„Csicskaügyészség nincs tovább, az alkotmánybíráskodásnak is el kell majd indulnia a kollektív bölcsesség irányába, nincs többé ÁSZ uralom, és nincs többé cinkelt Nemzeti Választási Bizottság. Nincs tovább kilenc, majd újabb kilenc évre meghosszabbított Fidesz-kinevezettek a független intézmények élén, és legfőképpen nincs tovább a parlamentben napirendi diktatúra.” – ezt mondja Haraszti Miklós, egykori parlamenti képviselő, az ENSZ választási raportőrje, az új választási törvényért küzdő politikus a Független Hírügynökségnek adott interjújában. És ezt akkor is mondja, ha az a törvény, amely mindezt lehetővé teszi egyelőre csak papíron létezik. Szerinte most egy reális cél állhat a pártok előtt: megakadályozni a Fidesz újabb kétharmadát. Ellenkező esetben Orbán még további lépéseket tesz a közjogi rendszer átalakítására, az illiberális rendszer teljes kiépítéséhez, ahol ő lényegében teljhatalmú elnök lesz, és csak azt kell eldöntenie, hogy a Sándor Palotát, vagy a Karmelita Kolostort válassza.
Nem érzi azt, hogy csúfos kudarcot vallott?
Történelmi sikerrel felérő kudarc ez. Siker, mert az ellenzéki pártok a Közös Ország Mozgalom szervezésében előállították az arányos választási törvény-tervezetet. Ez a törvény megmarad, meg fog valósulni előbb vagy utóbb, és biztosítja majd, hogy ebben az országban túlhatalmat soha többé nem szerezhet senki. Kikényszeríti a konszenzuspolitikát. Így tudunk majd átmenni a vezérdemokráciából, a szavazatokkal ki nem érdemelt fölényből, a hatalommegosztás és a független intézmények elsöpréséből vissza a hatalommegosztás birodalmába.
Ön tehát elégedett azzal, hogy papíron létezik egy olyan törvénytervezet, amely biztosítja Magyarországon az egyenlő feltételeket a választásokon, de a valóságban viszont nincs ilyen. Mire akkor ez a nagy elégedettség?
Mert a javaslat fideszes lesöprésekor világossá vált, hogy itt egyetlen egy párt diktátuma az élő választási törvény minden más párt ellenében. Volt már ilyen, s tudjuk mi lett a vége1989-ben. Ennek is ez lesz a sorsa; a jövendő Magyarországa erre a törvényre fog épülni.
Ez lesz az igazi rendszerváltás. Ugyanis felesleges új ellen-kétharmadról, új elsöprésről, megváltásról álmodozni. Nem lesz mindent vissza, csak a konszenzus-demokrácia felé van kimenet.
Ez a hatalommegosztás uralma alá helyezi majd a politikát, és ez nem kevés, hanem az egyedül kívánatos. Nem kell Fidesz rendszer más logóval. Például csicskaügyészség nincs tovább, az alkotmánybíráskodásnak is el kell majd indulnia a kollektív bölcsesség irányába, nincs többé ÁSZ uralom, és nincs többé cinkelt Nemzeti Választási Bizottság. Nincs tovább kilenc, majd újabb kilenc évre meghosszabbított Fidesz-kinevezettek a független intézmények élén, és legfőképpen nincs tovább a parlamentben napirendi diktatúra. Ennek a törvénynek az elfogadásával már most itt tartanánk. Persze, ha belementek volna a pártok az egyetlen lehetséges kitörésbe, vagyis az ilyen közös játékszabály elfogadásához kötötték volna választási részvételt.
Vagyis bojkottálják a választást, nem?
Nem. Mert szerintem a Fidesz az, aki bojkottál.
A demokrácia ugyanis két lépésből áll: először a szereplők megállapodnak a közös játékszabályokban, a másodikban pedig betartják ezeket.
Aki nem vett részt már az elsőben sem, az a Fidesz. A többi párt bebizonyította, hogy ilyen közös játékszabályra vágynak, meg is alkották, csak végigvinni nem merték.
Miért nem?
Mert Stockholm-szindrómában szenvednek, belesodródtak a rendszerbe. Az önsorsrontó nem-akarásuk miatt az én javaslatom kivihetetlen volt, fordítva ült a lovon. Én ugyanis azt javasoltam, hogy a pártok addig ne vegyenek részt a választásokon, amíg nincs közös törvény a választási rendről. De Gulyás Márton mozgalma megtalálta a folytatást: megszervezték a pártok közös munkáját. Gulyás azt mondta: csináljuk meg, ne várjunk a Fideszre. Már csak azért is, mert az ellenzéki pártok valójában az ország többségét képviselik. 2014-ben például a Fidesz egy arányos választási rendszerben nem tudott volna kormányt alakítani; 45 százaléka volt, míg az ellenzéknek együttesen 55. Ugyanakkor azt láttuk, hogy egyharmadnál kevesebb erejük lett a törvényhozásban, a Fidesznek meg kormányalakításhoz sem elegendő többséggel alkotmányerejű mandátumfölénye lett.
A Fidesz viszont azt állítja, hogy Magyarországnak stabil kormányzásra van szüksége, márpedig ehhez ilyen választási rendszer kell.
Ez történelmileg is hazug, meg, hogy úgy mondjam államtanilag is hazug. A kormányozhatóságot nem az igazságtalan aránytalansággal, hanem két dologgal kell biztosítani, és mindkettő megvan a kidolgozott arányos rendszerben is. Az egyik, hogy ne aprózódjék el a parlament, ezt az ötszázalékos küszöbbel biztosítják, a másik pedig a konstruktív bizalmatlanság. A német rendszerben is megtalálható meg ez a két elem, és tökéletesen stabil a kormányzás. Nem szükséges hozzá, hogy egyetlen párt kétharmados többséghez jusson.
Ma már szinte hihetetlen, de igaz, hogy az 1989-ben és 1990-ben éppen azért került be a megállapodásokba egy sor kétharmados törvény, hogy ne lehessen senkinek túlhatalma, s hogy a kardinális kérdésekben ki kelljen kérni a parlament véleményét.
De az MSZP-SZDSZ kormány, ugyan két párt koalíciója volt, de kihasználta a kétharmadát, a parlamenttel szemben…
Egyetlen egyszer, az önkormányzati törvényben. Bevezette a közvetlenül választott főpolgármester rendszerét, ami akkor kétségtelenül Demszky Gábornak kedvezett, az meg viszont a Fidesznek, hogy a polgármesterek egyben országgyűlési képviselők is lehessenek. De ez az egy alkalom is nagy válságot váltott ki az SZDSZ-ben, Petri György költő barátom ki is lépett a pártból. Ekkor határozta el a koalíció, Horn Gyula nagy bosszúságára, hogy az ellenzék közreműködése nélkül soha többé nem fogja használni a kétharmadot. A Fidesz viszont ezt az egyszeri népszerűséget igazi posztszovjet, illiberális módon, a hatalommegosztás felszámolására, a fékek és ellensúlyok kikapcsolására használta. Az abszolút hatalom jegyében, forradalomnak hazudva ezt a szerencsés szavazást, átalakította a rendszert. A pártok ezek után megértették, hogy csak egy új választási rendszer lesz képes megszüntetni ezt a mély demokrácia-válságot.
De mikor? Mi tudja majd ezt kikényszeríteni?
Hogy el lehet-e indulni e felé, az azon múlik, hogy sikerül-e elkerülni az újabb Fidesz-kétharmadot. Vaskos önbecsapás azt állítani, ahogyan számos párt és szakértő most hitegeti, hogy ha a Fidesz meg tudta szerezni a kétharmadot, akkor ez a rendszer szembe is fordulhat a megalkotójával, és más is meg tudja szerezni.
A valódi kibontakozás útja felismerni, hogy most a szimpla győzelem sem esélyes, hanem az a tét, hogy maradjon politikai élet az országban, s ennek kulcsa, hogy ne legyen kétharmada a Fidesznek.
Csak ebben az esetben van értelme a pártok mostani magatartásának, hogy behúzódnak a fűtött irodahelyiségeikbe, és a 2022-es választásra készülnek. Ha nem akadályozzák meg a kétharmadot, ami viszont a hatalmukban áll a körzeti koordináció útján, akkor lebegjen az összes párt előtt a Jobbik példája. Magyarországon megtették most először azt, ami Kazahsztánban, Azerbajdzsánban, Tádzsikisztánban, minden választás előtt megtörténik, hogy a legfőbb ellenzéki erőt valamilyen hamis ürüggyel kicsinálják. Az éppen legerősebb ellenzéki pártnak mindig ezzel kell majd szembenéznie. Hiú remény, hogy az egyharmad alatt van élet és kibontakozás.
Akkor mi a megoldás?
Három fontos elemet említenék, és abból talán kiderül az is, hogy miért nyújt reményt a kétharmad megakadályozása. Az egyik a Nyugat reakciója. A véleményük ismerten igen rossz, és különösen az lesz, ha most kialakul a német-francia tengely. De
amíg az ellenzék és az általa képviselt valódi többség képtelen szembefordulni ezzel a beteg rendszerrel, amelyben csak a választási törvény manipulációi miatt jut kormányzó többséghez a Fidesz, addig a magyar nép helyett senki nem fogja kikaparni a gesztenyét.
Más lesz a külpolitikai helyzet, ha megérkezik az a nagyon fontos üzenet, hogy a Fidesz nyolcévi totális hatalom után nem tudta ezt újra elérni. A másik, ami nagyon fontos dolog, hogy mi vár ránk, ha újra magunkra engedjük a kétharmadot. Hiú remény, hogy a győztes választás után majd lecsillapodik Orbán Viktor. Elmondhatatlan közjogi változások következnek. Íme, néhány: a bíróságok el fogják veszíteni maradék függetlenségüket is. Újabb kétharmados törvényekkel, intézmény-átalakítás révén fogják megtörni a bírók ellenállását, nem pedig leváltásokkal. A következő lépés: rohanunk a keleti típusú elnöki köztársaság felé. A Fidesz, ha ismét alkotmányozó hatalma lesz, el fogja fogadni néhány botor ellenzéki párt javaslatát, a közvetlen elnökválasztást. Persze az alkotmánymódosítás nem protokolláris, hanem valódi hatalmat adományoz majd az így megválasztott elnöknek. Ebben az esetben Orbán azt fogja mondani: nem bánom, lemondok a pártelnökségről, leszek köztársasági elnök. Vele szemben a pártok saját elnökaspiránst fognak jelölni, lesz majd elnökválasztási álverseny, amelyben az nyer, egyfordulós szavazáson, aki több szavazatot kapott. Gyakorlatilag teljhatalmú elnökként Orbán felviszi magához a Budai Várba az összes kétharmados törvényt, a többit meghagyja a parlamentnek. Ezek után csak egyetlen gondja lesz: melyik palota legyen az övé, a Sándor-palota, vagy a Karmelita kolostor. Én az EBESZ tisztségeim miatt húsz éve járom a posztszovjet világot, látom, hogy
minden illiberális rendszer elkerülhetetlenül elmegy az elnöki köztársaság irányába.
A pártválasztáson alapuló legitimációról áttérnek egy népszavazás-szerű hatalom-magyarázatra, amelyet az addiginál demokratikusabbnak állítanak be, mondván, az emberek közvetlenül, a pártok felett állva fejezték ki, hogy kinek a személyébe vetik bizalmukat. Ezek után pedig gyakorlatilag rendeleti kormányzásba foghat. Magyarországon eleve megásta a demokrácia sírját az a visszaélés, hogy a kétharmados törvényeket a Fidesz az abszolút hatalom zálogaként kezelte, nem pedig a konszenzus kikényszerítésére, ahogy ez eredetileg tervezve volt. Az elnöki hatalom ezt még inkább bebetonozná.
Említett egy harmadik elemet is…
Ez pedig az internet szabadsága. Az internetre is ki fog terjedni az oligarcha felvásárlás Putyintól tanult rendszere, így szerezték meg a TV2-t, a vidéki médiát is.
A globális médiára is kiterjed majd a „magyarítás”. Például ahogyan az Oroszországban történik, internetes média csak hazai szerverről lesz működtethető, így kerül majd ez is magyar tulajdonba, Pénztáros Lőrincen keresztül például…
Pénztáros Lőrinc?
Igen, Pénztáros Lőrinc, a Népszabadság mészárosa… A tíz magyar titkosszolgálat – mert már ennyi van – jogot kap arra, hogy megszerezze az összes hazai felhasználó összes adatát. Igaz ugyan, hogy az internet globális marad, s igaz ugyan, hogy az interneten tartalmat jogállami módon nem lehet korlátozni, ennek ellenére működni fog a félelem ostora. Aki kritikus tartalmat akar közölni, az tudja majd, hogy félni kell.
