Ha egy Magyarországról semmit sem tudó ember hirtelen Budapest, Debrecen vagy bármely más magyar város utcáin találja magát manapság, téves véleményt alkothat arról, hogy ki az ország legnépszerűbb politikusa.
Kivételesen ez egyáltalán nem Orbán Viktorról szól. Magyarországot szó szerint ugyanolyan plakátok, transzparensek és óriásplakátok borítják, előtérben Volodimir Zelenszkij képével. Mögötte, a háttérben Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Manfred Weber, az Európai Parlament képviselője és az Európai Néppárt elnöke látható.
Ezek a plakátok, szórólapok és az „Nem hagyjuk, hogy helyettünk döntsenek” szlogennel ellátott reklámújságok Orbán nagyszabású kampányának részét képezik, amelynek célja, hogy gyűlöletet szítson Ukrajna ellen a magyarok körében. Szinte magától értetődő, hogy az Unió vezetőit is célba vették.
Nem ez az első alkalom, hogy Orbán kormány nyilvánosan harcol Ukrajna ellen, hogy aztán végül a döntőben kikapjon. Ismert klasszikussá vált a történet, hogy a magyar miniszterelnök hogyan „ment el kávézni” a 2023 decemberi EU-csúcstalálkozóra, amikor Ukrajna csatlakozási folyamat következő szakaszába való átlépéséről szavaztak. A diplomaták azonban tudják, hogy sok hasonló történet is létezett, csak ezek nem keltettek akkora figyelmet. Ez veszélyes illúziót keltett, hogy egy zsarolási akció után Orbán még mindig beleegyezett.
Azonban most alapvetően más a helyzet
Kevesebb mint egy év van hátra a magyarországi választásokig, amelyeken Orbán számára rendkívül nagy a tét: 2010 óta először minden esélye megvan arra, hogy elveszítse a hatalmat. Nem csak pozíciókról és pénzről van szó: Magyarország korrupt miniszterelnökének belső köre számára a lemondás börtönbüntetést vagy az ország elhagyásának kényszerét is eredményezheti.
A fő probléma az, hogy Orbán Ukrajnát választotta kampánya fő témájának. Ukrajna és európai jövője elleni támadás, a magyar állam létét veszélyeztető „ellenséggé” tétele – ez az az elképzelés, amely köré a magyar miniszterelnök megpróbálja mozgósítani választóit.
Vagyis most nem Orbán Brüsszellel folytatott kereskedelméről van szó, mint eddig.
Egy fontos részlet: Orbánnak táplálnia kell az „ukrán beavatkozás” legendáját a magyar politikában. Sajnos az utóbbi napokban Kijev számos hibát követett el a magyar irányban, pontosan azt adva a magyar rezsimnek, amit az akar (az EP azonban külön cikket tervez szentelni ennek a kérdésnek).
Ráadásul azt is fel kell ismerni, hogy Orbán győzelmi esélyei jelentősek. A vereségtől félő magyar vezető kész átlépni minden vörös vonalat. Jelenleg egy Putyin-stílusú „külföldi ügynökökről szóló törvényt” készít elő, amelynek célja a független média betiltása az országban. Tehát van esély arra, hogy egy év múlva egy még veszélyesebb Orbánt kapunk, aki számára az „ukrán fenyegetés Magyarországra” mítosza afféle nemzeti ideológiává válik.
Jelenleg Ukrajnának és Európának csak egyetlen lehetősége van arra, hogy Orbánt kényszerítse ennek a narratívának a megváltoztatására. Ehhez Donald Trump beavatkozása szükséges, és ez nem könnyű feladat.
Egy hamis népszavazás
Ukrán és uniós tisztviselők többször is kijelentették, hogy a lengyel elnökség alatt, azaz 2025 júniusának végéig az Európai Unió mindenképpen megkezdi a gyakorlati tárgyalásokat Ukrajna csatlakozásáról. Az egyetlen kérdés az volt, hogy hány klasztert nyitnak meg – kettőt vagy hármat. Összességében a tárgyalási fejezetek hat klaszterre oszlanak, ami azt jelenti, hogy a tárgyalási fejezetek felét megnyitják, de ez nagyon ambiciózus célkitűzésnek bizonyult.
A tény az, hogy Orbán számára a jelenlegi lengyel kormány, amely június végéig tölti be az EU elnöki tisztét, az egyik legfontosabb ellenfele az EU-n belül. Orbán biztosan nem fog olyan eredményt biztosítani Donald Tusknak, hogy sikert könyvelhessen le Ukrajna érdekében.
Még az év elején, amikor Ukrajna blokkolásának szándékai még nem voltak véglegesek, Magyarország előállt egy mechanizmussal, amellyel legalább június végéig lelassíthatta azt. Ennek érdekében Orbán úgynevezett „nemzeti konzultációkat” hirdetett Ukrajnáról és az EU-hoz való csatlakozásáról. Ezek a „konzultációk” június 20-ig tartanak. Tehát akkor egyszerűen nem marad idő politikai döntésre és kormányközi konferencia megtartására.
Egy másik részlet: Orbán körülbelül három hónappal ezelőtt bejelentette, hogy továbbra is a polgárok által ebben a felmérésben kifejezett vélemények fogják vezérelni. De még ez sem volt vészjelzés sem Brüsszel, sem a Magyarországgal foglalkozó ukrán szakemberek számára. Érdemes megjegyezni: kétségtelen, hogy a magyar „közvélemény-kutatás” résztvevői egyhangúlag ellenezni fogják Ukrajna EU-csatlakozását.
Orbán Viktor 2006 óta tart hasonló „nemzeti konzultációkat” különböző kérdésekben, és minden alkalommal több mint 95%-os „igen” szavazatokat kap.
A folyamat úgy van felépítve, hogy bármilyen más eredmény egyszerűen lehetetlen. A felmérésben szereplő kérdéseket mindig rendkívül manipulatív módon teszik fel, és de facto nem adnak más választ, mint amit az Orbán-kormány elvár (például úgy hangzanak, mint „Ukrajna EU-csatlakozása tönkreteszi Magyarország gazdaságát. Támogatja ezt?”).
Ez nem népszavazás, hanem az ukrán kormány kárára folytatott kampány.
Persze jogilag a következtetéseinek nincs súlya. Ezért tűnt először csak egy újabb PR-fogásnak. Végül is ez már a harmadik alkalom három éven belül, hogy Magyarország ilyen „nemzeti konzultációkat” tartott kifejezetten Ukrajnával kapcsolatban.
2023-ban Orbán a magyarokat is megkérdezte Ukrajna csatlakozásáról, amire szinte egyhangú „nem”-et kapott – és ez nem akadályozta meg abban, hogy később zöld utat adjon Kijevnek a csatlakozási folyamat több lépéséhez.
2022-ben Orbán „nemzeti konzultációin” 97%-os szavazati arányban az Oroszország elleni szankciók ellen szavaztak. De ez nem akadályozta meg az EU-t abban, hogy 17 szankciócsomagot vezessen be a teljes körű háború során. Ezenkívül évente négyszer az uniós országoknak szavazniuk kell a szankciók teljes körű meghosszabbításáról. Ezen döntések mindegyikéhez egyhangúság kellett. Vagyis a magyar kormány több tucatszor szavazott „igennel” vagy tartózkodott, azaz „kiment kávézni” – bár előtte azzal zsarolta kollégáit, hogy mindent blokkolni fog. Akkor miért más a helyzet most?
Hogyan teszik Ukrajnát „ellenséggé”?
A 2026-os magyar választások különlegesek. 2010 óta, Orbán megszakítás nélküli magyarországi uralkodásának kezdete óta először fordulhat elő, hogy pártja, a Fidesz elveszíti a hatalmat.
Az előző négy választáson Orbán Viktor abszolút győzelmet aratott és alkotmányos többséget szerzett, egyesítve a szavazóit a „közös ellenséggel” szembeni ellenállásban.
Az első választásokon a szocialisták vezették a kormányt Orbán előtt. Aztán, amikor már nem volt elég az elődei hibáztatása, Orbán egy külső ellenség köré építette a kampányt. Többször is játszotta ezt a szerepet Soros György, többször az Európai Bizottság, és a migránsokat (bár nem törekedtek arra, hogy Magyarországon letelepedjenek) és az európai értékeket is „a magyar nemzetre leselkedő veszélynek” nyilvánították.
Egyszer az „ellenség” megváltozott egy hadjárat közepén. Ez 2022-ben történt. Orbán kampánya ezután Európa-ellenesként indult, és a hagyományos magyar értékekre összpontosított. De egy teljes körű háború kezdődött, és ő vette át a fő érzelmi kiváltó ok szerepét. Orbánnak az állami propagandagépezet segítségével sikerült azt a benyomást keltenie a választókban, hogy az Orbán-ellenes pártok bele akarják rángatni a magyar hadsereget egy Oroszország elleni háborúba.
Az elmúlt hetek bebizonyították, hogy Orbán Ukrajnát jelölte meg a „2026-os ellenségeként”.
Orbán Viktor megújult retorikája messze túlmutat a „nemzeti konzultációk” keretein.
Magyarország miniszterelnöke (és az őt követő többi tisztviselő) következetesen meggyőzi választóit arról, hogy Magyarország összes bajának és problémájának egy közös oka van: Ukrajna. Még Magyarország gazdasági stagnálása az előző Orbán-kormány alatt is pusztán azért történik, mert az európai országok segítik Ukrajnát – mert szerintük Brüsszel elveszi ezt a pénzt a magyaroktól.
„Pénzeszsákokat – mellesleg a mi pénzünket – visznek Európából Ukrajnába”
– győzködte hallgatóit Orbán május 2-án a „Jó reggelt, Magyarország!” című propagandaműsorban, amelyet a miniszterelnök minden pénteken vezet a Kossuth Rádióban, egy de facto kormány által ellenőrzött rádióállomáson. És ugyanebben a műsorban Orbán Ukrajna európai integrációját jelölte meg Magyarország fő, egzisztenciális fenyegetéseként.
„Ezt meg kell akadályoznunk, mert csődbe viszi Magyarországot. Legyünk őszinték: Ukrajna európai uniós tagsága a magyar gazdaság csődjéhez vezet, ezért ezt meg kell akadályoznunk”
– magyarázta.
Orbán szerint csatlakozás esetén az EU kénytelen lesz történelmileg magas adósságokat felhalmozni „Ukrajna tagságának finanszírozása érdekében”. „Ez az adósság csődbe visz minket, nem fogjuk tudni visszafizetni. Gyermekeinket és unokáinkat fogja terhelni ez az adósság. Ezért most meg kell akadályozni a halálos mértékű adósságot Európában” – tette hozzá a miniszterelnök.
„Az alfa és az omega, minden kezdete és vége, a legfontosabb az, hogy Ukrajna nem válhat az Európai Unió tagjává.”
Azt, hogy az olyan kulcsfontosságú EU-s fővárosok, mint Berlin és Párizs, amelyek a fő hozzájárulásokat adják az EU költségvetéséhez, ezt nem látják – Orbán azzal magyarázza, hogy más államok profitálnak Ukrajna tagságából, „mivel nagyvállalataik már Ukrajnában működnek”. „És vannak, akik fizetni fognak érte – ez Magyarország. Mi fizetünk érte, csődbe megyünk” – erősködik a kormányfő.
Aligha kell bizonyítani, hogy ezek a magyarázatok mennyire abszurdak gazdaságilag. Amikor azonban minden nap „minden csapból is ezt ismétlik” – egyre több magyar fogadja el őket tényként.
Orbán Viktor orosz útja
Az „ukrán fenyegetés” mesterséges létrehozása, amely állítólag megkérdőjelezi a magyar nemzet – mint olyan – fennmaradását (ez vadul és abszurd módon hangzik, de ez a szó szerinti kormányzati narratíva), fontos eleme Orbán választási stratégiájának, de önmagában nem elegendő.
Második eleme, hogy ezt az „ukrán fenyegetést” Orbán politikai ellenfeleihez kell kapcsolni. A magyar miniszterelnök és kormánya is szisztematikusan foglalkozik ezzel.
Orbán minden beszédében, Ukrajna nagy katasztrófaként való említése mellett, ott van az a tézis, hogy a magyar ellenzéki Tisza Párt, valamint az Európai Néppárt, amelyhez a Tisza is tartozik, Ukrajna EU-csatlakozását, Ukrajna megsegítését stb. szorgalmazza.
Nehéz megmondani, hogy Orbánnak mennyire sikerül hatékonyan előmozdítania ezt az elképzelést, mivel maga a Tisza és vezetője, Magyar Péter tartózkodik attól, hogy Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozatokat tegyen. Orbán negatív propagandája ellenére a Tisza Párt támogatottsága nem csökken.
Orbán a negatív propaganda hatékonyságának elmaradása miatt az ellenzékinek nevezett médiát okolja. Magyarországnak egy nem kormánypárti ingyenes tévécsatornája van (az RTL, egy luxemburgi-német médiacsoport tulajdonában) és számos meglehetősen erős, magas színvonalú internetes portál, köztük olyan is, amelyeket adományozói finanszírozásból működnek.
Orbánt semmi nem tartja vissza attól, hogy amennyiben erőfeszítései nem járnak sikerrel, átlépnek minden, az EU-tagállamok számára kötelező érvényű vörös vonalat. Pontosan ez történik most.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal, amelyet a kormány megbízott azzal, hogy azonosítsa a külföldről finanszírozást kapó szervezeteket. Ez az orosz „külföldi ügynökökről” szóló törvény másolata.
Talán az egyetlen különbség a szakaszos megközelítés. Kezdetben a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak csak az volt a feladata, hogy azonosítsa a méltatlan szervezeteket, de ne büntesse meg őket, de nyilvánvaló volt, hogy ezt a lépést is előkészítik. Budapest most a második fázisba lép.
Szerda este megjelent a parlamenti adatbázisban a „A közélet átláthatóságáról” szóló törvénytervezet, amely önkényes, szabályozatlan hatásköröket biztosít ennek a hivatalnak. Lényegében, ha ezt a törvényt elfogadják, az új testület képes lesz bármely közjogi szervezetet vagy médiumot működésének beszüntetésére kényszeríteni, ha külföldi erőforrások felhasználásával politikai befolyást gyakorol.
„Jó reggelt, Oroszország!” – írta szerdán a Telex.
„Ma reggel Oroszországban ébredtünk” – kommentálta a kezdeményezést Fekete-Győr András, az ellenzéki Momentum párt korábbi elnöke.
„Mi a következő lépés, miniszterelnök úr? Betiltani az ellenzéki pártokat? Börtönbe zárja az ellenzéki politikusokat? Még ennél is továbbmegy?”
Egyértelművé vált, hogy a kormány a magyar demokrácia maradványainak felszámolására készül.
A megfigyelők egyetértenek abban, hogy a törvényt az elfogadása előtt módosítani fogják, mivel jelenleg túl homályos. Az elemzésekből kiderül, hogy Orbán azt javasolja, hogy súlyosabban büntessék meg azokat, akik nyugati adományozók pénzével működtetnek független médiát, mint azokat, akik a nácizmust népszerűsítik. Bármilyen változások is történjenek, az Orbán-rezsim minden bizonnyal meghagyja magának a lehetőséget, hogy kritikus helyzetben megtisztítsa a maga számára veszélyesnek minősített médiát.
Ezt megteszi akkor is, ha érzékeli Brüsszel, Berlin vagy bárki más esetleges tiltakozó reakcióját. Számukra túl sok minden forog kockán ezen a választáson.
Ki tudja „megtörni” Orbánt?
A hosszú távú fenyegetés önmagában is egy ellenségkép kialakítása Ukrajnáról Magyarországon. Tekintettel a kapcsolat már így is nehéz előzményeire, ez hosszú távon is mérgező hatással lehet a kapcsolatra.
A második, közvetlen fenyegetés Ukrajna EU felé történő előrehaladásának blokkolása.
Orbán itt rendkívül világosan fogalmaz, és azt mondja, hogy célja az, hogy még a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt csírájában elfojtsa a folyamatot. És ezért ragaszkodni fog a vétójogának megőrzéséhez.
„Ha a hullámvasút (a tárgyalások menete. – EP) már teljes gőzzel haladnak előre, és ha két-három év múlva végleges döntésre jutunk, akkor már nagyon nehéz lesz. Végül is egy már lendületbe jött gépezet megállítása sokkal nehezebb, mint megakadályozni, hogy lendületet vegyen” – magyarázta a „Jó reggelt, Magyarország!” című műsor adásában.
A legveszélyesebb lehetőség az, ha egy ilyen manipulatív kampány után, miután egy évet töltött azzal, hogy bebizonyítsa a magyar társadalomnak, hogy Ukrajna az ellensége, Orbán ismét megnyeri a választásokat. Egy ilyen lehetőség nem zárható ki, tekintve a jelenlegi rezsim hajlandóságát szabályok nélküli politikai csatározásra.
Ez lényegében évekre, ha nem örökre blokkolhatja Ukrajna EU felé történő előrehaladását – mert kénytelenek lennénk más jelölteket is átengedni, és bezárulna a politikai „bővítési ablak”.
A probléma az, hogy, ebben a kérdésben nem várható, hogy Brüsszel megoldja az „Orbán problémát”, ahogy az eddigi összes alkalommal történt. Orbán számára ez nem kereskedelmi kérdés Brüsszellel.
Hasonlóképpen, Brüsszel sem áll készen arra, hogy most további engedményeket „vásároljon” Orbántól, mint korábban, amikor egy Ukrajnát támogató szavazatért cserébe Orbán kormánya pénzügyi injekciókat, források feloldását stb. kapott. Ez most nem fog megtörténni. Az Európai Uniónak esze ágában sincs anyagi ajándékokkal tovább finanszírozni az Orbán kormányt, sokkal inkább elfogadható az unió számára, ha közelebb hozza bukását.
Egy másik megoldás lehet – valószínűleg ez az egyetlen működőképes -, ha Washington nyomást gyakorolna Orbánra.
Orbán számára hatalmának és imázsának egyik alappillére Magyarországon (és külföldön is) a Donald Trumppal való jó viszony. Források azonban arra utalnak, hogy a dolgok nem olyan jól állnak közöttük, mint amilyennek látszanak.
Nemrégiben Budapesten járt Donald Trump Jr. amerikai elnök fia. Mindenkit meglepett, hogy Szijjártó Péter miniszter meghívására nem volt hajlandó a Külügyminisztériumba menni (bár a Külügyminisztérium még hűséges újságírókat is elkezdett meghívni), és csak rövid találkozót folytatott Szijjártóval egy üzleti fórum margóján. Röviden és, ahogy mondani szokás, kellemetlenül fogalmazott: Trump Jr. kifejtette, hogy Magyarországnak meg kellene változtatnia a Kínával való kapcsolatait. De Orbán problémája az, hogy ezt a lépést biztosan nem fogja tudni megtenni.
Ezért készen állhat egy másik kérés teljesítésére. Tehát Trumpnak lenne mit kérnie. Végül is Orbán jelenleg tönkreteszi az Ukrajnával kapcsolatos (amúgy sem túl sikeres) béketeremtő erőfeszítéseit.
És ez egy cseppet sem túlzás.
A Fehér Házból érkező béketervek és elképzelések része Ukrajna EU-csatlakozásának jóváhagyása. Ez elengedhetetlen feltétele minden hosszú távú fegyverszünetnek. De ha Orbán ezt megakadályozza, akkor miről beszélhetünk?
Ha Ursula von der Leyen, Emmanuel Macron, Friedrich Merz stb. akár csak röviden is megemlítik ezt Trumppal folytatott beszélgetéseik során, Trump álláspontja sorsfordító lehet.
