampártként az egész Fidesz olyan megsemmisítő vereséget szenvedne, amilyet az előző állampárt szenvedett az 1989-es népszavazáson majd az 1990-es választáson.
Megsemmisítő vereséget, amelynek nyomán olyan közhangulat alakulna ki, olyan tömegnyomás lépne fel, hogy az Orbán által parlamenti cikluson túlnyúló hosszú időszakra tisztségébe helyezett személyek maguktól mondanak le tisztségükről, a kezükbe adott igazságszolgáltatási, gazdasági, ellenőrzési hatalmi jogosítványokról. Ilyen helyzetben is nyitott kérdés marad, hogy mely esetekben állapíthatna meg büntetőjogi felelősséget egy független, pártatlan igazságszolgáltatás.
